Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-11 / 159. szám, szombat
A kommunizmus építésének alkotmánya O7ovjet-0roszország hatvan évvel ezelőtt megkezdte az új, az emberiség és a ci- vilizáció történekében a leghumánusabb társadalmi rendszer építését. A Szovjetunió hatvanéves fennállása és a fejlett szocialista társadalom kiépítése, a szocialista közösség kialakulása és fejlődése, a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom feltartóztathatatlan előrehaladása a legékesebb bizo nyítéka világméretekben a kommunizmus eszméi erejének, gyakorlati megvalósulásának. 1917 októberétől alapjaiban megváltoztak a világon az erőviszonyok a szocializmus javára. Azok a sikerek, amelyeket a szocialista építésben a Nagy Október országa elért, meggyőzően igazolják, hogy az emberiség történetében eddig még soha nem biztosították a társadalmi élet valamennyi szakasza oly gyors és minőségi szempontból egyre hatékonyabb fejlesztését, mint a szocializmusban. Természetes ez,, hiszen a nép érdekei — amely nép lenini pártja vezetésével teljesíti az ŐZKP XXV. kongresszusának határozatait, új sikereket ér el a kommunizmus építésében —, elsőrendű jelentőségűek nemcsak a szovjet társadalom fejlesztése, hanem az egész haladó emberiség szempontjából is. A fejlett szocializmus, amely magában konr' centrálja a szovjet nép áldozatos alkotó munkáját a sok akadály ellenére — melyek főképpen a második világháborúból következtek —, ma a társadalmi fejlődés legjelentősebb eredménye, meggyőző és szemléltető példája a Nagy Október eszméi életerejének és távlatainak. A szocializmus, a haladás és a béke erőinek további fejlődésére buzdítanak, a tanulságok kimeríthetetlen forrását jelentik számunkra is. A szovjet társadalom mostani fejlődési szakaszában tovább mélyül a szocialista államiság és a szocialista demokrácia. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának májusi ülésén — amely elfogadta a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét — mondott beszédében hangsúlyozta, hogy „ ... a tervezet tartalmára elsősorban fő irányként a szocialista demokrácia további szélesítése és elmélyítése jellemző“. A szocialista demokrácia alapelve a szovjet állampolgárok szabadságjogainak következetes fejlesztése az állammal és a társadalommal szembeni kötelességeikkel és felelősségükkel szoros egységben. Ez éles ellentétben áll a jelenlegi kapitalizmus politikai rendszerének ingatagságával, melyben egyre nagyobb ellentét tátong az alkotmányban deklarált jogok és szabadság, s ezek tényleges biztosítása között. Az SZKP Központi Bizottságának ülésén Leonyid Brezsnyev kijelentette: „Az állampolgárok szabadságjogaival nem lehet és nem szabad visszaélni társadalmi rendszerünk ellen, a szovjet nép érdekei ellen.“ Találó válasz ez azoknak, akik ebben a kérdésben licitálni akarnak, sőt a szocialista rendszert az emberi jogok és a szabadság megsértésével vádolják. A Szovjetunióban a közélet minden szakaszát érintő minőségi és szerkezeti változások a rejlett szocialista társadalom kiépítésében csúcsosodtak ki. Ezt a társadalmi kapcsolatok érettségének magasabb foka jellemzi, melyek a tudományos-technikai forradalom és a szocializmus előnyeinek fokozatos összekapcsolódásával kommunista kapcsolatokba mennek át. Mindezt kifejezi a Szovjetunió új alkotmányának tervezete. M ár az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott jelentés rámutat, hogy az új alkotmány- tervezetben ki kell fejezni a szocializmus nagy győzelmét, bele kell foglalni nemcsak a szocialista állam osztálylényegét tükröző szocialista rendszer általános alapelveit, hanem a fejtett szocialista társadalom és politikai rendszer fő jellemvonásait is. A Szovjetunió új alkotmánya rendkívüli jelen tőségű a szovjetország további szociális és gazdasági előrehaladása, a szocialista demokrácia fejlesztése, a szovjet nép — az emberek új történelmi társadalma — erkölcsi gyarapodása szempontjából. Beláthatatlan jelentőségű a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége, a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember a világ leghumánusabb társadalma — a kommunista társadalom építése aktív, öntudatos, döntő tényezője szempontjából. A kommunista társadalom építése a legnemesebb cél a világon. A lenini párt bölcs vezetésével a szovjet nép sikeresen teljesíti a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa építésének grandiózus feladatait, kommunistává változtatja át a szocialista társadalmi kapcsolatokat. Leonyid Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán hangoztatta, hogy ez a társadalom szilárdan hisz a nagyszerű kommunista jövőben. Ez előtt a társadalom előtt a további minden irányú előrehaladás korlátlan távlatai nyílnak. A szovjet állam, a proletárdiktatúra állama össznépi állam lett. Gazdasága a termelőeszközök szocialista tulajdonán alapszik. A szocialista közösség, valamint a világ haladó és békeerőinek támaszává vált. Az új történelmi feltételek közepette folytatja a nép anyagi és kulturális szükségleteinek szüntelen növelésére irányuló nagy építő küldetését. A Szovjetunió új alkotmánytervezetét átitatja a szovjet nép hő haza- fisága, a kommunista párt iránti szeretete, mély internacionalizmus;! és a kommunizmus eszméi iránti odaadása. A szovjet nép áldozatos igyekezettel, alkotó kezdeményezéssel teljesíti az SZKP XXV. kongresszusának határozatait, a 10. ötéves terv — a jó minőség és a nagy hatékonyság ötéves tervidőszaka — céljait. Tevékeny munkájával biztosítja a népgazdaság és az életszínvonal további gyarapodását. A szovjet társadalom fejlődésének új szakaszát, mostani feladatait és a szovjet nép 1917 októberétől hat évtized folyamán elért eredményeit magában foglalja az új alkotmánytervezet, amely újabb bizonyítéka jelenünk legigazságosabb társadalmi rendszere, a szocialista rendszer előnyeinek és távlatainak. A Szovjetunió új alkotmánytervezete világszerte nagy érdeklődést keltett, hazánk dolgozóinak figyelmét is magára irányította. Az alkotmánytervezet igen szemléltetően ismerteti a szocialista állam fejlődését, a szocialista demokrácia lényegét, a dolgozók széles körű részvételét az ország, a szocialista társadalom irányításában és igazgatásában. A társadalomtudományok újabb ösztönzője az állam és a jog, valamint a tudományos kommunizmus szakaszán. A Szovjetunió lenini külpolitikája következetes békepolitika, amely összhangban áll földkerekségünk lakosai millióinak érdekeivel. Az új alkotmánytervezetben leszögezett külpolitikai irányvonal az egész világnak megmutatja, hogy az első szocialista állam külpolitikája legnagyobb értékének tartotta és tartja a békét, melynek védelme és megőrzése az emberiség boldog jövőjének alapfeltétele. A Szovjetunió új alkotmányának jóváhagyása mérhetetlenül tovább fogja erősíteni a szocializmus, a béke és a haladás erőit. Hatalmas, serkentő és mozgósító példa a szocialista fejlődés útját választó minden nép és ország számára. A kapitalista országok dolgozóinak a tapasztalatok és új erő forrását jelenti a jogaikért, az imperializmus, az elnyomás és a kizsákmányolás ellen vívott igazságos harcukban. Az új alkotmány történelmi jelentőségű lesz a világszocializmus tapasztalatainak gazdagítása szempontjából. A tapasztalatok kimeríthetetlen kútforrásává válik minden ország számára, melynek drága a szocializmus, a béke és a társadalmi haladás. Kiváltképpen nagy jelentőségű a szocialista államok számára, melyek szoros egységben haladnak előre, és kialakítják a kommunista jövő építésének feltételeit. ANTONÍN KOPŠO A KÖZÖS CÉL ÉRDEKÉBEN Orenburg térségében, az Ural-hegység déli részén egy tized részét termelik ki a Szovjetunió egész földgázlernielésének (32 milliárd köbmétert). Ennek a tüzelőanyagnak minél nagyobb mértékű fel- használását a Szovjetunió és a többi szocialista ország fokozódó népgazdasági szükségletei követelik meg. A földgáz szállítását a szocialista országoknak a KGST-tagállamok egyik legnagyobb kö- *ös létesítménye, a 2750 kilométer hosszú orenburgi gázvezeték teszi lehetővé, amely a földgázle- Inhelyeket a Szovjetunió nyugati határával köti össze. A vezeték lehetővé fogja tenni a szocialista országok tüzelőanyag- és energiahelyzetének lényeges javítását és nyersanyagforrások biztosítását a vegyipar számára. A képen az orenburgi füldgázlelőhelyek közelében épült földgázfeldolgozó »zeni, az Orenbnrggazprom látható. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) „Maradéktalan" kritika? Mindig jó véleménnyel voltam a kritikusok tevékenységéről. Becsültem éles látásukat, a művészet iránt érzett rajongásukat, de leginkább bátor szókimondásukat értékeltem. Sajnos, éppen ez a határozott állásfoglalás, ez az egyenes beszéd hiányzik legújabban a bírálatokból. Alig akartam elhinni, hogy kritikusi toll alól kerültek ki az efféle megállapítások: — Erdős Irma maradéktalanul azonosult a költővel. .. — ...a Nyestfiak fordítója csaknem maradéktalanul részesíti a magyar olvasót Sadoveanu nyelvének és szellemének minden gazdagságából. — Richter játéka maradéktalan élvezetet nyújtott. — Tolmácsolásában maradéktalanul szólt hozzánk Cho pin művészete. — Bátran állíthatjuk, hogy amit Koszta József alkotott, az maradéktalan magyar művészet. Ha humorista lennék, nem szalasztanám el a kínálkozó alkalmat, és gunyoros modorban megírnám, milyen mulatságos mindaz, amit Erdős Irmáról állítottak. így csupán megkérdezni: Dicséretnek, elismerésnek szánták a maradéktalan, maradéktalanul szóval ékített kijelentést? Vagy éppenséggel megrovásnak, elmarasztaló ítéletnek kellene tekinteni őkel? Fölöttébb üdvös lenne, ha a kritikusok visszatérnének az egyértelmű fogalmazáshoz, s ha dicsérni óhajtanak, azt a divatos, nem eléggé pontos maradéktalan mellőzésével valahogy így tennék néha-néha: — Erdős Irma teljesen azonosult a költővel. — ... a Nyestfiak fordítója csaknem hiánytalanul részesíti a magyar olvasót Sadoveanu nyelvének és szellemének minden gazdagságában. — Richter játéka tökéletes élvezetet nyújtott. — Tolmácsolásában teljességében szólt hozzánk Chopin művészete. S így feloldhatnánk azt az ellentmondást is, amit Kosz- tával kapcsolatban tapasztalhattunk: maradéktalan magyar művészetről szól a kritikus, maradéktalannak mondja kiváló festőnk munkásságát, ámbár múzeumainkban és magángyűjteményeinkben megcsodálhatjuk Koszta megmaradt alkotásait. Korántsem maradéktalan tehát az ő művészete, hanem vérbeli, valódi, igazi magyar művészet, amelyről célszerűbb volna hasonló stílusban, tősgyökeres magyar szavakkal írni a nagyközönségnek. HERNÁDI SÁNDOR Ki idézőjelekről Á költészetben a központosítási jelek elhagyása vált divatossá, a prózában — különösen az újságírásban — az említett jelek halmozása figyelhető meg. A listavezető e téren az idézőjel. Ennek elszaporodása hovatovább oda vezet, hogy elveszíti eredeti szerepét, vagy ha nem is, de bizonyos mértékben csökken az értéke. Mi is az idézőjel, s mikor használhatjuk? Elsősorban akkor, ha valakinek a szavait, írását idézzük. Másodsorban akkor, ha a mondaton belül valmely kifejezésnek különlR ges, illetve szatirikus értelmet akarunk adni, s ezzel mintegy kiemeljük eredeti jelentésköréből. Ily módon azt érjük el, hogy az idézőjelbe tett szó más, legtöbb esetben ellentétes értelmet kap. így, első hallásra egészen egyszerűnek tűnik fel a dolog. Nem így azonban a gyakorlatban! Ugyanis: az élőbeszédben különleges hangsúllyal kiemelhetjük az idézett szót, az írásban a hangsúlyt nem jelölhetjük. Helyszűke miatt nem térhetünk itt ki az idézőjel használatának minden módjára, inkább csak néhány kiragadott példán mutatunk rá a helytelen, illetve a helyes használatra. Egyik lapunk politikai kommentárjában ezt olvastuk. „A szocializmus“, hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs az SZKP KB tevékenységéről a XXV. kongresszuson előterjesztett beszámolójában, „ma már óriási mértékben befolyásolja százmilliók gondolatait és érzéseit“. De ugyanannak a cikknek egy másik bekezdésében már így látjuk az idézőjelet: „A nemzetközi osztályharc jelenlegi körülményei megkövetelik — mondotta Husák elvtárs'a CSKP XV. kongresszusán —, hogy növekedjék ideológiai munkánk ereje“. A példa- mondato1' közül az utóbbi a helyes. Vagyis: ha az idéző mondat megszakítja az idézetet, a közbeékelt mondatot gondolatjel közé tesszük, majd idézőjel nélkül folytatjuk a megkezdeti mondatot, s bezárjuk az idézőjellel. A szöveg idegen nyelvből való fordítása is okozhatja, hogy az idézőjelek használata eltér a magyar nyelvi gyakorlattól, s így inkább csak figyelmetlenség szülte hibákról van szó. Sokkal bosszantóbb azonban a mindenáron egyéni hangvételre törekvésből fakadó idézőjel-használat, ahol sem idézésről, sem szatirikus hangvételről nem beszélhetünk. Az úgynevezett ..díszítő elem “-ként használt idézőjelekkel csak értelmetlenné teszik szövegüket. Lássunk néhányat a sok közül: „Az elmúlt egy év alatt nemcsak a katonai életbe, hanem a házaséletbe is »belekóstolt«.“ Be lekóstolni valamibe annyit jelent, mint rövid időre megpróbálni valamit, de nem folytatni! Mivel a szerző egy aktiv katonatisztről, és egyben boldog családapáról ír, sem maga a szó, sem az idézőjel nem helyénvaló. Ehhez hasonló az a cikk is, amelyben a riporter arról lelkendezik, hogy a csallóközi ivóvízforrások milyen jelen tós „tartalékokkal“ rendelkeznek. Szerencsére ezt az idézőjelet sem tudósaink, sem mi nem vesszük komolyan. De olvastunk már a fentieknél sokkal meghökkenlőbbeket is. Például: „Terjedelmesebb tanulmány foglalkozik Majakovszkij költészetének eleven forradalmi jelentőségével, különösen a burzsoá »felderítők« és u marxista »fordítók« dilemmáira irányítva a figyelmet.“ Ezeknek az idézőjeleknek a megmagyarázására már mi sem vállalkozunk. Valószínű, hogy a cikk szerzője sem. Befejezésül azt ajánlhatjuk: az idézőjelet, bár élénkíti a stílust, csak az használja, aki kellő szaktudással bánni is tud vele. TAKÁCS ALAJOS 1977. VI. 11.
