Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-17 / 287. szám, hétfő
A szovjet sport is jubilál j Szaveljev a világbajnokságon is a szovjet válogatott erőssége lesz LAHTIRA és GARMISCHRA KÉSZÜLNEK 'Az elmúlt hónapban mind többet hallottunk a közelgő, 1978. évi két sívilágbajnokságról. A klasszikus szántókban a finnországi Lahti, az alpesi számokban pedig az NSZK- beli Garmisch-Partenkirchen lesz a nagy esemény színhelye. Érthetően mindenki, aki sikerre számíthat, már hetek óta na- gyón szorgalmasan készül, mert a legkisebb kihagyás talán éppen a világbajnokságon bosszulja meg magát. De mi a helyzet jelenleg síberkekben? Kezdjük talán az északi számokkal, melyeknek hagyományai nagyon gazdagok és a szocialista tábor versenyzői a világ élvonalába tartoznak. A szovjet sízők sikerei 1977 X. 17. Ä Szovjetunióban az atlétika után a sísport mozgatja meg a legnagyobb tömegeket. Hatmillióra tehető azoknak a száma, akik versenyszerűen síelnek ős további miliők vesznek részt azokon az évente rendszeresen megrendezésre kerülő versenyeken, melyek a toborzást szolgálják. A szovjet versenyzők eláő átütő sikerüket az 1951. évi romániai Poianában megrendezett IX. főiskolai világbajnokságon aratták, amikor valamennyi futószámot megnyertek. A faluni, 1954-ben megrendezett világbajnokságon Kuzin győzött a 30 és 50 kilométeren, Kozireva a 10 kilométeres női sífutásban. A 3X5 km-es női váltó aranyérmet, a 4X10 km-es férfi váltó pedig ezüstérmet nyert. Azóta a szovjet futók minden világbajnokságon ott voltak a legjoboak között és számtalan első helyet szereztek, értékes helyezéseket érlek el. A legutóbbi, 1974. évi VB-n három arany-, egy ezüst- és három bronzérmet mondhattak magukénak. 1976-ban az innsbrucki olimpián 4 arany-, 2 ezüst- 4 bronzérem volt a „termés“. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a jövő évi világbajnokságon a szovjet versenyzők — Szaveljev, Zim- jatov, Beljajev, Ivanov, Gara- nyin, Kulakova és Szmetyanyi- na több számban is esélyesek. Az északiak készülődése Az északi országokban nem tudtak belenyugodni az innsbrucki kudarcba. Számukra keserű pirula volt a szovjet sízők sikersorozata. Aranyérmet csupán a finn váltó és a norvég Formo nyert 50 kilométeren, míg a norvég váltó ezüstérmes volt, bronzérmet pedig csupán a svéd Södergren szerzett 50 km-on, valamint Koivisto 15 km-en. A női mezőnyben csupán a finn Takalo volt a szovjet lányok méltó ellenfele. öt kilométeren az első, tíz kilométeren a második helyen végzett. A 2600 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő ausztriai Dachstein kitűnő hóviszonyainak köszönve, már évek óta több külföldi ország sízőinek biztosít nyári felkészülési lehetőséget. A svéd, finn és norvég futók az idén immár harmadszor tartottak itt komoly edzéseket. A szakemberek véleménye szerint különösen a finnek formája látszik megfelelőnek, az ő felkészülésük a legideálisabb, amin viszont ne csodálkozzunk, hiszen a saját otthonukban megrendezésre kerülő világbajnokságon érthetően több érmet szeretnének nyerni és Felzárkóznak az olaszok? Garmisch-Partenkirchen, az alpesi számok világbajnokságának színhelye a versenyzőknek nem ismeretlen, hiszen itt évente találkoznak egy-egy versenyen. A világbajnokság pedig ebben az erősen elanya- giasodott sportágban is jelentős esemény. Az 1976/77-es idényben a legtöbb kudarc a korábban oly sok sikert felvonultató olasz sízőket érte. Még a hidegvéréről közismert Gustav Thöni is gyakran volt ideges, elgör* csösödve versenyzett. Nemcsak a vereségek ejtették gondolkodóba, hanem ellenfeleinek győzelme, akiket ő éveken át sakkban tudott tartani. A sikertelen évad után az olasz szövetségben változásokat eszközöltek, ezenfelül csökkentették a válogatott keret létszámát, mely jelenleg a következő összetételű: Thöni, Stricker, Gros, Bieler, Rádiói, Nöckler. Kettőnek, Oberfrank- nak és Amplatznak megadták a lehetőséget, hogy a válogatottba kerüljenek, de ehhez nagyon jó eredményeket kell az idény elején felvonultatniuk. — Ismét fel kell zárkóznunk a világ élvonalához, mert nem felejthettük el azt, ami a sí- világnák példaképül szolgált, — jelentette ki Mario Cotelli, az olasz válogatott vezetője. Ennek érdekében az olaszok mindent megtettek. Hozzájuk hasonlóan természetesen nagy ellenfeleik, a franciák, svájciak, nyugatnémetek és az osztrákok is serényen készülnek az új idényre, melynek csúcspontja a világbajnokság lesz. Sochor és társai ... A csehszlovák alpesi sízők néhány esztendeje kitűnően szerepelnek a nagyszabású nemzetközi összecsapásokon, Európa- és Világ Kupa-versenyeken. Az új idényre ők is szorgalmasan készültek. Májusban ellenőrző felméréseken vettek részt, majd júniusban első ízben jöttek össze Nym- burkban, s ezzel megkezdődött a közös felkészülések sorozata. Atlétika, tenisz, labdarúgás, kerékpározás, „száraz“ műlesiklás, erőnléti edzés szerepelt a műsoron. Miroslav Sochor véleménye szerint a tavalyi és az idei évad esélyei között nem lesz nagy különbség. Talán egy kissé nehezebben rajtolnak Sochor az óriásműlesiklás specialistája (A ČSTK felvétele) értékes győzelmekkel megünnepelni a Finn Sí .Szövetség fennállásának 70 éves jubileumát. És a többiek? , Kisebb-nagyobb célkitűzéssel, kevésbé vérmes reményekkel tekintenek a világbajnokság elé a svájci, a nyugatnémet, az amerikai, az osztrák és a csehszlovák versenyzők. Ettől függetlenül azonban ők is nagyon lelkiismeretesen, teljes odaadással készülnek a világbajnokságra. A csehszlovák küldöttség ugyancsak Dach- steinben töltött tíz napot. Az elmúlt hét végén érkezett haza -és Jaroslav Honcü edző elégedett volt az edzőtáborozás kimenetelével. Mint mondotta: a felkészülés nagyon jó minőségű havon, délelőtt és délután, kitűnően előkészített pályákon folyt. Mind a férfiak, mindpedig a nők naponta öthatórás edzést teljesítettek, ami tekintettel a 2600 méteres tengerszint feletti magasságra, minden igényt kielégítut*. majd, mivel most kevesebb havas edzésben volt részük. Sochor célja az óriásműlesiklásban az első csoportba, tehát a tizenöt közé kerülni a Világ Kupa versenyein. Zeman ugyanezt tervezi, de a műlesiklásban. A lányok is babérokra vágynak. Edzőjük, Jan Vedral szerint sikerült feltárni a tartalékokat, különösen a versenyzők technikáját illetően. Ezzel természetesen nagyot léptek előre. Az erőnléttel nem lehetnek bajok, így ők is bizakodva várják az idénynyitó versenyeket. A Charvátová, Kuzma- nová, Soltysová, Zemanová, Vlü- ková, Walachová összetételű válogatott nagyon „együtt“ van. Jobban, mint a férfiak kollektívája, melyben Sochor és Zeman külön klasszist képvisel, a többiek, Schimmer, Vach, Žúrek és Loska elmaradnak tőlük. Ük viszont 16— 17 évesek, tehát még sokat fejlődhetnek és behozhatják Sochorékkal szembeni tudásbeli hátrányukat. (kollár) A jégkorong ifjú tröokövetei A híres kanadai játékos, Bobby Hull félelmetes erővel meglőtt korongjánál is sebesebben száll az idő. Múlását a legkiválóbb kapusok egyike, Vlagyiszlav 'Tretyak sem állíthatja meg. Repül az idő. Az utóbbi években mind több kiváló szovjet jégkorongozó vonult vissza az aktív versenyzéstől. A hoki mesterei azonban sportpálya- futásuk befejezése után sem szakadnak el a jégpályáktól. Boldogan vállalják az utánpótlás nevelését, edzőkként dolgoznak a sportiskolákban. A Szovjetunióban ifjú sportiskolások ezrei indulnak esténként edzésre, sporttáskával a vállukon, kissé hanyag járással a nagyokat, a menő játékosokat utánozva. A studionban azonban már minden igazi? a hirdetések a pályát körülfogó sok kiemelkedő egyénisége, aktív és a versenyzéstől már visz- szavonult játékosok, minden szabad idejüket a bajnokságba benevezett udvari, utcai és lakótelepi kölyökcsapatok felkészítésére fordították. Az „Arany Korong“ mozgalom az eső áztatta Baltikumtól a kevésbé csapadékos távolkeleti, a jeges Kola-félszigettől a forró éghajlatú közép-ázsiai köztársaságokig lelkes pártfogásra talált. Közép-Ázsiában például sorra épültek a műjégpályák. És az „Arany Korong“ a mozgalom céljának megfelelően fejlődött. Férfiason bátor sportolókat nevel, akik a leghevesebb küzdelemben is korrektül, igazi sportemberhez méltóan viselkednek. Nem hisszük, hogy akadna akár egyetlen olyan ifjú jégkorongozó, aki ne azzal a szilárd elhatározással lépne jégre, hogy egyszer majd magára ölti a szovjet válogatott címeres mezét. És vajon olyan elérhetetlen ez a vágy? Hiszen a szovjet jégkorong csillagai palánkon, a lelátók, az «lénk színű szerelések és ä telnőtt játékvezető ítéletei is. A sportiskolákból kerültek ki a mai szovjet jégkorongsport olyan kiválóságai, mint Alekszander Jakusev, Vlagyimir Tretyak, Viktor Salimov, Valerij Harlamov. A tehetséges fiatalok közül azonban csak kevésnek adatik meg, hogy nagyvárosokban, fedett stadionban, szakképzett, főállású edzők irányításával sportolhassanak. Pedig a többi sok százezer fiatal is szeretne igazi, villanyfényes pályán játszani és nem a tavak későn beálló, egyenetlenül befagyó jegén. Kétmillió gyermek klubja Szergej Korotkov, a Sajba (Korong) kölyökcsapat kapitánya élete első bajnoki aranyérmét több mint tizenegy esztendeje vette át. Az akkor alü? tizenkét éves legényke csapata nyerte meg az országos „Arany Korong“ gyermekklub által első ízben kiírt kupát — holott egyikük sem járt sportiskolába. A gyerekek eszményképeit, a szovjet jégkorong akkori csillagait, Bobrovot, Sztarsino- vot, Firszovot és a Majorov testvéreket utánozva, saját készítésű pályákon és szerelésben, kifulladásig kergették a korongot. A mai szovjet gyerekek már inkább Korotkovot, a Szpartak Moszkva védőjátékosát, a volt kiváló válogatottat tartják .példaképüknek. Az „Arany Korong“ klub megalapításának feltételei tehát adva voltak. Most már csupán az eddig szervezetlenül korongozó fiúkat a sportnak értelmet és célt adó klub zászlaja alatt kellett egyesíteni. A KOMSZOMOL Központi Bizottsága, a Pionerszkaja Pravda és a Szovjet Jégkorong Szövetség 1965 őszén meghirdette a junior csapatok első országos bajnokságát. A torna lebonyolításához szükséges anyagi feltételeket — szereléseket, új jégpályákat és azok fenntartását — széleskörű társadalmi összefogással biztosították. A szovjet jégkorong közül Malcev, Tretyak, Harlamov is kölyökcsapatban kezdte ragyogó ívű pályafutását. Bizonyára közel járunk az igazsághoz, ha a világbajnoki győzelemről álmodozó ifjú jégkorong-reménységek számát mintegy kétmilPóra becsüljük a Szovjetunióban. Amikor lehull az első hó, kétszázezer kölyökcsapat locsolja lelkesen a jégpályákat, s pár nap múlvd alig lehet lecsalogatni őket a jégről, legszívesebben még éjjel is korcsolyával a lábukon aludnának. „Kergessétek a napocskát" Az „Arany Korong“ klub mérkőzései minden esztendő telén kerülnek megrendezésre. A bajnokságban részt vevő csapatoknak — az iskolai órák után, vasárnaponként és a téli szünetben — mintegy száz mérkőzést kell játszaniuk. Az országos döntőbe a járási, a városi, a területi és végül a köztársasági bajnokságon legjobbnak bizonyult csapatok kerülnek. Az „Arany Korong“ mozgalom a férfias kitartás és a győzni akarás mellett a kis emberpalántákat a sport ünnepélyes pillanatainak örömeire is megtanítja. A klub fennállása óta az elnöki tisztet Anatolij Taraszov, a szovjet válogatot-egykori legendás hírű edzője tölti be. Az „Arany Korong“-torna döntő mérkőzésén Taraszov ugyanazokkal a szavakkal küldi pályára a csapatokat, mint vezetőedző korában a szborna tagjait: „Fiúk, kergessétek a napocskát...“ (tvl
