Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-20 / 198. szám, szerda
MA JÓ NAPUNK VOLT Juhos Árpáddal, a nádszegi 'f Trstice] Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz álelnökével a szövetkezet irodaháza előtt találkoztunk. — Éppen á legjobbkor érkeztek, mi is a mezőre igyekszünk, az aratók után. Az időjárás végre kedvezően alakul, s most már teljes gőzzel megy a munka. Útközben szemügyre vettük a dohány-, a kukorica-, az árpa- és a búzatáblákat. Mindegyikről akadt valami mondanivalója. Ez nem is csoda, hiszen a speciális növények ag- ronómusa a szövetkezetben, s a pártszervezet elnökeként is figyelemmel kíséri a termelési folyamatokat. — Sajnos, kevés nedvesség van a talajban. Nem esett az eső, amikor itt lett volna az ideje. Ez a szegény dohány is alaposan megsínylette a szárazságot. Legfőbb ideje volt, hogy mi is hozzáláttunk az öntözőrendszer építéséhez, de lassan halad a munka. A gabona azonban eléggé biztató — mondja Juhos elvtárs, miközben nem kerülik el a figyelmét a szemben Jövő, maggal megrakott pótkocsik. — A Szeli föld 49 hektáros táblájáról hordják a búzát. Búzát 680, árpát 150 hektáron termesztettünk az idén. Az aratásra jól felkészültünk a kombájnokat idejében kijavítottuk, n traktorokhoz azonban állandóan hiányoznak a szükséges pótalkatrészek, pedig 38 van belőlük. Hat saját kombájnunkon kívül 8 további vendégkombájn vesz részt az aratásban a Horné Mošteni- ce-i Et’sz-ből, a prerovi járásból. Mint minden évben, most is idejében megérkeztek, összesen 21 kom- bájnos, traktoros és gépjavító, még öt traktort is hozlak magukkal, pótkocsikkal felszerelve. Pontos ütemterv szerint dolgozunk, amit az aratási bizottság naponta ellenőriz és értékel. Elgondolásunk szerint az aratást 9, a szalma betakarítását és kazalozását 25 nap alatt akarjuk befejezni, miközben három lar- lóhántót állítottunk be közvetlenül a szalmaprések után. Az idén különösen nagy figyelmet szentelünk a betakarítási veszteség minimálisra való csökkentésének. Az aratási szocialista munkaverseny, amelybe minden kombájnosunk, traktorosunk és gépkocsivezetőnk bekapcsolódott, nemcsak a learatott gabona mennyiségére, hanem elsősorban a munka minőségére irányul. A versenyt az Aratási Híradóban értékeljük, s az aratással kapcsolatos egyéb tudnivalókat is itt közöljük. Az aratási újságnak nálunk már hagyománya van, nélküle el sem tudnánk képzelni a munkák szervezését és értékelését. A mezei út bal oldalán, egy hatalmas búzatáblában három szovjet Kolosz kombájn dolgozik. A gépeket porfelleg veszi körül, alig látni a bennük ülő vezetőket. Teljes a szélcsend, még egy gyenge fuvallat sem segít, hogy távolabb vigye a porfelhőt a kombájnoktól. — Hogyan szervezték meg a veszteség ellenőrzését? — kérdezzük kísérőnktől. — Úgynevezett veszteségellenőrző őrjáratokat szerveztünk, amelyek gondosan figyelik a kombájnok munkáját, s ha valami rendellenességet tapasztalnak. azonnal jelentik. A tartály ürítése közben sem áll rtieg a kombájn„ hiszen minden perc drága juhos Árpád az iránt érdeklődik Szőcs Jánosnál, hogy győzik e elhordani a szalmát Az idén a veszteség maximális határát 2 százalékban állapítottuk meg. A mai ellenőrzés alapján megállapítottuk, hogy a tényleges veszteség a megengedett normának harmadrészét sem éri el. A szállításkor és a kezelés folyamán aztán mindannyian szem előtt tartjuk a veszteségek kiküszöbölését. A határban meglepően élénk a forgalom. Olt, ahol 10 kombájn dolgozik pótkocsis traktorok szállítják a kicsépelt termést, felszedőkocsik gyűjtik a szalmát, s az emberek sokasága versenyez az idővel, ez nem is lehet másként. A határban találkoztunk Nagy Istvánnal, a szövetkezet elnökével, Juhos Dezső főagronómussal. Erdélyi Vilmos gépesítő vei. Borka László munkavédelmi felelőssel, akik a helyszínen irányították A Horné Mo'stenice-i Efsi-bűl érkezett vendégkombájnosok pihenő csoportja a munkák menetét. A hazai kombájnosok közül Kutmc Ferenccel, Gomhns Tiborral, Csa- no Ferenccel ismerkedtünk meg, a kombájnok nyomában Sűcs János traktoros felszedőkocsijával a szalmát gyűjtötte össze. A tarló szélén néhány porlepte ember üldögélt, pihenge- tett. Szódavízzel oltották a szomjukat. Épp az imént váltották fel őket társaik, hogy erőt gyűjthessenek. Amint kiderült, a pihenés perceit, a vendégkombájnosok egyik csoportja élvezi, közöttük Breti- slav Janda, aki már nyolcadik éve vesz részt a nádszegi aratásban. A többiek, Radomír Jir- sa, František Regal, Václav Uh- Iíŕ, Miroslav Cernosek, Ján Nemesek és Petr Nenvsc a fiatalabb korosztályhoz tartoztak, többségük most ismerkedik először a dél-szlovákiai rónákkal. Helyettük most Antonín Pnspí- síl, Ján Hano, Einil Blahoš, Miiek Ludík, Vlado Spácil, Jirí Te- sai-ík és Zdenék Jnrtik ül a kombájnok nyergében. Mindannyian tapasztalt kombájnosok, bizony, a hazaiaknak ugyancsak igyekezniük kell, hogy a verseny kiegyensúlyozott maradjon. — Hogyan tetszik a munka Trsticében? — kérdezzük a legidősebbtől, Bretislav Jandától. — Szívesen járunk ide — válaszolja. — Itt mindig jól halad a munka, és úgy gondoskodnak rólunk, mint a sajátjaikról. — Milyen termés mutatkozik ezen a táblán? — Nem a legrosszabb, de meglátszik, hogy helyenként sokáig állt rajta a talajvíz. A többi tábla ennél jobb termést ígér. Aztán Szőcs Alajos traktoroshoz fordultunk, aki éppen indulni akar megrakott pótkocsijával. — Hová szállítja innen a búzát? — Egyelőre a fedett szövetkezeti szérűbe, ahonnan reggel hordjuk a magot a felvásárló üzem magtárába, jelenleg a vágsellyei (Šaľa nad Váhom] raktárba. A szövetkezet vezetőitől még megtudjuk, hogy az idén 250 vagon merkantil búza, 37 vagon búza vetőmag és 20 vagon árpa vetőmag szállítására kötöttek szerződést. — Sikerül teljesíteni ezt a feladatot? — kérdezzük Juhos Dezső főagronómústói» —• Minden feltételünk adva van hozzá, sőt a tervezett eladási határidő előtt akarjuk teljesíteni. Következetesen megtartjuk a jelszót: az első gabonát az államnak. A kombájnosok munkáját figyelve ez nem okozhat gondot, hiszen megállás nélkül dolgoznak, a váltás is úgyszólván „menet közben“ történik. — Naponta hány hektárral sikerül végezni? — Ez az időjárástól függ. Kedvező időben, mint amilyen a mai, amikor reggeltől kezdve az esti harmat leszállásáig mehetnek a kombájnok, a napi teljesítmény eléri a 80 hektárt. — A mai nap tehát sikeresetek mondható. — Igen, ma valóban jó napunk voltl JOZEť SLUKA Gondos felkészülés — gyors aratás Elmentek a kombájnok Az elmúlt szombat reggelén a korai órák ellenére is ünnepélyes hangulat uralkodott a dunamocsi (Moria) Dunai Flot- tilla Efsz géptelepén. Megszokott módon, a szükséges karbantartások és kenések végzésével készülődtek a kombájnosok, mégis különös érzéssel várták az indulást. Az o’k: a '930 hektár gabonából szombatra mindössze 60 hektár maradt lábon, és ennek betakarítása már nem Jelentett nagyobb nehézséget, még űgv sem, hogy a 12 kombájnból 3 már az előző napon elbúcsúzott, hogy másoknak segítsen. — így legalább az utolsó napon is teljes mértékben kihasználjuk a gépeket, ahogy azt az aratás kezdetétől tettük. A 12 kombájnnak már kevés lett volna a 60 hektár — mondta kiélik Gyula alelnök. Határszemlére Botka Pál főagronómussal indultunk. A Völgyi dűlőben dolgoztak a kombájnok, munkájukat éberen figyelte Sladoonik Fercnc rész- legagronőmus. Már éppen felénk indult, amikor az egyik kombam lámpája villogni kezdett. Visszafordult, intett a soros autónak, s miután az elindult, csak akkor szakított időt számunkra. — Jó a munkaütem, mintha a gépek is éreznék, hogy az utolsó hektárokat vágják — újságolta boldogan, de azonnal megváltozott a hangja, amikor visszanézett a gabonatáblára és meglátta, hogy leállt az egyik E—512-es. — Odamegyünk — indítványozta, és már el is indult a gép irányába. A tarlón hatalmas szalmarendeket kellett átlépnünk. Egyi- kük-másikuk akkora volt, hogy ez csak nehezen sikérült. — Sok a szalma, és kissé még nedves, így a kombájnok alig #)írnak vele. Egy-két óra múlva már száraz lesz, de hát addig sem ülhetünk üllw tett kézzel. A veszteglő kombájn mintha igazolni akarta volna a rész- legagronómus szavait. Nem bírt a szalmával, befulladt a cséplőszerkezet. — Megtörténik ,w. ilyen szalmával — mondta Lajos Zoltán „Jól megy a szántás, az esők után eléggé puha a tulaj" — tájékoztat Papp Ernő traktoros (A szerző felvételei) kombájnos, aztán Ernő öccsével kézzel átforgatták a kerekeket, majd hol az egyik, hol a másik ment fel a fülkébe kipróbálni, megy-e már. Közben egy kis embercsoport jött össze a kombájn körül. Többen azonnal hozzáláttak, hogy segítsenek a hiba eltávolításában. — Javítók? — kérdeztem kísérőmtől. — [Nem. Az éppen pihenő kombájnosok. Látva kollégájuk kiesését, otthagyták a fák árnyékát és 'ide siettek. — Ez csak természetes — szólt közbe Takács Lajos kom- bájnos — hiszen mihdannyiunk gépe elromolhat, és akkor nekünk is jól jön a segítség. A többiek, Záhorszky Ferenc, Rábi András és Sabla Mátyás megerősítették, hogy ez így igaz. Az utóbbi még hozzátette: — Azért jobb. ha nem kell egymásnak segítenünk ___ Vé gre sikerült, a motor erőlködésébe belerem^gett a hatalmas gép, de engedett a szerkezet. Nagy mennyiségű szalmát lüvelt ki. majd Lajos Ernő elindította a kombájnt és beállt a sorba. Zoltán maradt még egy két szóra. — Negyedik éve dolgozunk együtt, és jól megértjük egymást. Egyébként 13. aratásom az idei. Szeretem a gépet, ez a vonzalom tart a műhelyben mint javítót, és ez húz vissza minden nyáron a gabonaföldre. „A mi bizonyítványunk a jól kicsépelt kalász“ — mondja Lajos Zoltán kombájnos — Ma befejezik. Mennek máshová is? — A szomszédos szövetkezetekbe aztán nekilátunk a javításnak. A kukorica szép, jó termést ígér és nem szeretnénk, ha munka közben romolnának el a gépek. Gyorsan és jól dolgozzon a masina, ezt vallom, ehhez pedig gondos javításra van szükség. Ha így van. az eredmény sem hiányzik. A mi bizonyítványunk ugyanis a minőség. Aratáskor például ez, a jól kicsépel.t kalász — mutatott a szalhiarendre. A határ másik végében találkozunk Papp Ernővel, aki 180 lóerős traktorral szántotta a tarlót. Még csak reggel nyolc felé járt az idő, de munkája nyomát már széles, frissen felszántott sáv jelezte. — Hajnali négykor jöttem ki és estig tart a műszak. — Egész nap egyedül a széles határban. Bizonyára kétszeresen hosszúnak tűnnek az órák. — Bizony annak. Kimondottan .furcsa, ha napi 12—14 órás műszak után lemegyek a faluba, és szót váltok valakivel. — Milyen a szántás? % — Az eső után jó, eléggé puha a talaj, Egy óra alatt felszántottam egy hektáflt. A közeli táblán még megnéztük a takarmánykeveréket — már éppen bújni kezdett a növény — majd a szalmát összegyűjtőket kerestük fel. — Az összes szalmánkat bálázzuk, így könnyebb a felhasználása. Több munkát ad. az igaz, de győzzük erővel, hiszen" "60-an dolgoznak a szalmával — mondta kísérőm. Négyen, Szalay József, Zajos Árpád, Kiss László és Tóth Ré- la á Dunára nevű dűlőn lovas kocsikkal szedték össze a hálákat. amiket a közel 1000 méter széles tábla két ellenkező vé- gén raktak kazalba. Mindig felváltva, egyszer az egyikbe, másszor a másikba. Magyarázattal Kiss László szolgált. — Amint látja, itt kazalba , rakjuk az egyik irányban felszedett bálákat, majd elindulunk a másik kazal irányába, és mire odaérünk, megtelik a kocsi. Ott lerakodunk, és ide visszafelé haladva ismét megrakjuk kocsinkat. — Bálagyűjtés üresjárat nélkül — mondta az agronómus. látva, hogy tetszik a dolog, majd hozzátette: — Gyorsan learattunk, minimális veszteséggel, s amint láthatta a többi munkával sem késünk. A szervezés mellett ez elsősorban embereink igyekezetének, becsületes és odaadó munkájának köszönhető. EGRI FERENC 1977 VII. 20.
