Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)
1977-10-15 / 285. szám, szombat
Mentsük meg a Balti-tengert! Svédország, Lengyelország, Dánia, a Szovjetunió, az NDK, az NSZK és Finnország képviselői nem első ízben gyűlnek össze felváltva hol Stockholmban, hol Kíelben vagy más balti-tengeri városban, hogy megvitassák a problémát, hogy a Balti-tenger lassan a világ egyik legszennyezettebb tengere lesz. A Balti-tenger, amelyet keskeny tengerszorosok kötnek össze az Atlanti-óceánnal, mélyen benyúlik az európai szárazföldbe. Területe viszonylag nagy — 386 000 négyzetkilométer —, vize azonban meglehetősen kevés, átlagos mélysége mindössze 71 méter. A Balti-tengert hét fejlett ország határolja — az NDK, Dánia, Lengyelország, a Szovjetunió, Finnország, Svédország és az NSZK. A partmenti területeken körülbelül 20 millió ember él. Számukra ősidőktől fogva a tenger jelenti a kapcsolatteremtés lehetőségeit, és kijáratot a világ tengeri útvonalaira. Á világnak ebben a térségében rendkívül forgalmasak a tengerszorosok, a csatornák és a hajózható utak. Valamennyi balti-tengeri országban rohamosan emelkedik a kőolajfogyasztás, és ezzel párhuzamosan nő a tengeri teherforgalom is. A szállítás arányairól tanúskodik az a tény, hogy csupán az utóbbi húsz esztendőben húszszor annyi kőolajat és kőolajipari terméket szállítottak az NSZK hajói, mint az azt megelőző időszakban, a Kiéli- csatornán pedig évente több mint 3 ezer tartályhajó halad keresztül. A Kieli-csatorna egyébként évente mintegy 70 ezer hajót fogad. {Összehasonlításként megemlítjük, hogy a Panama-csatornán évi 14 ezer hajó halad át.) Ez természetes is, hisz a Balti-tengeri partokat több mint 50 nagyváros övezi, olyanok, mint például Leningrad, Stockholm, Helsinki, Tallinn, Riga, Gdynia, Rostock, Gdansk és Kiel. Ez a térség adja a világ ipari termelésének 15 százalékát, s ezeket a termékeket elsősorban tengeri úton juttatják el rendeltetési helyére. Egyidejűleg növekszik az utasszállítás is. Csupán az NSZK Schleswig-Holstein tartományának kikötői egy év alatt 25 000 utasszállító hajót fogadnak és indítanak útnak. Ezenkívül a motoros járművek — bárkák, jachtok és motorcsónakok — milliói futnak ki innen a tengerre. A ritkuló halrajokért folyó hajszában egyre nő a halászhajók száma és vízkiszorítása, fokozódik a sebessége, gyarapszik a felszerelése. A tengeri halászhafók és hűtőhajók tízezrei szelik naponta a Baltitenger hullámait. Mindez rendkívül forgalmassá teszi a Balti-tengert. De nem is ez a legnagyobb baji A legszennyezettebb ... A kőolaj- és ásványolajszállítás nagy veszélyeket rejt magában. A csupán Svédország tengeri útjain található több ezer zátony és sziget az áthatolhatatlan balti-tengeri ködök, s az a tény, hogy az idegen hajók legénysége nem ismeri eléggé a környékbeli vizeket — mindez gyakorta vezet tengeri katasztrófához. És ez még nem minden. A tartályhajók nekiütköznek a szikláknak, zátonyra futnak, összeütköznek. Évente legaláb két- százszor kőolaj ömlik a tengerbei Sok kárt okoznak a különféle hulladékok is. A Balti- tengert átszelő hajókról több ezer tonna egyéb hulladék is a vízbe kerül. Mind több szemét, piszok és hulladék lepi el a partokat. Azt a turisták milliói hagyják maguk után. Ám a legnagyobb kárt, bármily meglepő is, a Balti-tengerbe ömlő folyók okozzák. A csaknem kétszáz folyó tömérdek Ipari és háztartási hulladékot juttat a tengerbe, amelynek szerves életét súlyosan veszélyezteti a nehéz fémeket, aktív sókat, rothasztó baktériumokat, reaktorok hulladékait tartalmazó ipari és háztartási szennyvíz áradata. Napjainkban a balti-tengeri halak és madarak szervezetébe tízszer annyi mérgező anyag kerül, mint például az északi tengeri vizeken élőkébe. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy a Balti-tengernek évezredek óta kialakult szilárd, harmonikus hidrológiai rendszere van. A dán tengerszorosok aljáig hatoló mély áramlások sűrű sós vizet juttatnak el a Balti-tengerbe, a felső rétegekben viszont édesvíz áramlik. így a tenger szinte két — egymással nem keveredő — vízrétegből áll. És amikor az oxigénigényes hulladékok a tengerfenékre kerülnek, teljesen élettelen közeggé változtatják az alsó vízréteget. A Balti-tenger hidrológiájának azonban van még néhány sajátossága, amely tovább rontja a tenger állapotát. Például akárcsak valamennyi félig zárt tengerben, itt is gyengébbek a dagályok és az apályok. A téli jégpáncél szintén megnehezíti a víz áramlását. És íme a szomorú, még inkább tragikus következmény: több mint negyvenezer négyzetméternyi kiterjedésű tengerfenéken kipusztult az élet, és a mérgezett övezet nagysága egyre növekszik. Legolóbb egy lélegzetnyi levegő... A halporontyoknak, amikor kikelnek az ikrából, éleiében legalább egyszer, egy lélegzetnyi levegőt kell szívnia, hogy úszóhólyagja levegővel telítődjön. Ám ha csak egy hártyavékonyságú olajréteg is kerül a vízbe, már nem tud levegőhöz jutni. A halporontyok milliárd jai pusztulnak el, ha a környezetben csupán egyetlen tartályhajó a vízbe engedi rakományát. A kőolaj ugyanis elvonja a vízben feloldódó oxigént, egy liter kőolaj negyvenezer liter vízből vonja ki az oxigént. A Balti-tengerben tovább pusztul az élet. Valóban tehetetlenek vagyunk a fenyegető katasztrófával szemben? J\£entsüJ<_jTieg a Bolti-tengert! Valamennyi balti-tengeri ország magáévá tette ezt a felhívást, s nagy figyelmet fordít a tengeri térségek szennyezettségének csökkentését célzó tervekre. A Szovjetunióban a kereskedelmi hajókat olyan tisztítóberendezésekkel látták el, amelyek kivonják a vízből a kőolajat. A hajókra folyadék- és hulladékgyűjtő tartályokat szereltek, amelyek csövein keresztül a hulladékgyűjtő hajókba vagy a parti ülepítőkbe szivattyúzzák a hulladékot. Svédország viszonylag jó megoldást talált. Bevezette a kötelező révkalauz-rendszert. Ismerje bármily alaposan egy kapitány az adott vízterületet, ha egyszer több ezer tonna kőolajat szállít, akkor is köteles tapasztalt tengeri kísérőt alkalmazni. A Balti-tengert övező többi állam is hasonló intézkedéseket hozott. Ezek nyomán mutatkoztak ugyan bizonyos eredmények, ám egészében véve nem oldották meg a problémát, mindössze lelassították a pusztulási folyamatot. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szétforgácsolt helyi erőfeszítések helyett elengedhetetlen a balti-tengeri országok közös akciója. Tárgyalóasztalhoz ültek tehát a balti-tengeri országok képviselői. Természetesen az együttműködés csak bizonyos előfeltételek alapján jöhet létre. Meghatározó szerepet játszik mindenekelőtt a nemzetközi feszültség enyhülése, amelynek a Szovjetunió és más szocialista országok voltak a kezdeményezői. A megbeszélések során mind jobban tudatosodott a gondolat, hogy mindnyájan nagy felelősséggel tartoznak közös tengerük sorsáért mind ma, mind a jövő nemzedék előtt. A baltitengeri országok fényesen bizonyították a különböző társadalmi rendszerű államok nagyarányú regionális együttműködésének eredményességét. 1974. március 22-én Helsinkiben aláírták a Balti-tenger térségének védelméről szóló történelmi jelentőségű Konvenciót, amely kategorikusan megtiltja a mérgező anyagok tengerbe juttatását, és a technikai célú halászatot. így indítottak harcot a balti államok közös kincsük megmentéséért. Ez mindenekelőtt a különböző országok tudósainak együttműködésében és a munkamegosztásban jut kifejezésre. A szovjet emberek tanulmányozzák például a tenger szintjének ingadozásait, a dánok a tengerszorosok vízcseréjével foglalkoznak, a lengyelek a folyók áramlását, a svédek a leülepedést, az NSZK tudósai a párologtatást, a finnek a tenger szennyeződését kísérik figyelemmel. A kutatási területek elhatárolása egyáltalán nem jelenti azt, hogy a különböző nemzetek képviselői egymástól elszigetelten dolgoznak egy-egy témán. A balti-tengeri országok tudósai nemrég megkapták például a Mousson nevű kutatóhajót is. így tehát a történelemben először a Balti-tenger tanulmányozása komplex és általános jelleget öltött. A tenger problémáit egyaránt tanulmányozzák a partokról, hajókról, repülőgépekről, sőt még a szput- nyikokról is. Erre a nagyszabású tevékenységre sok millió rubelt, koronát, márkát és zlotyt fordítottak az érdekelt államok. Tanácsok biztosítják o védelmet A Szovjetunió Minisztertanácsa külön határozatot hozott, amely előirányozza a Balti-tenger medencéjének fokozott védelmét, további szennyezésének elhárítását. A dokumentum megtiltja, hogy a folyókba, illetve a Balti-tenger vízgyűjtő medencéjébe engedjék a szennyvizet, és konkrétan megnevezi az érintett városokat, illetve településeket is, ahol 1980-ig érvényt kell szerezni a fenti határozatnak. Már megkezdődött annak a regionális tervnek a kidolgozása, amely biztosítani hivatott a Balti-tenger part menti térségének természetvédelmét, és erőforrásainak ésszerű kihasználását egészen a századfordulóig. Ezzel egyidejűleg megalakult a Balti-tenger védelmét biztosító tanács, amelynek feladatkörébe tartozik a Szovjetunió Meliorációs és Vízgazdasági Minisztériuma mellett működő vízügyi felügyelőségek, egészségügyi-, és járványügyi, valamint halászati szervek tervezési- és tudományos-műszaki tevékenységének a koordinálása. A tanácsnak 1985-ig meg kell szüntetnie az ipari szennyvíz tengerbe juttatását. A Szovjetunió tizedik ötéves népgazdaságfejlesztési terve szintén kitér erre a feladatra: az említett tervidőszakban 43 nagyvárosban be kell fejezni a komplex tisztító berendezések építését. A természettől „ideiglenesen“ elvont vízmennyiséget ugyanis teljesen tisztán vissza kell szolgáltatni a természetnek. A Balti-tenger védelmét célzó nagyszabású programba« ezek az első lépések. A munka nagyja még hátra van. A Balti-tengert pillanatnyilag még meg lehet menteni. És kell is... fAz Oktyabr című folyöitatbót) Milyen is a tempós? Bizonyára észrevettük már, hogy a szavak helytelen jelentésben való használatával követjük el a legtöbb nyelvinyelvhasználati hibát. A szó alakját látjuk leírva, halljuk kimondva, tehát jobban belerögződhet tudatunkba, mint a jelentéstartalom, amelyet csak a beszédösszefüggésből hámozhatunk ki, esetleg a beszédhelyzet segítségével. Sokszor megtörténik, hogy az egyén mást ért egy-egy szón, mint a közösség, a nyelvet használó társadalom, mert rosz- szul következtette ki jelentését, de az sem ritka, hogy egy- egy közösség, például egy nyelvjárásterület lakossága más jelentésben használja ugyanazt a szót, mint a köznyelvet beszélők. Szépen bizonyítja ezt a kies szó használata is, amellyel nemrég foglalkoztunk, s rámutattunk arra, hogy bár az igazi jelentése ez: szép, szemet gyönyörködtető, egyes helyeken éppen ellenkező értelemben, tehát a kietlen szó jelentésében fordul elő, vagyis ott ezt jelenti: zord, kopár, félreeső. Sajnos nem ez az egyetlen szavunk, amely két ellentétes jelentésben él és használatos nyelvünkben, akad még néhány hasonló. A műikor meglepetten tettem le az újságot, és vettem kezembe az értelmező szótárt, amikor az egyik cikkben ezt a mondatot olvastam: „Tempósan hajtott, szinte száguldott.“ A tempós melléknév bennem ebben a jelentésben élt: lassú, körülményesen végzett. Meglepett tehát, hogy a cikkíró a száguld igével teszi szemléletesebbé a tempós mozgást. A tempó főnév több jelentésű szó. önmagában jelentheti az ütemet, akár a zenében, akár a munkában, fejlődésben, de jelentheti valakinek a mozgási cselekvési módját is, sőt a viselkedését, szokását Is. Ha az ,ütem’ jelentésben használjuk, akkor külön Jelző kell elé, hogy világossá váljék, lassú vagy gyors tempóról akarunk-e szólni, tehát önmagában ezt nem fejezi ki. A belőle képzett tempós melléknévnek mégis ez a jelentése alakult ki a Itöznyelvben: kimért ütemű, tempójú, gondosan beosztott, kiszámítottál!, körülményesen végrehajtott. Tehát ez esetben nem a semleges, vagyis egyszerűen az ütemes, hanem a lassú cselekvés jellemzésére szolgál a tempós melléknév. A tempó szónak ez a jelentése hatolt rá: az a mód, ahogyan valaki mozog, tesz-vesz, sőt bizonyára ennek a jelentésnek is érvényesült a hatása: megszokott magatartás, viselkedés. A mozgást, cselekvést jelentő tempó szót ugyanis többször találjuk ilyen jelzős szerkezetben: kimért tempójával, csendes tempóban, lassú tempóban, noha itt-ott a gyors tempóban szókapcsolat is előfordul. Amikor viszont a munkával, fejlődéssel kapcsolatos jelentésben használatos a tempó szó, rendszerint ilyesfajta jelzőket kap: gyors, szédületes, viharos; a lassú jelző nagyon ritka. Nyilván ennek hatására érzik egyesek a tempós melléknévben is már a gyors melléknévéhez hasonló jelentést, s ebben fs használják néha. Az értelmező szótár is felveszi ezt a jelentést, de ezzel a stílusminősítéssel: bizalmas, vagyis csak a bizalmas, közvetlen társalgásban ajánlatos a szót így használni, de nem a tempós, hanem csak a tempósan alakban, s csupán felszólító mondatban: Mozogj tempósabbanl; Tempósabban végezdl Hogy miért kellett ez a megszorítás? Azért, mert így talán kevésbé érthető félre a szó, mint a kijelentő mondatban, mert lassú mozgásra senkit sem igen szoktunk nógatni. Kijelentő mondatban tehát csak a lassú, kimért ütemű, körülményesen végzett mozgásra vonatkozhat a tempós vagy a tempósan. A szótár többek között ezekkel a példákkal szemlélteti előfordulását: Nem jöttek sebesen, csak tempós lépésben; Tempósan öltözik, gyűjt pipára stb. Ha a másik, a gyors ütemű jelentésben használjuk, két körülményre kell ügyelnünk: az egyik az, hogy csak felszólító mondatban álljon, a másik pedig, hogy csak a bizalmas, közvetlen társalgás nyelvében forduljon elő, ne pedig a választékosabb stílusban. Ebben a mondatban tehát: Tempósan hajtott, szinte száguldott — figyelembe véve azt is, hogy választékosabb stílust igénylő újságcikkben fordult elő — semmiképpen sem volt helyes a használata. Ilyen formában lett volna helyes a mondat: Gyors tempóban (vagy: gyorsan) bajtolt, szinte száguldott. Dr. JAKAB ISTVÁN nftfl A szobrászok 14. brüsszeli biennáléján bolgár, csehszlovák, lengyelmagyar és NDK-beli szobrászművészek 236 szobrát állították ki. A képen-: Az NDK-beli Heinrich Apel Vénusz és Ámor című alkotása látható. (Telefoto — ČSTK — ZBJ 1977. X. 15. Sí
