Új Szó, 1977. június (30. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-17 / 165. szám, péntek
LEONYID BREZSNYEV INTERJÚJA A LE MONDE FRANCIA LAPNAK A FESZÜLTSÉG ENYHÍTÉSÉHEZ VEZETŐ ŰT (CSTK) — A TASZSZ sajtóügynökség szerdán közölte azt az interjút, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Le Monde francia újságnak adott. Q Kérdés: Főtitkár úr, másodízben látogat el Franciaországba azóta, hogy Valery Giscard d’Estaing-t megválasztották a Francia Köztársaság elnökévé. Megmondhatná, milyen változások álltak be a két ország kapcsolataiban a Rambonillet-ben 1974-ben létrejött találkozó óta? Válasz: A Rambouillet-i találkozó óta eltelt időszak csak egy rövid szakasz azon a nem kis úton, amelyet a Szovjetunió és Franciaország közösen megtett. Ez az út a szovjet vezetőknek de Gaulle tábornokkal 1966-ban való talál kozásával kezdődött. Éppen akkor következett be fordulat a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataiban — a két ország együttműködésének kibontakoztatására törekedtünk a legkülönbözőbb területeken. Azóta jó eredményeket értünk el a kétoldalú kapcsolatok terén és országainknak a nemzetközi politika területén folyó együttműködésében. Megelégedéssel állapítom meg, hogy ez a pozitív folyamat a Rambouillet-i találkozó után is folytatódott. Az ezen idő alatt országaink által aláírt számos megállapodás és jegyző könyv közül szeretném kiemelni az atomfegyverek véletlen, vagy nem szankcionált alkalmazásának elhárításáról megkötött egyezményt. Ez nemcsak országaink számára fontos; teljes joggal a világbékéhez való jelentős hozzájárulásnak lehet tartani. Szeretnénk, ha ezt országainknak további olyan akciói követnék, amelyek a nukleáris konfliktus veszélyének elhárítására, a fegyverkezési verseny csökken tésére és megszüntetésére irányulnak. A szovjet—francia gazdasági kapcsolatok sikeres fejlődéséről már beszéltem. Ez az országok közötti kapcsolatoknak valamiféle anyagi alapja. Valamikor kitűztük — és teljesítettük — azt a feladatot, hogy megkétszerezzük a kereskedelmi forgalom terjedelmét. Most tovább megyünk, szeretnénk megháromszorozni. Az utolsó két év eredményei azt mutatják, hogy ezt a célt el fogjuk érni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Franciaországnak a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában való részesedése és a Szovjetunió részesedése Franciaország külkereskedelmi forgalmában még mindig nem felel meg országaink lehetőségeinek. Sok jót lehet mondani országaink tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatairól. Ezek a kapcsolatok kölcsö nősen gazdagítják a két ország népeit, segítenek javítani a kölcsönös megértést, és közöttük baráti légkört teremteni. Jelentős sikerekről is beszélhetünk. Ezek között meg lehet említeni a közös kutatásokat a modern tudomány és technika különböző igen fontos területein, a szovjet heteket a Francia Televízióban és a francia heteket a Szovjet Televízióban, amelyek immár kezdenek hagyománnyá válni, a nagy művészi kollektívák rendszeres cseréjét és sok mást A Szovjetunió pozitívan értékeli az eddig megtett utat és úgy véli, hogy kiépítettük a tartós és szilárd kapcsolatok alapjait a jövőre nézve. Most az a fontos, hogy ne csökkenjék, hanem fokozódjék együttműködésünk fejlődésének dinamikája. Ami a szovjet felet illeti, ezt őszintén kívánjuk. # Kérdés: Az említett idő óta számos esemény történt a világban, toly- latódik a fegyverkezési bajsza. Afrikát viharos mozgalmak rázkódtatják. Ön a nemzetközi kapcsolatok stabilizálódására számít, vagy úgy véli, hogy veszély fenyegeti az enyhülést? Válasz: Elsősorban is szeretném hangsúlyozni: — Az elmúlt három esztendő megmutatta, hogy az enyhülési folyamat, a valamennyi állam és nép érdekében folytatott sokoldalú egyenjogú együttműködés fejlődése, és a békés egymás mellett élés elvének érvényesülése a nemzetközi kapcsolatokban olyan realitás, amely egyre nagyobb mértékben meghatározza a világban lejátszódó események menetét és jellegét. Ezenkívül az enyhülés légköre fo kozatosan megnyilvánul az emberek mindennapos életében és természetessé kezd válni. Elég azt látni, hogyan terebélyesedtek a gazdasági, kulturális, sport- és más kapcsolatok országok tucatjai között, mennyire bővült a nemzetközi Idegenforgalom, hogy szemléletesen elképzeljük a békés együttműködés terén mutatkozó fejlődést, ösz- szehasonlítva az ún. hidegháború és az éles konfrontációk időszakával. Ennek ellenére sohastMn vélekedtünk úgy, hogy már mindent megtettünk, és fcegy nyugodtan leszedhetjük az enyhülés gyümölcseit. Még csak a küszöbén vagyunk a nemzetközi kapcsolatok átépítésének, amit mindannyiunknak közösen kell megvalósítanunk. Azért mondom „mindannyiunknak közösen1', mert az enyhülésnek általánosnak kell lennie. Hiszen most, amikor oly viharosan fejlődik a technika, ideértve a haditechnikát is, amikor egyre jobban szilárdulnak a kölcsönös kapcsolatok a világ különböző körzetei között, bármiféle helyi konfliktus igen könnyen világméretűvé szélesedhet. Szóba hozta a fegyverkezési versenyt. Sajnos, ez folyik, sőt fokozódik. A NATO-nak a szervezet tagállamai ka- . tonai költségvetése növelésére irányuló ajánlása, az USA egyre növekvő katonai költségvetése, és további fegyverfajták kifejlesztésére irányuló tartós igyekezete, mindez arról tanúskodik hogy a fegyverkezési verseny új sza kasza számára készítik elő a talajt. Szilárd meggyőződésünk, hogy a fegyverkezés korlátozásának feladata a béke megőizése és az enyhülés továbbfejlesztése szempontjából a legfontosabb. Ha nem állítjuk meg ezt az ör dögi versenyt, mindannyian ismét olyan szakadék szélén találjuk magunkat, amit nem lehet előre látni, mint a hidegháború éveiben. Országunk ezért törekszik oly kitartóan és szívósan arra, hogy reális intézkedések szülessenek a fegyverkezési verseny megállítására, s végső fokon a leszerelésre. A világ egyetlen országa sem fejtett ki ebben az irányban olyan sokoldalú kezdeményezést, nem terjesztett elő annyi javaslatot, mint a Szovjetunió. Teljes felelősséggel kijelentem, hogy hajlandók vagyunk támogatni bármilyen javaslatot, amely valóban a fegyverkezési verseny megállítására irányul. Határozottan elutasítjuk azonban az olyan javaslatok támogatását. amelyek a fegyverkezés csökkentéséről csupán beszélnek, a valóságban azonban az erőegyensúly megzavarására, valamint az egyoldalú katonai előnyök elérésére tett kísérleteket jelentik, amivel az országok biztonságát veszélyeztetik. Realisták vagyunk, és természetesen ismerjük e problémák megoldásának nehézségeit. Állítjuk, hogy a világon napjainkban alapos feltételek vannak ahhoz, hogy az enyhülés szilárd és megváltoztathatatlan jellegű legyen, hogy az államok erőfeszítései a radikális fordulat biztosítására összpontosuljanak a leszerelés terén. Ebben, természetesen, sok függ a közvéleménytől. Tudjuk, hogy több országban, Franciaországban is, a közvélemény széles rétegei a szívükön viselik a leszerelést. Már régen és kitartóan arra törekszenek, hogy a leszerelésről elhangzott nyilatkozatokat konkrét tettek támasszák alá, hogy a leszerelés ügyében bekövetkező fordulat a világpolitika realitása legyen. A Szovjetunióban e körök véleményét nagy tisztelettel fogadjuk. Ez kifejezi a világ népeinek vágyait, s ezért mindenütt meg kellene szívlelni. Említést tett Afrikáról, és olyan értelemben, mintha az ott kialakult „viharos mozgalmak“ ártanának az enyhülés ügyének, és a nemzetközi kapcsolatok labilitását váltanák ki. A valóság azonban egészen más. Afrika népei aktívan harcolnak szabadságukért és függetlenségükért, valamint a fejlődés útjának önálló megválasztásához való jogért. Harcolnak a szégyenletes fajüldözés és a faji elkülönítés ellen. Ez a harc igazságos. Országunk az ilyen harcol mindig támogatta és a jövőben is támogatni fogjaAz Afrikában mutatkozó labilitást más váltja ki. Mégpedig azok a külső erők, amelyek az afrikai népeket akadályozni igyekeznek egy olyan út követésében, amelyet a legmegfelelőbbnek tartanak. Ezek az erők ellentéteket igyekeznek szítani az afrikai államok között, támogatják a viszályokat és ellentéteket provokálnak ki olyan problémákkal kapcsolatban, amelyeket az afrikai nemzetek a gyarmatosítás idejéből örököltek. Az ilyen politika ellentétbe kerül az enyhülés követelményeivel, a békés egymás mellett élés elveivel, s a nemzetközi feszültség újabb gócpontjainak kialakulásához vezethet. Ebben látjuk az afrikai helyzet labilitásának okát. A Szovjetunió határozottan elítéli az afrikai országok belügyeibe való beavatkozást. Afrikában nem keresünk sem előnyöket, sem privilégiumokat. Politikánk e földrészen is arra irányul, hogy békés, baráti kapcsolatokat építsünk ki valamennyi országgal, hogy .segítsük őket a függetlenség és a haladás felé vezető úton, amelyet maguk választottak. # Kérdés: Nyugaton egyre Jobban terjed az a nézet, hogy a társadalmat sújtó gazdasági és erkölcsi válságból való kivezető út egy új világgazdasági rendszer keresésében rejlik. Vagyis az iparilag fejlett és a fejlődő országok kapcsolatainak megváltoztatásában. Egyetért Ön ezzel a nézettel? A Szovjetunió milyen mértékben venne részt az új rend keresésében és biztosításában? Válasz: Előbb pontosabban: valószínűleg arról a válságról van szó, amelyben a kapitalista országok vergődnek Sem a Szovjetunió, sem pedig a többi szocialista ország nem él át válságot. Bizonyos mértékig természetesen közvetve mi is érezzük a gazdasági válság következményeit: például külkereskedelmi tranzakcióink során figyelembe kell vennünk az inflációt. Ez azonban már teljesen más kérdés. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok demokratikus alapon való átszervezése, a fajüldözés, a diktatúra felszámolása és az e kapcsolatokból adódó egyenlőtlenségek — ez napjaink egyik legfontosabb követelménye. A Szovjetunió következetesen törekszik megva lósítására. Mint ismeretes, több javaslatot terjesztettünk elő ebben az irányban az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Országunk gazdasági kapcsolatait Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és a többi ország népével az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás szigorú tiszteletben tartása alapján fejleszti. Erőnkhöz mérten több felszabadult államnak segítséget nyújtunk a gazdasági elmaradottság leküzdésében, amely a múlt öröksége. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a meg nem különböztetős igazságos alapjain való fejlődése megfelelne minden nép érdekének, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításé nak. Hangsúlyozni szeretnék még valamit: a Szovjetunió — hasonlóan, mint a többi szocialista ország --- természetesen nem vállalja a felelősséget a gyarmatosítás következményeiért, sem a gazdasági kapcsolatok egyenlőtlenségének a fejlődő országokat sújtó hatásáért. 0 Kérdés: Elégedett Ön a helsinki konferencia határozatainak megvalósításával? Válasz: Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy a helsinki konferencia kedvező hatással volt az országok közötti kapcsolatokra, valamint Európa és a világ helyzetére. A Helsinkiben aláírt Záróokmány ezenkívül a nemzetközi élet jelentős politikai realitása lett, és viszonylag aktívan meg is valósul. Már értünk el bizonyos fokú haladást, azonban ez még nem egyforma az egyes területeken. Hiszen a Záróokmány — s ebben az összeurópai konferencia valamennyi résztvevője megegyezett — az államok tevékenységének széles körű programja, amelyet az európai béke megszilárdítása terén hosszabb időn keresztül valósí tanak meg. Hangsúlyozni szeretném: ez a program a jövőben annál sikeresebben va lósul meg, minél kevesebb kísérletet tesznek az államok közötti kapcsolatok légkörének megmérgezésére. # Kérdés: Európa mindkét része napjainkban a katonai és politikai értelemben vett békés egymás mellett élés, a gazdasági együttműködés és az ideológiai antagonizmus állapotában van. Ön szerint meddig tarthat ez a helyzet? Válasz: Európában az utóbbi években valóban jelentős haladást értünk el a békés egymás mellett élés elvein alapuló egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésében. Hasznos lépéseket tettünk Európának a tartós béke és biztonság földrészévé való átalakítása felé. Ez a cél nézetünk szerint elérhető. Meggyőződésünk, hogy az ideológiai harc, ami az eszmék harcát illeti, a cél elérése után sem ér véget. Ebben nincs semmi ellentmondás. Ha a világon egymás mellett léteznek, vagy pontosabban mondva: élnek különböző társadalmi rendszerű államok, a nézetben eltérések, az eszmék és az ideológia különbözősége, ami a két rendszert jellemzi, továbbra is létezni fog és semmiféle szerződésekkel nem lehet azokat felszámolni. Meggondolatlan és veszélyes lenne, ha egyik vagy másik eszme győzelmére törekednénk erőszak, fegyverek segítségével. Az ideológiai harcnak nem szabad „pszichológiai háborúvá“ válnia, nem szabad azt az államok és a népek belügyeibe való beavatkozás eszközeként felhasználni, nem engedhető meg, hogy politikai és katonai konfrontációhoz vezessen. Ellenkező esetben az Ideológiai ellentét katasztrófához vezetne, amelynek során az emberek millióival a koncepciók is elpusztulnának. A két társadalmi rendszer és a két ideológia között létező ellentéteket egyedül az élet, a történelmi gyakorlat és a gyakorlati próba oldhatja meg. Mi kommunisták természetesen szilárdan meg vagyunk győződve a szocialista rendszer előnyeiről, arról, hogy a szocialista, a kommunista koncepció jobban megfelel a társadalom és az egyén vágyainak és érdekeinek, a világbéke és a társadalmi haladás érdekeinek. ® Kérdés: A Szovjetunió az utóbbi időben kissé megváltoztatta álláspontját a Közös Piaccal kapcsolatban. Várható, hogy a Szovjetunió hivatalos kapcsolatokat vesz fel az Európai Gazdasági Közösséggel? Válasz: Ehhez a kérdéshez mint a KGST egyik tagállamának képviselője szólok hozzá. A Közös Piacra mint valóságra tekintünk, és fontosnak tartjuk, hogy Nyugaton hasonló nézet alakuljon ki a KGST-ről. Ismeretes, hogy a KGST a tagállamok kormányainak nevében az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányának szellemében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta a Közös Piacnak, s ez év áprilisában e kérdéssel kapcsolatban újabb javaslatokat terjesztett elő. Most tehát a Közös Piacon a sor. 0 Kérdés: Franciaországban az utóbbi időben az egyes választásokon érezhető sikereket érnek el a baloldalt erők. Hatalomátvételük a követkeao évben teljesen reális lehetőséggé vált. Változást jelent ez a szovjet—francia kapcsolatokban? Válasz: Ez a kérdés kizárólag Franciaország belpolitikai problémáit érinti. S ezzel kapcsolatban egyedül a francia nép mondhat véleményt. Ami a szovjet—francia kapcsolatok jövőjét illeti, optimizmussal tekintünk elébe, mert meg vagyunk győződve róla, hogy kapcsolataink további fejlődése teljes mértékben megfelel a Szovjetunió és Franciaország népei érdekeinek. # Kérdés: Hogyan értékeli a közel-keleti helyzetet? Lehetségesnek tartja, hogy Izrael megbarátkozik a palesztin állam gondolatával? Válasz: Álláspontunk a Közel-Kelet kérdésével kapcsolatban abból az igyekezetből indul ki, hogy felszámoljuk a veszélyes feszültségi gócokat, hogy a térségben helyreálljon az igazságos és tartós béke. A közel-keleti helyzet békés rendezése egyre sürgetőbb feladat. Ogy gondolom, ezért pozitívan kell értékelni azt a tényt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — mint a genfi közel-keleti békekonferencia társelnökei — megegyezett abban, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a konferencia ez év őszén felújítsa munkáját. A közel-keleti helyzet rendezése természetesen nemcsak a genfi konferencia résztvevőit érinti, hanem mindazokat, akiknek érdeke a konfliktus megszüntetése. E kérdésben mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk és tulajdonítunk a Franciaországgal való együttműködésnek. Ogy gondolom, hogy Franciaország — nemzetközi jelentőségére és befolyására való tekintettel — hatékonyan hozzájárulhat és biztosíthatja a közel-keleti helyzet rendezését. Ami kérdésének második felét illeti, ezt talán az izraeli kormánynak kellene feltenni. 0 Kérdés: Hogyan képzeli el a Szovjetunió jövőjét? Gondolja, hogy az egyes nemzeti köztársaságok lakosságának gyors növekedése bizonyos strukturális változásokat vonhat maga után? Válasz: Hasonlóan többi polgártársamhoz, hazám jövője elé biztonsággal és kimeríthetetlen optimizmussal tekintek. Az 1977-es év számunkra rendkívüli jelentőségű — az idén ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, és jóváhagyjuk országunk új alkotmányát. Folytatódik a Szovjetunió távlati, a XX. század végéig terjedő fejlesztési programjának kidolgozása Ami az egyes köztársaságok lakosságának növekedését illeti, ez a jelenség nem nyugtalanít bennünket. Ellenkezőleg, örülünk, mert ebben mindenekelőtt köztársaságaink gazdasági színvonalának hatalmas emelkedése tükröződik, beleértve a volt cári Oroszország lakossága életszínvonalának nagyszabású emelkedését, azt a nagy haladást, amelyet a szocialista átalakulások jóvoltából értek el. Mindez végül is az egységes egészet szilárdítja, amelyet új történelmi közösségnek — szovjet népnek nevezünk. úi szó 1977. VI. 17
