Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-20 / 198. szám, szerda

A német fasiszták útja á második világháborúban a belorusz SZSZK-n keresztül vezetett Moszkva felé. Amerre elvonultak, pusztítottak. A legnagyobb harcok színhelyén — a belorusz főváros, Minszk közelében — ma hatalmas, 35 méter magas földhalom áll. Ehhez a földet az egykori harcterekről és hős szovjet városokból szállították. A félgömb alakú halom tetején 35 méter magas szobor mered a nyírfákkal ékesített, sík táj fölé. Az emlékművet 1969-ben, Belorusszia felszabadulásának negyedszázados évfordulóján leplezték le. Ott jártunkkor éppen pionírokat szállító autóbuszok érkeztek az emlékműhöz. Tanítóik magyaráztak a gyerekeknek, akik számára a háború már csak történelem. A történelmet azonban ismerni kell. A múltat nem lehet és nem szabad elfelejteni.

. Utunk innen a közeli Hatiny- ba, a szovjet Lidicőbe vezetett. Ez a falu ma már nem létezik. A három évig tartó német megszállás alatt több száz falu semmisült "meg Belorussziában.

A 26 házból álló Hatinyt

1943. március 22-én kerítették he a németek, a falu lakosait bezárták egy pajtába, melyet benzinnel leöntöttek, maid meggy újtottak. 149-en tartózkodtak akkor a faluban, ezek közül 75-en tizenhat éven aluliak voltak. A fasiszták senkinek sem kegyelmeztek. Az égő pajtából menekülőkre tüzet nyitottak.

Három ember mégis életben maradt: két gyermek és egy felnőtt. A hétéves Viktor Zse- lobkovics édesanyja kezét szorítva menekült az égő pajtából. Anyját halálos találat érte, de ráeső holtteste védelmet nyújtott a fiúnak mindaddig, amíg a fasiszták el nem távoztak. A másik életben maradt a 12 éves Anton fíaranovszkij, Joszif és Anna fíaranovszkij kilenc gyermekének egyike. A kis Antoxi is kiszaladt az égő pajtából, megsebesült, s a németek halottnak vélték. A tragédia harmadik túlélője Joszif Joszifovics Kamenszkij kovács, ő is megsebesült, de nem halálosan. A németek elvonulása után a halottak közt megtalálta még élő Adam nevű gyermekét. A gyerA legnagyobb harcok színhelyén emlékmű áll

A ha tin vi emlékműnél

mek apja karjaiban halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Anyu hol van?!“ Joszif Kamenszkij 1973-ban, 86 éves korában halt meg. A hatinyi emlékmű „Legyőzhetetlen“ című szobrát róla mintázták. Öt ábrázolja a hatalmas szobor, amint karjai közt viszi haldokló gyermekét, de egész Belorusszia hősi harcát is kifejezi.

Ez a szobor a hatinyi emlékmű legkimagaslóbb pontja. Az emlékmű az egykori település helyén áll. Bejáratánál jelképes tárt kapu, kifejezi a falu egykori lakosainak vendégszereiét. A házak kapui azon a bizonyos szörnyű napon is nyitva álltak. A házak kéménye helyén ma kis haranglábak állnak, melyeknek harangjai minden fél percben megkondulnak. A szimbolikus házak falán olvashatjuk elpusztított lakóik névsorát. A 16 éven aluli áldozatoknak az életkorát is feltüntették.

Megállunk Joszif Kamenszkij háza helyén. Az egyetlen felnőtt túlélő négy gyermekét és feleségét vesztette el. A fasiszták megölték az akkor éppen náluk tartózkodó, szomszéd faluból érkezett vendégüket is.

Ezt a szobrot Joszif Kamenszkijről mintázták

(A szerző felvételei)

JÓL FELKÉSZÜLTEK AZ ARATÁSRA

(Tudósítónktól) — Bár a Liptovský Mikuláš-i járásban csak mintegy három-négy héttel később érik be a gabona, mint a közép-szlovákiai kerület déli vidékén, az egységes foldművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói a nyár elejére mindenütt jól felkészültek az aratásra. A járásban ezúttal összesen 7847 hek- láros területen kell majd munkába állítani a gabonakombájnokat. A nyár folyamán ezenkívül több mint 300 hektár hüvelyes és mintegy 250 hektár len betakarítása ad munkát a

föklművesekneli. A betakarítási munkák késedelem nélküli elvégzésére 13Q nagy teljesítményű kombájn áll majd a földművesek rendelkezésére. Ilyenformán csak alig több, mint 60 hektár gabona learatása lesz egy-egy kombájnos feladata. A betakarítás napjaiban 68 kombájnnal viszonozzák majd azt a segítséget, amellyel most a lučeneci, a Rimavská Sobota i, a Veľký Krtíš-i és a levicei járás gabonatermesztő gazdaságaiban járulnak hozzá az aratás mielőbbi elvégzéséhez a já- <rás kombájnosai. —ly-SIKERES FÉLÉV

1977

VII. 20.

Sikeresen teljesítették az idei év elsó hat hónapjára meghatározott állattenyésztési tervfeladatokat a közép-szlovákiai kerület földművesei, június végéig a kerület 13 járásában az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói csaknem tizenhárom tonnával több húst adtak el a közellálásnak a tervezettnél. A terven felüli mennyiség legnagyobb részét a prievidzai és a losonci (Lučenec) járás földműveseitől vásárolták fel. Hasonló jó eredménnyel zárták az első félévet a kerület tejtermelői is. Az elmúlt hat hónapban terven felül összesen négymillió 500 ezer liter tej kerül feldolgozásra. Ebből a mennyiségből több mint egymillió litert a rima- szombati járás mezőgazdasági dolgozói értékesítettek. A tojástermelés tervét 111 százalékra teljesítették dolgozói. A prievidzai járás gazdaságaiból egymillió 600 ezerrel több tojás került a fogyasztók asztalára.

L. Ki

Kamenszkij házától nem messze állt a pajta, melynek lángjai közt elevenen elégették a kis falu lakósait. Jelképesen ezt is megörökítették.

Kissé odább sírok sora húzódik. Minden sír egy falu temetője. Belorussziában még ma is akadnak járások, ahol a lakosság száma még nem érte el a háború előtti létszámot. A koncentrációs táborokra egy szétszakított betonrács és egy fal emlékeztet. Belorusszia területén 260 koncentrációs tábort létesítettek a németek. Százötven koncentrációs táborban hadifoglyokat gyűjtöttek

össze. A Belorusz SZSZK-ban

600 000 hadifogoly pusztult el.

A hadifoglyokat kiválogatták s csak az egészségeseket küldték tovább, a legyengülteket megölték — százezer ember halt meg így.

A legnagyobb koncentrációs tábor Troszkcenyecben, tíz kilométernyire Minszktől létesült. A troszkcenyeci táborban

206 500 embert öltek meg, főleg asszonyokat és gyermekeket. Amikor az áldozatokat temették, a föld gyakran még mozgott. A földet lánctalpas traktorokkal döngölték. 1943-ban a németek — Himler parancsára — kiszedték a földből a holttesteket s elégették, hogy ne lehessen megállapítani, hány ember pusztult el. Minszk 1944 júniusában szabadult fel. A koncentrációs tábor parancsnokát néhány fasiszta társával együtt elfogták, s bíróság elé állították, majd kivégezték. Bebizonyosodott, hogy a németek (mivel takarékoskodtak a lőszerrel) a rabok kezét szögesdróttal hátrakötözték és gyakran élve temették őket. Főleg a gyerekek kerültek élve a 4ömeg- sírba, ahol megfulladtak. Minszkijén nyolc koncentrációs tábor létesült, az ezeréves Vi- tyebszk Városában pedig négy. Ennek a városnak a háború előtt 170 000 lakosa volt. A felszabadító Vörös Hadsereget mégse fogadta senki, mivel a felszabadulás napján mindössze 118 ember maradt Viiyebsžk- ben. A város épületeinek 93 százaléka pusztult el.

A megsemmisített települések jelképes temetőjében egy tábla Bajki község nevét őrzi. Ennek a békés településnek a lakosai hasonló, kegyetlen sorsra jutottak, mint a hatinyiak. A. férfiakkal sírt ásattak a németek, majd agyonlőtték őket. Az asz- szonyokat élve elégelték, a gyerekekre pedig megvadult kutyákat uszítottak. Csupán a 12 éves Tyihan Raran maradt életben. Tőle azt követelték a fasiszták. hogy vezesse őket a partizánok nyomára. A kisfiú azonban — megismételve a le gendás hírű Ivan Szszanyin hőstettét — egy mocsárba vezette a fasisztákat, akik végül is megölték őt.

Mindezt fiatal kísérőnktől, Ella Voropajtól tudom meg, akinek az apja szintén partizán volt, s akinek két nagybátyja esett el a háborúban, melyei szívből gyűlöl, mint minden szovjet ember. A hatinyi emlékmű memento. Arra figyelmeztet, hogy a legszörnyűbb dolog a háború. Az emlékművet számos híres ember megtekintette, köztük Fidel Castro, Urho Kekkonen és Luis Corvalán. Az emlékmű fiatal tervezőit Lenin- díjjal tüntették ki.

FÜLÜP IMRE

„A Kereteim

negyvennyolcszor jár! niM"

HAJDÚ ISTVÁN 80 ÉVES

A régmúlt korok ködében nyolcvan év nem nagy idő. jelenünk tornádószerű forgatagában azonban már szép kornak számít; ha pedig azt is tudjuk, hogy a nyolcvan esztendő hordozója szinte valamennyi leélt életévét harcban edzette, tisztelettel kell fejet hajtanunk, mert életkora nem csupán állapot, érdem is.

Hajdú István a napokban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A CSKP királyhelmeci alapszervezetének alapító tagját bratislavai, Fraíio Kráľ utcai lakásában kerestem fel. Az idős párttag egészségi állapota erősen megromlott (háromszor érte agyvérzés). Napjainak nagy részét egy karosszékben tölti. Négy esztendeje mindennemű mozgás nehezére esik. Lakasának ablaka két magas fára néz — ezek jelentik számára királyhelmec után a természetet.

Ötvenöt éve kötött házassá,- got, felesége Margit asszony féltő gonddal veszi körül.' Munkásmozgalmunk tiszteletreméltó képviselői ők mindketten.

Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén született. Szinte az iskolapadból került a munkásmozgalomba.

— Tizenkilenc éves voltam, amikor Sátoraljaújhelyen jelentkeztem a pártiskolába'. Ma is hálával gondolok' néhai tanáraimra, hasznos útmutatásaik a későbbiek során nagy segítségemre voltak — szövögeti Hajdú elvtárs a beszélgetés fonalát, majd így folytatja:

— A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után propagandistaként tevékenykedtem. Az én feladatom a királyhelmeci direktórium megszervezése volt. A -proletárhatalom leverését követően megalakult a Csehszlovák Köztársaság; engem pedig több társammal együtt a hírhedt terezíni fogházba zártak. Hathónapi ra- boskodás után bocsátottak szabadon.

(1969. III. 21-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársaság emlékérmet adományozta Hajdú Istvánnak).

— Mikor alakították meg a párt helyi szervezetét llelme- cen? — kérdem. ^

— 1923-ban, harmadmagam- mal: Kovács Gábor, Balázs József és én. Előbb pártsejtet hoztunk létre, majd augusztus nyolcadikán a helyi pártszervezetet is létrehívtuk. Ezután jártuk a vidéket. Propagandatevékenységünk eredményeként egyre több sejt és alapszervezet jött léire a környező községekben.

— Munkásságunk a művelődés és a sport területeire is kiterjedt. Táncegyüttesünk fellépett az 1938-as kassai béke- manifesztáción. 1932 ben munkás sportegyfesületet alapítottunk Bodrogközi jPT néven, amely kezdettől fogva együttműködött a munkásdalárdával.

A gyűléseket általában a kocsigyártóműhelyemben tartot- tük. Nemegyszer megtörtént, hogy rajtunkiitöttek a karhatalom emberei.

— Nem tudnám megmondani, hányszor volt nálunk házkutatás. A végrehajtó negyvennyolcszor járt nálunk. Megtörtént, hogy mindenünket lefoglalták. A munkásosztály végső győzelmébe vetett hitemet azonban nem tudták megtörni. Soha nem arra gondoltam, mi lesz énvelem, ezt kérdeztem magamtól: ml lesz a párttal? Gyakran kerültem vizsgálati fogságba — főleg a választások idején. Ilyenkor bennünket kommunistákat összeszedtek — koholt vádak alapján —, és csak a választások után engedtek szabadon.

— Hogyan alakult a helyzet a bécsi döntés után?

— Városunkat is — több más területtel együtt — Magyarországhoz csatolták. A pártot illegalitásba kényszerí- tették, de -nem adtuk fel a harcot. Már 1939-ben megkezdtük a párt sajtóanyagainak titkos terjesztését. Munkánkat nehezítette, hogy az elvtársak közül sokan külföldre menekültek.

— 1939 áprilisában Leczó Mihállyal együtt Magyarországra internáltak — emlékszik vissza Hajdú elvtárs.

— 1941. július 19-én Rusica, a helmed főszolgabíró így vélekedik Hajdú Istvánról:

„A megejtett nyomozás és a tanúvallomások adataiból megállapítást nyert, hogy a nevezett előélete és viselkedése a fennálló állami és társadalmi rendre és békére veszélyes. Hatósági megfigyelés és beérkezett jelentés alapján megállapítottam, hogy Hajdú István, aki a csehszlovák főuralom alatt kommunista magatartása miatt közel egy évig tartó internálás és három évig tartó rendőri felügyelet alatt állott, újabban isméi kommunista magatartást tanúsít. A vélünk barátságos viszonyban álló Németország vezéréről gyalázólag nyilatkozott. Motorkerékpárján állandóan a vidéket járja. Kommunista magatartása miatt valószínű, hogy ilyen irányú propagandát fejt ki. (Részlet a bodrogközi járás főszolgabírójának véghatározatából.)

1944 nyarán már közeledett a szabadság órája. A Vörös Hadsereg egységei szétverték a nácik legyőzhetetlenségének nimbuszát. A királyhelmeci párt- szervezet három felfegyverzett csoporttal a visszavonuló német csapatok megzavarását tűzte ki célul. A tervezett akciót azonban elárulták. Leczó Mihályt elfogták, és hosszú kínzás után Leányvár közelében kivégezték— Engem 1944. október 30- án hurcoltak el Ismét, — folytatja visszaemlékezését az idős párttag. — A kislányunk akkor volt négyhónapos. Előbb Vajdácskára majd Sárospatakra vittek, ahonnan Braun Károllyal együtt sikerült megszöknünk. Társamat a nyilasok golyói meg is sebesítették. Ki-- rályhalmecet éppen a hazatérésem napján szabadították fel.

Hajdú István a felszabadulás után is rengeteget tett a közjó érdekében. Érdemeit és munkásságát a pártszervek is méltatták. A gyűjteményében található köszönő levelek, plakettek, jelvények és kitüntetések mind azt bizonyítják, hogy tulajdonosuk egész eddigi életében lelkes és odaadó híve volt a kommunista pártnak.

A királyhelmeci pártbizottság nyolcvanadik születésnapja alkalmából levélben méltatta Hajdú István elvtárs elévülhetetlen érdemeit: „Nevedet és

munkásságodat a párt és a város forradalmi hagyományainak szobájában örökítette meg— áll a levélben.

BALAJTf ÁRPÁD