Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-06 / 154. szám, hétfő

Ä szocialista demokracia további szélesítése és elmélyítése (Folytatás az 1. oldalról) Ezek alapján a szovjet nép most a kommunista párt veze­tésével új feladatok megoldá­sán munkálkodik: a kommuniz­mus anyagi-műszaki bázisát építi, a szocialista társadalmi viszonyokat fokozatosan kom­munista társadalmi viszonyok­ká alakítja át és az embereket a kommunista öntudatosság szel­lemében neveli. Röviden, ezek azok a válto­zások, amelyek társadalmunk­ban, országunk életében 1936 óta végbementek. Ezek a fő okai és előfeltételei a Szovjet­unió új alkotmánya kidolgozá­sának. !!. Elvtársak, az új alkotmány­tervezet nagy és hosszantaró munka eredménye. Alapját a párt pontos, konkrét irányel­vei képezték. Az SZKP XXV. kongresszusán a Központi Bi­zottság tevékenységéről szóló beszámoló rámutatott: „Nyil­vánvaló, hogy az alkotmány új tervezetével ki kell fejezni a szocializmus nagy győzelmeit, nemcsak államunk osztálylé­nyegét kifejező, általános alap­elveket kell benne lerögzíteni, hanem a fejlett szocialista tár­sadalom s e társadalom poli­tikai szervezetének fő vonásait is.“ A beszámoló hangsúlyozta azt is, hogy feltétlenül le kell rögzíteni a népgazdaság irányí­tásának alapelveit, az állam szerepét a társadalom szelle­mi életében és a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztését. A tervezet tartalmazza a pártnak e fő koncepcióit. A tervezet kidolgozása során szilárdan a folyamatosság ta­laján álltunk. A tervezet meg­őrzi és továbbfejleszti a szo­cialista típusú alkotmánynak már. Lenin által meghatározott jellegzetes vonásait. Lenin és a bolsevik párt abból indult ki, hogy az alkotmány nem csupán jogi okmány, hanem rendkívül fontos politikai dokumentum is. A párt az alkotmányt a for­radalmi vívmányok megerősíté­sének és ugyanakkor a szocia­lista építés fő feladatai és cél­jai közzétételének tekintette. Ilyen volt az OSZSZSZK el­ső, 1918-ból származó alkotmá­nya, amely már rögzítette Ok­tóber vívmányait és meghatá­rozta a szovjet államnak, mint a proletariátus diktatúrája ál­lamának osztálylényegét. Ilyen volt a Szovjetunió 1924-ben kelt alkotmánya is, amely meghatározta a szocia­lista államok szövetsége létre­hozásának alapelveit. Az 1936-os alkotmány tör­vénybe iktatta a szocialista tár­sadalmi viszonyok győzelmét a Szovjetunióban, és ezzel össz­hangba hozta a hatalmi és köz- igazgatási szervek egész rend­szerét, valamint a választások módszerét is. A társadalmi fej­lődés akkor kidolgozott alkot­mányos kerete kiállta az idő próbáját. Az új tervezet megőrzi a most érvényben lévő alkotmány számos alapvető cikkelyét, mi­vel azok továbbra is megfelel­nek rendszerünk lényegének és fejlődésünk jellegének. Az új alkotmánytervezet te­hát egyrészt általánosítja a szovjet történelem alkotmá­nyainak összes tapasztalatait, másrészt pedig e tapasztalato­kat a jelenlegi időszak köve­telményeinek megfelelő új tar­talommal gazdagítja. A tervezet a szovjet törvény­alkotás már megvalósított fel­újítására és tökéletesítésére tá­maszkodik, és mintegy kicsú- csosodását jelenti mindannak, ami ezen a téren történt. Az utóbbi években nagy ” munkát végeztünk. A legfonto­sabb jogi területek többségére vonatkozóan érvénybe léptek a törvényhozás szövetségi alapel­vei és a köztársasági törvény- könyvek. Törvényes rendelke­zéseink vannak most az ipar- vállalatról és a termelési tár­sulásról, új alapszabályzata van a kolhozoknak. Új törvé­nyeket hoztunk az egészség­ügy, a népi iskolaügy, a nyug­díjbiztosítás és az életkörnye­zet védelme területén. Ponto­san meghatároztuk a helyi szövetek jogait ős kötelessé­geit. Szabályoztuk a képviselők statútumát is. Mindezeket a törvényeket magában foglalja a tervezet és ezekből az elemek­ből tevődik össze az új alkot­mány számos cikkelye. Van itt még egy alapvető momentum. A tervezet előké­szítése során felhasználtuk a testvéri szocialista országok al­kotmányjogi felődésének ta­pasztalatait. A hetvenes években Bulgáriában, az NDK-ban, Ku­bában és néhány más szocia­lista országban új alkotmányo­kat fogadtak el, olyan új cik­kelyek sorát tartalmazó alkot­mányokat, melyek a mi szá­munkra is érdekesek, és ame­lyeket nem hagytunk figyel­men kívül. Röviden szólva, elvtársak, az új alkotmány szilárd gyakorla­ti és elméleti alapra épül. A Politikai Bizottság nézete sze­rint ez biztosítja stabilitását, valamint azt, hogy kedvező ha­tást gyakorol a szovjet társa­dalom további fejlődésére. I!l. Most pedig szóljunk az új al­kotmánytervezet tartalmának fő vonásairól. Mindenekelőtt meg kell mon­dani, hogy részletesen jellemzi a kommunista párt vezető és irányító szerepét, és pontosan lerögzíti pártunk valódi helyét a szovjet társadalomban és ál­lamban. Erről — az 1936. évi alkotmánytól eltérően — rész­letesebben, külön fejezetben szól. Az új alkotmánytervezet rá­mutat arra is, hogy a Szovjet­unióban felépült a fejlett szo­cialista társadalom és hogy a szovjet állam legfőbb célja a kommunizmus felépítése. A ter­vezet hangsúlyozza, hogy álla­munk össznépi állam, a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség, vagyis országunk valamennyi népe és nemzetisé ge akaratát és érdekeit fejezi ki. Ezzel összefüggésben java­solja, hogy szovjeteinket a né­pi képviselők szovjeteinek ne­vezzék. A tervezet megőrzi azt az alapvető megállapítást, hogy a Szovjetunió gazdasági rendsze­rének alapja a termelőeszközök szocialista tulajdona. Ugyanak­kor az új alkotmányban né­hány pontosabb meghatározás megvalósítását javasolja, ame­lyek magából az életből követ­keznek. Az állami és a kolhoz­szövetkezeti tulajdon mellett feltünteti a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek tu­lajdonát is. Elmondhatjuk tehát, hogy mindannak az újnak, amit a tervezet tartalmaz, jő iránya a szocialista demokrácia további szélesítése és elmélyítése. Mindenekelőtt tovább fejlőd­nek a szovjetek - létrehozására és tevékenységére vonatkozó demokratikus elvek. Feltétele­zik szerepük növelését a tár­sadalmi élet legfontosabb kér­déseinek eldöntése során. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának, amint azt a 106. cik­kely kimondja — joga van dön­teni mindazokban a kérdések­ben, amelyek a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségé­nek hatáskörébe tartoznak. A helyi szovjetek nemcsak az ösz- szes helyi jelentőségű kérdés­ben döntenek, hanem jogkörük kereteiben ellenőrzik és egybe­hangolják a területükön lévő összes szervezet tevékenységét is. A tervezet külön hangsú­lyozza a szovjetek ellenőrzési jogának folyamatosságát a vég­rehajtó és elrendelő szervek felett, a szervezetek és a tiszt­ségviselők tevékenysége felett. üt évre hosszabbodik meg a Legfelsőbb Tanács funkciós idő­szaka, két és fél évre pedig a helyi szovjetek funkciós idősza­ka. Ugyanilyen határidőkben tartják meg a bíróságok vá­lasztásait. A tervezet meghatározza a szovjeteknek és azok képvise­lőinek a tömegekkel való kap­csolata megszilárdításának fő módozatait. Kötelesek rendsze­resen tájékoztatni a lakosságot tevékenységükről, munkájukról számot adni választóiknak és gondosan megtárgyalni a dol­gozók valamennyi javaslatát. Az elvtársak előtt ismeretes, hogy öt évvel ezelőtt fontos törvényt hagytunk jóvá a szov­jetek képviselőinek statútumá­ról. Hogy még jobban megnö­vekedjen a képviselők szerepe, most az e törvény által bizto­sított fő jogkörüket belefoglal­tuk az alkotmánytervezet szö­vegébe. Új elem kerül a választási rendszerbe is. Míg az eddigi al­kotmány alapján a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába csak a 23. életévüket betöltött szemé­lyek választhatók meg, a szö­vetségi köztársaságok legfel­sőbb tanácsaiba pedig a 21. életévüket betöltött személyek, most javasoljuk, hogy e lehető­séget valamennyi 18. életévét betöltött szovjet állampolgár­nak adják meg. Ebben reálisan megnyilvánul társadalmunk gondoskodása az ifjúságról és az ifjúság iránti bizalma. A tervezet széleskörűen ma­gában foglalja azt a nagy sze­repet, amelyet országunk életé­ben a szakszervezetek, a Kom­szomol, a szövetkezeti és egyéb társadalmi és tömegszervezetek töltenek be. Biztosítja számuk­ra azt a jogot, hogy részt ve­gyenek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kérdé­sek eldöntésében, és törvényal­kotási kezdeményező joggal ru­házza fel őket. Ez ismét hang­súlyozza azt, hogy az össznépi állam tekintetbe veszi vala­mennyi társadalmi réteg és a lakosság valamennyi csoportjá­nak érdekeit. Az alkotmánytervezet cik­kelyt tartalmaz a dolgozók kol­lektíváinak szerepéről is. Ez megfelel pártunk alapvető irányvonalának és annak a je­lentőségnek, amelyet a demok­ratikus elvek fejlesztésének tu­lajdonít a termelés irányításá­ban. A fejlett szocializmus felépí­tése lehetővé teszi, hogy lénye­gesen tökéletesítsük az alap­törvénynek a szovjet állampol­gárok jogairól szóló fejezeteit. A Kommunista Kiáltvány sza­vai: „Minden egyes ember sza­bad fejlődése valamennyiük szabad fejlődésének feltétele“ — ténylegesen államunk fő alapelvévé váltak, amit a terve­zet lerögzít. Külön fejezet rögzíti a szov­jet állampolgárok egyenjogúsá­gának általános alapelvét. Ezenfelül a tervezet világosan taglalja a szocialista vívmányo­kat olyan fontos területeken, mint amilyen a nők és a fér­fiak egyforma jogainak biztosí­tósa az állampolgárok egyen­jogúsága nemzetiségre, vagy fa­ji hovatartozásra való tekintet nélkül. Ismeretes, hogy a jelenlegi alkotmány is tartalmazza a társadalmi-gazdasági jogok szé­les komplexumát, amelyek az ember életének alapjait érintik. Jól tudjuk azonban, mennyire elmélyült a tartalmuk és meny­nyire gazdagabbak és jelentő­sebbek e jogok anyagi biztosí­tékai. Mindezt felöleli az új al­kotmánytervezet. Míg például azelőtt a munkára való jogról volt szó, most ezt kiegészíti a hivatás megválasztásának, a foglalkozás megválasztásának, az állampolgár adottságainak, képességeinek és szakmai fel- készültségének megfelelő mun­ka megválasztásának a joga, továbbá — ami nem kevésbé fontos — a társadalmi szük­séglet figyelembevétele is. Míg az 1936. évi alkotmány a betegség és a munkaképesség elvesztése esetén való anyagi biztosítás jogáról beszél, most ez a kérdés szélesebb körűen értelmezett — biztosítja a szov­jet embereknek az egészségvé­delemre való jogot. Míg a művelődésre való jog­ról eddig általános formában volt szó, most a kötelező álta­lános középiskolai képzettség­ről, valamint a szakmai, mű­szaki és főiskolai képzettség széles körű fejlesztéséről van szó. A tervezet szól a szovjet ál­lampolgároknak egy további jo­gáról is, amelyet az eddigi al­kotmány nem tartalmaz. A la­kásra való jogra gondolok, amelyet egyre teljesebb mérték­ben biztosítunk a lakásépítési program teljesítésének előreha­ladásával, valamint a szövetke­zeti és az egyéni lakásépítés óllami támogatásával. Új alkot­mányunk a világ első alkotmá­nyai között hirdeti ki az em­bernek ezt a létfontosságú jo­gát. ' *jf A tervezet az eddiginél lé­nyegesen teljesebben fogalmaz­za meg a Szovjetunió állampol­gárainak politikai jogait és sza­badságjogait. Kinyilvánítja min­den szovjet állampolgárnak azt a jogát, hogy részt vegyen az állami és társadalmi ügyek irá­nyításában és konkrétan feltün­teti e részvétel formáit. A tervezet teljes mértékben megerősíti a szólásszabadság, a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, a gyűlések, felvonu­lások és tüntetések megtartásá­nak jogát, azokat a szabadság- jogokat, amelyeket a jelenlegi alkotmány is tartalmaz. A sze­mélyiség jogainak alkotmányos biztosítékait lényegesen kiegé­szíti az állampolgároknak az a joga, hogy javaslatokat terjesz- szenek az állami és a társadal­mi szervek elé, bírálják a mun­ka során felmerülő fogyatékos­ságokat, panaszt emeljenek a bíróságon hivatalos személyek eljárása miatt és ugyancsak tar­talmazza azt a jogot, hogy bíró­sági védelmet élvezzenek az életüket és egészségüket, tulaj­donukat és személyes szabadsá­gukat, becsületüket és emberi méltóságukat veszélyeztető tá­madásokkal szemben. Elvtársak, az alkotmányterve­zet természetesen abból indul ki, hogy az állampolgárok jo­gait és szabadságait nem lehet és nem szabad felhasználni tár­sadalmi rendszerünk ellen, a szovjet nép érdekei ellen. Ezért a tervezet közvetlenül rámutat, hogy az állampolgárok jogai­nak és szabadságjogainak az érvényesítése nem sértheti a társadalom és az állam érde­keit és más állampolgárok jo­gait, és hogy a politikai sza­badságjogokat a dolgozók érde­keivel összhangban és a szocia­lista rendszer megszilárdításá­nak érdekében biztosítják. Szükséges, hogy minden szov­jet ember világosan tudatosítsa, hogy jogainak fő biztosítéka végeredményben a haza ereje és felvirágzása. Ezért minden állampolgárnak felelősséget kell éreznie a társadalom iránt és lelkiismeretesen kell telje­sítenie kötelességeit az állam és a nép irányában. Az alkotmánytervezet ezért hangsúlyozza az állampolgárok azon kötelességét, hogy becsü­letesen és lelkiismeretesen dol­gozzanak és védelmezzék a ha­zát. Első ízben kap alkotmá­nyos jelleget az a kötelesség, hogy az állampolgár védelmez­ze a szovjet állam érdekeit, hozzájáruljon erejének és te­kintélyének megszilárdításához, minden téren elősegítse a köz­rend védelmét, harcoljon az ál­lami és a társadalmi tulajdon fosztogatása és pazarlása ellen, óvja a természetet és a termé­szeti kincseket és gondoskod­jon a kulturális értékek megőr­zéséről. A tervezet ugyancsak az állampolgárok feladatává teszi a gyermekek neveléséről való gondoskodást és azt, hogy gyermekeiket a szocialista tár­sadalom méltó tagjaivá nevel­jék. A tervezetnek A társadalmi fejlődés és a kultúra című kü­lön fejezete szól arról, hogy az állam gondoskodik az oktatás, a tudomány és a művészet fej­lesztéséről, az állampolgárok munka- és életfeltételeinek megjavításáról, jövedelmük nö­veléséről, a társadalmi-fogyasz­tási alapok bővítéséről és igaz­ságos elosztásáról. Rámutat, hogy az állam elősegíti a kom­munizmushoz vezető utunk olyan fontos határköveinek az elérését, mint amilyenek a vá­ros és a falu közötti lényeges különbségek és a szellemi és a fizikai munka közötti különb­ségek csökkentése, a társada­lom szociális homogenitásának növelése. Az új alkotmánytervezet pon­tosan kifejezi a szocialista tör­vényesség és jogrend további megszilárdítását is. Tudjuk, elvtársak, hogy a je­lenlegi alkotmány jóváhagyását követő egyes éveket törvényel­lenes megtorlások, a szocialista demokrácia elveinek, a párt és az állami élet lenini normáinak megsértése zavarta meg. Ez el­lentétben állt az alkotmány cikkelyeivel. A párt nyomaté­kosan elítélte e gyakorlatot, amelynek soha többé nem sza­bad megismétlődnie. Ismeretes, hogy Központi Bi­zottságunk, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa és a szovjet kormány milyen nagy erőfeszí­tést tett a szovjet törvények tö­kéletesítésére és szilárd bizto­sítékok létrehozására az állam­polgárok jogainak bárminemű megsértése ellen, a hatalommal való visszaélés és a bürokratiz­mus ellen. A tervezet mindeze­ket a biztosítékokat általánosít­ja és hangsúlyozza, hogy az al­kotmány és a törvények meg­tartása valamennyi állami szerv és tisztségviselő, társa­dalmi szervezet és állampolgár kötelessége. Elvtársak! A Szovjetunió sok- nemzetű állam. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Szovjet­unió föderális elrendezésének fő vonásai teljes mértékben beváltak. Ezért nem szükséges semmilyen elvi változtatást esz­közölni a szovjet szocialista fö­deráció formáján. A tervezet — hasonlóképpen, mint az 1936-ban kelt alkot­mány — rámutat, hogy a szö­vetségi köztársaságok szuverén jogait a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége vé­delmezi. Megmaradnak e jogok biztosítékai is. Ezenfelül új jo­gok járulnak hozzájuk, mint például a köztársaságok azon joga, hogy szövetségi szerveik útján részt vegyenek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésében. A szö­vetségi köztársaságoknak, ame­lyeket legfőbb államhatalmi szerveik képviselnek, biztosítva van az a joguk, hogy törvény- alkotói kezdeményezést fejtse­nek ki a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsában. Tekintettel továbbá a Szov­jetunió népei és nemzetiségei fokozatos közeledésére, meg kell szilárdítani államunk szö­vetségi elemeit. Ez megnyilvá­nult magának a Szovjetunió­nak — mint egységes szövetsé­gi soknemzetű államnak — a meghatározásában (69. cikkely). Az össz-szövetségi elvek meg­szilárdítása megnyilvánult a tervezet néhány további fejeze­tében is. A nemzeti-állami elrendezés kérdéseinek a tervezetben fog­lalt megoldása egészében véve biztosítja a soknemzetű szövet­ség közös érdekeinek és min­den egyes köztársaság érdekei­nek valóban demokratikus egy- bekötését, biztosítja továbbá or­szágunk minden népe és nem­zetisége sokoldalú felvirágzását és szüntelen közeledését. A tervezet népgazadságunk fejlődésének új szakaszát tük­rözi. Rámutat, hogy a Szovjetunió gazdasága egységes népgazda­sági egésszé vált, amely magá­ban foglalja a társadalmi ter­melés, az elosztás valamennyi láncszemét országunk terüle­tén. A tervezet rögzíti a szocia­lista gazdaság olyan fontos alapelvét is, mint a tervszerű központi irányítás egybekap­csolása a vállalatok és társulá­sok gazdasági önállóságával és kezdeményezésével. Az alkotmánytervezet ponto­san meghatározza a központi és helyi államhatalmi szervek, a minisztériumok jogkörét. Az eddigi alkotmánytól eltérően a tervezet nem sorolja fel a szö­vetségi és a szövetségi köztár­sasági minisztériumok és fő- igazgatóságok számát. Tekintet­tel arra, hogy összetételük — amint a tapasztalatok mutatták — időről időre megváltozik, megfelelőbbnek tartották e fel­sorolást a Szovjetunió Minisz­tertanácsáról szóló külön tör­vényben feltüntetni, amelyet az alkotmánytervezet 135. cikke­lye értelmében fogadnak el. Elvtársak! Tekintettel a Szovjetunió nemzetközi helyzetében bekö­vetkezett alapvető változások­ra, tekintélyének óriási meg­növekedésére a világpolitiká­ban, valamint fejlődésünk bel­ső és külső tényezői szoros, kölcsönös összefüggésére, szük­séges volt az alkotmányterve zetbe külön fejezetet besorolni a Szovjetunió külpolitikájáról. (Folytatás a 3. oldalon) 1977. vi.

Next

/
Thumbnails
Contents