Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-09 / 187. szám, szombat

A holtponton - még meddig? Késik ti jogtalanul Washingtonban visszatartott csehszlovák aranykincs visszaszolgáltatása Bohuslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere a Szövetségi Gyűlés múlt héten megtartóit plenáris ülésén az egyik kép viselő kérdésére válaszolva ismertette annak az aranykincsnek u sorsál, amelyet az Egyesüli Államok még mindig visszatart, és a mai napig sem szolgáltatott vissza Csehszlovákiának. Vajon hogyan került oda az aranykincs, és miért késik már évtizedek óta a visszaadása? Á ltalában a háború kísérője­lensége, hogy a támadó fél ott rabol az ellenfél orszá­gában. ahol tud. így volt ez a hitleristák által kirobbantott második világháborúban is. A fasiszták hazánk területéről 45 300 kg aranyat raboltak el és hurcoltak Németországba. Azonban nemcsak hazánkat ér­te ilyen károsodás a háború éveiben, a többi Hitler által megtámadott ország is hason­lóan járt. Albánián és Cseh Szlovákián kívül azonban már valamennyi megkárosított or száq rövidesen a háború befeje- zését követő években visszakap ta aranyát A Párizsban 1945—46: ban megtartott úgynevezett repará ciós konferencia f megszabta a háborús jóvátételek nagyságát), döntött arról, hogy melyik or­szág mennyi arany visszaszól gáltatására tarthat igényt. A konferencia résztvevői úgy ha tároztak. hogy a náci csapatok által összeharácsolt aranymeny- nyiséget összegyűjtik és szét­osztják a károsult országok kö­zött. Az értekezlet Nagy-Britan- niát, Franciaországot és ÖZ Egyesült Államokat bízta meg az intézkedés végrehajtásának ellenőrzésével. Meg kell azonban jegyezni, hogy a párizsi konferencia 1300 kg arannyal kevesebbet, vagy- is pontosan 44 tonnát ítélt meg Csehszlovákia javára, pedig a csehszlovák kormány a becslé­sek alapján 45 300 kg arany visszaszolgáltatását igényelte. Az aranykincs visszaszolgál­tatását bonyolulttá tette az a tény, hogy a háború utáni évek ben nem találták me a az ősz- szes elrabolt aranyat, ezért a Cseh szí o vá k i á n a k vi ssza j úr ó aranymennyiséget tovább kurtí­tották. és véglegesen 24,5 ton­nában állapították meg. Ebből 1948 ban ideiglenesen vissza­kaptunk 6070 kilogrammot, de a fennmaradó 18,4 tonna a rnaí napig sem került vissza. Mint­egy 10 tonnányi aranyat rudak, 8 tonnányit pedig pénzérmék formájában tartanak vissza Wa­shingtonban. S emmi kétség sem férhet te hát ahhoz, hogy Csehszlo vákia jogosan követeli vissza <J neki járó aranymennyiségei. Franciaország és Nagy-Britan- nia a múltban már többszőr is megismételte: ideje, hogy több mint 30 évvel a háború befeje zése után végre lezáruljon ez a kérdés. Hogy a rendezés még a mai napig sem történt meg, korántsem a csehszlovák kor mány hibája, sőt hazánk kor­mánya többször indítványozta az Egyesült Államoknak, hogy tárgyalásokon rendezzék a még megoldatlan kérdést. Az amerikai fél annak elle­nére, hogy Párizsban elismerte hazánk jogos igényét az arany- kincsre. különböző feltételek­hez' kötötte visszaszolgáltatását. Többek között követelte a Cseh­szlovákia területén 1948-ban ál­lamosított amerikai tulajdon kártalanítását. Csehszlovák kez­deményezésre még 1961-ben a két fél purafálta azt h megálla­podást, amelyben lefektették a gazdasági és pénzügyi kérdé­sek megoldásának alapelveit. Három évvel később aláírásra készen állt az erre vonatkozó megállapodás. Amikor már úgy látszott, hogy végre pont ke­rül a hosszú évekig húzódó probléma után, az Egyesült Ál­lamok kormánya visszalépett a megállapodás aláírásától. To­vábbi évek leltek el anélkül, hogy előrehaladás történt volna az ügyben. Tíz év múlva ismét tárgyalások kezdődtek, és 11 hónapos maratoni tárgyalásso­rozat után megszületett az újabb megállapodás, amelyet Prágában az Egyesült Államok nagykövetének és hazánk kül­ügyminiszterének jelenlétében parafái tak. A várakozásokat azonban ismét lecsillapította az Egyesült Államok kongresszusá­nak döntése, amely jóváhagyta az új amerikai kereskedelmi törvényt. Ugyanakkor a szená­tus pénzügyi bizottsága elutasí­totta a már parafáit megállapo­dást arra hivatkozva, hogy túl­ságosan alacsony az az összeg, amelyet a csehszlovák kormány felkínált az amerikai vagyon kártalanítására, fitt meg kell jegyezni, hogy a 11 hónapig tartó konzultációkon mindkét fél egyetértett azzal, hogy ha­zánk az amerikai részvénytár­saságokat 20,5 millió dolláros összeggel kártalanítja. A szená­tus túl alacsonynak találta ezt az összeget, vagyis megismétlő­dött a .10 évvel ezelőtti eset, ezúttal sem került sor a már oarafált egyezmény aláírására. A zóta újabb kétoldalú kon­zultációkra nem került sor. Nyíltan le kell szögezni, hogy az aranykincs visszaszolgáltatá­sának kérdése az egyedüli nyi­tott probléma, amely még meg­oldatlan Csehszlovákia és az Egyesült Államok között, és nem kétséges, hogy emiatt stag­nálnak a két ország kapcsola tai. Ez az oka annak, hogy nem valósult meg a konzuláris meg­állapodás ratifikációs okmá­nyainak kicserélése sem, amely- ben pedig Chüoupek külügymi­niszter Rogers-szel, az Egyesült Államok államtitkárával folyta­tott tanácskozásai során meg­állapodott. Lanyhult a kölcsö­nös kereskedelmi forgalom Is. Egyszóval kapcsolataink nin­csenek összhangban a világban jelenleg egyre inkább tért hódí­tó folyamattal: a feszültség eny­hülésével. Természetesen, mi nem kí­vánjuk tartósítani ezt az álla­potot és arra törekszünk, hogy a jövőben mielőbb eltávolítsuk ezt a kapcsolataink normalizá­lását gátló utolsó akadályt is. Az Egyesült Államok kong­resszusi képviselőinek tuda­tában kellene lenniök un­nak, hogy a csehszlovák aranykincs jogtalan visszatartá­sa gátolja a két ország kap­csolatainak további kibontakoz­tatását, és egyúttal fékezi az enyhülési folyamatot is. P. VONY1K ERZSEBET Leszerelés amerikai módra Az amerikai repülőgépipar busás haszonra számított a B—1 stratégiai bombázók sorozat­gyártásának remélt megindítá­sa kapcsán és ezért szinte p/i- nikhangulatba esett annak nyo­mán, hogy Carter elnök a múlt hét végén hozott egyik dönté sével lefújta a tervet. Az Egye­sült Államok militarista körei ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az elnök beleegye­zik a B—1-esek gyártásába, sőt jóváhagyja . a Pentagon által kért mintegy 250 darab legyár­tását. A leginkább csalódott repülő­géptársaság a Rockwell Inter national még a döntés megho­zatala előtt figyelmeztette Car­ter elnököl, hogy a Los Ange­les környéki gyáraiból mintegy 10 000 munkást lesz kénytelen elbocsátani, ha nem indul meg a gyártás. A Rockwell számí­tásai szerint a bombázó gyár­tásából várt nyereség 1,5 dol­lárral növelte volna a részvé­nyek értékét a 80-as évek ele­jén. A repülőgéptársaság arra számított, hogy már jövőre fél- milliárdos többletvételre tesz szert. A Rockwell cég még mindig reménykedik, hiszen az elnök nem fújta le teljesen a prog­ramot, mert a fejlesztés tovább folytatódik. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy a B—1-esek gyártá sának ideiglenes betiltása nem jelenti azt, hogy a repülőgép- társasagok végleg elesnek óriá­si nyereségeiktől. Bőven kárpótolta őket Carter elnök egy másik döntése, amely szerint a B—1-es bombázó he­lyett az ún. cirkáló rakétákat fogják gyártani. Az amerikai elnök nyilvánvalóan nem kizá­rólag gazdasági okokból dön­tött a Cruise-típusú cirkáló ra­kéták gyártása mellett. Ugyan­is egy darab B—1-es bombázó gyártása annyiba kerülne, mint 225 darab cirkáló rakétáé. Vi­szont Harold Brown, Carter hadügyminisztere biztosította az elnököt arról, hogy a cirkáló rakéta sokkal modernebb és ha­tékonyabb fegyver mint a B—1- es és ráadásul gyártása sokkal o lcsóbb. A B—1-esek gyártásá­nak leállítása és a cirkálók en­gedői yezése lényegében annyit jelent, hogy az Egyesült Álla­mok nem 224 darab B-l-es bombázóval, hanem 359-2 Cruise típusú rakétával fog rendel­kezni. És még Carter elnök azt állította, hogy a _ B—1-esek gyártásának leállításával újabb leszerelési lépést hajtott vég­re... Leszerelést, amerikai módra... ípvc.) Felvételünkön a rendőrség beavatkozik a Fehér Ház előtt június 20-án tartott illösztrájk részvevői ellen, akik a ü—1 esek gyártási előkészületei ellen tiltakoztak. A rendőrség 17 tüntetőt letartóz- iaíutt• 4 CSTK —■ AP-feivétel) PORTRf Gyökeres György felvétel© A névelőkről Egyik válfaja az írott nyelvben Is előforduló nyelvjárási sajátosságainknak: a névelők elhagyása. Úgyszólván az írás minden műfajában fellelhető. Kezdve a riporttól, a karcolaton keresztül a novellában, tudományos munká­ban, de az utóbbi időben már versfordításban is találkoz­tam vele. Tömeges formában mégis pedagógiai szakfolyó­iratunkban fordul elő. A meghökkentő ebben éppen az, hogy nem is annyira a pedagógus cikkírók, mint inkább a belső szerkesztő nem talál kivetnivalót benne. így vezet be például egy felmérést: „Alábbiakban közöljük a felvételi vizsgák elemzéséről szóló írást.“ (SZN. 1977. 3. szám 207) Mivel a dolog, amire a szerkesztő rá akar mutatni: határo­zott, ezért ki kellett volna tennie a határozott névelőt, így: Az alábbiakban ... A zenei nevelés új tantervének az ismertetése sem szerencsésebb: „Dalok az örömteljes mun­káról, szocialista hazánkról, nevezetes eseményekről, ün­nepekről szocialista haznfiságra és proletár nemzetköziség­re nevelnek fSZN. 1976. május 271). Az idézet nyilván egy dalciklus címe, ám ez a szövegből nem derül ki: meddig a cím, s hol kezdődik a hozzá fűzött mondanivaló. Sokkal világosabb lett volna a mondat, ha így kezdődik: A Dalok az örömteljes munkáról . . . Vagy nem hatna bántóan, ha így mondanánk: Szocialista realizmus Makszim Gorkij munkás­ságával kezdődik? Mindenképpen oda kívánkozik az A ha­tározott névelő. De nem mentes ettől a hibától még az anyanyelvi nevelés vitájáról szóló híradás sem. [SZN. 1976. június, 305) Ott ez áll: „Ebből viszont az következik, hogy anyanyelvi nevelés feladata nagyobb, mint egy tantárgyé általában ..." A mondat Igazán túl még egy az határozott névelő tenné nyomatékosabbá az állítást. így: .. .az anyanyel­vi nevelés... Bar az is lehetséges, hogy az eredeti mon­datban anyanyelvi nevelésünk volt, s így a mondatból nem hiányozna a határozott névelő. De nézzük az újságírást! Groteszk az a riport, ahol így ír a szerző: „A csapos sört habosít* pohárba." (ŐSZ. 1977. IV. 27,) Helyesen: a pohárba. Az egyik versfordításban ezt olvastam (ŰSZ. 1977. IV. 25.): ...„nem is ismét kitárulkozó örömöt akarom4'. Ez esetben nehéz eldönteni: honnan hiányzik a határozott né­velő, . hiszen a szöveg többféleképpen változik a határozott névelő kitételével. Például: „...nem is az ismét kitárul­kozó örömöt akarom ..De így is lehetne: „ ... nem Is ismét a kitárulkozó örömöt akarom...“ Lám, mennyi min­den függ egy egyszerű nóvelőtőll E néhány kiragadott példával csupán fel akartam hívni a figyelmet egy mind szélesebb körben terjedő nyelvjárási sajátosságra. Ez a maga helyén — a nyelvjárásban — be­csülendő, de az írástudó ember nem dicsekedhet vele. TAKÁCS ALAJOS Vidám helyesírás — viáámító hirdetések A hirdetések sűrűn ütköznek a helyesírási szabályokkal, Szabálysértés? Igen ,igen. De ennél is nagyobb baj — vagy szerencse tán? —, hogy a szabálytalan rögzítés félreértése­ket okoz. Segédmunkásokat keres például a Tűzálló Tégla­gyár. Mosolyognunk kell ezen, mert nem a gyár állja a tüzet, hanem az a tégla, amelyet benne készítenek: a tűz­álló tégla. Az érdeklődőknek ezért a Tűzállótéglagyárba kell belépniük. A plakátok vágott rózsakiállításra hívogatnak. Kiderül, hogy nem a rózsakiállítás vágott, hanem a rózsaszálakat metszették le a bokorról. A málnát és a földiepret öles be­tűkkel ajánlják a fagyasztott gyümölcskedvelők jóindulatá­ba. Ettől a szokatlan ajánlattól megdermednek a fagyasz­tott gyümölcsök kedvelői. Csupa olyan példát idéztünk és idézünk, amelyekben az egybe- és kiilönírás fordítja más értelművé a szószerkezet vagy az összetett szó értelmét. Az egyébként különírt szó- kapcsolatokat érteni okokból néha egybevonjuk. Ilyen al­kalmi egybeírásra lett volna szükség fenti és következő példáinkban is. tűzálló tégla, de tűzállótégla-gyár vágott rózsa, de — vágottrőzsa-kiáüítás fagyasztott gyümölcs, de— fagyaszt ott gyümölcs-kedvelő füstölt hús, de — füstölthús-vásár Bizonyosan egyetértünk abban, hogy a pattanásos bőrápoló krém — hírverés ide, hírverés oda — ijesztő szer. Mert ha a krémet is ellepték a pattanások — a helyesírási botlás következtében —, mi lesz a bőrápoló krém használójával? Kivirágzik tőle, kirügyezik, mint tavasszal a fák? Komolyra fordítva a szót: lehet és kell is nyelvgyötrés nélkül egyértelműen és hatásosan hirdetni. HERNÁDI SÁNDOR 1877. VII. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents