Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-09 / 187. szám, szombat
A holtponton - még meddig? Késik ti jogtalanul Washingtonban visszatartott csehszlovák aranykincs visszaszolgáltatása Bohuslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere a Szövetségi Gyűlés múlt héten megtartóit plenáris ülésén az egyik kép viselő kérdésére válaszolva ismertette annak az aranykincsnek u sorsál, amelyet az Egyesüli Államok még mindig visszatart, és a mai napig sem szolgáltatott vissza Csehszlovákiának. Vajon hogyan került oda az aranykincs, és miért késik már évtizedek óta a visszaadása? Á ltalában a háború kísérőjelensége, hogy a támadó fél ott rabol az ellenfél országában. ahol tud. így volt ez a hitleristák által kirobbantott második világháborúban is. A fasiszták hazánk területéről 45 300 kg aranyat raboltak el és hurcoltak Németországba. Azonban nemcsak hazánkat érte ilyen károsodás a háború éveiben, a többi Hitler által megtámadott ország is hasonlóan járt. Albánián és Cseh Szlovákián kívül azonban már valamennyi megkárosított or száq rövidesen a háború befeje- zését követő években visszakap ta aranyát A Párizsban 1945—46: ban megtartott úgynevezett repará ciós konferencia f megszabta a háborús jóvátételek nagyságát), döntött arról, hogy melyik ország mennyi arany visszaszól gáltatására tarthat igényt. A konferencia résztvevői úgy ha tároztak. hogy a náci csapatok által összeharácsolt aranymeny- nyiséget összegyűjtik és szétosztják a károsult országok között. Az értekezlet Nagy-Britan- niát, Franciaországot és ÖZ Egyesült Államokat bízta meg az intézkedés végrehajtásának ellenőrzésével. Meg kell azonban jegyezni, hogy a párizsi konferencia 1300 kg arannyal kevesebbet, vagy- is pontosan 44 tonnát ítélt meg Csehszlovákia javára, pedig a csehszlovák kormány a becslések alapján 45 300 kg arany visszaszolgáltatását igényelte. Az aranykincs visszaszolgáltatását bonyolulttá tette az a tény, hogy a háború utáni évek ben nem találták me a az ősz- szes elrabolt aranyat, ezért a Cseh szí o vá k i á n a k vi ssza j úr ó aranymennyiséget tovább kurtították. és véglegesen 24,5 tonnában állapították meg. Ebből 1948 ban ideiglenesen visszakaptunk 6070 kilogrammot, de a fennmaradó 18,4 tonna a rnaí napig sem került vissza. Mintegy 10 tonnányi aranyat rudak, 8 tonnányit pedig pénzérmék formájában tartanak vissza Washingtonban. S emmi kétség sem férhet te hát ahhoz, hogy Csehszlo vákia jogosan követeli vissza <J neki járó aranymennyiségei. Franciaország és Nagy-Britan- nia a múltban már többszőr is megismételte: ideje, hogy több mint 30 évvel a háború befeje zése után végre lezáruljon ez a kérdés. Hogy a rendezés még a mai napig sem történt meg, korántsem a csehszlovák kor mány hibája, sőt hazánk kormánya többször indítványozta az Egyesült Államoknak, hogy tárgyalásokon rendezzék a még megoldatlan kérdést. Az amerikai fél annak ellenére, hogy Párizsban elismerte hazánk jogos igényét az arany- kincsre. különböző feltételekhez' kötötte visszaszolgáltatását. Többek között követelte a Csehszlovákia területén 1948-ban államosított amerikai tulajdon kártalanítását. Csehszlovák kezdeményezésre még 1961-ben a két fél purafálta azt h megállapodást, amelyben lefektették a gazdasági és pénzügyi kérdések megoldásának alapelveit. Három évvel később aláírásra készen állt az erre vonatkozó megállapodás. Amikor már úgy látszott, hogy végre pont kerül a hosszú évekig húzódó probléma után, az Egyesült Államok kormánya visszalépett a megállapodás aláírásától. További évek leltek el anélkül, hogy előrehaladás történt volna az ügyben. Tíz év múlva ismét tárgyalások kezdődtek, és 11 hónapos maratoni tárgyalássorozat után megszületett az újabb megállapodás, amelyet Prágában az Egyesült Államok nagykövetének és hazánk külügyminiszterének jelenlétében parafái tak. A várakozásokat azonban ismét lecsillapította az Egyesült Államok kongresszusának döntése, amely jóváhagyta az új amerikai kereskedelmi törvényt. Ugyanakkor a szenátus pénzügyi bizottsága elutasította a már parafáit megállapodást arra hivatkozva, hogy túlságosan alacsony az az összeg, amelyet a csehszlovák kormány felkínált az amerikai vagyon kártalanítására, fitt meg kell jegyezni, hogy a 11 hónapig tartó konzultációkon mindkét fél egyetértett azzal, hogy hazánk az amerikai részvénytársaságokat 20,5 millió dolláros összeggel kártalanítja. A szenátus túl alacsonynak találta ezt az összeget, vagyis megismétlődött a .10 évvel ezelőtti eset, ezúttal sem került sor a már oarafált egyezmény aláírására. A zóta újabb kétoldalú konzultációkra nem került sor. Nyíltan le kell szögezni, hogy az aranykincs visszaszolgáltatásának kérdése az egyedüli nyitott probléma, amely még megoldatlan Csehszlovákia és az Egyesült Államok között, és nem kétséges, hogy emiatt stagnálnak a két ország kapcsola tai. Ez az oka annak, hogy nem valósult meg a konzuláris megállapodás ratifikációs okmányainak kicserélése sem, amely- ben pedig Chüoupek külügyminiszter Rogers-szel, az Egyesült Államok államtitkárával folytatott tanácskozásai során megállapodott. Lanyhult a kölcsönös kereskedelmi forgalom Is. Egyszóval kapcsolataink nincsenek összhangban a világban jelenleg egyre inkább tért hódító folyamattal: a feszültség enyhülésével. Természetesen, mi nem kívánjuk tartósítani ezt az állapotot és arra törekszünk, hogy a jövőben mielőbb eltávolítsuk ezt a kapcsolataink normalizálását gátló utolsó akadályt is. Az Egyesült Államok kongresszusi képviselőinek tudatában kellene lenniök unnak, hogy a csehszlovák aranykincs jogtalan visszatartása gátolja a két ország kapcsolatainak további kibontakoztatását, és egyúttal fékezi az enyhülési folyamatot is. P. VONY1K ERZSEBET Leszerelés amerikai módra Az amerikai repülőgépipar busás haszonra számított a B—1 stratégiai bombázók sorozatgyártásának remélt megindítása kapcsán és ezért szinte p/i- nikhangulatba esett annak nyomán, hogy Carter elnök a múlt hét végén hozott egyik dönté sével lefújta a tervet. Az Egyesült Államok militarista körei ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az elnök beleegyezik a B—1-esek gyártásába, sőt jóváhagyja . a Pentagon által kért mintegy 250 darab legyártását. A leginkább csalódott repülőgéptársaság a Rockwell Inter national még a döntés meghozatala előtt figyelmeztette Carter elnököl, hogy a Los Angeles környéki gyáraiból mintegy 10 000 munkást lesz kénytelen elbocsátani, ha nem indul meg a gyártás. A Rockwell számításai szerint a bombázó gyártásából várt nyereség 1,5 dollárral növelte volna a részvények értékét a 80-as évek elején. A repülőgéptársaság arra számított, hogy már jövőre fél- milliárdos többletvételre tesz szert. A Rockwell cég még mindig reménykedik, hiszen az elnök nem fújta le teljesen a programot, mert a fejlesztés tovább folytatódik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a B—1-esek gyártá sának ideiglenes betiltása nem jelenti azt, hogy a repülőgép- társasagok végleg elesnek óriási nyereségeiktől. Bőven kárpótolta őket Carter elnök egy másik döntése, amely szerint a B—1-es bombázó helyett az ún. cirkáló rakétákat fogják gyártani. Az amerikai elnök nyilvánvalóan nem kizárólag gazdasági okokból döntött a Cruise-típusú cirkáló rakéták gyártása mellett. Ugyanis egy darab B—1-es bombázó gyártása annyiba kerülne, mint 225 darab cirkáló rakétáé. Viszont Harold Brown, Carter hadügyminisztere biztosította az elnököt arról, hogy a cirkáló rakéta sokkal modernebb és hatékonyabb fegyver mint a B—1- es és ráadásul gyártása sokkal o lcsóbb. A B—1-esek gyártásának leállítása és a cirkálók engedői yezése lényegében annyit jelent, hogy az Egyesült Államok nem 224 darab B-l-es bombázóval, hanem 359-2 Cruise típusú rakétával fog rendelkezni. És még Carter elnök azt állította, hogy a _ B—1-esek gyártásának leállításával újabb leszerelési lépést hajtott végre... Leszerelést, amerikai módra... ípvc.) Felvételünkön a rendőrség beavatkozik a Fehér Ház előtt június 20-án tartott illösztrájk részvevői ellen, akik a ü—1 esek gyártási előkészületei ellen tiltakoztak. A rendőrség 17 tüntetőt letartóz- iaíutt• 4 CSTK —■ AP-feivétel) PORTRf Gyökeres György felvétel© A névelőkről Egyik válfaja az írott nyelvben Is előforduló nyelvjárási sajátosságainknak: a névelők elhagyása. Úgyszólván az írás minden műfajában fellelhető. Kezdve a riporttól, a karcolaton keresztül a novellában, tudományos munkában, de az utóbbi időben már versfordításban is találkoztam vele. Tömeges formában mégis pedagógiai szakfolyóiratunkban fordul elő. A meghökkentő ebben éppen az, hogy nem is annyira a pedagógus cikkírók, mint inkább a belső szerkesztő nem talál kivetnivalót benne. így vezet be például egy felmérést: „Alábbiakban közöljük a felvételi vizsgák elemzéséről szóló írást.“ (SZN. 1977. 3. szám 207) Mivel a dolog, amire a szerkesztő rá akar mutatni: határozott, ezért ki kellett volna tennie a határozott névelőt, így: Az alábbiakban ... A zenei nevelés új tantervének az ismertetése sem szerencsésebb: „Dalok az örömteljes munkáról, szocialista hazánkról, nevezetes eseményekről, ünnepekről szocialista haznfiságra és proletár nemzetköziségre nevelnek fSZN. 1976. május 271). Az idézet nyilván egy dalciklus címe, ám ez a szövegből nem derül ki: meddig a cím, s hol kezdődik a hozzá fűzött mondanivaló. Sokkal világosabb lett volna a mondat, ha így kezdődik: A Dalok az örömteljes munkáról . . . Vagy nem hatna bántóan, ha így mondanánk: Szocialista realizmus Makszim Gorkij munkásságával kezdődik? Mindenképpen oda kívánkozik az A határozott névelő. De nem mentes ettől a hibától még az anyanyelvi nevelés vitájáról szóló híradás sem. [SZN. 1976. június, 305) Ott ez áll: „Ebből viszont az következik, hogy anyanyelvi nevelés feladata nagyobb, mint egy tantárgyé általában ..." A mondat Igazán túl még egy az határozott névelő tenné nyomatékosabbá az állítást. így: .. .az anyanyelvi nevelés... Bar az is lehetséges, hogy az eredeti mondatban anyanyelvi nevelésünk volt, s így a mondatból nem hiányozna a határozott névelő. De nézzük az újságírást! Groteszk az a riport, ahol így ír a szerző: „A csapos sört habosít* pohárba." (ŐSZ. 1977. IV. 27,) Helyesen: a pohárba. Az egyik versfordításban ezt olvastam (ŰSZ. 1977. IV. 25.): ...„nem is ismét kitárulkozó örömöt akarom4'. Ez esetben nehéz eldönteni: honnan hiányzik a határozott névelő, . hiszen a szöveg többféleképpen változik a határozott névelő kitételével. Például: „...nem is az ismét kitárulkozó örömöt akarom ..De így is lehetne: „ ... nem Is ismét a kitárulkozó örömöt akarom...“ Lám, mennyi minden függ egy egyszerű nóvelőtőll E néhány kiragadott példával csupán fel akartam hívni a figyelmet egy mind szélesebb körben terjedő nyelvjárási sajátosságra. Ez a maga helyén — a nyelvjárásban — becsülendő, de az írástudó ember nem dicsekedhet vele. TAKÁCS ALAJOS Vidám helyesírás — viáámító hirdetések A hirdetések sűrűn ütköznek a helyesírási szabályokkal, Szabálysértés? Igen ,igen. De ennél is nagyobb baj — vagy szerencse tán? —, hogy a szabálytalan rögzítés félreértéseket okoz. Segédmunkásokat keres például a Tűzálló Téglagyár. Mosolyognunk kell ezen, mert nem a gyár állja a tüzet, hanem az a tégla, amelyet benne készítenek: a tűzálló tégla. Az érdeklődőknek ezért a Tűzállótéglagyárba kell belépniük. A plakátok vágott rózsakiállításra hívogatnak. Kiderül, hogy nem a rózsakiállítás vágott, hanem a rózsaszálakat metszették le a bokorról. A málnát és a földiepret öles betűkkel ajánlják a fagyasztott gyümölcskedvelők jóindulatába. Ettől a szokatlan ajánlattól megdermednek a fagyasztott gyümölcsök kedvelői. Csupa olyan példát idéztünk és idézünk, amelyekben az egybe- és kiilönírás fordítja más értelművé a szószerkezet vagy az összetett szó értelmét. Az egyébként különírt szó- kapcsolatokat érteni okokból néha egybevonjuk. Ilyen alkalmi egybeírásra lett volna szükség fenti és következő példáinkban is. tűzálló tégla, de tűzállótégla-gyár vágott rózsa, de — vágottrőzsa-kiáüítás fagyasztott gyümölcs, de— fagyaszt ott gyümölcs-kedvelő füstölt hús, de — füstölthús-vásár Bizonyosan egyetértünk abban, hogy a pattanásos bőrápoló krém — hírverés ide, hírverés oda — ijesztő szer. Mert ha a krémet is ellepték a pattanások — a helyesírási botlás következtében —, mi lesz a bőrápoló krém használójával? Kivirágzik tőle, kirügyezik, mint tavasszal a fák? Komolyra fordítva a szót: lehet és kell is nyelvgyötrés nélkül egyértelműen és hatásosan hirdetni. HERNÁDI SÁNDOR 1877. VII. 9.
