Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-17 / 226. szám, szerda
Már régebben foglalkoztat a változó falu. Újra meg újra értékelem mindazt, ami az utóbbi három évtized alatt szociális és kulturális téren végbement fal- vainkban. Az ilyenféle értékeléseim középpontjában persze mindig az ember áll. Leginkább az a kérdés izgat, hogyan alkalmazkodik nui a falusi ember a megváltozott új körülményekhez, mi az, amit a múltból megőrzött, s mit lett az újból sajátjává. Beszélgető partnereim Rezes Sándor, a Vajáni (Vojany) Efsz elnöke, Kovács Ferenc, a hnb elnöke és Staffura Györgyné anyakönyvvezető. Az utóbbi kettő Vaján szülötte, így jól ismeri falujuk múltját, jelenéi. De Vaján és környezetének életében a legnagyobb ipari változást a hőerőmű megépítése idézte elő. Ez véglegesen helyben biztosította az ipari munkát, főleg a fiatalok számára. Ezáltal a mezőgazdasági jellegű Vaján és környéke ipari vidék lett. Ezt jelzi az is, hogy a Vajáni Efsz 4500 hektárnyi földterületét mindössze 420 szövetkezeti dolgozó műveli meg, az egyesült négy község, Vaján, Dregnyő, Bés és Iske lakosságának ez csupán 10 százaléka. Kovács Ferencet, a hnb elnökét, aki egyébként építész, a község jelenéről faggatom, milyennek látja ő szülőfaluját? —■ Vaján ma már korszerű, szocialista jellegű község. A Vajáni változások Vaján jelenleg körzeti központ, 9 község anyakönyvi hivatal« tartozik hozzá. A krónika szerint egy Vaja nevű halász alapította még az Árpád-korban Ma a határában épült hőerőmű ad rangot hevének. A felszabadulás élőit itt is hasonlóképpen éltek az emberek, mint az Ung megyei falvakban általában. Megélhetést kimondottan a mezőgazdaság biztosított számukra, ipar e környéken nem volt. Vaján őslakosságát a múltban osztályszempöntból a jó középgazdák, szegényparasztok és a napszámosok alkották, az utóbbi kettő a Bernát-féle birtokon a részesmunkát vállalta, illetve napszámban dolgozott. így a viszonylagos jobb lét csak a középgazdák családjainak életére volt jellemző, de valami magasabb, kulturáltabb igény — egy-kettőt kivéve — e családokban sem alakult ki. A lakás- kultúra ezeknél is az akkori szint«! mozgott. Egy „első ház“ — ahogy itt mondják —, egy „hátsó ház“ és egy pitvar alkotta a családi fészket, amelytől a* istálló, a kamra és a csűr sókkal nagyobb területen feküdt. A néhány tanulni vágyó fiatal csak a polgári iskoláig jutott el. Könyvtár nem volt, az olvasásra egyébként sem volt idő, hiszen a parasztember még téli időben is hajnaltól késő estig talpon volt. S ha volt is néha egy kis szabad ideje, akkor inkább a bibliát, és a kalendáriumot forgatta. 1945 után Vaján község éleiében is egy új korszak kezdődött. A felszabadulás olyan forradalmi változást hozott, amire példa itt eddig nem voll. A Bernát-birtokot felosztották a szegények közt. Ez volt az első forradalmi tett Vajánban. 1951- ben felépült a kendergyár, amely több mint száz embernek, főleg nőnek biztosított helyben munkalehetőséget. A kendergyár helyett ma a Nikole* néven ismert műanyag szigetelőelemeket gyárló korszerű üzem biztosítja ezt, de már 220 munkásnak. Az itt dolgozók 90 százaléka nő. Az üzemet most bővítik, még jobban korszerűsítik a Nyugat-Németor- szágg»l való kooperáció alapján; így még további 300 nőnek biztosít majd munkát. Ezzel a vajáni körzetben meg is szűnik a női« alkalmazásának gondja. hajdani szegénység fogalma teljesen a múlté. A 220 lakóházból csak 10 maradt meg régi állapotában, ezekben is magányos, öreg nyugdíjasok laknak, akiknek már nem éri meg a lakást újjáépíteni. A 210 lakás a legnagyobb igényeket is kielégíti, három-négyszobásak, de nem ritka az 5—6 szobás lakás sem. — Vajánnak 930 lakosa van, tehát kisközség. Hányán végeztek az utóbbi évtizedekben közép vagy magasabb fokú iskolát? — Kevés az olyan család, amelyben ne lenne érettségizett fiatal. Egyetemi szinten aránylag kevesen tanultak eddig. Ennek okát főleg abban látom, hogy a közeli üzemek jó kereseti lehetőségeket biztosítanak, s a fiatalok a középiskola elvégzése után inkább dolgozni mennek. — Mennyi mégis a magasabb fokú képesítést szerzett fiatalok száma? Rövid számolgatás után megtudom, hogy Vajánból eddig három orvos, öt mérnök, és nyolc pedagógus került ki, s jelenleg négyen járnak egyetemre, illetve főiskolára. — Szeretnek e olvasni Vaján- S ban? — Könyvtárunkban 3000 könyv van. Az állandó olvasók száma nyáron 20—30, télen 50—60 között mozog. Van új művelődési otthonunk, egy ifjúsági klubunk, mozink és egy cukrászdánk, így a fiataloknak itthon is jó szórakozási lehetőségeik vannak. — Mi épül Vajánban az új választási terv alapján? — Először is egy hatvan- férőhelyes óvoda, új nemzeti bizottsági épület. Bővítjük az iskolát is, mert Vajánban lesz a körzeti központi iskola. Egy kilométernyi gyalogjárót építünk, s tervbe vettük a temető körülkerítését is. Ezeket a munkálatokat többnyire ,^“-akció keretében végezzük el. Vajánban 1952-ben alakult meg a szövetkezet. Igaz, a talajviszonyok, a gépesítés foka, a helyi szokások, a gazdálkodási arányok itt mások voltak, mint mondjuk az abarai vagy a csicseri szövetkezetben, s ez éveken át a termelés gazdaságosságában is megnyilvánult. A vezetés sem állt olvan színvonalon, amely a vajáni szövetkezetei a legjobbak közé emelhette volna. Lényeges változás e • téren csak az utóbbi években tapasztalható, amióta Rezes Sándor vette át a szövetkezet irányítását. S ez nem véletlen. Róla az a legenda járja, hogy amikor az ökrös szekérrel szántani vagy vetni ment, a saroglyába n ülve ostor helyett könyv volt a kezében. Szép és gazdag könyvtára van. Szabad idejében ma is leginkább a könyvek közölt érzi jól magát. Rezes Sándor volt sokáig az abarai szövetkezet elnöke, s itt is jó gazdasági eredményeket ért el. Ma négy község egyesült szövetkezetét vezeti, s tavaly már a járás harmadik legjobb szövetkezete lett a vajáni. Valóban, ebben a szüvetko- zelbcn az ő irányításával nőtt évről" évre főleg kát növényfajta terméshozama, a búzáé és a kukoricáé. Az utóbbiból már tavaly 54 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, az idén 60 mázsát várnak hektáronként. Ez fő vállalásuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Az elnökkel bejártam a hatalmas kukoricatáblákat, az emberma- gasságú szárakon már barnu!t a kukoricacső bajusza, s a legtöbb száron két cső is található. Efelől faggatom az elnököt: — Mi a titka a jó kukorica- termésnek? — Először is meg kell találnunk azt a dűlőt, amely minden téren a legmegfelelőbb erre a célra. Fontos a talaj -gondos előkészítése, az agrotechnika alkalmazása. Ezeket én magyar- országi szakkönyvekből tanulmányoztam ki, mert tudvalevő, hogy otl magas szinten termelik a kukoricát. Többségében magyarországi 270-es és 250-es hibridét termesztünk. Ezek korán beérnek, s nem kell félteni őket a korai fagyoktól. Van egy jugoszláv hibridünk is, ez később érik ugyan, de többet terem, s így a kellő termesztése nagyon jól kiegészíti egymást. Az eddigi kísérletek azt bizonyítják, hogy a legjobb minőségű kukorica a vajáni és a de- regnyői határban terem, így a jövőben csak itt termesztünk kukoricát. Mi minden munkát géppel végzünk, nagyobb gondunk csak ősszel adódik a törésnél, mert nincs elegendő betakarító gépünk. Minden erőnket és tudásunkat igénybe kell vennünk, hogy teljesíthessük termelési tervünket. — Mennyi ez pénzben évente? — Ebben az évben 35 millió korona. — Teljesíthető ez? — Az eíWigi terméseredmények azt jelzik, hogy igen. Bár a búzának az idén nem kedvezett az idő, de még így is elértük a 32 mázsás átlagos hozamot. A dohányunk, a zöldségünk kitűnő. Az állatállományunk is olyan, hogy teljesíteni tudjuk a tervet. Évente 10 000 hízott libát értékesítünk. Nyáron kevés gond van velük, legelnek, s egy elkerített helyen a Laboréban fürödnek, így a tollúk is hófehér. Egy asszony ezer libát gondoz. A lúdte- nyésztés nagyon kifizetődő. Mindent egybevetve: szövetkezetünk vagyoni alapja nagyon jó, gyarapodása s tagjainak jövedelme hosszú távon is biztosított. — Milyennek látod a mai falusi embert, mennyit változott gondolkodásában, magatartásában? — Azok az általános adatok, amelyeket említettünk, sok mindent megmutatnak ugyan, de sok mindent el is fednek. A statisztikát vallató vizsgálatok azt jelzik, hogy Vaján és a környező falvak lakossága egyre inkább az ipari munkára tér át. De akik a szövetkezetet, pontosabban: a mezőgazdaságot választják, azok is megtalálják számításukat. S mivel ez a keresetükben is megnyilvánul, egyre inkább-sajátjuknak érzik a közös vagyont. Hiszen több emberre a szövetkezetben a jövőben sem lesz szükség, sőt a magasabb fokú gépesítés és a kemizálás egyre több munkaerőt szabadít fel. Tehát egy olyan folyamatnak vagyunk a tanúi, amelyben már nemcsak keresi, de meg is találja a helyét a hagyományos gazdálkodáshoz szokott falusi ember, aki már megtanulta nagyüzemi módon művelni ősei földjét. TOROK ELEMÉK Kommentáljuk A szovjet búzafajták sikere \/. év elején tizennégy mezőgazdasági üzem dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 6U. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy szovjet búzafajtákból legalább KO mázsás hektárhdzamot érnek el. A felhívásszerű vállalás Szlovákia-szerte nagy visszhangra talált a földművesek közölt. Számos mezőgazdasági üzemben összejöttek a növénytermesztő csoportok, gépesítő brigádok tagjai, és a felhívásra válaszolva beneveztek a nemes mozgalomba. Idejében elvégezték a fejtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást, és sikeresen védekeztek a gombabetegségek ellen is. Sokféle módon teremtették meg a lehető legkedvezőbb főtételeket a termelés növelésére. Alaposan felkésziiltek a búza betakarítására, vágták az acélos szemeket érlelő kalászokat Amikor az első kombájnok megindullak a gabonatáblákon, már háromszázhúsz mezőgazdasági üzeni versenyzett a nagy hozamokért. Vezetőik, dogozóik alig várták, hogy jelenthessék a felsőbb szerveknek a vállalások eredményét. Elsőnek a Munkaérdemrenddel kitüntetett ostrovei Haladás Efsz (trnavai járás) képviselői jelentették fán Janovie mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek egy gyönyörű aratási koszorú átadása közben, hogy a szovjet bázafajták hektárhozamn hatvankét mázsa volt. Az Ilji- r:sovka harminc hektáros területen nyolcvan mázsái adott hektáronként. Éhben az időszakban a vágsellyei (Sala) Barátság Fisz képviselni is jelentették, hogy szintén sikerült teljesíteniük vállalásukat. A szovjet búzafajlák átlagos hektárhőzama hatvannégy mázsa volt. A „hatvanasok“ nagy családja azóta gyakran hallatott magáról a járási, kerületi és helyi aktívákon. Aratoiinne- pélyek beszámolóiban hangzottak el az értékelések a szovjet búzafajták hektárhozamáról. A hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz aratóiinnepélyén az elnök örömmel közölte a tagsággal, hogy sikerült teljesíteniük vállalásaikat. A szovjet bázafajták meghálálták a szakszerű, gundos munkát, közülük a Juhilejnaja—50 es hatvanhároin mázsás hektárhozamot adott. Ugyanez a búzafajta a Felhári (Horný Rar) Efsz-ben hatvannyolc mázsát termett hektáronként Sok szövetkezetben csúcshozamokat is adtak a szovjet bázafajták. A buli Žitva Efsz-ben az lljicsnvka hetvenegy mázsás hektárhozammal mutatkozott be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett vállalásokat a napokban értékelik. Hamarosan megszületik majd az a névsor, amelyben a hektárhozamok szerint megkapják az őkel megillető helyei a versenyző szövetkezetek. Máris azt mondhatjuk, hogy a mozgalom serkentőleg hatott a szovjet búzafaj takat termesztő mezőgazdasági dolgozókra. A vállalások egyben kifejezték a szovjet nép iránt érzett tiszteletüket A kollektívák köszönetét mondottak a szovjet kutatóálln- másoknak amelyek nagy hozamú búzafajtákat adtak hazánk mezőgazdasági üzemeinek. (balla) A Renokov termékeit külföldön is ismerik Ezerkilencszázötvennyolcat jelzett a naptár, amikor néhány markos fiatal munkás lépte át az érsekújvári (Nové Zámky) volt kaszárnya kapuit, hogy lerakják itt a mai Renokov üzem alapjait. Közöttük volt Kiss Béla elvtárs is, aki így emlékszik vissza ezekre a napokra: — Mint mindenhol, a kezdés itt is nehézségekkel járt. Először ötvenes hűtőkompresz- szorok.it kezdtünk gyártani a szolgáltatási üzemek részére.' Nem volt elég szerszámunk, mindössze egy 1200 as esztergapad és egy marógép állt a rendelkezésünkre, s ezek is eléggé elhasználódott állapotban voltak. Az első termékét, egy önkiszplgáló üzlet szamára készített hűtőpultot a dolgozók maguk is megcsodálták, hiszen szinte a semmiből alkottak meg egy korszerű berendezési tárgyat. Megkezdődhetett tehát a termelés, s az új termék Iránt a KGST-orszá- gok részéről is mutatkozott érdeklődés. Az üzem termelési értéke rövid időn bellii évi 6 millió koronára növekedett. Mint a kamaszodó fiatal gyerek, aki » ruháját gyorsan kinövi, s a szülőknek ezzel anyagi gondokat szerez, így volt ez a fiatal Renokov üzemben is. Az új gépek és berendezések beszerzése, a fiatal szakmunkások felnevelése, valamint a termelés növelésének feladata alaposán próbára telte az üzem vezetőségét. A volt földművelők, a varrógéptől vagy a borbélyszéktől elszakadt munkások, s a háztartásból jelentkező nők az üzemben jó megértésre és gondoskodásra találtak, s csakhamar gyakorlott szakmunkásokká váltak. A volt kaszárnyát ma új épületek veszik körül. A bejáratnál parkoló autók sokasága azt bizonyítja, hogy a dolgozók jelentős hányada saját gépkocsiján jár munkába. A törzsgárdát képező kollektívák közül •nyolc csoport már elnyerte a szocialista munkabrigád címet, s ebből kettő az ezüst fokozatot. Ma ezer dolgozója van a Renokovnak, a nők aránya eléri a 30 százalékot. A szakmunkások száma évente 120 — 140 ipari tanulóval bővül. Utánpótlásból tehát nincseu hiány. A Renokov igazi fénykorát éli, évi termelési terve 136 millió koronára nőtt. M« gázkazánokhoz készítenek fűtési berendezéseket, a gépkocsiipar számára startereket, tengelykapcsolókat gyártanak, bojlerokat, hideg és meleg pultokat készítenek. Az utóbbiak az egyik moszkvai kiállításon kitüntetésben részesültek. Az üzem vezetősége — elé« Lábai Miklós igazgató — a pártszervezettel és a szakszervezet üzemi bizottságával együttműködve messzemenően gondoskodik az üzemi demokrácia érvényesítéséről. A kö2e-, li tervek szerint a dolgozol» gyermekei részére napközi otthont és óvódat építenek. A nyugdíjkorhatárt elért személyek számára lehetővé teszik a további foglalkoztatást, s azok is élhetnek az üzemi dolgozók üdülési lehetőségeivel, akik már nyugdíjba vonullak. Bojnicén 40 személy részére építettek üdülőközpontot, most a páti 80 személyes üdülőtelepet renoválják önkéntes társadalmi munka keretében. Példás dolog az is, hogy az alig húszéves üzemben emlék- helyiséget rendezlek be, hogy megörökítsék a pártharcosoü és a mai kiváló dolgozók érdemeit. Képek, számadatok ós dokumentumok szemléltetik az üzem fejlődését az alapítástól kezdve napjainkig. Hangsúlyozni kell,- hogy a rövidesen húszéves fennállását ünneplő üzem csak úgy érhette el a termelés mai színvonalát, hogy á kommunisták példamutatása mindig irányadó volt valamennyi becsületes dolgozó számára, s a jó gazdálkodáson nem esett csorba. Az évet mindig tiszta számlával kezdték, s a termelési mulatók pontos megtartásával a Renokov olyan üzemmé fejlődött, melyre az egész járás lakossága büszke lehet. Az üzem dolgozói bátran vállalják a gyártmányfelújítás feladatait. BÚKOR JÓZSEF mm 1977. vili. ír. 4 Rezes Sándor Knváes Ferenc
