Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-17 / 287. szám, hétfő

A szovjet sport is jubilál j Szaveljev a világbajnokságon is a szovjet válogatott erőssége lesz LAHTIRA és GARMISCHRA KÉSZÜLNEK 'Az elmúlt hónapban mind többet hallottunk a közelgő, 1978. évi két sívilágbajnokságról. A klasszikus szántókban a finnországi Lahti, az alpesi számokban pedig az NSZK- beli Garmisch-Partenkirchen lesz a nagy esemény színhelye. Érthetően mindenki, aki sikerre számíthat, már hetek óta na- gyón szorgalmasan készül, mert a legkisebb kihagyás talán éppen a világbajnokságon bosszulja meg magát. De mi a helyzet jelenleg síberkekben? Kezdjük talán az északi szá­mokkal, melyeknek hagyományai nagyon gazdagok és a szo­cialista tábor versenyzői a világ élvonalába tartoznak. A szovjet sízők sikerei 1977 X. 17. Ä Szovjetunióban az atlétika után a sísport mozgatja meg a legnagyobb tömegeket. Hat­millióra tehető azoknak a szá­ma, akik versenyszerűen síel­nek ős további miliők vesznek részt azokon az évente rend­szeresen megrendezésre kerülő versenyeken, melyek a tobor­zást szolgálják. A szovjet versenyzők eláő átütő sikerüket az 1951. évi romániai Poianában megrende­zett IX. főiskolai világbajnok­ságon aratták, amikor vala­mennyi futószámot megnyer­tek. A faluni, 1954-ben meg­rendezett világbajnokságon Ku­zin győzött a 30 és 50 kilo­méteren, Kozireva a 10 kilo­méteres női sífutásban. A 3X5 km-es női váltó aranyérmet, a 4X10 km-es férfi váltó pedig ezüstérmet nyert. Azóta a szov­jet futók minden világbajnok­ságon ott voltak a legjoboak között és számtalan első he­lyet szereztek, értékes helye­zéseket érlek el. A legutóbbi, 1974. évi VB-n három arany-, egy ezüst- és három bronzér­met mondhattak magukénak. 1976-ban az innsbrucki olim­pián 4 arany-, 2 ezüst- 4 bronzérem volt a „termés“. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a jövő évi világbajnokságon a szovjet versenyzők — Szaveljev, Zim- jatov, Beljajev, Ivanov, Gara- nyin, Kulakova és Szmetyanyi- na több számban is esélyesek. Az északiak készülődése Az északi országokban nem tudtak belenyugodni az inns­brucki kudarcba. Számukra keserű pirula volt a szovjet sízők sikersorozata. Aranyér­met csupán a finn váltó és a norvég Formo nyert 50 kilo­méteren, míg a norvég váltó ezüstérmes volt, bronzérmet pedig csupán a svéd Södergren szerzett 50 km-on, valamint Koivisto 15 km-en. A női me­zőnyben csupán a finn Takalo volt a szovjet lányok méltó el­lenfele. öt kilométeren az első, tíz kilométeren a második he­lyen végzett. A 2600 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő ausztriai Dachstein kitűnő hó­viszonyainak köszönve, már évek óta több külföldi ország sízőinek biztosít nyári felké­szülési lehetőséget. A svéd, finn és norvég futók az idén immár harmadszor tartottak itt komoly edzéseket. A szak­emberek véleménye szerint kü­lönösen a finnek formája lát­szik megfelelőnek, az ő fel­készülésük a legideálisabb, amin viszont ne csodálkoz­zunk, hiszen a saját otthonuk­ban megrendezésre kerülő vi­lágbajnokságon érthetően több érmet szeretnének nyerni és Felzárkóznak az olaszok? Garmisch-Partenkirchen, az alpesi számok világbajnoksá­gának színhelye a versenyzők­nek nem ismeretlen, hiszen itt évente találkoznak egy-egy versenyen. A világbajnokság pedig ebben az erősen elanya- giasodott sportágban is jelen­tős esemény. Az 1976/77-es idényben a leg­több kudarc a korábban oly sok sikert felvonultató olasz sízőket érte. Még a hidegvé­réről közismert Gustav Thöni is gyakran volt ideges, elgör* csösödve versenyzett. Nemcsak a vereségek ejtették gondolko­dóba, hanem ellenfeleinek győzelme, akiket ő éveken át sakkban tudott tartani. A sikertelen évad után az olasz szövetségben változáso­kat eszközöltek, ezenfelül csökkentették a válogatott ke­ret létszámát, mely jelenleg a következő összetételű: Thöni, Stricker, Gros, Bieler, Rádiói, Nöckler. Kettőnek, Oberfrank- nak és Amplatznak megadták a lehetőséget, hogy a váloga­tottba kerüljenek, de ehhez na­gyon jó eredményeket kell az idény elején felvonultatniuk. — Ismét fel kell zárkóznunk a világ élvonalához, mert nem felejthettük el azt, ami a sí- világnák példaképül szolgált, — jelentette ki Mario Cotelli, az olasz válogatott vezetője. Ennek érdekében az olaszok mindent megtettek. Hozzájuk hasonlóan természetesen nagy ellenfeleik, a franciák, sváj­ciak, nyugatnémetek és az osztrákok is serényen készül­nek az új idényre, melynek csúcspontja a világbajnokság lesz. Sochor és társai ... A csehszlovák alpesi sízők néhány esztendeje kitűnően szerepelnek a nagyszabású nemzetközi összecsapásokon, Európa- és Világ Kupa-verse­nyeken. Az új idényre ők is szorgalmasan készültek. Május­ban ellenőrző felméréseken vettek részt, majd júniusban első ízben jöttek össze Nym- burkban, s ezzel megkezdődött a közös felkészülések sorozata. Atlétika, tenisz, labdarúgás, kerékpározás, „száraz“ műle­siklás, erőnléti edzés szerepelt a műsoron. Miroslav Sochor véleménye szerint a tavalyi és az idei évad esélyei között nem lesz nagy különbség. Talán egy kissé nehezebben rajtolnak Sochor az óriásműlesiklás specialistája (A ČSTK felvétele) értékes győzelmekkel megün­nepelni a Finn Sí .Szövetség fennállásának 70 éves jubi­leumát. És a többiek? , Kisebb-nagyobb célkitűzés­sel, kevésbé vérmes remények­kel tekintenek a világbajnok­ság elé a svájci, a nyugatné­met, az amerikai, az osztrák és a csehszlovák versenyzők. Ettől függetlenül azonban ők is nagyon lelkiismeretesen, tel­jes odaadással készülnek a vi­lágbajnokságra. A csehszlovák küldöttség ugyancsak Dach- steinben töltött tíz napot. Az elmúlt hét végén érkezett haza -és Jaroslav Honcü edző elége­dett volt az edzőtáborozás ki­menetelével. Mint mondotta: a felkészülés nagyon jó minősé­gű havon, délelőtt és délután, kitűnően előkészített pályá­kon folyt. Mind a férfiak, mindpedig a nők naponta öt­hatórás edzést teljesítettek, ami tekintettel a 2600 méteres tengerszint feletti magasságra, minden igényt kielégítut*. majd, mivel most kevesebb ha­vas edzésben volt részük. So­chor célja az óriásműlesiklás­ban az első csoportba, tehát a tizenöt közé kerülni a Világ Kupa versenyein. Zeman ugyanezt tervezi, de a műle­siklásban. A lányok is babérokra vágy­nak. Edzőjük, Jan Vedral sze­rint sikerült feltárni a tarta­lékokat, különösen a verseny­zők technikáját illetően. Ezzel természetesen nagyot léptek előre. Az erőnléttel nem lehet­nek bajok, így ők is bizakodva várják az idénynyitó verse­nyeket. A Charvátová, Kuzma- nová, Soltysová, Zemanová, Vlü- ková, Walachová összetételű válogatott nagyon „együtt“ van. Jobban, mint a férfiak kollektívája, melyben Sochor és Zeman külön klasszist kép­visel, a többiek, Schimmer, Vach, Žúrek és Loska elma­radnak tőlük. Ük viszont 16— 17 évesek, tehát még sokat fejlődhetnek és behozhatják Sochorékkal szembeni tudás­beli hátrányukat. (kollár) A jégkorong ifjú tröokövetei A híres kana­dai játékos, Bobby Hull fé­lelmetes erővel meglőtt korong­jánál is sebe­sebben száll az idő. Múlását a legkiválóbb ka­pusok egyi­ke, Vlagyiszlav 'Tretyak sem állíthatja meg. Repül az idő. Az utóbbi évek­ben mind több kiváló szovjet jégkorongozó vonult vissza az aktív versenyzéstől. A hoki mesterei azonban sportpálya- futásuk befejezése után sem szakadnak el a jégpályáktól. Boldogan vállalják az utánpót­lás nevelését, edzőkként dol­goznak a sportiskolákban. A Szovjetunióban ifjú sport­iskolások ezrei indulnak estén­ként edzésre, sporttáskával a vállukon, kissé hanyag járás­sal a nagyokat, a menő játéko­sokat utánozva. A studionban azonban már minden igazi? a hirdetések a pályát körülfogó sok kiemelkedő egyénisége, ak­tív és a versenyzéstől már visz- szavonult játékosok, minden szabad idejüket a bajnokságba benevezett udvari, utcai és la­kótelepi kölyökcsapatok fel­készítésére fordították. Az „Arany Korong“ mozgalom az eső áztatta Baltikumtól a ke­vésbé csapadékos távolkeleti, a jeges Kola-félszigettől a forró éghajlatú közép-ázsiai köztár­saságokig lelkes pártfogásra talált. Közép-Ázsiában például sorra épültek a műjégpályák. És az „Arany Korong“ a moz­galom céljának megfelelően fejlődött. Férfiason bátor spor­tolókat nevel, akik a legheve­sebb küzdelemben is korrektül, igazi sportemberhez méltóan viselkednek. Nem hisszük, hogy akadna akár egyetlen olyan if­jú jégkorongozó, aki ne azzal a szilárd elhatározással lépne jégre, hogy egyszer majd ma­gára ölti a szovjet válogatott címeres mezét. És vajon olyan elérhetetlen ez a vágy? Hiszen a szovjet jégkorong csillagai palánkon, a lelátók, az «lénk színű szerelések és ä telnőtt játékvezető ítéletei is. A sport­iskolákból kerültek ki a mai szovjet jégkorongsport olyan kiválóságai, mint Alekszander Jakusev, Vlagyimir Tretyak, Viktor Salimov, Valerij Harla­mov. A tehetséges fiatalok közül azonban csak kevésnek adatik meg, hogy nagyvárosokban, fe­dett stadionban, szakképzett, főállású edzők irányításával sportolhassanak. Pedig a többi sok százezer fiatal is szeretne igazi, villanyfényes pályán ját­szani és nem a tavak későn beálló, egyenetlenül befagyó jegén. Kétmillió gyermek klubja Szergej Korotkov, a Sajba (Korong) kölyökcsapat kapitá­nya élete első bajnoki arany­érmét több mint tizenegy esz­tendeje vette át. Az akkor alü? tizenkét éves legényke csapata nyerte meg az országos „Arany Korong“ gyermekklub által el­ső ízben kiírt kupát — holott egyikük sem járt sportiskolá­ba. A gyerekek eszményképeit, a szovjet jégkorong akkori csillagait, Bobrovot, Sztarsino- vot, Firszovot és a Majorov testvéreket utánozva, saját ké­szítésű pályákon és szerelés­ben, kifulladásig kergették a korongot. A mai szovjet gye­rekek már inkább Korotkovot, a Szpartak Moszkva védőjáté­kosát, a volt kiváló válogatot­tat tartják .példaképüknek. Az „Arany Korong“ klub megalapításának feltételei te­hát adva voltak. Most már csu­pán az eddig szervezetlenül korongozó fiúkat a sportnak értelmet és célt adó klub zász­laja alatt kellett egyesíteni. A KOMSZOMOL Központi Bizott­sága, a Pionerszkaja Pravda és a Szovjet Jégkorong Szövetség 1965 őszén meghirdette a ju­nior csapatok első országos bajnokságát. A torna lebonyolításához szükséges anyagi feltételeket — szereléseket, új jégpályákat és azok fenntartását — széleskörű társadalmi összefogással bizto­sították. A szovjet jégkorong közül Malcev, Tretyak, Harla­mov is kölyökcsapatban kezdte ragyogó ívű pályafutását. Bizonyára közel járunk az igazsághoz, ha a világbajnoki győzelemről álmodozó ifjú jég­korong-reménységek számát mintegy kétmilPóra becsüljük a Szovjetunióban. Amikor le­hull az első hó, kétszázezer kö­lyökcsapat locsolja lelkesen a jégpályákat, s pár nap múlvd alig lehet lecsalogatni őket a jégről, legszívesebben még éj­jel is korcsolyával a lábukon aludnának. „Kergessétek a napocskát" Az „Arany Korong“ klub mérkőzései minden esztendő telén kerülnek megrendezésre. A bajnokságban részt vevő csa­patoknak — az iskolai órák után, vasárnaponként és a téli szünetben — mintegy száz mérkőzést kell játszaniuk. Az országos döntőbe a járási, a városi, a területi és végül a köztársasági bajnokságon leg­jobbnak bizonyult csapatok ke­rülnek. Az „Arany Korong“ mozgalom a férfias kitartás és a győzni akarás mellett a kis emberpalántákat a sport ünne­pélyes pillanatainak örömeire is megtanítja. A klub fennállása óta az el­nöki tisztet Anatolij Taraszov, a szovjet válogatot-egykori le­gendás hírű edzője tölti be. Az „Arany Korong“-torna dön­tő mérkőzésén Taraszov ugyan­azokkal a szavakkal küldi pá­lyára a csapatokat, mint veze­tőedző korában a szborna tag­jait: „Fiúk, kergessétek a na­pocskát...“ (tvl

Next

/
Thumbnails
Contents