Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-10 / 219. szám, szerda

Jó kenyér süthető belőle TERET HÓDÍT A SÜSSZIGETI BÚZA Még a nagy begyűjtési mun­kák közepette hallottam né­hány mezőgazdasági üzemben, hogy a Sósszigeti búza jól bír­ta a szélsőséges időjárási vi­szonyokat és általában gazdag termést adott. Ezért kíváncsian kerestem fel a Piešťanyi Nö­vénytermesztő Kutatóintézet sósszigeti (Solary) nemesítő ál­lomását. A megszokott kép fo­gadott. Az irodában és a terme­lési részlegeken lázas munka folyt. A rimaszombati (Rimav­ská Sobota), prievidžai és más járásokból érkeztek a mezőgaz­Bartalos Menyhért mérnök, a nemesítő részleg vezetője. dusági üzemek vezetői, hogy szaktanácsot kérjenek a neme­sitőktől ár. új búza term es* lésé­vel kapcsolatban. — Uyen körülmények között dolgozunk mi mostanában mondja Bar^alos Menyhért mér­nök, főnemesítő, a nemesítő részleg vezetője. — Szinte ál­landóan cseng a telefon, ki­lincselnek a látogatók. Egyéb­ként örülök a pezsgő életnek, mert ez lényegében munkánk tükörképe. Ügy látszik, jó né­hány mezőgazdasági üzemben megtetszett már az „újszülött“. — Többször nyílik az ajtó, • újabb vendégek érkeznek. Bar­talos elvtárs végül is .intézke­dik, hogy Rákóczi Lajos főne­mesítő fogadja őket és később üljenek össze egy kerekasztal- beszélgétésre. Még sokszor csöng a telefon, de végül is sikerül hosszabb kiéig elbeszélgetni. A kis mag- uemesítő állomás dolgozóinak eredményes a munkája. Őszi bú­za, fűszerpaprika, dinnye és cu­korcirok nemesítésével foglal­koznak. A társadalmi feldalok­kal összhangban, az utóbbi években a legtöbb időt az őszi búza nemesítésének szentelték. Cél: olyan búzafajták kikísérle­tezése, amelyek jól bírják az éghajlati-, és a talajviszonyo­kat, ellenállnak a betegségek­nek és gazdag termést adnak. E bárom szempontot sokszor ne­héz összeegyeztetni, illetve fajtát nemesíteni, amely esupa Jó tulajdonsággal rendel- ieüifi, d*> évről évre mégis •eebb eredmények születnek. Régebben szorgalmas munká­in»! sok-sok küzdelem árán ne­mesítették a szlovák 200-bsí, * wsíovák 770-est éfc a »«Ve- B—S6-ös$t. Ebben a s*o- 9«v/ftth»n « kosul i búza volt jmt utolsó, amely elég hosszú ideig bírta a versenyt. — örültünk a kosúli búzának — mondja Bartalos elvtárs —, de végül is meg kellett tőle vál­nunk, mert kiszorították a vi­lághírű, jó tulajdonságú — bő­ven termő szovjet búzafajták. Amikor ezek elterjedtek mező- gazdasági üzemeinkben, a bú- 2a tér mész lésben valóságos for­radalmi változások következtek be. Rendre megdőltek a a csúcs­hozamok. Először sikerült túl­lépni a 30 mázsás, később a 40 mázsás, aztán az 50 mázsás hektárhozamot. Napjainkban már a szovjet búzafajták nagy területeken is több mint 60 má­zsát adnak hektáronként. Ján Odehnal, a kutatóállo­más vezetője egy csomó kimu­tatást hoz be, amelyek a me­zőgazdasági üzemektől érkez­tek és a sósszigeti Solaris búza hektárhozamáról adnak hiteles képet. Egy 55 hektáros parcel­lán 70 mázsa, egy 40 hektáros parcellán pedig 72 mázsa volt a hektárhozam. Megemlíti, hogy nyolchektáros parcellán már 79 mázsát is adott hektáronként ez a búzafajta. A Diószegi (Slád­kovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaságban nagy területen 68 mázsát gyűjtöt­tek be hektá­ronként Sós- szigeti búzából. Ebben a gazda­ságban hektá­ronként H má­zsával adott többet, mint a Száva. A Duna­tőkési (Dunaj­ská Klatov) Ál­lami Gazdaság­ban 62, az Eper jesi (Ja hodná) Efsz-ben 63, a Vásárúti (Trho­vé Mýto) Efsz- ben 70 mázsás hektárhozamok voltak. Néhány üzemben alacso­nyabb volt a hektár hozam, de a kutatóál­lomás vezetője arról tájékozta­tott, hogty nem volt rosszabb, mint más búzafajtáké. Végre Rákóczi főnemesítő is fellélegezhet. Igyekszik szak­szerűen jellemezni az új búzát. Türelmes, több évig tartó mun­kával a szovjet Kavknz és a ha­zai SO-985-ös búzafajta keresz­tezésével hozták létre. Az volt a törekvésük, hogy az egyéb­ként. jó minőségű magot termő Kavkaz búza tulajdonságait gazdagítsák. Ez lényegében si­került. Az új búza jó, ellenáll a rozsda- és a gombabetegségek­nek. Szalmája nem túl sok, magassága közepes. Kalászában sok szem fér el. Amint a ko­rábbi példák is bizonyítják, bő termő. — Sütőipari értéke jó köze­pes — fejtegeti a főnemesítő. — Rugalmas a sikértartalma, a belőle készült tészta megköti a gázokai «s duzzasztóképessége is megfelel a követelmények­nek. Nézetem szerint kellő szakértelemmel jó kenyér süt­hető belőle. Summázzuk az észrevétele­ket, « jó és n rossz tulajdonsa ­Rákóczi Lajos főnemesit ň sze­rint az új búzából jó kenyér süthető. gokat, és arra a megállapítás­ra jutunk, hogy a Sósszigeli búzának van jövője. Idén a me­zőgazdasági üzemek 3000 hek­táron termelik, de az új gazda­sági évben talán már meghá­romszorozódik a termőterülete. Olyan búza született a kis kí­sérleti állomáson, amely máris felkeltette a termelők figyel­mét. BALLA JÓZSEF Vaculka Rozália, a nemesítőcsoport tagja, a sós­szigeti toklászos búzával. LA szerző felvételei)------------------------------------------------------­Ko mmentáljuk A KICSÉPELT GABONARA IS VIGYÁZNI KELL „Milyen lesz az idei gabonatermés? — kérdezték az ara­tás folyamán gyakran az agronómusoklól. Csaknem kivé­tel nélkül azonos volt a valasz: „Várjuk meg a végét!“ Nem titkolózni akarás, és főleg nem az eredmények fe­letti szégyenérzet alakította így a választ, hanem a reális valóság. A fejlődés időszakában többször rendkívüli időjá­rás — előbb a sok cső és a kora tavaszi nyár, majd a fagy és végül több aetes szárazság — hatott károsan a gabonák fejlődésére. Az egyes járásokban — sőt még ugyanazon me­zőgazdasági üzemen belül is — nagy különbségek mutat­koztak a gabona minőségében. A rendkívüli időjárás az ag­rotechnikában elkövetett legkisebb felületességért is sok­szoros vámot szedett: az átlagosnál nagyobb mértékben ter­jedi el a gyökárbetegség, helyenként gyengén fejlődött ki a kalász vagy megdőlt a gabona. Az aratásnak még nincs vége, sok helyen javában dolgoz­nak a kombájnok, így az eredmény összegezésére várni kell. Ugyanakkor azonban — minthogy a gabonaterület kö­zel 90 százalékát már learatták és sok mezőgazdasági üzemben, sőt néhány járásban már az aratási mérleget is elkészítették — annyi bizonyos, hogy a gabonatermést ille­tően nem lesz rekorderedményt hozó évünk, inkább jó át­lagos. E tény «arra kényszerít mindenkit, aki az aratás alatt és azt követően a több gabona érdekében a legkevesebbet is teheti, hogy munkáját nagy körültekintéssel és messze­menő felelősségérzettel végezze, hogy abból, ami megter­mett, a lehető legkevesebb vesszen kárba. Elmondhatjuk, hogy a munka első szakaszában lényegé­ben sikerült eleget tenni e követelményeknek. A gahnnabe- takarítás a magas fokú szervezettség és a nagy gépi erő révén jó ütemben haladt tovább. Volt olyan bét, amikor Szlovákiában a kombájnosok 22fi 000 hektárról takarították he a gabonát. Ez szocialista mezőgazdaságunk aratási kró­nikájában csúcseredmény. Nagy pozitívum, hogy e hatalmas munkaütem mellett sem feledkeztek meg a betakarítási veszteségek csökkentéséről, amit az ellenőrzések eredmé­nyei bizonyítanak. Ahol még aratnak, ott a betakarítási veszteségek csök­kentése továbbra is időszerű feladat. Ugyancsak időszerű, és nagy figyelmet igénylő munka a szárítás, ami az esők után szinte elkerülhetetlen. Nehezen hihető, de igaz, hogy csak a gondatlan szárítással nem kevesebb mint 15 000 tonna — már megtermett — gabonát lehet elveszíteni. Ez is bizonyítja, hogy veszteségek nemcsak a földeken, hanem a nséplést követően is keletkezhelnek. És nemcsak a szárítás során. Ahogy az előzetes számítások mutatják, Szlu- vákiáhan megközelítően 240 000 tonna gabonát kell átmene­tileg szérűkben, gépszínekben — sőt kezdetben helyenként még szabadon, ponyvával letakarva is — tárolni. A gya­korlat bizonyítja, hogy átmenetileg így is lehet gabonát raktározni anélkül, hogy annak minősége romlana. Csupán a követelményeket — a szem szárazsága, a gabonarakás magassága, (hogy a esővíz ne folyhasson a ponyva alá) stb. — kell messzemenően betartani. Nem kis veszteségeket okozó hanyagsággal, büntetésre érdemes nemtörődömséggel még bizony tavaly is találkoztak a népi ellenőrök, s ez teszi időszerűvé a figyelmeztetést, hogy a kicsépelt ga­bonára is vigyázni kell, mert veszteségek az aratást kö­vetően is keletkezhetnek. EGRI FERENC A Kačur brigád sikere Példásan a munkahelyen és azon kívül Hidraulikus silószívó fA mezőgazdasági dolgozók jó segítőtársa lese a Lomnice nad Po* pelkou-í Gép- és Traktorállomáson előállított VSH—180-modul feJ- ÄWíft 6j hidraulikus silószívó. Felvételünkön Miroslav Rroß és Josef fUHiger mérnökök az 04 silószívó géppel. L 1 IRlvélel! ČSTK — J» Kwttity A közelmúltban jubiláló strážskéi Chemko vállalat for- malingyártó üzemrészlege az alapítástól, tehát negyedszáza­da üzemel. Itt dolgozik Andrej Kačur, a vállalat törzsgárdájá­nak egyik érdemes tagja, egy 24-tagú szocialista munkabri­gád vezetője. Sok jót hallottunk a brigád­ról és vezetőjéről, akit felkér­tünk, hogy a jubileumi ünnep­ség után mutassa be munka­helyét. — Hozzánk nem szívesen jár­nak vendégek — hangsúlyozta íi brigádvezető —, mert a for­malin csípős szaga kellemetle­nül hal a szemre, a légzőszer­vekre s akik ezt nem szekták meg, hamar elhagyják a rész­leget. Kíváncsian léptünk be az üzemrészleg bejárati ajtaján. Fojtogató, könnycseppeket elő- csalogató, csípős szag csapott az orrunkba. A zakatoló gépek szokatlan zaja és a nagy hőség is kellemetlenül hatott ránk. Szerencsére rövid ideig, mert Kačuť elvtárs gyorsan bezárta mögöttünk az irányítóhelyiség szigetelt ajtaját. Az irányító- pultnál ülő emberek jól szel­lőztetett, zajtalan helyiségben, kényelmes székeken ülve dol­goznak, gombnyomással irányít­ják a formalingyártást. — Ez az én birodalmam — folytatta Anclrej Kačur — itt dolgozom mint műszak- és bri­gádvezető. Vállalatunk negyed- százados fennállását ünnepel­jük, így egy kicsit én is a kez­detet eleveníteném fel. Büsz­kék vagyunk arra, hogy ezen a munkahelyen vállalatunk egyik legrégebbi kollektívája­ként dolgozunk. 1958-ban kezd­tük, már akkor Is a feladatai­kat sikeresen teljesítő, sőt túl­teljesítő csoportok közé sorol­tak bennünket. Munkánkat egy­más után érték az elismerések. 1962-ben elnyertük a CSKP XII. kongresszusának szocialista munkabrigádja címet, két évvel később a Kiváló munkáért ál­lami kitüntetést kapta a bri­gád. Ugyanabban az évben megtiszteltek bennünket az SZNF 20. évfordulójának em­lékplakettjével. Később elnyer­tük a CSKP megalapításánaK 50. évfordulója, majd a CSKP XV. kongresszusának kollektí­vája címet. — Mire irányul jelenleg a brigád igyekezete? — Elsősorban a tervfelada­tok teljesítésére — válaszolja. —• A terv szerint az idén 1-30 'ezer tonna formaiint kell elő­állítanunk. Mi a NOSZF 60. év­fordulója tiszteletére vállaltuk, hogy az állami tervet három­ezer tonna formaiin gyártásá­val túlteljesítjük. Mindnyájan nagyon örülünk annak, hogy közös munkánkat, igyekezetün­ket siker koronázza. Hiszen már az első félévben terven felül 1371 tonna formaiint gyártottunk. Bennünket viszont nemcsak az előállított mennyi­ség érdekel, hanem annak mi­nősége is. Talán elég megem­líteni, hogy eddig egyetlen reklamáció sem érkezett ter­mékeinkre. Az anyagmegtaka­rítás terén is jó eredményeink vannak. A vállalt 200 ezer ko­rona helyett már ez év első hat hónapjában 800 000 korona ér­tékű megtakarítást értünk el. Ez nem dicsekvés, de tény, hogy már évek óta eredménye­sen dolgozik brigádunk. — Mint brigádvezelő és a vállalat egyik tapasztalt dol­gozója, miben látja a brigád munkájának eredményességét? Andrej Kačur, brigádvezető — Először is abban, hogy a brigádmozgalomra mindannyian helyes szemszögből tekintünk. Ebben nem formális tevékeny­séget, vagy nem csupán a gaz­dasági feladatok sikeres telje­sítésére irányuló szervezett ver­sengést, hanem az új szocialis­ta módon élő és dolgozó em­ber formálásának hathatós esz­közét is . látjuk. Ügy vélem, nem igényel különösebb ma­gyarázatot, hogy a jó embert kapcsolat a gazdasági felada­tok megvalósításának egyik je'- lentős alapja. Az együtt dolgo­zó emberek egymás iránti köl­csönös tisztelete, megbecsülé­se, megértése és nyíltsága ké­pezi azt az összefogó erőt, amely alkalmassá teszi a kol­lektívát a legigényesebb felada­tok megvalósítására is. Ennek tudatában van brigádunk min­den egyes tagja, s e szerint cselekszik, mind a munkahe­lyen, mind pedig a társadalmi éleiben. Ilyen értelemben fog­lalkozunk a hozzánk érkező fiatalokkal is. Nem feledke­zünk meg azokról sem, akik jó munkát végezve nyugdíjba mennek és megérdemelt pihe­nésüket élvezik. Andrej Kačur véleményével mi is egyetérthetünk. A brigád példája is bizonyítja, hogy mi­lyen nagy jelentősége van a helyesen irányított és kialakí­tott emberi kapcsolatoknak a munkahelyen és azon kívül. (kulik] 1977. VIJI. 1«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents