Új Szó, 1977. július (30. évfolyam, 179-208. szám)

1977-07-15 / 193. szám, péntek

A plzeňi Nyugat-csehországi Papírgyár susicei üzemében dolgozzák jel a tartós Kras-, ten polisztirén műanyagot, amelyet a Kralupyi Kau- csukgyártól kapnak. Ilyen módon teljes egészében si­került kiküszöbölni ennek a nyersanyagnak a behozata­lát az NSZK ból. A Krastén­ből a terv szerint az idén 6,8 százalékkal több.göngyö­leget gyártanak, mint ta­valy. ilyen módon az idén 6 055 000 korona megtakarí­tást érnek el. Képünkön Ja­roslava Gondrovská, az öt színnyomású automata nyo­mógépet kezeli. (Felv.: ČTK — J. Vlach) Iránytű: az alapszabályzat Beszélgetés Jozef Nemcovský elvtárssal, az SZLKP Rožňavai JB titkárával A rozsnyói (Rožňava) járás kommunistái a lenini alapelvek következe les érvényesítésével nagy lépést tettek előre a párt- munka tökéletesítéséhez és a járás egészséges fejlődéséhez ve­zető úton. E kedvező jelenség elválaszthatatlan része az is, hogy a párlalapszervezetek tevékenységükén mind jobban ragaszkodnak az alapszabályokhoz, és személyre szóló, ellen­őrizhető pártmegbízatásokkal jelentős mértékben megnövelték a kommunisták aktivitását. Ezekről a kérdésekről Jozef Nem­covský elvtárssal, az SZLKP Rozsnyói JB titkárával részlete­sebben is elbeszélgettünk. 1977 VII. 15. • Szeretnénk, ha bevezetés­képpen a párt vezető szerepe megszilárdításának sajátos kér­déseiről beszélne, mert vélemé­nyünk szerint ilyen nagy múl­ttá, gazdag munkásmozgalmi ha­gyományokra visszatekintő já­rásban ez sokkal könnyebben ment, mint másutt. Milyen szempontokat vett figyelembe a járási pártbizottság? — A mi viszonyaink között elsősorban arra törekedtünk, hogy a párt visszanyerje a tö­megek bizalmát. Egyben tuda­tosítottuk, hogy a párt vezető szerepének érvényesítése o szocialista demokratizmus fej­lesztésével összhangban harcot is jelent a korábban megcson- tosodolt bürokratizmus ellen. A bürokratizmus elburjánzott kedvezőtlen társadalmi jelen­ség, elsősorban abban nyilvá­nult meg, hogy háttérbe szorult a tömegek politikai vezetése, helyébe a dolgok és az embe­rek irányításának adminisztra­tív módszerei kerültek. Ez a gyakorlat párttagságunk köré­ben kialakította a közönyt, el­terelte figyelmüket a legfonto­sabb feladatok teljesítéséről. A CSKP XIV. kongresszusa ezen « téren jelentős változást ho­zott, amit az is bizonyít, hogy helyesléssel találkozott a párt­nak a munkáspolitika határo­zottabb és következetesebb megvalósítását célzó törekvése. Járásunk munkásosztálya ilyen szempontból nagy elismeréssel fogadta a XV. pártkongresszus állásfoglalását is, és minden erejét mozgósította a határoza­tok teljesítésére. AZ ALAPSZERVEZETEK MUNKASTÍLUSA • Pártépítő munkánknak vál­tozatlanul alapkérdése a CSKP XV. kongresszusa határozatának eredményes végrehajtása. Mi a helyzet ezen a téren a járás pártalapszervezeteiben. — Abból indulunk ki, hogy továbbra is nagy gondot fordí­tunk a pártalapszervezetek munkásjellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizi­kai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére és a pártba való felvételére. Termé­szetesen ez a folyamat nem történik önmagától. A párt po­litikájának következetes érvé­nyesítése és népszerűsítése mellett szükség van arra is, hogy az alapszervezetek mun­kastílusa alkalmat adjon a pár­ton belüli munkásoknak a po­litikai gyakorlatban való aktí­vabb részvételre, mivel csak ezúton juthatunk el a tudatos­ság magasabb színvonalára. A kialakult gyakorlati lehetősé­gek — tömegszervezeti funk­ciók, szocialistabrigád-tagság — alkalmasak arra, hogy politikai tartalommal párosítva a párt­taggá nevelés valódi iskoláivá váljanak. Pártalapszervezeteink e lehetőségekkel élve, a folyó év elejétől 177 tagjelölttel gya­rapították soraikat zömmel a fizikai munkások, szövetkezeti tagok köréből. — A tapasztalatok azt mu­tatjuk, hogy a tagjelöltek fel­vételének színvonala is azok­ban az alapszervezetekben felel meg a követelményeknek, ahol általában is következetes mun­ka folyik. E munka végzése közijén edződnek a tagjelöltek, s így válik nyilvánvalóvá « kommunisták, a párt hatalmas ereje. • Köztudomású, hogy járási párt szervezetük tagságának át­lagos életkora közel van az öt- venhez, s a dolgozó nők szer­vezettsége sem felel meg lehe­tőségeiknek. Tettek-e lépése­ket ezek ellensúlyozására? — Tagadhatatlan, ezen a té­ren sok még a behoznivalónk. Az átlagos magas életkor ab­ból adódik, hogy járási méret­ben 1100 nyugdíjas veterán kommunistát tartunk nyilván. Ezért tervünket úgy állítottuk fel, hogy az 1980-ig terjedő időszakban a 25 éves korcso­portból legalább 720 fiatal tag­jelöltet és 350 dolgozó nőt ve­szünk fel a pártba. Ugyanúgy arra is törekszünk, hogy a párttagság nemzetközi összeté­tele javuljon, hiszen járásunk összlakosságának 28 százalékát a magyar nemzetiségű polgárok képviselik, ám csak 11,8 száza­lékarányban vesznek részt a pártalapszervezetek munkájá­ban. • Milyen kritériumokat vesz­nek figyelembe a pártalapszer­vezetek a tagjelöltek felvétele során? — A jól dolgozó pártalap­szervezetek a tagfelvételi mun­kát nem bízzák a véletlenre, hanem tudatosan és tervszerű­en számolnak a lehetőségekkel, gondos szervező, nevelő mun­kát végeznek azok között, akik belátható időn belül alkalmas­sá válhatnak. Ez nem jelent to­borzást a környezetükben dol­gozó munkások között, hanem körültekintő figyelmet. A KOMMUNISTA NEVELÉS — Ahol a párttagok példa­mutató magatartást tanúsíta­nak, és elkötelezetten képvise­lik a párt politikáját, ott a pár­ton kívüli munkások gyorsab­ban megtalálják a párthoz ve­zető utat. Ez jellemző a lubení- ki és a jelsavai magnezit-, a rozsnyói és az alsósajói ércbá­nyák. valamint a Slavošovcei Papírgyár üzemi pártalapszer- vezetének munkájára. Rugalmas tevékenységet fejt ki ezenkívül a Revúcai Lakástextilgyártó Üzem pártalapszervezete, amely a nőkre vonatkozó politikai ha­tározat következetes teljesítésé­vel hívta fel magára a figyel­met. Ezeklxm a párta lapszer­vezetekben a szocialista építő­munka gyakorlata ' a kommu­nista nevelés legfontosabb alapja és módszere, ehhez iga­zodnak a tagjelöltek felvételé­nek elbírálásakor. A tagság fia­talítását illetőleg viszont a rozsnyói Tatrasvit üzem párt- alapszervezetét hozhatom fel jó példának, ahol a felvett 33 tagjelölt 84,8 százalékát mun­kások, 81,8 százalékát nők és 73,6 százalékát fiatalok alkot­ják. — Ide kívánkozik még, hogy pártunk osztályjellege nem zár­ja ki annak lehetőségét, hogy a haladó értelmiség tagjai is helyet kapjanak tagjai között. A legmélyebb oka ennek az, hogy alapvető érdekeik meg­egyeznék a munkásosztály ér­dekeivel, és legöntudatosabb tagjaik felismerik: saját érde­keik csak a munkásosztály szó cialista céljainak keretében va­lósulhatnak meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nem mun­kás párttagok nem valami sa­játos érdekek képviselői a pár­ton belül, hanem a munkásosz­tály politikájának elkötelezett harcosai, akik fegyelmezetten kötelesek végrehajtani a párt határozatait. • A járáson belül hogyan ér vényesül a párt politikája a mezőgazdaságban, minthogy a szövetkezetek itt is hatalmas gazdaságokká épültek ki?. — A rozsnyói járás területén 19 társult szövetkezet és két állami gazdaság működik. Az efsz-ekben 14,77 százalékos a szervezettség, a Rozsnyói és a Jelsavai ÁG 870 dolgozója kö­zül pedig 143 kommunista. Ál­talában eredményes munkát fej­tenek ki a pártalapszervezetek ezen a területen is. Sikereik azonban még átütőbbek lehet­nének, ha nagyobb gondot for­dítanának a dolgozó nők szer­vezettségének növelésére, mivel munkaerejük zömét éppen az asszonyok, lányok képviselik. _______________________ ARCCAL A TÖMEGEK FELÉ • Számtalanszor hangozta­tott, elévülhetetlen jelentőségű a gottwaldi jelszó. Hogyan jut tátják érvényre a gyakorlati munkában? A járási pártbizottság a vá­lasztott szervei útján, az appa­rátus dolgozóinak és a párt­alapszervezetek aktivistáinak hathatós részvételével szoros, állandó kapcsolatban áll a tö­megekkel, akik a nyilvános pártgyűléseken, a tömegszerve­zetek megnyilvánulásain kifejt­hetik nézeteiket, előterjeszthe­tik javaslataikat és kellő átte­kintést nyerhetnek társadal­munk fejlődésének időszerű kérdéseiről. Ezzel, véleményem szerint, sikerült helyreállíta­nunk a pártélet mozgalmi jelle­gét, ami a kommunisták és a párton kívüliek magas fokú tár­sadalmi és politikai aktivitásá­nak is nagy eredménye. Ez a kiapadhatatlan forrása annak, hogy járásszerte hatalmas ará­nyú kezdeményezés van kibon­takozóban az éves tervek telje­sítésére, a NOSZF 60. évfordu­lója méltó köszöntésére. Párt­alapszervezeteink javuló mun­kája a biztosíték arra, hogy a nyári hónapok folyamán se lankadjon a szorgalom. SZOMBATH AMBRUS HÁROM ÚJ KÖNYV Október fényei Több nyelvű kiadvány. Az Október fényei című kötet a Nagy Októberi Szocialista For­radalommal kapcsolatos leg­jobb verseket tartalmazza ere­detiben és magyar fordításban, illetve a magyarul írt verse­ket , orosz, német és angol fordításban. A kötetet összeállító Szily Ernő a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat idéző közel negyven verset, versrészletet szovjet, magyar, cseh, bolgár, német és más nemzetiségű köl­tők művei közül válogatta. Gyűjteménye a művészet nyel­vén, gyakran csak nagyon át­tételesen, de meggyőzően tol­mácsolja, hogy Október győ­zelme történelmi fordulatot je­lentett a mai Szovjetunió terü­letén élő népeknek. Megmen­tette az országot a fenyegető katasztrófától, amelybe az ural­kodó kizsákmányoló osztályok — a nagybirtokosok és a bur­zsoázia — bűnös politikája so­dorta, és a valóban független fejlődés, a sokoldalú társadal­mi, gazdasági és kulturális ha­ladás útjára vezette. A gyűjtemény mottóként a Moszkvai Forradalmi Katonai Tanács 1917. október 26-i kiált­ványát idézi: „Az emberiség történetében először vették ke­zükbe a dolgozó osztályok a hatalmat, saját vérük árán vív­ták ki szabadságukat. Ezt a szabadságot nem engedik ki a kezükből. A felfegyverzett nép őrködik a forradalmon. Di­csőség a nagy harcban eleset­teknek.' Legyen az ő ügyük az élők ügye.“ A Kossuth Könyvkiadó gon- dozásában megjelent, Kass Já­nos illusztrálta Október fényei című kötet dicsőséggel övezi a dolgozó osztályok hatalmát, a saját vérük árán kivívott szabadságot. Űj kötettel gazdagodott a Tanúságtevők című — a mun­kásmozgalom történetéből visz- szaemlékezéseket tartalmazó — sorozat. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom Ü0. évfor­dulójának a tiszteletére készült és a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett gyűjtemény azok­nak a magyar nemzetiségű in­ternacionalistáknak állít em­léket, akik szemtanúként élték át a proletár forradalom nap­jait, és akik cselekvően is hozzájárultak a Nagy Október győzelméhez. A visszaemlékezők elmond­ják, hogyan estek fogságba, milyen volt a táborélet, hogyan kapcsolódtak be a hadifoglyok mozgalmába, hogyan váltak kommunistává. Vázolják, hogy a magyar internacionalisták mozgalma milyen szerepet ját­szott a polgárháborúban, a Kommunisták Magyarországi Pártjának a létrehozásában es a lenini eszmék magyarországi elterjesztésében. A könyv lap­jain a Vörös Hadseregnek azok a parancsnokai és katonái is megszólalnak, akik a nehéz években Szovje (Oroszország különböző részein együtt küz­döttek a magyar internaciona­listákkal. A kötet írásaiból megtudjuk, hogy a Szovjel- Oroszországban élő külföldi forradalmárok kommunista szervezeteinek megalakításá­ért vívott harcot — Lenin és Szverdlov segítő támogatásával — Kun Héla vezette. Tevékeny­ségének eredményeként Moszk­vában 1918. március 24-én el­sőnek az OK(b)P Magyar Kommunista Csoportja alakult meg, amelyet a többi külföldi csoport, majd 1918 májusában a csoportok Föderációja kö­vetett. A csoportok életre hí­vása, ahogy azt egy évvel ké­sőbb, a bolsevik párt Vili. kongresszusán Lenin is meg­állapította, hozzájárult ahhoz, Együtt a Visszaemlékezéseket tartal­maz az Együtt a harcban című kötet is. Dénes Ferenc és Fáb­ry István kivételével, akik em­lékeiket maguk írták meg, a kötetben szereplő többi veterán kommunista (Tóth János, Du- nay János, Ambrus László, Prohászkáné Marák Vilma, Ár- vay József, Száraz József, Sza­bados József, Varga Ferenc, Poszpis József, Pikor László, Mondok Gábor, Ladányi József, Blaho Károly, Fehér Gábor, Fe­hér Lídia, Faraga Ferenc, Tán- ezos István, Zsigó Mária, Bariul János, Bartal Jánosné, Palágyi János és Virág Dezső) emlé­kezéseit újságírók (Gál Sándor, Megyeri Andrea, Csető János, Szarka István, Rabi Tibor, Gál László, Kulik Gellért, Lovicsek Béla, Batta György, 11. Mészá­ros Erzsébet, Szilvássy József és Kövesdi János) vetették pa­pírra. A szándék dicsérendő. A kö­tet tényeket, adatokat ismer­tet, és jelzi, hogy a dél- és kelet-szlovákiai magyar nem­zetiségű kommunisták — szlo­vák, cseh és más nemzetiségű elvtársaikkal válvetve — ho­gyan küzdöttek a felszabadu­lásért, az új társadalomért. A tartalmas anyag értékét az csökkenti, hogy az összeállító (Fónod Zoltán) túlságosan la­zán értelmezte feladatát, és nem bizonyult köveíkezetes­Tanúságtevök hogy a „bolsevizmus bacillu sai“ számos országban elter­jedjenek. A kommunista cso­portok létrehozása az akkori­ban születőben levő kommunis­ta világmozgalom szerény, do fontos kezdő lépéseit jelentet­ték. A kötet lapjain megszólaló harminckilenc visszaemlékező írásából megtudjuk, hogy az Októberi Forradalom magyar résztvevőinek többsége a ha­zai szocialista munkásmozga­lom képviselőihez tartozott. Ok értették meg elsőnek, hogy az orosz proletariátus nemcsak el­sodorta a cárizmust és az orosz burzsoázia hatalmát, ha­nem a szovjet hatalom meg­teremtésével létrehozta az eu­rópai, így a magyar forradal­mi mozgalmak hatalmas szö­vetségesét is. A felismerésből azt a következtetést vonták le, hogy az első szocialista állam léte és megszilárdítása hazá­juk! társadalmi haladásának, közelgő forradalmának legsajá- tabb érdeke. Képet kapunk a visszaemlé­kezésekből arról is, hogy a Vörös Hadsereg hogyan készült •a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére, és mi volt az oka, hogy e tervet nem sike­rült megvalósítani. Érdekes adatokat közöl a CSKP egy­kori járási titkára, a kisgéresi Születésű Kovács János, aki a Kremlben 1918-ban szervezett el­ső magyar kommunista párt­iskolán szerzett emlékeit mondja el. Az 1917 októberi­decemberi világot formáló na* pok-hetek magyar résztvevői­ről Rabinovics József, Weisz Lajos, Karikás Frigyes, Gábor József és Pető Sándor vissza­emlékezése nyújt gazdag átte­kintést. A Tanúság/evők mostani kö­tetéhez Milei György írt tar­talmas bevezető/ tanulmányt. harcban nek. A sokféle illusztráció (be­szédrészlet, fénykép, vers stb.) a gyűjteményt magazinná teszi. Zavarólag hatnak a visszaem­lékezések címei fölé tett port­rék is. Az olvasó első látásra azonosítja a képet és a szö­vegek szerzőit. Feltételezése azonban csak kél esetben helytálló. A többi (huszonegy esetben) nem. Hiányoljuk 3z életrajzi adatokat, a témához kapcsolódó jegyzeteket, vala­mint — tekintve, hogy az ösz- szegyűjtött anyag előzőleg már megjelent nyomtatásban — a forráshelyek megjelölését. Né­hány sajtóhiba is bosszantó. A kelet-szlovákiai munkás­mozgalom ismert képviselőjé­nek a neve Choleva (és nem Cholera, mint a kötet 193. ol­dalán olvasható!) A Madách Könyvkiadó által megjelentett gyűjtemény fo­gyatékosságai különösen akkor szembeötlőek, ha a kötetet ösz- szevetjük a fentebb ismertetett Tanúságtevúk című kötettel, vagy más hasonló jellegű ki­advánnyal. • Szerintünk nagyon szüksé­ges a munkásmozgalmi örök­ség ápolása, a múlt haladó ér­tékeinek a közkincsé tétele. Ezt a munkát azonban az Együtt a harcban című kötet által képviselt színvonalnál csak jóval magasabb szinten szabad végezni. fzsa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents