Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-27 / 144. szám, péntek

A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmi nagymértekben hozzájár«! a dntttez (Folytatás az 1. oldalról) Nagyra értékeljük azt, hogy dolgozóink milliói pozitív hoz­záállást tanúsítanak pártunk politikájához, az előttünk álló feladatokhoz, s vállalják azt a felelősséget, amely a szakszer* vezetekre hárul e célok teljesí­téséért. A szakszervezeti moz­galomnak ez a magatartása nagy erőt és bátorságot kölcsö­nöz nekünk a további küzdel­mekhez, és azzal a biztonság­érzettel tölt el bennünket, hogy a következő években is minden jól fog sikerülni. Annál Is in­kább, mivel a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom legna­gyobb tömegszervezetünk, amely gyakorlatilag az egész munkásosztályt, a mezőgazda- sági dolgozóknak, az értelmi­ségnek és a lakosság más réte­geinek jelentős részét tömörí­ti, fontos szervezete és része a Nemzeti Frontnak, nagy politi­kai ereje társadalmunknak. Nagy figyelemmel hallgattuk végig a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának jelentését, amelyet Hoffmann elvtárs ter­jesztett elő. Kirajzolódott előt­tünk szakszervezeti mozgal­munk sokoldalú érdemes tevé­kenységének képe, aizé a tevé­kenységé, amelyet a szakszerve­zetek minden téren kifejtenek a kis munkahelyektől kezdve egészen a társadalmi jelentő­ségű, országos feladatok telje­sítéséig. Büszkén értékelhet­jük azt a munkát, amelyet a VIII. szakszervezeti kongresz- szus óta végeztünk, s egyúttal kifejezhetjük felelősségünket jelenünk és jövőnk iránt, az előttünk álló feladatok iránt. Joggal fejeztük ki Csehszlová­kia dolgozó népének büszkesé­gét, a szakszervezeti dolgozók­nak büszkeségét azon sikerek­kel kapcsolatban, amelyeket fő ként a XIV. pártkongresszus óta értünk el. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jelentős mértékben kivette részét a társadalmunk által elért összes sikerekből. Tevékenysége nagymértékben hozzájárult az utóbbi években elért sikereinkhez, s erre ma joggal büszkék lehetünk. Felhasználom ezt az alkal­mat arra, hogy őszintén köszö­netét mondjak a szakszerveze­tek tagjainak, tisztségviselőinek és dolgozóinak — az egész or­szágban — munkájukért, pár­tunk és államunk politikájának támogatásáért, és azért a szán­dékukért, hogy tovább haladja­nak a megkezdett úton. Szakszervezeti mozgalmunk munkájának politikai koncep­ciója e mozgalom hosszú tör­ténetéből logikusan következik. Szakszervezeteink több mint egy évszázados története kez­dettől fogva elválaszthatatlanul összefonódott a munkásosz­tálynak, a dolgozó népnek a politikai és a szociális jo­gokért. az emberhez méltó élet­ért és az igazságos társadalom felépítéséért vívott harcával. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásától kezdve a szakszervezetek forra­dalmi csoportja hű és fontos harcostársa volt. A polgári köz­társaság és a megszállás ide­jén vívott kemény osztályhar­cokban, majd a felszabadulás után a reakcióval vívott küz­delmekben, a februári győzelem idején a kommunista párt és a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom vállvetve harcolt a mun­kásosztály és a többbi dolgo­zó jogaiért, az elnvomó osz­tályok kizsákmányolásának fel­számolásáért, az út. igazságos társadalom felépítéséért, a szo­cialista haza fejlesztéséért, a dolgozók boldog életéért. Pár­tunknak és a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak hosszú, évtizedeken át megtett közös útja nem volt áldozatmentes, de győztes volt. Dolgozó népünk eljutott rajta a boldog szocia­lista jelenhez Ezzel összefüggésben megem­lékezünk a Nagv Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójáról Is. Ez az esemény éle­tünk, forradalmi utunk szerves része, ezért a ml ünnepünk is. Hatvan évvel ezelőtt az orosz proletariátus a lenini párt ve­zetésével első ízben kezdte megvalósítani a tudományos szocializmus eszméit, bebizonyí­tani saját magának és az egész világnak, hogy polgárság és földesurak nélkül is lehet élni, hogy a dolgozó ember, akit ko­rábban annyira lenéztek, egye­dül képes uralkodni, és a tár­sadalmat minden téren sokkal jobban fejleszteni tudja, első­sorban éppen a dolgozók javá­ra. Az Októberi Forradalomnak köszönhető, hogy világméretek­ben sikerült megtörni a kizsák­mányoló osztályok uralmát. A Szovjetunió népe nehéz, bonyo­lult körülmények közepette megmutatta az utat az egész világ munkásosztályának és többi dolgozójának. Pártunk és Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalmunk is ezt az utat, a győztes Októberi For­radalom útját, az első szocialista országok példáját kezdte kö­vetni a háború után. És azt hi­szem, egyetlen dolgozó sem sajnálja, hogy már 32 éve kö­vetkezetesen ezen az úton ha­ladunk előre. Ha akárcsak futó pillantást is vetünk az elmúlt hatvan eszten­dő történetére, láthatjuk, mennyire megváltozott a világ. Az elmaradott Oroszország ha­talmas, sokoldalúan fejlett szo­cialista nagyhatalommá válto­zott. Elég arra utalni, mekkora haladást tett meg a szocialista Csehszlovákia, milyen erőssé vált a szocialista országok kö­zössége, mennyire megnőtt a tudományos szocializmus esz­méinek befolyása és a szocia­lista tábor példájának vonzere­je minden földrészen. A gya­korlatban egyre kézzelfogha­tóbban megnyilvánul a szocia­lista társadalmi rendszer fölé­nye. Bár ez a társadalmi rend­szer fiatal és sok tekintetben keresnie kell a fejlődés és a tökéletesedés útjait, mégis a jelenlegi világot érintő kérdé­sek megoldásában megmutatko­zik a kizsákmányoló polgári társadalommal szembeni fölé­nye. Köztudomású, mennyire mély válságba kerültek a legfejlet­tebb tőkésországok is, hogy gazdasági stagnálás, vagy visz- szaesés jellemzi őket, hogy ál­landóan rosszabbodnak ezen or­szágokban a szociális viszo­nyok, s mennyire kemény har­cot kell vívniuk a munkások* nak, a dolgozóknak jogaikért, s hogyan igyekszik a burzsoázia a válság következményeit a dol­gozók vállára rakni. Köztudott, hogy ezekben az országokban 15—17 millió ember munkanél­küli, és a fiatal nemzedéknek szinte semmi távlata sincs. így aztán senki sem tudja, mikor és mit okoznak ezek a problé­mák. Vajon feltette magának a bennünket minden pillanatban gyalűzó nyugati bíráló bárme­lyike is azt a kérdést, hogy ná­lunk miért nincs munkanélküli­ség? Nem tudnak válaszolni ar­ra a kérdésre sem, miért nin­csenek a szocialista világban szociális katasztrófák, miért ismeretlen a munkanélküliség, és miért van meg mindenkinek a szociális biztonsága a gyer­mekektől kezdve a legidősebb nemzedékekig. Még ha ismer­nék az okokat, akkor sem is­mernék be becsületesen. A fel­sorolt kérdésekre a becsületes válasz ugyanis az, hogy nálunk nem a kizsákmányoló osztályok uralkodnak, hanem a munkás- osztály, a dolgozó ember ural­kodik! Amikor a tudományos szocia­lizmus megalapítói az akkor le­nézett és nyomorba taszított proletariátus forradalmi felada­táról beszéltek, az akkor ural­kodó társadalmi osztályok kine vették őket. A történelem azon­ban megmutatta, hogy csupán a munkásosztály képes felsza badítani saját magát és a többi dolgozót, legyőzni a burzsoá­ziát, a politikai hatalmat kézé be venni és felépíteni az új társadalmat. Nagy forradalmi győzelem­nek számít, hogy munkásosztá lyunk a második világháború óta eltelt években, a szocialis­ta társadalmi rendszer felépí­tésének éveiben sokat fejlődött, és minden eszközzel érvényesi ti befolyását társadalmunkban. Soraiból kerül ki nemcsak az értelmiség, hanem államunk egész politikai és hatalmi appa rátusa. Mindaz, ami államunk­ban történik, munkásosztály­tól ered, amely mindenütt tel­jes mértékben érvényesíti po­litikai hatalmát, döntő szere­pét. Számszerűleg is a lakos­ságnak több mint hatvan szá­zaléka a munkásosztály néven emlegetett társadalmi csoport­ba tartozik. Ez társadalmunk legjelentősebb osztálya, amely szövetségeseivel, a szövetkeze­ti parasztsággal és az értelmi­séggel együit irányítja ezt a tár­sadalmat. A Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom rendkívül jelentős funkcióinak gyakorlá­sa révén szintén erősíti a mun­kásosztály és a többi dolgozó helyzetét és érdekeit. Munkája ezért is rendkívül érdemes. Pártunk és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, ahogy ma itt, ezen a helyen Is hallhattuk, hű marad ezekhez a forradalmi hagyományokhoz. Továbbra Is teljesíteni fogja a jelen kor forradalmi küldeté­sét, amely elsősorban szocia­lista társadalmunk fejlesztésé­ben rejlik. Joggal elmondhat­juk, hogy a IX. szakszervezeti kongresszus hazánk felelős gaz­dáinak a kongresszusa, a fej­lett csehszlovákiai szocialista társadalom büszke építőinek a kongresszusa. A szocializmus építésének éveiben, különösen a XIV. kong­resszus óta nagyon pozitív eredményeket értünk el. A dol­gozók millióinak érdeme, hogy Csehszlovákia fejlett szocialis­ta ország, olyan ország, amely­nek fejlett ipara és építőipara, modern szocialista mezőgazda­sága, magas életszínvonala van, s amely a kultúrának és az egészségügyi gondoskodásnak magas színvonalát érte el. És ami fontos: kedvező távlatok állnak előttünk a népgazdaság további dinamikus fejlesztésé­vel kapcsolatban csakúgy, mint az emberek életének és a tár­sadalom összes más területének fellendítésével kapcsolatban. A mai világban ez távolról sem magától értetődő dolog. Hogy megértsük, miért nézhet társadalmunk akkora bizton sággal a jövőbe, miért beszél getünk a felnövekvő nemzedé­kek nagyszerű távlatairól, visz- sza kell térnünk szocialista je­lenünk lényegéhez. Ebből ered a szocialista ember, a kommu nisták, a pártonkívüliek, a szakszervezeti tagok, minden dolgozó jogos büszkesége a lét­rehozott művel kapcsolatban. Természetesen nem elégedhe­tünk meg csak a sikerek érté­kelésével. Miközben előrehala dunk utunkon, mindig volt, van és lesz számos probléma. Nincs értelme eltitkolni őket. Minden munkahelyen, amelye két önök is képviselnek, aka­dályokkal kell megküzdeni. Társadalmunk fejlesztésének programját a mostani évszázad hetvenes éveinek második felé re vonatkozóan a CSKP XV. kongresszusa dolgozta ki. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom az elsők között fejezte ki e program iránti támogatá­sát. A Nemzeti Front többi társ szervezete is támogatását nyil­vánította. Joggal elmondhatjuk, hogy ma ez a program egész népünk programja. Azt mondjuk, hogy az előt­tünk álló feladatok még igénye­sebbek. Mindenekelőtt hozzá kell tenni, hogy magas fejlett­ségi fokot értünk el, és a to­vábbi előrehaladás egyre bo nyolultabb. A tudományos-mű szaki forradalom Aj elemekkel gazdagítja a gazdasági életet és a technikát. Hogy lépést tart­sunk a világgal, a gazdasági életben Igényes szerkezeti át­alakításokat kell végrehajta­nunk. Világszerte jelentkezett az energia és a nyersanyagok problémája; beszerzésük nehe­zebbé és költségesebbé vált, s ez a probléma Csehszlováklát mint feldolgozó országot is érinti, amely nyersanyagokban nem túlságosan gazdag. És vég­ső soron a tőkés világ válsága, gazdasági stagnálása is befo­lyással van külkereskedelmünk­re. Bár külkereskedelmi forgal­munk döntő részét a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal bonyolítjuk le, szá­mos dolgot a világ más részei­ből kell behoznunk, s az im­port ellenében exportálnunk kell, ami számos nehézségbe ütközik. Bár ezekről a dolgokról már sok szó esett, mégis elmondom őket újra, nehogy szürke frá­zissá váljék az igényesség foko­zásának követelménye, meg azért is, hogy az igényességet érvényesíteni tudjuk a minden­napi életben. A XV. kongresszus kitűzte társadalmunk egységes szociá­lis-ökonómiai programját. Meg akarjuk tartani és tovább akar­juk emelni népünk élet és kul­turális színvonalát, s ezért mi­nőségileg fejlesztenünk keli a termelést és anyagi-műszaki bázisát. Ezek egymással szoro­san összefüggő dolgok. Ingyen senkitől semmit sem kapunk. Attól függően tudjuk a javakat elosztani és aszerint tudunk él­ni, hogy mit és hogyan terme­lünk. Ez az igényesség mindéin munkahelyen fokozódik. Ebből kell minden téren kiindulnunk. Súlyt kell helyeznünk a mun­katermelékenység növelésére, az új technika bevezetésére, a hatékonyság fokozására és a munka minőségének javítására. Ismételten foglalkoztunk eizal a párt Központi Bizottságának 7. ülésén is, miközben megvi­tattuk a lakosság anyagi szük­ségletei kielégítésének, vala­mint a belkereskedelem és a szolgáltatások fejlesztésének kérdéseit. Elhangzott a tanács­kozáson az a megállapítás, mi­szerint ahhoz, hogy minden vásárló az üzletben jó minősé­gű terméket kapjon, szükséges, hogy ezt a követelményt a ter­melésben is mindenki szem előtt tartsa. Az exporttermelés köve­telménye is ugyanez. Ezért egy olyan fejlett országnak, mint Csehszlovákia, következetesen kell törekednie a termelés és termékek minősépének javításá­ra. A kitűzött célok igényesek, reálisak és — ami fontos — szükségesek. Nem követhetünk más utat a nép életének javítá­sa felé, mint a termelés fej­lesztésének és tökélétesítésének útját. Ezért törődnünk kell az­zal, hogy a társadalom által a dolgozóknak nyújtott nagy mennyiségű szabad idő mellett mindenütt jól kihasználják a munkaidőt, hogy magas szintet érjen el a munka- és a mű­szaki fegyelem, hogy a becsü­letesen kifizetett pénzért a dol­gozó becsületes munkát adjon és megfordítva: hogy becsüle­tes munkájukért az embereket becsületesen megfizessék, s hogy a becsületesen megkere­sett pénzen mindenki megvásá­rolhassa azt, amire szüksége van. Ez szociál- és gazdaságpo­litikánk egyszerű logikája. A gazdasági élet fellendítésé­re a központban is megoldáso­kat keresünk. A vezető párt- és állami szervek állandóan foglalkoznak az irányítás és a tervezés egész folyamata javí­tásának kérdéseivel, azzal az irányító és tervező munkával, amelyet a legfelsőbb szervektől kezdve a minisztériumokon ke­resztül az egész állami és gaz­dasági apparátus végez. Szük­séges felüdíteni és javítani egész tevékenységét. Azzal együtt, amit — ahogy mondani szokás — „felülről“ kell elvégez­ni, törődni kell azzal Is, hogy dolgozóink egyre nagyobb teret kapjanak a feladatok megoldá­sában való részvételhez, ezen­kívül ösztönözni és állandóan értékelni kell az emberek kez­deményezését és áldozatkészsé­gét, s fejleszteni a szocialista munkaversenyt. Nagyon nagyra értékeljük azt, amit az emberek a felaján­lások teljesítése, a szocialista brigádok munkája, és gyakran az önkéntes munka révén tár­sadalmunkért tesznek. Ez rend­kívül értékes hozzájárulás nem­csak a gazdasági eredmény, ha­nem az ember nevelése, a szo­cializmus iránti viszonya, a társadalom iránti felelőssége szempontjából is. Ezért szüksé­ges, hogy támogassuk az embe­rek nagy kezdeményezését és elkötelezettségét, s a lehető legnagyobb teret biztosítsuk e kezdeményezésnek. A XV. pártkongresszus prog­ramja és a 8. ötéves terv eddi­gi megvalósításának tapaszta­latai kedvezőek. Az eredmé­nyek azt mutatják, hogy a ki­/Folytatás a 4. oldalon} Gustáv Husák elvtárs beszédet mond a IX. országos szakszervezeti kongresszuson (ČSTK-felv.j

Next

/
Thumbnails
Contents