Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-03 / 212. szám, szerda

Jó vetés - gazdag aratás SZALMABEGYÜJTÉS KÉT MŰSZAKBAN és este nyolckor, kilenckor sem annyira nedves, mint hajnal­ban. — Hogyun tudják, hogy ki hány hektárról gyűjtötte össze a szalmát? Közösen dolgozunk. Amit elvégzőnk, azt arányosan szét- írjuk. Még akkor is, ha vala­melyikünknek elromlik a.rend­felszedője, és egy két órára le­áll. — Most majd izlenf- fog az ebéd. — Az igen, de előbb még jobban egy korsó sör. Munka közben ezt hiányoljuk, és bi­zony a nap nem veszi tekintet­be. Elbúcsúztunk, ők ebédre mentek, mi pedig folytattuk utunkat. Tartálykocsival talál­koztunk, hatalmas porfelhő kí­sérte útját. — Megkezdtük a trágyalé ki­hordását és már az istállótrá­gyát is hordjuk azokra a terü­letekre, ahova majd cukorrépát vetünk. A trágya szétszórása előtt tárcsáztuk a tarlót, és a trágyát középszántással dolgoz­zuk bele a talajba. A trágyát szóró traktoro­sok egy csoportja már bement ebédelni, de Horváth Ferencet, a rakodó kezelőjét és Lakatos László traktorost még a határ­ban találtuk. — Hosszú az aratás utáni munkanap? — Rövidebb mint aratás ide­jén volt, „csak“ hattól-hatig tart, de ezalatt is felrakom a kétezer-kétezerötszáz mázsát. Természetesen a traktorosok is tizenkétóráznak. Lakatos László mégis arról beszél, hogy ez már nyugodtabb idő szak, mint a gabonabetakarí­tás ideje volt, amikor néha bizony mindössze öt-liat óra maradt az alvásra. — Nappal a kombájnoktól hordtam el íi kicsőpell termést, este kilenckor pedig indultunk a felvásárló központba, s néha éjfél is volt, mire visszajöt­tünk. — Ez már így van a mező- gazdaságban — summázta a mondottakat a főagronómus. — Ha ideje van a munkának, nem szabad az órát nézni. Lesz időszak, amikor majd több idő jut a pihenésre. Az úgy van, aki azt akarja, hogy gaz­dag legyen az aratása, annak jól kell vetnie. Ezért hordjuk már most az istállótrágyát, párhuzamosan műtrágyát szó­runk oda, ahova búzát vetünk. Két műszakban gyűjtjük a szal­mát, és gyorsítjuk a szántás ütemét, hogy jól és időben elő­készített magágyba kerüljenek az ősziek. Persze ez még nem minden, hiszen legalább ilyen fontos a helyes fajtamegvá­lasztás, a hiánytalan agrotech­nika, vagy a gondos növényvé­delem. De ez már mind foly­tatás, a vetésnek a folytatása. És nem vitás, hogy ez ott ered­ményesebb, ahol már a kezdet is kifogástalan volt. EGRI FERENC SZLOVÁKIA! KOMBÁJNOSOK IS SEGÍTENEK A mezőgazdasági üzemek többségében már napokkal ez­előtt befejeződött az aratás, s ez a növénytermesztésben az első részletesebb számvetés ideje. Mennyi termett, hol és melyik fajta adta a legnagyobb hektárhozamot, s mit kell tenni annak érdekében, hogy jövőre még jobb eredményeket érje­nek el? Ilyen és hasonló kérdésekre formálgatja a válaszokat e na­pokban Juhos Dezső is, a Nád­szegi (Trstice) Egységes Föld- művesszövetkezet főagronómu- sa. Az már aratás előtt bizonyos volt, hogy . csúcshozamokat nem érnek el, de ugyanakkor «ízt is tudták, hogy kétségbe­esésre sincs ok, ami most, az aratás végén igazolódott. — Búzából 680 hektáron 65, árpából pedig 150 hektáron 61 mázsás átlagot értünk el. Ta­vasszal még jobb termés ígér­kezett, de az elmúlt hónapok­ban nagyon sok volt a fejlő­dést negatívan befolyásoló ha­lás. Nézze csak ezt a táblát — mondta a faluvégi laposra mu­latva. — Kétszer vetettük be árpával, mivel az első vetést tönkretette a talajvíz. Meg is érzik a szántó traktorosok. Na­gyon kemény a talaj, azért szántiuk lánctalpasokkal. Ha cserélni kell. Ennek ellenére jó a szántás üteme, naponta harminc-negyven hektár tarlót forgatunk le. Persze az is igaz, hogy traktorosaink reggel hat­kor már a határban vannak, és este nyolc-kilenc óra is van, amikor bejönnek a telepre. — Van mit szántaniuk? ... Érti a kérdést, tudja, hogy arra célzok, sok helyen a tar­ión fekvő szalma késlelteti a szántást. Felelet helyett elvisz a liTitár egy távolabbi részébe, ahol az egyik parcellán öt rendfelszedő gyűjti a szalmát. Azaz csak gyűjtötte, mert a gé­pek mind ott állnak a félig kész szalmakazal mellett, a traktorosok pedig a rendfelsze­dőkből távolítják el a maradék szalmát. — Ezeknek a munkaideje le­járt — mondta, s látva csodál­kozásomat, részletesebben is megmagyarázta. — Két mű­szakban gyűjtjük a szalmát. Ez a váltás reggel négykor kezd­te a munkát, most bemennek a telepre, a másik műszak em­berei feltöltik a gépeket üzem­anyaggal, és indulnak ki a ha­tárba. — Sajnos nem sikerült befe­jeznünk, két-három hektár el­maradt — mondta Katona Ven­del, az egyik traktoros. Társai, Nagy Ferenc, Gyűri Műszak utáni beszélgetés. Balról: Gutái István, Katona Vendel, Nagy Ferenc és luhos Dezső. (A szerző jelvétele) most nem szántanánk fel, egy­két hét múlva még nehezebben boldogulnánk vele. Nagy Kálmán traktoros is bi­zonyítaná, hogy nehéz a szán­tás, ha a műhelyben találnánk. Csak 180 lóerős traktora van ott, ő el ugrott pótalkatrészért, mivel eltörött a hajtótengely egyik része. — Nem rendkívüli, hiszen a szó szoros érielmében erőlköd­nek a gépek. Nézze csak, így mennek a határba — mutatta a főagronómus a traktorra rakott tartalék ekevasakat. — Legfel­jebb ha egy napot kitartanak, de az is előfordul, hogy a reg­gel felszereltet délután már Nándor, Gutái István és Győri Ferenc is közelebb jöttek. Az utóbbi folytatta. — Hiába, hajnalban lassab­ban megy a munka. Harmatos a szalma, hét-nyolc óra is van, amikorra eléggé megszárad, és nagyobb sebességre kapcsolha­tunk. — Azért így is összegyűjtöt­tük vagy huszonhárom hektár­ról — tette hozzá Nagy Ferenc. — A reggeli vagy a délutáni műszak a jobb? — A délutáni — felelték töb­ben is. Az okot Gutái István részletezte. — Délben nem kell harmatos szalmával kezdeni a műszakot, Közös erővel, gyorsan gyűjtik a gabonát Szlovákiából — iuleg a nyugat-szlovákiai kerületből — még mindig mennek kombájnok, hogy segítsenek a dél morvaországi kerület mezőgazdasági üzemei dolgozóinak a gabonafélék beta­karításában. Néhány, felvéttellel igyekszünk visszaadni a közös erővel folyó eredményes munkát. A Hátorkeszi (Vojnice) Efsz kombájnosai a kvasicei Virágzás szövetkezetben dolgoztak a gabonatáblán. Lackó Dezső (balról) arról tájékoztatott, hogy előnyös feltételek között üzemeltetik a gépeket. Az öt kombájn napi teljesítménye egyenként kilenc tíz hektár. Pár nap alatt összebarátkoztak a helyi közös gazdaság komba j nosa ival. Nagyon jó az együttműködés, igazi baráti vi­szony alakult ki köztük. A vicsápapáti Zobor szövetkezet öt E—512-es kombájnnal és négy teherautóval gyűjti a gabonát a ratajei Haná szövetkezet­ben. Ľudovít Lehoczky vendégkombájnos Josef Tupý agronómus- sal és Milan Mlcoch, a Kroméi’íži Járási Mezőgazdasági Igazga­tóság főgépesítője elégedetten állapítja meg, hogy a búza jól megérett, nem dőlt meg és ezért a gépek nagy .teljesítményt nyújtanak. A kroméiiži járásban a kombájnok után nagy teljesítményű szalmabálázó gépek szedik fel a tarlóról a szalmát. A járási me­zőgazdasági igazgatóság vezető funkcionáriusai szerint az így betakarított szalma nagy részét takarmánypogácsa készítésére használják fel. BALLA JÓZSEF felvételei Hétezer tonnás agrokémiai vegyszertároló A csupatefő faház A hajdani, ma már csak elvétve lát­ható falusi házakra emlékeztet a befe­jezés előtt álló agrokémiai központ, mely a Nagykaposból (Veľké Kapuša­ny) Michalovce felé vezető út mellett épült. Méretei azonban lényegesen el­térnek a szóban forgó falusi házaké­tól. Küldetése is más ennek a hatvan­négy méter hosszú, huszonhét méter széles, tizenhárom méter magas, kö­zel hétszáz köbméter fát és csak ele­nyésző, négy-öt mázsa vasat tartalma­zó falétesítménynek. Ha a főbejáratnál a csendet meg is zavarta egy kis fűrésztelepen folyó munka, az udvarban már csend ho­nolt. Munka után érkeztem. így lega­lább nyugodtan körülnézhettem a még üresen tátongó agrokémiai központ nagyraktárában. Csupán az éjjeliőr volt a kísérőm. Tőle annyit megtudtam, hogy jöjjek el hétfőn reggel, akkor itt lesz az építkezés vezetője, aki majd bővebben felvilágosít. — Béla az én fiam — mondta né­mi büszkeséggel Horváth bácsi. — Ű itt a vezető. Majd ő elmond mindent. Hétfőn nagy a sürgés-forgás az Ag- rostav nagykaposi részlegének igazga­tóságán. Horváth Bélát telefonálás köz­ben lepem meg. — Mindjárt mehetünk — mondja. — öt perc az egész. Lassan kijutunk a városból nem messze levő építkezés­re. Hogy zavartalanul beszélgethes­sünk, meghúzódunk az éjjeliőr helyisé­gében. — A még ideiglenes körülmények között üzemelő Egyesített Mezőgazda- sági Agrokémiai Üzem számára építette a nagykaposi Agrostav ezt a közel hu- szonkétmillió korona beruházással ké­szült növényvédőszer-tárolót — mond­ja Horváth Béla, az építkezés vezető­je. — Küldetése fontos, hisz mezőgaz­dasági növényeink védelméhez járul hozzá. Hasonló létesítmény tizenegy van hazánkban. Főleg azért jelentős, mert a növényvédőszerek tárolása és keverése egy fedél alatt történik. Ez­által csökkennek az eddigi gondok, hi­szen mezőgazdasági üzemeink nem rendelkeztek megfelelő raktárhelyisé­gekkel, ami nagy mennyiségű károso­dást okozott. A műtrágyák és egyéb mezőgazdásági vegyszerek kint hever­tek a földeken, eláztak, ezért használ­hatatlanok és értéktelenek lettek. — Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy sajnos, vissza kell térni a kézi keveréshez, mivel a gyárilag előállított keveróberendezések nem váltak be. Fő­leg azért, mert a különböző fajsúlyú műtrágyákat nem sikerült kellő arány­ban összekeverni, ami pedig fontos követelmény. A gépeknél is sok volt az üzemzavar, körülményes volt a tisz­tításuk. egyszóval: nem voltak gazda­ságosak. Meglep, hogy az építésvezető milyen jól ismeri a hatáskörén kívül álló lé­tesítmény küldetését. — 1973 novemberében kezdtük az építést — folytatja. — Már be is fe­jeztük volna a múlt év végére, ha köz­ben az olomouci Strojobal üzem amely a technológiai berendezéseket gyárt­ja nem áll le két évre. Az üzem ille­tékesei azt ígérték, hogy ez év novem­berében beszerelik a berendezéseket. — Ezen a fűrésztelepen készül a szükséges faanyag? — mutatok a né­hány méterre levő fűrészporos, deszká­ból ácsolt csarnok felé. — Ez is az üzemünkhöz tartozik. Itt készítették el a megadott méretek sze­rint a szükséges deszkákat, melyeket aztán a prágai Armabelon üzemhez szál­lítottunk. Ök végezték a deszkák ra­gasztását, amelyeket a helyszínen az említett tizem szakembereivel közösen szereltünk össze. Elkészüli egy fcétvá- gányos vasút is, mely közvetlen a tá­roló mellett halad. Ezzel megoldottuk a szállítással járó gondokat. A létesítmény megtekintése után el­jutunk az egyik munkacsoporthoz. Tóth Péter Ruszkából (Ruská) jár be naponként. Épp egy ajtózárral bajló­dik, mikor odaérünk. Kérdésemre, hogy milyen munkát végez, így válaszol:-- Mindent. Ácsmunkát végzek, üve­gezek, asztalosmunkát is csinálok, és ha kell, hát kőműveskedem is. De ezt nem nagyon szeretem. — Itt mindenki mindent csinál? — kérdezem. — Hát valahogy így — mondja. — Az ember sok mindent megtanul. Elle­si a fogásokat, aztán pedig, ha kell, maga csinálja. — Átlagban harmincén dolgozlak aj építkezésen, különböző szakmunkások. Horváth Béla elégedetten szól az épít­kezési csoportról. Az idén ledolgoztak egy szabadszombatot, jól takarékos­kodtak az anyaggal is. Mindenki jól dolgozik, nehéz kiválasztani közülük a legjobbakat. VARGA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents