Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-28 / 206. szám, csütörtök

A tejtermelés rekorderei HALLGATTAK A KOMMUNISTÁK SZAVÁRA • NEM ISMERNEK LEHETETLENT • JÓ MUNKALÉGKÖR A SIKEREK TITKA — Párton kívüli dolgozóink a kommunisták példamutatását követve öntudatosan és lelki- ismeretesen teljesítik feladatai­kat. Minden részlegben dere­kasan helytállnak a munkában hangsúlyozta Brányik György elvtárs, a Gombai (Hu­bice) ÁG üzemi pártbizottsá­gának elnöke a legutóbbi nyil­vános pártgyűlésen elhangzott beszédében. Rövid idő múlva e kijelentés után ismét találkoztam a párt- bizottság elnökével s neki sze­geztem a kérdést: — Mázsával mérjük a ga­bonát, literrel a tejet, méterrel a távolságot s koronával a gazdálkodás eredményeit. De - mivel mérik a gazdaság üzem­egységeiben a legfontosabbat, az emberek gondolkodásának, belső magatartásának alakulá­sát, amit beszámolójában öntu­datnak nevezett? Biztató jelek Üjvásáron — Mértékegység erre nin­csen. Vannak viszont csalhatat­lan jelek, amelyekre figyelni legalább annyira szükséges, mint mondjuk a tervek teljesí­tésére, a hozamok, a költségek és a jövedelem alakulására. Ha azonban közelebbről is érdekli ez a kérdés bátran ellátogat­hat az újvásár) részlegünkbe. A 130 lakost számláló tele­pülés határa a Kis-Dunáig hú­zódik. Városi igényeket kielé­gítő korszerű lakásaival sem mi sem emlékeztet a régi ma­jorságra. Mindenütt példás a rend és a tisztaság. Miskó István, a kommunista részlegvezető, ismerősként üd­vözöl. Láthatóan örül az első benyomások alapján megfogal­mazott észrevételeimnek. — Idestova tizenkét éve, hogy idekerültem. De engern még a régi majorság inkább taszító, mint vonzó képe foga dott.. A mezőgazdasági termelés szervezésében, Irányításában jártas szakember sehogy sem tudott megbékélni az állapo­tokkal s a pártalapszervezet segítségét kérte a kedvező munkaköri légkör kialakításá­hoz. — A munkakedv növelésé­nek egyik sarkalatos kérdése a dolgozókról való gondosko­dás, elsősorban is a lakásigény kielégítése. Csak ezután gon­dolhattunk a mezőgazdaság „nehéziparának“, a szarvasmar­haprogram teljesítésének gya­korlati megvalósítására. A részlegvezető közvetlen munkatársai csakhamar meg­sejtették, hogy Miskó elvtárs az igényes program segítségé­vel tulajdonképpen a tejterme­lés felfuttatására törekszik, mert a következő években már a 4000 es évi tejhozam eléré­sét tűzte ki célul. A pártalapszervezet segítségével Ezzel párhuzamosan a mun­kaerőkérdést is meg kellett ol­dani. De hogyan, ha abban az időben a fejőgulyás szakmára egyetlen fiatal sem vállalko­zott? — Ez igaz — folytatta Mis­kó elvtárs. — De a lakások építésénél felfedeztem egy vi­dékünkről érkező fiatalembert, Faluk Karcsit, aki idénymun­kásként dolgozott a kőműve- . sekkel. Azt mondtam neki: — Mi történne, ha átjönnél hoz­zánk az állattenyésztésbe? Hi­szen, ha szorgalmas leszel, anyagilag is többre vi heted, mint a kőműveseknél. Rövid gondolkodás után elfogadta az ajánlatot, a tenyészállatokhoz osztottuk be, hogy mielőbb át­essen a „tűzkeresztségen“. A kőművesből lett fiatal, ta­nulékony állattenyésztő csak­hamar elsajátította a mesterfo­gásokat, beváltotta a hozzá fű­zött reményeket és a kommu­nisták kezdeményezésére létre­jött a szocialista niunkabrigád cím elnyeréséért versengő munkáskollektíva hasznos tag­jának bizonyult, s később a ta­pasztalt fejőgulyásokkal a te- bénistéllóban dolgozott. A szocialista munkabrigádok tagjai ígéretesen teljesítették feladataikat, szorgalmasan el­végezték munkájukat. Arra azonban kevesen jöttek rá, hogy a tejhozam fokozására önmagában a szorgalom nern elegendő. Étihez a tartástech- nika korszerűsítése, a takar­mányozás javítása és a napi háromszori fejés egyaránt szükséges. A helyes szemlélet és a jobb hozzáállás kialakításában dön­tő jelentőségű volt, hogy a párt- és a szakmai oktatás ke­retében a dolgozók felismer­ték: akkor élnek korszerűen., ha legjobb képességeik szerint tesznek a közösség érdekeiért. S ha nagyobb lesz a tejhozam, ezzel arányosan több lesz a keresetük is. Hallgattak a jó szóra Csoda ugyan nem történt, de a fejlődés kerekét nagyban elörelendítette a fejőgulyások kezdeményezése. A versenyző fejőgulyás-kollektívának mind a 48 tagja már 1972-ben meg­érdemelten vallliatta magáénak a szocialista munkabrigád cím bronz fokozatát. A tejhozam napról napra nö­vekedett. Az év végén 10,88 li­teres átlagot mutattak ki te­henenként. A következő esz­Paluk Károly kiváló eredményeket ért el a tejtermelésben. (A szerző felvétele) tendőben az évi fejési átlag 11,80-ra, 1974 ben 12,50-ra az elmúlt évben pedig 13,66 liter­re növekedett. Ám a legjobbak, mint Stercel Károly, Tóth La­jos, Szabó Erzsébet, Sztra- nyovszky Zoltán eredményei a 15 literes hozamot is megkö­zelítették. A 25 éves Paluk Ká­roly húsz darabot számláló ál­lománya évi átlagban számol­va 6132 liter tejet adott, ami 16,84 literes napi hozammal egyenlő. — Mi az eredmény titka? — kérdeztem Paluk Károly fe- jőgulyástól, aki hatezres ered­ményével kerületi viszonylat­ban is rekordot állított fel a tejtermelésben. — Szerintem a korszerű ta­karmányozási technika, ame­lyet jól kiegészít a legeltetés. No meg a Miskó elvtárs java­solta napi háromszori fejés be­vezetése, ami ugyan többlet­munkát igényel, de kamatostól visszatéríti a befektetést. A fejőgulyós láthatóan büsz­ke az elért eredményekre s ar­ra, hogy kollektívája elnyerte a szocialista munkabrigád cím ezüst fokozatát. — Mi azonban — vette át ismét a szót — nem elégszünk meg ezzel, az aranyérem meg­szerzését tűztük célul az NOSZF 60. évfordulójára tett kötelezettségvállalásainkban. A szocialista munka­brigád tagjai közül Paluk Károly hatezres, nyolcán ötezres tejhozammal di­csekedhetnek, az év vé­géig 1,5 millió liter tejet adnak a közellátásra. S ebből könnyen arra a meggyőződésre juthat nánk, hogy az idén nem törekszenek többre, hi­szen a gazdaság terve sem ír elő nagyobb tej - hozamot. Ez igaz. Ám nem mindenki érte el az üzemrészlegben az ötez­res szintet. Vannak gyengébb eredményeket felmutató fejőgulyások, akiket a jók és a leg­jobbak szintjére kell emelni, mert az ezüstér­mes szocialista munka­brigád tagjainak ez is becsületbeli kötelessé­gük. SZOMBATH AMBRUS A kollektív szerződések ellenőrzéséről A kollgktív szerződések, ame­lyeknek hazánkban már több mint 20 éves hagyományuk van, nemcsak a szakszerveze­teknek a gazdasági fejlesztés és a dolgozók ellátásának javí­tásáért vállalt együttes felelős­séget fejezik ki, hanem a szak- szervezetek és a dolgozók köl­csönös kapcsolatait is. A kollektív szerződések je­lentőségét a (X. országos szak­szervezeti kongresszus is hang­súlyozta. A kongresszus hatá­rozatában többek között ez áll: „A kollektív szerződések előké­szítését, jóváhagyását, folyama­tos és nyilvános ellenőrzését a dolgozók lehető legnagyobb számú részvételével kell meg- tartafii a kollekt ivük problé­máinak megoldása érdekében. A kollektív szerződések nem teljesítése esetén az érvényes jogi előírásokkal összhangban következetesétiben kell jellép­ni." A kollektív szerződések fél­évi és évi teljesítésének fcllen- őrzésél valamennyi dolgozó részvételével nyilvánosan kell megtartani minden munkahe­lyen. A nyilvános ellenőrzés során minden munkás, műsza­ki-gazdasági dolgozó és szak- szervezeti tisztségviselő felszó­lalhat, illetve fel kell, hogy szólaljon. Az ellenőrzés ered­ményét nyilvánosságra kell hozni, sőt azokat az intézke­déseket is, amelyeket az egyes feladatok nem teljesítése esetén foganatosítanak. A kollektív szerződések telje­sítésének ilyen értékelése is méretekkel és tapasztalatokkal szolgál a gazdasági vezetőség, valamint az üzemi, illetve a vállalati szakszervezeti bizott­ságok további munkájához.. Át­tekintést nyernek a vezetők és a beosztottak kapcsolatáról, a társadalom szükségletéinek ki­elégítéséhez való viszonyukról, a dolgozóknak a munkaszerve­zés színvonalúra és a kialakí­tott forrásokkal való gazdálko­dásra vonatkozó nézeteiről, az egyes dolgozók és a kollektí­vák szükségleteiről. A 'szerzett tapasztalatok az új kollektív szerződések előké­szítése szempontjából is igen Köntörfalazás nélkül VITA A MŰHELYBEN > Már jó néhány hét eltelt azóta, hogy Klement Svantner, a breznói hídgyár egyik ezüstérmes szocialista munkabrigádjának vezetője hazaér­kezett a IX. országos szakszervezeti kongresz szusról. Akkor első útja František Majerčík elvtárshoz, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökéhez vezetett. Megbeszélték, hogy nem elég átadni a kongresszuson szerzett benyomá­sokat és szubjektív észrevételeket, hanem annál fontosabb ismertetni azokat a feladatokat, ame­lyeket Hoffmann elvtárs beszámolójában érin­tett és amelyekről a kongresszusi vitában is szó volt. Gondolok itt a tervteljesítésre, az anyagmegtakarításokra, a, munkaszervezésre.' Ezekről a dolgokról nyíltan, köntörfalazás nél­kül kell beszélgetni az emberekkel. — Amikor a szomszéd csarnokban nemrég a tízórai szünetben a tervteljesítésről folyt a vita, egy fiatal munkás ily módon ellenkezett: Tehát teljesíteni kell a tervet, egyre jobb tel­jesítményt kell nyújtani. Csakhogy hogyan le gyen kedvem dolgozni, ha mindig keveset ke resek. Svantner elvtárs, aki már 27 éve dolgozik a hídgyárban erre is tudott válaszolni: — Persze, hogy nem keresel sokat, mert nem teljesíted a normát, mint a többiek. Vajon miért? Azért is, mert nem egy esetben tíz percet is kint vársz a szirénázás előtt a gyár udvarán. Meg azért is, mert az étkezdébe min­dig te mégy elsőnek ebédelni és utolsónak jössz ki onnan. A többiek már dolgoznak, és te még mindig a cigarettádat szívod. — Érdekes volt az a múltkori beszélgetés is a raktárosok munkahelyén, amelyre meg­hívtak — mondja. — Ez nagyon fontos munka­hely. Rajtuk is múlik ugyanis, hogy az építő- daruk kiválóan működjenek. Egyes tartozékai­kat és alkatrészeiket, amelyek súlya 30 kg és 20 tonna között mozog, itt hegesztik össze, fúrják, maratják és raktározzák. Innen a komp­ién berendezéseket tovább küldik más üzem­egységekbe. Elmondja, hogy amikor Husák elvtárs köszö­netét mondott a dolgozóknak az üzemekben, az iskolákban, a mezőgazdaságban és más munka­helyeken végzett jó munkájukért, akkor a fiúk­ra, meg a műhelyre gondolt Sokszor úgy tűnt, hogy a feladatokat nem tudják teljesíteni, még­is sikerült. Hiába, számukra a terv törvény. Július Köböl — egyébként megbízható és ta­pasztalt dolgozó — rábólíntott:- Rendben van, a terv törvény. És a minő­ség is. Miért kell azonban akkor annyit, sőt fölöslegesen küszködnünk sokszor a hónap vé­gén? Hiányoznak az anyagok, hátráltat ben­nünket a mechanikai műhely és különösen az a csarnok, ott ni! Ogy néz ki, mint egy anyag­raktár. Ha jobban megszerveznék a munkát, töbl szabad szombatunk lehetne. Azt hiszem, hogy az, ami a szakszervezeti kongresszuson a munkaszervezés javításáról elhangzott, ránk is vonatkozik. Vajon, ez a műhely miért nem teljesíti idejében összes kötelességét...? Ezután csak úgy követték egymást a kérdé­sek: Miért marad el a vágóüzem? Mert elavul­tak a gépek. Az étterem kicsi, miért kell fölöslegesen hosszú ideig az ebédre várakozni? Persze, az új étterem már épül, csak túl lassan. Miért kell tőlük a vashulladékot előbb a piesoki gépgyárba szállítani és csak onnan a podbre­zová! Vasgyárba? Miért kell a Sverma Vasgyár bádoglemezét előbb Zilinába szállítani, s onnan vonattal visszafelé utaztatni kb. 140 kilométert? A termelés helyéről csak 8 kilométer utat kel­lene megtennie. Svantner elvtárs akkor jól megjegyezte Ale­xander Dubéci, jozoj Suhajda, Stefan Predajňa meg a többiek megjegyzéseit. Lehet, hogy már holnap vagy néhány napon belül továbbadja őket a vállalat felelős dolgozóinak. Az embereknek igazuk van Hatalmas és eddig felhasználatlan tartalékok vannak a .munka- szervezésben, az irányításban és az ellenőrzés­ben — mondja. Majerčík elvtárs, az üzemi szakszervezeti bi­zottság elnöke igazat ad neki: — így van. Beszélni fogunk ezekről a kér­désekről a termelési értekezleteken, a szak- szervezeti taggyűléseken és a példás dolgozók a k li v <i ér t e k e Z le t e in. örülünk annak, hogy a pár- tonkivüliek is segítenek feltárni a tartalékokat. Olyanok, mint Klement Svantner munkás. Hal­lották, mit mondott. Pedig ő nem párttag. Igen. A szakszervezeti kongresszus párton- kíviili küldöttje egyúttal a CSKP agitátora is. BÁTORI JÁNOS értékesek. Mindenekelőtt azok? ról a fejezetekről van szó, amer lyok a termelési és a társada? lompolitikai feladatokról szól? nak. Hiszen általánosan ismert és a XV. pártkongresszuson is hangsúlyozott alapelv, hogy a dolgozók jogos követelményei­nek és igényeinek kielégítése a termelésről való gondoskodás leghatékonyabb megnyilatkozá­sa, s csakis ilyen módon érhe? tünk el további átütő sikere» két. A kollektív szerződések tel? jesítésének félévi ellenőrzése tehát nemcsak a gazdasági lervfeladatok teljesítésének megállapítására nyújt alkalmat. Megtudhatjuk, hogy egyenlő arányban növekedik-e a dolgo­zókról való gondoskodás szín­vonala is, továbbá megállapít­hatjuk, vajon megvan-e az egyensúly a gazdasági és a szociális feladatok teljesítése között. A kollektív szerződések teljesítésének ellenőrzése során ezért igen fontos, hogy a tár­sadalompolitikai feladatok tel­jesítését a gazdasági feladatok teljesítéséhez hasonló igényes­séggel bíráljuk el. A taggyűlésre, illetve a szak- szervezeti konferenciára igé­nyes feladat hárul, főleg a kol­lektív szerződések megvalósí­tott pontjaiból eredő határozati javaslatok elbírálása és jóváha­gyása terén. Számos esetben ugyanis megtörténik, hogy hosszasabb elemzés nélkül jó­váhagyásra javasolják az elfo­gadott határidők meghosszab­bítását, és a kollektív szerző­désbe foglalt egyes kötelezett­ségek teljesítését gyakran év­ről évre elodázzák. Nem kell különöse b b e n hangsúlyoznunk, hogy éppen ez a lény komo­lyan csökkenti a kollektív szer­ződések tekintélyét. A szak- szervezeti szerveknek csak az esetben kellene beleegyezniük a vállalások teljesítése határ­idejének meghosszabbításába, ha a gazdasági vezetőség min­den törekvése ellenére és ko­moly okokból nem sikerül meg­tartani az eredeti határidőt. Ellenkezőleg, a taggyűlések­nek, illetve a szakszervezeti konferenciáknak a kollektív szerződések megfelelő határo­zataival Összhangban javasol­niuk kell, hogy levonják a kö­vetkeztetéseket azokkal a fe­lelőtlen dolgozókkal szemben, akik hanyag magatartásukkal a kollektív szerződések határoza­tainak nemteljesítését okozták. A tanácskozások, különösen a konferenciák eredményeiről és a jóváhagyott határozatok­ról minden szakszervezeti ta­got tájékoztatni -kell. Az üze­mi szakszervezeti bizottságok­nak törődniük kell azzal, hogy a szervezet minden tagja vá­laszt kapjon a kollektív szerző­dések ellenőrzésével kapcsolat­ban benyújtott javaslatára, akár jóváhagyták, akár elutasították azt a konferencián. Ezen alap­kötelességek elhanyagolása a tisztségviselők részéről a dol­gozók passzivitását és az ellen­őrzés jelentőségének lebecsülé­sét váltják ki. A kollektív szerződések fél­évi ellenőrzésének eredményeit hatásosan fel lehet használni az új kollektív szerződések jobb előkészítése során. Éppen most, az 1978-as gazdasági terv és kollektív szerződések előké­szítésekor a szakszervezetek­nek törődniük kell azzal, hogy a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére, valamint a róluk való gondoskodás átfogó prog­ramjára vonatkozó egyetlen feladatról se feledkezzenek meg. Már az új kollektív szerződé­sek előkészítésének időszaká­ban a gazdasági vezetőséggel fokozatosan tisztázni kell azo­kat a gondokat, amelyeknek megoldására fontosságuk sor­rendjében az illető évben sor kéjül. Számos vállalatban szer­zett tapasztalat azt bizonyítja, hogy éppen a következetes el­lenőrzése az egyik alapfeltéte­le annak, hogy a szerződések egyes pontjait a megszabott határidő szerint sikeresen tel­jesítsék. [of). 1977. VII. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents