Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-03 / 212. szám, szerda
Jó vetés - gazdag aratás SZALMABEGYÜJTÉS KÉT MŰSZAKBAN és este nyolckor, kilenckor sem annyira nedves, mint hajnalban. — Hogyun tudják, hogy ki hány hektárról gyűjtötte össze a szalmát? Közösen dolgozunk. Amit elvégzőnk, azt arányosan szét- írjuk. Még akkor is, ha valamelyikünknek elromlik a.rendfelszedője, és egy két órára leáll. — Most majd izlenf- fog az ebéd. — Az igen, de előbb még jobban egy korsó sör. Munka közben ezt hiányoljuk, és bizony a nap nem veszi tekintetbe. Elbúcsúztunk, ők ebédre mentek, mi pedig folytattuk utunkat. Tartálykocsival találkoztunk, hatalmas porfelhő kísérte útját. — Megkezdtük a trágyalé kihordását és már az istállótrágyát is hordjuk azokra a területekre, ahova majd cukorrépát vetünk. A trágya szétszórása előtt tárcsáztuk a tarlót, és a trágyát középszántással dolgozzuk bele a talajba. A trágyát szóró traktorosok egy csoportja már bement ebédelni, de Horváth Ferencet, a rakodó kezelőjét és Lakatos László traktorost még a határban találtuk. — Hosszú az aratás utáni munkanap? — Rövidebb mint aratás idején volt, „csak“ hattól-hatig tart, de ezalatt is felrakom a kétezer-kétezerötszáz mázsát. Természetesen a traktorosok is tizenkétóráznak. Lakatos László mégis arról beszél, hogy ez már nyugodtabb idő szak, mint a gabonabetakarítás ideje volt, amikor néha bizony mindössze öt-liat óra maradt az alvásra. — Nappal a kombájnoktól hordtam el íi kicsőpell termést, este kilenckor pedig indultunk a felvásárló központba, s néha éjfél is volt, mire visszajöttünk. — Ez már így van a mező- gazdaságban — summázta a mondottakat a főagronómus. — Ha ideje van a munkának, nem szabad az órát nézni. Lesz időszak, amikor majd több idő jut a pihenésre. Az úgy van, aki azt akarja, hogy gazdag legyen az aratása, annak jól kell vetnie. Ezért hordjuk már most az istállótrágyát, párhuzamosan műtrágyát szórunk oda, ahova búzát vetünk. Két műszakban gyűjtjük a szalmát, és gyorsítjuk a szántás ütemét, hogy jól és időben előkészített magágyba kerüljenek az ősziek. Persze ez még nem minden, hiszen legalább ilyen fontos a helyes fajtamegválasztás, a hiánytalan agrotechnika, vagy a gondos növényvédelem. De ez már mind folytatás, a vetésnek a folytatása. És nem vitás, hogy ez ott eredményesebb, ahol már a kezdet is kifogástalan volt. EGRI FERENC SZLOVÁKIA! KOMBÁJNOSOK IS SEGÍTENEK A mezőgazdasági üzemek többségében már napokkal ezelőtt befejeződött az aratás, s ez a növénytermesztésben az első részletesebb számvetés ideje. Mennyi termett, hol és melyik fajta adta a legnagyobb hektárhozamot, s mit kell tenni annak érdekében, hogy jövőre még jobb eredményeket érjenek el? Ilyen és hasonló kérdésekre formálgatja a válaszokat e napokban Juhos Dezső is, a Nádszegi (Trstice) Egységes Föld- művesszövetkezet főagronómu- sa. Az már aratás előtt bizonyos volt, hogy . csúcshozamokat nem érnek el, de ugyanakkor «ízt is tudták, hogy kétségbeesésre sincs ok, ami most, az aratás végén igazolódott. — Búzából 680 hektáron 65, árpából pedig 150 hektáron 61 mázsás átlagot értünk el. Tavasszal még jobb termés ígérkezett, de az elmúlt hónapokban nagyon sok volt a fejlődést negatívan befolyásoló halás. Nézze csak ezt a táblát — mondta a faluvégi laposra mulatva. — Kétszer vetettük be árpával, mivel az első vetést tönkretette a talajvíz. Meg is érzik a szántó traktorosok. Nagyon kemény a talaj, azért szántiuk lánctalpasokkal. Ha cserélni kell. Ennek ellenére jó a szántás üteme, naponta harminc-negyven hektár tarlót forgatunk le. Persze az is igaz, hogy traktorosaink reggel hatkor már a határban vannak, és este nyolc-kilenc óra is van, amikor bejönnek a telepre. — Van mit szántaniuk? ... Érti a kérdést, tudja, hogy arra célzok, sok helyen a tarión fekvő szalma késlelteti a szántást. Felelet helyett elvisz a liTitár egy távolabbi részébe, ahol az egyik parcellán öt rendfelszedő gyűjti a szalmát. Azaz csak gyűjtötte, mert a gépek mind ott állnak a félig kész szalmakazal mellett, a traktorosok pedig a rendfelszedőkből távolítják el a maradék szalmát. — Ezeknek a munkaideje lejárt — mondta, s látva csodálkozásomat, részletesebben is megmagyarázta. — Két műszakban gyűjtjük a szalmát. Ez a váltás reggel négykor kezdte a munkát, most bemennek a telepre, a másik műszak emberei feltöltik a gépeket üzemanyaggal, és indulnak ki a határba. — Sajnos nem sikerült befejeznünk, két-három hektár elmaradt — mondta Katona Vendel, az egyik traktoros. Társai, Nagy Ferenc, Gyűri Műszak utáni beszélgetés. Balról: Gutái István, Katona Vendel, Nagy Ferenc és luhos Dezső. (A szerző jelvétele) most nem szántanánk fel, egykét hét múlva még nehezebben boldogulnánk vele. Nagy Kálmán traktoros is bizonyítaná, hogy nehéz a szántás, ha a műhelyben találnánk. Csak 180 lóerős traktora van ott, ő el ugrott pótalkatrészért, mivel eltörött a hajtótengely egyik része. — Nem rendkívüli, hiszen a szó szoros érielmében erőlködnek a gépek. Nézze csak, így mennek a határba — mutatta a főagronómus a traktorra rakott tartalék ekevasakat. — Legfeljebb ha egy napot kitartanak, de az is előfordul, hogy a reggel felszereltet délután már Nándor, Gutái István és Győri Ferenc is közelebb jöttek. Az utóbbi folytatta. — Hiába, hajnalban lassabban megy a munka. Harmatos a szalma, hét-nyolc óra is van, amikorra eléggé megszárad, és nagyobb sebességre kapcsolhatunk. — Azért így is összegyűjtöttük vagy huszonhárom hektárról — tette hozzá Nagy Ferenc. — A reggeli vagy a délutáni műszak a jobb? — A délutáni — felelték többen is. Az okot Gutái István részletezte. — Délben nem kell harmatos szalmával kezdeni a műszakot, Közös erővel, gyorsan gyűjtik a gabonát Szlovákiából — iuleg a nyugat-szlovákiai kerületből — még mindig mennek kombájnok, hogy segítsenek a dél morvaországi kerület mezőgazdasági üzemei dolgozóinak a gabonafélék betakarításában. Néhány, felvéttellel igyekszünk visszaadni a közös erővel folyó eredményes munkát. A Hátorkeszi (Vojnice) Efsz kombájnosai a kvasicei Virágzás szövetkezetben dolgoztak a gabonatáblán. Lackó Dezső (balról) arról tájékoztatott, hogy előnyös feltételek között üzemeltetik a gépeket. Az öt kombájn napi teljesítménye egyenként kilenc tíz hektár. Pár nap alatt összebarátkoztak a helyi közös gazdaság komba j nosa ival. Nagyon jó az együttműködés, igazi baráti viszony alakult ki köztük. A vicsápapáti Zobor szövetkezet öt E—512-es kombájnnal és négy teherautóval gyűjti a gabonát a ratajei Haná szövetkezetben. Ľudovít Lehoczky vendégkombájnos Josef Tupý agronómus- sal és Milan Mlcoch, a Kroméi’íži Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesítője elégedetten állapítja meg, hogy a búza jól megérett, nem dőlt meg és ezért a gépek nagy .teljesítményt nyújtanak. A kroméiiži járásban a kombájnok után nagy teljesítményű szalmabálázó gépek szedik fel a tarlóról a szalmát. A járási mezőgazdasági igazgatóság vezető funkcionáriusai szerint az így betakarított szalma nagy részét takarmánypogácsa készítésére használják fel. BALLA JÓZSEF felvételei Hétezer tonnás agrokémiai vegyszertároló A csupatefő faház A hajdani, ma már csak elvétve látható falusi házakra emlékeztet a befejezés előtt álló agrokémiai központ, mely a Nagykaposból (Veľké Kapušany) Michalovce felé vezető út mellett épült. Méretei azonban lényegesen eltérnek a szóban forgó falusi házakétól. Küldetése is más ennek a hatvannégy méter hosszú, huszonhét méter széles, tizenhárom méter magas, közel hétszáz köbméter fát és csak elenyésző, négy-öt mázsa vasat tartalmazó falétesítménynek. Ha a főbejáratnál a csendet meg is zavarta egy kis fűrésztelepen folyó munka, az udvarban már csend honolt. Munka után érkeztem. így legalább nyugodtan körülnézhettem a még üresen tátongó agrokémiai központ nagyraktárában. Csupán az éjjeliőr volt a kísérőm. Tőle annyit megtudtam, hogy jöjjek el hétfőn reggel, akkor itt lesz az építkezés vezetője, aki majd bővebben felvilágosít. — Béla az én fiam — mondta némi büszkeséggel Horváth bácsi. — Ű itt a vezető. Majd ő elmond mindent. Hétfőn nagy a sürgés-forgás az Ag- rostav nagykaposi részlegének igazgatóságán. Horváth Bélát telefonálás közben lepem meg. — Mindjárt mehetünk — mondja. — öt perc az egész. Lassan kijutunk a városból nem messze levő építkezésre. Hogy zavartalanul beszélgethessünk, meghúzódunk az éjjeliőr helyiségében. — A még ideiglenes körülmények között üzemelő Egyesített Mezőgazda- sági Agrokémiai Üzem számára építette a nagykaposi Agrostav ezt a közel hu- szonkétmillió korona beruházással készült növényvédőszer-tárolót — mondja Horváth Béla, az építkezés vezetője. — Küldetése fontos, hisz mezőgazdasági növényeink védelméhez járul hozzá. Hasonló létesítmény tizenegy van hazánkban. Főleg azért jelentős, mert a növényvédőszerek tárolása és keverése egy fedél alatt történik. Ezáltal csökkennek az eddigi gondok, hiszen mezőgazdasági üzemeink nem rendelkeztek megfelelő raktárhelyiségekkel, ami nagy mennyiségű károsodást okozott. A műtrágyák és egyéb mezőgazdásági vegyszerek kint hevertek a földeken, eláztak, ezért használhatatlanok és értéktelenek lettek. — Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy sajnos, vissza kell térni a kézi keveréshez, mivel a gyárilag előállított keveróberendezések nem váltak be. Főleg azért, mert a különböző fajsúlyú műtrágyákat nem sikerült kellő arányban összekeverni, ami pedig fontos követelmény. A gépeknél is sok volt az üzemzavar, körülményes volt a tisztításuk. egyszóval: nem voltak gazdaságosak. Meglep, hogy az építésvezető milyen jól ismeri a hatáskörén kívül álló létesítmény küldetését. — 1973 novemberében kezdtük az építést — folytatja. — Már be is fejeztük volna a múlt év végére, ha közben az olomouci Strojobal üzem amely a technológiai berendezéseket gyártja nem áll le két évre. Az üzem illetékesei azt ígérték, hogy ez év novemberében beszerelik a berendezéseket. — Ezen a fűrésztelepen készül a szükséges faanyag? — mutatok a néhány méterre levő fűrészporos, deszkából ácsolt csarnok felé. — Ez is az üzemünkhöz tartozik. Itt készítették el a megadott méretek szerint a szükséges deszkákat, melyeket aztán a prágai Armabelon üzemhez szállítottunk. Ök végezték a deszkák ragasztását, amelyeket a helyszínen az említett tizem szakembereivel közösen szereltünk össze. Elkészüli egy fcétvá- gányos vasút is, mely közvetlen a tároló mellett halad. Ezzel megoldottuk a szállítással járó gondokat. A létesítmény megtekintése után eljutunk az egyik munkacsoporthoz. Tóth Péter Ruszkából (Ruská) jár be naponként. Épp egy ajtózárral bajlódik, mikor odaérünk. Kérdésemre, hogy milyen munkát végez, így válaszol:-- Mindent. Ácsmunkát végzek, üvegezek, asztalosmunkát is csinálok, és ha kell, hát kőműveskedem is. De ezt nem nagyon szeretem. — Itt mindenki mindent csinál? — kérdezem. — Hát valahogy így — mondja. — Az ember sok mindent megtanul. Ellesi a fogásokat, aztán pedig, ha kell, maga csinálja. — Átlagban harmincén dolgozlak aj építkezésen, különböző szakmunkások. Horváth Béla elégedetten szól az építkezési csoportról. Az idén ledolgoztak egy szabadszombatot, jól takarékoskodtak az anyaggal is. Mindenki jól dolgozik, nehéz kiválasztani közülük a legjobbakat. VARGA LÁSZLÓ