Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-01 / 149. szám, szerda

y Javában folyik a takarmány növények betakarítása az olomouci járásban, ahol már a forrólevegős gyorsszárító kát is üzembe helyezték. A Doubravai Efsz tagjai az el­sők között kezdték el ezt a fontos munkát ebben a já­rásban, Naponta 100—110 tonna zöldet vágnak le, amelyből 16 tonna kiváló minőségű szárítmányt készí­tenek. A magyar gyártmá­nyú gyorsszárítón saját szűk ségletükön kívül három szomszédos efsz számára is készítenek zöldlisztet, illet­ve granulátumot. A felvéte­len egy 50 hektáros tábláról motoros járvaszecskázóval takarítják be e herefüves- keveréket. (A ČSTK felvétele] Mátyás István: „Legeltet a vil­lany pásztor, nekünk csak fel­ügyelnünk kell“ — Kényszerből, mivel a má­sik lelepünk távol esik e lege­lőtől. Jövőre egy új, huszonkét hektáros legelőt létesítünk, és úgy számítjuk, hogy nemcsak további a 350 tehén számára lesz elegendő, hanem még száz üszőt is el tud látni. Ez a mos­tani már hatéves, és bőven elég a 850 tehénnek. — Látom, ennek érdekében szakaszokra osztották a terüle­tet. — így több állatot tudunk itt tartani. Egy-egy szakasz terüle­te két hektár, azon 80—90 te­hén legel. A tehenek hét-nyolc napig vannak egy helyen, de nem kapják meg egyszerre az egész szakaszt, hanem kétna­ponként mindig egy további ré­szét. Az egy napra jutó részt szintén villanypásztorral vá­lasztjuk le. Ezzel a legyúrt, tönkretett zöldanyag mennyisé­gét a minimálisra csökkentjük. A legeltetés gazdaságosságá­ra terelődik a szó. Nem vitás, ily módon az utóbbi évek benn- tartásos gyakorlatához viszo­nyítva lényegesen olcsóbban termelhető meg a tej. Párhuza­mosan a legelőnek hagyott szántóterület is jobban haszno­sítható, hiszen szerény számítás szerint minden hektár legkeve­sebb 600 mázsa zöldanyagot ad, ami — szénában számítva — másfélszerese a jó lucernaho­zamnak. Ennek feltétele persze az intenzív termesztés, aminek a villanypásztor csak az egyik ré­sze. — Miután egy szakaszon be­fejeztük a legeltetést, a meg­maradt füvet lekaszáljuk, és a területet megfogasoljuk. Egy­szer trágyalével, majd szükség szerint vízzel öntözzük a füvet és huszonegy napig hagyjuk pihenni. A tapasztalatszerzés legjobb forrása a gyakorlat. Még csak pár hete legeltetnek, de már látják, hol lehet, illetve kell ja­vítani, tökéletesíteni a munkát. — Jövőre korábban kezdjük a legeltetést, így kevesebb fű vénül el. A ki- és behajtásra szolgáló út elhatárolására gyen­gék a gyárilag készített mű­anyag rudak. A csoportban ha­ladó tehenek — bár vigyáznak —, mégis ne ki-nekimennek és kidöntik. A mostani legelőn nin­csenek itatóvályuk, és ezért délben be kell hajtani az álla­tokat. Az új legelőn itatóvá- lyúkat is tervezünk, meg kell oldanunk viszont, hogy ne sá- rosodjon a környékük, mivel ez­zel az állatok meglehetősen nagy területen tönkreteszik « füvet. EGRI FERENC Legeltet a villanypásztor Tejet az eddigieknél olcsóbban is lehet termelni Elmúlt már dél, és ahogy közeledik a két óra, a karám­ban egyre nagyobb a mozgás. Az eddig fekvő pihenő tehenek legtöbbje felkel és elindul a kapu felé. Egyik-másik állat még hörpint egyet az itatóvá­lyúból, utána sorakozik be a többi közé. Kettőkor, amikor Jakab Ilona és Mátyás István állatgondozók kinyitják a karámkaput, már valamennyi tehén várja az in­dulást. Egymást követve vonul­nak végig a néhány méter szé­les felhajtóúton, miközben só­várogva tekingetnek az utat szegélyező hatalmas legelő felé, de egyiküknek sem jut eszébe kiválni a csoportból. Az utat ugyanis mindkét oldalon mű­anyag cölöpökre erősített drót- huzal szegélyezi, és azt már megtanulták, hogy nem taná­csos hozzáérni, mert „megüti“ a türelmetlenkedőt. Mintegy négyszáz métert tart az út és a tehenek a tiltó drót­huzalt egyszeriben nem mellet­tük, hanem előttük kifeszítve látják. Mátyás István nyitotta meg az egyik legelőszakasz ol­dalát, és az állatok most már bevonulhatnak a zöldellő, friss füvet kínáló területre. kezet, a reggeli és a délutáni műszakon túl napközben is itt vannak. Nem több így a mun­ka? — Csak minden harmadik napon kerül ránk a sor, és ugyanakkor a benti munka ke­vesebb. Például reggel egyálta­lán nem etetünk, és az este adott mennyiség is kevesebb a korábbinál. A nyolctól tizen­egyig tartó délelőtti és a dél­utáni szolgálatot a lényegesen kevesebb benti munka ellensú­lyozza, nem beszélve arról, hogy a legeltetés megkezdése óta többet fejünk, és a kifejt mennyiség nekünk sem mellé­kes. Amióta legeltelnek, hétszáz tehénnél 1200 literrel lett több a naponta kifejt mennyiség, an­nak ellenére, hogy jelenleg az említett állománynak csak a [ele jár legelőre, a másik rész továbbra is az istállóban kapja az eleséget. A kétfajta etetés gyakorlati alkalmazása egyben lehetőséget ad az összehason­lításra, és a legeltetés előnyei már e rövid idő alatt is meg­mutatkoztak. ‘ Mindezt már Magda Ottó mérnök, a Perbetei (Pribeta) Egységes Földművesszövetkezet Friss fű — önkiszolgáló alapon — Az első napokban még előfordult, hogy nekimentek a huzalnak, vagy kidöntötték a cölöpöket, de most már nagyon vigyáznak. Nézze csak, ponto­san a drótig legelik le a füvet, ügyelve, hogy a vezetékhez hoz­zá ne érjenek — mondta, mi­közben bezárta a kaput. — Nem sok két embernek a közel száz tehén őrzése? — Inkább fordítva, kettőnk­nek túl kevés a munka, hiszen az őrzés szerepét a villany­pásztor látja el, nekünk csak ügyelni kel), nincs-e valami­lyen probléma. így, miután ki­hajtottuk az állatokat, egyikünk be is szokott menni és csak há­romnegyed négykor jön ki is­mét, hogy segítsen a behajtás­nál. — Akad probléma is? — Elvétve megtörténik — veszi át a szót- Jakab Ilona —, hogy a tehén épp a cölöpnek megy neki és kidönti. Ilyenkor azt vissza kell szúrni a földbe. A minap például áramkiesés volt, és akkor terelnünk kellett az állatokat, hogy ne rongálják meg a villanypásztort. — Amióta legeltet a szövet­(A szerző felvételei) főzootechnikusa mondta el, aki elkísért szövetkezetük e leg­újabb létesítményére, amire jo­gosan büszkék. Az idén kezdtük az inten­zív legelőgazdálkodást, miután villany pásztorral bekerítettük a területet — mutatott a 33 hek­tár kiterjedésű legelőre. — A legelő állatok a napi tömegta- karmány-szükségletüknek mind­össze ötödrészét kapják az Is­tállóban. Ez zöld és szalma ke­veréke, hogy a szükséges szá­razanyag se hiányozzék a napi eledelből. A többi takarmányt frissen, itt kinn a legelőn ta­lálják meg, tehát nem esznek fonnyadt, esetleg bemelegedett zöldet. A legeltetés előnyeinél tartva még mindenképpen meg kell említeni az elmaradó beta­karítást. Az állatok önmagukat szolgálják ki, a takarmányt nem keli eléjük tenni, amivel gépet, munkaerőt takarítunk meg. És természetesen az egész­ségügyi szempont sem mellé­kes, hiszen a friss levegő és mozgás csak hasznára van az állatoknak. — Miért csak a tehenek felét legeltetik? A számok mögött emberek Bizonygatásra nem szoru­ló nyilvánosság ma már, hogy a fejlett szocialista társadalom létalapja a táv­latilag átgondolt, tudomá­nyosan tervezett és műsza­kilag korszerűen szervezett, tehát minőségileg is mind­inkább emelkedő színvonalú építőmunka — amint azzal az SZLKP KB márciusi ülése is oly mélyrehatóan foglal­kozott, a szlovákiai építő­ipar továbbfejlesztésének rendkívül igényes és széles horizontú feladatait állítva elénk. A plénumon előter­jesztett elnökségi jelentés azonban nem csupán nép­gazdaságunk egyik ágazata nak problematikáját és sür­gető tennivalóit, hanem általános" társadalmi előre­haladásunk egynémely kulcskérdését is felölelő pártdokifmenUun. Magától értetődő, iiogy az építési feladatok társadalomfej­lesztési összefüggéseinek ilyen kongeniális felfogását tükrözte a plénum tanács­kozása is. Köztudott, hogy a kong­resszusi határozatokból ere­dően ebben a gazdaság- és termeléspolitikai komple­xumban vezető párt- és ál­lami szerveink elsőrendű figyelmet szentelnek a ki­emelt beruházások, köztük a bratislavai építkezések ügyének. Ez utóbbira több szempontból is érdemes fel­figyelni, hiszen az elmúlt másfél-két évtizedben Bra­tislava az egyik legdinami­kusabban terjeszkedő váro­sunk, s fejlődésének pozi­tívumaiból és negatív vo­násaiból építőiparunk álta­lános viszonyaira utaló következtetéseket is levon­hatunk. A 0. ötéves tervidőszak­ban Bratislava egész terüle­tén mintegy 25 000 lakás építését fejezik be — ebből 16 400-at a petržalkai város részben. A petržalkai építkezés egyébként nemcsak ará­nyaival, hanem tervezési, beruházási és kivitelezési szempontból is jóval felül­múlja az eddigi hasonló jellegű vállalkozásokat; a komplex lakásépítés új módszereivel, valamint a járulékos beruházások koor­dinált megvalósításával Bratislavának a szocialista életmód magasabb rendű formáit tükröző, legkorsze­rűbb városrésze lesz — enyhe túlzással: új arcula­tú város a fővárosban. A városfejlesztés 42 milliár­dos beruházási előirányza­tából 11 milliárd koronát a komplex lakásépítési prog­ram teljesítésére fordíta­nak, a többit pedig keres­kedelmi, szolgáltatási, egészségügyi létesítmények, iskolák, óvodák, bölcsődék építésére, közlekedési útvo­nalak és berendezések ki­építésére, valamint közmű­vesítésre. E nagyszabású építkezési program egyebek közt az építőipari kapacitá­sok átcsoportosítását, ill. összpontosítását is igényel­te. Az SZSZK Építésügyi Mi­nisztériuma a bratislavai székhelyű kilenc építőválla­lat munkaerő-szükségleté­nek kiegészítéseként tizen­egy vidéki építővállalat né­hány termelőegységét is a bratislavai építkezésekre csoportosította át — de a tervezett munkáslétszám betöltéséhez még így is mintegy két-kél és fél ezer építőmunkásra lenne szük­ség. A felgyorsult társadalmi­gazdasági fejlődésben ter­mészetesen a növekedés problémái és nehézségei is hatványozottan jelentkez­nek. Építőiparunkban — ér­zékelhetőbben, mint más népgazdasági területeken — leginkább a munkaerőhiány képében. Az építőipari munkaerő-vándorlás nem éppen újkeletű jelenség, az 5. ötéves tervidőszakban is elég szembetűnően tapasz­talható volt —jóllehet, úgyszólván évenként csök­kenő tendenciával. 1971-től 1975 végéig — évi átlagban számítva — a szlovákiai építőipari dolgozók hozzá­vetőlegesen huszonkét-hu- szonhárom százaléka vál­toztatott munkahelyet az ágazaton belül, vagy távo­zott más ágazatba. E tervidőszak tapasztala­taiból kiindulva, az ágazati vezető szerveken kívül is, munkaerő-gazdálkodásunk minden törekvése arra irá­nyul, hogy a dolgozókról való komplex gondoskodás programjának megfelelően megszüntesse ezt a kedve­zőtlen helyzetet. Az építő­ipari munkaerőigény kielé­gítése, a tervezett munka­erőlétszám stabilizálása, va­lamint a dolgozók munka feltételeinek és szociális helyzetének javítása érde­kében tárcaközi megállapo­dások formájában, kor­mányszinten is jelentős döntések születtek, ame­lyeknek egész tartalmi je­lentősége e hely csupán egynémely vonatkozásukban érzékeltethető. A szlovákiai építőipari alkalmazottak ez idő szerint — a saját tu­lajdonukat képező családi és szövetkezeti, valamint az állami bérlakásokat nem számítva — 56 000 férőhe­lyes, modern, szállodai vagy internátusi rendszerű munkásszállókban laknak, tömeges étkeztetésüket 103 üzemi konyha és 200 üzemi étterem szolgálja, nem szól­va a helyhez nem kötött építkezéseken, központból ellátott étkeztetési helyek­ről és büfékről. Egészség- védelmükről a különböző területi kórházakon s poli- klinikákon kívül 292 saját egészségügyi központ, ill. üzemorvosi rendelőintézet gondoskodik, amellett, hogy szakszervezeti beutalással évente az építőmunkások 34—38 százaléka üdül vagy részesül gyógykezelésben neves fürdőhelyeinken és szanatóriumainkban. 1980 ig 7870 új vállalati és szövet­kezeti lakást, további 6054 ágyat kitevő szállodai rend­szerű munkásszállásokat bocsátanak rendelkezésük­re, s a reszort mindegyre bővülő szociális létesítmé­nyei gyanánt újabb étkez­déket, orvosi rendelőket, vállalati bölcsődéket, óvo­dákat és saját vagy társ­bérleti rekreációs részlege­ket is. De a szociálpolitikai gon­doskodáson túlmenően több­re van szükség. Az építő­ipari problémák megoldásá­ban, kivált a fluktuáció megszüntetésében a köz ponti állami szerveken kí­vül elodázhatatlan teendők hárulnak a kerületi nem­zeti bizottságokra, a Bra­tislavai Városi Nemzeti Bi­zottságra, nemkülönben az új építőipari szakembereket képező oktatási intézmé­nyekre is, hiszen építési feladataink országos érde- kűek, s széles társadalmi összefogást igényelnek. Még a tömegtájékoztatási in for máció-áradatba bele-belefá­radó, s ez ügyben köze­lebbről nem érintett újság­olvasó sein legyinthet kö­zönyösen: számok ezek, mi dolgom velük? ... A tervmutatók, termelési számok, százalékok, statisz­tikai adatok mögött azon­ban emberek vannak. Épí- tőmunkások, akiknek áldó zatos, megfeszített munká­jától nem kis mértékben' függ a termelőerők meny- nyiségének növekedése, pártunk szociális politiká­jának megvalósítása, élet- szílvonalunk állandó emel­kedése, életkörnyezetünk javítása — mindent egybe­vetve: jólétünk alapja. Meg azok az emberek is, akik az építőmunka eredményei­nek birtokosai, haszonélve­zői lesznek. Voltaképp mi magunk — mindannyian. MIKÜS SÁNDOR ÚJ SZÓ 1977. VI. 1

Next

/
Thumbnails
Contents