Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)
1977-09-03 / 243. szám, szombat
Ostravában megkezdődtek a bányásznap országos ünnepségei fFolytatás az 1. oldalról) nyixégű szenet — 120,6 millió tonnát — fejtenek. Az energetikai dolgozók az idei első félévben 100,3 százalékra teljesítették az áramterme- lési tervet. Az idei igényes feladatok teljesítésének előfeltétele — hangsúlyozta a szövetségi miniszter — a beruházási program sikeres végrehajtása. Ennek terjedelme a tárca keretében 14,5 milliárd korona. Az igényes célok megvalósítását elsősorban a tárca dolgozóinak kezdeményezése, áldozatkészsége és erőfeszítése teszi lehetővé. A felajánlási mozgalomban csaknem 4700 szocialista munkabrigád, 3600 versenyző munkacsoport vesz részt, amelyeknek tagjai a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére csaknem 50 000 egyéni és 15 000 kollektív vállalást tettek. Beszéde végén Ehrenberger elv^vs kihirdette a 6. ötéves tervidőszak első esztendejében meghirdetett szocialista verseny eredményeit. A Klement Gottwald vándorzászlót a tuclilovicei Nősek Bányakonszern vállalat dolgozói, a szovjet bányászok vörös lobogóját a bžezovái Határőrség Bánya konszernvállalat, az ércbányaipar vándorzászlaját pedig a Banská Bystrica-i Ércbányaipari Vállalat alkalmazottjai nyerték el. E három legsikeresebb bányaipari kollektíva képviselőinek a párt- és kormányküldöttség vezetője, Štrougal elvtárs adta át eredményeik diját. A szövetségi kormány és az SZKT az elmúlt évben elért eredmények elismeréseképpen több vállalatot a 6. ötéves tervidőszak vörös zászlajával tüntetett ki. A köztársasági elnök 50 Munka Vörös Zászló Érdemrendet, 137 Munka Vörös Csillag Érdemrendet adományozott, 259 dolgozót tüntetett ki hűséges munkájáért és 234-et a munkában tanúsított áldozatkészségéért. A kitüntetéseket a bányásznapi ünnepségeken veszik át a kerületekben és a szénmedencékben. Ezután Ľubomír Štrougal, a párt- és a kormányküldöttség vezetője mondott beszédet. A külföldi vendégek üdvözlő szavai után jóváhagyták a CSKP Központi Bizottságához intézett levelet. Ebben a nagygyűlés résztvevői biztosítják a Központi Bizottságot: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az idei tervfeladatokat teljesítsék. Az 1978. évi tervet is azzal a tudattal fogadják, hogy annak teljesítése elősegíti majd népgazdaságunk további fejlődését. Az ünnepi nagygyűlésről a küldöttek üdvözlő levelet intéztek a szovjet bányászokhoz és energetikai dolgozókhoz. A nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezután az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Klement Gottwald emlékművét. Jó gazdaként dolgozzunk (Folytatás az 1. oldalról) löhelyei. Ezt már most szem előtt kell tartanunk — Csehszlovákia gazdasági fejlesztésének számbavételekor — hosszú távon is, meg az elkövetkező Ötéves tervidőszakokban is. Nem élhetünk a jövő nemzedékeinek rovására, ellenkezőleg: olyan örökséget kell rájuk hagynunk, mely jól megalapozza, hogy Csehszlovákia továbbra is megőrizze a világban élvonalbeli helyét. Mindezeket a szempontokat figyelembe vesszük az elkövetkező, évtizedek fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásakor. Elsősorban az a célunk, hogy gyors ütemben fejlesszük mindenekelőtt a saját felhasználható erőforrásainkat, részt vegyünk a KGST-országokban a kapacitások közös építésében, s ily módon biztosítsuk a finomított tüzelőanyagok behozatalának múlhatatlanul szükséges növekedését elsősorban a Szovjetunióból, fokozzuk a tüzelőanyagok behozatalát főképpen a fejlődő országokból, s a legnagyobb igyekezettel törekedjünk a lehető legnagyobb hatékonyság elérésére a tüzelőanyag és az energia hasznosításában. 1971—1975-ben az elsődleges energiaforrások felhasználása növekedésének kilencven százalékát behozatallal — nagyrészt a Szovjetunióból — fedeztük. Közismert, hogy nagyon előnyös áron. A mostani ötéves tervidőszakban, habár a kőolaj és a földgáz behozatalát a Szovjetunióból tovább növeljük — mégpedig olyan áron, amely az idén is egyhannaddal alacsonyabb a világpiaci árnál —, mégis egyre inkább a saját tüzelőanyag-lelőhelyeink kihasználására kényszerülünk, amelyek szükségleteink növekedésének már teljes egyhar- madát fedezik. Az elkövetkező ötéves tervidőszakokban ez az arány valószínűleg tovább növekszik. Hazánkban a szén . és a lignit képezi a tüzelőanyag- és az energialap fő forrásait. Míg a világon ez a tüzelőanyagfajta az elsődleges energiaforrásoknak átlag 30 százalékát teszi ki — sőt a fejlett ipari államokban mindössze egyötödét —, addig nálunk 1975- ben mintegy 70 százalékát tette ki. Kétségtelen, hogy a szén és a lignit ezt a fontos helyét a magenergia fejlődése ellenére továbbra Is megőrzi. Ez a lény kifejezésre jutott pártunk XV. kongresszusának határozataiban, a 6. ötéves tervidőszak feladataiban is. Terv szerint a szénfejtés 1980- ig az 1975. évvel szemben tíz százalékkal növekszik. Ügy látszik azonban, hogy szükségleteinket ez sem fedezi teljesen. Ezért intézkedéseket foganatosítunk a szénfejtés folyamatos fejlesztésére. Előzetes számítások szerint a szénfej- tési kapacitásokat úgy kell előkészíteni, hogy a fejtés 1990- ben meghaladja a 135 millió tonnát. A XV. kongresszus 1980-ra azt a feladatot tűzte ki, hogy 1960-ban a fejt*« legalább 125 millió tonna legyen. Az összebasonMá’s wrt *► szatot keltheti, hogy ez a feladat könnyen megoldható. Ez azonban csak látszat, mert a helyzet sokkal bonyolultabb. A szénlelőhelyek elemzése azt mutatja, hogy viszonylag korlátozottak a fejtés további fejlesztésének lehetőségei. A legkedvezőbb fekvésű szénrétegeket az előző több mi*it száz év folyamán túlnyomó- részt már kiaknázták. Most a kevésbé jó minőségű és a nehezebben hozzáférhető szénrétegek kiaknázására kell összpontosítanunk igyekezetünket. Ezek a körülmények máris kedvezőtlenül megnyilvánulnak a beruházások költségeinek és a munkaerők számával szemben támasztott igényeknek növekedésében. Jelentős anyagi eszközöket kell arra is fordítani, hogy enyhítsük a bányászok munkafeltételeinek romlásában megnyilvánuló kedvezőtlen hatást, gondoskodjunk a munkavédelemről, és nem utolsósorban az életkörnyezet javításáról. Štrougal elvtárs ezután részletezte a barnaszén- és a kőszénfejtés fejlesztésének feladatait és megoldásra váró kérdéseit. Hangsúlyozta, hogy a bányákban a növekvő fejtés teljesítésére való felkészülés alapvető feltétele a beruházások idejekorán történő és komplex megvalósítása. A gép- és építőiparnak, valamint a közlekedésnek létre kell hozniuk a szénbányák építésének feltételeit. Az elmondottakból következik, hogy a szénľejtés mérlegelt fejlesztése — melyre múlhatatlanul szükség van — nagy igényeket támaszt a társadalmi eszközökkel szemben. Ezek az igények a jövőben tovább fokozódnak. Ezért sürgetően előtérbe kerül annak követelménye, hogy jól gazdálkodjanak ezekkel az eszközökkel, s a műszaki fejlesztéssel, az építő- és fejtési munkák tökéletes megszervezésével a lehető legnagyobb mértékben enyhítsük a kedvezőtlen körülmények és befolyások hatását. Ezen a szakaszon is jó gazdákként kell dolgoznunk. Az energetikai iparban fokozatosan növeljük az elektromos áram termelését. A népgazdaság teljes szükségletét azonban még mindig nem tudjuk kielégíteni. A fogyasztás sza-, bályozásában — melyet végre kell hajtanunk — az utóbbi évben bizonyos rend érvényesül, amely mérsékeli a villanyáramfogyasztás csökkentésének hatását a gazdasági életben. A fogyasztás szabályozása azonban nem ideális helyzet, s ezért nem számolhatunk vele mint tartós jelenséggel. A Központi Bizottság Elnökségének az energetikai iparral kapcsolatos tavalyi határozata kétségkívül eredményes volt. Fokozatosan stabilizálódik az erőművek és az áramhálózat üzemelési képessége. Javul a helyzet a kazánok gyártásában és újjáépítésében. A beruházások szakaszán is bizonyos javulás mutatkozik, Jól tudjak azonban, hogy amit eddig tet- tönSf, az csak kezdete annak • nagy »Ifttfyet az elkövetkező években ki kell fejtenünk. Az a célunk, hogy az erőmüvek üzemzavar nélkül dolgozzanak, elérjék a tervezett paramétereket, s az új erőművek építése a tervezett ütemben haladjon, behozzák a berendezések szállításában tapasztalható késést. Végül pedig belátható időn belül meg kell ítélni azoknak az újabb erőműveknek az építési koncepcióját, melyet az északcsehországi szénmedence szenének kihasználására terveznek. A számításba jövő egy, vagy két nagy hőerőmű felépítésével Csehszlovákiában befejeződik a klasszikus hőerőművek építése. A tüzelőanyag-források jól ismert helyzetében az áramtermelés növelése terén jelentős mértékben a magenergiára kell a figyelmünket összpontosítanunk. Ehhez saját uránércgazdagságunk is jó feltételeket nyújt. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Szovjetunióval kötött egyezmények alapján 1984-ig megközelítően 3500 m W magenergia-teljesítményt helyezzünk üzembe. 1990-ig pedig 10 500 mW teljesítményt akarunk üzembe helyezni és elérni azt, hogy abban az időben a nukleáris erőművek több mint kétharmadrésszel részesüljenek az 1981— 1990-es évek egész áramtermelésének növelésében. Egyszersmind célszerűnek tartjuk megvizsgálni annak lehetőségét és feltételeit, hogy részt vegyünk a Szovjetunió nyugati részén nagy nukleáris erőművek közös építésében azzal a céllal, hogy biztosítsuk az árambehozatal növelését. A magenergia kihasználása egyike a technikailag legigényesebb és legbonyolultabb szerkezeti változásoknak, amelyeket gazdaságunkban végrehajtunk. E program végrehajtása nagy erőfeszítést és sok milliárd korona befektetést igényel. Ezért igen nagy gondot kell fordítanunk az építés hatékonyságának, újabb lokali- tások előkészítésének, a berendezések és a fűtési ciklus kitűnő minőségének. Igen nagy figyelmei igényel az atomerőművek dolgozóinak alapos és idejekorán történő előkészítése is, hogy a megfelelő szakképzettségen kívül nagy felelősség- tudattal és fegyelmezettséggel is felvértezzék magukat. Arra is szükség van, hogy elsajátítsuk a szükséges atomenergiai berendezések gyártását. A csehszlovák gépipar számára ez nagyon komoly és igényes feladatot jelent. A Szovjetunióval együttműködésben bevezetjük a WER 440 mW típusú atomerőművek berendezéseinek gyártását, és idejében előkészítjük az 1000 mW teljesítményű atomerőmű-berendezések gyártását mind saját szükségleteinkre, mind kivitelre. Jelentős részt vállalunk e berendezések sokoldalú szakosítása és kooperációja programjának kidolgozásában. Az atomenergia-ipari berendezések gyártása ily módon gépiparunk fontos ágazatává válik. Mérlegeléseink során nem feledkezünk meg a vízi energiá- MH sem. Ezen a téren a több célú kihasználás lehetőségeit is keressük. A közeljövőben megkötjük az egyezményt a Magyar Népköztársasággal a nagy dunai vízi erőmű közös építéséről. Ezzel a több célú létesítménnyel közösen legkevesebb 850 mW teljesítményt nyerünk, melyen fele-fele arányban osztozunk. Tüzelőanyagenergia-gazdálko- dásunkban jelentős szerepet kap a földgáz. A gázipar 1980- ig szóló fejlesztését elsősorban a Szovjetunióból érkező földgázszállítás növelésére alapozzuk. Ebből a célból veszünk részt az orenburgi gázvezeték építésében. Előnyös fekvésünk Közép-Európában lehetővé teszi a tranzitgázvezetékek kiterjedt hálózatának építését. 1980 ig a Szovjetunióból 8 milliárd köbméter földgázt kapunk. Mint ismeretes, 1980 után az Iránnal megkötött egyezménnyel több mint húszévi időtartamra évenként további 3,6 milliárd köbméter földgáz behozatalát biztosítottuk. A fejlődő országokból történő behozatalt szolgálja majd az Adriai-tengertől vezető gázvezeték, melyet Jugoszláviával és Magyarországgal együtt építünk. Gazdasagunk tüzelőanyaggal és villanyárammal való ellátása azonban nemcsak megszerzésüktől, hanem nagyfokú észszerű kihasználásuktól is függ. Ezen a téren nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Ismert dolog, hogy az egy főre jutó — megközelítően évi 6,8 tonna — tüzelőanyagot illetően a világ első államai közé tartozunk. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala. Az a döntő ugyanis, hogy az adott energiamennyiségből mit tudunk kitermelni, milyen szinten tudjuk értékesíteni. Ezen a téren már korántsem tűnünk ki. A fejlett ipari országokhoz viszonyítva nálunk a társadalmi termelés egységére jutó áramfogyasztás lényegesen nagyobb. Ebből következik, hogy csökkentése érdekében nagy igyekezetei kell kifejteni. Társadalmunknak ki kell tűznie azt a feladatot, hogy a csehszlovák gazdaság energiaigényessége és az energetikai erőforrások kihasználásának hatékonysága összehasonlító adatokban megközelítően azonos színvonalat érjen el, mint a fejlett iparú országokban. Ha ezt elérnénk, a tüzelőanyag és villanyáram mostani felhasználását egynegyedével, sőt egy- harmadával csökkenthetnénk. Ez pedig 23—30 millió tonna tüzelőanyag-megtakarítást jelentene. Ľubomír Štrougal elvtárs beszédének további részében részletezte a tüzelőanyag- és energiaigényesség csökkentésének útjait és feladatait: az energetikai berendezések nagyarányú műszaki átépítését és korszerűsítését, a termelés struktúrájának kellő módosítását, a sok energiát igénylő termékek behozatal útján történő beszerzését, az új gépek és berendezések gyártásánál a gazdaságos áramfogyasztás szem előtt tartását. Többek között hangsúlyozta, hogy politikánkkal összhangban továbbra is létrehozzuk a lakásszínvonal emelésének feltételeit. Azonban itt is következetesen érvényesíteni kell a gazdaságosság alapelvét. A tüzelőayag és a villanyáram ára nálunk — a nemzetközi árakhoz képest — nagyon alacsony, és nincs ossz- hangban az előteremtésükre fordított anyagi eszközökkel. Az ipari és a mezőgazdasági, valamit a szolgáltató vállalatok termelési költségében a szén, a gáz és a villanyáram ára nem nagy tétel. Ennek következtében a fogyasztót nem nagyon készteti a takarékosságra. Kitűztük a állami racionalizációs programot a tüzelőanyag és a villanyenergia megtakarítására, felhívásokat leszünk közzé, a megtisztelő címet elnyert kollektívák becsülettel teljesítik ez irányú értékes kötelezettségvállalásaikat. A szakszervezetek és a SZISZ is nagy igyekezetei fejt ki. A sajtó és a többi tájékoztató eszköz is igyekszik tevőlegesen hozzájárulni a tüzelőanyaggal és a villanyárammal való takarékossághoz. Az ere dip gyekkel azonban még nem lehetünk elégedettek. Az energiaigényesség, a tüzelőanyag-fogyasztás gyorsabban növekszik a tervein^.- ban feltételezettnél. Kétségkívül objektív tényezők is szerepet játszanak itt, amelyeket nem lehet gyorsan leküzdeni, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy az irányítómunka hatékonyságát, a nagy- és sok esetben a kisfogyasztók álláspontját is befolyásolni kell a szükséges gazdasági nyomással is. Ezen a téren is át kell gondolni a szükséges, differenciált intézkedéseket. A szénfejtés, az áramtermelés és egyéb energia termelési költsége szüntelenül növekszik, s ez lesz a helyzet a jövőben is. Štrougal elvtárs hangsúlyozta az életkörnyezet védelmét szolgáló intézkedések jelentőségét. Ez a kérdés nálunk nagyon komoly, s nemcsak nagy anyagi eszközöket igényel, hanem a legjobb megoldások átgondolt keresését is. A tüzelőanyag-energetikai foF- rások gyarapításának kérdését megnyugtatóan nem oldhatjuk meg csupán saját erőnkből — folytatta szavait Štrougal elvtárs. — Valóban globális problémáról van szó, melynek megoldásában a KGST-országokra támaszkodhatunk. A Tanács legutóbbi varsói ülése is igen ^lagv figyelmet szentelt a tüzelőanyag- és energetikai alap hosszú távú fejlesztésének, mint minőségileg új kérdésnek. Megegyezés született az optimális megoldás alapvető stratégiájában, meghatározták a feladatokat és az eljárást az együttműködés hosszú tartamú célprogramjának kidolgozására. Ezen a téren is a szovjet fél javaslatai és a Szovjetuniónak szocialista társadalmunkban betöltött kulcsszerepe volt a kiindulási alap. Nehéz feladatok megoldása vár a tüzelőanyag- és energetikaipari dolgozókra. Az energia az egész társadalom életének alapvető feltétele, jelenüivÉ és jövőnk kulcsproblémája. Ezért oly fontosak az ezzel összefüggő kérdések. Ezen a szakaszon elsőrendű és objektív követelmény a nagy teljesítőképesség és a munka jó minősége. Arra törekszünk, hogy igyekezetünket, mindennapi munkánkat a feladatok teljesítéséért viselt nagy felelősségtudat hassa át. Legnagyobb gazdagságunk a becsületes munka, amely az átlagos túlszárnyalására törekszik, s az eredmények feletti öröm érzését adja. A legnagyobb értékeket pedig mindig azok az emberek hozzák létre, akik élőre tudnak tekinteni, s tudatosan állítják minden képességüket és erejüket a haladás szolgálatába. Szorosan egybeforrtak az országgal, amelyben születtek, élnek és dolgoznak, megvalósítják életcéljukat. Egybeforrtak a néppel, melynek nyelvét beszélik, melynek nemzeti hagyományaira méltán büszkék. Hazaszeretetüket, a szocializmus iránti mély érzésüket minden nap bizonyítják munkahelyükön a közös ügyhöz való hozzájárulásukkal. A bányászok, valamint a tüzelőanyagipari és energetikaipari dolgozók között sok példaképével találkozhatunk a szülőföldhöz, a szocialista jelenünkhöz fűződő öntudatos, aktív viszonynak. Napjainkban is a kiváló bányászkollektívák, a szocialista munka hősei a műszaki dolgozókkal és az elő- munkásokkal együtt kezdeményező! és részvevői a dicső Október 60. évfordulóját köszöntő széles körű munkaversenynek, a tömeges méretű társadalmi mozgalomnak. Štrougal elvtárs befejezésül a CSKP Központi Bizottsága, a párt- és a kormányküldöttség nevében még egyszer köszönetét mondott a ió munkáért, az eredménye' ” 5s a bányásznap alkalmából további sikereket kívánt az ágazat dolgozóinak. új szó
