Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-04 / 274. szám, kedd

Az internacionalizmus jegyében A Kárpáti Könyvkiadó csehszlovákiai és magyarországi kapcsolatai A Kárpáti Könyvkiadó és a magyarországi kiadók immár tizennyolc éve jelentetnek meg közös gondozásban könyveket. Ez alatt az idő alatt csaknem 300 mű jelent meg több mint nyolcmillió példányban. A Kossuth Könyvkiadó közö­sen a Kárpáti Könyvkiadó ma­gyarul megjelentette Engels és Lenin teljes életrajzát, azonkí­vül az SZKP történetét, A Nagy Honvédő Háború történetét, két ízben kiadta V. L Lenin rövid életrajzát, valamint Vorosilov és Mikojan emlékiratait, Koszi­gin válogatott beszédeit. A budapesti Európa, Magve­tő, Gondolat és más kiadóval közösen orosz, ukrán klasszi­kusok és szovjet írók munkáit Jelentetjük meg. Megtaláljuk köztük Lev Tolsztoj, Makszim Gorkij, Ivan Franko, Mihail So- lohov, Mihail Kocubinszkij, Osztap Visnya, Nyikolaj Oszt- rovszkij, Dmitrij Andrejevics Furmanov, Olesz Honcsar és mások műveit. Már maga ez a felsorolás is eléggé ékesszólóan tanúsítja, mennyire lendületesen fejlődik a közös könyvkiadás és mily fontos a jelentősége a testvér­népek kulturális közeledése szempontjából. A szomszédos szocialista országok kulturális életének fontos eseménye volt a nagy példányszámú orosz— magyar és magyar—orosz, uk­rán—magyar és magyar—ukrán szótár megjelenése, valamint az Ukrán lírai antológia kiadá­sa. Az uzsgorodi Kárpáti és a Kossuth Könyvkiadó a buda­pesti Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában az utóbbi évek folyamán több emlékezetes könyvkiállítást rendezett. Nagy sikert aratott a két kiadó ál­tal az uzsgorodi írók Klubjában megrendezett kiállítás is. Ma­gyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Bé­késcsabán a Kner-nyomda könyvmúzeumában a Kárpáti Könyvkiadó egyéni könyvkiállí­tása öregbítette a kárpát-ukraj­nai magyar könyvkiadás jó hírnevét. Május utolsó hetében évről évre megrendezik Budapesten a magyar könyv hetét. A ma­gyarországi kiadókon kívül meghívják ezekre a szomszé­dos szocialista országok azon kiadóit is, amelyek magyar könyvkiadással foglalkoznak. Köztük van a Kárpáti Könyv­kiadó is. A hagyományos könyvvásárt a Váci utcában tartják meg. A Kárpáti Könyv­kiadó sátrában megkaphatok régebbi és legújabb magyar nyelvű kiadványaink. Elmond­hatjuk, hogy sátrunk környéke mindig népes, a magyar könyv­barátok élénken érdeklődnek kiadónk könyvújdonságai iránt. A szépirodalmi kiadványokon kívül el szoktunk vinni a buda­pesti könyvhétre számos olyan társadalmi-politikai kiadványt, amelyet a kárpátaljai magyar .ajkú lakosság számára adtunk ki magyarul. Megtalálhatók köztük Lenin egyes müvei, a Szovjetunió és az USZSZK Al­kotmánya, az SZKP Szervezeti Szabályzata, az SZLKISZ Szer­vezeti Szabályzata és más kiad­ványok. így például az idei magyar könyvhétre magunkkal vittük az SZKP XXV. kongresz- szusának, valamint az Ukrajnai Kommunista Párt XXV. kong­resszusának magyarul kiadott anyagát és más könyvújdonsá­gokat is. A Népszabadságban annak idején megjelent egy terjedel­mes cikk Az ungvári kovács­műhely címen, amely részlete­sen elemzi számos olyan ere­deti és fordításos kiadványun­kat, amely a szomszédnépekkel fenntartott kulturális kapcsola­tokkal foglalkozik. A Kárpáti Könyvkiadó a ma­gyar szerzők műveinek fordítá­sait is rendszeresen kiadja. Ukrán nyelven megjelentek például több magyar író, töb­bek között Illés Béla, Fábry Zoltán, Petőfi Sándor, Ilku Pál, Radó Sándor, Petrovác István és mások müvei. Baráti kap­csolataink megnyilvánulnak ab­ban is, hogy ukrán nyelvű, va­lamint orosz kiadványainkban közöljük a szomszédos testvér­állam pártmunkásainak, nép- gazdasági szakembereinek, új­ságíróinak cikkeit, írásait, de abban is, hogy minden évben ellátogatnak hozzánk kollégá­ink a budapesti könyvkiadók képviseletében. Ilyenkor ta­pasztalatokat cserélünk és megvitatjuk az alkotói kérdése­ket. Mindez nagymértékben elősegíti egymás jobb megérté­sét. Mintegy négy esztendővel ezelőtt megindítottuk együtt­működésünket a bratislavai Madách Kiadóval is. Közös munkánk eredményeként 1975- ben hármas koprodukcióban megjelent első könyvünk, Vla- gyiszlav Volkov A csillagok je­lé című műve, 1976-ban pedig German Tyitov Kék bolygóm című könyve. Egy év távlatából szívesen emlékezünk rá, hogy a kiadó kollektívájának az ünnepi al­kalommal átnyújtották a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség legmagasabb kitün­tetését, a Tiszteletjelvény I. fokozatát, amellyel a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottsága a kiadót — ahogy a díszoklevélben áll — „A csehszlovák—szovjet ba­rátság fejlesztése terén szer­zett érdemei elismeréseképpen“ tüntette ki. Szerény munkánk ily nagyfokú elismerése arra kötelezi kollektívánkat, hogy még jobban dolgozzon, tevéke­nyebben fejlessze alkotói kap­csolatait a testvéri országok kiadóvállalataival. NÄJPÄVER KAMIL, a Kárpáti Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese HUSZONÖT ÉVE Huszonöt éve kezdtük el... 1952. októbe 1-én szép, verőfé­nyes kora őszi napon 16 lelkes ember gyülekezett Komáromban, öregek és fiatalok vegyesen, csendesen ismerkedve egymás­sal egy öreg üzlethelyiségben, a Steiner Gábor utcában, amely ß színház első irodájaként szolgált. (Ma az épület helyén az új Duna-híd feljárója van, mely átvezet Magyarországra.) A jól fűtött helyiséget halk beszélgetés töltötte meg, tizen­hat ember új élmények remé­nyének lázában várta a meg­alakulást. Azt hiszem, az alapító művé­szek megérdemlik, hogy e visz- szaemlékezésben név szerint megidézzük őket... A MATESZ alapító tagjait. Hat hölgy és tíz féfi „tette ki“ a tizenhatos színészkeretet, melyet a felet­tes hatóságok akkor engedé­lyeztek az induláshoz. Sajnos, közülünk már öt alapító tag nem él: Budai Mária, Fekete Gyula, Király Dezső, Kiss La­jos, Húsvár Ferenc és Műnk István, az első rendezőnk már esak emlékeinkben vannak köztünk, csendesen pihennek Szlovákia-szerte a temetőkben. Gréber Gyula ma pedagógus Léván (Levicén)) és ketten, Lelkes Magda és Bottka Zsu­zsa, ma már a megérdemelt nyugalmat élvezik. De nyolcán még dolgozunk, tesszük, amit 25 éve elkezdtünk és a MA- TESZ-hoz kitartóan, munkálko­dunk ma is: Komád József ren­dező-igazgató, Lőrinc Margit, Ferenczy Anna, és Udvar- di Anna, valamint Bugár Bé­la, Siposs Jenő és Turner Zsigmond a komáromi, Gyurko- vics Mihály pedig a kassai együttesben. Tizenhatból a fele huszonöt év után is aktívan szolgálja a megkezdett mun­kát ... Ültünk és vártunk a kelle­mes melegben, társalogtunk, vicceket meséltünk egymásnak, közös ismerősöket kerestünk. Ugyanis a tizenhatból 12 ala­pító egy közösséget alkotott már akkor is, mikor találkoz­tunk. Az Állami Faluszínház magyar együtteséből jöttek a MATESZ-hoz, hogy a műkedve­lő színjátszók soraiból felvett négy társukkal megkezdjék a munkát Komáromban, ahol a színházat létrehozták. Vagy egy órát beszélgettünk így csendesen, mikor nyílt az ajtó és egy kopasz, szemüveges ember lépett be a helyiségbe. Fején kopottas svájci sapka, hubertusz a vállára vetve. Az ismert magas hangján jókedvű­en köszöntött bennünket ilyen­formán: „Együtt vagyunk, em­berkék? Fellegi István va­gyok ... Szerbusztok. Megpró­bálunk színházat csinálni itt Komáromban.. “ Igen, ő volt, aki emberségével kiérdemelte, hogy a színházban mindenki csak Atya néven szólította. Ta­valy, 1976-ban hunyt el, nem érte meg már az évfordulót, pedig hogyan készült rá... Színházat csinált úgyszólván a semmiből és vezette 1962-ig, nyugalomba vonulásáig. És azután is itt élt közöttünk Atya a haláláig, a gyermekei kö­zött ... Hogy mi történt október else­je után? A „Tűzkeresztség“ 1953. évi január 30-i bemutató­jáig próbáltuk á darabot Műnk István vezetésével a nagy for­radalmi hagyományokat őrző munkásotthon hel yiségében. Közben a próbák után és este a színház épületét (a volt le­gényegyletet) építettük, szépí­tettük, hogy az első bemutatóig kicsinosodjon. Hőskölteményt érdemelne az a négyhónapos munka ... Színész és kőműves együtt dolgozott az átalakítási munkákon, ellenszolgáltatás nélkül, lelkesedésből, ügyszere­tetből. Életem egyik legszebb napja volt 1952 október 1. Újjászüle­tés, pályakezdés és hivatás­megtalálás napja. És azóta, hu­szonöt esztendőn keresztül so­ha nem éreztem szebb felada­tot, társaimmal együtt, mint szolgálni a huszonöt éve meg­kezdett ügyet, estéről estére színházi élményt nyújtani a közönségnek, a színház sajátos művészi eszközeivel szolgálni a dolgozó népet. SIPOSS JENŐ, színész a Magyar Területi Színház tagja A nagy október szellemében Két kérdés Ripcsu Rudolfnak, a CSEMADOK trebišovi járási bizottsága titkárának • Mi a meghatározó ma a CSEMADOK járási bizottságá­nak munkájában? — A fő fel,adat továbbra is nemzetiségi kultúránk ápolása. A hagyományőrzés, irodalmi népszerűsítő rendezvények, író—olvasó találkozók meg­szervezése. Néprajzi és honis­mereti körökben megismertet­ni járásunk magyar nem­zetiségű polgáraival a már las­san feledésbe menő népi ha- gyomárfyainkat. Bodrogköz gaz­dag munkásmozgalmát, ez utóbbinak a feldolgozása már megtörtént. Ezt a feldolgozott anyagot sokszorosított példá­nyokban eljuttatjuk a helyi szervezeteinkbe is. Mun­kánk fontos részének tart­juk, hogy érvényt szerezzünk dolgozóink körében pártunk kulturális politikájának. Elmé­lyíteni a szocialista hazafisá- got, a proletár nemzelközisé­01 FiL MEK ELSŐ FECSKE (szovjet) Az elmúlt évtizedben fejlő­désnek lendült szovjet nemzeti­ségi filmgyártások közül a grú­zok aratták a legnagyobb hazai és külföldi sikert; a grúz íilm fogalom lett a filmbarátok kö­rében. Főleg azért, mert egy közösség arculatát, egy nép életformáját, múltjából kibon­takozott jelenét tárta nemcsak izgalmasan, hanem valóságosan is a világ elé. A filmnek nincs mozgalmas cselekménye; a legkülönfélébb vígjátéki helyzetek alkotják a vázat, egy-egy lelkes labdarú­gó, illetve megszállott sport- rajongó elemzéséből, bemuta­tásából áll össze a film. A víg­játékban egy-egy játékos való­sággal népi hőssé magasztosul, a futball-láz hatalmába keríti az egész várost. Az évszázados szokások és hagyom^nvok sza­A szovjet—grúz film futballcsapata Népi bölcsesség, utánozha­tatlan humor, finom irónia szö­vi át a grúz vígjátékokat; ez a sajátosság jellemzi Nana Mcsed- lidze Első fecskéjét is, mely bá­jos mese ,az első grúz futball­csapat szerveződéséről, a szá­zadforduló kupléktól hangos, szivarfüstös díszletvilágában. A film a Fecske nevű labdarú­gó-csapat megalakulásáról, si­kereiről és bukásáról szól, ám nem történelmi hűséggel mond­ja el a nemzeti ügyet jelképe­ző futballcsapatról terjedő le­gendát, hanem erősen színezve, úgy, ahogy a szájhagyomány az évtizedek során alakította. bad utat adnak az új játéknak, a férfiak teljesen a foci rabjai lesznek, konvenciókat rombol­nak. A labdarúgás, a játék örö­me a rendezőnő számára azon­ban csak apropó, mely lehető­vé tette, hogy megmutassa egy nép arculatát, mentalitását; a nemzeti tudat, a grúz „lelkü- let“ formálása csak közvetett formában van jelen a filmben. Nana Mcsedlidze könnyed kézzel ábrázolja a vígjátéki helyzeteket, kissé ironikusan látja és láttatja a futball meg­szállottjait. Alkotása sikeres, bízvást számíthat a nézők ér­deklődésére. Akik látták Roman Polanski utóbbi években készült filmjeit (A vámpír gyilkosok, Macbeth) tudják, hogy a lengyel szárma­zású amerikai rendező kedveli a horror műfajt, rendszerint be­teges lelkeket, gyilkos ösztönö­ket ábrázol. A szokatlan, mor­bid téma mögött mindig meg­mutatja a társadalmi valósá­got, vagy bizonyos társadalmi jelenségeket állít reflektorfény­be. Ezek a vonások megfigyel­hetők most bemutatott filmjé­ben, A kínai negyedben is. Torz emberi kapcsolatok, egy amerikai nagyváros a két vi­lágháború között — s ezzel tu­tív csakhamar a saját szakállá­ra egy gyilkosság rejtélyes kör rülményeit vizsgálja és észre sem veszi, hogy közben az egyik főszereplője lesz a vá*- ratlan és meghökkentő fordu- latokban bővelkedő drámá­nak ... Az alkotás helyenként emlé­keztet a korábbi években diva­tos nosztalgia filmekre, míg ezek azonban a régen halott „amerikai állom“ fölélesztésére törekedtek, Polanski filmjében ennek az ellenkezőjét figyel­hetjük meg. Társadalomkritiká- ja ugyan nem nyílt, de az em­Faye Dunaway, az amerikai film női főszereplője lajdonképpen vázoltuk is a film témáját és társadalmi hátterét; Amerikában csúcspontra hág a kapitalizmus, a burzsoá ekölcs mindenre rányomja bélyegét, a tőke hatalma diktálja az élet ütemét. Ilyen társadalmi viszo­nyok között borotvaélen egyen­súlyoznak a film hősei, az ön­pusztítás szakadéka fölött áll­va. A rendkívül érdekes és rop­pant izgalmas történetben egy magánnyomozó munkáját kí­sérhetjük figyelemmel. Kezdet­ben egy látszólag ártatlan sze­relmi ügy, egy házasságon kívüli kapcsolat kinyomozásá­val bízzák meg, ám a detek­berek jellemét, magatartását, kapcsolatait ábrázolva, kímélet­lenül leplezi le a kapitalista társadalom hatalmi gépezetét. Roman Polanski avatott kezű művész; magabiztosan, szakmai fölénnyel pergeti az eseménye­ket, jól adagolja a feszültsé­get és biztos kézzel irányítja a színészeket. Munkáját két kivé­teles tehetségű művész — Jack Nicholson és Faye Dunaway — segítette, akik bár sajátos adottságú színészek, játékukon mégis érezhető, hogy egyénisé­güket teljes mértékben aláren­delték a rendező elképzelésé­nek és művészi felfogásának. —ym— űj Si 1977. X. J. 4 get. Mjnden munkákat ezek szellemében végezzük. • A világ haladó emberisége ez évben ünnepli a NOSZF 60. évfordulóját. Hogyan készült fel e jelentős évfordulóra a járási bizottság? — Eddig öt járási rendezvé­nyünk volt. E rendezvények mindegyike a Nagy Október szellemében zajlott le. Az év­fordulót megelőző napokban Királyhelmecen rendezünk egy akadémiai estet. Bemutatjuk a Szovjetunió forradalmi költé­szetének gyöngyszemeit, a Ma­gyar Tanítók Járási Énekkara forradalmi dalokat ad elő. Az ünnepi esten fellép a Fürt táncegyüttes is. Számos helyi szervezetünk is készül e nagy évfordulóra, így Nagykapos, Lelesz, Ab,ara, Kis- és Nagy- tárkány, Borsi, hogy cs.ak egy­néhány nevet említsek. (te) A KÍNAI NEGYED (amerikai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents