Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-29 / 299. szám, szombat

D ecemberig még sok az idő, de a prievidzai já­rásban már most igen konkrét és jól átgondolt elő­készületeket tesznek a párt- szervezetek évzáró taggyűlései­vel kapcsolatban. Ezek közül azok a politikai-szervezési in­tézkedések voltak az elsők, amelyeket a járási pártbizott­ság elnöksége hagyott jóvá. Az évzáró taggyűléseken elő­terjesztett jelentésben behatóan kell foglalkozni uz eszrnei-ne­tekkel szemben is konkrét és igényes követelményeket tá­masztanak. Alkalom mindenki számára Az évzáró taggyűlések elő­készítése minden kommunistá­nak alkalmat ad arra, hogy felszólaljon, kifejtse vélemé­nyét. Arra kell törekedni, hogy a pártszervezet tevékenységé­ről szóló felentés ne csak a pártbizottság egyes tagjainak A10 FELKÉSZÜLÉS A SIKER BIZTOSÍTÁSA Az évzáró párttaggyűlések előtt # Milyen a kommunis­ták aktivitása © Igényes követelmények velő és politikai munka kérdé­seivel és a párttagfelöltek fel­vételével. Prievidzában is rá­jöttek arra, milyen sokat segít a szilárd ideológiai egység és aktivitás. Korábban e járás kommunistái Is ráfizettek arra, hogy lebecsülték ezt a tevé­kenységi területet. Jelenleg — ahogyan Milan Hopka elvtárs, a járási pártbizottság titkára elmondotta — az oktatásügy és a kultúra terén 26 pártszer­vezet működik. E pártszerveze­tek bizottságai rendkívül egységesek és akcióképesek sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor a múltban. Hi­szen még sohasem vettek ak­kora arányban részt a taggyű­léseken, mint éppen az utóbbi három esztendőben; az átlagos részvételi arány 95 százalék volt. Persze nemcsak ez hatá­rozza meg az adott pártszerve­zet aktivitását. Ezt a prievid­zai járási pártbizottságon is jól tudják. Hatékony intézkedéseket fo­ganatosítottak a passzivitás ellen. Még az évzáró taggyűlé­sek megrendezése előtt minden szervezetben, valamennyi köz­ségben megvizsgálják minden párttag aktivitását. A tagjelöl­iigye legyen, hanem kidolgozá­sában minden pártcsoport tag­jai részt vegyenek. A kommu­nistáknak nyíltan meg kell mondaniuk, mi az, ami vissza­tetsző számukra a pártbizott­ság, a pártszervezet tevékeny­ségében, vagy a munkahelyü­kön. Ezenkívül mindenütt van­nak tartalékok, mindenütt akad javítanivaló, s az ezzel kap­csolatos észrevételek sem ha­szontalanok. A prievidzai járásban ezekről a kérdésekről a pártcsoportok már most tanácskoznak. Azt is megvitatják, hogy miért passzívak a társadalmi szerve­zetek egyes helyi szervezetei. Természetesen a nagyobb üze­mekben — mint például a Cí- geľ Bánya, a Bányaépítő Válla­lat, a Dolné Vestenice-i Gumi­gyár és a novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Müvek — a kommunisták körében már ar­ról is sok szó esik, liogy az idei feladatok teljesítését kö­vetően a dolgozók megfelelő­képpen felkészüljenek a jövő évi feladatok teljesítésének si­keres megkezdésére. Ján Madaj elvtárs, a járási pártbizottság titkára ezzel kapcsolatban ezt mondotta: — Fontosnak tart­juk a jövő évi munka megkez­dését, ezért a kommunisták minden üzemben még az évzá­ró taggyűléseket megelőzően nyilvános gyűléseken vitatják meg a többi dolgozóval a jövő évi feladatokat. Ami az ipar te­rületén végzett pártmunkát il­leti, továbbra is derűlátók va­gyunk: a pártszervezetek min­denütt az események irányí­tói. Nemcsak megállapítani kell A prievidzai járási pártbizott­ság dolgozói az aktivisták és az egyes szervek tagjainak se­gítségével már most konkrét lépéseket tesznek annak érde­kében, hogy az igényesség és a minőség követelménye ne le­gyen formális. Arra töreksze­nek, hogy a pártszervezetek bi­zottságai minden kommunistát konkrét feladata teljesítéséért vállalt felelősségérzetre ösztö­nözzenek. Ezért a tervteljesí- tésben főként a késedelmes szállítások miatt lemaradt üze­mek egyes pártalapszervezetei- nek bizottságai úgy döntöttek, hogy erre a szállítóüzemben tevékenykedő kommunisták fi­gyelmét is felhívják. Prievidzában bevezették azt az újítást, hogy a tervezés, a beruházások és más szociálpo­litikai ügyek kapcsán benyúj­tott komolyabb bíráló észrevé­teleket a pártszervezetek bi­zottságai ítélik meg. Ezzel megelőzik azt, hogy azok a bí­ráló észrevételek, amelyek tu­datlanságból, vagy egyszerűen személyes érdekből és elfo- gultságbó fakadnak, fölöslege­sen ne jussanak el más felelős szervekhez. Ha azonban a bírá­lat vagy a követelés a társadalmi érdekek szempontjából megalapozott, akkor a bizottság is támogat­ja és kéri, hogy a járási bi­zottság vagy más illetékes szerv foglalkozzon a kérdéssel. Természetesen mindenki, aki bíráló javaslatot terjeszt elő, észrevételére konkrét, s ha szükséges, írásbeli választ kap. Túlzás nélkül állíthatjuk te­hát, hogy a prievidzai járási pártbizottság már most nagy figyelmet fordít az évzáró tag­gyűlések előkészületeire. Tud­ják, hogy a jó előkészítéstől függ jelentős mértékben az év­záró taggyűlések sikere és a pártalapszervezetek további aktivizálása. BÁTORI JÁNOS Leküzdik a nehézségeket Uj munkamódszerek alkalmazása • Sikeres pártoktalás kerülnek a pártba Fiatalok 1977 X. 29. Á munka minőségének javí­tása, a nyersanyagokkal, a vil­lanyárammal való takarékos­kodás, a munkaidő pontos meg- tartása, tehát a még jobb gaz­dasági eredményeket biztosító fegyelmezettség, elképzelhe­tetlen a dolgozók szocialista öntudatának, kezdeményezésé­nek növelése, politikai, erköl­csi és kulturális élete színvo­nalának emelése nélkül. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával készült fel a Tesla vállalat karlíni Moszkva üze­mének pártbizottsága is a párt­oktatási évre. A telefonközpontokat előál­lító gyárnak — a tőle távol eső, alkatrészeket gyártó öt segéd­üzemével és két üzemrészlegé­vel együtt — ma még számos nehézséggel kell megküzdenie. A helyzet lényeges javulását a dolgozók indokoltan várják a Hostivai'ban épülő, az üzem­részlegeket összpontosítani hi­vatott hatalmas gyár tizembe helyezésétől. Noha a telefon- központok minőségére ma sincs panasz — termékeik 70 százalékát a Szovjetunióba szállítják —, az elavult üzem korlátozott kapacitása miatt azonban lehetetlen a termékek mennyiségének további növelé­se. Az üzemmel szemben tá­masztott fokozódó külföldi igények kielégítése tehát csak a hosti- vari gyár felépültével várható, ugyanis a korszerű munkahe­lyeken minden bizonnyal ked­vezőbbek lesznek a munkafel­tételek. Egyelőre azonban sok gondot okoz a pártbizottságnak a munkaerő-vándorlás. De ezen senki sem csodálkozik, aki tud­ja, hogy az üzem dolgozóinak 70 százaléka nő. Többnyire fiatalok, akik csak rövid ideig dolgoznak itt, tehát alig van alkalmuk arra, hogy összeforr­janak a kollektívával. — Noha nekünk is van böl­csődénk és óvodánk, a fiatal nők 15—20 százaléka gyermek- gondozási szabadságának letöl­tése után — minden rábeszélé­sünk ellenére — sem tér vissza hozzánk — mondja František Kliment, az üzemi pártbizott­ság elnöke. Ezzel a kedvezőtlen helyzet­tel magyarázható az is, hogy a pártszervezet ma mindössze 205 tagot és (32 tagjelöltet tart nyilván, és hogy a pártbizott­ság — a taglétszám növelésére és minőségének javítására tö­rekedve — a legnagyobb gon­dot fordítja a tagjelöltek kivá­lasztására. Igaz ugyan, hogy ez azért sem könnyű feladat, mert a tagjelölteket a SZISZ alig 90 tagot számláló üzemi szervezetének kell felvételre javasolnia. A választék tehát meglehe­tősen szerény. A pártelnök el­mondta, hogy a terv az idén 30 tagjelölt felvételét irányoz­za elő. Szeptember közepéig'20 fiatallal gyarapodott a párt- szervezet, a legközelebbi tag­gyűlésen pedig továbbiak fel­vételére kerül sor. A tavalyi év sikeres volt. A tanulókörök látogatottsága 90—92 százalék közt* mozgott. Az üzemen kívül dolgozó sze­relők oktatásáról a politikai nevelés kabinetje külön gon­doskodott. A rendszeresen be­vezetett pótoktatáson kívül az üzemtől távol eső munkahelye­ket rendszeresen felkeresték a lektorként, illetve propagandis­taként tevékenykedő műszaki- gazdasági dolgozók. Minthogy ez a gyakorlat többé-kevésbé bevált, semmi akadálya annak, ‘hogy továbbra is ennek az elv­nek az alapján folyjon a párt- oktatás. Csupán a szervezés igényel némi módosítást. A nagyobb áttekinthetőség kedvéért a tanulókörök ezen­túl minden már megvalósult összejövetelről kimutatást ké­szítenek a pártbizottság tájé­koztatására, amelyből kitűnik, milyen anyagot vettek át, mi­lyen volt a részvétel és hogyan készültek fel az elvtársak az oktatásra. A pártbizottság a gazdasági feladatokat a felelős gazdasá­gi dolgozókkal és a mesterek1 kel is rendszeresen megvitat­ja, betekintést nyer a tervfel­adatok teljesítésébe, és ennek alapján a többi pártszervezetet is utasításokkal látja el. Ebben a munkájában nagy segítségé­re van a vállalat gazdasagi bizottsága, amely rendszeresen tájékoztatja a követelmények­ről. A jó eredmények természetesen elképzelhetetle­nek lennének a szocialista munkabrigádok lelkes tevé­kenysége nélkül. A pártelnök a dolgozók mun­kájában fellelhető tartalékok­ról is beszélt. Arra töreksze­nek, hogy a pártszervek még nagyobb figyelmet szenteljenek a pártcsoportokban folyó mun­kának, és hogy az üzem a gazdasági feladatokat még pon­tosabban, még jobb eredmény­nyel teljesítse. Különösen az ifjúságai kell többet foglalkoz­ni, hogy még több öntudatos fiatal munkással bővítsük a párttagok sorát. KARDOS MÁRTA A győzelemért harcolt A Nagy Októberi Szocialista Forradalom katonáj'a Ma már egy­re kevesebben élnek azok kö­zül, akiit hatvan esztendővel ez­előtt fegyver­forgató férfiak­ként részesei lehettek annak a világtörténelmi jelentőségű és hatású forradalomnak, mely­ből a világ első szocialista ál­lama született. A Alágy Októberi Szocialista Forradalom volt harcosai kö­zül a rozsnyói (RožňavaJ já­rásban is már egyedül csak a 87 éves Ondrej RKVŰCKY bá­csi él. Dobsinai otthonában ke­restük fel a kozák harcosra emlékeztető, bozontos bajuszú Revúcky bácsit. A városka fő­teréről nyílik a ház vaskapu­ja. A házigazdát a konyhában találjuk. Ráköszönünk, kedves vendégként fogad, hellyel kí­nál, ő maga azonban állva ma­rad. Ajánlatot teszek, üljön le, erre így szól: •— Bírok én még állni, egészségesek a lábaim, csak a fogaimmal van baj. — Apró szemével rám hunyorít, s nevelve folytatja: — Mert már egy sincs ... Tréfálkodva ismerkedünk, ba­rátkozunk, közben a felesége felől is érdeklődünk. — Elment sörért — közli a házigazda —, mindjárt itt lesz, legalább magukat is megkínál­hatom ... Az apró termetű, törékeny testű Mária néni nemsokára megérkezik, üveges sörrel teli szatyorral a kezében. Két évvel fiatalabb a férjénél. Leteszi a szatyrot, és bekapcsolódik a társalgásba. Képzeletben mind­ketten újból elindulnak életút- jukon. Revúcký bácsi a a fűrésztelepen dolgozott, Mária néni Langhoff er földes­úrnál cselédeskedett, amikor összeházasodtak. A továbbiak­ról a házigazda már egyedül beszél. — Nem sokáig élhettünk együtt, 1913-ban behívtak ka­tonának, először a gyalogosok­hoz Losoncra, onnan áthelyez­tek a 6. huszárezredhez Lei- machba. Ez Ausztriában van. Közben kitört az első világháború és az orosz frontra vezényel­tek. Kevés ideig harcoltam császári őfelsége, Ferenc Jó­zsef katonájaként, mert sokad- magammal fogságba estem. Ki- jevbe szállítottak, ott rövid idő múlva szétosztották a csopor­tunkat. Én egy német szárma­zású, Fjodor Ivanovics Rejníkov nevű földbirtokos Szaratov környéki gazdaságában, kevés kenyér és levesnek csúfolt lötty ellenében dolgoztam, túr­tam a földet. Olt ért az 1917- es év és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom. Szabadon szétszéledtünk, ki erre, ki arra. Később az orosz forradalmárok­tól megtudtuk, mi is történt, miről van szó. Jelentkeztem a Vörös Hadseregbe. Revúcký bácsi szaggatottan, djs sietve beszél, mint aki sze­retne gyorsan elmondani min­dent, amit csak tud. — Ma már nem is emlék­szem minden apróságra — folytatja —, hiszen hatvan év telt el azóta, sok mindenen át­estem, közben „bejártam a vi­lágot“. Arra jól emlékszem, hogy a különböző nemzetiségű harcosok között testvéri összetartás, együttérzés uralkodott. Mind­annyian tudatában voltunk an­nak, hogy a kizsákmányolás, az emberi megalázős ellen, a magunkfajta munkásember jo­gaiért harcolunk. Ennek tuda­ta fűtött bennünket a közös harcban. Sok-sok olyan csatá­ban vettem részt, amikor bebi­zonyítottuk az ellenségnek, hogy az orosz proletariátus erős, és kivívja végső győzel­mét. Leninnek igaza volt. Sze­mélyesen nem találkoztam ve­le, de miután megtanultam ír­ni, olvasni oroszul, cikkeiből s a munkásság forradalmi har­cáról szóló előadásokból tudo­mást szereztem felbecsülhetet­len értékű tudásáról, sokoldalú politikai képességéről, szerve­ző erejéről. Lenin kijelentette, hogy az orosz proletariátus megdönti a cári hatalmat, és létrehozza a munkások és a parasztok első szocialista tár­sadalmát. És ugye, úgy tör­tént, ahogy Lenin mondta, győ­zött a forradalom, létrejött a világ első szocialista állama. A továbbiakban Revúcký bá­csi a hazatérés időszakát ele- venítgeti. Elmondja, hogy ott­hon szegénység, egyre fokozó­dó nyomor fogadta. De már megtanulta, hol a helye. A CSKP megalapítása után ő is tagja lett. A növekvő ínség, a munkanélküliség miatt, sok ezer hozzá hasonló mun­kásemberrel együtt, a tengeren­ündrej Revúcky bácsi, az egy­kori vöröskatona (Helena Langová felvétele) túlon keresett munkát, megél­hetést. Először Brazília kávéültetvé­nyein dolgozott. Még ennivaló­ra is kevés volt, amit megke­resett. Másutt is próbálkozott, végül Venezuelába került, de ott sem javult a helyzet. Fagy­laltot, virágot árult, kovácsmű­helyben dolgozott. Közben ha­ladó szellemű sajtótermékeket olvasott, terjesztette az Októ­beri Forradalom idején szer­zett tapasztalatait. Bebörtönöz­ték. Amikor kiszabadult, egy temetkezési vállalatnál szállí- lította a hullákat. Elfogta a honvágy, és azt is tudta, hogy a felszabadult hazában új kor­szak kezdődött a munkásember számára, összekuporgatott any- nyi pénzt, hogy huszonegy évi távoliét után, 1950 júliusában hazatérhetett. Emlékezéseit így összegezi a több szovjet és csehszlovák, magas kitüntetéssel is megbe­csült veterán harcos: — A világ lekülönbözőbb ré­szein átéltem a szegénység, a nyomor mindenütt egyaránt súlyos következményeit. Har­coltam az igazságtalanság el­len az orosz proletariátus oldalán megízleltem a tengerentúli munkásemberek sorsát, harcba szálltam a hazai kizsákmányo­lok ellen. Ma fáradt, öreg, de mégis boldog ember vagyok, mert itt élhetek rohamosan fejlődő szocialista hazánkban. Tíz évvel ezelőtt, a Nagy Ok­tóber 50. évfordulója alkalmá­ból jártam néhány csehszlovák harcostársammal együtt szovjet barátainknál. Felejthetetlen ta­lálkozás volt. Kezet szoríthat­tam azokkal is, akik részt vet­tek hazánk felszabadításában, akiének elődeivel együtt har­coltam az orosz proletariátus forradalmának győzelméért. Idei jubileumát itthon ünnep­lem. Megbecsült emberként. KULIK GELLERT

Next

/
Thumbnails
Contents