Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-01 / 179. szám, péntek
A szocializmus általános torrönvszßriisegei egységesek h „demokratikus szocializmus” hamis mítosza Vitathatatlan az erőviszonyoknak a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára történt történelmi eltolódása, amely tovább is folytatódik. Mind nagyobbak a tehetőségek arra, hogy az emberiség eredményesen haladjon előre a beke és a társadalmi haladás útján. A reális szocializmus előnyei, tervgazdaságának fölénye, dinamizmusa különösen plasztikusan kirajzolódnak a kapitalizmus általános válsága további elmélyülésének, az egész, tőkés rendszer gazdasági megrázkódtatásainak a hátterében. Nem kis múrtékberr ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években egyre no a tudományos szocializmus tekintélye és népszerűsége a szeles néptömegek körében. A világ nem szocialista részében egyidejűleg, mint ismeretes, elterjedtek a szocializmus nem- marxista koncepciói. Mi az alapja ennek a hely zetnek, honnan erednek ezek a koncepciók? Er röl beszélgetett az AFN munkatársa, NYlKOLAI LJUBüMIROV JEVGENVIf ZSUKOV neves szovjet tudóssal, akadémikussal, a történelemtudomány általános módszertani kérdéseivel foglalkozó számos alapvető mű szervezőjével, a szovjet ja- panisztikái iskola egyik neves képviselőjével, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája történelem tudományi osztályának titkárával. 1977 VII. 1. jevgenyij Zsukov: A ka pila- lizmusmból a . szocializmusba való forradalmi átmenet jelenlegi szakasza számos konkrét kérdést vetett fel különböző országok és népek elölt az átmenet formáira vonatkozóan. A kapitalizmus mint társadalmigazdasági rendszer képtelen másmilyen távlatot adni a néptömegeknek, mint kegyetlen kizsákmányolást, erősödő társadalmi egyenlőtlenségei, bizonytalan jövőt. Ezt bizonyítja a kapitalizmus egyre elmélyülő általános válsága is, amely a gazdaságtól az ideológiáig, kultúráig és erkölcsig a kapitalizmus minden területét átfogja. Természetesen, a nem szocialista világ ilyen helyzete ösztönzi a társadalmi és politikai erőket, hogy keressék a szociális fejlődés útjait. A szocializmus felé fordulnak. A szocializmus nemcsak a világ társadalmi átalakításának világos távlatát nyújtja a népeknek, hanem mindinkább megvalósítja a gyakorlatban a humanizmus, az egyenlőség, az igazságosság eszményeit. KÉRDÉS: A szocializmus nemmarxista koncepcióinak megvizsgálása során nem nehéz észrevenni, hogy lényegüket tekintve egymásnak ellentmondó nézetek és eszmék széles skáláját képviselik. Ön szerint milyen forrásokból táplálkozik a nem-marxista eszmei irányzat? VÁLASZ: A források és « környezet nagyon tarka képet mutatnak. Itt különféle társadalmi rétegek játszanak szerepet: a parasztság, a városi kispolgárság, az értelmiség, melynek jelentős része helyzetét tekintve bérmunkaerő és közeledik a munkásosztályhoz, a munkásosztály kiváltságos vagy politikailag nem eléggé érett elemei. A lakosság nem proletár rétegeinek tudatában a szocialista eszmények és célok néha tévhittel, utópista nézetekkel, előítéletekkel fonódnak Össze, amelyek társadalmi természetükből erednek. A városi és falusi kispolgárság bizonyos részében bizalmatlanság, sőt ellenséges érzület nyilvánul meg a fórra* dalmi eszmék hordozójával — a munkásosztállyal szemben. Mások meg illúziókat táplálnak azzal kapcsolatban, hogy a legélesebb problémák részleges reformokkal is megoldhatók, anélkül, hogy érintenék a termelőeszközök magántulajdonának alapjait és a tőkés termelési viszonyokat. Itt tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista eszmék terjedése két ellentétes társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — küzdel* mének körülményei között, kiéleződött ideológiai harc közepette, rendkívül bonyolult politikai helyzetben történik. A nemzeti felszabadító mozgalmakban részt vevő különféle nemmarxista pártok vagy csoportok gyakran szocialista jelszavakat hangoztatnak ezzel magukkal vonva a tömegeket, ám e jelszavakat csakis népszerűség- hajhászásra használják. KÉRDÉS: A nem-marxista szocializmus koncepciói között a legelterjedtebb az ún. „demokratikus szocializmus". Miben különbözik a szocializmus marxista—leninista értelmezésétől? VÁLASZ: A szocializmus marxista—leninista koncepciója és a „demokratikus szocializmus“ közötti gyökeres különbség mind a szocialista rendszer lényegének az értelmezésében, mind a szocialista építés útjainak a meghatározásában van. A marxisták—leninisták számára a szocializmus a lökés társadalmi viszonyok gyökeres átalakításának az eredménye, s ez mind a politika, mind a gazdaság egész területét áthatja. Emellett mindenkor tekintetbe veszik, hogy a gazdasági viszonyok meghatározó szerepel játszanak bármilyen társadalmi -gazdasági alakulat keletkezésében és fejlődésében. A szocialista társadalom csak akkor valósul meg, ha a politikai hatalom annak a munkásosztálynak a kezében van, amely a dolgozóknak a társadalom átalakításáért vívott harc élén áll, gyökeresen megváltoztak a kapitalizmusra jellemző gazdasági viszonyok: felszámolták a termelőeszközök magántulajdonát — a termelőeszközök népi tulajdont alkotnak. Ez teljes mértékben kizárja ember ember általi kizsákmányolását. Ezek a szocializmus építésének alapvető, általános törvényszerűségei. A ,,demokratikus szocializmus'' híveinek fő elvei elvontan értelmezett, absztrakt demokráciát. azaz tisztán formális demokráciát jelentenek, nem pedig harcot azért, hogy a munkásosztály kivívja magának a hatalmat. A kapitalizmus gazdasági viszonyait is megőrzi. A „demokratikus szocializmus" tói Idegen a tulajdonviszonyok megváltoztatása, abból indul ki, hogy a társadalmi eszközök társadalmi tulajdonba vétele nem feltétlenül szükséges. A „demokratikus szocializmus“ ideológusai által kidolgozott stratégia a fennálló rendszer alapjait nem érintő fokozatos reformokra irányul. A polgári demokratikus, pluralista politikai rendszert úgy állítja be, mintha az utat nyitna a szocialista fejlődéshez. A burzsoá demokrácia a valóságban a nagytőke valóságos uralma megőrzésének és szilárdításé-1 nak egyik formája. A demokráciáért, a komoly társadalmi-gazdasági és kulturális reformokért folytatott küzdelem önmagában is fontos. A dolgozóknak e területen elért vívmányai bizonyos mértékben korlátozhatják a kapitalizmus hatalmát és megteremthetik a kapitalizmus pozíciói elleni további támadás feltételeit. Ám a demokráciáért vívott küzdelem támogatására síkraszálló kommunista pártok nem öncélnak, hanem eszköznek tartják az ilyen harcot, amely megkönnyíti a szocialista átalakulásokra mint a szocializmushoz vezető fokra való áttérést, amely azonban sohasem pótolja a szocializmust. A reformok önmagukban nem érintik a kapitalizmus alapjait következésképpen nem képesek felbomiasztani gazdasági és politikai hatalmának alapjait. Ilyen célt csak a szocialista forradalom tud elérni. Ezt bizonyítják egyes, már hosszú ideje hatalmon levő szocialista és szociáldemokrata pártok tapasztalatai is, szemléltetően rácáfolva arra a mítoszra, hogy a kapitalizmus „felépülhet a betegségéből“ és az „általános jólét“ társadalmává válhat. KÉRDÉS: Nyilván Ilyen helyzet jellemzi a fejlett tőkésor- szágokat. ön szerint milyen forrásokból erednek a nemmarxista szocializmus különféle koncepciót az ázsiai és afrikai fiatal nemzeti államokban? VÁLASZ: Az imperializmus gyarmatrendszerének összeomlása különféle bonyolult, sokoldalú szociális-gazdasági folyamatokat kelteit életre a felszabadult országokban, amelyek különböző társadalmi fejlettségi fokon állnak. Egyes országokban még túlsúlyban van nak a kapitalizmus előtti viszonyok, melyok néha a legkülönbözőbb rendszerek bonyolult egybefonódasát jelentik. A nemzeti függetlenség kivívása ezekben az országokban az alapvető kérdést, a politikai kérdést oldotta meg. Ám nyomban felvetődött egy új, a legélesebb és <i legsürgetőbb kérdés: milyen utat kövessenek a jövőben? Hogyan szabaduljanak meg a gazdasági elmaradottságtól vagy a tőkésországoktől való függőségtől. A kapitalizmus mint kizsákmányoló és a szabadság elfoj- tója elvesztette ezen országok népeinek a bizalmát. A szocializmus viszont a legvonzóbb eró volt és marad is számukra. Ám a fiatal államok társadalmi viszonyainak sajátossága — a munkásosztály kis létszáma, a parasztság és a kispolgárság túlsúlya, a gazdasági fejletlenség, olykor a függőség a tőkés világgazdaságtól, a nemzeti burzsoázia különféle csoportjainak feltűnése a politikai küzdőtéren — a szocializmus kü lönféle nem marxista koncep dóinak a felbukkanását idézi elő. Természetesen, ezek helyes irányban is elősegíthetik a fej lődést, megközelíthetik a tudományos szocializmust. Azok a forradalmi demokrata pártok, «melyek a szocializmusba való átmenet távlatai tartva szem előli a nem kapitalista fejlődés útját követik, nagy mértékben visszatükrözik a széles néptömegek — a parasztság, a munkásosztály, a haladó értelmiség, a hazafias érzelmű tisztek érdekeit. KÉRDÉS: Különböző országok szocialista építésének, azonban időben, a kiindulási szintben, n gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok befejezettségében is különbségei vannak. Milyen legyen a rendelkezésre álló tapasztalatok ■ tanulmányú zásának legésszerűbb megköze ütése? V Ah ASZ: Mindenkor szem előtt kell tartani, hogy a szocializmushoz vezető utat, fő vonásait a valamennyi szocialista ország fejlődésére jellemző általános törvényszerűségek határozzák meg. Ugyanakkor a törvényszerűségek egysége nem zárja ki megjelenési formáik különbözőségét. A szocialista építés lényegének és konkrét formáinak kutatása során mindenekelőtt a termelőerők állapotát jellemző objektív adatokból, a gazdasági alap- és a felépítmény sajátosságából kell kiindulni. Az egyes szocialista országok fejlődésének egyéni jellegzetességei nincsenek ellentétben a szocializmus és a kommunizmus építésének általános törvényszerűségeivel, amelyek minden szocialista országra nézve egységesek. Az ilyen országok közötti különbségek nem érintik a szocialista társadalmi viszonyok lényegét. Durva hiba volna, ha eltúloznánk vagy abszolutizálnánk az egyéni különbségeket, amelyek a kommunizmus első fokán különböző fejlődési szakaszokban fellelhetők. Az egyes szocialista országok fejlődésének sajátosságai semmiképpen sem változtatják meg az általános törvényszerűségek érvényességét és nem vonnak maguk után „különféle szocializmusokat (APN/ Olvastuk,.. A szabadság és a „szabadság" A szabadság társadalmi viszony s így konkrét társadalmi cfeszefüggése’k és kapcsolatok nélkül nem létezhet. Vladimír Gerloch ezzel a megállapítással kezdi Szocializmus — a felszabadított munka társadalma című, a Rudé práv óbon megjelent cikkét. A szabadság történelmi útjáról szólva megállapítja, hogy politikai követelményként először .a feudalizmus elleni forradalmi harcban lépett fel. Már akkor megmutatkozott, hogy e fogalom mást jelent a burzsoázia számára akkor, amikor a feudalizmus ellen harcol, és más akkor, amikor politikai hatalomhoz jutott. A szerző ezután jellemzi a kapitalista társadalmat: m burzsoá társadalomban a termelőeszközök a burzsoázia tulajdonát képezik, s ezért a munkásosztály kénytelen munkaerejét áruba bocsátani. A munkás személye szabad a kapitalizmusban. Ez mindenképpen haladást jelent a feudalizmussal szemben. Azonban a kapitalista és a munkás, a vevő és az eladó csak látszólag egyenjogú partnerek. Ha létrejön az adásvétel, akkor a munkás munkaereje az érték- többlet forrása lesz, s az eredmény a termelőeszközök tulajdonosát, a burzsoáziát gazdagítja. Ebből az alapból alakult ki a kapitalista társadalom struktúrája. Napjainkban, amikor a kapitalista országokban élő munkások száma, szervezettsége, öntudatossága és harci elszántsága fokozódik, kivívtak maguknak néhány demokratikus szabadságjogot. A burzsoázia számára a szabadság a kapitalista társadalmi viszonyok zavartalan működésének megőrzését, a munkások fokozott kizsákmányolását és a tőke növelését jelenti. A munkásosz tály számára a szabadság a kapitalista viszonyok megsem inisítésére irányuló forradalmi tevékenység. Az ember felszabadításáért Indított küzdelem a szocializmusért vívott harcban kezdődött. A kapitalista gazdaságra jellemző a relatív munkaerőtöbblet, a munkanélküliség, ami a kapitalizmusban a munka termelékenysége és intenzitása fokozásának az eredménye. Mivel a kapitalista rendszer állandó velejárója a munkanélküliség, ezért ebben a társadalom ban idegen a munkához való log fogalma. Az említeti jog érvényre juttatása csakis a kapitalista társadalmi kapcsolatok megdöntésével, a munka felszabadításával valósítható meg. Az ember felszabadítását a marxizmus—leninizmus mint a társadalmi és a természeti erők feletti uralom és megismerés folyamatát tekinti. Á szocialista forradalom a munkásosztály kezébe adja a hatalmat, s ez politikai felszabadulásához vezet. Azzal, hogy államosítja a termelőeszközöket, a munkaerőt szabadítja meg áru jellegétől. Megszünteti a kizsákmányolást, ezzel megvalósítja a szociális felszabadu- last. A kulturális forradalom az emberek tudatának szocialista átalakulását jelenti — meghozza a szellemi felszabadulást. A szocializmus és a kommunizmus tehát nemcsak biztosít la a munkához való jogot, de felszabadítja a munkát, megváltoztatja jellegét. A szerző többek között Jeszö .gézt: társadalmunk és korunk szabadsága a dolgozók millióinak a lövő céltudatos kialakításához, a társadalom és az egyén sokoldalú fejlődéséhez szükséges anyagi és társadalmi feltéielek megteremtéséhez való iogol jelenti. A munko igazi értelme A pszichológusok bebizonyították. hogy a munka mint az ember megnyilvánulásainak egyik alaptípusa, összefügg az aktivitás igényével. Fiatalkorban ez még csupán a játékban mutatkozik meg. Később a munka az ember életében kétféle szerepet tölt l>e: 1. az alapvető szükségletek kielégítésének eszköze (élelembeszerzési, 2. a munka önmaga is alapszükségletté válik, s az ember önmegvalósítási igényében nyilvánul meg — állapítja meg Vojtech Veselý; A munka humanizálása című, a Pravdában megjelent írásában, majd kifejti, hogy társadalmunk egyik időszerű problémája az embereknek a munkához való viszonya. Az ok: a munka — éppúgy. mint a szocializmus más jelenségei — magával hozta az előző évszázadok, de főleg a kapitalizmus negatív jegyeit. Nem kell hangsúlyozni, hogy a kizsákmányoló társadalmi rendszerben a munka az el* nyomókat gazdagító jólét forrása, a munkásoknak pedig csupán a létminimumot biztosítja. A rabszolgák számára a munka a kiszámíthatatlan sors értelmetlen adományát lelentet- tette. Ezért dolgoztak nyílt fizikai kényszer alatt. A feudalizmusban gyengül a munkára való nem gazdasági jellegű kényszerítés, ami megköveteli a munka meggyőzőbb erkölcsi magyarázatát. Ezt a feladatot az egyház végezte. A kapitalizmusban az „egyébként“ szabad dolgozóra már csak gazdasági nyomás nehezedik. Ha ugyanis nem adná el munkaerejét, akkor éhhalál fenyegetné. A szerző Guido Fischer német burzsoá teoretikust idézi, aki megállapítja: a proletariátus lényege. hogy nem lel örömet munkájában, nem képes vele azonosulni, kényszerből eltölt nyolc óíát, s türelmetlenül várta a műszak végét. Flschert azonban az már nem érdekli, hogy mindez miért van így. Rá kellene ugyanis mutatnia a kizsákmányolásra, le kellene lepleznie azt, hogy a töke lefölözi a munka eredményeit. Majd így folytatja Veselý: Ilyen örökséggel kezdődött et a szocializmus építése. Ezt semmilyen dekrétummal sem lehet megváltoztatni, mert a szocializmus átmenetet képez a kapitalizmus és a kommunizmus között, vagyis a kapitalizmus termelőerőinek fejlettségi fokára épül. A munkához való szocialista viszony kialakítása a társadalom forradalmi feladja. Ehhez nem elég a nevelés, hanem meg kell változtatni a munka jellegét és a munkaerő-kifejtés feltételeit. Arra kell törekedni, hogy i munka az ember belső igényéből fakadó alkotó tevékenység legyen. A munka humanizációjának lényege, hogy ne gátolja az ember univerzális képességeinek érvényre juttatását, hanem fejlessze a képességek sokoldalúságát. Néhány ember szerint a munka az embernek nem szerez örömet, amíg teher lesz. Ez azonbun nincs így. A munka után érezhető bizonyos fokú fizikai vagy szellemi fáradtság, a teljes automatizácíó feltételei között Is. Erősíteni kell azt a tudatot, hogy társadalmunkban minden munkás a gazdasági sikerek fontos eleme. El kell érni. hogy a munkához való viszonyt ne csak a személyes motiváció ffizetés) jellemezze, hanem érezze a munkás munkájának üzemi, sőt nemzetgazdasági jelentőségét. Fontos, hogy az ember ne csak a termelési probléma megoldásában váljon érdekeltté hanem érezze a siker örömét, amely úl erőfeszítésekre ösztönöz. A szerző azzal fejezi be cikkét, hogy ez a specifikus emberi tevékenység így válhat valamennyiünk számára élménnyé. a megelégedés forrásává és az emberi érvényesülés érzésévé. IkiJ
