Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-08 / 278. szám, szombat

Mitilm HARCOLT A MOLIBAN Veterán kommunista emlékezik Steiner Gábor életéröl és munkásságáról Steiner Gábornak, pártunk egykori törhetetlen harcosának, a CSKP 7. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság tagfának, nemzetgyűlési képviselőnek az élete, munkássága a Jelenben is cselekvően munkálkodó történelem, mely hatá­sával, mozgósító erejével átível a távoli Jövőbe is. Steiner elv­társ személye, egyénisége elválaszthatatlan Csehszlovákia Kommunista Párt fának történetétől. Pártépítő tevékenységét a fasiszta terror, az emberi jogokat lábbal tipró önkény béní­totta meg. 1939-ben a Gestapo Prágában letartóztatta. Egy ideig a pankráci börtönben kínozták, majd a drezdai gyüitő- táborba, innen Dachauba, maid a buchenwaldi koncentrációs táborba szállították. Komárom szülöttét, a munkásosztály jo­gos harcának gyózelemreviteléért oly sok áldozatot hozó for­radalmárt 35 évvel ezelőtt, 1942. október 8-án kivégezték. mazta a munkás-paraszt szö­vetség elvét.“ S teiner Gábor életével, te­vékenységével számot­tevő szakirodalom, irodalmi al­kotás, jelentős mennyiségű ta­nulmány és újságcikk foglal­kozik. Egykori harcostársai kö­zül ma már kevesen élnek, és akik emlékeznek rá, azok szá­ma is egyre csappan a múló idővel. A Munkaérdemrenddel kitüntetett újgyallai (Dulovce) Nagy Béla elvtárs, a komáromi (Komárno) járási pártbizottság plénumának tagja is a nyolc­vanadik életéve felé közeleg. Emlékezete friss, mozgása sem utal magas korára, öt keres­tük fel és kértük meg, mondj,a el, hogyan él emlékezetében egykori harcostársa, Steiner Gábor elvtárs, akivel 1927-ben, Szímőn ismerkedett meg, ahol Nagy Béla mint pártalapító tag tizenegy évig töltötte be a fa­lusi pártszervezet elnöki tiszt­ségét. Kereken fél évszázad eseményeinek a fonalát kezd­tük gombolyítani. két, beszélt a marxizmus—leni­nizmus kérdéseiről. J977 X. 8. H ol is kezdjük, melyik év­től jegyezzük fel a tör­ténteket? Igen — mondj# Nagy elvtárs —, legjobb lesz az én életemben is fordulópontot je­lentő, 1927-es esztendő. Ekkor Adamovics Imre, egykori vö­röskatona — aki a foglalkozá­sát tekintve vasutas volt — cséplés közben sokat beszélt nekem a kommunista párt esz­méiről, célkitűzéseiről. Elmon­dotta, hogy a párt a dolgozó tömegek érdekeit képviseli, és kérlelhetetlen harcot folytat a munkásosztály elnyomói ellen. Szegény ember voltam, pz el­nyomást a saját bőrömön érez­tem. Napról napra érlelődött bennem a pártba való belépés gondolata. Éreztem, tudtam, hogy azok között a helyem, akik ,az akkori sivár jelenben az utánuk jövő nemzedékek bé­kés, boldog életét készítik elő. Sejt formájában már 1926-ban működött Szímőn a kommunis­ta párt. Gombicz Ferenc házá­ban esténként a már említett Adamovics Imre, Kovács Lajos, Kutak István és mások eszme­cseréket folytattak és merész terveket szőttek. Egy évvel ké­sőbb Szímőre látogatott Stei­ner Gábor elvtárs, aki akkor Komáromban és a város kör­nyékén dolgozott. Az ő segít­ségével, hatékony hozzájárulá­sával megalakult a falusi párt­szervezet. Milyen benyomást gyakorolt rám Steiner elvtárs? Magabiz­tos fellépése, óriási tárgyi is­meretekre épülő beszéde az el­ső percben magával ragadta a hallgatóságot. Éreztük, hogy a legjobb barátunk, testvérünk ő, aki segíteni akar a szegény emberek baján, aki hisz abban, hogy a párt eszméi valóra válnak és eljön az az idő, ami­kor nem lesz űr és zsellér, ami­kor a dolgozók maguk vehetik kezükbe saját sorsuk irányítá­sát. Meggyőző erővel beszélt a párt politikai célkitűzéseiről. Lehetetlen lett volna nem fi­gyelni a szavaira. Szuggesztív egyéniség volt, akiben a hall­gatóság minden tagjára átraga­dó tüzek lobogtak. Steiner elvtárs akkor már sok tapasztalatot szerzett párt­funkcionárius volt, hiszen — a ma is élő csallóközi elvtársik minden bizonnyal emlékeznek rá — már 1926-ban, Nagyme- gyeren pártiskolát szervezett, melyen a gyakorlati pártmunka fontos tudnivalóit ismertették meg a hallgatósággal. Steiner Gábor előadott Komáromban is az egykori Litovel nevű ven­déglőben és később, 1928-ban Banská Bystricában. Sokoldalú, rendkívül tájékozott ember volt. A komáromi körzeti pártkonferenciákon ismertette a Kommunista Kiáltványt, a Tő­S teiner elvtárs — mondja Nagy Béla — vagy gya­logosan járta be a Komárom környékét, vagy kerékpáron vitték őt úgy, hogy a csomag­tartón ült. Egyik alkalommal cséza állt meg a bicikli mellett és a bent ülök rákiáltottak- szálljon fel a kocsiba, mert van hely. Steiner Gábor vissza­utasította ezt a kínálatot. Ké­sőbb a kerékpáros elmondotta, hogy útközben arról beszélt, hogy a pártfunkcionárius te­kintélyét a látszólag apró dol­gok is emelhetik, vagy ront­hatják. Mit szóltak volna a munkások és a dolgozó parasz­tok, ha ő úri csézán, urak tár­saságában érkezett volna a fa­luba. Nem akart ő soha sem­milyen kapcsolatba kerülni a csézás urakkal. Másfelé visz azoknak az útja ... N agy Béla elvtárs 1932-től kezdődően sokszor talál­kozott Steiner Gáborral, mert Nagy elvtársat, mint kommu­nista földmunkást beválasztot­ták a párt szlovákiai Központi Bizottságába. Élénken emléke­zetében élnek Steiner elvtárs­nak a Központi Bizottság ülé­sein elhangzott nagyszerű fel­szólalásai. Amilyen bátor és kö­vetkezetes volt elvtársai Köré­ben, ugyanolyan bátran harcolt a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeiért a parla­mentben is. Kapcsolatuk 1938-ig tartott. Amikor veszélybe sodródott a köztársaság, minden párttagot és pártonkívüli dolgozót a Csehszlovák Köztársaság meg­védésére szólított fel. A párt­tagok tudták, hol a helyük, és Steiner elvtárs meggyőzte a la­kosokat és a fiatalságot is a köztársaság megvédésének szükségességéről. Amikor a párt illegalitásba kényszerült, elmondotta, hogy a pártmunká- ban nem lesz megállás, a párt eszméi változatlanok, csak a munka stílusa változott meg. A járási pártbizottság Ko máromban Steiner Gábor emlékével, munkásságával fog­lalkozott egyik nemrég meg­tartott plénumülésén, melyen Nagy Béla elvtárs is felszólalt. Többek között a következőket mondotta: „Jelentős szerepet töltött be Steiner Gábor — Gottwald elvtárs személyes ba­rátja és harcostársa — a párt bolsevizálásának időszakában. Részt vett a CSKP V. kong­resszusának előkészületeiben, a párt stratégiájának kidolgozá­sában és fáradhatatlan agitá­ciós, propagációs munkát vég­zett. Ebben az időszakban kü­lönösen sokat találkoztam Stei­ner elvtárssal. Mindig megcso­dáltam, hogy ez a gyenge test­alkatú ember honnan veszi az erőt, a lelkesedést. Ma úgy ér­zem, hogy szilárd kommunista meggyőződése volt az, ami fel­fokozta erejét. Az V. kongresz- szus után is gyakran találkoz­tam vele. Tökéletesen értette és a párt politikájában alkal­S teiner Gábor elvtársról utcákat neveztek el ha­zánk több városában és Komá­romban Közép-Európa legna­gyobb hajógyára is az ő nevét viseli. Nagy elvtárs beszélt ar­ról, hogy gyakran kutatja a múltat, igyekszik feltárni olyan eseményeket, melyek már a fe­ledés homályába merülnek. Ha rábukkan egy-egy emléktöre­dékre, igyekszik összerakni, és teljessé formálni. Ha sikerül, lejegyzi, és ezen a szálon ha­ladva tovább kutat. Örül annak, hogy előrehaladott kora elle­nére nem él közéleti kirekesz­tettségben, hanem ma is aktí­van bekapcsolódhat a pártmun­kába, átadhatja a párt mól tisztségviselőinek fél évszázad gazdag tapasztalatait, melyekre Steiner Gábor elvtárs útmuta­tásai alapján tett szert. — Naponta keresek, kutatok — ismétli búcsúzáskor —, hát­ha még sikerül felszínre hozni a múltból olyan történeteket, eseményeket, melyek Steiner Gábor elvtárs személyével, munkájával kapcsolatosak, hogy még többet tudjunk erről a nagyszerű emberről, aki az életét is feláldozta értünk és boldog jelenünkért. KOMLÖSI LAJOS Új típusú burgonyaosztályozó gépet gyártanak Mint az ólom... A 70 ÉVES NYOMDÁSZ Csak másodszorra találom otthon, de — mint kiderül — még így is szerencsém van: szinte naponta kórházba jár. Pedig inkább dolgozna! — Nincs rosszabb a vára­kozásnál — panaszkodik. — A kórházi ajtók előtt való vá­rakozásnál. De hát mit tehe­tek, ha beteg vagyok? A lá­bam fáj. Nemrég járni sem tudtam. Mentőkocsl járt ér­tem, és székestül vittek ki a házból, a második emeletről. Ügy látszik, ,a sok állásba be­lefáradt a lábam. Mint nyom­dász mindig állva dolgoztam Még tizenöt éves sem voltam, amikor nyomdászinas lettem. Engel József, a Pravda Ki­adóvállalatban az ÜJ Szó volt mettőrje most 70-éves. Ebből az alkalomból kerestem fel Bratislava—Dúbravka lakóne­gyedének egyik toronyházá­ban levő lakásában ahol fe­leségével és lányával él. Be­szélgetésünkkor az egész csa­lád jelen van. — Amikor az ember 70- éves, sok minden eszébe jut — mondta a jubiláns, s úgy Az Agrostroj mezőgazdasági gépipari üzem komáromi (Komárna) részlegében az idén kezdték meg a burgonyaosztályozó gép új típusának gyártását. Az osztályozó szalag óránkénti teljesítménye 40 métermázsa lesz. Az előző típushoz viszonyítva ez a mennyi­ség egyharmaddal több. Felvételünkön: Forgács József az osz- tályozót szereli. (Felvétel: VI. Andor — ČSTK) Engel /o*.!­idézi fel legrégibb, gyermek­kori emlékeit, mintha csak tegnap lejátszódott esemé­nyekről volna szó. — Egy Duna menti kis faluban, Sza- pon születtem. Apám suszter volt, s nyolc gyermeke közül én voltam a legidősebb. Na­gyon megkönnyebbült, amikor 1922 ben nyomdászinas lettem Somorján, hiszen attól kezdve otthon eggyel keve­sebben kérlek kenyeret. Ak­koriban a falusi cipészeket Baťa teljesen tönkretette.. Apám 1934-ben meghalt, s a kalapácsnyelet testvéreim vették kéifbe. Eredetileg én is cipész, felsőrészkészítő sze­rettem volna lenni, de nyom­dász lettem, mert Somorján kosztolt és lakást is kaptán. Inasként — mint ez a kis­iparosoknál abban az időben szokás volt — háziszolgai teendőket is végeznem kel-, lett. 1929 és 39 között kiad­tuk a Somorfa és Vidéke cí­mű lapot. A nyomdász akkori munkája a mostanival össze sem hasonlítható. Ma már az ólom lassan eltűnik a nyom­dászszakmákból. A szedőnek — akárcsak a patikusnak — mindenféle kézírást el kellett tudnia olvasni. Akkor még minden betűt kézzel kellett kiszedni. És persze minden­ről gondoskodnom kellett, még az expedícióról is. Hogy mikor végeztem el a dolgom, azzal senki sem törődött. A főnökömnek volt egy mondá­sa: „A nyomdász olyan ipa­ros, mint amilyen kereskedő a gyógyszerész“. — A harmincas évek dere­kán kezdtem rájönni, hogy a világrendszer a hibás. Kap­csolatba kerültem, s mind gyakrabban összejöttem az akkori kommunistákkal. Kezd­tem az ő újságjukat olvasni, és olyan könyveket vásárol­tam, melyek a kommunista eszmét ismertették meg ve­lem. Részt vettem a pártlap terjesztésében és ,a párt gyűj­téseiben, melyeket az akkor rászorult elvtársak támoga­tására szerveztek. Harmincki­lencben Budapesten a Nép­szava nyomdájában tettem szakvizsgát, hogy tagja lehes­sek a szakszervezeteknek. 1940-től öt évig különböző műnk a táborokban rendkívül nehéz fizikai mun­kát végeztem. Első felesége­met a háború alatt 14 hóna­pos kisfiámmal, anyámmal és két húrommal együtt a né­met fasiszták az auschwitzi koncentrációs táborba hurcol­ták, /ahonnan már soha többé nem tértek vissza — idézi ke­serű emlékeit, melyek arról tanúskodnak, hogy az élet olykor még az ólomnál is ne­hezebb volt számára. Engel József tagja a dolgo­zók élcsapatának. — A kommunista pártnak 1945-től vagyok a tagja — mondja. — Korábban a somor- jai elvtársak JPatócs Gábor, Bartal János és felesége, Ma­liid) azt tanácsolták, hogy pártonkívüliként vegyek részt a mozgalmi munkában. Úgy nagyobb hasznomat vették. — A felszabadulás otán új­ból megnősültem, és megint Somorján telepedtem le — folytatja visszaemlékezését a halk szavú, szerény ember. — Kilencszázötvenben és ötven­egyben a járási nemzeti bi­zottság alkalmazottja voltam. Két évig a járási pártbizott­ság vezetőségi tagjaként tevé­kenykedtem. Részt vettem a mezőgazdaság szocializálásá­ban. A szövetkezetesítés nagyon nehéz munka volt. Abban az időben csak keve­set voltam otthoi a családom körében. Az emberek kinevet­tek, amikor agitáltunk, s mondtuk, milyen szép jövő vár a szövetkezetekre. Akko­ra fejlődésről persze mi sem álmodtunk, mint amekkora szocialista mezőgazdaságun­kat és a mai falut jellemzi. — Bratislavában 1950 szil- vesžtere óta dolgoztam. Előbb a Nyugat-szlovákiai Nyomdá­ban, 1959 szilveszterétől pe­dig a Pravdában, ahol az Üj Szó fömettörje voltam egész nyugdíjazá­somig. Az egyetlen magyar nyelvű napilapnak kezdettől fogva az előfizetője vagyok, s mindig is nagy megtisztel­tetésnek tartottam, hogy én irányíthattam a lap nyomdai előállítását. Munkámat öröm­mel végeztem. Többnyire el­sőként érkeztem a munkahe­lyemre, s utolsóként távoz­tam. Az nem fordult elő, hogy a rotációs gép beindítása előtt, vagyis az első példá­nyok elkészülte előtt hazajöt­tem volna. Engal néni tanúsítja, minő örömet jelentett férjének, ha például az utolsó percekben még sikerült „elcsípni“ egy- egy sport- vagy más hírt, s betenni a másnap megjelenő lapba. Munkája mellett Engel Jó­zsef mindig igyekezett a poli­tikai és társadalmi aktivitás­ra is időt szorítani. Éveken át tagja volt a népi milíciának. A CSEMADOK-nak megalaku­lása óta, a Csehszlovák — Szovjet Baráti Szövetségnek 1949-től tagja. Ugyancsak tag­ja az Antifasiszta Harcosok Szövetségének. Régi tagsági igazolványo­kat, elismerő okleveleket, pla­ketteket vesz elő. Majd egy levelet, melyet a somorjai pioníroktól kapott abból a alkalomból, hogy be­szélgetésen vett részt náluk. — Elégedett vagyok, mert tudom, milyen volt az élet ré­gen és milyen ma — mond­ja. — Ma nálunk senkinek sem kell félnie a főnöki rak kénye-kedvétől, a felmondás­tól, kenyere elvesztésétől. Én tudom, mit jelentett valami­kor betegnek lenni! Most gondolkodnak a betegekről az idős emberekről. Elégedett vagyok a nyugdíjammal, a la­kásunkkal. Még egy kis kér tét is kaptam a közelben a nemzeti bizottságtól, ahol szabad időmet eltölthetem. Különösen az esik jól, hogy még mindig igénybe veszik a munkámat. Néha bejárok va­sárnaponként a nyomdába, s részt veszek a lap előállításá­ban. Csak amióta beteg va­gyok, nem mehetek. Én azon­ban bízom benne, hogv még meggyógyulok, s olykoroly­kor dolgozhatok is — csillan meg szemében a reménv FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents