Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-02 / 180. szám, szombat

H unotokét esztendeje nem pusztított Európában há- ború. Néhány tőkésország reak­ciós erőinek kísérleteitől elte- kiütve, békében élünk. A kü- ttinböző rendszerű államokkal Is kapcsolataink kiterjesztésé­re, együttműködésünk elmélyí­tésére törekszünk. Ezt bizonyít­ják vezető politikusaink, állam­férfiatok gyakori találkozásai külföldi kollégáikkal, a helsin­ki értekezlet Záródokumentu­mának/s a gazdasági, kulturá­lis és tudományos-műszaki együttműködésünket szabályo­zó megállapodások fokozatos valóra váltása is. Az idén ősz­re tervezett, a béke, a bizton­ság, az államok és nemzetek megértésére, az egymás iránti bizalom megszilárdítására irá­nyuló belgrádi találkozó előké­születei is folyamatban van­nak már. Kétségtelen, hogy a szocialista országok — a Szov Jobb védekezése a támadás Ok a polgári jogok biztosítását na­gyon egyoldalúan a parlament- rendszerben látják, a szabad­ságot pedig a sajtószabadságra korlátozzák. Ugyanakkor azon­ban a már említett emberi jo­gok — többek közt például a munkára való jog — biztosítá­sát, tekintve, mert erre képte­lenek, nem tartják alapvető kö­vetelménynek. Ezért hangsú­lyozzák a nálunk meghonoso­dott és természetesnek tartott kollektív jogukkal szemben az egyének jogait. Kétségtelen azonban, hogy az egyén sza­badsága elképzelhetetlen a tár­sadalom szabadsága nélkül. Ezt pedig csak az a társadalom biz­tosíthatja teljes mértékben, amely megteremti az egyének fejlődési lehetőségének feltéte­leit, és amelyben — tekintet nélkül a vagyonára — minden­ki érvényesítheti képességeit. AZ EMBERI JOGOKRÓL Beszélgetés a prágai Károly Egyetem Marxizmus—Leni­nizmus Intézetének igazgatójával! 1977 VII. 2. Jetunióval az élen — minden tőlük telhetőt megtesznek a találkozó sikere érdekeben. Ez a célja Csehszlovákiának, az ENSZ egyik alapító tagjá­nak is, amely az elsők között irta alá az emberi jogokat szu~ bályozó és biztosításukat köve­telő megállapodásokat, s amely nemcsak támogatta a helsinki értekezlet összehívását, hanem — több kapitalista országgal ellentétben — lefolyásáról Is pontosan beszámolt a sajtóban. A Helsinkiben elfogadott hatá­rozatokat a hivatalos lapban is közzétette és — követendő pél­dát mutatva — azóta is állan­dóan megvalósításukon fárado­zik. A szavakat tettek követik Ezekről a tényekről beszél­gettünk a prágai Károly Egye­tem Marxizmus—Leninizmus In­tézetének Igazgatójával, dr. An­tonín Vanék decenssel, a tudo­mányok doktorával, akinek a véleménye szerint*nem sokat érnénk el az elvek puszta han­goztatásával. A szavakat min­den esetben a tetteknek kell követniük. Ezért tartjuk meg az utolsó betűig mindazt, ami­re köteleztük magunkat. Köz­tudomású, hogy szocialista tár­sadalmi rendszerünkben az alapvető emberi jogokat, első­sorban a munkára való jogot: — és mindazt, ami ezzel össze­függ — az ötnapos munkahe­tet, a dolgozók pihenését, sza­badsagát, üdülését, szociális biztosítását szabályozó jogokat — az alkotmánytörvény szava­tolja. — Ha nagyítóval keresnénk, sem találnánk még egy olyan országot — mondja az igazgató —, amelynek szociális politiká­ja humánusabb a mienkénél, akár a nők munkaviszonyára, a terhes és a gyermekes anyák­nak nyújtott előnyökre, akár a nyugdíjasokról és a rokkan­takról való gondoskodásra, vagy a gyermekek, az ifjúság és a dolgozók ingyenes műve­lődési lehetőségeire gondolunk. Hiszen még a létbiztonságot is az alapvető emberi jogok közé soroljuk, és — mert természe­tesnek tartjuk — már nem is beszélünk róla. — Elvitathatatlan tény — folytatja dr. Vanék —, hogy a szocialista országok példamu­tatása és befolyása nélkül az ENSZ deklarációi, megállapodá­sai és egyezményei sem köve­telnék a munkára, az életszínvo­nal biztosítására, a kultúrára, a művelődésre irányuló jogok tiszteletben tartását. — Miért támadja mégis a burzsoá propaganda a szocia­lista országokat? — Az imperialisták az em­beri Jogok megsértésével, a polgári szabadság hiányával vá­dolnak bennünket. Ez a kez­detben a hazai reakció által ellenünk indított kampány, azonban nem tekinthető vélet­lennek, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a gyengék leg­Tapasztalatból tudjuk, hogy az egyéni szabadságnak ezt a fo­kát esak a szocialista társada­lom, vagyis az a rendszer biz­tosítja, amelyben a hatalom a nép kezében van. Érthető ezek után, hogy — enyhén szólva — furcsának tartjuk, hogy éppen azok kifo­gásolják a szabadság hiányát a szocialista országokban, hogy éppen azok illetnek törvénye­ink megszegésének vádjával, akiknek, ahelyett, hogy a sa­ját portájuk előtt söpörnének, erre a belügyeinkbe való be­avatkozásra a legkevésbé van joguk. Törvényeink tiszteletben tartásának ellenőrzését nem bízhatjuk a szocializmus ellen* ségeire. Ez a demokratikusan megválasztott szerveink — a nemzeti bizottságok, a bírósá­gok, az ügyészségek, a közbiz­tonság, a szakszervezeti bizott­ságok és a többi, erre a célra hivatott, kötelességeit lelkiis­meretesen teljesítő intézmény feladata. A vallásszabodságről A nyugati sajtó gyakran bí­rálja az egyház és a hívők „re­ménytelen“ helyzetét is ha­zánkban. Kétségbe vonja az alkotmánytörvény által biztosí­tott vallásszabadságot, holott köztudomású, hogy politikai,- vagy felekezeti meggyőződésé­ért nálunk még soha senkit sem vontak felelősségre. A szo­cializmus vívmányait minden becsületes ember élvezi, felté­ve, hogy munkájával — a többi dolgozóhoz hasonlóan — hozzá­járul a társadalom fejlesztésé­hez. A Csehszlovákiában levő »228 templom túlnyomó része római katolikus, ebből 393 evangélikus templom, de a zsi­nagógákban és a más felekeze­tek imaházaiban sincs hiány. A papok és a lelkészek állami tisztviselők. Számuk az egész országban 4860-ra tehető, a püs­pöki méltóságot pedig összesen 27-en viselik. Nem vitás tehát, hogy az istentiszteletek láto­gatására a lakosságnak és a külföldi látogatóknak is bősé­ges alkalmuk nyílik. Noha a papi foglalkozás iránt, csakúgy, mint szerte a világban, nálunk is elenyésző az érdeklődés, az ifjúság hazánkban 6 teológiai karon folytathatja tanulmánya­it. A templomok és az egyház épületeinek karbantartása sem függ — a nyugati országokhoz hasonlóan — a hívők könyör- adományaitól, amelyekre a pa­pok és a lelkészek sincsenek ráutalva. Mindezek a költségek az államot terhelik, amely a tatarozás! munkákra csakúgy, mint az értékes szobrok és festmények restaurálására min­den évben tetemes összegeket költ. 1976-ban például csak a templomok javítására 184 mil­lió koronát fordítottunk. Politikai nézeteiért, vallásos meggyőződéséért tehát — amint azt a felsorolt tények is bizo- nyíták — nálunk senkinek a baja száhi sem görbül meg. Ugyanakkor azonban tény, hogy a marxizmus—leninizmus eszméin felépített szocialista társadalom elvei éles ellentét­ben vannak a vallás Ideológiá­jával, amelyeket o párt semmi­képpen sem ismer el. Mindenkinek joga van a művelődésre Oktatásügyünk demokratizá lódásának köszönhető, hogy ha­zánkban a bölcsődétől és óvó dától kezdve a főiskoláig, sőt azon túlmenően is — szárma zására való tekintet nélkül — mindenkinek joga van az in­gyenes művelődésre. Rendsze rünk nngyvonalúságá! bizonyít ja, hogy még a hírhedt charta *77 szerzőinek gyermekei előtt sem zárultak be főiskoláink kapui, amelyeknek befogadó képessége azonban - tekintet tel az élénk érdeklődésre korlátozott. De ugyanilyen lé­nyeges szempontnak tekintjük, hogy tanulmányaik befejeztével a fiatalok a szakmájukban he­lyezkedhessenek el. Ennek a követelménynek a figyelembe vételével több ezerre tehető azoknak a száma — beleértve a kommunista és a munkáscsa­ládok gyermekeit —■, akik nem jutnak be az egyetemre, vagy arra a szakra, amely iránt ér­deklődést mutatnak. Vendéglátóm elmondja, hogy a főiskolások szociális struk­túrája nincs arányban a lakos­ság szociális struktúrájával. No­ha az utóbbi években a munkás- származású fiatalok száma lé­nyegesen emelkedik, érdeklő désük a főiskola iránt nem ha­sonlítható a lehetőségeket job­ban kihasználó, gyermekeiket ebben a szellemben nevelő ér­telmiségi családok leszárma­zottjaiéhoz. Ennek a kedvezőt­len jelenségnek több oka is van. Elsősorban az, hogy a vi­déki középiskolák tanítói több nyire nem fejtenek ki megfe lelő propagandát és nem be­folyásolják eléggé továbbtanu­lásra az ifjúságot. Az igazgató a leghatározot­tabban megcáfolja a reakciónak azt az állítását is, amely sze­rint a gyengébb előmenetelő munkásszármazású gyermekek — a főiskolára való felvételü­ket tekintve — az értelmiségi családok tehetségesebb gyerme­keinek rovására — előnyben részesülnek. —- Ez nem felel meg a valóságnak — mondja —* bár tagadhatatlan, hogy a különböző származású, azonos előmenetelű fiatalok esetében a munkásgyermekeket illeti el­sőbbség, akiknek a szülei tá­mogatják a szocialista rendsze­rünket, s ezért ezen a téren is megérdemlik a társadalom segítségét. Lényeges szempont a fiatalok felvételénél az is, hogy a szo­cializmus építését szívügyüknek tekintsék. Mi hasznunk lenne ugyanis az olyan ifjúságból, amelyből — drága pénzért — ■ kiváló szakembereket nevelünk akik azonban tanulmányaik be fejeztével ellenünk dolgozná­nak, vagy — elhagyni igyekez­ve az országot, — másutt ke­resnének boldogulást. Ez rossz befektetés lenne az állam ré­széről. A charta ’77 szerzőinek a le­véltitok megszegésére, a ház­kutatásokra, a telefonbeszélge­tések lehallgatására vonatkozó hazug rágalmait az Igazgató válaszra sem méltatja. Mert no­ha ezek az emberi jogok állító lagos megszegésével kapcsola­tos ellenünk irányuló vádak bi­zonyos hatást válthatnak ki a nyugati országok lakossága kö rében, a hazánkat gyakran fel­kereső turistáknak számos le hetőségük nyílik meggyőződ niük az igazságról. Erről egyéb ként gyakori külföldi látoga tásaink alkalmával mi is köny nyűszerrel meggyőzhetjük bará­tainkat, ismerőseinket. Elegen­dő rámutatni eredményeinkre Mert míg a nyugati országok dolgozói a kapitalizmus gazda sági, politikai és erkölcsi vál ságából a kiutat keresik, a szó cialista országok dolgozói gond talanul, jólétben élnek. A vi lágbéke megőrzésére és a min den téren megnyilvánuló magas életszínvonalunk további eme lésére törekszenek. Ehhez az igyekezetükhöz minden bizony­nyal hozzájárulhat a belgrádi értekezlet, amelyre a cseh szlovák küldöttség — szövetsé­geseivel együtt, — felelőssége teljes tudatában felkészült. KARDOS MÁRTA A rendezfipályaudvar mestere Érvényesül a közösségi szellem • Nyíltság, határozottság, fegyelem Ha felkeresik Ceská Tfebo- vában a mezdonyrendező-pálya- udvar főnökét, a folyosón füg­gő táblákon elolvashatják a ki­tüntetett dolgozók neveit, meg­tekinthetik fényképeiket. Köz­tük van Antonín Mach, a baleseti-műszaki egység meste­re, az idei május 1-i ünnepsé­gek óta a Munkaérdemrend vi­selője. A jó munkaközösség minden vezetőnek jobb keze, ám ahogy azt a baleseti-műszaki egység­ben mondják, <i mesternek vagy a vezetőnek hozzá kelj Járul­nia az olyan közösség kialakí tásához. Éppúgy, mint ahogy az náluk történik. A vasútnal a balesetí-műszal-i egységről rendszerint nem so kat beszélnek. Mert az egység minden egyes kiszállásával gazdasági károk, sőt néha ki aludt emberéletek kapcsola tosak, ami bizony elszomorí­tó dolog, a vasutasok azonban jól ismerik az ilyen munkakö­zösség munkájának rendkívüli jelentőséget. A vasúton ugyanis sok min den megeshet. A hőségtől el görbülnek a vágányok, kisiklik a vonat, eltörik a rúgószerke zet és még sok más ok miatt komoly bajok történhetnek, leállhat a forgalom. A vasút számára ez nagy akadályt je lent. Ceská Trebován keresztül egymás után robognak a vona tok és nagy fennakadást jelent a pálya akár rövid időre való kiesése is. Röviden úgy mondta el ezt Milan Krouíil, a baleseti műsza­ki egység tagja, hogy a vasúti közlekedés olyan, mint az óra szerkezet, a kerekek fogai egy­másba ágyazódnak és ha vala­melyik felmondja a szolgálatot, több kilométeres pályaszaka­szon láncreakció szerűen leáll a forgalom. — Az említett egység egyben szocialista munkabrigád is, amely az aranyéremre vár Tagjai 1959-ben neveztek be a versenybe, és szocialista mun kabrigád maradtak az 1968 — 1969-es válságos években is. A tagság az évek során termesze tesen változott. Közülük többen nyugdíjba vonultak és helyükre új tagok, fiatalok léptek. A krónikában bejegyzéseket ol­vashatunk az 1968-as évből is, amikor a brigád pártcsoportja áprilisban ülést tartott és va­lamennyien egy nézetet vallot­tak. Magyarázták az emberek­nek a homályos kérdéseket és Mach elvtársról a krónikában azt olvashatjuk, hogy felszólí­totta a párttagokat, tartsanak ki, ne engedjék meg, hogy a sokévi tevékenység eredménye és az eddig elért sikerek kár ba vesszenek. A munkaközösség tehát sike­resen vészelte át a válságos éveket is, továbbra is a moz donyrendező pályaudvar táma­sza maradt. A Munkaérdemrcnddel való kitüntetés javaslatában kieme­lik Mach elvtárs kezdeményező hozzáállását a rendezőpályaud­var feladataihoz és személyes példamutatását is. A pályaud var főnöke nagyon becsüli az elvhűséget. Kollektívájába könnyen talál dolgozókat. Meri az emberek ebben a kollektívá­ban akarnak dolgozni. Tehát nem toborzás folytán jutnak el ide, hanem a mester maga vá­lasztja ki Őket. „Mindenkinek nyíltan meg­mondom, mik a követelménye ink“, vélekedik Mach elvtárs. „A baleseti-műszaki egység ál­landó készenlétben áll. Rend szeres szolgálatokban váltjuk egymást, ám ha valamilyen na­gyobb baleset történik, akkor mindnyájan indulunk, tekintet nélkül arra, vajon szolgálatba» vagyunk-e vagy éppen szabad­naposak. Ilyenkor minden sze mélyes érdek mellékes. Az új tagoknak azt is világosan meg­mondom, hogy nem igazolnám, ha kétszer egymás után nem lépnének szolgálatba.“ Jirí Cebis, az FSZM üzemi bi zottságának alelnöke nagyra becsüli megfontoltságát, nem emlékszik arra, hogy valaha valakivel is hangoskodott. A munkaközösség az egész vonalon a legjobbak közé tar­tozik. Ha arra szükség van, az egységnek tizenöt percen belül ki kell szállni a helyszínre. A dolgozók zöme már régóta tel jesíti ezt a szolgálatot, nagyon sok közös élményük van. Ki­szálltak már paradicsomot, to­jást szállító kisiklott tehervo Hatokhoz, de annál komolyabb balesetekhez is. Amikor a pályán nyugalom van, az északnyugati pályatáv rendezőállomásán Javításokat végeznek. Ezzel évente átlago­san 800 000 korona megtakarí­tást érnek el. A javítóműhely- lyel együtt mozdonyokat is ja vítanak, amelyeket nem tudtak idejekorán megjavítani a vasúti javítóműhelyekben és gépiié zakban. Csupán tavaly 850 000 koronán felüli megtakarítást ér lek el Ilyen munkákkal és' öt mozdonyt javítottak meg. Amint áthaladtunk a rendé zópályaudvaron, minden perc ben megállított bennünket va­laki. Kéideztek egyet-mást, mert az emberek ezt így szok­ták. Nem csupán munka jel­legű kérdésekkel fordulnak a baleseti-műszaki egység meste­réhez, gyakran párt-, vagy szakszervezeti ügyekben, sőt néha magánügyekben is felke­resik, Mach elvtársat itt min­denki ismeri. Amint mondják, sohas m volt tisztség nélkül, immár tizenegy éve az üzemi bizottság elnöke. Gyakran összejönnek a dol­gozók családjai. Ha valaki nyugdíjba vonul, azt méltókép­pen megünneplik. A Jutalmak nagy részét, amelyeket a kol­lektíva a jól végzett munkáért kap, közös betétkönyvre teszik. Ebből az összegből vesznek az után ajándékot akkor, ha vala­ki nyugdíjba vonul, lm valaki nősül, és amikor valakinek gyermeke születik. A jelentő­sebb eseményeket mindig meg­ünneplik, közösen szárakoznak. ZDENA ŠTEPÄNKOVÁ Megjelent a Pórtelet 13. száma A lap most megjelent száma teljes egészében közli a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége alkotmánya tervezeté­nek szövegét. Ezt követően a lap új száma Következetesen érvényesítjük a lenini eszméket és elveket címmel kőzil J. Ba­ryl elvtársnak, a CSKP KB El­nöksége póttagjának, a KB tit­kárának a szocialista országok kommunista és munkáspártjai bizottságai párton belüli kérdé­sekkel foglalkozó titkárainak varsói értekezletén J1977. má­jus 11—13.) elhangzott beszé dét. A lap fontosabb pártpolitikai és pártgazdasági cikkei közül a figyelmet A párt alapszervezele — a munkakollektívák vezető politikai ereje és magva, A ha­tásosabb tömegpolitikai mun­káért, valamint a Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusának ha­tározatait c. sorozatban megje­lent cikkekre hívjuk fel. A NOSZF 60. évfordulójára emlékezve az új szám cikket közöl. Első helyen közülük A Nagy Október 60. évfordulója és a proletár internacionalizmus c. írást említjük meg, melynek Rodney Arismendi élvtárs, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkára a szerzője. Hazai vonatkozásban ezzel a témával A Honvédelmi Sportszövetség tagjai a NOSZF 60. évforduló­jára, a Mivel köszöntőd a Nagy Októbér jubileumi évfordulóját? (beszélgetés a klatovyi KOZÁK Bőrfeldolgozó Üzem dolgozói­val), valamint az Október örö­kösei c. cikkek foglalkoznak. A lap új számának tanul­mány jellegű írásai közül a fi­gyelmet A munkásosztály első fórra dalmi élcsapata (a Kommu­nisták Szövetsége 130 évfordu­lójára). Az emberi iogok kétfé­le értelmezése, valamint a Program és alaps?.abályok — a párt praktikus ténykedésének alapja c. írásokra hívjuk fel. A világ kommunista és mun­káspártjai c. sorozatban ezúttal a Nyugat Berlin Szocialista Egységpártja, az Argentin Kom­munista Párt és a Brazil Kom­munista Párt rövid történetével ismerkedhetünk meg. 1-Í-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents