Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)
1977-07-16 / 194. szám, szombat
Az űj típusú párt megteremtése AZ OROSZ SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSPÁRT II. KONGRESSZUSÁNAK 74. ÉVFORDULÓJA A Szovjetunió, a többi testvéri szocialista ország s velük együtt a világ összes haladó emberei néhány hónap múlva jelentős jubileumot ünnepelnek: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Ezen évforduló ünnepségei előkészületeinek kereteibe egy másik évforduló is beleilleszkedik: az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának 74. évfordulója. Július 17-én van 74. évfordulója annak, hogy megkezdte munkáját az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusa, kezdetben Brüsszelben, majd Londonban. A tanácskozás fő feladata az volt, hogy új típusú pártot hozzon létre, amely irányítja a munkásosztály és az összes dolgozók felszabadításáért vívott harcot. Ez a kongresszus világtörténelmi jelentőségű, a nemzetközi munkásmozgalom történetének mérföldköve. A XIX. század végén és a XX. század elején fordulat következett be a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében. A kapitalizmus ebben az időszakban eljutott legmagasabb és egyben utolsó stádiumába, az imperializmus szakaszába. Az orosz munkáspárt éppen e történelmi korszak kezdetén jött létre, abban az időben, amikor a proletariátus a nagy forradalmi harcok küszöbén állott, amikor a proletár forradalom kérdése a forradalmi gyakorlat kérdése lett. Ebben a helyzetben lényegesen növelni kellett a harcos forradalmi proletár pártok szerepét. Csakhogy a pártok és a II. Internacionálé vezetői nem tudták helyesen, marxista módon megoldani az új helyzetből adódott új feladatokat. Nem készítették fel a munkás- osztályt a forradalmi harcokra a kapitalizmus megdöntéséért és a proletár diktatúra megvalósításáért. A nyugateurópai szociáldemokrata pártok egyre jobban az opportunizmus kátyújába süllyedtek. Felülvizsgálták a marxizmust, a pártok vezetői elvetették a tanítás forradalmi tartalmát és elveit. Vissza kellett szorítani az opportunizmust, világos programot és taktikát kellett adni a munkásosztály harcának. Erre a történelmi feladatra az orosz bolsevikok vállalkoztak Lenin vezetésével. A legfontosabb feladatnak, a munkásosztály győzelme, a szocialista forradalomért vívott harc sikere előfeltételének Lenin a munkásosztály pártjának létrehozását és megszilárdítását tartotta. Olyan pártokra van szükség — hangsúlyozta —, amelyek állandóan és valóban a tömegekkel tartanak, s amelyek képesok vezetni a tömegeket. Annak ellenére, hogy a szociáldemokrata szervezetek első kongresszusára 1898 márciusában Minszkben sor került, s ez a kongresszus kinyilvánította az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt megalakítását, a párt a gyakorlatban nem létezett, és nem teljesítette feladatát. Igaz, hogy a párt létrehozásának nagy politikai, forradalmi és propagandisztikus jelentősége volt. Ám a szociáldemokrata szervezetéinek nem volt egységes programjuk, alapszabályzatuk, taktikájuk, központi irányításuk, s hiányzott ideológiai és szervezeti egységük. Ezért a II. kongresz- szus feladata a/, volt, hogy forradalmi marxista pártot hozzon létre a tudományosság alapján. Ez megkövetelte az összes forradalmi szociáldemokrata erők egyesítését az opportunizmus elleni harcban, mert az opportunizmus mély gyökereket eresztett az egész nemzetközi munkásmozgalomban. Az drosz munkásmozgalom körülményei közepette harcolni kellett az eszmei ingadozók és főleg az ökonomista irányzat követői ellen, akik túlbecsülték a gazdasági harc jelentőségét, és lebecsülték a politikai és az ideológiai harcot. Az új típusú párt létrehozásáért vívott küzdelemben nagy szerepet játszott Lenin: Mi a teendő? című könyve, amely 1902 márciusában jelent meg. A könyv fontos állomása Marx és Engels tanítása Lenin által történt továbbfejlesztésének, tartalmazza a munkásosztály forradalmi pártja létrehozásának ideológiai és szervezési alapelveit. A mű ezenkívül kiemeli a haladó elmélet jelentőségét a forradalmi mozgalom számára. Ez a haladó elmélet csakis a marxizmus lehet. Csak a marxista— leninista pártok tudják a szocialista ideológiát érvényesíteni a munkásmozgalomban, csak ők képesek harcot vívni a szocialista ideológia nevében a polgári ideológiával. Lenin egyúttal rámutat arra, hogy a munkásosztály nagy harcának három formája létezik: politikai, gazdasági és elméleti, s rámutat arra, hogy a munkás funkcionáriusok kötelessége elméleti ismereteik állandó gyarapítása. A párt a proletariátus öntudatos része, az ösztönszerű munkásmozgalomnak szocialista öntudatot kölcsönöz. A munkásosztály csak akkor tudja teljesíteni történelmi küldetését, ha a tömegekkel szorosan egybefonódott, harcias, központi Irányítású, egységes forradalmi pártja van. Ennek létrejöttéhez az előfeltételeket az Iszkra teremtette meg. Egyik fő feladata az volt, hogy kidolgozza a párt programtervezetét. A programnak azt a küldetést szánták, hogy tűzze ki a párt céljait és feladatait, s ezzel eszmeileg kovácsolja egybe, egy párttá a különféle szociáldemokrata szervezeteket. A programtervezet világosan és pontosan kitűzte a munkásosztály v£gső célját, azt, hogy a kapitalizmust megdöntve, megvalósítsa a szocializmust, felépítse az osztály- nélküli kommunista társadalmat. Egyúttal rámutatott e cél megvalósításának útjára, a szocialista forradalom és a proletár diktatúra létrehozásának, az oroszországi munkáspárt legközelebbi feladataira: a cári önkényuralom forradalmi megdöntésére és a demokratikus köztársaság létrehozására. Ez a feladat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom során teljesült. A II. kongresszus tehát jóváhagyta a párt programját. Ennek alapján jött létre és erősödött meg a bolsevik párt. A kongresszuson egyúttal szívós és kö nyörtelen harcot kelleti vívni a párt szervezési jellegéért. Lenin a pártot szervezési egységnek tekintette. Ezért nem véletlen, hogy annyira nagy harc folyt a pártalapszabályzat I. cikkelyének megfogalmazása körül. Tulajdonképpen arról volt szó, milyen legyen az igazi marxista párt. Lenin követői az egységes, szigorúan szervezett és fegyelmezett párt koncepcióját követték, míg a másik csoport opportunista, rendezetlen pártot akart. Nehéz harcot kellett vívni a párt marxista—leninista jellegéért és az említett elvek érvényesítéséért. Fel kellett lépni a mensevikek ellen, leleplezni a szervezési kérdésekről vallott nézeteikben rejlő opportunizmust. Első ízben bizonyították be következetesen a bolsevikok, mennyire veszélyes az egész munkásmozgalom számára, ha lebecsülik a szigorú szervezettség jelentőségét. Lenin tanította: a proletariátusnak nincs más fegyvere, mint a szervezkedés. Bebizonyította, hogy a proletariátus csak akkor legyőzhetetlen, ha eszmei egységét a marxista elvekkel összhangban egységes szerva zettel támasztja alá. A marxista—leninista pártok tevé> kenységének tapasztalatai azt mutat* ják, hogy mindig nagyon káros következményekkel járt a forradalmi elmélet, az ideológiai tevékenység, a politikai tömegmunka, a pártépítős, -élet, és -tevékenység elvei fontosságának bárminemű lebecsülése. Ezérí ma i5 érvényesek Lenin szavai, miszerint a munkásmozgalomban az ösztönszerűség bármilyen térhódítása, az öntudatos elem szerepének minden meggyengülése függetlenül attól, hogy ennek okozója akarja-e azt vagy sem, fokozza a polgári Ideológia befolyását a munkás- ságra. Ha az 1968—69-es eseményekre gondolunk, láthatjuk, mennyire igaz ez az állítás. Láthatjuk, hogy ott, ahoJ nem hat a mi szocialista ideológiánk ott az ellenséges, burzsoá ideológií hat. Ezért, az emberek szocialista önti» datosságának fokozása a szocializmusban is a párt-, a társadalmi, az állami és a gadzasági szervek és szervezete* fő feladata. Miközben megemlékezünk a forradalmi bolsevik párt létrejöttének 74. évfordulójáról, emlékezünk azokra a győzelmekre is, amelyeket a szovjet nép aratott a bolsevik párt vezetésével. E párt vezetésével győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és mutatta meg a társadalom forradalmi átalakításának, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének útját. F, párt vezetésével győzött a szovjet nép az emberiség legnagyobb ellensége, a fasizmus fölött. Az SZKP lenini politikájának köszönhető, hogy ma a Szovjetunió népe a pártjának XXV. kongresszusán kitűzött nagy célokat valósítja meg. A szovjet nép mai tettei — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán — közvetlen folytatását jelentik annak, amit az Októberi Forradalom elkezdett. Ez Lenin nagy eszméinek gyakorlati megvalósítása. Ehhez az ügyhöz és ezekhez az eszmékhez pártunk hű és örökké hű marad. Az, hogy megemlékezünk az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mérföldkövet jelentő eseményének 74. évfordulójáról, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról, számunkra azt jelenti, hogy merítünk és tanulunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag forradalmi' tapasztalataiból. Dr. JAN MACHYNIAK 1977 VII. 16. fasz Dezső, a 15 éve az NDK- ban tartózkodó" magyar történész, publicista, internacionalista forradalmár, a Kassai Munkás egykori belső munkatársa az utóbbi hét évben hat könyvet jelentetett meg. A legújabb eszekben a napokban látott napvilágot a budapesti Gondolat Könyvkiadó gondozásában, címe: A sok közül egy. Jász Dezsőt új könyvének megjelenése napján látogattuk meg, s beszélgetésünk középpontjában természetesen az új mű áll. — Mi késztette, Jász elvtárs, a megszokott „egy a sok közül“ kifejezés szórendjének szokatlan megváltoztatására könyve címében? — A „sok“ szóra szereltem volna helyezni a hangsúlyt. Ez is mutatja, nem memoárokról van szó, a könyv műfaji tekintetben történelmi riportokat tartalmaz. A fő szempontnak azt tekintettem* hogy olyan részleteket ismertessek, amelyék elkerülték a történészek figyelmét. Egyébként meglepő gyorsasággal jelentette meg a kiadó a könyvet — idén áprilisban adtam le a kéziratot, és most július elején kezemben vannak az első példányok. — Hogyan kapcsolódik a könyv előző munkáihoz? — A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára jelent meg Tanácsmagyarországi ól a Pireneusokig című könyvem. A közben eltelt időben több száz előadáson, beszélgetésen vettem részt üzemekben, iskolákban, katonai alakulatoknál, egyetemeken. Ez tanulságos volt. Rájöttem, helytelen a nézet, hogy a fiatalok körében a történelem és a politika iránt csökkent az érdeklődés. Az ellenkezőjéről bizonyosodtam meg. Sikerült tiszta képet alkotnom arról, mik azok a részesemények, amelyek az embereket foglalkoztatják. Ezeket a kérdéseket válaszolom itt meg. — Milyen időszakot, mely eseményeket öleli fel a könyv? — Az első fejezet a Magyar Üjobb, kevéssé ismert odotok a Kassai Munkás, az északi hadjárat, a spanyol polgárháború, a francia ellenállás történetéből Tanácsköztársaság története, részletesen pedig az északi hadjárat, amely politikai szempontból hatást gyakorolt a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltására. A tiszai átkelésről ez az első hiteles riport. Olyan kérdésekről írok, amelyek elkerülték a történészek figyelmét, ezekről csak a résztvevők tudhatnak. A második fejezet szlovákiai tartózkodásom kél évét öleli fel. Akkor a kassai Munkás belső munkatársaként dolgoztam. Ez a két év életem legszebb emléke, ezért is a fejezel címe „A kassai szép napok“. A Kassai Munkásban már 1920-ban felvetettük a 3. Inter- nacionóléhoz való csatlakozást. Az 1920—1921-es évfolyamokban minden számban látható: a lap pozitív irányban befolyásolta a CSKP megalakulására irányuló törekvéseket. Fontos időszak ez azért is, mert a Kassai Munkás lerakta ekkor a csehszlovák—magyar internacionalista kulturális kapcsolatok alapjait. Nemcsak emigráns magyar írók művei, hanem a cseh és szlovák haladó irodalmi művek, s a haladó külföldi irodalmat képviselő alkotások fordítások és megjelentek a lapban. 1920—21-ben már nagyon gyakran találkozunk a lap hasábjain Petr BezruöJ Karé] Čapek, Jaroslav Hasek, Michal Marek, Jirí Wolker nevével és műveikkel. A művek nyers fordítását Fried Jenő, Klement Gottwald későbbi közeli munkatársa készítette, a végső formát Mácza János adta. Az ő fordításukban jelent meg például Karel Čapek RUR című drámája, a kassai Nemzeti Színház mutatta be 1921-ben. — A további fejezetek romániai tartózkodásom idejéről, az Előre, majd a Munkás szerkesztéséről szólnak, a spanyol polgárháború kevéssé ismert eseményeiről, a zárófejezet pedig a Le Vernet-i gyűjtőtábor eseményeiről, a felszabadulásig. — Nyilván ezekben a fejezetekben is találkozik az olvasó olyan eseményekkel, amelyeket eddig nem ismert. Kérem, említsen meg néhányat, amelyek új adatokkal gazdagítják ismereteinket. — A romániai Munkás kapcsán érdekes adat, hogy ez a lap elérte a 11 000-es példányszámot, amit egyetlen kommunista lap sem szárnyalt túl Romániában 1945-ig. Spanyolország kapcsán talán azt említeném, hogy a francóista pucs kitörésekor már az országban voltam. Az ötödik ezredhez, a Quinto Regimientohoz Dolores Ibárruri vezetett el. Dandár-, hadosztályparancsnok, majd hadsereghadműveleti csoportfőnök voltam a polgárháborúban. Olyan eseményeket írok le a könyvben, amelyek kevéssé ismerlek, például a bilbaói csatái, az északi hadjáratot, Astúria védelmét. Teljesen ismeretlen tény: 1937-ben, mielőtt visz- szavonuttunk Észak-Spanyolor- szágból, megteremtettük a reguláris hadviselésről a partizánhadviselésre való áttérés feltételeit. Itt került sor első ízben ilyen tevékenységre, ami ma a szocialista hadtudomány része. Ma már sok a tapasztalat a szovjet, jugoszláv, szlovák partizánok harcaiból, de akkor még sötétben tapogatóztunk. Mégis sikerült olyan hibákat elkerülnünk, amit Clie Guovara 1966-ban Bolíviában elkövetett. Francóéknak csak 1947‘-ben( 1J sikerült felszámolniuk az akkor alakult partizánalakulatokat. — Kevéssé ismert tények vannak a Le Vernet-i gyűjlőtá- bor életéből is, ami meglepő, mert a francia ellenállás e fejezetének gazdag irodalma van. A táborban az ellenállási csoport parancsnoka voltam. Kél Malinovszkij marsall és Jász Dezső. (Foto: archív) feladatot tűztünk magunk elé: megszöktetni azt, akire oda- künn az ellenállásnak szüksége van és felszabadítani a tábort. Az első feladat sikerült, a tábori felkelés tervezett időpontja előtt két nappal azonban a németek megszállták a tábort. Dachau felé szállítottak bennünket innen, de 70—80 embernek, köztük nekem is sikerült nem eljutnom a haláltáborba. A vasúti kocsi padlózatát feszítettük fel és a robogó vonatról a sínek közé ereszkedtünk le. Szökés után bekapcsolódtam a francia ellenállásba. A szökések szervezéséről és az említett csoportos szökésről nincs irodalom, erről csak a résztvevő tud. Ezért is van ez a rész a könyvben. — Kérem, tájékoztassa olvasóinkat történészi, hadtörténészi munkájáról is. — Szakterületem a 16. század, annak is a második fele. Ez a társadalom kapitalista átalakulásának fontos időszaka, s ez katonai téren is lecsapódott. Főleg francia viszonylatban, a hugenotta háborúkban. A középkor sokáig mostohagyerek volt a hadtörténészek szemében. Célom a hadtörténeti kutatásban újabb bizonyítékokat szolgáltatni arra, hogy minden olyan hadsereg, amelynek kiegészítése a nép fölfegyverzé- sének elvén alapul, hozzájárult a hadművészet fejlesztéséhez. Ennek egyik bizonyítéka a huszita mozgalom is, ehhez is ilyen értelemben akarok visszatérni ... Az utóbbi hét évben nagyon kitértem a publicisztikába. Most ismét vissza kanyarodok a hugenotta témához... A cím már megvan: Hadrakelt hit. Legyen az a középkor hadtöv ténete, vagy századunk forradalmi harcairól szóló történelmi riport a résztvevő szemével, — Jász Dezső tolla alatt a téma történelmi igazságért küzdő érveléssé, az internacionalista kommunista mozgalom fegyverévé válik. VILCSEK GÉZA TALÁLKOZÁS JÁSZ DEZSŐ ELVTÁRSSAL
