Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-11 / 220. szám, csütörtök
Otthonuk a pionírtábor A nap hétágra süt, ereje teljében pompázik a nyár. És ilyenkor szinte gomba módra szaporodnak a pionírtáborok. Hegyoldalban, vizek partján, erdei tisztásokon. Különfélék, mert rangosabb az egyik — valóságos üdülőtelep, melyet a vállalat, a szakszervezet létesített; szerényebb a másik — rendszerint "sátortábor, melyet a táborozók építettek. Bemegyünk az egyikbe, a körtvélyesibe (Hrušov pri Rožňave), mely a szerényebbek közül való. A városi pionírházé ez a tábor. A volt iskolaépületben székel a törzskar, ott működik a konyha. Az egyik volt tanterem most ebédlő, a másikban fi Imvetítéseket, játékdélutánokat, gyűléseket szoktak tartani. Rendszerint olyankor, amikor záporeső, zivatar okoz zavart az egyébként pontos, tervszerű napirendben. A volt iskolakénben, a lejtős domboldalon azonban sátrak állnak, ott „laknak“ a pionírok. Csöndes a tábor. Az őrség, két kislány, Szőllös Katalin, Darina Lučková azonban éber. Csak szabályos igazoltatás után hajlandók tájékoztatást adni „A többiek elmentek fürödni a tóra.“ Azután marasztalnak: ..Nemsokára dél, ebédre hazajönnek .. Hazajönnek. Egyetlen szó. Röpke, néhány szótagú, véletlenül kiejtett szó. Jól értettem? Ojabb kérdés: „Hazajönnek?" Válasz: „Hazai14 Nem vitás, jól értettem. A pionírtábor parancsnoka, Birtok József mérnök, Katarina Vargová nevelőnő, Lucz Éva, az egyik krónikás, Sofia Nezbedo- vá. a tábor törzskarának vezetője, Malinak Márton középiskolás diák, pionírinstruktor, Betka, Pista, Edit, Jancsi, Miloš, Feri, Anka meg a többiek mind a negyvenen így beszélnek: ,,Itthon, a pionírtáborban.,. Amikor hazajöttünk a pionírtáborba .. .* Értsen a szóból, aki hallja. Otthonuk a pionírlábor. Most két hétig három rozsnyói alapiskola pionírcsapata tisztségviselőinek második otthona. Néhány napja érkeztek. Előttük két hétig mások vallották otthonuknak a pionírtábort. A krónikába beírták: „Amikor a tátrai kirándulásról hazajöttünk a pionírtáborba ..Értsen a leírott szóból, aki olvassa. Ízlik az ebéd .. . maguk után egy díszes faragá- sú. indiánokra emlékeztető totemfát. Körülüljük, beszélge^ tiink. Még frissek az emlékek, beszédesek a pionírok. Nem is tudom, mire, kire figyeljek jobban. — Az első este senki sem tudott idejében elaludni. Szokatlan volt. És akadtak nyugtalan- kodók is. Talán már éjfél lehetett, amikor Pista megkérdezte tőlem; Ugye ne engedjelek ébresztő előtt felkelteni, ha alszol? Abban a pillanatban elröppent szememről az álom, én is csak hancúroztam, mint a többiek. De már megszoktuk a tábori rendet. — Legérdekesebb az volt. amikor Juci bemutatta, hogyan kell béka módra úszni, pedig nem is tudott úszni. Nyelte a vizet. — Nekem a tájékozódási verseny tetszett. Iránytűnk nem volt, de én kitapogattam a fák törzsén a mohát. Arra van észak. Negyedfordulat után pontosan meghatároztam, kelet felé indulhatunk. Megnyertük a versenyt. Fénymorzéval üzentünk egymásnak este. Könnyű az, csak ügyelni kell a zseblámpa ütemes ki- és bekapcsolására. — Már tizenöt növényt gyűjtöttem a herbáriumba. Két ritka szép havasi növény is van közöttük. — A legfurcsább fiú Miloš. Tessék képzelni, magnót hozott magával. Madárhangokat gyűjt. Szóltunk neki egyik este: FiJ /I délutáni pihenés után jólesik a játszás (Gyökeres György felvételei) Együtt ebédelünk. A zöldbableves után sertéspörkölt, tmrgo- nya és uborkasaláta kerül a tábori asztalra, meg egy-egy üveg málnaszörp. Az ügyeletes bekapcsolja a hangszórót, és mielőtt felcsendülne az első pionírinduló, bejelenti: „Jó ebédhez szól a nóta.“ Ebéd után mosogatás. Mindenki maga mosogat. Még Jancsi is, aki az első napon sokat- mondóan megjegyezte: „Ez egyébként máskor anyukám dolga“. Hallották a többiek, de persze ügyet sem vetettek a megjegyzésre. A napos viszont megkülönböztetett érdeklődéssel figyeli azóta, hogy Jancsi milyen ügyesen mosogat. Pihenő következik. Az előző láborlakők emlékül hagytak gyelj csak, kuvikolást hallunk. Figyelte is, de rájött, hogy csak tréfáltunk. Jóska bújt a padlásra, utánozta a kuvikot. Rájött. Szóval furcsa fiú, de okos. Belefáradunk az emlékek idézésébe, de egyébként is megszokott már a délutáni alvás, ki-ki sátrába tér, szundítani legalább. A vezetők maradnak. Velük más problémáról beszélgetek. Problémákról, mert akad néhány. — A vakáció idején nem jelennek meg a gyermeklapok, pedig jó lenne, ha a pionírok kezébe újságot, nekik írott újságot adhatnánk táborozáskor is. —■ Jó lenne, ha a középiskolás vagy ifjúmunkás pionírinstruktorok táborozását társadalmi munkának minősítenék az illetékesek. Akkor jobb lenne a kapcsolat az ifjúsági szervezetek és a pionírcsapatok között, többen lennénk vezetők, osztot- tabb és tökéletesebb lenne • munka. —• Nemcsak a felelősség miatt nehezebb a nevelőmunka a pionírtáborban, mint egyébként. hanem a körülmények miatt. Itt a vezető még akkor is szolgálatot teljesít, amikor alszik. hiszen nem mindegy, hogy mikor alszik, mikor éber. — A rögtönzés mestere legyen az a pedagógus, aki felelősséggel vállalja ilyenkor a vezetést. Itt vannak ugyan formaságok a fegyelem, a rend megteremtése érdekében, de nevelői formalizmus nincs. Nem is lehet. Ha erre hajlamos valamelyik pedagógus, ne is jöjjön pionírtáborba. A problémákon kívül azonban felsorolnak néhány olyan tapasztalatot is, mely ékesen bizonyítja a táborozás sikerét. — Itt tényleges „társadalmi“ életet élnek a gyermekek, közösen határoznak „saját“ dolgaikról, vezetnek és végrehajtanak. — A pionírtábor „gyakorlótere“ az olyan tulajdonságok begyakorlásának, mint a bátorság, szerénység, magabiztosság, a közösség szeretete. — A program megerősíti, segíti és kiegészíti az iskola munkáját. Elmélyíti az iskolában tanultakat, teret ad az egyéni érdeklődésnek. — Ugyanakkor jól szolgálja a tisztségviselők képzésének ügyét is. Sípszó harsan. Vége a pihenőnek. Megélénkül a tábor élete. Letelt az őrség szolgálati ideje. Őrségváltás a táborkapu- nál. A többiek meg a csónakok körül csoportosulnak, mert a délutáni program: csónakázás. Hó rukk! Nyolcán tízen emelnek vállukra egy-egy csónakot, és szaladnak vele a tó felé. Né- hányan integetnek: Jöjjön velünk! És őrsönként így vonulnak ki a pionírtáborból. Hosz- szan nézek utánuk, míg a forduló mögött el nem tűnik az utolsó csoport, azután indulok utamra én is. Dúdolva, fütyö- részve: Tramta-ta, itt a vakáció ..tramta-ta ... pionírnak lenni jó... tramta-ta... HAJDŰ ANDRÁS Évtizedek a katonák közölt Milan Novák érdemes művész ötvenéves A felszabadulás utáni évek zenei közművelődése új feladatok elé állította zeneszerzőinket. Az új társadalmi rend népünk minden rétegének biztosította a jogot a művelődéshez, és művészetünk élvezéséhez. A pályájukat kezdő fiatal zenészek ekkor a legégetőbb kérdés megoldásában vállaltak jelentős részt, mégpedig úgy, hogy a művészet demokratizálódási folyamatában a zene komoly és könnyű műfaját igyekeztek közelebb hozni a néphez. Nagy feladat hárult az amatőr és professzionális népi együttesekre, fontos szerepet kaptak a színház-, a film- és a zeneművészek. A művészeti intézményeknek új zenére volt szükségük, olyan zenére, amely nevel és szórakoztat. Zeneművészetünk sok kiváló értője, ma elismert képviselője bontogatta szárnyait ebben az időben. Ekkor kezdte pályáját a sokoldalú Mjlan Novák érdemes művész is. Trakovicében született, 1927. augusztus 12-én. Nitrai zeneiskolai tanulmányai után beiratkozott a bratislavai Konzervatóriumba, ahol a zeneszerzési szakon Alexander Moy- zes volt a mestere. Vezénylést Kornel Sehimplnél tanult, zongorajátékát pedig Frico Kafen- dánál fejlesztette tovább. Később Václav Talich tanítványa is volt. Széles körű zenei műveltsége és szervezési adottságai révén hamarosan zenei életünk fontos posztjait töltötte be a fiatal művész. 1949-ben az éppen akkor megalakuló Szlovák Nép- művészeti Együttes (SĽUK) karmestere lett, egy évvel később a Bratislavai Rádió Szimfonikus Zenekara előtt állott a karmesteri dobogón. 1951-ben került a Katonai Művészegyüttesbe (VUS). Itt dőlt el a fiatal zenész végleges művészi sorsa: az együttes megalakulása óta tagja, illetve vezető egyénisége, ma művészeti vezetője az együttesnek, mely jelentős szerepet tölt be hadseregünk tagjainak hazafiságra nevelésében. Milan Novák vezetése alatt vált a Katonai Művészegyüttes a hadsereg művészetének méltó -képviselőjévé. Az együttes műsorain szereplő dalok, kórusművek, táncok és önálló zenekari szerzemények nagyrészt az ő művei. A művész feldolgozásában csendülnek fel hazánk és a baráti országok katonai alakulatai előtt a Nagy Honvédő Háború idején keletkezett szovjet harci dalok is. Táncos- vokális-zenekari összeállításai közül meg kell említenünk az Irány Prága című kompozíciót, melyet 1960-ban hazánk felszabadulásának tizenötödik évfordulója alkalmából írt, a Bevehetetlen sasfészket, az Amerikai nagybácsit, a Lysistratiádát és a Memento és krédót. Számos önálló tánc-, ének- és zenekari kompozícióját is a katonák mutatták be. Művei fontos szerepet játszottak a fiatal szocialista zeneművészetben. Számos ismert film zenéjét is ő szerezte, köztük a Dabaö kapitány, a Negyvennégy, Az utolsó visszatérés, A szerencse vasárnap jön című filmekét is. A Herodes és llero- dias, a Hamlet a Macbeth, a Két úr szolgája és számos más híres színmű kísérőzenéje is az ő nevéhez fűződik. Az ötvenes években két operettet írt. később balettművek szerzésével is foglalkozolt. A jubiláns sokoldalú zeneszerző. Jelentősek komolyzenei alkotásai is; ezek a hangszeres és vokális kamaraművektől a versenyművekig és szimfonikus-vokális szerzeményekig terjednek. Érdekes alkotása a Meditáció a hegyekben, férfikórusra és zenekarra; a Lépd át az időt című művét baritonszólóra és zenekarra írta, a Ue- gyek és szivek című 'dalciklus pedig baszusszólóra és zenekarra íródott. Versenyművei közül a trombita-, oboa- és hárfaszerzeményét hallhatjuk gyakran a hangversenytermekben. Szót kell ejtenünk a gyermekek számára írt műveiről is, melyek közül zongoradarabjai és kórusszerzeményei a legkedveltebbek. Gyakori munkatársa a Csehszlovák Rádiónak és Televíziónak is. Milan Novák legfőbb érdemének mégis a Katonai Művész- együttesben végzett munkáját tartjuk. Művei az együttes alaprepertoárját jelentik. A művész — szem előtt tartva megbízatásának fontosságát — munkásságát, tehetségét a katonák polí“ tikai, társadalmi és művészi nevelésének szenteli. Kitartó munkájáért az Érdemes, müvéül címmel tüntették ki, többször elnyerte a Szlovák Zenei Alap díját is. SCHLOSSER KLÁRA Nyári tanfolyom Budapesten A nemzetiségi iskolák A magyarországi Pedagógiai Intézet az illetékes oktatásügyi minisztériumokkal karöltve ebben az évben is megrendezte Budapesten a jugoszláviai, szlovákiai és szovjetunióbeli magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak nyári tanfolyamát. A továbbképzésen mintegy száztizenkét általános iskolai tanító vett részt. Hazánkat hu- szonketten képviselték. A nyári tanfolyam hasznos és tanulságos volt. Pedagógusaink nagyszerű előadásokat hallhattak a népzenéről, a legújabb magyar irodalomról, a nyelvről és a nyelvművelésről, valamint az oktatás időszerű kérdéseiről. A tanfolyam résztvevői Magyarország főiskoláinak, egyetemeinek legtekintélyesebb tanáraival-tudósaival találkozhattak. Dr. Lorincze LaKULTURÁLIS HÍREK 0 A Das Neue Berlin (NDK) kiadó fennállásának harminc éve alatt mintegy ezerszáz müvet adott ki, összesen 43 millió példányban. A kiadó a jövőben az eddiginél nagyobb számban kívánja megjelentetni a külföldi irodalom kulturális örökségét képviselő műveket, valamint a bűnügyi és az utópista műfaj termékeit is. • A „V mire knyig“ (Á könyvek világában) hasábjain Sz. Bondarev beszámol Fjodor Gladkov világhírű regényíró legjelentősebb műve, a „Cement“ előtörténetéről. A regény, amely ma már a szovjet irodalom egyik legismertebb klasszikus alkotása, voltaképpen Gorkijnak köszönheti megszületését. A szerző, egy novo- rosszijszki ismeretlen tanító, 1917-ben felkereste Makszim Gorkijt Petrográdon, a „Leto- pisz“ (Krónika) szerkesztőségében, és tanácsot kért nagy példaképétől. Gorkij felhívta a figyelmét arra, hogy a novorosz- szijszki cementgyár munkásainak életével foglalkozzék. E tanácsot megfogadva indult el Fjodor Gladkov a világhír útján. Regénye a Szovjetunióban és külföldön tizenegy nyelven jelent meg (többek között angolul az Egyesült Államokban 1929-ben, franciául Belgiumban 1928-ban) és a Szovjetunióban eddig harmincnégy kiadást ért meg, összesen 1162 000 példányban. pedagógusai találkoztak jós például nyelvművelésünk időszerű kérdéseiről tartott színvonalas és értékes előadást, dr. Deme László pedig a két* nyelvű környezetben való anya^ nyelvi neveléssel foglalkozott. Dr. Czine Mihály irodalomtörténész a mai magyar irodalmat értékelte, dr. Szende Aladár az anyanyelvi fejlődés legújabb formáival ismertette meg a hallgatókat, Miklós Gyuláné pedig az irodalmi nevelés új módszereiről tartott figyelemre méltó és tanulságos előadást^ Kovács Lajos Pest megyei szak- felügyelő a népköltészet és a népdal kölcsönhatásáról beszélt, Marosi Júlia viszont az élő népköltészettel foglalkozott; A nemzetiségi iskolák peda^ gógusai ezenkívül találkoztak Jókai Anna pedagógus-írónővel, akivel pedagógusélményekről beszélgettek. A hosszan tartó beszélgetés után az írónő saját könyveit dedikálta. A rendezvényen Nyilas Dezső, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője Magyarország időszerű közoktatáspolitikai kérdéseiről tájékoztatta a hallgatókat. Az említetteken kívül a tanfolyam résztvevői diafilmvetítéssel egybekötött előadásokat hallgathattak Budapest történetéről, a magyar tájakról, megtekinthették a főváros és Szentendre történelmi nevezetességeit és műemlékeit. A kéthetes tanfolyam után a szlovákiai csoport nevében dr. Mózsi Ferenc, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának osztályvezetője köszönte meg a vendéglátást, pozitívan értékelte a nemzetközi kapcsolatokat, valamint a baráti államok internacionalista közeledését. CSÁKY KÁROLY 1977. VIII.
