Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-07 / 125. szám, szombat
HALÁLMENET A SZABADSÁG HAJNALÁN Á második világháború irodalma ma már könyvtárakat tesz ki és se szeri se száma a háborús eseményekkel foglalkozó filmeknek, tévé-játékoknak. De mennyi még a megíratlan történet, emberi sors ebből az időszakból! írásunk tárgya egy kevésbé ismert történet. 1945. május 8—10. között játszódott le Prágában és Zbraslavban. 1977. V. 7. Túszok és kísérőik Václav Zeman többéves németországi kényszermunka után lebetegedve 1944 végén érkezett vissza Prágába. A mainfrankeni lőszergyárban szovjet, francia és lengyel foglyokkal, internált népiét antifasisztákkal együtt szenvedte a fasiszta önkényt, a testi-lelki megaláztatást. A szenvedések azonban nem törték meg. Érlelték benne az elhatározást: Minden eszközzel küzdeni fog a fasizmus ellen! 1945. május 5-én kirobbant a cseh nép antifasiszta felkelése, amelyben a prágai eseményeknek kulcsfontosságú szerepe volt. A felkelőkkel állig felfegyverzett ellenség állt szemben. Ezekben a napokban csak Prágában vagy 30 ezer német katona tartózkodott, s a főváros térségében hatvanezer főnyi, nehézfegyverzettel, tankokkal felszerelt, mindenre elszánt SS- alakulatok állomásoztak. Václav Zeman a felkelés napjaiban tevékenyen részt vett a barikádok védelmében. Május 8-án, amikor a náci csapatok már hanyatt-homlok menekültek Nyugat felé — német fogságba esett. Amint ismeretes, 1945 tavaszán Csehország területén több magyar katonai alakulat is tartózkodott. Egy részük tevékenyen, fegyverrel a kézben is támogatta a csehországi partizánmozgalmat. Érthe- lő tehát, hogy a Szovjet Hadsereg csapatai elől visszavonuló német hadvezetés ellenségként tekintett a harcolni nem akaró, a helyi lakossággal rokonszenvező magyar katonaságra. A háború utolsó napjaiban Prágában is tartózkodtak magyar katonák. Egy kisebb létszámú csoportot a németek arra kényszerítettek, hogy vessék le egyenruhájukat. Miután ez megtörtént, a nácik az egyenruhákat elégették és SS-uniformisba öltöztették őket (saját tapasztalatukból tudva, hogy ebben a gyűlölt egyenruhában nincs más lehetőségük a magyaroknak, mint velük tartani, s parancsaikat teljesíteni.) Az SS-ruhába bújtatott magyarokat a felkelők ellen felállított, a menet végén haladó „élő cseh fal“ felügyeletével bízták meg. Menetelés o bizonytalanságba A menekülő német katonaságot .hátvédként kísérő vagy 150 túsz között volt Václav Zeman is. Neki adjuk át a szót: — Ügy emlékszem, mintha ma történt volna. Május 8-ika volt. A németek először a pankráci temetőbe hajtottak bennünket. Megrémültünk, amikor frissen ásott sírgödrök elé kerültünk. A sírok előtt sok német katona teteme. Egy tiszt, a halottakra mutatva ránk üvöltött: — Ez a ti művetek! Végünk van — gondoltuk. Azonban a németeknek más terveik voltak velünk. Elő védőfal leszünk, amelybe nem lőnek a felkelők. Az éjjelt a temetőben, sírok közt meghúzódva fegyveres őrizet mellett töltöttük. Másnap korán útnak indultunk, nyugat felé. Oj kísérőket kaptunk. Menet közben lövöldözés minden felől. Mi akkor még nem tudtuk, hogy a Szovjet Hadsereg alakulatai észak-keletről már Prága térségébe érkeztek. Prága fölött füstfellegeket láttunk, azt hittük, hogy a németek felgyújtották a Várat. Már elhagytuk a krči erdőt, Kunraticét és Dolní Brezany felé meneteltünk. Egyik kezemmel házmesterünk félig vak fiát, Bedrichet támogattam, alig állt a lábán, s kö- nyörgött, ne hagyjam el. Másik kezemmel meg egyik kísérőnk biciklijét toltam. A némák megszólalnak Többünknek feltűnt, hogy kísérőink mintha némák lennének, nagyon idegesek. Jól beszéltem németül, s megszólítottam az egyiket, akinek a biciklijét toltam. — Hova visznek bennünket? A katona szó nélkül vállat vont. — Mi lesz velünk? Semmi válasz. Egyik társam mondta okkor, hogy ezek nem németek, hanem magyarok ... — Maguk magyarok, ugye? — kérdeztem egy másiktól, aki valamit beszélt németül. Tőle tudtam meg, hogy a németek „beöltöztették“ őket, s hogy rájuk is vigyáznak. A legdöbbenetesebb értesülésünk az volt, hogy kísérőink a németektől parancsba kapták, hogy mint ki végző osztag kapnak majd feladatot. Mintha taglóval vágtak volna bennünket fejbe. Itt csak mi jöhetünk számításba mint áldozatok! De áldozatok lesznek kísérőink is: vagy a németek végeznek velük, vagy a népharag útjába kerülnek! Néhányan meg akartak szökni sorainkból, de az utánunk jövő páncéloskocsikból gépfegyvertűz végzett velük ... „Hogy merészelt kapitulálni?" A katonaáradat Zbras.lavba érkezett, ahol a menet megállt. A német fegyverletétel híre itt már hozzánk is eljutott. A Wehrmacht-katonaság hangulatában is változás állt be. Ismét reménykedni kezdtünk. De nem sokáig. Megjelent egy Mercedes, s belőle egy magasrangú, SS-tiszt szállt ki. Egy százados jelentést tett neki, s a kapitulációról is említést tett. Mindent hallottam, néhány méterre álltam tőlük. — Hogy merészelt kapitulálni!? — üvöltött az ötven év körüli, már őszülő Wehr- macht-századosra az SS-tiszt. Wolfnak hívták. A százados a legfelsőbb parancsra hivatkozott, de mindhiába. Szemünk láttára, saját katonáival lövette agyon. Majd Mercedesével továbbhajtatott. Már május 9-ike volt. Este lett. A zbraslavi bíróság épületébe zsúfoltak be bennünket. Ismét reménykedni kezdtünk. A magyarok a zbraslavi asszonyoknak titokban megengedték, hogy vizet, s némi élelmet hozzanak nekünk. Tőlük tudtuk meg, hogy a Szovjet Hadsereg már felszabadította Prágát, s vége a háborúnak. Azzal vigasztaltuk Václav Zeman magunkat, hogy ezt a németek is tudják, s mivel annyira sietnek Nyugat felé, nem lesz idejük a kivégzésre. De reményeink ismét szertefoszlottak. Egyik társunk fültanúja volt, amikor a visz szavonuló hadsereg-maradványt keselyűként kísérő valódi SS-tisztek egyike azt követelte a magyarok parancsnokától, hogy haladéktalanul teljesítsék a kivégzési parancsot! A magyar azonban nem vesztette el lélekjelenlétét. Szemrebbenés nélkül közölte a tiszttel, hogy Wolf parancsa szerint a kivégzést azután kell végrehajtani, ha már az utolsó német katona is elhagyja Zbraslavot. Ebben volt is valami logika, de az SS-tisztre a legjobban Wolf nevének említése hatott, s így elállt a parancs azonnali végrehajtásától. De követelte, hogy másnap hajnalban, május 10-én, lőjenek le bennünket! A hír hamar elterjedt sorainkban. Vége a háborúnak, s mi meghalunk! Vége mindennek, minden reménynek! Egy férfi megőrült, mások hangosan búcsúztak hozzátartozóiktól, gyermekeiket emlegették, egyesek imádkoztak. Képtelenség elmondani, milyen jelenetek játszódtak le közöttünk. — Ha életben maradok, minden erőmet, tudásomat népem és hazám szolgálatába állítom! — fogadtam meg ekkor. De van e még remény? Menekülés és szerepcsere A magyaroktól megtudtuk, hogy a szovjet csapatok alig 2 km re vannak már mögöttünk. Ez ismét némi erőt, reménysugarat jelentett számunkra ... Vártuk a végzetes hajnalt. Észre sem vettük, hogy a szokottnál nagyobb csend honolt az épületben. Egyszercsak kitárulnak az ajtók. A kivégző osztag tagjai, a mi fegyveres kísérőink voltak ... Nevettek, sírtak, s átadták fegyvereiket. A németeknek már hült helyük volt, nagyon sürgős volt nekik a menekülés ... Kicseréltük szerepünket. A magyarok a mi védelmünk, már csehszlovák zászló alatt, velünk együtt vonultak Mod- ranyn és Krcen keresztül Prágába. Én már a város peremén kiváltam a menetből, siettem aggódó anyámhoz ... a többiek mentek tovább... Vajon hazaérkeztek-e valamennyien? Harminckét év telt el a második világháború befejezése, a fasizmus fölölti győzelem óta. Új nemzedékek nőttek fel, de a háború, a fasizmus szörnyűségeinek figyelmeztető emléke mély nyomot hagyott, a nemzetek tudatában. Akik végigszenvedték az emberiség történetének ezt a szakaszát, soha sem felejtik el Július Fučík figyelmeztető szavait: Emberek, legyetek éberek! Václav Zeman visszaemlékezése alapján idéztük fel a második világháború talán utolsó halálmenetének történetét. Zeman elvtárs, mint kommunista és a Nemzetbiztonsági Testület tagja, sohasem feledkezett meg ígéretéről. Mindig volt ereje, erkölcsi fedezete szembeszállni a szocializmus ellenségeivel. SOMOGYI MÄTYÄS A békés egymás mellett élés lenini eszméje írta: Fjodor Konsztontyinóv akadémikus A különböze társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés eszméjét Lenin vetette fel. Ez az elv és az elvre épülő nemzetközi békepolitika talpköve az emberiség fejlődésének, magának az emberi létnek. Méltán emlékezünk és emlékeztetünk erre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója alkalmából. A békéért, az együttműködésért, az általános leszerelésért folyó harc élén ma is Lenin hazája, annak a szovjet kommunisták által ve zetelt kétszázhatvanmilliós népe áll. A munkás-paraszt kormány már fennállásának első napjaiban megfogalmazta a békedek- rétumot. Ez a fontos kiáltvány javasolta valamennyi harcban álló nép kormányának, hogy kezdjenek tárgyalásokat az általános és igazságos demokratikus béke megkötéséről. A dekrétum hadat üzent r.z „emberiség elleni legszörnyűbb bűncselekménynek“. Bár a nép ‘k számára közeli és hőn óhajtóit békés eszméket nem fogadták el a tőkés országok kormányai, a szovjet ország külpolitikájának fontos alkotó része maradt továbbra is a militarizmus, az agresszió ellen, a leszerelésért vívott harc. Az új társadalomnak békére volt szüksége, hogy minden erejét a nagyszabású alkotó tervek megvalósítására fordíthassa. Am erre az új társadalomra újból háborút kényszerítettek. A kor történelme feljegyezte Winston Churchillnek a hidegháború leendő „atyjának“ cinikus felszólítását, hogy „bölcsőjében fojtsák meg a bolsevik csecsemőt“. Az új társadalom azonban kibírta a megpróbáltatásokat. Legyőzte a belső ellenforradalmat, az intervenciós csapatokat. Csicserin külügyi népbiztos, Lenin egyik legközelebbi harcostársa — a későbbiekben ismét összefoglalva Szovjet-Oroszország békeszerető külpolitikájának időszerű kérdéseit — 1920 júniusában, a párt nevében kijelentette, hogy „sem rendszerünket, sem hatalmunkat nem építjük szuronyokra. Jelszavunk ugyanaz: békés egymás mellett élés minden kormánnyal“. A békés egymás mellett élés lenini eszméje hallatta szavát ismét az első világháború utáni genovai nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett. Később a Szovjetunió több indítványt is tett a fegyverkezés terheinek csökkentésére, arra, hogy legalább részleges lépéseket tegyenek a leszerelés terén, ám a tőkés nyugat minden javaslatot elutasított. Két évtized múlva kirobbant a második világháború, ameiy 55 millió emberéletet követelt. Húszmillió embert vesztett a szovjet nép. A szocialista rendszer mindent elkövetett, hogy megakadályozza a háború ki- robbantását, de egyedül, más országok, főként a nagyhatalmak támogatása nélkül semmit sem tehetett. A fasizmussal vívott csatában, megvédve a szocializmus vívmányait, a szovjet nép utat nyitott az újabb forradalmi fellendülésnek. Létrejött a szocialista világrend- szer. Megváltozott, átalak..'; a világ, a szocializmus javára alapvető fordulat állt be a nemzetközi erőviszonyokban. Ennek következtében erőteljesen kibontakozott a népek nemzeti felszabadító harca. A gyarmati rabságtól megszabadult népek napjainkban tartós és igazságos békéért, a társadalmi fejlődésért vívott harc aktív résztvevői. A Szovjetunió, a szocialista országok, együttműködve a világ haladó és békeszerető erőivel, a béke megszilárdítása, a békés egymás mellett élés lenini elveinek érvényesülése irányába fordították az események alakulását. A nukleáris háború veszélyét sikerült elodázni annak következtében, hogy együttes erővel lépett fel mindenki, aki érdekelt az eddiginél még tartósa bb és megbízhatóbb békében. Ez mozdította elő a Helsinkiben elért megállapodást. A két különböző társadalmi rendszerhez tartozó államok a fasizmus szétzúzásában együtt tudtak működni a második világháborúk idején. Az utóbbi időben kifejtett erőfeszítéseik bizonyítják, hogy ki lehet küszöbölni a nukleáris háború veszélyét. A békés egymás mellett élés szellemében, az enyhülés folyamatában most már meg kell kezdeni a leszerelést, hogy a fegyverkezésre fordított anyagi erők felszabadításával megoldódjanak a világ égető problémái. Ennek azonban természetes feltétele, hogy az együttműködésre való óhaj őszinte és kölcsönös legyen. (APN) Megjelent a Partéiét 9. száma Ismeretes, hogy hazánk tör ténelmében a májusi hónap számos történelmi jelentőségű eseménnyel van kapcsolatban, amelyek az új, a haladó irányzat megszületését hozták né pünknek. Hogy melyek is ezek az események, azt a lap új számának A májusi napok és a jelenünk c. vezércikkéből tudhatjuk meg. A lap gazdag tartalmából n figyelmet mindenekelőtt a párt- élet egyes időszerű kérdéseivel foglalkozó írásokra hívjuk fel. Ilyenek többek között a Következetesen érvényesíteni a lenini munkastílust a szakszervezetekben, Fejlesszük iskoláink szocialista jellegét, Javítsuk az eszmei nevelőmunkát, Tagje- löltségi idő a nevelés és az aktivitás iskolája, továbbá Teljesítjük a CSKP XV. kongresz- szusának határozatait, illetve A pártoktatás tapasztalataiból című összeállításokban megjelent írások. Figyelmet érdemelnek A ver senymozgalom fejlesztésével az egyenletes tervteljesítésért, valamint a Jelentős tartalék című közgazdasági tárgyú írások is. Oj számában a lap a Tettekkel köszöntjük a Nagy Októ bér évfordulóját, ill. a Mivel köszöntőd a Nagy Október jubileumi évét? c. írásokban arról a lelkesedésről ad számot, amellyel dolgozóink a NOSZF 60. évfordulóját igyekeznek megünnepelni. A lap további írásai közül valamennyi olvasó figyelmébe ajánljuk az Elvszerű politika (az SZKP XXV. kongresszusán kimunkált békeprogram útja), A kultúra és a művészet a szocialista életmód, rendszerében (konzultációs cikk), továbbá A kommunista pártok önállósága és egysége, valamint a Közvéleménykutatás az SZKP-ban c. cikkeket. A lap új száma A világ kommunista és munkáspártjai s. sorozatban ezúttal négy testvérpárt — Írország Kommunista Partja, az Olasz Kommunista Párt, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja és a Luxemburgi Kommunista Párt — rövid történetével ismertet meg. (~f~) Fiatalok vállalásai (ČSTK) — A trenčíni járás SZISZ-tagjai és pionírjai a NOSZF 60. évfordulójának és a SZISZ II. kongresszusának tiszteletére vállalásokat tettek. Elmélyítik az ifjúság körében kifejtett eszmei nevelőmunkát, és az idén 800 000 órát dolgoznak le társadalmi munkában a vállalatok termelési feladatainak és a Nemzeti Front választási programjainak teljesítésekor. Az ifjúsági komplex racionalizációs brigádok erejüket az újítómozgalomra összpontosítják, melynek keretében több mint 2 200 000 korona értékű munkát végeznek.
