Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-15 / 255. szám, csütörtök

Fiatalok az ország csücskében FELKÉSZÜLTEK A SZISZ SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSÁRA • SOKRÉTŰ TEVÉKENYSÉG • AKTÍV SZERVEZETI ÉLET A jól ismert úton néhány lé­pest tettem csak, amikor mel­lettem hirtelen fékezett egy autó. A vezető kedvesen kiszólt: Nem a telepre megy? A lelep, villanytelep — így él a Vajáni (Vojany) Hőerőmű a környék lakosainak tudatában. Pillana­tokon belül, amint kikanyarod­tunk a faluból, feltűntek a ha­talmas kémények, majd a blok­kok. Micsoda változás — merül­tek fel bennem a régi. emlékek. A jól ismert táj, ahol mint gye­rek annyit kóboroltam, és egy tisztán megőrződött kép; a kis pionírról, aki virágcsokrot nyújt át a Hőerőmű alapköveit lerakó párt- és állami küldött­ség vezetőjének. Az út rövid, hamar búcsút kell vennem a kedves emlékük­től. A porta felé veszem az irányt: ismerős arcok minde­nütt, a portás bácsi, akinél a SZISZ-elnök felől 'érdeklődöm, falubeli. A nevére már nem, de az arcára még jól emlékszem. Szívesen útbaigazít, s látom raj­ta, erősen lapozgat emlékezeté­ben, de nem tudja, hová is so­roljon. Miközben az ifjúsági szervezet elnökének az irodáját keresem, azon töröm a fejem, nem bukkanok-e ismét egy régi ismerősre. Elég sokan ülnek a helyiség - ben. Gyorsan végigfutok az ar­cokon: nem, nem ismerős egy sem. Vagy mégis? Az egyik vé­kony, magas, sötét hajú fiatal­ember, föláll, kezet nyújt, és bemutatkozik: Jaroslav Piatnica SZISZ-elnök. Nem emlékszik rám? — kérdezi mosolyogva, s látván meglepettségemet, gyor­san visszaperget az időben: ami­kor még Nagykaposon (Vefké Kapušany) volt gimnazista, röp- labdázott... Közben kiürült a terem, a fia­talok, prágai diákok ebédelni mentek. Másnap kezdték meg éppen gyakorlatukat az üzem­ben. A SZISZ-elnök kíséretében néhány perce érkeztek vissza, ismerkednek az új „munkahe­lyükkel“. — Nem megy ebédelni? — kérdezem az elnököt. — Nem, inkább kezdjük el, mert még rengeteg az elintézni­valóm. Miről is akar hallani va­lójában? — kérdezi inkább ön­magától, mint tőlem, mert anél­kül, hogy válaszra várna, el is kezdi mondandóját. — Az üzemünkben dolgozó 248 SZISZ-tag 15 csoportot képezve 5 alapszervezetbe tömörül. Eze­ket 9 tagú bizottság irányítja. Mindjárt előrebocsátom, hogy szervezetünkben 37 párttag, il­letve -jelölt dolgozik, s tevé­kenységünk sikeréhez ők nagy­ban hozzájárulnak. Próbáljuk meg tehát vázolni, miből is áll egy ilyen nagy üzem fiataljainak tevékenysége. Vegyük először a politikai neve­lést. Mindjárt elöljáróban elmond­hatjuk, hogy ez a Vajáni Hőerő­műben nem merül ki csupán formális előadásokban. Az itte­li i vezetők tudatában vannak, a fiatal fiúk és lányok eszmei ne­velésének különféle jól meg­szervezett akciókkal, kvízekkel, beszélgetésekkel még jobban elősegíthetik. Egyik ilyen na­gyobb rendezvénysorozatuk a „6 est a NOSZF üü. évfordulója tiszteletére“. Ennek a verseny­nek, amelyet az FSZM és a CSSZBSZ üzemi szervezetével karöltve szervezték meg, nagy sikere volt. A jövőben még to­vább akarják bővíteni az esz­mei-nevelő munka formáit. Pél­dául egyik ilyen céljuk: több ki­rándulást szervezni a baráti or­Jaroslav Piatnica szágokba, hogy így közelebbről megismerkedhessenek a testvéri szervezetek tevékenységével. Szeretnék továbbá kiküszöbölni azt a néhány kellemetlen ténye­zőt, amely még fölmerül a poli­tikai nevelés területén. Egyik ilyen az időpontok megválasz­tása. Mivel a fiatalok műsza­kokban dolgoznak, szinte lehe­tetlen az egyeztetés. Ezért a jövő évtől kezdve egyéni terve­ket dolgoznak majd ki, s a tan­folyamokat önművelés formájá­ban oldják meg. A végén termé­szetesen egy közös megbeszé­léssel, amolyan kis vizsgával zárják az évfolyamot. — Mit mondhatna a szakköri tevékenységről? — Itt mindjárt előrebocsá­tom, hogy a jelek szerint elége­dettek lehetnénk, de mégsem vagyunk. Elsősorban a fiatal nőkkel, akiknek többsége csa­ládanya -is, s ezért érthető, hogy a munka után síelnek ha­za. Az ő aktivizálásuk az, amit sürgősen meg szeretnénk olda­ni. Fiataljaink Nagykaposon sportpályát építettek, s itt min­denki hódolhat kedvenc sportá­gának. Van egy nagyon jó röp­labdacsapatunk, amellyel részt veszünk szinte valamennyi ver­senyen — sikerrel. A kulturális tevékenységre is nagyszerű le­hetőség nyílik Nagykaposon, az iparitanuló-intézetünkben, s az ottani művelődési ház vezetősé­ge is segítségünkre sietett. Megemlíthetném még, hogy a prešovi Jonáš Záhorský Színház­zal is jók a kapcsolataink. Ha­vonta egyszer közösen ellátoga­tunk a Michalovcei színházba, jelenleg azon szorgoskodunk, hogy a zaporozsiei fiatalokkal felvegyük a kapcsolatot. Egy valamit még meg kell említenem: A Hőerőmű ifjúsági szervezete sikeres tevékenysé­géért tavaly immár harmadszor nyerte el a Szlovák Energetikai Vállalat és a SZISZ- Kft vándor­zászlaját, amelyet minden év­ben a legsikeresebb szervezet­nek adományoznak. A vajáni fiatalok tevékenysé­ge az idén: — az ország többi fiataljaihoz hasonlóan — a NOSZF 60. évfordulója és a SZISZ II. kongresszusa jegyé­ben zajlik. A vállalt 1700 óra helyett eddig 4600-at dolgoztak le társadalmi munkában, a 110 mázsa vashulladék helyett ed­dig 200 mázsát gyűjtöttek, és így sorolhatnánk tovább. Bátran elmondhatjuk, hogy elnökük, Piatnica elvtárs jó számlával utazik el a SZISZ szlovákiai kongresszusára. — Végezetül, mint küldöttől szeretném megkérdezni, mit vár a kongresszustól? — Elsősorban a falusi és az üzemi szervezetek viszonyának tisztázását, illetve a kettősség kiküszöbölését. Egy olyan szer­vezet elnöke vagyok, amely öt­ven kilométeres körzetből tömö­ríti a fiatalokat. Ezek közül so­kan arra hivatkoznak, amikor konkrét feladatokkal bízzuk meg őket, hogy ők a falujukban levékenykednek. Persze, tudunk arról, hogy ott sem csinálnak semmit. S hogy aktivizálhassuk tagságunkat, ezen a területen sürgősen lenni kell valamit. Reméljük, hogy az ott, az or­szág csücskében élő fiatalok­nak sikerül is, hiszen olyan messziről is naponta hallatnak magúkról. urban klAra Kommentáljuk . NÉZŐPONTOK Nálunk immár három nemzedék állíthatja magáról, hogy az új társadalomnak, a szocialista építésnek aktív résztve­vője. A nemzedékek különböző élniényanyaggal és néző­ponttal élnek, dolgoznak. A legidősebb (lényegében az el­ső) nemzedék számára a szocializmus olyan eszmény volt, amelynek megvalósításáért a munkásosztály, a párt, a ha­ladó erők soraiban vállalni kellett a forradalmi harccal együtt járó összes nehézséget és kockázatot, az illegális munka veszélyeit, fel kellett készülni a hatalom megraga dásának történelmi pillanatára. A felszabadulás utáni években kapcsolódott be a harcba a második nemzedék, amely a világot megforgatni akaró lendülettel vett részt abban a forradalmi küzdelemben, amely megteremtette a szocialista fejlődés alapjait. Az el­ső és a második nemzedékre hárult a szocialista viszonyok megteremtésének, a szocialista társadalom alapjai leraká­sának igen nehéz, az előbbinél — a hatalomért folytatott harcnál — semmivel sem könnyebb feladata. A ma ifjúsága, a harmadik nemzedék már beleszületett a szocializmusba, készen kapta az előző nemzedékek által megteremtett és kialakított szocialista társadalmi gazdasági viszonyokat. A szocializmusba beleszületni azonban nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy a szocializmus „befejezett mű“. Ellenkezőleg, folyamat, mégpedig hosszan tartó (és nehéz ségektől sem mentes) folyamat. Az ifjúság, és az említett előző két nemzedék, tehát valamennyien, olyan dinamiku­san fejlődő társadalomnak vagyunk a tagjai, amelyben a fejlődés érdekében szinte naponta lépjük túl, haladjuk meg — szükséges túllépni és meghaladni — a már elért ered ményeket. A Szocialista Ifjúsági Szövetség most folyó tanácskozá sain számos fiatal annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy számára a szocializmus jelenlegi viszonyai természe tes életközeget jelentenek, amelyhez első fokon érzelmileg kötődik. Nyilván, az ifjú nemzedék személyiségének fejlő ítésére ható nevelési rendszer (a családi otthon, az iskola, a munkahely, a hadsereg, az ifjúsági és a más szervezetek, a kulturális, a sport- és turisztikai intézmények stb.) együt tes munkájának eredményeként, és nem kevésbé a fiatalok saját tapasztalatai alapján alakul ki a szocializmussal való érzelmi és értelmi azonosulás szintézise. Mindezt jó érzés tudni, hallani. Annál is inkább, mert a „nemzedékek harcáról“ hirdetett ellenséges koncepciók kö­zött gyakran találkozni azzal az állítással, hogy a szocia­lizmus viszonyai között „a nagy osztályütközetek elmúltá­val“ kiéleződik a ..nemzedékek közötti konfliktus“, az „ér dekellentét“, és Hogy az „új iránt fogékony, kritikus, tiszta lappal induló ifjú nemzedék“ képviseli a valóban „progresszív“ erőt. Elterjedt felfogás, hogy a tudományos műszaki forrada­lom időszakában a fejlett ipari társadalmakban — függet­lenül attól hogy szocialista vagy kapitalista társadalomról van-e szó — „az ifjúság alkotja a tudás és a technika új osztályát". Sokan hangoztatnak olyan nézeteket is, ame lyek minden puzitív szerepet elvitatnak az ifjúságtól, amely — szerintük — „eszmény nélküli“, „illúziót vasztelt“, csak „haszonélvezője“ mindannak, arait az apák (az első és a második nemzedék) létrehozott. Az említett és az említetthez hasonló áltudumányos néze teket maga a szocialista gyakorlat, az élet cáfolja. Am so­hasem tagadtuk, és ma sem tagadjuk, hogy a szocializ­musban is léteznek a különböző nemzedékek közötti kü­lönbségek, sőt átmeneti ellentmondások. Ezek azonban nem kibékíthetetlen ellentétek, hanem olyanok, amelyek helyes politikával — ennek szerves része a CSKP ifjúságpolitikája is — feloldhatók, megoldódnak. Nálunk, a szocialista társadalomban a nemzedékek vi­szonyának alapvető meghatározója a közös politikai társa­dalmi célok és törekvések megvalósításáéit folytatott együt­tes gyakorlati tevékenység. A nemzedékek nálunk különböző élményanyaggal és né­zőponttal, de a közös célért, a fejlett szocialista társadalom építéséért együtt, egymásért dolgoznak. BALÁZS BÉLA Ú1 SZOKÁS SZÜLETIK? A munkásfiatalok nevelése • Pozitívumok és fogyatékosságok • Az együttműködés távlatai Prágai szakmunkástanulók is segítenek a komlószedésben a Jesenicei Állami Gazdaságban. (L. Hajský felv. — CSTK) Az FSZM és a SZISZ tevé­kenysége több vonatkozásban hasonló, esetenként pedig fedi egymást. Ez beigazolódott a két szervezet vezetőinek nem­rég megtartott találkozóján, amelyen részt vett Karel lloJJ- mann, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke és Jindŕich Polednik, a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ KB elnöke. A megálla­pítás egyúttal a tanácskozás alaphangját is megadta. Részt- vevii azt vizsgálták, hogyan lehet a két legjelentősebb tár­sadalmi szervezet között a munkát úgy megosztani, pon­tosabban körülhatárolni a terü­leteket, hogy a fiatalokat meg­nyerjék azoknak a céloknak, melyeket a XV. pártkongresz- szus tűzött ki társadalmunk elé. Fontos feladat a jövő munkásainak nevelése. Mindkét szervezet vezetői rá­mutattak: egységesíteni kell a fiatal szakszervezeti tagok és a SZISZ-tagok politikai, gazda­sági nevejésének formáit, mód­szereit. Jól bevált az ipari ta­nulók akadémiájának közös szervezése, s ami a szocialista munkabrigádok mozgalmát il­leti, itt is tapasztalatokra tá­maszkodhatunk az ifjúság rész­vételét tekintve. Az idősebb, tapasztalt dolgozók védnöksé­get vállalnak a tanulóintéze­tekből kikerült fiatalok felett. Az utóbbi években növekedett a szakszervezetek részvétele a ZENIT-mozgalomban, s az ifjú­sági kollektívákkal is kellő­képp törődnek. A SZISZ-tagok is kifejtik véleményüket a kol­lektív szerződésekkel kapcso­latban, több esetben pedig a kidolgozásban is aktívan részt vesznek. Ezek a pozitívumok. A talál­kozón azonban többel foglal­koztak a még megoldásra váró kérdésekkel, hiszen ez is volt az összejövetel célja. Például a fiatal munkások nevelése te­rén is vannak még hiányossá­gok. Meg kell fontolni, miként lehetne őket még jobban meg­nyerni pártpolitikánk megvaló­sításának. S ezzel kapcsolat­ban a munkakörnyezet jelen­tős hatásáról sem feledkezhe­tünk meg, ugyanis ezt a té­nyezőt nem mindenütt veszik figyelembe. Hibának tekinthető az is, hogy a kiváló fiatal dolgozókat csak nagyon ritkán javasolják állami, ágazati vagy legalább vállalati kitüntetésre. A SZISZ tapasztalatairól a KB titkára, A. Cíchovský elv­társ számolt be, azon alapel­vek figyelembevételével, melye­ket a szakszervezet és az if­júsági szervezet 1971-ben fek­tetett le. Megemlítette, hogy a közös munka nem lehet sikeres a kommu­nista párt támogatása nélkül. Hangsúlyozta, hogy az ifjúsági szervezet napjainkban a fiatal munkúsnemzedékkel folytatott munkára helyezi a súlyt. Bár bárki azt gondolhatná, hogy a szakszervezetek mellett mű­ködő ifjúsággal foglalkozó bi­zottságok érlek el eredménye­ket, e téren is van még bőven tartalékunk. Ha erről nem beszélnénk, nem látjuk a hibákat. Hiszen nem kis dologról van szó. Je­lenleg 7224 ifjúsági kollektí­vát, 2979 ifjúsági szocialista munkabrigádot és 714 ifjúsági komplex racionalizációs brigá­dot tartunk számon. Ezért is kellene ezek tevékenységét egységesebbé tenni. A munkát az alapoknál kell elkezdeni: a gyerekeknél. Arra kell törekedni, hogy a műsza­ki és természettudományi is­mereteket a kellő színvonalon oktďssák. Ez csak az alap, az építést tovább kell folytatni. Az élet megkívánja, hogy mind több fiatal vegyen részt az üzemek, vállalatok irányításá­ban. A hosszú távú oktatási programoknak évről évre több konkrétumot kell magukba fog­lalniuk. A tudomány és technika fej­lődésével szorosan összefügg az újítók és feltalálók mozgal­ma, amely elé pontos progra­mot, irányvonalat kell állítani. Ezzel kapcsolatos a ZEN1T- mozgalomban résztvevők szá­mának növelése. A vitában is egész sor hoz­zászólás, ötlet, kiegészítő ja­vaslat született. L. Jašík elv­társ a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára, ki­fogásolta, hogy az Ifjúsági Fényszóróban és a ZENIT-moz- galomban feltárt tartalékok, okos javaslatok nem találnak mindig termé­keny talajra. Több példamutató kezdeményezés, akció (például a „Tégy túl önmagadon és tarts ki“) elszigetelődik, »mert senki sem foglalkozik vele be­hatóan, az eredmények nem vonzzák a tömegeket. Szó volt arról, hogy gyak* ran — főleg alacsonyabb szin­ten — elveszti jelentőségét például a Vörös Zászló odaíté­lésével való jutalmazás. Miként lehetne megakadályozni, hogy az üzemekben ne az életkort vegyék alapul a jutalmazás­kor? Fel kell számolni azt a nézetet, hogy aki fiatal, an­nak kevesebbel is be kell ér­nie. A bérezés és jutalmazás terén a mérce csak az elvég­zett munka lehet. GEŇO PENKOVSKÝ ÚJ SZÓ 1977. IX. 15. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents