Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-27 / 144. szám, péntek

A forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nagymértékben hozzájárni a sftmttez (Folytatás a 3. oldalról) tűzött célok reálisak, és a dol­gozók milliói erőfeszítésének köszönhetően egészében véve megvalósulnak. A jövő időszakban forradal mi harci feladatunk, bogy kö vetkezetesen teljesítsük az ál­lami tervet minden munkahe­lyen, különösen a minőségi mu tatókat, és ne engedjünk meg semmilyen lemaradást. Ez a to­vábbi sikerek felé vezető út. Nagyon örülök annak, hogy ezt a feladatot a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának jelen­tése is kiemeli és nagy figyel­met szentel neki, mert végső soron ez az emberek élete ja­vításának alapja. Bármily kér­désekkel is foglalkozzunk, er­ről megfeledkeznünk nem sza­bad. A termelés és a fogyasztás közti egyenlet második része a dolgozó emberről való gondos­kodás. Az SZKT jelentése beha­tóan bizonyítja, mit ért el tár­sadalmunk ezen a téren. A Köz­ponti Bizottság n. ülésén is konkrét és meggyőző adatokat sorakoztattunk fel arról, mit ér­tünk el más országokkal össze­hasonlítva. Egyébként nincs szükség arra, hogy statisztikai adatokat soroljunk fel, elég akárhova elmenni államunkban, hogy elmondhassuk: Csehszlo vákiában a dolgozó megelége­detten és jól él. Aki átélte a polgári Cseh­szlovákia időszakát, össze tud hasonlítani. Ha elmennek bár­melyik faluba, nem tudják megkülönböztetni, hogy a gyer­mek, akivel találkoznak, a mun­kásé-e vagy az orvosé. Vala mennylük egészséges, jól táp­lált, jól öltözött. Ez csak azt a valóságot példázza, hogy az a magas színvonal, amelyet az anyagi és a szellemi szükségle­tek kilégítése terén elértünk, nemcsak a legfelsőbb rétegnek adatott meg, mint a kapitaliz­musban, hanem a dolgozók szé­les tömegeinek. Ezt a színvonalat a jövőben továbbra is tartani akarjuk. Ezért beszélünk a létfenntartási szük­ségletek árainak stabilitásáról, ezért törekszünk a piac jobb ellátására, számos fogyatékos­ság felszámolására, hogy kü­lönféle dolgozók fölösleges és szubjektív hibái ne keserítsék meg az emberek életét. Igen fontos, hogy mindezek a jó célkitűzések és elhatározá­sok ne maradjanak csak papí­ron, hanem következetesen érvényesüljenek a mindennapi életben. Mindenütt hazánkban, minden mukahelyen dolgoznak szakszervezeti tagok. A szak- szervezeti tagság hatalmas erő, amely sokat tehet annak érde­kében, hogy az új, igényesebb feltételekről a munkaminőség javításának és a felelősség fo­kozásának szükségességéről val­lott gondolatok mindenütt el­jussanak az emberek tudatába és a gyakorlatba. A szakszervezeti mozgalom­nak az a feladata, hogy min­den szempontból gondoskodjék a dolgozókról — politikai és eszmei fejlődéséről, képzettsé­géről és műveltségéről, pihe­néséről, a sport- és a kultu­rális lehetőségek megteremté­séről. A Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomnak az is fel­adata, hogy védelmezze a dol­gozók jogait, érdekeit és sza­badságjogait. Ezt természetesen nemcsak a szakszervezetek biz­tosítják, hanem egész társa­dalmunk. A szakszervezetekre különle­ges kötelesség is hárul, — elő kell mozdítaniuk a szakszerve­zeti tagság aktivitásának és kezdeményezésének fejlődését. !A kongresszusi jelentés meg­állapítja, hogy egyes helyeken a jó gondolatok és az emberek kezdeményezése nem találnak megértésre az állami vagy gaz­dasági beosztásban levő dolgo­zóknál. Ha van ilyen eset, az nagy hiba. Minden felelős ál­lami és gazdasági dolgozónak mindig tudnia kell, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom segítsége akár a munka területén, akár más téren a szocializmus segítsége, ennek a társadalomnak a segítsége. Ezért szükséges, hogy pozití­van fogadják a szakszerveze­tek kezdeményezését, és a le­hető legjobb feltételeket te­remtsék meg megvalósításához. Támogatjuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom átfo­gó munka- és tevékenységfej­lesztési programját. Minél jobb munkát fog végezni dolgo­zóinknak t*z a sokmilliós tö­mege, annál jobb munkát vé­geznek az egyes munkaszaka­szok, szervezetek és a felsőbb szervek is, annál jobban fog közös müvük sikerülni, annál gyorsabban fog egész társadal­munk előrehaladni. Ezért nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom jól működjék, és hogy kedvező munkafeltételeket teremtsenek meg a szakszervezeti tisztség- viselők számára. A társadalom fejlődésének folyamata mindig az alsóbb foktól a magasabb felé zajlik le, miközben akadályokkal keil megküzdeni, és a régit újjal kell helyettesíteni. Ez a mar­xista—leninista dialektika tör­vénye. Ezért a mi munkánkba is be fielt iktatni az újért, a haladóért vívott küzdelmet a termelésben, a technikában és mindenütt másutt, az emberek gondolkodásában és cselekvésé­ben is, fel kell lépni a kon­zervatív magatartásformák el­len, harcot kell vívni a fo­gyatékosságok, a visszásságok, az emberekkel szemben tanú­sított bürokratikus magatartás ellen, amely még szintén elő­fordul néha. Tántoríthatatlanul kell küzdeni azok ellen, akik visszaélnek helyzetükkel, mert ezt még egyesek mindig meg­teszik ellentétben erkölcsi ér­tékeinkkel és törvényeinkkel. Sok kár keletkezik, sajnos, nemcsak anyagi, hanem az em­berek egészségében és ember- éJetekben is a felületessség és a nemtörődömség következté­ben tűzvészek és különféle más balesetek során. Ezeket a kérdéseket nem kezelhetjük közömbösen. Ez is szerves ré­sze a CSKP XV. kongresszusán jóváhagyott program megvaló­sításáért, társadalmunk tovább­fejlesztése programjának való­ra váltásáért vívott küzdel­münknek. Éppen ezért szük­séges, hogy mindenütt, minden munkahelyen szabad teret biz­tosítsunk a dolgozóknak, elér­jük azt, hogy minden ésszerű javaslatot megvizsgáljanak és felhasználjanak. Számos figyelmeztetés és pa­nasz érkezik hozzánk hazánk minden részéről. Ezek közül számos panasz jogos, és hely­re kell hozni a hibákat. Ez azt mutatja, hogy még mindig sok helyen nemtörődöm módon bánnak az emberrel, személyes problémáinak vagy a munka­helyi problémáknak megoldásá­val. Ezért egyre felelősebb hozzáállást kell tanúsítani e dolgok iránt, nem szabad halo­gatni megoldásukat, hanem hozzá kell fogni. Ez szerves része annak a nagy politikai nevelési folyamatnak, amelyet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom valósít meg, ez a szakszervezetek egyik nagy küldetése. Szakszervezeti mozgalmunk fontos szervezet, amelynek ré­vén megvalósulnak a szocia­lista demokrácia elvei. Mint a Nemzeti Front egyik legfonto­sabb szervezete „alul“ és „fe­lül“ egyaránt állást foglal az összes kérdéssel, politikánk, terveink, céljaink alakításával kapcsolatban részt vesz azok megvalósításában, s részt kell vennie és részt is vesz a fel­adatok teljesítésének ellenőrzé­sében. Ily módon érvényesíti a munkásosztály és a többi dolgozó politikai súlyát az üzemektől és a nemzeti bizott­ságoktól kezdve a legfelsőbb párt-, állami és társadalmi szervekig. Fontos szerepet tölt be gazdasági területen is. Köz­vetlenül a termelésben a szo­cialista demokrácia más for­mákon kívül a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom mun­kája révén is megvalósul. Bár ma már ehhez adottak a le­hetőségek és többnyire fel is használják őket, a jövőben to­vább fogunk foglalkozni azzal, hogyan erősítsük dolgozóink­nak ezt a demokratikus befo­lyását közvetlenül a termelés­ben, hogyan használjuk ki még jobban az ezzel kapcsolatos törvényes és politikai lehető­ségeket. És végül beszélnünk kell a dolgozók érdeklődésének szé­les területéről, amelyen a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom érvényesíti és támogat­ja az emberek önrealizálását és a dolgozók demokratikus jogait. A burzsoázia — mivel zsák­utcába került és már nem tud­ja azt állítani, hogy nálunk a termelés stagnál, vagy hogy az emberek rosszul élnek — most széles körű vitába kezd a de­mokráciáról. Szocialista de­mokráciánknak olyan pozitívu­mai vannak, amelyeket semmi­lyen polgári demokrácia soha még csak meg sem tud köze­líteni, mert nem tudja bizto­sítani azt a szociális egyenlő­séget és azt a társadalmi igaz­ságosságot, amely nálunk szé­les körben megvalósult. A de­mokratikus, humánus, szocia­lista társadalomnak ezen voná­sairól a polgári társadalomban álmodni sem lehet. Szocialista jelenünk hőse a dolgozó ember, aki társadal­munkban minden érték létre­hozója, korunk hőse. Elég sok olyan elvtárs van itt jelen, akik átélték a cseh­szlovákiai polgári demokrácia időszakát, ezt a demokráciát a burzsoázia a közép-európai demokrácia mintaképévé nyil­vánította. Igen, az alkotmány­ban benne volt, hogy minden ember egyenlő a törvény előtt, meg más szép szólamok is vol­tak ott. Vajon hogyan élt azon­ban valójában a munkás ebben a polgári demokratikus Cseh­szlovákiában, ahol több mint egymillió munkanélküli volt? Harcolnia kellett legelemibb jogaiért, a munkához, a megél­hetéshez, a puszta léthez való jogáért. Vajon hogy élt Cseh­szlovákia lakosságának 80 szá­zaléka, a proletariátus és a kisparasztság? Milyenek voltak valódi szabadságjogai? íme, ezt kínálja nekünk a polgári propaganda a dolgozó ember demokráciájának mintájaként. Csakhogy munkásságunk, pa­rasztságunk, dolgozóink örök­re elvetették ezt a polgári de­mokráciát, kezükbe vették az uralmat, és építik saját demok­ráciájukat, a szocialista de­mokráciát. Társadalmi rendszerünk leg­ádázabb ellenségei sem mer­nek már nyíltan olyan követe­léssel fellépni, hogy „adjátok vissza a gyárakat a részvény- társaságoknak, és a nagybirto­kokat az uraknak“. Tudják, hogy ez reménytelen dolog. Ezért trójai falovat vettek igénybe, a szocializmus „meg­javításának“ jelszavát. Sohasem állítottuk, hogy társadalmunk­ban nem fordulnak elő prob­lémák vagy fogyatékosságok. Mi nem rejtjük el őket, éppen ellenkezőleg, küzdelmet vívunk megoldásukért, felszámolásu­kért mindenütt, ahol csak elő­fordulnak. Ezek az emberek azonban a szocializmus „meg­javításának“ jelszavával alá akarják ásni a szocializmus alapját, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát, a kom­munista párt vezető szerepét, a marxista—leninista ideoló­giát, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fű­ződő kapcsolatainkat. Ugyan­úgy, mint 1908-ban, alá akar­ják ásni azokat az alapokat, amelyeken társadalmunk épü­lete áll. A megsértett és hajó­törött egyéneknek ezek a kö­vetelései, amelyek még előfor­dulnak és ellenünk a burzsoá politikát segítik, nem számít­hatnak társadalmunkban siker­re. Aki elszakad a munkásosz­tály és a dolgozó nép alap­vető érdekeitől, az eleve el­vesztett játszmába fog, és csak a történelem szemétdombjára kerülhet. Munkásosztályunk, dolgo­zóink annyire fejlettek, pár­tunk annyira szilárd, és szo­cialista társadalmunk annyira konszolidált, hogy egyértel­műen kijelenthetjük: semmi­lyen fordulatra nem kerülhet sor Csehszlovákiában a dolgo­zó nép helyzetét illetően, sem­milyen más utat nem fogunk keresni a fejlett szocialista társadalom építésén kívül. Gondoskodunk a munkásosz­tály, dolgozó népünk és szo­cialista társadalmunk forradal­mi vívmányainak védelméről is. Nem áruljuk el azon for­radalmi harcok hagyományait, amelyekben nemzeteink sok becsületes fia ontotta vérét. Elég erőnk van ahhoz, hogy következetesen tovább halad­junk megkezdett forradalmi, szocialista utunkon. Erről az útról senki sem térít le min­ket. Belső feladataink megoldása közben nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy védelmez­zük nemzeteink szabadságát és államunk függetlenségét. A CSKP XV. kongresszusa törté­nelmi tapasztalatainkkal össz­hangban ismét egyértelműen hangsúlyozta, hogy szabadsá­gunknak, függetlenségünknek és szocialista társadalmi rend­szerünk védelmének záloga a Szovjetunióval és a többi test­véri szocialista országgal való szilárd szövetség. Ez a politi­ka, amely a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom politikája is, biztosítja népünk békés életének távlatait, ezért a jö­vőben is következetesen követ­ni fogjuk. A világban nagy küzdelem folyik a meglevő problémák békés megoldásáért, a nemzet­közi feszültség enyhítésének folytatásáért. Brezsnyev elvtárs május 24-én, kedden az SZKP Központi Bizottságának ülésén megtartott beszédében kimond­ta azt a fontos gondolatot, bogy jelenleg már adott a reá­lis lehetőség a világháború el­kerüléséhez, de ennek érdeké­ben még sokat és intenzíven kell fáradozni. A tartós béké­nek e nemes gondolatáért és azon borzalmas pusztulás meg­előzéséért, amelyet egy modern háború hozna, valóban renge­teget kell tenni. A Szovjetunió­val vállvetve továbbra is tán­toríthatatlanul fogunk küzdeni a békéért és a társadalmi ha­ladásért. Támogatjuk a népek együtt­működésének, egyenjogú kap­csolatainak, az eltérő társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gon­dolatát, azt akarjuk, hogy jó kapcsolatokat alakítsunk ki a szomszédos burzsoá államok­kal is. Támogatjuk a helsinki értekezlet határozatait, és minden tőlünk telhetőt meg­teszünk annak érdekében, hogy megvalósuljanak. Termé­szetesen ugyanezt elvárjuk a többi aláíró országtól is. Ked­vezően fogadunk és támogatni fogunk minden ezzel kapcsola­tos pozitív lépést. Nem hagyjuk azonban fi­gyelmen kívül, hogy a világ­ban még mindig vannak reak­ciós, militarista és revansiszta erők, amelyek minden lehető alkalmat felhasználnak arra, hogy eltorlaszolják ezt az utat, hogy bonyolultabbá tegyék a népek kapcsolatát, és mérgez* zék a nemzetközi légkört. Hi­szünk abban, hogy Nyugaton, a másik táborban is felülkere­kedik a józan ész, és győze­delmeskedik a különféle ka­landorok felett. Keresni akarjuk az országok közti kapcsolatuk továbbfej­lesztésének konstruktív módo­zatait. Ezzel a céllal fogunk részt venni a helsinki Záró­okmány teljesítéséről megtar­tandó belgrádi találkozón is. Reméljük, hogy ezt a találko­zót senki sem törekszik más célokra felhasználni. Ha azon­ban mégis ez történne, a ki­hívásra válaszolni fogunk. Éle­tünk, társadalmunk elég érvet ad a kezünkbe. Beszédének befejező részé­ben Gustáv Husák elvtárs meg­állapította, hogy a növekvő feladatokkal párhuzamosan természetesen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom fel­adatai is növekednek. Ezzel együtt azonban erőink és le­hetőségeink is fokozódnak. Nagyra értékeljük — mondot­ta —, hogy a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom ebből a fejlődési tendenciából indul ki, és tovább fogja gazdagítani sokoldalú tevékenységét, javí­tani fogja munkáját oly mó­don, hogy a legközelebbi szak- szervezeti kongresszuson is po­zitív eredményeket értékelhes­sünk. Husák elvtárs biztosította a kongresszus küldötteit arról, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja, a Nemzeti Front, állami szerveink teljes mérték­ben támogatják a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak ezt a munkáját. Ilyen, egyre fokozódó támogatásban kell részesülniük a szakszervezeti alapszervezeteknek minden munkahelyen. Minél jobb mun­kát fognak végezni a szakszer­vezetek, annál erősebb lesz szocialista társadalmunk, an­nál boldogabb lesz az embe­rek élete is. Husák elvtárs köszöntötte a külföldi testvéri szakszervezeti szövetségek küldöttségeit, ame­lyek a kongresszusra minden földrészről nagy számban jöt­tek el, s kifejezte teljes szo­lidaritásunkat azon testvéri szakszervezetek iránt, amelyek bonyolult körülmények köze­pette végzik munkájukat. Biz­tosította őket arról, hogy a csehszlovákiai dolgozók támo­gatják őket a nemzeti felsza­badításért, a demokratikus és a szociális jogokért és a tár­sadalmi haladásért vívott küz­delmünkben. Végezetül sok sikert kívánt a IX. szakszervezeti kongresz- szus tanácskozásához és a kongresszus határozatainak va­lóra váltása terén végzendő munkához. Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetnek Össz-szövetségi Központi Tanácsának elnöke, az SZKP KB tagja, a szovjet szakszervezeti küldöttség vezetője üdvözlő beszédet mondott a IX. szakszervezeti kongresszuson. {ČSTK-felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents