Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-13 / 253. szám, kedd

Ä szocialista irodalom szolgálóidban VÁCLAV PEKÄREK 70 ÉVES A hetvenedik életévét betöltő "Vaclav Pekárek személyében a cseh kulturális élet ti napokban neves irodalömkritlkusl, a kul- lui'élis élet tevékeny szervező­jét köszönti. Életműve elválaszt­hatatlan a marxizmus csehszlo­vákiai térhódításának megala­pozásától a polgári köztársaság idején. Hosszú időn át Zdenék Nejedlý legközelebbi munkatár­sa (később Nejedlý összes Mű­veinek szerkesztője). Tanulmá­nyai bizonyítják, hogy jirí Wol- ker, Stanislav Kostka Neumann, josef Hora és Bedrich Václavek életművének egyik leghivatot- tabb ismerője. Egy dél-csehországi kis falu­ban, Koloméficében született 1907. szeptember 12-én. Már České Budéjovice-i gimnazista korában részt vesz a haladó diákmozgalomban. Egyik vissza­emlékezésében írja, hogy ezek­be]^ az években Wolker költé­szete tanította meg őt felfedezni az éhezők, a kizsákmányoltak világát. České Budéjovicében ta­lálkozik először Zdenék Nejed- lývel, akinek a szovjet proletár­irodalomról tartott előadása még jobban fokozza érdeklődé­sét a Szovjetunió iránt. Ekkor kezd el oroszul tanulni. Mint a vöröscserkészek parancsnoka kerül a dél-cseh metropolisból a forradalmi múltú Kladnóba, »hol az ország egyetlen hitokta­tás nélküli szocialista iskolájá­ban tanít. A húszas évek végén és a harmincas évek elején Kladnó- ban pezsgő kulturális élet ala­kult ki, különösképpen a Nase cesia (Utunk) című haladó, szo­cialista folyóirat körül. Peká­rek ennek a folyóiratnak voH a szerkesztője. Jóllehet a folyó­irat csak három évig jelenhetett meg, ennek ellenére fontos sze­repet töltött be a fiatal értelmi­ség nevelésében. Neves kommu­nista és haladó költők, írók és kritikusok — Bedrich Václavek, F. X. Salda, Stanislav Kostka Neumann, Vladislav Vančura — publikáltak hasábjain. Vítézslav Nezval így vélekedett egyik le­velében a Naše cestáról: „Örü­lök a Nase cestának. Figyelem- mel kíséri a dialektikus mate­rializmust, s így hozzájárul a marxista ideológia elmélyítésé­hez, s ezt a legfontosabbnak, mindennemű kulturális és poli­tikai munka alapjának tekin­tem.“ A Naše cestá hoz fűződik Pe­kárek egyik, legjelentősebb kez­deményezése, Lenin Materializ­mus és empiriokriticizmus című müve cseh fordításának kiadá­sa. (A könyvet a filozófus Lud- vík Svoboda professzor fordí­totta.) Ez a filozófiai mű, amely a Naše cesta és a Baloldali Front (Levá fronta) közös kiad­ványaként jelent meg kétezer példányszámban, jelentős szere­pet töltött be a harmincas évek csehszlovákiai értelmisége alko­tó, marxista gondolkozásának érlelésében. Közismert, hogy rendkívüli nagy hatást gyako­rolt Vítézslav Nezvalra, s a ko­rabeli szlovák lapok tanúsítják, hogy Lenin művének első cseh nyelvű kiadása hatással volt a szlovák értelmiség egy részére is. Václav Pekárek tanulmányai fontos források Bedrich V*cla- vek marxista kritikus és eszté­ta életművének megismeréséhez, valamint a Biok elnevezésű csehszlovákiai szocialista realis­ta író-társaság tevékenységének kutatásához. Pekárek, mint e társaság tagja, tevékenyen be­kapcsolódott a szocialista reá­lis-iá irányzat térhódítását előse­gítő rendszeres, céltudatos munkába. A társaság negyed­évenként megjelenő folyóirata, az U, azt a célt követte, hogy egyesítse mindazokat az írókat, költőket, akiknek alkotásai összhangban vannak a szocializ­mus eszméivel. Bedi’ich Václa­vek több cikkében sürgette, hogy a Biok munkásságába be kell vonni Csehszlovákia vala­mennyi nemzetiségét,es helyet kell nekik adni a folyóirat ha­sábjain is. Pekárek már a harmincas években megértette, hogy a kulturális és művelődéspolitikai munka, során kellő tapintattal, differenciált megközelítéssel el­érhető a kulturális élet vala­mennyi egészséges irányzatának í mégha sokszor ellentétes esz­tétikai felfogások is-) összefo­gása a kapitalizmus, a fasizmus és a háború elleni harcban. Az ő érdeme, hogy 1938 áprilisában a Biok kladnói estjén részt veit Vítézslav Nezval is, aki nem­rég még a szürrealista csoport élén állt. Éppúgy, mint a har­mincas években, amikor cikkei­ben. előadásaiban a különböző ízlésű, haladó alkotók egységéi ’elősegítő tényezőket domborí totta ki, a felszabadulás utáni munkásságában az alkotók egy­ségének követelménye alapján száll szembe a fiatal és idős írónemzedékeket egymással szembe állító mesterkedésekkel. A felszabadulást követően né­hány évig az írószövetség titká­ra, később irodalompolitikai és kritikai könyvsorozatok szer­kesztője. lf)62-ben megjelenik a Literatúra a skuteőnost (Iroda­lom és’valóság) című tanul­mánykötete, majd 1971-ben a Bedrich Václavekról szóló mo­nográfiája. A válságos évek után az elsők közt vesz részt a cseh írószövetség sorainak ren­dezésében. A Cseh Írók Szövetségének 11. kongresszusán a tudományos vi­lágnézet elsajátításának fontos­ságát hangsúlyozza. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövetség tagságának számot­tevő része új, még nem nagy múltra visszatekintő író, akik­nek sokat kell tanulniuk, hogy igazi szocialistákká, marxisták­ká váljanak. „Ügy vélem — mondotta —, az a követelmény, hogy a szocialista írónak köte lessége a tudományos szocializ­mus — a marxizmus—leniniz­mus — tanulmányozása, az iro­dalomba most belépő új nemze (lék számára is érvényes. Tudás, s kijorro’tt világnézet nélkül nem képzelhető el szocialista író .. Szocialista társadalmunk megbecsüli Václav Pekárek fá­radhatatlan munkásságát az iro­dalom és a kulturális élet terén. Ez év májusában megérdemel­ten részesült az érdemes művész megtisztelő címben. Hetvenedik születésnapját alkotó munkával, a szocialista irodalom szolgála­tában, a szellemi élet cselekvő munkásaként ünnepelheti. Az idén jelenik meg a Českoslo­venský spisovalel kiadó gondo­zásában Pekárek legújabb kriti­kai cikkgyűjteménye, a Díla a osobnost (Művek és személyi­ség) című könyve, amely amel­lett, hogy egy gazdag életműbe nyújt betekintést, a mához is szóló, előremutató, az irodalom- kritika kibontakozását ösztönző tett is. SOMOGYI MÁTYÁS UKRÁN FILMEK BEMUTATÓJA önismeret-mélyítés Jegyzetek egy kerékpártúráról Olyan eseményről számolok be, amelyen — a kellemeset a hasznossal összekötve — mint­egy kilencven fiatal — diák, munkás, mérnök — vett részt, hogy megismerje a Sajó, Rima, Balog, Gortva, Ipoly völgyét, közben a sátrakkal övezett tá­bortűz mellett — értékes elő­adásokból és beszélgetésekből — sokat tanuljon erről a tájról. Két évvel ezelőtt Merva László, a prágai Ady Endre Diákkör el­nöke vetelie jel a kérdést, hogy miért menjünk nyaralni távoli országokba, hiszen még saját tájegységeinket sem ismerjük eléggé* A gondolatot tett követ­te. Végigkerekeztünk már a Csallóközön, miközben figyel* lük a táj szépségeit, jellegzetes- ségeit! előadók is eljöttek ká­vénk {Szíj Rezső, fánosy Ist­ván, Benda Kálmán), jártunk a Bodrogközben, Borsiból, Kassán /Košice ) keresztül, egészen Rozsnyóig (Rožňava) jutottunk. Az AED tánccsoportja színvona­las műsorral lépett fel Bodrog­köz néhány falujában. Ebben az évben már gondo­sabb előkészület előzte meg tú­ránkat. Számolva azzal, hogy többen leszünk, igényesebb programot készítettünk. A há­romnapos gombaszögi találko­zón kiderült, hogy feltételezé­sünk nem volt alaptalan. Már a harmadik napon hetvenhaton ül­tünk a tábortűz mellett. Előző­leg megjártuk a szilicei emel­kedőket, Krasznahorkára és Bet- lérre sem vezettek kényelmes utak a kétkerekű „kenyérgőzö­sükön". Akadtak persze autósok is, aki könnyítettek málháinkon, s egy motorizált küldöttség el­vitte koszorúnkat Stószra, Fábry Zoltán síriához. Éppen 80. szü­letésnapján. Előadások hangzot­tak el Fábryról, a Sarlóról, Tompa Mihályról, Madách Imré­ről, Ferenczy Istvánról és Izsó Miklósról, a palócok eredetéről, Gömör irodalmáról és történel­méről, a magyarok rokonnépei- röl, a csehszlovákiai magyar és a szlovák irodalom gömöri kép­viselőiről. Találkoztunk többek között Dúdor Istvánnal és ké­peivel, ígo Aladár szobrai, ké­pei és archaikus palóc nyelve­zete felejthetetlen maradt szá­munkra, tovább élnek bennünk « gesztetei Ilonka néni és Teri néni énekei, még harmadnap is ezeket daloltuk a kalondai tá­bortűznél. És ki ne tudná már közülünk, hol van a kapás Má­tyás-szobor, vagy azt, milyenek a román kori templomok (Zsíp, Rimajánosi, Almágy), vagy azt, milyen vendégszeretők a gömö riek, a kalonáaiak vagy a gesz- teteiek!? Összesen háromszáz kilométert futottak a kerekek Krasznahorkától Alsószlregová­ig, de jutott idő és kedv még fürödni, focizni is, meg arra, hogy az Ady Endre Diákkör tánckara és zenekara, valamint a galántai Vág Irodalmi Színpad fellépjen néhány helyen. Ezt a túrát a Komenský Egye lem magyar tanszékének SZISZ- tagjai, a József Attila Ifjúsági Klub és az Ady Endre Diákkör szervezte. Lehet-e szebb célja a tanulóifjúságnak, mint úgy mű­velni magát, hogy közben spor­tol, járja a természetet? jövőre lesz a Sarló megalakulásának 50. évfordulója. Ennek jegyében újra nyeregbe szállunk. Legyen ez a példa másoknak is köve­tendő. Négy járás 49 falujában jártunk, hat helyen táboroztunk, és — az egy napra érkezőket nem számhva — összesen nyolevanheten voltunk. MOLNÁR LÁSZLÓ A Bratislavában megkezdő­dött Kijevi Napokon az ukrán és a szlovák főváros közelsé­gét érzékeltető sokrétű rendez­vénysorozat részeként — az ukrán filmmel is találkozhat­nak a bratislavaiak. A héten, azaz szeptember 12-e és 18-a között három új ukrán filmet tűznek műsorra a Hviezda moziban, a Palace­Szergej Paradzsanov) és a Fe­kete tollú fehér madár (ren­dezte Jurij Iljenko) című em­lékezetesen szép filmeket is. A bratislavaiak a Kijevi Na­pok során az évi' 12 filmet produkáló ukrán stúdió leg­újabb alkotásai közül megis­merhetik a Mentek, mentek a katonák, a Kárpátok, Kárpátok és a Moszkvai idő című fil­Fábry Zoltán sírjánál jJ3alassa Zoltán felvételeJ jelenei a Kovpakról szóló trilógia második részéből ban pedig rövidfilmekét mu­tatnak be; a filmbemutatók — akárcsak a többi nagyszabású politikai és kulturális esemény is — lehetővé teszi, hogy az eddiginél is szorosabbra fűz­zük a két testvérváros kapcso­latait, s érzékeltessük: váro­sainkat nemcsak a hasonló történelmi múlt, hanem a je­len és a jövő is összeköli. E tájékoztató cikk nyilván­valóan nem vállalkozhat — s nem is célja — az ukrán film fejlődésének áttekintésére, any- nyit azonban fontosnak tar­tunk elmondani, hogy az ukrán filmgyártás létrejötte és fej­meket. Borisz Vasziljev forga­tókönyve alapján — Leonyid Hikov rendezésében — készült a Mentek, mentek a katonák (szeptember 12—14 között lát­hatják az érdeklődők). Az al- kotás háborús film, de nem a szó hagyományos értelmébe»* A rendező ugyanis nem a tör­ténelmi. eseményeket rekonst­ruálja, hanem újszerűén köze­líti meg a témát. A történet két síkon mozog; * jelen, a múlt eseményeivel váltakozik — lírai képsorok­ban. Hol mai fiatalokat Iá Illa­tunk a vásznon, hol a máso­dik világháború névtelen ka* Konsztantyin Sztynpankov a Kárpátok, Kárpátok című film par­tizánparancsnoka lődése szorosan a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomhoz kötődik. Kíjevben már 1919 ben fa mai szovjet szocialista köz­társaságok között elsőként) megindult a filmgyártás. Az ukrán filmművészetre akár­csak később a többi köztársa­ság filmgyártására is — első­sorban az orosz filmművészet hatott megtermékenyítően. Szmte hihetetlen, hogy Ukraj­nában röviddel a polgárháború után, éhség és egyéb gondok Idején, közvetlenül az egysé­ges szovjet állam létrejöttének kihirdetését követően máris rendszeres filmgyártás kezdő dütt. Ehhez pedig nemcsak felszerelés, nyersanyag, labo­ratórium, szakemberek kellet­tek, hanem hivatott művészek is. Az ukrán filmek a kijevi Dovzsenko-stúdióban készül­nek. (Alekszandr Petrovics Dovzsenko Szergej Eizenstein és Vszevolod Pudovkin mellett a legkiválóbb szovjet néma­filmrendező volt. Alkotásait sajátos ukrán színek jellemzik, az ő nevéhez fűződik a Föld című film, melyet 1958-ban Brüsszelben a kritikusok a vi­lág legjelentősebb 12 filmje közé soroltak. Dovzsenko éve­ken át vezette a kijevi film­stúdiót, amelyet később róla neveztek el.) Az ukrán film legértékesebb irányzata Dov­zsenko nyomán a .paraszti ha- gyomáiiVokat élesztgeti, a nép­művészetet fényképezi filmre: Ez a balladás tömörségű népi stilizáció jellemzi az Elfelej­tett ősök árnyai (.rendezte tonáit, hőseit, amint az ukrán földet védelmezik. Mélységes humanizmus, sajátos rendezői meglátás jellemzi a filmet, a humoros jelenetek komo- rabb hangvételekkel elegyed­nek. Leonyid Bikov alko­tásának bemutatása a nagysza­bású és reprezentatív rendez­vénysorozat egyik legjelentő­sebb eseménye lesz. A mozilátogatók még bizo­nyára emlékeznek a Vérdij Kovpak fejére és a Vihar című filmekre, melyekben az ukrán partizánhadsereg születését, va­lamint a második világháború legendás hírű ukrán partizán­parancsnokának és seregének sikeres előretörését követhet­tük nyomon. Igor Bolgarin és Viktor Szmirnov forgatóköny­ve három részben mondja el a legendás Kovpak parancsnok­ról és társairól szóló történe­tet. Most a trilógia harmadik darabját mutatják be, Kárpá­tok, Kárpátok címmel. Tyimtí- fej Levesük filmje — bár a cselekmény fordulatos és iz­galmas — példát ad arról, ho­gyan lehet legendás hősöket emberközelbe hozni. (A filmet szeptember 15-én és 16-án ve­títik.) Napjainkban játszódik a Nyi­kolaj II jinszki j rendezte Moszkvai idő című film cse­lekménye. Az alkotás egy nép­szerű mezőgazdasági gépesítő életét és munkáját tárja elénk — drámai hangvételű jelene­tekben. (A színes szélesvásznú filmet szeptember 17-én és 18- án mutatják be.) —ym — ŰJ szó 1977. IX. 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents