Új Szó, 1977. szeptember (30. évfolyam, 241-270. szám)

1977-09-24 / 264. szám, szombat

MAROKKÓI MOZAIKOK

A korszerű közlekedési eszközöknek köszönhető, hogy egyre kisebbek, egyre inkább összezsugorodnak a távolságok a világban. Míg régente fárasztó és hosszadalmas volt az utazás Afrikába, ma repülőgépen alig néhány óra leforgása alatt 3000 -4000 kilométert is maga mögött hagy az ember. Erre gondoltam, .miközben az éjszakai Európa felett, a gazdagod kivilágított spanyol városok, majd Gibraltár fényeiben gyönyörködve, megérkeztem Marokkó fővárosába — Rabatba.

RABAT

Az Atlanti-óceán pártján el- terülő, mintegy negyedmillió lakosú város az ország politikai központjának számít. Míg a kereskedelmi központ Casablanca, a kulturális élet Fezben és Marrakechben összpontosul. Rabat nappali forgalma, széles ut- í:hí, látványos palotái, európai stílusban épült lakóházai láttán aligha hinné valaki, hogy fejlődő országban jár. A korszerű l>oltok, a közszükségleti cikkek ben bővelkedő kirakatok is inkább fejlett kapitalista ország benyomását keltik. Ezzel a környezettel éles ellentétben van a bennszülöttek lakta, helyenként még fennmaradt magas sáncokkal és díszkapukkal övezett — régi medinának nevezett — városrész. Csakúgy hemzseg itt a nép. Bolt bolt mellett, tolongás, lárma, alkudozás, kiabálás és a levegőben terjengő furcsa illatok jellemzik ezt a környéket. A/, utcára 'nyíló' tenyérnyi műhelyekben cipők, különböző ruhadarabok, de főleg a külföldiek körében élénk érdeklődésnek Örvendő, gyorsan gazdát ♦íserélő cizellált .réztálcák képűinek különféle nagyságban.

A mesébe illő középkori, épü- íelek, a mecsetek, a mauzóleum és a királyi palota, amely előtt a gondosan ápolt parkban a királyi lovasgárda piros és fehér egyenruhás tagjai állnak őrt, vagy akár a központi hivatalok díszes épületei az új medina látványosságai közé tartoznak. Különösen a mauzóleumnak akad számos csodálója, amelyet a jelenlegi uralkodó, II. Hasszán apja, V. Mohammed emlékére építtetett. Itt alussza örök álmát ez a kiváló politikus, akinek de Gaulle tábornokkal kötött kompromisszumos megállapodása alapján vérontás nélkül sikerült felszabadítania hazáját a francia fennhatóság alól.

A mauzóleum épületének falait napfényben szikrázó, színes mozaikkockákkal rakták ki. Ónixszal, fekete márvánnyal és az Uraiban bányászott lazurit- tal díszített kápolnájának erkélyéről letekintve a látogató önkéntelenül is meghajtja, fejét a mélyben elhelyezett, drága márványlappal fedett királyi kripta felett.

Néhány lépésnyire innen a király mecsete és a mohamedán egyházi egyetem — a medresze — tőszomszédságában ószloperdő fogad. Mi volt a 124 fehér márványoszlopnak a rendeltetése? Aligha találnánk ki, ha fiatal vezetőnk, Hasszán nem mondaná el, hogy 1197- ben El Manzúr, a nagy honfoglaló ezeken az oszlopokon akarta felépíttetni a világ legnagyobb mecsetjét, amelyet a mohamedánok zarándok helyének szánt. Terve azonban korai halála miatt — s utódai ez iránti érdeklődésének hiányában — sohasem valósult meg.

ÚTON FEZ FELÉ

Marokkó négy királyi városának egyike felé tartunk. Autóbuszunk eleinte sűrő erdőkkel borított, enyhén dombos vidéken halad. Nem sajnáljuk az időt, hogy közelről is megtekintsük a gyógyító hatású olajbogyóiról ismert eukaliptuszt« kát és a kérgüktől már meg fosztott, nyúlánk paratôlgýeket (a parafa Marokkó egyik fontos exportcikke)», amelyek az errefelé gyakori szélviharok ellen is védelmid szolgálnak. De a táj fokozatosan változik. Kés kény 'földsávok következnek, »melyeken főleg nők dolgoznak. Van mit tenniük, mert a gabona ezen a vidéken évente kétszer, sőt háromszor is beérik, bár tagadhatatlan, hogy a

második termés minősége már nem ér fel az elsőével. De a szegény ember ezért is hálás. Nem sajnálja a fáradságot, éS mert a mezőgazdasági gépek elérhetetlenek számára, napestig görnyed a mezőn. Traktorokkal, "kombájnokkal csak valamivel távolabb a jómódú gazdák büszkélkednek. Tevéik, szarvas- marháik és juhnyájaik békésen legelésznek a dús réteken.

Citrom-, olaj- és mandulafa- iiltetvények, majd szőlőkertek kísérnek végig utunkon. Van miben gyönyörködnünk egészen Meknesig. A negyedmillió lakosú város királyi palotájának, korszerű 'utcanegyedeinek,- régi és új medinájának még néhány évvel ezelőtt csodájára járt a kapitalista világ. Ám ennek az élénk külföldi érdeklődésnek ma már nyoma sincs. Az infláció és a munkanélküliség a nyugati országokban takarékoskodásra készteti az embereket. Ezzel magyarázható, hogy alaposan megcsappant a nyugati turisták száma és ennek arányában a lakosság jövedelme is.

A távolhan magas hegyek körvonalai tűnnek fel. Vezetőnk északi irányban a Rif, keleten pedig a Közép Atlasz hegység .csúcsaira hívja fel figyelmünket. A fokozatosan emelkedő úttesten autóbuszunk elővigyázatosan kapaszkodik felfelé. Eltart egy ideig, míg megérkezünk V olubilisbe, ahol érdeklődéssel tekintjük meg az egykori római város fennmaradt utcáit, kövezetét, a lakóházak, bástyák és városkapuk romjait. Fezbe csak a késő esti órákban érkezünk meg. Addig tehát van elég időnk a nézelődésre és a beszélgetésre, arra, hogy vezetőnktől egyet s mást megtudjak az ország múltjáról, jelenéről, de főleg népe életéről, amelynek 17 napra vendégei vagyunk.

MÚLT ÉS JELEN

— Marokkó aligha lehelne ma a hazám — mondja Hasz- szán —, ha egy napon — 1040-ben — a mai Mauretánia

mas birodalmának fővárosává Marrakecht tette meg.

Négy királyi város (Rabat, Meknesz, Fez és Marrakech) fényűző stílusban épült négy palotája várja ma a bizonyos időközökben — hol itt, hol ott — megjelenni köteles uralkodót. Igaz, hogy ez a gyakori helyváltoztatás nem éppen kellemes, de ettől eltekintve sem túlságosan irigylésre méltó a király helyzete. ‘ Tartózkodása helyéről és időpontjáról ugyanis az érvényes rendelkezések értelmében — nyilván biztonsági okok miatt — csak utólag értesülhet a lakosság.

Indokolt ez a túlzott óvatosság? Nehéz lenne erre a kérdésre válaszolni. Tény azonban, hogy az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek borsos ára itt is az infláció következménye. De nem is lehet ez másként az olyan országban, amelynek alig van ipara, s ezért a legtöbb árucikkből behozatalra szorul. Még a tejet és az ízletes tejtermékeket Is Dániából, Vagy Finnországból, esetleg Svájcból importálja.

A lakosság szociális helyzete, illetve munkafeltételei sem mondhatók kedvezőknek. Ezt az átlagos napi kereset is bizonyítja, a munkásoké például 4—7 dirham (DH) közt mozog. Egy kiló hús ára megközelíti a 25 DH t (1 USA dollár kb. 4,5 DH).

A falvakon — sok helyütt még a nagyobb városok sem képeznek kivételt — a nyomortanyák lerongyolódott lakói örülnek, ha gyertyafény világítja be viskóikat. Valamivel távolabb tőlük azonban gondtalanul, jólétben élnek azok, akiknek vagyonuk gyarapítása munka nélkül sem okoz nehézséget.

Casablanca egyik utcasarkán cipőtisztítóval beszélgettem. Hattagú családjával valamilyen romházban lakik. Megélhetési gondjai vannak,, mert — úgymond — mestersége nem tartozik a. jövedelmező foglalkozások közé. Napi keresete nem tesz ki többet 5—6 DH-nál, az árak azonban egyre emelkednek. Ezért kerül csak ünnepen hús a család asztalára.

Egy textilgyár fiatal munkásnője is a drágaságra panaszkodik. — Éhbérért dolgozom — mondja. — Hazulról a munkahelyemre és onnan haza naponta négyszer kell igénybe vennem az autóbuszt. A menetjegy ára felemészti a fizetésem felét.

De a munkanélküliek vagy az idénymunkások még az említetteknél is rosszabb helyzetben

V. Mohammed mauzóleuma

közelében levő Tidra sziget mohamedán kolostorának lakói nem kezdték volna szóval és karddal terjeszteni az izlámot. Mohammed próféta nevében indullak h szent háborúba, és csakhamar győztesekként vonultak végig Mauretánián, a középkori Ghánán, majd megérkeztek Maghreb birodalom vé- szét képező, háborúktól legyengült Marokkóba. A honfoglalók hadvezére, fússzef ben Tásf'in könnyűszerrel leverte az ott élő törzseket, hatalmába kerítette Marokkó északi pártjait, majd elfoglalva a mai Algéria nyugati részét, Spanyolországban

VI. Alfonz kasžtílai királyt is térdre kényszerítette. Andalúziában több mór város köszönheti létezését ennek a hadvezérnek, aki Andalúziától Algériáig, illetve Tunéziáig terjedő hafalvannak. Munkát hajszolva naponta járnák a városba — többnyire hiába — mert senkinek sincs szüksége rájuk.

Azt is megtudom, hogy a szociális intézkedések „jóvoltából“ a dolgozók havi keresete nem lehet kevesebb 217 ’dirhamiiál, ami egy félig-meddig tűrhető kétszobás lakás havi bérének felel meg. A munkaadók nagy része azonban nem veázi tekintetbe ezt az intézkedést, is az előírt munkabérnél is kevesebbet fizet.

így azután érthető a kizsákmányolt lakosság elégedellén- sége,' a gyakori tüntetések és sztrájkok: a marokkóiak jogo-1 saw követelik a gazdasági válság megszüntetését, életszínvonaluk emelését. *

KARDOS MÁRTA

Milyenek a kies helyek?

A Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakos hallgatói Dél-Szlovákiának három nyelvjárási vidékéről verbuválódnak: a dunántúli nyelvjárás jegyeit hordozó Csallóközből, a palóc vidékről és Kelet-Szlovákia déli részének az északkeleti nyelvjárásban beszélő részéről. Csakhamar felfigyelnek egymás eltérő nyelvhasználatára, s nyelvszakosok lévén, egyik vagy másik nyelvi jelenséggel kapcsolatban parázs vita keletkezik arról, melyik vidék nyelvhasználata egyezik az egyete- . mes köznyelvivel. Ezek a viták nagyon hasznosak, mert csakhamar tisztázódnak a vitás kérdések, ezért néha ma- ■ gain is szívesen robbantok ki köztük efféle véleménycserét. Különösen a szójelentéssel kapcsolatos ismereteik különbözőségének felszínre hozása ad alkalmat sok érdekesség megismerésére s egyben sok tanulság levonására. ’ . ; *

— Mit jelent a kies szó — teszem fel az új hallgatók- ‘ nak csaknem minden évben a kérdést.

— A hfies azt jelenti, hogy szép, szemet, lelket gyönyör- ' ködtető — felelik rögtön a kelet-szlovákiaiak. ,

— Dehogy is azt! Éppen az ellenkezőjét — heveskednek megdöbbentőn a csallóköziek. — Azt, hogy kopár, sziklás’, félreeső.

— Akkor miért írnak az írók szép, kies helyek ről, szépt kies mezők-ről? — védik igazukat a keletiek, irodalmi idézeteket Is felsorakoztatva, például Aranytól: „Egy szép kies mezőben verette sátorát“.

A csallóközieket megzavarják a konkrét érvek. Szemmel láthatóan csökken a magabiztosságuk, de nem adják be a . derekukat. Ha más érv nincs, marad a mindenkor kéznél levő, amely azonban már inkább csak védekezés: náluk mindenki a lakatlan, kopár területtel kapcsolatban használja a kies szót. Akkor hát mit jelent a kietlen? — te-. • s?em fel az újabb kérdést. >. ■

Valóban — döbbennek rá —- ilyen szó is van, és a kettőnek egymással ellentétes tulajdonságot kell jelentenie, hiszen a kietlen a kies -fosztóképzős párjának látszik.

Igen, a kies tulajdonképpen a kéjes alakra vezethető vissza; ennek kijes alakjából lett a kies. A jelentése még ma is rokon a kéjes-éve]. A kies általában vidékkel, tájjal kapcsolatban használatos, fosztóképzős párjával, a kiet- len-nel is elsősorban területet szokás jellemezni, de elvont főnévi használatával is találkozhatunk: „..‘.a kietlent vá-' lasztotta útul“ — írja például Vörösmarty, Petőfi meg a lét kietlené-ről ír egyik versében.

Tény viszont az is, hogy a Csallóközben (és még más vidékeken is) a kietlen jelentését kapcsolják a kies alak hoz. Ebben elsősorban nem a kietlen a ludas, hanem minden valószínűség szerint a kiesik ige. Csallóközi tanítványaim ugyanis a kies t a kiesik-kei hozták kapcsolatba: azt hitték, a kies a kiesik-bői létrehozott melléknévi alak, elsősorban ez a jelentés is kapcsolódott hozzá tudatukban: .kieső’, ,félreeső’, ,elhagyatott’, aztán szépen ide sorolták a kietlen szó jelentéseit is: ,kopár’, ,sziklás’, .sivár’, rideg’ stb.

Ez egyébként érthető és ismert jelenség, a nyelvtudomány a jelentésűt vitel néven tartja számon. Ha egy-egy szót ritkán használunk, mint például a kies i, meglazul a kapcsolat tudatunkban a szó alakja és jelentése között, és a szó jelentését egy alakilag hozzá hasonló, ismertebb szóhoz kapcsoljuk, vagy legalábbis azt hisszük, köze van a kettőnek egymáshoz, mini most a kies és a kiesik esetében.

Hadd áruljuk el, hogy még írónál is találkozunk a kies nek ezzel a jelentésével, Mikes Kelemennél. „Gondolom, hogy holnap idehagyjuk ezt a puszta, kies, szomorú lakóhelyet“ — írja száműzetésében.

Természetesen ez nem lehet perdöntő a szónak ilyen értelemben való használata mellett. Ha egyik-másik nyelvjá- rásterületen a kietlen szó jelentésében használják ki a kies t, a köznyelvi szintű szóhasználatban ügyeljünk arra, hogy ^Sjáf jelentésében'álljon, vagyis ezt jelentse: .természeti szépségével kellemes hatást keltő’, .szemet, lelket gyönyörködtető’, .vonzó’. Így nem keresztezzük a kietlen szó használatát, és azokat sem zavarjuk meg, akik jól használják’a kies" szót.

Dr. JAKAB ISTVÄN

Egy gyereknek hány apjáról

beszélhetünk? — kérdik gunyorosan, akik megakadnak ezen a mondaton: A fiú sokat segített idősebb apjának. Kötekedő embertársaink úgy vélik, hogy annak a derék gyereknek volt egy fiatal meg egy annál idősebb apja is.

Kézenfekvő, hogy ebben az értelmezésben egyebek közt az idősebb középfokú melléknév ludas. A középfokot leginkább összehasonlításokban használjuk: Ez népesebb összejövetel volt az előzőknél. — Nagyobb a szorgalma, mint a tehetsége. —• Vele tehát legtöbbször azt fejezzük ki, hogy valmeiy tulajdonság az egybevetettek egyikében az alapfoknál nagyobb mértékben található meg; illetve azt, hogy az összehasonlított tulajdonságok mértéke nem egyforma.

Tévedés azonban azt hinni, hogy a középfokkal- csakis ilyen esetekben élhetünk. Ritkábban azt is kifejezhetjük vele, hogy egy bizonyos tulajdonság valakiben vagy valamiben az alapfoknál kisebb mértékben létezik. Voltaképpen tehát lefelé is fokozhatjuk á melléknévét! E „negatív“ fokozásban az idősebb apj asz érkézét így-értendő: az Idősnél még fi a tá I a h b, még nem szolgált rá az idős jelzőre. - ■ • " • -' : ’

Ha azt olvassuk, hogy egy ünnepségen vagy versenyen több ezer ember vett részt, akkor sem szahad névénél ben elfogadnunk a középfokú szót, hiszen jelentése csak ennyi: néhány e«er, egy pár ezer (vágýii-t -fient sok ezer)-. - •- Olykor nem a valóság késztet a „negatív“ középfok igénybevételére, hanem a tapintat. A lassú észjárásúik ról ezért szólhatunk így lassúbb észjárááüak; a gyengékből így ^ lehelnek gyengébbek: a

gyengébbek kedvéért. •- hernádi Sándor