Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)

1977-08-02 / 211. szám, kedd

A sokrétű munka értékei Csonda Sándor ötvenéves Ma tölti be ötvenedik élet-_ évét Csanda Sándor, a csehszlo­vákiai magyar irodalom egyik jeles képviselője. Életének ß fontos, kerek évfordulója még nem az összegezés időszakára esik. A vállalás korszaka nz még, elsősorban az érett koré, a domináló maga tartásé, a nagy vállalkozásoké, az ember életnek az a korszaka, amikor az elmúlt évtizedek mellé mint­egy szüntelen életkísérőként a legmaibb mának sürgető, elvég zendő feladatai sorakoznak fel Kezdettől fogva sokat vál lalt, sokat vállal ma is. Embert és írói profiljának legjellem zőbb vonása talán az, hogy egész eddigi életét és munkás ságát szinte hivatásszerűen a csehszlovákiai magyar irodalom és kulturális élet koncepciós megszervezésének és felvirá goztatásának szentelte. Csanda Sándor mindmáig en­nek az irodalomnak, ennek a kulturális közegnek az elkötele­zettje s egyik élenjáró vezetője. S valljuk be, sokrétű munkás­sága, a politikai és irodalmi köztudatot formáló szerepe, melyet magára vállalt, szüksé­ges és nélkülözhetetlen. Első­sorban azért, mert a csehszlo­vákiai magyar irodalom jelen­legi fejlődési szakaszában is még mindig kevés a jó író, a jó kritikus és még kevesebb a jó irodalomtörténész. Szakképzettségének megszeg zése óta (egyetemi tanulmá­nyait Budapesten kezdte, majd Bratislavában fejezte be, 1952- ben) egészen a mai napig fő­iskolai, majd egyetemi tanár­ként működik. Pedagógiai pá­lyafutását az ötvenes évek ele­jén a bratislavai Pedagógiai Fő­iskola magyar tanszékén kezd te, majd később több éven át a Nyitrai Pedagógiai Főiskola ma­gyar tanszékén adott elő, mely- — ....... jLU íhpál Gyula felvétele nek egyben vezetője is volt. je­lenleg u bratislavai Komenský Egyetem tanszékvezető tanára. 1970-ben egyetemi tanárrá ne­vezték ki, 1976-ban pedig a Balassi Bálint költészete és a közép európai szláv reneszánsz stílus címmel írt nagyszabású monográfiája révén a tudomá- mányok doktora fokozatot érte el. Pedagógiai tevékenysége, az évek során felgyülemlett ta­pasztalatai, elmélyült tudása ma már felbecsülhetetlen érté­keket hordoz magában. Csanda Sándor Sas Andorral és Tur- czel Lajossal együtt, mint a magyar felsőfokú oktatás egyik fáradhatatlan kezdeményezője és szorgalmazója, s nem utolsó­sorban mint a magyar irodalom oktatója a magyarszakos peda­gógusok új és új, számtalan generációjának nevelésén túl elvitathatatlan érdemeket szer­zett a kisebbségi magyarság ál­talános kulturális szintjének, is­kolapolitikájának és színvona­lának emelésében. Tanári működése mellett a publicisztika, a népművelés, a tankönyvírás, a tudományos is­meretterjesztés, valamint a kul­túrpolitikai szervező munka te­rén is eredményes munkát vég­zett. Irodalmi munkásságának legjelentősebb eredményei, ma­radandó értékei leginkább tudo­mányos tevékenysége során jöt­tek létre. Közismert műveinek mennyiségileg is számottevő impozáns sora, — melyek kö­zül talán a legjelentősebbek a Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok (1959), A törökel­lenes és kuruc harcok költé­szetének magyar—szlovák- kap­csolatai (1961), Valóság és illú­zió (1962), Hidak sorsa (1965), Első nemzedék (1968), Hanna dik nemzedék (1971), valamint az említett Balassi-monográfia — tudományos érdeklődésének széles körű tájékozottságáról tanúskodik.' Irodalmi esszéi, komparatív kérdéseket feszege­tő kapcsolattörténeti tanulmá­nyai, különösen a régebbi iro­dalom magyar—szlovák kap­csolatainak marxista igényű feldolgozásában elért eredmé­nyei, nemcsak a hazai iroda­lomban váltottak ki megérde­melt elismerést, hanem mara­dandó értékei az egyetemes magyar tudományos irodalom nak is. Csanda Sándor azok közé az Irodalomtörténészek közé tarto­zik, akit nem kötnek semmiféle előítéletek. Távol áll tőle min­denféle nacionalista elfogult­ság. Irodalmi, tudományos mun­kásságának egyik legjellem­zőbb vonása éppen az, hogy in­ternacionalista szellemben, a történelmi és társadalmi való­ság realitásának megfelelően, mindig a tudományos igazságot kutatva szorgalmazta és szor­galmazza a Duna menti népek kölcsönös megismerésén alapu­ló közeledését. Eddigi eredményes munkássá­gának és szándékainak ismere­tében bízvást elmondhatjuk: meggyőződésünk, hogy a jövő­ben még hatékonyabban segíti, szorgalmazza a kisebbségi ma­gyarság szocialista öntudatának formálását, a csehszlovákiai magyar irodalom és kulturális élet további fellendülését. DR. GARAJ LAJOS yíZOSZLOPOS FEITÜGÉP ES MÁS EBDEKESSiSEK Az ősi bányaváros múzeumaiban Szeretjük a régiségeket. Vajon miért? Néha egy petróleumlámpa felidézi a régi szobák nyug­tató félhomályát, egy rokka képzeletünkben szabályosan lüktető dallamot komponál, egy ré­gi bányamécs... Milyen gondolatokat is ébreszthet egy szürke, rozsdásodó bányamécs olyan emberben, aki so­ha nem járt bányában? Talán eszünkbe juttatja gyermekkorunk ked­venc olvasmányának, a Kincskereső kisködmön- nek hősét, a bűbájos Küsmödit, mást alig. Kissé kétely, lelkiismeret furdalás fogja el az embert, ha magában boncolgatni kezdi a bányamécs eredetét, a bányászok életének a körülményeit. A laikus alig ismeri. A bányászat számos kellé­ke sokaknak ma ugyanúgy, mint a petróleum- lámpa, vagy a rézmozsár, régiséggé, szobánk díszévé vált. Am nemcsak tárgyak válhatnak régiséggé, Jianem városok is. Ma már régiség, műemlék Eanská Štiavnica is. A városba a bányamécs kapcsán támadt gondolatok vittek el. Selmecbánya, a mai Banská Štiavnica legré­gibb városaink egyike. Az ősi bányavárost éven­te sok ezer turista látogatja meg. A barokk l<oiszak építészeti alkotásai középkori hangula­tot árasztanak. A szűk, macskaköves utakat ró­va lépten-nyomon emléktáblákra bukkan a lá­togató, amelyekből arra következtethet, hogy a városnak dicső múltja van. Az idő vasfoga sajnos sok pótolhatatlan ér­téket elpusztított. Teljes képet Selmecbányáról csak a város múzeumaiban nyerhetünk. A tu­risták néha csak a tikkasztó meleg elől mene­külnek a múzeum hűvös helyiségeibe, ám az idegenvezető érdekes tájékoztatása magával ra­gad minden látogatót. A harmadkori hegyeken elterülő város gazdag színesfémlelőhelyeiért már a Xll. és a XIII. században fontos gazdasági központ volt. Sok viszontagságon ment keresztül. Szenvedett a tatároktól, a német telepesektől, a törököktől, természeti csapások érték. A város mégse ha­nyatlott, hanem rohamos fejlődésnek indult. Aranykorát a XVIII. században élte. A Hell ál­tal szerkesztett szivattyú, amely eltávolította a bányavizet, olyan nagy jelentőségű volt, hogy Selmecbányát abban az időben a világ legfej­lettebb bányatechnikával rendelkező városává, és egyben a legjelentősebb bányliipari központ­tá tette. Ezért is létesült itt 1735-ben bánya­iskola, amelyet az 1760-as években már főisko­lai rangra emeltek, megelőzve ezzel számos hasonló jellegű nyugat-európai létesítményt. Ötszáz éves múlttal rendelkezik, és az egyik legjelentősebb építészeti emlékműveink közé tartozik az Öreg Vár (Starý zámok), ahol 1900- ban múzeumot alapítottak. Ez a legértékesebb és jelenleg a legszebb objektuma a szlovák bá­nyám úzeumoknak. Dokumentálja a szlovákiai bá­nyászat gazdag történetét, A termekben kiállí­tották a város és környéke népművészeti, kép­zőművészeti alkotásait is, amelyeket főként a bányászok készítettek, és amely művek sok bányászmotívumot tartalmaznak. A kiállított tár­gyak a céhrendszerről, a kézműiparról, a kö­zösségi és kulturális életről és a forradalmi hagyományokról tanúskodnak. Hűen tükrözik a múlt viszonyait, a bányászok életének nehéz­ségeit. Az impozáns kiállítótermek elbűvölik a látogatót. Az Öreg Vártól néhány lépésnyire van az úgynevezett Borgerricht — régen a bányabáiők székhelye volt. 1927 óta múzeum. Főként a környék ásványgazdagságáról és a bányagépek fejlődéséről ad számot. Nagyon érdekesek azok a tárgyak is, amelyeket a bányászok az érc fejtésére és felszínre hozására alkalmaztak. Van köztük egy ugyanolyan bányamécs, mint ame­lyik utamra indított... A jelenkor emberének szinte hihetetlen, milyen körülmények között, milyen primitív eszközökkel dolgozlak valaha a bányászok. Dokumentumok láthatók a puskapor első bá­nyai alkalmazásáról. Modellek szemléltetik a bá­nyagépek fejlődését a kezdettől napjainkig. A múzeum érdekessége, hogy az udvarról be­járat nyílik egy eredeti tárnába, amely 1974- ben a közönség számára is megnyílt. Egy régi eredeti bánya légkörét teremtik meg a három­száz éves emléktárgyak: különféle fúrógépek­kel, vízoszlopos fejtőgéppel, és a bányászat más lonlos kellékével ismerkedhetünk meg ... Érde­mes megnézni az 1968-ban létesített Kammerhof nevű múzeumot is, ahol térképekről kapunk képet arról, milyen a régi és a jelenlegi bánya. Mi rejlik hazánk felszíne alatt? Hol vannak a már kimerült bányák? Hogy fejlődött a bá­nyaipar? Mely területek várnak a bányászokra? Minderre és még sok más kérdésre választ kapunk a múzeumban, ahol tizenkét témakör foglalja össze hazánk bányászatának múltját, jelenét, jövőjét. A kétely, amelyet a régiségként használt bá­nyamécs idézett elő bennem, a selmeci mú­zeumok megtekintése után eloszlott. Nemcsak világossá vált előttem a bányamécs rejtélye, hanem teljes képet kaptam a hazai bányászat fejlődéséről is. Megismertem a múlt bányászai­nak nehéz életét, gondolatvilágát és a jelen­kori technika vívmányainak alkalmazását a bá­nyászatban. Banská Štiavnica bányászati múzeumai egyik legfontosabb iparunk hétszáz éves fejlődéséről adnak képet, és egy viszonylag ismeretlen vi­lágról mondanak el nagyon sok szép, érdekes történetet. BALÁZS ÉVA Oj fii mek SZERELMEM, RAČA (szlovák—grúz) Ki ne emlékezne A félbesza­kadt dalra, erre a költői szép­ségű filmre, mely egy szlovák tanító és egy grúz orvosnő szerelmi történetén keresztül megkapóan ábrázolta a két nép ellenállási harcát a máso­dik világháborúban. Az alkotás szlovák-grúz koprodukcióban készült, csaknem húsz évvel ezelőtt. A szlovák és a grúz filme­sek néhány éve ismét talál­koztak, hr.gy újabb alkotást készítsenek. S mindjárt álla­pítsuk is meg: mostani vállal­kozásuk korántsem olyan ered­ményes, mint az előző, A fél­beszakadt dal sikere nem is­métlődött meg. Vajon miért? Hiszen a forgatókönyvet Szu- liko Zsgenti írta, az az író, aki A katona apja, a Kezed melegével és a Facsemeték cí­mű- emlékezetesen szép grúz filmkölteményeket alkotta. Ügy kezdődik ez a film, mint valami népmese. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy ember ... illetve egy bortermelő szövetkezet tagjai, akik felkerekedtek, nekivágtak a világnak, hogy megkeressék azt a helyet, amelyet Račának hívnak, és ahol szintén borter­melő emberek élnek. A vilá­gon ugyanis — amint azt a filmből is megtudhatjuk — két Rača van. Az egyik nálunk, Bratislava elővárosában, a má­sik néhány ezer kilométerre innen, a távoli Grúziában — egy tájegység neve. Mindkét Roppant egyszerű a film tör­ténete, ha egyáltalán erről be­szélhetünk a szlovák, illetve a grúz szövetkezeti tagok köl­csönös látogatása esetében. A történetet egy grúz fiú (Badri Kakabadze alakítja) és egy szlovák leány (Andrea Cunder- líková megformálásában] kö­zött kibontakozó szerelem vé­kony szála „erősíti“. A fiira könnyed, hangulatos, humoros életkép, dinamikus cselekmény nélkül. Ez még nem leniv* baj, hiszen az alkotók (fozef Medveď szlovák és Timur Pala- vandisvili grúz rendező) arra törekedtek, hogy a népek kö­zötti barátság szívhez szólóan egyszerű és őszinte igenlését példázzák és a világ jóakarata embereinek a nyelvi korlátokat is leküzdő közeledésének lírai megidézését adják. Csakhogy a közös munkában születő barátságot oly könnyű kézzel, oly közhelyszerűen áb­rázolták, hogy a film legfeljebb csak a szemhez, nem pedig * szívhez szól. Az igazsághoz tar­tozik, hogy a Grúziában játszódó részek sokkal aradatibbek, meg- kapóbbak, mint a nálunk ké­szült jelenetek. A túl halvány­ra és élettelenre sikeredett képek a forgatókönyv szlo­vák rendezőjének rovására ír­hatók.. Míg a grúz részekben ízelítőt kapunk a nagy múltú nép ősi hagyományaiból, népi humorából és bölcsességéből, s fel-felvillan a grúz filmekre jellemző sajátosság és erede­Badri Kakabudze és Andrea Cunderlíková a Szerelmem, Rai:a fő­szereplői. Rača a szőlőjéről és bősége­sen termő szőlőskertjeiről is­mert. Sok-sok évvel ezelőtt aztán találkozott a két bortermelő szövetkezet elnöke. Kézszorí­tások, tapasztalatcsere, köl­csönös látogatások és csakha­mar barátság szövődött a két szövetkezet dolgozói között. Barátság, mely már nemcsak a bortermeléssel kapcsolatos kérdések megbeszélésére szo­rítkozott ... tiség is, addig, sajnos, ugyan­ez nem mondható el a szlovák részekről; hiányzik belőlük a jellegzetesség, a humoros je­lenetek elkoptatottak, a be­mondások elcsépeltek. Kár, hogy a szerzők nem tisztázták a forgatókönyv fo­gyatékosságait és a felületes­séget rögtönzéssel próbálták helyrehozni — újabb élmé­nyektől fosztva meg így nem­csak önmagukat, hanem első­sorban a nézőket. ÁTKOZOTTAK VAGYUNK, IRINA (jugoszláv) Balladai hangvételű filmmel jelentkezett Kole Angelovszki jugoszláv filmszínész. Az Átko­zottak vagyunk, Irina a neves jugoszláv színész első rendezői munkája. Az alkotó szűksza­vúan indítja a cselekményt, s a lassan kibontakozó drámát mindvégig ez a szaggatott elő­adásmód, tömör megfogalma­zás jellemzi. Komor képek mutatják be a film főszereplőit, a kamera megállapodik egy-egy arcon, a környezet tárgyain, korhadt törzsű fák, dermesztő sziklák barátságtalan látványán. Ebben a zord környezetben él a ví­zimolnár és katona fiának ott- honmaradt felesége, a szép Irina. Valahol a nagy hegyek között játszódik a történet (nem tudni, mikor) s ez áz időtlenség — akárcsak a nép­FILMVILÁG □ Jean-L uis Trintignant új filmje az Utasok, Serge Leroy rendezése. A történet hősét — őt játssza Trintignant — Ró­mától Párizsig üldözi egy isme­retlen. Párizsban fiatal felesé­ge (Mirei 1 le Darc) várja — va­jon haza ér-e a férj? fi A vad ünnep címjnel ké­szült Amerikában az 1920-as évek neves sztárjáról, Fatty balladák helye, kora is elmo­sódott már — a mesék, a bal­ladák közé emeli a cselek­ményt. Keveset tudunk a film hőseiről is, csupán egy egy vonással jellemzi őket a ren­dező: Irina szép, az apósa, Vi­tane (Bata Zsivojinovics meg­győző alakításában), erős, u kereskedő gonosz. Lassú sodrással közeledik a két szerelmes sorsa — az agáé és a menyéé — a tragédia fe­lé, baljós előjelek kísérik sze­relmük kibontakozását. A rendező ezt az időtlen, tiszta hangvételt mindvégig megtart­ja és olyan költői epizódok­kal gazdagítja, mint az éjsza­kai tűztánc, vagy a tükör el- törése. Ezekben a jelenetek­ben különösen remekel az operatőr, Vladan Stipanovič. —ym~ Arbuckle-ről. A történet közép­pontjában a némafilm komiku­sának meghurcoltatása, tragé­diája áll, a hangosfilm megjele­nése előtti időkben. A főszere­pet james Coco alakítja, akit a La Mancha lovagjában láthat­tunk, partnere Raquel Welch, akiről ezúttal első alkalommal mint jó színésznőről is megem­lékezik a kritika. 1W7. VIII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents