Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-07 / 185. szám, csütörtök

Nógrádi tájak Szabó Gyula emlékkiállítása A gazdag és sokrétű életmű különböző válogatási módot nyújt a kiállítás rendezőinek. Vagy egy korszak alkotásait mutatják be, vagy a képzőmű­vészeti technika egy ágában született műveket, például olaj­képeket, grafikákat, rajzokat, vagy a művész jellegzetes áb­rázolási témáiból rendeznek tárlatot. Ez utóbbi válogatási módot választotta a Nógrádi Múzeum Galéria Osztályának dolgozója Szabó Gyula születé­sének hetvenedik évfordulója alkalmából megrendezett em­lékkiállítás anyagának összevá- logatásakor. Szabó Gyula mű­vei közül nógrádi tájábrázolá­sait válogatta ki, olajképeket, akvarelleket. A kiállított olajképek 1937- től 1959-ig, és a negyvenes években készült akvarellek jel­zik a művész szemléleti válto­zásait, viszonyát a tájhoz. A hatalmas életműben, ame­lyet Szabó Gyula majd fél év­százados aktív művészi tevé­kenységével megteremtett a harmincas évek kezdetétől 1972-ben bekövetkezett haláláig, végigkísérhetjük tájábrázolá­sait, habár nem volt kifejezet­ten tájképfestő. Számára min­dig az ember volt a fontos, ví­vódásaiban, maga keresésében, a történelem és a társadalom vetületében. Szabó Gyulának a táj az emberi mozgás színterét jelenti, amely művészetének kiindulópontja. „A művészetben sohasem a puszta „természet“ jelenik meg, hanem mindenkor a természet társadalmasított ké­pe, amit a művész a természeti tárgyak és tulajdonságaik tu­datosan alakított viszonyában realizál", (Aradi Nóra) Egy táborozás elé Találkozni jó. Különö­sen napjainkban, az any- nyit emlegetett fölgyor­sult időben. Jó egy asz­talhoz ülni sok emberrel, beszélgetni örömökről, gondokról, megoldást sürgető problémákról; arról hogyan lehetne el­érni, hogy szocialista kö­zösségi szellemben és nagy alkotó kedvvel mind többen vegyenek részt kulturális életünk fejlesztésében; arról, hogyan lehetne még job­ban, eredményesebben rendezni közös dolgain­kat. A közösségi művelődés sok népszerű, másutt jól bevált, régóta haszonnal alkalmazott formája kö­zül keveset ismerünk, még kevesebbet haszná­lunk föl, így jobbára csak hagyományos, szel­lemiekben nem éppen gazdag rendezvényeken találkozunk egymással és — hogy egészen ponto­san fogalmazzak — azok­kal is, akik nem szellemi munkát végeznek. Pedig van mit mondanunk egy­másnak, van mivel segí­teni egymást a közműve­lődés szakadatián folya­matában, hiszen sokan élnek és dolgoznak kö­röttünk, akik mertek kezdeményezni, tudtak fiatalokat és idősebbeket is aktivizálni, akik nem hivatkoztak a szűkös le­hetőségekre, hanem ma­guk teremtették meg és használták ki a lehetősé­geket. Több szellemi találko­zóra van szükségünk, nézetek, vélemények, ta­pasztalatok cseréjére. Olyan nyári művelődési táborokra is például, mint amilyen szombaton nyílik az őrsújfalusi (No­vá Stráž) kempingben. Az ötnapos táborozást — amint arról hírt adtunk — a Vágsellyei Vörös­marty Klub és a CSEMA­DOK komáromi helyi szervezete rendezi. (bodnár) Á kiállítás koncepciójában le­szűkítette a táji ábrázolások körét, konkrétan a nógrádi táj­ra koncentrálva. A kiállított anyag gyakorlatilag Szabó Gyu­la két évtizedének munkásságá­ból mutat be egy témakört. Szabó Gýula művészi pályájá­nak sokféle állomása volt, mindegyiket kiváló művek jel­zik. Szakadatlan megújhodás jelzi életpályáját. Az alkotó em­ber nyugtalanságával reagál, minden természeti, társadalmi változásra. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója Szabó Gyula munkás­ságát méltató beszédében a ki­állítás ünnepélyes megnyitásán így vélekedett: Szabó Gyula váltogatja a műformákat, hogy minél teljesebben valljon az emberről. Etikus művész ő. E tematikus kiállítás arról győzi meg a látogatót, hogy Szabó Gyula vehemens alkotó egyéniség volt. Piklúrájában nemcsak a magyar romantikus­realista hagyományokat ötvöz­te. hanem a nagybányai és szolnoki iskola sajátos szemlé­letű látványfestészetét és az egyetemes modern festészet megteremtőinek. Van Goght Cé­zanne, Matisse és Picasso szem­léletmódjának eredményeit. Em­lékeztetőül: Losonc látképe (1937), Utca a város szélén (1940), Udvaron (1948), Vasár­napi látogatás (1948), Kerítés (1952). Ha megpróbáljuk összegezni e kiállításon szereplő művek alapján a húsz év jellegzetes vonásait, stílusbeli változásait, kirajzolódik előttünk néhány korszakhatár e két évtized al­kotó tevékenységében. Ilyen az 1937-es év, amely Szabó Gyula első nagy reprezentatív tárlatá­nak időpontja, amikor Pozsony­ban rendezett kiállítást a Káp­talan utcai kiállító-teremben. A tárlat meghozta a várt ered­ményt. Szabó Gyula elnyerte a Masaryk Akadémia aranyér­mét, párizsi tanulmányútra ka­pott ösztöndíjat. Újabb korszakot jeleznek Sza­bó Gyula művészetében az 1940 —43-as évek, amikor az Ipoly­sági Mesejáték-gyárban dolgo­zott mint tervező. A kor feszült politikai, társadalmi légköre, amelyet a Csehszlovák Köztársa­ság szétdarabolása. a fasizmus elterjedése, a gazdasági válság, a második világháború kirob­banása előtti időszak váltott ki, Szabó Gyula festészetében a szimbolikus értelmű kompozí­ciók egész során mérhető le: Golgota, Kálvária csikókkal, Hegyi beszéd. Ezekben az évek­ben készült tájképei valósággal vibrálnak. A kor feszült atmosz­férája még a viszonylag nyu­godt kompozíciókon, a város­széli házakat, udvarokat, kerí­téseket ábrázoló képein is je­len vatl: Nyomorúságos tavasz (1943), Utca a város szélén (1940), az akvarellek közül Őszi lángok (1945), Őszi szántás (1945). Szabó e korszakának konkrét szimbólumai a lovacskák. A fá­ból készültek jelzik az indítta­tást, a mesejátékgyárban vég­zett gyermekjátékok tervezését. 1940-ben készült egyik képén a festő tenyerén tartja a tarka és a piros lovacskákat. Már ezen a képen Is a megfogalmazás túllép a játékszer Puszta ábrá­zolásán. E szimbólum azokon a képeken teljesedik ki, amelye­ken a lovacskák élnek, s em­beri tulajdonságok hordozói. Meghatározó a szürke, fehér, vörös és pettyes lovak száma, majdnem mindig öt csikó van jelen, jelképei az öt Szabó testvérnek. Lényeges a csikók mozgásiránya az adott térben: Golgota (1942), Kálvária csi­kókkal (1943), Másutt a fehér ló táltosként ábrázolt, a sza­badság és a jóság szimbóluma, mint ezt az „Ipolyság 1943, MegfúlunkI“ kép jelzi. A kiál­lításon a lovak szimbóliumának változásait két képen figyel­hetjük meg: a Sárga legelőn (1942), és az Eső után (1950?). A ló alakja különböző eszmei tartalmak hordozója Szabó Gyu­la művészetében. Minden kor­szakában jelen van, de más­más értelmezésben. Az életmű teljes feldolgozásához hozzátar­tozna egy alaposabb tanul­mány, amely megkísérelné ér­telmezni a különböző korsza­kokban használt állatszimbóliu- mait. A lovakon kívül madár, bika, hal. majd a hatvanas évek második felétől az állatok tor­zított képe jelenik meg vász­nain, grafikáin, akvarelljein, rajzain. Az újabb korszakhatárt az 1947-ben készített művei jelzik, amikor a piktúrája a magyar- országi festésmódjával lesz ro­kon. Strandon (1947), Loson ct torony (1947), Anyám dísz- mákja (1948), Tavasz a kert­ben (1948), képeken pasztőzu^ sosan felrakott színekkel a hangulat, az atmoszféra meg­ragadására törekszik erőteljes ecsetkezeléssel. Az ötvenes években visszatér a korábban használt barna tó­nusokhoz Masková (1950), Sé tálók a parkban (1952), A kerí­tés (1952), Asszonyok az őszi kertben (1955), Apám taligája (1956). A kiállítás rendezői Szabó Gyula egyik legkedvesebb té­makörének felvillantásával em­lékeztek a Mesterre. Ahogy ezt a katalógus előszavában olvas­hatjuk „tesszük ezt nem az em­lékek nosztalgiájáért, hanem a tanulságért, az élet-igenlésért, amit képei tolmácsolnak“. FARKAS VERONIKA Ma Manóvá csipkekárpitjai Egy tehetséges fiatal művész, Darina Hollanová mutatkozik be első önálló tárlatán a Ma- jerník-galériában. Neve és mun­kái nem ismeretlenek, a tele­vízióiban is láthattuk már ere­deti megoldású göbözött csip- kekompozícióit. Az ő fantáziá­jában születtek meg a Lúčnica színpadképei. Kiállított már az NDK-ban is. A szerény, közlé­keny Hollanová Dolné Oreša- nyból származik, most Modrán él és dolgozik. 1960-tól a lausanne-i textil­művészeti bíennálék fellendí­tették a tapiszéria művészetét. Franciaországban, Spanyolor­szágban és Magyarországon lel­kes hívei akadtak a fonal mű­vészetének. Az utóbbi időben hazánk is kezd fölsorakozni a modern textilművészetet fej­lesztő országok közé. Az anyag jellege, a szál, a fonal szövé- si és csomózási technikája megkívánja az alapos megmun­kálást és roppant fontos sze­repe van az alkotó fantáziá­nak is. A növényi rostokból ké­szült textil helyet kap az épü­letek belső terében, amelyet harmonikussá tesz, merevségét ftloldja, tehát a textilművé­szet díszítő művészet. Darina Hollanová munkái mai valóságunk kifejezői, a gö­bözött és csavart, háncsból plasztikusan formált, jól stili­zált asszonyfigurákat alakít. Keze nyomán megelevenednek a szlovák falvak dolgos Barba­rái, Zsófiái népviseletben, Lú­čia ódon divatú ruhában és a Menyecskék. Meleg humorral jeleníti meg az állatokat (Kan­dúr, Macska, Bagoly). Kedves virágok nyiladoznak, naprafor­gók szirmai bomlanak bájos munkáin. A nagyméretű kom­pozíciókat hófehér rolettazsi- nórból csomózta. Plasztikusan tárul elénk a Szüret: sugárzó napfényben duzzadnak a szőlő­fürtök, telnek a puttonyok, a szekerek, mert buzgón tevé­kenykedik a bő termést meg­becsülő ember. Majd táncra perdül egy pár, s a táj mada­rak csiripelésétől hangos. Ezt az ízes, művészi megoldású mű­vet Hollanová a račai Vnb meg­rendelésére készítette, A. Kraj- čovič érdemes építésszel együtt. Ugyancsak a vele va­ló együttműködés eredménye a harmonikus kompozíciójú Család. A tehetséges Darina Hollano­vá finom megoldású munkái — véleményem szerint — megte­remtik „az egyensúlyt az em­ber és környezete között“. BÁRKÁNY JENÖNÉ Tizedszer Moszkvában Ma kezdődik a világ filmeseinek találkozója Moszkva ünnepi díszbe öltö­zött: a fellobogózott szovjet fő­város a világ minden tájáról összesereglett filmművészeti szakembereket, alkotó művésze­ket, a hírügynökségek és a saj­tó képviselőit köszönti, akik a X. moszkvai nemzetközi film- fesztiválra érkeztek, öt konti­nens filmművészete, Kelet és Nyugat ad itt kéthetes találko­zót. hogy méltóképpen adóz­hasson a film ünnepnapjainak. Kettős jubileum jegyében zaj­lik az idei szemle: . a szovjet fővárosban immár tizedszer rendezik meg a méreteit te­kintve — világviszonylatban is a legnagyobb és szakmailag is az egyik legtekintélyesebb film­seregszemlét. A fesztivált a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának szentelik, a szocialista forrada­lom emlékének, annak a forra­dalomnak, mely a világ, a né­pek életében új korszak kez­detét jelentette. A moszkvai fesztivált mindig is az különböztette meg a leg­ismertebb nyugati filmszemlék­től, hogy a világ összes filme­sének fórumot biztosít és a Karlovy Vary-i fesztivállal együtt Kelet és Nyugat között az összekötő kapocs szerepét tölti be. Ezt a nagyszabású se­regszemlét az jellemzi, hogy a népek közötti megértés és ba­rátság ügyén munkálkodik. A moszkvai fesztivál tehát a világ minden részéből összegyűlt ba­rátok találkozója, azoké, aki­ket ez a jelmondat egyesít: A filmművészet lm man izmusáért, a bekért, a népek barátságá­ért. E hagyomány jegyében ren­dezik meg az ideit is, melyen a régi'- barátok mellé újak is felzárkóznak, akiket elsősorban nem a kíváncsiság hoz vagy a seregszemle hírneve vonz a szovjet fővárosba, hanem az az őszinte elhatározás, hogy a fesztivál eszméje szellemében segítsék a haladás és az embe­riség ügyét. Alkotók, művészek és alko­tások kérnek szót ezen a talál­kozón, nézetek, vélemények cseréjére kerül sor, hogy a részvevők a világ sorsáért ér­zett felelősséggel a megértés és a közeledés eszméjének gya­korlati megvalósításán munkál­kodjanak. S a világ filmművé­szei ezen a találkozón nem csu­pán az egyre gazdagabb ered­ményeket felmutató szovjet filmművészetnek adóznak elis­meréssel, hanem annak az ak­tív békepolitikának is, mely­nek Moszkva — különösen az utóbbi években — jelképe lelt. A moszkvai fesztivál iránti rendkívüli érdeklődés elsősor­ban azzal magyarázható, hogy a jelentős seregszemle hagyo­mányai és jelszava teljes mér­tékben megfelelnek korunk szellemének. A világ filmművé­szetének haladó képviselői ugyanis alkotásaikkal aktívan közreműködnek az emberiség társadalmi fejlődésével kapcso­latos legégetőbb kérdések meg­oldásában, küzdenek a nemzeti függetlenségért, az elnyomás és az erőszak minden formája el­len. A moszkvai filmfesztivá­lok tehát mindig is a kultúra fejlődését, a békeharcot és a népek barátságát mozdították elő. A seregszemle iránt megnyil­vánuló érdeklődés azonban G Korábban az arab film jó­részt egyet jelentett az egyip­tomival. Később azután az egyes arab országok is kialakí­tották saját filmgyártásukat: Szíria, Algéria, Tunézia, Marok­kó, Irak és a legutóbbi idők­ben Kuwait. Tunéziában ma már öt játék- és húsz dokumen­tumfilm készül évente. A hazai produkciók nagy látogatottság­nak örvendenek, annál is in­kább, mert a lakosság ötven százaléka húsz éven aluli és a tévé konkurrenciája nem ját­szik szerepet. Az elmúlt két évben a tunéziai mozilátoga­tottság megkétszereződött. O^ISMÉT FILMRE VISZIK Shakespeare Otellóját. A ren­dező ez alkalommal Roman Po­lanski lesz. A szereposztás egyik érdekessége, hogy Jágót, a Rolling Stones együttes híres énekese, Mick Jagger játssza. Egyébként ez nem az első film- szerepe a neves énekesnek, előzőleg már két produkcióban vett részt. arról is tanúskodik, amiről az utóbbi évek több nemaetközl filmfesztiválja is lelzést adott már: hogy a világ filmművé­szetének erővonalai átrende­ződnek, s mind jelentősebb he­lyet kérnek maguknak az ún. harmadik világ filmjei, művé­szi színvonalukkal csakúgy, mint társadalmi kérdésfelveté­sükkel. Jelzi a világ politikai és társadalmi erőviszonyainak az átalakulását, ami iránt egyetlen, művészi és embert felelőssége tudatában alkotó művész sem lehet közömbös. Számadatok bizonyítják, hogy a moszkvai filmfesztivál te­kintélye évről évre nő. Míg az első fesztiválon 1959-ben 32 ország mutatta be filmjeit, ad­dig az idén kilencvenre emel­kedett a szemlén részt vevő nemzetek száma. Ha figyelem­be vesszük, hogy az eddigi se­regszemlék mindegyikén leg­alább ezer-ezer külföldi vett részt — neves színésziek, ren­dezők, operatőrök, kritikusok — akkor kiderül, hogy az el­múlt években szinte az egész filmvilág megfordult a szovjet fővárosban. A X. moszkvai nemzetközi filmfesztivált is a monumenta­litás és a nagy számok jellem­zik. A seregszemle keretében tulajdonképpen három önálló versenyt rendeznek. A játékfil­mek vetélkedőjén kívül meg­rendezik a gvermek- és ifjúsá­gi filmek, valamint a rövidfil­mek versenyét. A hivatalos ve­télkedőn kívül informatív vetí­téseket és szakmai bemutatókat is tartanak. Mivel a fesztiválra a Nagy Október 60. évforduló­ja évében kerül sor, megrende­zik a szovjet filmek retrospek­tív fesztiválját is, melynek so­rán nemzetközi közönség előtt első ízben mutatják be Szer­gej Eizenstein Patyomkin pán­célosának eredeti változatát. Kilencven ország 362 filmmel nevezett be a fesztiválra. A filmművészeti seregszemlére va­lamennyi szocialista ország el* küldte alkotását, s bejelentet­ték részvételüket a nemrég füg­getlenné vált, illetve a függet* lenségért harcoló országok is. A fesztiválon indiai, japán és amerikai filmművészek is be­mutatják műveiket, s az utóbbit azért is fontos hangsúlyozni, mert az elmúlt években az Egyesült Államok távol maradt a fesztiválról. A játékfilmek versenyére 35 ország filmjét fogadták el. A csehszlovák filmművészetet eb­ben a mezőnyben Stanisla# Strnad Fuss, hogy utolérd cí­mű alkotása reprezentálja. A Szovjetunió mint rendezőkor- szág két filmet indít. Az Éjsza­ka Chile felett című alkotás egy fiatal chilei és egy szovjet rendező közös munkája. A Só­lyom című grúz filmet pedig Georgij Danyelija rendezte. A magyarok Az ötödik pecsét cí­mű Fábri Zoltán filmet mutat* ják be. A játékfilverseíiy zsűri* jének elnöke Sztanyiszlav Rósz* tockij szovjet filmrendező. Hazánk egyébként mindhá­rom versenykategóriába bene­vezett. A gyermek- és játékfil­mek vetélkedőjén a Jánošík, a betyár, és a Barátnő című szlo­vák alkotásokkal veszünk részt, A rövidfilmek kategóriájában öt művel képviseltetjük magun­kat. Az informatív és a szak­mai bemutatókon az érdeklő­dők megtekinthetik a Rózsaszí­nű álmok, a Hangverseny a túl­élőnek, a Szerelmem, Rača, a Nagy fekete hegy című cseh­szlovák filmeket. A fesztiválra az idén is több ismert személyiséget hívtak meg, mintegy 1200 vendéget. Az „előrejelzés“ szerint ellátogat Moszkvába az olasz Michelan­gelo Antonioni, a japán Kane- to Sindo, az NDK-beli Thorndi­ke-házaspár, a román Popescu- Gopo, az amerikai Francis Ford Coppola. A fesztivál vendégei között lesz a Metro Goldwyn Mayer, az United Artists és más amerikai filmvállalatok több ve­zetője s számos népszerű mű­vész és alkotó, köztük több csehszlovák filmes is. « Színesnek, változatosnak ígér­kezik a X. moszkvai nemzetközi filmfesztivál. Hisszük, hogy a jelentős művészeti esemény — a hagyományokhoz és a jelszó­hoz híven — ez évben is haté­konyan segíti a társadalmi ha ladás, a népek közeledésének ügyét. (tölgyessyí 1977. VII

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents