Új Szó, 1977. augusztus (30. évfolyam, 210-240. szám)
1977-08-16 / 225. szám, kedd
Vance beszámolt Car tej nek közel-keleti út járó! Nagyok még az arab—izraeli nézeteltérések (ČSTK) — James Carter, az Egyesült Államok elnöke tegnap a Fehér Házban találkozott Cyrus Vance külügyminiszterrel, aki tájékoztatta őt eredménytelen közel-keleti útjáról, melynek során az arab—izraeli konfliktus megoldásának lehetőségeiről tárgyalt. A Fehér Ház sajtótitkára is bevallotta, hogy az arabok és Izrael álláspontja között még „nagyok a nézeteltérések“. A Fehér Házban tartott megbeszélések után -nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra, amelyben hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok a jövőben is szeretne „szorosan együttműködni“ a Szovjetunióval, mint a genfi közel-keleti konferencia társelnökével. A nyilatkozatban bejelentik, hogy Carter elnök szeretne személyesen tárgyalni az arab államok és Izrael külügyminisztereivel, akik szeptemberben érkeznek az Egyesült Államokba, hogy részt veArab külügyminiszteri találkozó szeptemberben A« arab országok külügyminiszterei szeptember 3-án találkoznak Kairóban az Arab Liga országainak székhelyén, hogy megtárgyalják Cyrus Vance amerikai külügyminiszter napokban befejeződött közel-keleti útjának eredményeit, — írják a kairói lapok. A miniszterek egyeztetni fogják. országaik álláspontját a további közel-keleti béketárgyalások előtt, amelyek majd New Yorkban lesznek az ENSZgyenek az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakán. Az amerikai sajtó rámutat arra, hogy Vance közel-keleti útja nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket és Washington szerint nem hozott haladást a Közel-Kelet feszült helyzetének békés politikai megoldásában. Vance sikertelen missziójának az Egyesült Államok nyílt Izrael-párti politikája az oka — vallják az amerikai lapok. A Washington Post hangsúlyozza, hogy az Izraeli kormány a feltétel nélküli amerikai támogatásra támaszkodva „még csak nem is jelezte, hogy hajlandó volna megegyezni az alapvető kérdésekben, s ez megnehezítette Vance erőfeszítéseit és jelentősen megkérdőjelezte a közel-keleti rendezést.“ Az amerikai lapok Vance útjának sikertelenségét összefogj* gésbe hozzák néhány arab ország álláspontjával is. FRANCIAORSZÁG NEM SZÁLLÍT TÖBB FEGYVERT DEL AFRIKÁNAK Párizs csatlakozik az ENSZ fegyverembargójához (MTI) — Franciaország a fövőben nem ad el fegyvert Dél- Áfrikának, mint ahogy már hosszú ideje nem szállít fegyvereket Rhodesiának sem. A köztársasági elnök tavaly őszszel hozott döntése alapján Párizs csatlakozik az ENSZ-nek a két dél-afrikai ország ellen meghirdetett f egy ver embargó já hoz — jelentette ki Nairobiban megtartott sajtóértekezletén Louis de Guiringaud francia külügyminiszter. Hozzáfűzte, hogy az utóbbi időben más afrikai országok, köztük Szórná lia és Kenya fegyvervásárlási kérelemmel fordult a francia kormányhoz. Párizsban jelenleg tanulmányozzák a Szomáliái kérést. A kelet- és dél-afrikai országokban teendő körútja során a francia külügyminiszter Kenya után ellátogat Zambiába, Mo- zambikba és Tanzániába. Mint a sajtóértekezleten elmondotta, szeretne találkozni a dél-afrikai térség felszabadító mozgalmainak vezetőivel, hogy közelebbről megismerje álláspontjukat és céljaikat. Felvételünk a Chilében továbbra is folytatódó terror elleni tiltakozó tüntetésen készült az ENSZ washingtoni székhelye előtt. A baloldali transzparens a mai Chilét jelképezi. A másik transzparens szövege a chilei titkosrendőrség, a DINA által elhurcolt 1500 hazafi sorsát kéri számon. (ČSTK — ZB felvétel) Washington nyíltan támogatja Pinochetet Todrnan szerint „hamisak" az elképzelések Chiléről (ČSTK) — Terence Todman, az amerikai külügyminiszter Amerika-közi ügyekben illetékes titkárának Chilében tett látogatását Washingtonban a fasiszta junta nyílt támogatásának bizonyítékaként értékelik. Todmannak a Pinochet-junta vezetőjével folytatott eszmecseréjének tartalmát nem tették közzé. Az amerikai sajtóban megjelent cikkek szerint ezeken a megbeszéléseken aligha esett szó a fasiszta diktatúra kegyetlen megtorlásairól. Todman sajtókonferencián kijelentette: Chilében „az emberi jogok területén némi haladást észleltem“. Chiléről a világban az elképzelések „hamisak“ —• hangsúlyozta — „nem felelnek meg“ az ország mostani helyzetének. Az Egyesült Államok egyre gyakoribb diplomáciai lépései Chile irányában amerikai megfigyelők szerint arra emlékeztetnek, hogy Carter elnök választás előtti kampányban gyakran Újfasiszta provokáció (ČSTK) — A Verona-tarto- mányban levő Bardolino városban az olasz újfasiszták újabb provokációt hajtottak végre. Az elmúlt éjjel egy újfasiszta csoport benzinnel leöntötte az Uni- tának, az OKP sajtószervének ünnepségeire felállított pavilonokat és emelvényeket és igyekezett azokat meggyújtani. Ebben a csoport tagjait a kommunista párt aktivistái akadályozták meg. A menekülő provokátorok a helyszínen horogkeresztes zászlót hagytak. 1977. Vili. 18 A thénban parafálták az új görög—amerikai támaszpont-szerződést, s ezzel véget ért a hosszan tartó, sok színpadi fordulattal tarkított vita és tárgyalássorozat a támaszpontok sorsáról, A támaszpontvitát a közvélemény úgy értékeli, hogy az nem volt más, mint a „csalódások vígjáléka". A baloldal azt követelte, hogy a tárgyalások során a kormány minél többet szerezzen vissza az ország szuverenitásából s a kormány tett is ilyen értelmű ígéretet. Mégis, amikor a tárgyalások színpadán legördült a függöny, a nézőknek csalódniuk kellett, nem azt kapták, amit vártak. Az új szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok továbbra Is használhatja a görög területen berendezett négy óriástámaszpontját, amelyeken legalább egy tengerészgyalogoshadosztály és három fő haderőnem kisebb-nagyobb kontingensei állomásozhatnak. A három- esztendős — gyakran elmérgesedő, több ízben szünetelő és megszakadó, szakaszos tárgyalássorozatban Görögorszáa 700 millió dolláros katonai segélyt alkudott ki magának, valamint néhány ígéretet a feltűnő amerikai katonai jelenlét látható nyomainak diszkrétebbé tételére. A szerződés részletei még nem ismeretesek,, ám nagyon is valószínűnek tűnik, hogy az esetleges titkos záradékok sem tartalmaznak túl sok olyan szakaszt, amelyet Athén sikerként könyvelhet majd el. Vagyis: semmiféle jel nem mutat arra, hogy a támaszpontok további engedélyezése ' fejében sikerült volna politikai engedményeket kicsikarni Washingtontól vagy a NATO-tól, amiben pedig a görög közvélemény jelentős része reménykedett. Érdemes felidézni a görög támaszpont-ügy előzményeit. A második világháború után kirobbant görögországi demokratikus népi forradalmat az angol—amerikai fegyveres segítsét. A „vendégkatonákra“ nem vonatkozott a helyi igazságszolgáltatás, magatartásukat nem befolyásolták a görög törvények, s a magukról megfeledkező katonák gyakran provokálták, nemzeti érzelmeikben sértegették a görög lakosságot. A haladó közvélemény — bizonyára nem ok nélkül — minden görögországi jobbra tolódásért, A görög—amerikai támaszpontszerződés A tévedések szomoröjáléka ségre támaszkodó ellenforradalom vérbe fojtotta. A restaurálódó félfasiszta diktatórikus rendszer katonai és politikai szerződések bonyolult láncolatával kötötte magát a megmentő két nyugati nagyhatalomhoz, majd a NÁTO-hoz. Több tucatnyi szerződésről van szó, ezeknek szinte mindegyike olyanfajta engedményeket tartalmazott, amelyek súlyosan csorbí- tolták a görög szuverenitást — elsősorban Washington javára. A megállapodásokat látszólag egységes ke re tinin összpontosította az az újabb egyezménysorozat, amely 1953-ban jött létre. Ekkor Görögország egy páncélos hadosztályt bocsátott a NATO rendelkezésére, és kötelezte magát, hogy légi és tengeri kikötőinek legjavát és több kisebb-nagyobb támaszpontot az amerikai fegyveres erők rendelkezésére bocsátja. , Ezt a megállapodást aztán újabbak és úíjabbak követték, s az új dokumentumokba újabb és újabb görög helységnevek kerültek. jelezve az amerikai befolyás és ellenőrzés növekedés minden kedvezőtlen fordulatért okolta és felelőssé tette egyúttal az amerikai katonai és politikai vezetést is. Ezért találkozott egyértelmű helyesléssel az az 1974-es kormánybejelentés, hogy Athén kilép a NATO katonai szervezetéből és felülvizsgálja az amerikai támaszpontszerződéseket. Karamanlisz kormánya nem volt különösen szemérmes: félreérthetetlenné tette, hogy mindkét vonatkozásban nyitva hagyott álláspontját aszerint módosítja, ahogy megkapja a remélt segítséget a ciprusi és az égei-tengeri kérdés megoldásában. A demokratikus közvélemény már kezdetben is megalapozatlannak minősítette az ilyesfajta illúziókat. Gyanúját igazolták a fejlemények: a szerződés áthéni parafálása pedig teljessé tette a „csalódások vígjátékát“, — amit nevezhetnénk akár szomorújátéknak is. A hetvenhetes nyár politikai hullámverése leseperte a ciprusi játékmezőről azt a partnert — Bülen Ecevi- tet —, akibe Karamanlisz reményeit vetette. Viszont a szerződés ismét legalizálta a 6. amerikai flotta és más amerikai fegyveres erők jelenlétét a görög térségben, a közel-keleti válsággóc közvetlen közelében. Ez pedig aligha értékelhető másként, mint sajnálatos hozzájárulásként a térség erővonalait amúgyis folytonosan átszabdáló válság. Illetve válságok tartósításához. Amikor 1974 ben a demokratizálás útjára lépő Görögország első polgári kormánya megígérte a támaszpontszerző- dések felülvizsgálását, mögötte állt az ország politikai közvéleménye. Ezt a közvéleményt sértette a görög zászlót letépő ittas amerikai katonák köteke- dése, a pénzes amerikai turisták fennhéjázása. Az athéni szállodákban olyan toalettpapírokat használtak, amelyekre rányomták Nixon, akkori elnök portréját,.. Politikai unikum, hogy ezt a meglehetősen groteszk papírdarabot hatalmasra nagyítva az utcára is kivitték: politikai plakát lett belőle. A közvélemény most sem ítél kedvezőbben a nagyhatalmú NATO-szövetségesről és állampolgárairól. így a szerződés várhatóan nem zárja le, legfeljebb újabb adalékkal súlyosbítja, mélyíti majd az amúgy is eléggé érezhető görög—amerikai bizalmi válságot. Ezzel a közhangulattal számol, erre alapul a Görög Kommunista Pártnak az a követelése, hogy rendezzenek népszavazást a görögamerikai támaszpontszerződés- ről. A kormány egyelőre nem igyekszik azt bizonyítani, hoqy merné vállalni egy ilyen referendum kockázatát. KRAJCZÁR IMRE Szovjet vezetők távirata a KNDK-ba (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin tegnap táviratban üdvözölte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőig a koreai népnek a japán gyarmati uralom alól történt felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából. „A szovjet nép tiszteletben tartja a koreai néphez fűződő hagyományos baráti kapcsolatait és a kialakult együttműködést. Arra törekszik, hogy azokat tovább fejlessze és megszilárdítsa az élet minden területén a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus szellemében. Országunk teljes szolidaritást vállal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország újraegyesítéséért folytatott harcával“ — hangsúlyozza a távirat. MANEA MANESCU román kormányfő ötnapos hivatalos látogatásra tegnap Finnországba érkezett. A látogatás Kalevi Sorsa finn miniszterelnök meghívására valósul meg. HASSZAN GOULAD, a nemrég függetlenné vált Dzsibuti Köztársaság elnöke tegnap háromnapos hivatalos látogatásra Egyiptomba érkezett. Anvar Szadat elnökkel az észak-afrikai és a közel-keleti helyzetről, a két ország közötti kapcsolatokról fog tárgyalni. Gou- lad elnök előzőleg Szaud Arábiábán tett látogatást. MENAHEM BEGIN, Izrael miniszterelnöke Manea Manescu román kormányfő meghívására augusztus végén hivatalos látogatásra Romániába érkezik, jelentette be . az Agerpres hírügynökség. HERBERT KAPLER volt SS- ezredes tegnap megszökött az egyik római börtönkórházból. Kaplert 1947-ben Olaszországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a második világháborúban végrehajtott tö- meggyilkosságaiért. NGUZA KARLIBOND zairei külügyminisztere „a shabai eseményekkel kapcsolatos hazaárulás“ vádjával minden tisztségétől és valamennyi kitüntetésétől megfosztották és letartóztatták. A zairei hírügynökség szerint az intézkedést személyesen Mobutu elnök írta alá. Mi jogon „itélőbíró" Carter? (ČSTK) — A New York Times a washingtoni Politikai Kutató Intézet egyik munkatársának cikkét közölte, amely azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államok kormánya kétszínű politikát folytat az emberi jogok védelmének kérdésében. A cikk megállapítja: Carter szeretne meggyőzni bennünket arról, hogy nagyon is szívén vi- seli az emberi jogok szavatolásának kérdését, ám meglehetősen következetlen álláspontra helyezkedik. Az ítélőbíró szerepében tetszelegve azt a látszatot kelti, mintha Washingtonnak semmi köze sem volna az Egyesült Államok határain túl alkalmazott elnyomáshoz, miközben a tények azt bizonyítják, hogy Washingtonnak igenis közvetlen köze van azoknak a technológiai és műszaki eszközöknek a szállításához, amelyeket a világ önkényuralmi rendszerei használnak az elnyomáshoz. Az Egyesült Államok — mutat rá a New York Times cikke — 1973-tól 1977-ig 4,3 milliárd dollár értékű segélyt és hitelt folyósított tucatnyi diktatórikus kormánynak, köztük Chilének, Thaiföldnek, Dél-Koreának, Uru- guaynak, s a külföldi segély- program keretében több mint 17,5 milliárd dollár értékű fegyvert adott el ezeknek az országoknak. közgyűlés őszi ülésszakával egy időpontban. Nagy figyelmet fognak szentelni az egyiptomi sajtó szerint a palesztin kérdésnek és a Palesztin Felszabadítási Szervezet szerepének a béketárgyalásokon. Ez a szervezet még a kairói találkozó előtt néhány fontos kérdést fog megoldani, főleg s meghatározva állásfoglalását a Biztonsági Tanács 1967. novemberéből származó 242. számú határozatához. bírálta a chilei reakciónak nyújtott amerikai támogatást. Az amerikai—chilei kapcsolatok mostani javulása pedig teljes ellentétben áll Washingtonnak „az emberi jogok“ körüli zajos propaganda-hadjáratával. Young elszólása Diktátorkiképzés Washingtonban (TASZSZ) — Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője, aki Latin- Amerikában tartózkodik, Cara- casban kijelentette, hogy Washington is felelős, amiért La- tin-Amerikában ennyi katonai rezsim került hatalomra. Young újságírók előtt leszögezte, hogy a legtöbb katonai diktátort az Egyesült Államokban képezték ki kommunistaellenes politikusnak.
