Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-07 / 277. szám, péntek
így látja a rendező BESZÉLGETÉS NAGY ANDRÁS LÁSZLÓVAL A komáromi Magyar Terülcci Színház a közelmúltban tartot- Ki az új évad első bemutatóját: Alekszej Arbuzov egyik kjrai színpadi müvét, a i'ányát vilié színre a társulat. A darabol a budapesti Nemzeti Színház fiutal rendezője, Nagy András László rendezte. — A Színművészeti Főiskolát 1973-ban végeztem el, Marton Endre volt az osztályfőnököm. Eddig huszonegy darabot rendeztem, a Tanya volt a huszonegyedik, s ezek sora — műfajilag és stílusban is — igen változatos képet mutat. Példának, azt hiszem, elegendő lesz, ha itt csupán Darvas József Részeg esőjét, Móricz Zsigmond Rokonokját, Vampilovtól a Múlt nyáron történtet, Schillertől a Haramiákat, Tersánsz- kytól a Kakukk Marcit említem meg. • Hogyan illeszkedik ebbe a sorba a Tánya? Rendeztél-e már előtte is Arbuzovot, és milyen célt követtél e darab szín- padra vitelével? — Ez az első Arbuzov-rende- zésem. Amikor értesültem a megbízásról, nagyon megörültem, mivel még jól emlékeztem a darab Katona József Színház- beli nagyszerű előadására, amelyet a szovjet Konszkij rendezett, és Törőcsik Mari kitűnő alakítására a címszerepben. Arbuzov drámája, azon kívül, hogy jó alapanyag a rendezőnek, egész sor kitűnő szereplehetőséget kínál a színésznek is. Mostanában sokat beszélünk otthon, de gondolom, itt sincs másképp, a forradalomról, forradalmiságról. Arról, hogyan lehetünk forradalmárok, barrikádok ás fegyverek nélkül. A hétköznapok forra- dalmiságának Arbuzov darabja véleményem szerint kó< modelljét is adja. Az egyiket Ignatov figurájában: társadalmunk megteremti az olyan embertípusokat, akik a lehető legnagyobb mértékben felelősséget éreznek a másik emberért, s akár a szakadék széléről is képesek visszahozni embertársukat. A hétköznapok forradalmi- ságának másik modelljét az Ar- buzov-mü a 7. képen adja, Tánya emberi és orvosi magatartása forradalmi távlatot nyer. • A Tánya forrúdulmiságánuk kihangsúlyozásu, uz Optimistu tragédia jelé való közelítése, a színpadi eszközök megváloga- tása mind az általad elmondottakért beszél, és egy sajátos értelmezésű, népszínházi előadásmódot sugall. — Nem szeretem a rétegelőadásokat, tehát azokat, amelyek csak a színházi nézők egy szűk rétegéhez szólnak. Még főiskolás koromban hat darabot rendeztem Debrecenben, s az itteni nézők sokrétűsége, igényeinek és ízlésének változatossága pedig közismert. Soraiban az egyetemi tanároktól és hallgatóktól a tanyasiakig minden társadalmi réteg megtalálható volt. Itt jó alkalmam volt megtanulni, hogy olyan színházat kell csinálnunk, amely a lehető legszélesebb skálán vonultatja föl eszközeit és amelyben minden ember megtalálhatja önmagát. A korszerű színház, a korszerű népszínház nem lehet rétegszínház. Közérthetően, de a XX. század jelzéses formanyelvén is tudva, szemhez, fülhöz, szívhez és értelemhez egyaránt kell szólnia. Ebből következik az is, hogy a színház legyen elkötelezett. Köztudomású ugyanis, hogy a forma minden esetben világnézetet tükröz és visszahat a tartalomra. Minderre a Tánya is kitűnő példa: egyaránt közvetít — divatos szóEgy irodalomtörténész jubileuma Rudo Brtón hetvenéves Dr. Rudo Brtáií irodalomtörténészt — aki a napokban ünnepli születésének 70. évfordulóját — széles látókörű, sokoldalú irodalomtörténészként ismeri u közvélemény. A jubiláns Hybében született 1907. október 9-én. Gimnáziumi tanulmányait Liptovský Mikulásban folytatta, majd Prágában és Bratislavában a bölcsészettudományi karon tanult. Doktori címet szerezve Németországban, Lengyelországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. Középiskolai tanárként Bratislavában, Trnavában és Martinban működött. Részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a felszabadulás után az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal, majd a Matica slovenská és a Szlovák Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetének dolgozója volt. 1961 óta az akadémia tudományos dolgozójaként tevékenykedik. Már középiskolásként verseket írt a diáklapokba, később az irodalmi lapok közölték költeményeit. A harmincas évek elejétől' figyelemmel kísérte a szlovák irodalmi életet, recenziókat irt az akkori müvekről, majd Irodalomtörténeti ős esztétikai cikkeket publikált. Eleinte Ivan Krasko költészetével foglalkozott, majd monográfiái írt Ivan Gall költőről és Vladi mír Roy illetve Martin Rázus verseit gyűjtötte kötetbe. Rudo Brtáií később a régebbi szlovák Irodalom kérdései, különösen a felvilágosodás irodalma iránt érdeklődött. Ennek eredményeként több monográfiát és tanulmányt Is megjelentetett, így például A barokk szlavizmus, Költészet és stilisztika címmel. Mint széles látókörű irodalomtörténész az irodalmat és az irodalmárok tevékenységét sokoldalúan, összefüggéseiben látta és láttatta, új adatok és tények után kutatott, melyek életközeibe hozták az írót és művét. (Például Janko Kráľ sorsa, Puskin a «zlovák irodalomban, Történelmi énekek). Jóllehet Rudo Brtáft irodalom- történeti munkáiban a legkülönbözőbb kérdéseket érinti, ennek ellenére — különösen az utóbbi években — elsősorban a felvilágosodás irodalmával foglalkozik. Észrevételeit és kutatásainak eredményeit A felvilágosodás szlovák irodalmának forrásainál címmel 1970- ben könyv formájában is megjelentette. A 19. század szlovák irodalmának élenjáró képviselőiről írt cikkeit és tanulmányait A szlovák irodalom egyéniségei című könyvében adta közre. Tovább folytatta Janko Kráľ életművének tanulmányozását, foglalkozott Bohuslav Tablic műveivel és változatlan lelkesedéssel tanulmányozza a felvilágosodás irodalmát. Sokoldalú irodalomtörténeti munkássága mellett szól kell ejtenünk fordítói tevékenységéről is. Elsősorban a szláv és a nőmet irodalomból fordít szlovák nyelvre, széles körű tudományos-népszerűsítő tevékenységet fejt ki. Cyril Kraus használatiul élve — intellektuális üzeneteket, de közben romantikus is, látványos is és a lehető legmélyebb emberi érzelmekre hat. • Mielőtt elvállaltad volna az Arbuzov-darab komáromi rendezését, mit tudtál a Mu- gyar Területi Színházról? Milyen érzésekkel és tapasztalatokkal búcsúzol most, a munka végeztével, ettől az újonnan megismert társulattól? — Amit Komáromba jövetelem előtt erről a társulatról hallottam, az nem éppen a legélesebb jelzővel szólva is ellentmondásos. A leglekezelőbb vélemény: ne hülyéskedj, hogy oda mész rendezni, hisz az egy amatőr színház! Amikor aztán megnéztem a társulat néhány előadását, arról győződtem meg, hogy nem az. Később aztán azt mondtam, hogy mégis az. De a szó legjobb értelmében az. Az Itt dolgozó színészeknek ugyanis napról napra, estéről estére külön meg kell küzdeniük és áldozatot vállalniuk ezért, hogy színészek, magyar színészek lehessenek. Szűkös lehetőségeiknél fogva fényes karrierre nem számíthatnak, anyagilag és erkölcsileg sincsenek éppen elkényeztetve, az állandó készenlét, feszültség és az állandó utazgatások megterhelik magánéletüket, családi életüket, igénybe veszik idegeiket. Az ő körülményeik között mindezt csak úgy lehet elviselni, ha minden egyes előadást ünnepi alkalomként értelmeznek és élnek át, a szüntelen áldozatvállalás fényének tudatában. Hangsúlyozom, ehhez képest nagyon elenyésző a társulat tagjainak társadalmi-erkölcsi megbecsülése. Főleg á színházi közönség értelmiségi rétegének részéről. Az én itteni munkámnak körülbelül a fele abból állt, hogy helyreállítsam a társaság önbizalmát. Jól éreztem magam ebben a közösségben, a komáromi színészekben egy minden te- kintetben kiváló kollektívát ismertem meg, amely egy egész sor kitűnő színészegyéniséget mondhat magáénak. TÓTH LÁSZLÓ Filmek - Októberre — Az igazgató elvtársut vagy a helyettesét keresi? — szólal meg a vonal túlsó végén egy női hang. — Házon kívül vannak, a Kolibára mentek, hogy a Szlovák Filmgyártó Vállalat vezető dolgozóival megbeszéljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készített filmprogram tervét. Vladimír Kováčikot, a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat igazgatóhelyettesét másnap már az irodájában találom. Arra kérem, tájékoztasson, hogyan készülnek a jubileumra és milyen filmeket mutatnak be az évforduló alkalmából. — Vállalatunk gazdag filmprogrammal köszönti a Nagy Október tSO. évfordulóját. Szovjet filmbemutatókat, vetítéseket azonban nemcsak közvetlenül az ünnep előtt rendezünk. Hiszen J úri j Ozerov A szabadság katonái című négyrészes filmjének augusztusi díszelőadása is már a jubileum jegyében zajlott le. A hat szocialista ország közreműködésével készült nagyszabású alkotás ősbemutatója — mint ismeretes — a moszkvai filmfesztiválon volt, s e hatásos művet röviddel ezután hazánkban is láthatták az érdeklődők. S eb fontos eseménynek számít, hiszen az oly jelentős nemzetközi filmfórum után, mint amilyen a moszkvai, elsőként a csehszlovákiai nézők ismerkedhettek meg a filmmel, Jurij Ozerov rendező és több más szovjet művész jelenlétében. Az igazgatóhelyettes közben részletes programot tesz elém, de mielőtt átlapoznám, máris folytatja: — Októberben újabb jeleutős rendezvényre kerül sor: 14 e és 20-a között a szocialista országok filmjeiből tartunk bemutatókat Prágában, Bratislavában és néhány vidéki városban. A szocialista film napjait ilyen formában első ízben rendezzük meg hazánkban, mégpedig a kommunista pártok titkárai szófiai találkozójának és a szocialista országok filmgyártó vállalatai vezető képviselőinek Jelenet a szovjet—finn koprodukcióban készült Bizalom című fűmből; Lenin szerepében Kirill Lavrov, leningrádi színészt láthatjuk megállapodása értelmében. A 4—5 napig tartó szemle során a filmbarátok egy-egy cseh, szlovák, szovjet, NDK-beli, bolgár, magyar, lengyel, román, mongol, kubai és vietnami alkotást nézhetnek meg. — Méreteit és kultúrpolitikai jelentőségét tekintve a legna> gyobb rendezvény azonban a szovjet filmek fesztiválja lesz, melyet a 60. évforduló és a barátsági hónap tiszteletére az idén november 3-a és december 12 e között rendezünk meg Szlovákiá mintegy 40 városában. Ez alkalbmból bemutatjuk az ... és más hivatalos személyiségek című szovjet filmet, Vjacseszlav Tyihonov és Irina Mirosnyicsenko főszereplésével. Az ünnepi bemutatóra szovjet vendégeket is várunk. Prágában november 3-án, Bratislavában pedig 4-én üdvözölhetjük a filmküldöttséget. A delegáció egy-egy szovjet film ün- nepi bemutatójára több vidéki városba is ellátogat. Talán nem lesz érdektelen, ha megemlítem, hogy Dél-Szlovákiában is rendezünk díszelőadásokat, előreláthatólag Galántán és Dunaszerdahelyen. Közben belelapozok a fesztivál műsorfüzetébe; az ismertetésből megtudom, hogy a fesztivál programján számos új szovjet film szerepel, így többek között a szovjet—finn közös vállalkozásban készült Bizalom, a Tyimur Zolojev rendezte A vakáció elmaradt, a moszkvai fesztivál egyik díjnyertes alkotása az Éjszaka Chile felett, a Mentek, mentek a katonák és Az ügy elhúzódik című bűnügyi történet. A stúdióhálózatban felújításként műsorra tűzik a szovjet filmművészet több, már klasszikussá vált alkotását, bemutatják a nemzetiségi filmstúdiók műveit, valamint retrospektív vetítéseket tartanak Korlársaink a szovjet filmekben és A Szovjetunió történelme címmel. — A fesztiválhoz kapcsolódva az ország valamennyi városában és számos községébe« ünnepi filmvetítések, illet v« szovjet filmnapok lesznek — veszi át a szót ismét Vladimír Kováčik. — S nem feledkeztünk meg a legfiatalabb nézőkről sem, az idén is gyermekfilmfesztivált rendezünk számukra, mintegy 1Ü0 szlovákiai moziban. Nemcsak a legújabb szovjet meséket nézhetik meg, hanem néhány hazai gyermnkfilmet is láthatnak. A tervek szerint a jubileum alkalmából néhány moziban nagyszabású kiállítást is rendezünk, A Nugy Október a szovjet filmművészet élő témája címmel. Változatos, sokrétű rendezvényekkel készülnek a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat dolgozói az Októberi Forradalom 60. évfordulójára, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a hat évtized előtti eseményekről, az eni' beriség történetének nagy pillanatáról, amely új irányt adott a világ mozgásának és erejével, hatásával a mi népünk életének is. (tölgyessyf Három évforduló jegyében A Bratislavai Zenei Ünnepségek eseményeiről A hagyományos zenei fesztiválok sorában előkelő helyet foglalnak ol a Bratislavai Zenei Ünnepségek, melyeket az idén október 1-e és 15-e között tizenharmadszor rendeznek meg, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., Beethoven halálának 150. és Dolmány! Ernő születésének 100. évfordulő- ja jegyében. Ezen a fesztiválon találkoznak a szocialista országok ifjú művészei is. A műsor bő választékot kínál az elmúlt századok zenei kincseiből ás a kortárs zeneművekből. Az idei rendezvénysorozat külön érdekessége, hogy az első estén zenekari hangversenynyel köszöntötték a Zenei Világnapot, és ezzel a hangversennyel nyitották meg a Zenei Világhetet is. A nyitókoncerten a Szlovák Filharmónia zenekara Ladislav Slovák nemzeti művész vezetésével igazi fesztiválhangulatot teremtett. Először Jirí Pauer Canto festivo című szimfonikus nyitányát hallottuk, méltó előadásban. Ezután Ján Cikker Hommage á Beethoven című szerzeményét játszották. Cikker e művét Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmából írta, tisztelegve a zeneművészet óriása előtt. Beethoven Corlolanus című nyitánya ihlette a szerzőt, aki nemcsak a nyitány Ismert motívumait építette be zeneművébe, hanem formai megoldásaiban is alkalmazkodik nagy példaképéhez. Ladislav Slovák ismét bebizonyította, milyen avatott előadója a kortárs zenének, kitűnő karmesteri ösztönével és fölényes szakmai tudásával szerzett számunkra zavartalan zenei élményt. A hangverseny műsorán ezután Dimitar Tapkov A béke himnusza című műve szerepelt, amelyet tavaly első díjjal tüntetett ki a zeneszerzők nemzetközi fóruma. A mű előadásában közreműködött Alekszandrina Milcseva bolgár énekesnő, aki szép mezzoszopránjával aratott nagy sikert. A Csehszlovák Rádió bratislavai gyermekkórusa optimista hangulatot keltett az előadás fináléjában. Végül Beethoven V. Esz-dúr zongora - versenyét — a világhírű zongoraművész Claudio Arrau helyett, aki betegség miatt lemondta a szereplést — G. Op- pitz adta elő. A nyugatnémet zonograművész, több nemzetközi verseny győztese és a Szlovák Filharmónia zenekara, élén Ladislav Slovákkal, lendületes előadást produkáltak. A kórusmuzsika barátai rendkívül nagy érdeklődéssel várták a matiné-hangversenyt, amelyen a Szlovák Filharmonikusok kórusa lépett fel, új vezető karnaggyal, Valentyin II- jinnel az élen. A leningrádi konzervatórium docense Dmit* rij Sostakovlcs hatalmas kórus- ciklusát, a költők szövegére írt Tíz poémát vezényelte. A szer* ző az 1905-ös forradalom hő* setnek emlékére szerezte e művét, amely dinamikusan és hatásosan idézi az orosz nép forradalmi hagyományait. A kórus először énekelte orosz nyelven az egész dalciklust. A verseket Ľubomír Feldek fordításában Viliam Záborský nemzeti művész tolmácsolta mély átéléssel. Valentyin Iljinről elmondhatjuk, hogy mestere a kórus- muzsikának; művészete az orosz kóruskultúra hagyományaiban gyökerezik, finoman árnyal a pianókban és a leg- zengőbb fortékban. A drámai feszültséget, a forradalmiságot és a líraiságot spontán muzikalitással és temperamentumos átéléssel fejezte ki Valentyin Iljin. A forró hangulatú hangversenyen a kórus és a karnagy méltó partnerek voltak. S. K. 1977. X. 7.
