Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-29 / 177. szám, szerda
ÚJ szó EGY ÉVVEL EZELŐTT TANÁCSKOZOTT AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK BERLINI KONFERENCIÁJA AZ EURÓPAI BÉKÉÉRT ÉS HALADÁSÉRT Egy év telt el az európai kommunista és munkáspártok konferenciája óta, amelyet 1976. június 29-én és 30-án tartottak Berlinben. Az azóta eltelt esztendő eseményekben nagyon gazdag volt, a drámai fejlődés és az ellentétes tendenciák éles harcának éveként tartjuk számon. A fő forradalmi mozgató erők, ahogyan a» berlini értekezlet pontosan megnevezte őket — a szocialista országok, továbbá a tőkésországok kommunista és munkásmozgalmai és a nemzeti felszabadító mozgalmak — befolyásukkal továbbra is meghatározzák a nemzetközi fejlődés alapvető tendenciáit. A nemzetközi feszültség enyhülésének további folytatódása és elmélyülése terén a nemzetközi imperializmus által fokozottan támasztott akaA berlini értekezlet a nemzetközi helyzet mély marxista—leninista elemzését adla. Megmutatta: a szocialista országok a kommunista és a munkás- mozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, valamint az egész világ, különösen Európa békeszerető és demokratikus erői egybehnngolt erőfeszítésének köszönhető, hogy döntő fordulatot sikerült elérni a nemzetközi kapcsolatok alakulásában; e fordulat megtestesülését és egyik legnagyobb sikerét az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentette. A berlini konferencia elemezte annak a következményeit, hogy a nem zetkö/.i feszültségenyhülés folyamatát a tőkés világban a kapitalizmus általá nos válságának állandó fokozódása kíséri. amely az élet valamennyi területén érezhető — a politikában, a gazdasági életben az ideológiában és a kulturális életben egyaránt, s egy ide |űleg sújtja a világ összes fejlett tőkés országait. A konferencia felmérte a jelenlegi erőviszonyokat, a békéért és a társadalmi haladásért vívandó további harc reális lehetőségeit és sürgető szükségszerűségeit, nyíltan figyelmeztetett azokra az erőkre, amelyek útját állják ennek a fejlődésnek. Konkrét közös programcélkitűzéseket határozott meg. E határozatok mind a 29 résztvevő kommunista és munkáspárt számára kitűzik a békéért, a biztonságért és az együttműködésért, a társadalmi haladásért folyó további harc irányát. Olyan hatékony lépéseket határozott el, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy széleskörűen mozgósítsák és aktivizálják az összes imperialistaellenes erőket a nemzetközi feszültségenyhülés folyamatának megvédéséért, a fegyverkezési hajsza csökkentéséért és a leszerelésért. Ez volt a berlini konferencia rendkívül jelentős eredménye, amely eleve tartós helyet biztosított az értekezletnek az európai népek történetében, megerősítette azt a senki és semmi által sem pótolható helyet, amelyet az európai fejlődésben a kommunista és munkáspártok töltenek be, mint a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem élcsapatai. A közösen kitűzött cél jelentősége, az európai kommunista és munkásmozgalom ezen akcióprogramjának jelentősége, valamint az egyes javaslatok nagyfokú konkrétsága — mindez a berlini konferencia határozatait ma is és a jövőben is állandóan időszerűvé teszi, az európai békéért, biztonságért és társadalmi haladásért, az imperializmus ellen vívott harc, valamint a mozgalom egysége és összetartása további erősítéséért tett erőfeszítés hatékony eszközévé. A legkülönfélébb beállítottságú polgári kommentátorok oly módon igyekeznek magyarázni a berlini konferencia eredményeit, mintha a konferencia azt jelentette volna, hogy az európai kommunisták letértek az együttműködés és a szolidaritás útjáról, az egész kommunista mozgalom internacionalista alapjáról. Az értekezlet záródokumentumának valódi tartalma és maga az élet is azt bizonyítja, hogy az ilyen és ehhez hasonló kísérletek a legdurvább módon elferdítik az igazságot. A berlini értekezlet dokumentuma világoA berlini értekezlet első évfordulója nagyon jelentős évre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának esztendejére esik. Számos testvérpárt a berlini értekezlet előkészületei során és a konferencia alatt hangsúlyozta azt a felbecsülhetetlen szerepet, amelyet Lenin pártja az európai kommunisták közös erőfeszítéseiben betölt. Ugyaníqy a Béke és Szocializmus című folyóirat tanácskozásának résztvevői nagyra értékelték azt a pótolhatatlan élcsapatszerepet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja tölt be dályok ellenére sikerült eredményeket elérni. Különösen a szélsőséges reakciós erők fokozták aktivitásukat és arra törekszenek, hogy új fegyverkezési hajszát Indítsanak, és visszatérjenek a hidegháborúhoz. Annál nagyobb jelentőségű az, amint Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta. hogy az enyhülés folyamata és „a békés egymás mellett élés érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban olyan valóság, amely egyre nagyobb mértékben határozza meg a vilá# fejlődését és az események jellegét.“ Az éles osztályharcok folyamatában kialakult fejlődés maga bizonyította és alátámasztotta az európai kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott határozatok helyességét és hatékonyságát. san jellemezte a kommunista mozgalom feladatát a jelenlegi konkrét kö rülmények között. Hangsúlyozta a kom munistaés munkáspártok együttműkö désének és szolidaritásának fontossá gát. Egyértelműen fogalmazta meg azt is, hogy feltétlenül harcolni kell az antikommunizmus, a közös osztályellenség ellen. A Béke és Szocializmus című folyóirat tanácskozásán, amelyen április végén Prágában a világ 75 kommunista és munkáspártjának küldöttségei vettek részt, meggyőzően bebizonyosodott, hogy azok az eszmék, amelyeket a berlini konferencia dokumentuma kihangsúlyozott, nemcsak az európai, hanem a többi kommunista és munkáspárt nézeteit is képviselik. A prágai tanácskozás vitája alátámasztotta a proletár internacionalizmus elve következetes érvényesítésének teljes érvényessegét, nagyfokú időszerűségét és sürgősségét. Azzal az állítással is találkozunk, hogy a berlini konferencián az volt a fő és az új következtetés, miszerint továbbra sincs egy közös szervezeti központja a kommunista és a munkás- mozgalomnak, és hogy minden párt önálló és függetlenül dolgozza ki irányvonalát, társadalmi-gazdasági feltételeivel, és a nemzeti sajátosságaival összhangban, és hogy a testvéri kommunista és munkáspártok között az egyenjogúság, a szuverenitás, a függetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve érvényesül, továbbá, hogy tiszteletben kell tartani a szocialista átalakításokért vívott harc különféle útjainak megválasztását. Ezek vitathatatlanul fontos elvek, amelyeknek a berlini konferencia dokumentuma valóban nagy figyelmet szentelt. Ez azonban nem más, mint « valóság egyszerű megállapítása, és nem jelent semmi újat a kommunista és a munkásmozgalomban. Közismert tény, hogy a mozgalomnak már rég nincs szervezeti központja, és azt senki sem akarja felújítani. Azt azonban, amit « dokumentum ezekkel az elvekkel egyidejűleg hangsúlyozott, az említett állítások szerzői rendszerint elhallgatják. A konferencia ugyanis egyidejűleg kimondotta azt a követelményt, hogy fejleszteni kell „az internacionalista, elvtársi, önkéntes együttműködést és szolidaritást Marx, Engels és Lenin nagy eszméi alapján..." A konferencia hangsúlyozta, hogy a szocializmusért vívott harcot és minden pártnak a saját munkásosztálya és népe iránti felelősségét egybe kell kötni az összes országok dolgozóinak kölcsönös szolidaritásával. A konferenciának tehát nagyon fontos eredménye éppen az, hogy az egész világ előtt bebizonyította — ahogy a CSKP KB Elnökségének nyilatkozata is hangsúlyozza: — „Bár az európai kommunisták eltérő feltételek közepette dolgoznak és különféle feladatokat oldanak meg, mégis egybehangolják politikai magatartásukat, részt vesznek a közös harcban, és egyesíti őket a marxizmus—leninizmus tanítása és a nemzetközi szolidaritás.“ A konferencia ily módon a marxizmus—leninizmus alkotóerejének jelentős manifesztációja, a kommunisták közös ideológiája egyesítő szerepének tanúbizonysága lett. a világbékéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A berlini konferencia előkészületeinek és megtartásának egész Ideje alatt a polgári propaganda támadásának fő erejét a Szovjetunió Kommunista Pártjára összpontosította, ezt a pártot rágalmazta. A konferencia számos résztvevője teljes határozottsággal leleplezte a szovjetellenességet, mint az egész mozgalom és minden egyes párt ellen használt fegyvert, és pozitívan értékelte az SZKP magatartását, amely tlszteA berlini dokumentum programcéljal között elsőrendű szerepet töltenek be az enyhülési folyamat elmélyítéséért vívott küzdelem területén kitűzött közös feladatok, amelyek hatékony intézkedések révén a leszerelést és az európai biztonság megszilárdítását célozzák. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész nemzetközi tevékenységével aktívan támogatja azt a nagyszabású kezdeményezést és áldozatkész erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió fejt ki e célok megvalósítása érdekében. Az a számos juvaslat, amelyeket az elmúlt esztendőben a szocialista országok tettek, e célok konkretizálását és gyakorlati megvalósítását jelentik. Említsük csak meg például a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének tavaly novemberben Bukarestben megtartott tanácskozásán tett javaslatokat. Konkrétan az, miszerint a helsinki értekezlet Záróokmányát aláíró országok kötelezzék magukat arra, hogy nem vetnek be elsőként atomfegyvereket. Ez a javaslat konkrét lépés a berlini konferencia azon felhívása megvalósításának útján, amely a fegyverkezés, elsősorban az atomfegyverkezés versenyének leállítását és azt javasolja: az államok kötelezzék magukat arra, hogy nem veinek lie atomfegyvereket és nem fenyegetőznek velük. Ugyanúgy a másik bukaresti javaslat, miszerint mindkét egymással szemben álló katonai-politikai tömb országai kötelezzék magukat, hogy nem vesznek fel új tagállamokat ezekbe a tömbökbe, s ennek érdekében gyakorlati intézkedéseket foganatosítanak, konkretizálja a berlini konferencia ösz- szes határozatait, amelyek rendszeres intézkedések megtételét tűzik ki annak érdekében, hogy „megszűnjön az európai földrész katonai tömbökre való felosztása.“ Rendkívüli jelentőségűvé váltak á berlini konferencia határozatai a belgrádi találkozóval összefüggésben, amelynek nemrégen kezdődött az előkészítő szakasza. A kommunista és munkáspártok Berlinben nagy gonddal foglalkoztak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeivel. Nemcsak a biztonsági és együttműködési értekezleten létrejött megállapodások távlati pozitív jelentőségét emelték ki — „ezek a megállapodások kézzelfoghatóan tükrözik a földrészen lezajlott változásokat“ —, hanem egyúttal azt is hangsúlyozták, hogy a megkötött megállapodások hatékonyságának alapvető feltételei „döntő mértékben attól függenek, mennyire következetesen és pontosan fogják megtartani a részt vevő országok a tíz alapelvet melyekben megállapodtak, és mennyire valósítják meg a gyakorlatban a Záróokmány ajánlásait, amelyek egységes egészet képeznek.“ A konferencia figyelmezetett arra, hogy a helsinki eredmények megvalósítása távolról sem lesz könnyű feladat, mert a feszültségenyhülés ellenségeinek határozott, kemény ellenállásába fog ütközni. „Ahhoz, hogy biztosítsák az enyhülés tartósságát, további elmélyülését és bővülését, — állapítja meg a konferencia dokumentuma —, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a Helsinkiben jóváhagyott határozatokat alátámassza és megszilárdítsa a néptömegeknek e határozatok teljes megvalósításáért vívott harca, azon reakciós erők visszaszorítása, amelyek elvetik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit, és arra törekszenek, hogy akadályokat gördítsenek a feszültség enyhülésének és a nemzetek biztonsága elve érvényesítésének útjába“. Ez a megállapítás előreleáris háború, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fordulat következett be, a hidegháború helyett a békés egymás mellett élés elve érvényesül, és a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata megteremti a kedvező feltételeket a világ valamennyi népének fejlődéséhez, a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harchoz. A Szovjetunió fejlődése a tanulságok állandó forrásául szolgál minden ország munkásosztálya, dolgozói, népei számára. A nemrég nyilvánosságra hozott új szovjet alkotmány tervezet újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió a tádsadalmi fejlődés eddig nem tapasztalt új szakaszába lépett, és példáját adja a társadalmi viszonyok, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok fejlesztésének olyan módon, ahogyan az egyetlen tőkésországban sem képzelhető el. láthatóan rámutatott azokra a legnagyobb akadályokra, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy a helsinki eredmények az európai béke, biztonság és együttműködés megvalósításának valódi eszközeivé válhassanak. Az elmúlt hónapokban a nemzetközi imperialista erők legkülönfélébb intrikáinak voltunk tanúi: a szélsőséges reakciós erőknek a belgrádi találkozót megakadályozni, semmissé tenni kívánó és a helsinki eredmények visszafordítását célzó törekvéseitől kezdve azokig a legkülönfélébb spekulációkig, amelyek arra irányultak, hogy megbontsák a Záróokmányban lefektetett érzékeny érdekegyensúlyt, és a helsinki eredményeket a nemzetközi imperiat- lizmus egyoldalú osztályérdekeinek, a szocialista országok, a béke, és a nemzetközi feszültségenyhülés ellen való érvényesítésére használják fel. A berlini értekezlet eredményei arra irányítják a kommunista pártot és az európai országok legszélesebb néptömegei figyelmét, hogy csak rendszeres, kitartó és mindennapos küzdelemmel érthetik el a kitűzött célok következetes megvalósítását. A berlini értekezlet résztvevői által közösen elfogadott egyik kulcsfontosságú elméleti határozat az a gondolat, hogy a feszültségenyhülés folyamata és a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése semmiképpen sem áll ellentétben a haladásért vívott küzdelem érdekeivel, „hanem éppen ellenkezőleg, a lehető legjobb feltételeket teremti meg a munkásosztály és az összes demokratikus erő harcának fejlesztéséhez, minden nép azon elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon válassza meg fejlődésének útját, és azt az utat kövesse, továbbá a monopóliumok uralma elleni, és a szocializmusért vívott harchoz.“ A helyzet alakulása az elmúlt esztendőben újabb bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az enyhülésért vívott küzdelem nagyon hatékonyan hozzájárul olyan nemzetközt viszonyok megteremtéséhez, amelyek segítik a társadalmi haladást és azt, hogy a helsinki értekezlet Záróokmánya elveinek következetes teljesítéséért vívott küzdelem „kedvező feltételeket teremt a tőkésországokban a demokratikus és a szocialista változásokért küzdő mozgalom munkájához“. Egy évvel ezelőtt Berlinben 29 kommunista és munkáspárt óvva intett annak veszélyére, hogy Spanyolországban megkísérlik a francólsta politika folytatását. A fejlődés bebizonyította, hogy a feszültségenyhülés folyamata megteremtette azokat a feltételeket, amelyek közepette a szélsőséges reakciós erők már nem tudták megvalósítani céljaikat, és a fasizmusnak ez az utolsó európai bástyája a néptömegek nyomására feltartóztatatatlanul összeomlik. Portugáliában sem sikerült a jobboldali erőknek megszüntetniük a Portugál Kommunista Párt és a többi demokratikus erők jelentős hatását az ország politikai helyzetének alakulására. Joggal mondhatjuk, hogy a mai Európa még inkább olyan Európa, amelyben a kommunisták vezetésével a tőkésországok munkásosztálya és többi dolgozója harcot vív a monopoltőke új támadásai ellen, és azon kísérletei ellen, hogy a dolgozók vállára hárítsa a válság súlyos következményeit. A berlini konferencia óta eltelt egy év még világosabban megmutatta, hogy a kapitalizmus nem tudja megtalálni a kiutat a jelenlegi súlyos válságból, hogy az egyedüli pozitív alternatíva a társadalom szocialista átalakításáért vívott küzdelem. (Folytatás a 4. oldalon) A konferencia tartós jelentősége A szocializmus jubileumi éve letben tartja minden részt vevő párt függetlenségét a nagy pártokét csakúgy, mint a kisebbekét. A berlini konferencia óta történt fejlődés újból meg- cáfolhatatlanul alátámasztotta azt a tényt, amit Berlinben Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozott, miszerint a Szovjetunió a szocialista és a kommunista társadalom építésével és békepolitikájával objektívon ítélve az az erő, amely döntő befolyást gyakorol a nemzetközi élet pozitív változásaira. Az egész világ kommunistái hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme révén létrejött az első szocialista ország, amely az egész világ összes forradalmi, nemzeti felszabadító, demokratikus és békeszerető erőinek leghatalmasabb és tartós támasza lett. Mindenekelőtt a Szovjetuniónak köszönheti az emberiség azt, hogy nem tört ki nukA békéért, a leszerelésért, a társadalmi haladásért
