Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-18 / 196. szám, hétfő

A szovjet sport is jubilál Nem érzik a visszavonult versenyzők hiányát A z NDK egy héttel ezelőtt megrendezett úszóbajnok­ságát nemcsak külföldön várták és kísérték nagy érdek­lődéssel, hanem a hazai szak­emberek is tokozott figyelmet szenteltek az eseményeknek. Mindezt több okból kifolyólag. Elsősorban kíváncsiak voltak arra, vajon Ender, Gabriel, Flöcknek (a nőknél), valamint Matthes és Sperling (a férfiak­nál) visszavonulása nem ha­gyott-e hézagot. Nem utolsósor­ban azonban az is érdekelte őket, vajon mit várhatnak leg- jobbjaiktól a közelgő Európa- bajnokságon, illetve augusztus­ban az Egyesült Államok elleni viadalon. Prof. dr. Rudi Schramme, a válogatott edzője a tavalyi baj­nokság után kijelentette, hogy nemcsak a nőknél, hanem a férfiaknál is jelentős fejlődés volt tapasztalható. Hangsúlyoz­ta: ezen az úton kell tovább haladni, sőt az erőfeszítéseket még fokozni kell. Mint ismeretes, az NDK leg­jobb úszóinak 1976 évi, az olim­piát megelőző bajnoki küzdel­meit a „világcsúcsok bajnoksá­gának“ nevezték el. Amin vi­szont nem szabad csodálkozni, hiszen Enderék akkor néhány nap alatt 17 világrekordot javí­tottak meg. Az előbb említett versenyző­kön kívül az olimpiai érmesek és a tavalyi bajnokok ez idén kivétel nélkül rajthoz álltak és bizonyítottak is. Sőt, csak­nem feledtetni tudtak az el­múlt évek világnagyságainak, köztük Kornélia Endernek tá­vollétét. Barbara Krause 24. órával 18. születésnepja előtt ragyogó 55,86 és l:49,75-tel nyerte a 100, illetve 200 méte­res gyorsúszást és Ender után ő a második úszőnő a világon, aki e két távon 56 másodper­cen,. illetve két porcén belüli időt ért el. A 200 méteres vegyesúszás­ban 2:16,69 perces világcsúcssal győztes Ulrike Tauber idejével úgy látszik azt is bizonyítani akarta, hogy nemcsak Ender visszavonulásának köszönheti bajnokságát, hiszen nagy előd­jének 2:17,14 perces, a tavalyi bajnokságon felállított világ­csúcsánál jobb idővel lett első. Petra Thümer 1976-ban 8.40,66 alatt úszta a 800 métert és nyert világrekorddal orszá­gos bajnokságot. Most jócskán javított tavalyi legjobbján és 8.35,04-gye) végzett az első he­lyen. Természetesen ez az ered­ménye is világcsúcs. A 400 mé­teres gyorsúszásban teljesített 4:09,98 perces ideje is egészen rendkívüli és azt bizonyítja, hogy Thümer jelenleg felülmúl­hatatlan a hosszú távokon és kétségtelenül a világ legjobbja. A férfiaknál Roger Pyltel ta­valy az NDK bajnokságán a 200 méteres pillangóúszásban két­szer úszott világrekordot. Az idén nem dicsekedhet hasonló helytállással, de 2:01,54 perces ideje 200 méteren, valamint A világcsúcsa után örvendező Ulrike Tauber a fényképészek per­gőtüzében (ČSTK-felv.) Az olimpia ófa tovább fejlődött az úszósport 55,54 mp-es teljesítménye 100 méteren arról tanúskodik, hogy továbbra is a világklasszis ver­senyzők között a helye. Prof. Schramme a lipcsei úszófesztivál után elégedetten nyilatkozta: „Választ kaptunk arra a kérdésre, vajon sike- rült-e betoltenünk azt az űrt, amely világnagyságaink, Ender, Flöckner, Gabriel, Sperling és Matthes távoztával képződött. Nyugodtan állíthatom, hogy az Európa-bajnokság, valamint az idén ránk váró további felada­tok elé derűlátással tekinthe­tünk.“ Feljövőben g szovjet fiatalok Az NDK bajnokságával csak­nem egy időben bonyolították le Dnyepropetrovszkban a Szov­jetunió úszóbajnokságát, vala­mint a Santa Clara-i amerikai bajnokságot. A dnyepropet- rovszki eseményeket egy Euró- pacsúcs — Ruszin 800 méteren 8.11,82 — és több kiváló ered­mény fémjelezte. A nyújtott teljesítmények a szovjet úszók amerikai vendégszereplésén az ottani edzőtáborozás jogosságát és hasznosságát igazolták. A szovjet szakemberek már tavaly Montrealban sem titkolták, hogy 1980-ban Moszkvában si­kert sikerre akarnak halmozni. Az idei bajnoki küzdelmeket a fiatalok előretörése jellemezte. Már az első nap öt szovjet re­kordot megjavítottak. A 15 esz­tendős Olga Klevakina 100 mé­ter gyorsan 57,62-es csúccsal győzött és a 400 méteres ve­gyesúszásban 4.57,45-lel sike­rült az ötperces határ alá ke­rülnie. Julia Bogdanova, méltán 1977 legjobbja a 200 méteres mellúszásban, hiszen az idén a világ élvonalába tartozó vala­mennyi ellenfelét legyőzte. 1977. VII. 18. Kovács Árpád képe a Slovan Levice modern sporttelepének lelá­tóját mutatja be. Ugyanő arról számol be, hogy Léván nagyon örülnek a labdarúgó-csapat divízióba kerülésének. A nyugat-szlo­vákiai kerületből csak a lévai és a dunaszerdahelyi együttes (DAC Dunajská Streda) indulhat a divízió küzdelmeiben. Nem­rég még ugyanebben a csoportban szerepelt ebből a kerületből a Senica, a Sered' és a Spartak Komárno (Komárom) együttese is, s nem vallottak szégyent. A lévai sportegylet elnöke, Cérnák Z. elvtárs kijelentése szerint az eddig is sikeresen szerepelt csa- patot saját nevelésű, volt ifjúságiak egészítik ki, de néhány tehet­ség szerephez jut a közvetlen környékről is. Most 2.35,5 perccel nyerte szá­mát. Az olimpiai bajnok Marina Kosevaja ugyancsak a harma­dik helyen végzett, de így is biztosította helyét az Európa- bajnokságon résztvevő csapat­ban. A 13 éves Bogdanova nagy jövő előtt áll, hiszen 100 méte­ren is győzött, 1:14,1 perces idővel. Popova biztosan nyerte u 800 métert. A férfiaknál Taraszov a 200 méteres mellúszásban 2:20,6-tal Pankin örökébe lépet és a vi­lágranglistán Wilkie (angol — 2:15,11), Hencken (amerikai — 2:17,26), Colella (amerikai — 2:19,20) és Smith (kanadai — 2:19,42) az előkelő ötödik hely­re került. Meglepetésre Miszka- rov a utánpótlás egyik legte­hetségesebbje Taraszov mögött ugyancsak 2.20,6-tal végzett a második helyen. A 400 méteres gyorsúszásban és a 400 méteres vegyesúszás­ban az olimpiát megjárt Rasz- katov és Szmirnov kénytelen volt meghajolni a feltörő fiata­lok, Ruszin és Feszenko előtt. Raszkatov 3:55,76 perces Euró- pa-csúcsa ugyan még nem for­gott veszélyben, de Ruszin 3:57,1 perces ideje a jonköpingi EB előtt sokat ígérő. Feszenko 4: 28,55-ös teljesítménye alig 3 másodperccel rosszabb Verrasztó 4:26,0 perces Európa-rekordjá- nál. Szmirnov később a 200 mé­teres vegyesúszásban kárpótolta magát, 2:08,0-val szerzett szov­jet bajnokságot. A két versenyen elért ered­ményeket figyelembe véve, az idei úszó Európa-bajnokság re­mek eseménynek ígérkezik. „Fáradt" bajnokság A Santa Clurában lebonyolí­tott Egyesült Államok nemzet­közi úszóbajnokságán nem szü­lettek világra szóló időeredmé­nyek. A holland Maas női 1500 méteres gyorsúszásban elért 16:47,11 perces Európa-rekord- ja sem számít annak, annál is inkább, mert ez nem olimpiai szám. Az amerikaiak olimpiai bajnokai fáradt versenyzők be­nyomását keltették, mintha nem is érdekelte volna őket e hagyományosan nagyszabású úszóverseny. Babashoff a 100 méteres férfi gyorsúszásban 51,93-mal, Bot­tom pedig a 100 méteres pil­langóban 55,99-cel szolgált ki­vételes eredménnyel, a bajnok­ságot a külföldi versenyzők tet­ték érdekessé, de csupán a női számokban. Maas 200 méteren 2:04,08-cal a világranglista ötö­dik, 400 méteren 4:13,95-tel a harmadik helyére került. A női 1500-at a kanadai Smith 16:43,98-cal nyerte, a japán Inaba 1:15,79 és 2:42?12-vel győ­zött a 100, illetve 200 méteres mellúszásban. Ezek az eredmé­nyek feltétlenül azt Igazolják, hogy a világ legjobbjai közt a helyük. A bajnokság legsikeresebb résztvevője a 15 esztendős ame­rikai Nancy Hogshead volt, aki a 100 és 200 méteres női pil­langóban l:03,14-gyel, illetve 2:16,15-tel, valamint a 400 mé­teres vegyesúszásban 4:56,14- gyel a világranglista előkelő helyére került. Egy biztos; ha az amerikai úszók az NDK el­leni augusztusi találkozóig lé­nyegesen nem javulnak, akkor súlyos vereséget szenvednek. A szovjet sportolók és az alkotmány A Szovjetunió új alkotmányá­nak tervét ami­kor közzétették, a szovjet spor­tolók nagy ér­deklődését is ki­váltotta. A spor­tolók hatalmas tábora látja, kiváló lehetőség kínálkozik minden dolgozó szá­mára, hogy részt vehessen ha­zája irányításában. A világ első szocialista államának sportolói aktívan kapcsolódtak be az al­kotmány tanulmányozásába és megvitatásába. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett műkö­dő Testnevelési és Sport Bi­zottságtól , kiindulva a falusi klubokig mindenütt tudatosít­ják, milyen alkotmányt kap a szovjet társadalom, milyen le­hetőségeket biztosít. Az új alkotmány tervezete tükrözi mindazokat az óriási társadalmi és gazdasági válto­zásokat, amelyeken a Szovjet­unió szocialista társadalma át­ment. Éppen a sport és a test­nevelés az a terület, ahol ez a minőségi javulás különösen ki­emelkedő. A testnevelés és a sport ebben az országban a la­kosság kultúrája és mindennapi életének oszthatatlan része lett, városokon és falvakban a kom­munista nevelés segítőjévé vált. A tömeges testnevelés egyre nagyobb jelentőséget kap a la­kosság életében. Segíti a szo­cialista fejlődést és a nemzetek közötti együttműködést, barát­ságot. Az új alkotmány terveze­te a testnevelésnek és a sport­nak éppen ezt a nemes külde­tését emeli ki, rámutat arra, milyen távlatokat nyit meg. így természetesen egészen logikus, hogy az alkotmány tanulmányo­zása az egész testnevelés és a sport aktivizálását vonja maga után. Szervezetekben, klubok­ban és iskolákban ezt a moz­galmat arra használták fel, hogy konkrét felajánlásokat te­gyenek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója alkalmából. Kiváló sportolók egésf sora mondotta el véleményét, s kö­zülük most Jelena Petuskova szavalt idézzük, aki a női lo­vaglás volt világbajnoka és káprázatos teljesítményeivel ej­tette ámulatba a világot: „A Szovjetunióban a testnevelés és a sport össztársadalmi üggyé lett, amelynek az állam nagy jelentőséget tulajdonít. Ezt a tényt is magában foglalja az új alkotmány tervezete. A Szov­jetunió polgárainak joguk van a pihenésre, a tömegsport, a testnevelés, a sport és a turisz­tika űzésére, és munkahelyü­kön mindehhez megfelelő fel­tételeket találnak. Itt nem a véletlenek játékáról van szó. Kommunista pártunk valóban népi erő, amely az ifjúság har­monikus fejlődéséről gondosko­dik és törődik annak lelki- és testi egészségével. A szovjet dolgozók millióinak boldog éle­te csak a szocialista társadalmi rendnek köszönhető, amely a világon a legigazságosabb. S ennek köszönhetem én is azt a lehetőséget és biztonságot, amit kaptam. Befejeztem a főiskolát, pedagógus és a természettudo­mányok kandidátusa lettem, be­avattak a sportbajnokság t tit­kaiba, s mindez nagyon sok örömet szerzett nekem, .elisme­réseket, kitüntetéseket kaptam világraszóló versenyeken. Mun­kámat és sportsikereimet úgy tekintem, hogy azokkal nagy adóságomból valamicskét sike­rült a társadalommal szemben törlesztenem. A sport egyedülálló eszköz arra, hogyan lehet közelebb hozni egymáshoz embereket és megerősíteni a kollektívákat. Általánosítva azt mondhatjuk, hogy az aktív sportoló aktív polgár is. Ezért nagyon helyes, hogy új alkotmányunk terveze­te ilyen különös jelentőséget tulajdonít a testnevelésnek, a sportnak, s a turisztikának az egész országban’. Hiszem, hogy mindez a XXII. olimpiai játé­kokon teljes mértékben kidom­borodik majd. A nyári olimpiát először rendezik szocialista ál­lamban, ahol a felkészülés a nagy ország minden lakosának régen szívügye lett.“ A szovjet testnevelés A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, ' amely­nek 60. évfordulóját idén ünne­peljük, nagy változásokat ered­ményezett egész Oroszország­ban és óriási hatást gyakorolt e hatalmas ország életének minden területén. Sokszor ma­ga Vlagyimir Iljics Lenin is rá­mutatott, milyen fontos a test­nevelés emberformáló ereje. Egészen természetes a testne­velés hatása az egészségre, a haza védelmére, a munkakész­ségre, mindezt azonnal felfe­dezte a fiatal szovjet kormány is. A kezdet kezdetén nagy súlyt helyezett elsősorban a vé­delmi sportokra és fontos fela­datul tűzte ki a rátermettségi versenyt, a „Munkára, szocialis­ta haza védelmére kész“ akció keretében. Fontos határkő volt az 1928- as esztendő, amikor a Szovjet­unióban az első össz-szövetségi spartakiádot szervezték. Már akkor is a szovjet polgárok fi­zikai felkészültségének nagy­szerű bizonyítékaivá lettek, ter­mészetesen elsősorban az ifjú­ságra mutattak rá. A szovjet testnevelés kezdettől fogva esz­mei alapokon nyugodott, tö­meg- és teljesítmény sport jel­lege volt. A sport a szovjet em­berek mindennapi életének szerves részévé vált. Erre kivá­ló példával szolgált éppen az első össz-szövetségi spartakiád, amely Moszkvában az éppen befejezett Dinamo-stadion és to­vábbi sporttelepeken került megrendezésre. Az akkori vi­szonyokhoz képest csúcsrészvé­telt jegyeztek föl. Több mint hétezer volt a versenyzők szá­ma, akik a Szovjetunió 36 kü­lönböző nemzetiségének tag­jaihoz tartoztak. Az aktív rész­vételre szóló meghívást elfo­gadta a világ minden tájának sportszövetségeibe tartozó mintegy 600 versenyző is. A küzdelmekre 21 sportágban ke­rült sor. Az ünnepélyes meg­nyitó Moszkvában a Vörös téren volt, a felemelő záróünnepély a Nagyszínházban. Ezzel kap­csolatban érdekes összehasonlí­tással szolgálhatunk. Az emlí­tett moszkvai spartakiád nyitó­napján fejeződtek be Amszter­damban a IV. nyári olimpia küzdelmei, amelyeken a világ minden tájáról csak 3014 spor­toló vett részt. Már ezek az adatok is bizonyítják, hogy te­vékenysége kezdetén milyen erős és tömegjei 1 egű volt a szovjet testnevelési és sport- mozgalom! A szovjet testnevelési mozga­lom megalakulásától kezdve a kommunista párt szervezeteire, a szakszervezetekre és a Leni­ni Komszomolra támaszkodott. Mindezeknek a szervezeteknek nagy az érdeme abban, hogy a szovjet sport és a testnevelés útját nagy sikerek övezik. A szovjet testnevelés kezdet­től fogva internacionális jellegű volt. Fejlesztette a kapcsolato­kat más országok munkás test- nevelési szervezeteivel, azokkal tapasztalatcserét folytatott, ba­rátságot és szövetséget kötött, s mindez jótékonyan éreztette hatását a fiatal szovjet társa­dalom politikájában. Sok ország munkássportolóit meghívták a Szovjetunióba, a szovjet sporto­lók pedig a kapitalista kormá­nyok minden tiltakozása elle­nére látogatták az európai sporttelepeket. Az első években a testnevelési folyamat eszmei része volt a legfontosabb. Min­den korú polgárt meg akartak nyerni a testnevelésnek, a sportnak. Ezekből az alapokból indult ki a szovjet testnevelés, hogy azután jelentős mérték­ben magas sporttudásra, fejlett­ségre tegyen szert. Az állam érdeklődése, a tervszerűség, a tudományos hozzáállás és a szovjet emberek lelkesedése, együtt rakták le az elkövetkező szovjet sportsikerek alapjait. Az első nagy eredmények az 1952-es, Helsinkiben sorra ke­rült olimpián jelentkeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents