Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-20 / 168. szám, hétfő

A szovjet sport is jubilál Winden kar a magasban, csupa lendület a jelenet. A következő pillanatban szinte egészen biztosan Hálót érint a labda ... (Vojtíšek felv.) Merre halad a kézMdasporiľ Klein László, a Csehszlovák Kézilabda Szövetség Központi /«-. fékvezető Bizottságának és a nemzetközi bizottságnak tagja érde­kes beszélgetést folytatott Madarász Istvánnal, a Nemzetközi Ké­zilabda Szövetség \lHFf tanácstagjával, az orvosi és egészség­ügyi bizottság elnökségi tagjával, amely időszerűségénél fogva joggal tarthat igényt jelentős érdeklődésre ... Manapság a kézilabdázók kö­vében állandóan napirenden le­vő téma a durva játék. Valóban időszerű kérdés ez a sportág­ban? Mi erről a véleménye? A kézilabdázás futó, ugró, dobó és küzdő játék. Ez utób­bi különösen jellemzi ma a mérkőzéseket. Sőt éppen ez nö­velte a sportág népszerűségét, segítette azt a fejlődést, amely- lyel világszerte tért hódított, kiemelkedett a rokonsportágak között. Szükség van tehát sportszerű keménységre, a test-test elleni sportszerű küzdelemre. Ez vonz­za a nézőket, megtölti a lelátó­kat. Közönség nélkül a sportág halott, fejlődésképtelen. A támadójáték legyen erősza­kos, a védelem pedig kemény! A játékosok a szabályok kere­téljen használják fel erejüket, ügyességüket és harciasságukat ellenfelükkel szemben. Az ener­gikus, lendületes játék nem szo­rítja háttérbe a technikai fi­nomságokat, különösen ha a já­tékosok kultúráltan összehan­golják az erőnléti tulajdonságo­kat a támadó- és védő játék Igazi értelmével és korrektsé­gével. Ezt elismerik, sőt igény­lik játékosok, szakvezetők, né­zők egyaránt. Más megítélést kíván a kímé­letlen. durva, sokszor brutális fáték. Ilyennel is találkozunk, sőt az utóbbi időben egyre több­ször. Ezért időszerű és jogos a téma napirenden tartása. A ké­zilabdázás további népszerűsí­tése és jövője érdekében az el­len következetesen fel kell lép­ni. Hogyan? Megítélésem szerint a kézi­labdázás jelenlegi játékszabá­lyai jók, kielégítik a korszerű­ség és a sportszerűség igényeit, segítik a játékosok képességei­nek és készségeinek érvényesü­lését, a játékfeladatok optimá­lis megoldását technikailag és taktikailag. Ezt tények bizo­nyítják: a sportág iránti érdek­lődés fokozatos növekedése. A megoldást tehát nem a já­tékszabályok megváltoztatásá­ban látom — mint gyakran el­hangzanak ilyen vélemények is. A kézilabdázásban, de számos más sportágban konkrétan ta­pasztalhattuk, hogy a szabály­módosítások nem mindig hoz­ták meg a várt eredményi. Pél­dául nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 5 perces időleges kiállítás eltörlése — éppen a mérkőzések keménységl hatá­rainak biztosítása érdekében — helyes volt-e. Egyelőre azonban még kevés tapasztalattal ren­delkezünk a megnyugtató véle­mény alkotáshoz. A felkészülés és a versenyzés szemléletében és tartalmában kell kulturáltabb, magasabb kö­vetelményeket állítani! A felké­szülésben tervszerűen és mód­A LABDARÚGÓ EB NAGYOBB TEKINTÉLYÉÉRT Kontinensünkön nagyon nép­szerű volt a labdarúgó EB tava­lyi négyes döntője, s az Euró­pai labdarúgó Szövetség veze­tősége elérkezettnek látja az időt, hogy még rangosabbá és érdekesebbé tegye ezt a nagy­szerű sorozatot. Az UEFA tagállamai labdarú­gó szövetségének elnökei és fő­titkárai Svájcban találkoznak, hogy az EB további sorsáról mélyrehatóan tárgyaljanak. A legnagyobb figyelem a kö­vetkező kiírás döntőmérkőzései felé fordul. A legtöbb szövetség kevésnek látja négy válogatott részvételét és a nyolccsapatos megoldást ajánlja. Ez mutatko- 2ik a legigazságosabbnak. Amennyiben emellett dönte­nek, itt a lebonyolítás nagy kér­dése. Hogyan lehet ennyi időt szakítani? ... Európa legtöbb államában akad annyi jó futballstadion, hogy nyugodtan meg tudnák rendezni az ilyen döntőt, még nyolc válogatott részvételével is. A megoldást még mindig megtalálták, így lesz ebben az esetben is. A leginkább a Benelux álla­mok tevékenykednek, minden­képpen méltónak tartják magu­kat a házigazda szerepre. Amennyiben nyolc csapat sze­repelhet a döntőben, vagyis minden csoportgyőztes, akkor legalább két hét kell a lebo­nyolításra, hiszen mindenki mindenkivel megmérkőzik. Ennek megfelelően kellene az időpontbeosztás módosításá­val élni abban a nyolc ország­ban, amelynek csapata majd a döntőben szerepelhet. Ezen túl azonban itt vannak a minden­kori európai kupakötelezettsé­gek (Bajnokcsapatok és Kupa­győztesek EK-ja, továbbá az UEFA Kupa) is. Az azonban igaz, hogy e ku­padöntők május közepéig mind lebonyolításra kerülnek. Mindent egybevetve az az ál­talános elv, hogy az Európabaj- nokság az eddiginél szebb kül­sőt, mutatósabb megrendezést érdemelne. Annyi bizonyos, hogy most Svájcban még csak terv szüle­tik az UEFA vezérkarának és a nemzeti labdarúgó szövetségek vezető egyéniségeinek találko­zóján, de már ez is haladás. A döntő szót majd az UEFA kong­resszusa mondja ki. Abban bízunk, hogy végül is a legjobb, a legmegfelelőbb el­mélet válik valóra, s ennek csak földrészünk labdarúgása láthatja majd hasznát. szeresen kell oktatni a játék­szabályokat és a szabályos já­tékot. Különösen az 5. és a 6. játékszabályokra kell hangsúlyt fektetni („játék a labdával“ és „Magatartás az ellenfél lel-szem­ben!). Ez fáradtságos, hosszan­tartó munka, de megéri. Az jó, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten emel­kedik a csapatok tudásszintje, kiegyenlítődnek a mezőnyök, növekszik a ,,tétmérkőzések“ száma. Helytelen azonban a mindenáron való győzelem elé­résére sportszerűtlen eszközö két használni. Felesleges „túl­feszíteni“ a mérkőzések néha egyébként sem nyugodt légkö­rét. Gyakran elmarad a vezetők megfelelő pedagógiai példamu­tatása is. A megoldás tehát az lehet, hogy a mérkőzések valamennyi résztvevője következetesen megtartja a játékszabályokat, a csapatok egymásban becsületes ellenfelet és nem ellenséget látnak, örülnek a győzelemnek, de tisztességesen elviselik a ve­reséget is, s nem utolsó sorban a játékveztés színvonala lépést tart a játék fejlődésével! Kézilabdázásban is kötelező ma már a világeseményeken a doppingvizsgálat. Miért indo­kolt ez, milyenek az eddiqi ta pasztalatok? A sportbeli eredményességet sokrétű és szakszerű felkészü­léssel kell biztosítani, nem pe­dig az egészségre ártalmas, mesterséges ajzószerekkel. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) összeállította a tiltott­nak minősített testidegen anya­gok listáját és szabályozta a dopping ellenőrzések rendjét, a vétkesekkel szembeni eljáráso­kat. A Nemzetközi Kézilabda Szö­vetség az IOC határozatával összhangban önálló dopping szabályzatot adott ki. Ezt kö­vetkezetesen végrehajtja és vég­rehajtatja valamennyi világese­ményen. Eddig minden ellenőrzés ne­gatív eredménnyel zárult! Ez örvendetes, erősíti a kézilabdá­zás nemzetközi tekintélyét. A megértő együttműködésért ez­úton is szeretnék köszönetét mondani az érdekelt szakveze­tőknek, játékosoknak egyaránt. Az elkövetkező években mi­lyen fontosabb feladatok meg valósítását tervezi az IHF Or­vosi és Eqészséqüqyi bizottsá­ga? Az említett, és a világese­ményeken kötelező dopping el­lenőrzéseken kívül a legfonto­sabbak: a nemzetközi edzői és játékvezetői konferenciák szak­mai segítése, sportorvosi és egyéb tudományos előadások megtartása és szervezése, az 1Ö78. évi dániai férfi VB alkal­mával az IHF II. sportorvosi tapasztalatcseréjének lebonyolí­tása, a kézilabdázást érintő sportorvosi szakdokumentáció összeálítása, időszerű játékhi- giéniai problémák megoldása. Nyinu és Gulina, Nyina Dum- badze és Galina Zibina. Két név, amely a 40-es, az 50-es, sőt a 60-as években is fogalom volt nemcsak a szov­jet, hanem a világ női atléti­kájában. Mindketten hihetetle­nül hosszú ideig szerepeltek az élvonalban, számtalan sikerrel gazdagították a Szovjetunió sportját. v A fekete-tengeri nap szinte kibírhatatlanul perzselte a né­zőket és a versenyzőket, de a grúz nemzetiségű ogyesszai Nyi- na Dumbadze semmi mást nem érzékelt, csak a sikert: szovjet csúccsal (260 cm) megnyerte a helyből távolugrást. Megpróbál­kozott a diszkoszvetéssel is, ám nem valami fényesre sike­rült a dobás, mindössze 29,43 méteres távolságra dobta a díszkoszt. A naptár ekkor 1936- ot mutatott. .. A Potravinár testnevelési egyesület vezetői pedig örültek, reményteljes ifjúsági verseny­zőjük bebizonyította tehetségét. Azt is emlegetik, hogy Dum­badze első versenyidénye során 140 cin-t ugrott magasba és 480-at távúiba, kitűnő vágtázó, GALINA ZIBINA sőt távfutó hírében állt. Senki sem gondolt azonban arra, hogy Nyina Dumbadze nevét hamarosan ragozni fogja a vi­lág. 1937-ben kezdődött. Komoly lábsérülése után Nyina képte­len volt az igényes futó- és ugróedzésekre, ezért nem ma­radt más hátra, minthogy be­álljon a dobókörbe. Megszeret­te a diszkoszvetést, s a napi több órás edzés csakhamar gyü­mölcsözött. A diszkosz egyre távolabb és távolabb szállt a dobókörtől. 1937. október 7-én Jerevánban egészen a 45,78 mé­teres jelzésig, s ez a teljesít­mény minden idők harmadik legjobb eredménye volt. Ez csakugyan egyedülálló, rakéta­rajtot jelentett a legjobbak kö­zé, ahol sok-sok esztendőn át dominált a rokonszenves grűz diszkoszvető nő. Müron híres szobrának, „A diszkoszvetőnek“ női hasonmását látták benne, Nyina Dumbadze fogalom, jel­kép lett. Ö volt a világ első diszkosz­vetőnője. aki túldobta az 50 méteres határt (50,50 méter — 1946). Hat esztendővel később fantasztikus eredménnyel (.57,04 méter) ugyancsak a vilá­gon elsőnek jutott túl az 55 méteres akkori álomhatáron. Hiába ostromolták Nyina Dum­badze fantasztikus világrekord­ját, csak 1960-ban sikerült azt megjavítani. Az atlétika törté­netében, főleg a dobószámok­ban, ez szinte párját ritkító je­lenség. A kitűnő technikával rendelkező Dumbadze a nagy világversenyeken nem mindig tudta hozni legjobb eredmé­nyét. Vitrinjében ott díszeleg az 1946-os Európa-bajnokság aranyérme és az 1952-es nyári olimpiai játékok bronzérme, de különben mindig érem nélkül tért haza a világversenyekről. A helsinki olimpia ezért is ér* dekes, mert éppen a női disz­koszvetés eredményhirdetésénél hangzott fel az olimpiai játé­kok történetében első alkalom­mal a szovjet himnusz: 1. Nyi­na Romaskova, 2. Jelizabeta Brjaginceva, 3. Nyina Dumbad­ze (mindhárom szovjet). A nagy világversenyeken való mérsékeltebb szereplős egyálta­lán nem kisebbíti Nyina Dum­badze úttörő szerepét a szovjet atlétika történetében, Dumbad­ze a mai n^pig is fogalom a szovjet sportban. Hasonlóan hosszú, de érmek­ben is gazdag, sikeres pályafu­tást mondhat magáénak a hí­res Galina Zibina. Az 1952-ben szerzett aranyérme a szovjef atlétika talán legnagyobb sike­re volt az olimpiai premieren. A kis Galina először arról álmodott, hogy mindenki által csodált primabalerína lesz. A balett a mozgások tökéletes összhangjára tanította, a röp­labda pedig — amelyet isko­láslány korában jr-tszott — a dinamikus képességeket fejlesz­tette nála. Aztán kitört a há­ború. Zibina nagy kínszenvedé­sek árán túlélte a leningrádi blokádot és felszabadulás után újra jelentkezett a balettisko­lába. A tanító néni azt taná­csolta neki, hogy próbáljon sze­rencsét a sportban is. V. I. Alekszejev híres atlétaedzőhöz küldte és a kiváló szakember elindította a kis Galinát a nagy siker útján. Zibina először az edző kedvenc versenyszámában, a gerely haji fásban versenyzett. Hamar elsajátította az alap­technikát és 17 esztendős korá­ban a Szovjetunió ifjúsági csúcstartója lett 44,58 méteres eredménnyel. Később ezzel a „szerszámmal“ Európa-bajnoki bronzérmet nyert (1950). Disz­koszvetésben is sikerrel szere­pelt az Európa-bajnokságon: 1954-ben a harmadik helyen végzett. Csodálatra méltó sokoldalú­sága ellenére is elsősorban a súlylökésben aratta legnagyobb sikereit. Galina Zibina megnyer­te az 1952-es helsinki nyári olimpiát (15,28 m), az 1956-os inelbourne-i játékokon második lett (16,53 m). Rómában ugyan csak a hetedik helyet tudta megszerezni, de 1964-ben Tokió­ban ismét érmes (harmadik hely — 17,45 m). Galina Zibi­na tehát négy olimpián szere­pelt, ritkán tapasztalható ered­ményességgel. Ehhez számít­suk hozzá, hogy 1954-ben Eu­rópa-bajnoki címet szerzett, majd nyolc év múlva EB-bronz- érmet nyert és akkor rájövünk: nem mindennapi sikerekkel di­csekedhet. A pedagógiai főiskolát vég­zett, nyolcszoros világcsúcstar­tó Galina Zibina elsősorban ki­tartásának, szívósságának, cso­dálatos erkölcsi-akarati tulaj­donságainak köszönhette sport­sikereit. Az 1960-as római olim­pia után sokan már „leírták“. A kételkedők elfelejtették, hogy röviddel az olimpia előtt esiy fiúgyermek anyja lett. A kétel­kedőknek aztán később bebizo­nyította: korai volt a „temetés“. Újra igényes edzésekbe kezdett és 33 évesen bronzéremmel tért haza a japán fővárosban ren­dezett olimpiáról. Galina Zibina története nagy­szerű példa arra, hogy mire képes a sportoló, ha erős aka­rattal, kitartással rendelkezik, .ha felelősséget érez a címeres mez iránt. Mert ezek nélkül a tulajdonságok nélkül a legte­hetségesebb tehetség is elkalló­dik. (T. V.) A sokoldalúság mintaképe Kétszeresen aranyozottnak tartják Jerevánban. Amik Na- naldzsjan kezét. Fiatal korában a szorító elismert egyénisége, az Örmény SZSZK ökölvívó-baj­noka volt. Most gazdag ver­senyző tapasztalatait bőségesen kamatoztatja a fiatal ökölvívók nevelésénél... Emellett ideje, kedve és te­hetsége van ahhoz, hogy a mű vészi pályán is maradandót al­kosson. Sok rajza a különböző munkaterületről való, s két leg­sikerültebb alkotását a látoga­tók megcsodálhatták a Louvre- ban, ahol az örmény művészet kiállítását rendezték.

Next

/
Thumbnails
Contents