Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-23 / 201. szám, szombat
Elsősorban a fiatalokkal Pártfeladat az ágazati termelés megszervezése a> Mit és hogyan tovább? A kérdés nem új. évek óta alakul a válasz is. Pinke János elvtárs, a Dunamocsi (Moča) Efsz centrális pártbizottságának elnöke még hozzáfűzi: „És persze tettekkel válaszolunk a kérdésre.“ A tetteket az eredmény alapján lehet értékelni, tehát azt mérlegeljük először, hogy a kommunisták kezdeményezésére egyesített efsz milyen eredményt ért el eddig. Tény, hogy a négy falu (Du- namocs, Karva, Virt és Duna- radvány) földművesszövetkezetéből egyesített efsz jó eredménnyel zárta az előző gazdasági évet. Jó volt a termelés üteme, az értékeléskor meg állapították: átlagosan egy dolgozó 26 000 korona értékű termelékenységet ért el. Zárszámadáskor 100 korona értékű munka után 20 korona osztalékot fizettek. A kérdés — Mit és hogyan tovább? — azonban sürgető. Az ágazati termelés bevezetése, rendszeresítése, melyre javában készülnek, nemcsak szervezési feladat, hanem politikai is. A centrális pártbizottság ennek jegyében irányítja mind a négy alapszervezet, mind a 120 kommunista tevékenységét. Hangsúlyozza is Pinke János elvtárs: „Ha jól akarjuk megszervezni az ágazati termelést, nem lehet csak utasításokkal eredményt elérni. A sikerhez szükség van a kommunisták meggyőző, felvilágosító tevékeny1977 Vll. 23. Eredményes a munkabrigádok versenye (Tudósítóinktól) — A prie- vidzai járásban már több mint 22 000 dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Az ipari és a mezőgazdasági üzemekben eddig 1321 szocialista munkabrigádot alakítottak. Példamutató jó iminkájnkkal az utóbbi években és hónapokban 658 szocialista munkabrigád tagjai érdemelték ki a bronzjelvényes megtisztelő címet. Az ezüstérmeseken kívül már 14 aranyérmes szocialista mun- kabrigád tevékenységéről is számot adhatnak a járásban. A szocialista munka- brigádok a bányákban tevékenykednek a legeredményesebben. A bandlovái, a nuvákyi és a prievidzai bányákban már huzamosabb ideje kimagasló sikereket eredményez a szocialista munkabrigádok versenye. A bányászbrigádok tagjai a nehéz munkafeltételek ellenére is ígéretük szerint teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat. Az év eleje óta a járás bányáiban több mint 14 000 tonna szenet fejtettek, a bányafolyosók hajtásának tervét eddig több, mint 1H00 méterrel teljesítették túl. A haudlovai bányászok Miroslav Cmarko vezette vájárcsoportja a közelmúltban harmincegy munkanap alatt 59 269 tonna szenet fejtett, ami a szlovákiai bányák történetében az eddigi legnagyobb teljesítmény. A járás üzemeiben a komplex racionalizációs munkabrigádok versenye ugyancsak értékes sikereket eredményez. Eddig 47 ilyen brigádot alakítottak, amelyeknek összesen 998 tagja van. A legtöbb komplex ra- cionalizációs niunkabrigád a prievidzai Cígef Bányában segíti a szénfejtési feladatok teljesítését.-lységére, példamutatására.“ És arra a megállapításra hivatkozik, mely szerint végső fokon a párt vezette kádereken múlik egy-egy akció sikere. Pártfeladat tehát az efsz-ben az ágazati termelés megszervezése. Igényes, körütekintő, részleteket is pontosan meghatározó, irányító munkát követel a kommunistáktól, mert most is arról van szó, hogy küzdeni kell az újért, a jövőt meghatározó újért. Ezért mondja oly lelkesen a pártelnök: „Elsősorban a fiatalokkal foglalkozunk, akik aranyfedezetet jelentenek a jövő számára.“ Véleménye szerint ez nemcsak a nemzedékváltás szempontja miatt fontos, hanem azért is, mert nemcsak a szándékon múlik a siker, hanem a magatartáson is, az újért tettre kész magatartáson, mely jellemzője a fiatal Ságnak. Pártfeladat tehát az ifjú kom munisták nevelése. Az idén 14 tagjelölt felvételét hagyják jóvá. A tagjelöltek zöme gépjavító, traktoros, vagy olyan fiatal, aki az ifjúsági szervezetben már bizonyította, hogy érdemes a megtisztelésre. A négy alapszervezet közül a dunaradványlt választjuk ki. hogy alaposabb tájékoztatást kapjunk, miként teljesítik ezt a pártfeladatot. Két évvel ezelőtt 28 tagja volt ennek az alapszervezetnek, jelenleg 35. A létszám növekedése jelzi: teljesítik pártfeladalukat a du- naradványi kommunisták. Az idén három tagjelöltjük van. Tárnok Tibor, Juhász János. Chovan József. Az ágazati termelés bevezetését, a tagjelöltek nevelését ősz szefüggőnek tartják. A júliusi taggyűlések programja is ezt jelzi. Első programpont: az ágazati termelés bevezetésével kapcsolatos pártfeladatok teljesítésének ellenőrzése. A máso dik programpont: jelentés a tag jelöl telt tevékenységéről. munkájuk értékelése. A kettő összefüggését megerősíti a pártelnök véleménye: „Nem mindegy, hogy ki, miből akar jelent csinálni, a múltból e vagy a jövőből. Alapvető igazság, hogy mindig a kommunisták voltak azok, akik a jövőbe mutattak. Most sincs másképpen, de nem is lehet. Felelősek vagyunk a holnapért.“ Három évre szóló programot dolgozott ki a pártbizottság az ifjú kommunisták nevelésére. Az 1977—80-as évekre pontosan meghatározták a tennivalókat. Nem bízzák a véletlenre a nevelés ügyét. Mit és hogyan tovább? Ez a kérdés nem új számukra. Évek óta alakítják, formálják a választ. Szavakkal, tettekkel egy a ránt. HAJDŰ ANDRÁS „Kezemben fehér kendövei“ A KOMMUNISTA PÁRT VET£RÄN HARCOSA Léva (Levice) egyik lakónegyedében, az Újtelep tizedik utcájában áll egy takaros családi ház, mely nagyon sok emléket őriz. Itt kerestem fel Holba Margitot, az idős kommunista asszonyt. A múltjáról szerettem volna hallani. Persze az első percekben a ma eseményeit boncolgattuk, szinte akaratlanul is az apró-cseprő gondok, örömök jöttek szóba. Később a beszélgetés fonala mégis Margit asszony sorsán keresztül szövődött tovább, s egy élet hét évtizedének eseményei formálódtak — a legtöbbször szomorú, de valóságot tükröző — szavakká. — 1905-ben születtem Bélán (Bela) mint negyedik gyermek a^ tizenegy testvér közül. Sokan voltunk, borzasztó szegénységben éltünk — kezdte visszaemlékezéséi. — Az akkori kiszolgáltatottság, a reménytelennek tűnő jövő még ma is ökölbe szorítja a kezem ... Mikor édesapám és bátyáim hazaérkeztek a háborúból, nem időztek otthon sokáig. Esztergomba mentek s jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Apámat hazaküldtek azzal, hogy egy családból elég két katona. De ő itthon is megtalálta a harc módját. A kommunisták körében bizalmi ember volt, sztrájkszervezésben vett részt. Letartóztatták, majd hónapokon át raboskodott ... 1922-ben Lévára jöttem, s mint szolgálólány kerestem a kenyerem — folytatja Holba elvtársnő. — Még ebben az évben férjhez mentem, s ekkor kerültem szorosabb kapcsolatba a kommunista párttal. Illegálisan működtünk, s volt munkánk — nem is kevés. 1932 után, amikor már tagja voltam a pártnak, nagyszabású sztrájkokat szerveztünk, s nem hiába. Egy-két alkalommal még béremelést is sikerült kicsikarnunk a földbirtokosoktól. Persze kevéske siker volt ez, de a mi részünkre annak idején óriási lendületet, bízniaka- rást kölcsönzött. Sok tüntetésünk azonban vérrel, gumibottal, kihallgatásokkal volt keserítve. Engem el is ítéltek. Férjem 1944. szeptember 8-án megkapta a behívót. A többiek szintén, barátok, ismerősök, párttagok. Hamarosan döntést hoztunk: kommunisták vagyunk, nem harcolunk a szovjetek ellen! A- szót tett követte. A behívókat elégettük, s mivel a határt már nem lehetett átlépni, úgy döntöttünk, hogy nálunk rejtőznek el. A feladat nem volt egyszerű. Az átépítés előtt szűk. kicsi volt a lakásunk. Egy háromszor három méteres helyiséget falaztunk el — ez volt a búvóhely. Ide csak a padlásról lehetett bejutni. Holbáné tizenegy bújtatottjának a sorsa — mint a háború alatt számtalan emberé — igen kilátástalan volt. Egy ártatlan, pici áruló jel is elég lett volna ahhoz, hogy a nyilasok „akcióba léphessenek“. De a kis csapat bízott, próbálta a sorsát irányítani s nem a vakszerencsére bízni. Ez akkor nyilvánult meg leginkább, mikor Margit néni ruháskosarában fegyvereket szállított a bújtatottaknak. 1944. december 20-a a város alkalommal is érdeklődtem Léva helyi, illetve járási szervezeteinek munkája felől.' Nincs a városkában olyan szervezet, ahol Holba Margit nevét az illetékesek ne említették volna. Amellett, hogy a helyi, a járási pártszervezetben jó munkát végez, aktív tagja az Antifasiszta Harcosok Szövetségének, a Vöröskeresztnek, a Nőszövetségnek, a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetségnek. — A meggyőződés hajt, az a hit, hogy amit teszünk, azt igaz célokért cseleked jük. — Mindig nagv örömöt \eHolba Margit történetében jelentős dátum. Margit néni így emlékszik visz- sza u nap tő eseményeire: Délután fél három óra tájban T—34-es harckocsi lövedékéi szálltak a város, fölött. Embereink a ’ padlásról figyelték az eseményeket. Ezután — pillanatokon belül — tankok jelenték meg a Ladány felé ve-* zető úton, majd egyenesén a város felé tartottak. Ekkor már biztosan tudtuk, pár perc. s felszabadulunk. Persze, nem volt ez olyan egyszerű. Fehér kendőt vettem magamhoz, s szaladtam a katonákat fogadni, szaladtam a tankok elé. Integetésemre a félelmetes masinák megálltak. A legelsőből egy tiszt szállt ki, s piros arccal — nagy csodálkozás közepette — így szólt hozzám „Sto ti, márna?“ Elmondtam, hogy kommunista vagyok, s hogy tizenegy elvtársunk bujdosik a házunkban. Figyelmeztettem őket: ittrekedí német gránátosok vannak a főútvonalon, vigyázzanak! Erre ő így felelt: „Ha az embereidnek vannak fegyverei, képezhetnék a mi előőrsünket.“ így is történt, ök tizenegyen vezették be az ukrán hadtestet a városba, ľedték fel a náci fészkeket. Az elmúlt évek folyamán több A szerző felvételei lent számomra, ha egy-egy iskola tanítói, diákjai beszélgetésre hívnák meg, ahol szólhatok a múltról — mondja befejezésül Margit néni. KALITA GÁBOR Folyamatos a felvásárlás A jó .műszaki és szervezési előkészítés után egyre fokozódó ütemű az aratás a Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazdaság határában, ahol 12 kombájnnal kezdték el a munkát, de már megérkezett a segítség, 16 kombájnnal aratnak. Varga József közgazdász elmondta, hogy már az első munkanapon 20 vagon jó minőségű szárított gabona került a raktárba. Két műszakban szárítják a gabonaféléket, mielőtt átadnák a felvásárló özeimnek. A felvásárlás folyamatos. Szombaton, vasárnap sem szünetel majd. Az idén 274 vagon búza és 65 vagon árpa eladására kötelezték magukat. A közgazdász véleménye szerint aránylag könnyen fogják teljesíteni kötelezettségüket, mert a hektárhozamok jobbak a tavalyi 37 métermázsás átlagnál. Gaál István Hézagpótló munka Értékes könyvet írt a csehszlovák-magyar antifasiszta együttműködés története iránt érdeklődők, de m a szélesebb nyilvánosság számára is dr. Pozsonyi Tivadar, a Gödöllői Ag rártudományi Egyetem tanára. A könyv címe: Magyar honvédek a csehországi ellenállásban 1945 tavaszán. A csehszlovákiai magyar olvasó számára nem ismeretlen ez a téma, hiszen a csehszlovák-magyar antifasiszta ellenállási együttműködés emlékeinek feltárása, s e haladó, internacionalista hagyomány ébren tartása hazai magyar publicisztikánk egyik fontos feladata. Az elmúlt három évtizedben a szlovákiai magyar sajtóban sok cikk, riport és tanulmány örökítette meg a csehszlovákiai antifasiszta ellenállási mozgalom magyar vonatkozásait, de elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkeléssel összefüggő emlékeket. Az elmúlt években erről a témáról mind Budapesten, mind Bratislavában több könyv is megjelent. Ilyen könyv a többi között a Madách Kiadóban, Balázs Béla összeállításában 1974-ben megjelent Együtt, egymásért című gyűjtemény is. A csehországi antifasiszta ellenállási mozgalom magyar vonatkozásainak feldolgozása jóval később kezdődőit. Dokumentumgyűjteményekben, egyes cikkekben és tanulmányokban voltak utalások magyar katonák részvételére a csehországi ellenállási mozgalomban, de könyvalakban Pozsonyi Tivadar könyve az első munka, amely saját kutatás alapján, harcostársak visz- szaemlékezéseire, dokumentumokra, levéltári anyagokra támaszkodva, szélesebb összefüggésekben vizsgálja a cseh nép ellenállási mozgalmához csatlakozó magyar honvédek történetét. Meg kell említenünk, hogy a szerző személyes résztvevője volt az 1945 tavaszán Csehország területén kialakuló csehszlovák—magyar fasisztaellenes összefogásnak. Egyike volt azoknak a magyar tartalékos tiszteknek, akik tevékenyen részt vettek a Týn nad Vltavou környékén kibontakozott antifasiszta együttműködésben. E sorok íróját is Pozsonyi Tivadar egyik visszaemlékezése ösztönözte arra, hogy évtizedünk elején felkutassa a csehszlovák—magyar antifasiszta együttműködés dél-csehországi emlékeit, s cikkekben, riportokban számoljon be olvasóinknak arról, miként él a vérrel megpecsételt barátság emléke a cseh tájakon. Dr. Pozsonyi Tivadar könyvének középpontjában azok az események állnak, amelyek a .magyar honvédek és a cseh lakosság, valamint az ellenállási mozgalomban részt vevő hazafiak közti együttműködés valamilyen formáját dokumentálják. A fegyvertényeknek, harci cselekményeknek inkább az erkölcsi-politikai , jelentőségét domborítja ki, mivel, amint írja „ .. .ezek a magyarok — ha későn is — demonstrálták a hazai haladó erük szembenállását a csehszlovákellenes horthysta politikával.“ Mielőtt a szerző ismertetné a magyar honvédek részvételét a csehországi ellenállási mozgalomban, külön fejezetben vázolja az ellenálási mozgalom helyzetét a németek által kreált Cseh-Morva Protektorátus területén, átekinti az ország felszabadításának eseményeit, a Vörös Hadsereg hadműveleteit a cseh területeken, és ismerteti a prágai felkeléssel egyidőben kibontakozó cseh össznépi megmozdulás körülményeit. Ebben a történelmi keretben tárgyalja a magyar katonák részvételét a csehországi ellenállásban. Külön fejezetben foglalkozik a magyarok bekapcsolódásával a kelet-mor- vaországi partizánok támogatásába, továbbá a Cseh-mor- va fennsíkon, a Vysočinán tartózkodó 26—27 ezer létszámú m agya r h a d se re g ma r a d v á n y egyes alakulatainak németellenes akcióival. A könyvből az olvasó elé tárul a cseh területeken tevékenykedő partizánegységekkel együttműködő magyar katonák gondolkodása, helytállása az igaz ügyért küzdők oldalán, önálló fejezetben állít emléket a szerző a délcsehországi Rajov községben a lasiszta túlerővel szemben vívott harcban hősi halált halt honvédeknek, s a Týn nad Vltavou környékén kialakult széles körű csehszlovák—magyar fasisztaellenes együttműködésnek. Oj, kevésbé ismert adatokat ismerhetünk meg a kötet további fejezeteiből is, a brdyi partizánbázis térségében történt harci cselekményekről. Sok községi krónika, dokumentum és szemtanú visszaemlékezésének hozzáértő feldolgozásával tárja Poszonyi Tivadar az olvasó elé a világháború befejező szakaszában cseh területeken tartózkodó magyar honvédek becsületes helytállásának epizódjait. Értékes része a könyvnek a dokumentummelléklet, amelynek fényképanyaga, a kötet többi forrásutalásaival együtt, hiteles bizonyítéka az 1945 tavaszán Csehország területén megvalósult csehszlovák— szovjet—magyar antifasiszta együttműködésnek. Elmondható, hogy ez a kötet hézagpótló munka, amely jól szolgálja a népeink közli barátság ügyét. (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1977). SOMOGYI MÁTYÁS
