Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)
1977-05-25 / 142. szám, szerda
A LAKOSSÁG ANYAGI SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE ÉS A HAZAI PIAC TOVÁBBI FEJLESZTÉSE SZLOVÁKIÁBAN I SZÓ 1977. V. 25. (Folytatás a 4. oldalról) lalatoknál, amelyek közül nem egy kizárólagos termelője egyes fogyasztási cikkeknek országos viszonylatban. A termékek minőségének és a választék felújításának biztosítása szilárd és állandó része kell hogy legyen a munkának. Ezért a CSKP KB VII. plenáris ülésének határozataival és azokkal az intézkedésekkel összhangban, amelyeket mostani ülésünkön fogadunk el, a Kereskedelmi Minisztériumnak az illetékes minisztériumokkal együttműködve ki kell dolgoznia az irányítás rendszerét és a választék minőségi színvonala független értékelésének rendszerét a belföldi piac szükségleteinek szempontjából és a külföldi fejlődéssel összehasonlítva. Az árucsere bővítésére minden lehetőséget fel Keli használni A belső piac gazdagításában fontos szerepet játszik a fogyasztási cikkek behozatala is. Az erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközökből elsősorban azoknak a cikkeknek a behozatalát kell biztosítani, amelyeket nem tudunk itthon előállítani. Például a déli- gyümölcs-behozatalról van szó, mért e téren az elmúlt időszakban nem tudtuk teljesen fedezni a keresletet, jelentős tételt alkot a kávé és a kakaóbab behozatala is, amelyeknek rohamosan emelkedett az ára. Ezért igen gondosan kell mérlegelnünk, hogy az eszközöket a legésszerűbben használjuk fel, főként egyes árucikkek hiányának kiküszöbölésére és a választék tarkításá- ra. A behozott áru alapos ellenőrzésével kell biztosítnunk, hogy a lakosság valóban jó minőségű termékeket kapjon. Amint Štrougal elvtárs a CSKP KB 7. ülésén rámutatott, a fogyasztási cikkek behozatalának fokozatos növelésére számítunk, természetes azonban, hogy ez egész gazdaságunk hatékonyságának növekedésétől, kivitelünk színvonalától és hatékonyságától függ. Szükségesnek tartjuk, hogy ehhez jó minőségű munkájukkal, hatékonyan hozzájáruljanak a szlovákiai vállalatok is. Az áruválaszték gazdagításának, egyik útja a KGST-országok belkereskedelmi szervei közötti közvetlen árucsere is. Ezért szükséges, hogy a Kereskedelmi Minisztérium minden lehetőséget felhasználjon ennek az árucserének a bővítésére. A lakosság fogyasztásának struktúrájában állandóan növekedni fog az elszállásoló és az étkeztetési létesítmények által nyújtott szolgáltatások hányada. Ez az utasforgalom fejlődéséből, a hétvégi üdülés, a motorizmus és általában a lakosság élet- és kulturális színvonalának emelkedéséből következik. Hiszen csupán az 5. ötéves tervidőszak alatt a lakosság részvétele az utasforgalomban 84 százalékkal növekedett. Viszonylag nagy anyagi műszaki alappal rendelkezünk, hiszen az 1970— 1975-ös években a kereskedelmi rendszerben az elszállásoló és étkeztetési kapacitást mintegy 20 százalékkal növeltük. A szabad utasforgalmat szolgáló új szállóberendezéseket és fürdőket építettünk fel 11 000 ágy kapacitással, étkeztetési berendezéseket 59 000 férőhellyel, a kempingek és táborozóhelyek tucatjait, 131 sífelvonót és drótkötél- pályát építettünk. A Magas-Tátrában megrendezett sívilágbajnokság céljaira épített berendezések komplexuma vagy pedig a Tatranská Lomnica-i Eurocam- ping olyan létesítmények, amelyek jól szolgálják lakosainkat és a külföldi turistákat is. Az idegenforgalmi berendezések további fejlődése-a hatodik ötéves tervidőszakban lehetővé teszi a természeti szépségek, a gyógyforrások jobb kihasználását és a kulturális, történelmi nevezetességek hozzáférhetővé tételét hazánk lakosai és a külföldi látogatók számára is. Tovább fogjuk fejleszteni az aktív és a passzív idegenforgalmat, amely az elmúlt ötéves tervidőszakban nagy mértékben fejlődött, amikor is a CSSZSZK-ból kétszer annyi személy utazott külföldre, mint a negyedik ötéves tervidőszakban, csaknem 23 millió lakos, tavaly pedig 7,3 millió csehszlovák lakos utazott külföldre. Még nagyobb mértékben megnövekedett a CSSZSZK-ba látogató külföldiek száma: ez az 5. ötéves tervidőszakban elérte az 51 milliót. Az irányító szervekben — és az egyes létesítményekben — dolgozó kommunistáktól ezen a szakaszon is elvárjuk, hogy nagyobb mértékben gondoskodnak a szállás- és étkeztetési kapacitások megfelelő elhelyezéséről, gyors felépítéséről és főként jó színvonalú üzemeltetésükről. E létesítményeket azokban a körzetekben kell építenünk, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, nem pedig ott, ahol nincsenek kellőképpen kihasználva, ami bizonyos esetekben megtörtént. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a szálláshelyek és étkeztetési berendezések üzemeltetésének, a szolgáltatások minőségének, a dolgozók készségességének, a rendnek, a tisztaságnak és a becsületes számlázásnak. Ezzel összefüggésben külön hangsúlyozni kell a higiénia és általában a tisztaság kérdését, mert e téren fogyatékosságokkal találkozunk az éttermekben, a szállodákban, a vasútállomásokon, a vonatokban, a mozikban és más nyilvános helyeken. E probléma megoldása nem a beruházások kérdése, hanem mindenekelőtt az illetékes dolgozók felelősségének, kutúráltságának, környezetükhöz való viszonyulásuknak a kérdése. Éppígy nem volna szabad megtörténnie annak, hogy újonnan épült — vagy pedig drága pénzen újjáépített berendezések — fokozatosan az egykori kocsmák színvonalára süllyedjenek. A magas színvonal elérése és fenntartása feltétlenül szükséges Bratislavában, az SZSZK fővárosában, a kerületi és más nagyvárosokban és az idegenforgalmi központokban. De a rendről és tisztaságról mindenütt gondoskodni kell, mert ma a köztársaság legfélreesőbb részei is látogatottak, és a szolgáltatások színvonala fejlettségünk, kultúrált- ságunk és a saját magunk iránti tisztelet névjegye. Tudományosan megalapozott tervezést Elvtársak! Hogy erőteljesebb haladást érjünk el * belföldi piac térfogata és struktúrája dinamikus egyensúlyának biztosításában, helyesen kell megfogalmaznunk és gyakorlatban aktívan kell érvényesítenünk a kereskedelmi politikát. Elsősorban tisztáznunk kell az általános társadalmi fejlődéssel és a szociális gazdasági átalakulásokkal összhangban az emberek távlati szükségleteit és e szükségletek leghatékonyabb kielégítésének módját. Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni a távlati tervezés kérdését, hogy megfelelő időelőnnyel készíthessük elő a szükséges intézkedéseket a termelésben — és a kereskedelemben is — mind az anyagi-műszaki alap fejlesztése, mind pedig a dolgozók előkészítése szempontjából. A kereskedelmi politika koncepciójának jelenlegi helyzetével nem lehetünk elégedettek annak ellenére, hogy az utóbbi években a kereskedelem intézkedéseket tett az operatív piackutatás jelzőrendszerének megjavítására. Ezen a téren még sok a javítanivaló, mivel a kutatásból levont következtetések gyakran csupán véletlen megállapításokra támaszkodnak, továbbá hiányzik itt az adatok szélesebb bázisa, ami a helyes következtetések reális alapja. Különösen a közép- és hosszútávú prognosztikus kutatást kell elmélyíteni. Az utóbbi időben a kereskedelem a termeléssel együtt megkezdte az egyes áruválasztékok termelésének értékesítésének és fogyasztásának fejlesztésére vonatkozó középtávú koncepció kidolgozását; egyeseket már feldolgozlak, másokat még csak most készítenek elő. Ez kétségleleniil bizonyos haladást jelent a jövőbeni fogyasztás pontosabb előrelátása és befolyásolása felé. A további eljárás során azonban arra kell törekedni, hogy ezek a részleges középtávú koncepciók szorosabban kapcsolódjanak az anyagi fogyasztás hosz- szúlávú és komplex fejlesztési tervéhez, dinamikájának és főként struktúrális változtatásainak tervéhez. Ebből a szempontból meg kell követelni a tudományos kutatási alap nagyobb mérvű hozzájárulását, és mérlegelni kell ennek az alapnak a megerősítését a társadalom fejlődési irányzatai hosszútávú prognózisainak területén. Ugyanez vonatkozik a szocialista életmód fejlődésére és a személyes fogyasztás növekedésére is. Szükséges lesz, hogy az irányító szervek az elméleti munkahelyekkel együttműködve javaslatokat készítsenek elő arra, hogyan mélyíthető el a közép- és rövidtávú tervek tudományos megalapozottsága és ezáltal realitása is, mert ezekből fejlődnek ki azután a szállítói — megrendelői kapcsolatok. A termelés és a kereskedelem kölcsönös kapcsolatainak bonyolult területén meg kell honosodnia a magas fokú igényességnek, hogy érvényesüljenek a társadalmi érdekek, a lakosság elégedettségének érdekei és hogy megtudjuk ítélni azt is, ki viseli a felelősséget egyrészt a belföldi piacra irányuló szállítások nem teljesítéséért, másrészt a feleslegesen nagy készletekért. A jelenlegi helyzetben, amikor aránylag telített a piac, kereskedelemnek nem szabad a piaci alapokba történő szállítások iránti igényeit irreálisan növelnie. Ez a módszer, amikor a helyzet behatóbb ismerete nélkül igyekeznek biztosítani magukat, néha aránytalanságokhoz, a munka fecsérlésébez és a kölcsönös bizalom és szeriozi- tás gyengüléséhez is vezet, — a szállítói — megrendelői kapcsolatokban. Nem volna szabad, hogy olyan kilengésekre kerüljön sor a piaci alapokba történő szállítási igényeknél, mint például a kötöttáru-választéknál fordult elő. Nem egészen egy év alatt a kereskedelem igényeinek fejlődése alapján a kötöttáru hiánya feleslegbe csapott át. Az elmúlt években hasonló esetek fordultak elő a fehérneműnél, a felsőruházatnál és a cipőnél is, ami a termelésben komoly problémákat okozott, mivel más értékesítési lehetőséget kellett keresni, illetve korlátozni kellett a termelést. A kereskedelemnek idejében észre kell vennie ts jeleznie kell a belföldi piac helyzetét, mivel a megváltozott igényekre való reagálás a termelés részéről bizonyos időt követel meg, főként azoknál a termékeknél, amelyek hosszabb termelési előkészítést igényelnek, vagy pedig külföldről behozott nyersanyagokból és anyagokból készülnél'' A rugalmas áruellátás hatékony intézkedéseket igényel Számos fogyatékosságnak, amelyekkel a fogyasztó a kereskedelemben találkozik, nem kellene lennie, ha jobban működne az árumozgás egész mechanizmusa a nagykereskedelem raktáraiból a kiskereskedelmi hálózatba. A kiskereskedelmi hálózatba irányuló szállításoknak csaknem háromnegyede a nagykereskedelmen megy át. Ezért e mozgás jó szervezésétől függ nagy mértékben az egész kereskedelem munkájának színvonala. Az utóbbi évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy van mit javítani e téren. Főként határozottabban kell rendet teremteni a kereskedelmi választék kialakításában mutatkozó fogyatékosságokkal, mert nemegyszer vagyunk tanúi annak, hogy egész áruszállítmányokat úgy, ahogyan azok a termelésből érkeznek, eladásra bocsátanak, a fogyasztó pedig egy üzletben csak egy nagyságot, színt vagy fajtát talál, a másik üzletben pedig ugyancsak egyfajta nagyságot, színt stb. Elvárjuk, hogy a nagykereskedelmi dolgozók megjavítják e téren munkájukat, hogy az árumozgatásban levő hiányosságok miatt ne halmozódjanak fel elfekvő készletek a nagy raktárakban vagy pedig az elárusítóhelyeken olyan termékekből is, amelyeket a fogyasztók keresnek. A kiskereskedelmi egységek rugalmas, helyes és gyors ellátása hatékony intézkedéseket követel meg az áruelosztás területén is. Az esetek egész sorában a késedelem nemcsak a szállítóeszközök rossz állapotával függ össze, hanem főként a munkaszervezés és a szállítás fogyatékosságaival. Értékelni kell a kereskedelem munkáját az elárusítóhelyek ellátása olyan új formáinak alkalmazásában, mint amilyen például az élelmiszercikk-ellátás közvetlen irányítása a számítástechnika segítségével. Ezt a progresz- szív rendszert tovább kell fejleszteni és bővíteni. Az aktív kereskedelmi politika feltételezi a fogyasztók véleményének és nézeteinek hatékonyabb befolyásolását, a kereskedelmi reklám valamennyi fur- májának tökéletesítését. Jobban kell tájékoztatnia az áruk sajátosságaitól, az új termékek előnyeiről, gyakorlati felhasználásuk módszereiről, és így kell ösztönöznie és befolyásolnia a keresletet. Másrészt felesleges népszerűsíteni az olyan termékeket, amelyeket a termelés és a kereskedelem nem képes biztosítani megfelelő mennyiség ben, a rossz minőségű termékek propagálása pedig egyenesen ártalmas. Az ellátás színvonalát az emberek mindenekelőtt a kiskereskedelmi hálózat munkája alapján ítélik meg, mert itt kerülnek közvetlen kapcsolatba a kereskedelmi dolgozókkal. Munkájuk megbecsülése vagy bírálata attól függ, hogy helyesen viszonyulnak-e a fogyasztóhoz, továbbá az eladás kulturáltságától és etikájától, az eladók szakismeretétől, hogy tudjanak tanácsot adni, valamint az eladásnál megnyilvánuló becsületességüktől. A kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók ezrei lelkiismeretesek, szakképzettek, korrektül viselkednek azokkal szemben, akik felkeresik az elárusítóhelyet, az éttermet, a kávéházat vagy szállodát. Ezek főként nők, akik kora reggeltől késő estig gondoskodnak arról, hogy lakásunk, ruhatárunk, asztalunk gazdagabban legyen ellátva. Ezért szívből jövő köszönet illeti őket. De akadnak olyan egyének is, akik nem öregbítik a szocialista kereskedelem jó hírét. A fogyasztókkal szemben figyelmetlenül, passzívan, :őt néha durván viselkednek, és ez konfliktusos helyzetekhez vezet. Az irányító és ellenőrző szerveknek nagyobb erőfeszítéssel kell törekedniük az ilyen fogyatékosságok gyorsabb kiküszöbölésére. Kell, hogy a vásárlók és az eladók kölcsönös kapcsolata korrekt legyen. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyesek durván viselkedjek az eladókkal szemben, kicsinyesen* zaklassák és szidalmazzák «kel. Rendszerint éppen azok viselkednek így, akik saját maguk munkahelyükön nem teljesítik kötelességeiket. Szorgalmazzuk az új eladási formák fejlesztését Polgáraink bírálják, hogy az üzleteket gyakran bezárják hosszan tartó javítási és karbantartási munkák, leltározás, nem egybehangolt áruátvétel és szabadságolások miatt. Az üzlethelyiségek elégtelen alap területe mellett a munkát úgy kell megszervezni, hogy a meglevő elárusítóhelyeket a lehető legjobban kihasználjuk. Ez érvényes az árusítás idejére is, ami számos üzletben túlnyomórészt megegyezik a lakosság döntő többségének a munkaidejével. Tudjuk, hogy ez megnehezíti az emberek számára a bevásárlást, és kedvezőtlen hatással van a munkaidő kihasználására is. Az említett problémákat a kereskedelmi szervezeteknek — és a nemzeti bizottságoknak is — részletesebben kellene elemezniük, és le kellene vonniuk belőlük a szükséges következtetéseket. Továbbra is figyelmet kell fordítanunk a haladó eladási formák fejlesztésére. Az élelmiszer eladásban az önkiszolgálási forma, amint ezt a hazánkban, de a többi szocialista államban is végzett kutatások és tapflszta- lalok mutálják, például a fogyasztó idejének 30—35 százalékát takarítja meg, növeli az eladás intenzitását, és visszatükröződik a munkaerők és az üzlethelyiségek területének relatív megtakarításában is. Ilyen módon rugalmasan megoldhatók az eladásban mutatkozó napi, heti és időszaki kilengések a dolgozók számának jelentősebb növelése nélkül. Ez érvényes az iparcikkek eladásának új formáira is. Értékelni kell, hogy a belkereskedelem nagy figyelmet fordított az új eladási formák fejlesztésére. Az ön- kiszolgálási formát azonban, ahogyan ma alkalmazzuk, még tovább lehet javítani. Ügy, ahogy leküzdöttük a cipőnél a szabad kiválasztással szembeni ellenszenvet — ezt a formát az eladási területeknek már csaknem egyharmadán bevezették —, riás termékeknél is alkalmazni kell ezt az eladásmódot. A további eladási és raktárterületek megtakarítása érdekében a kereskedelemben dolgozó elvtársaknak gondol- kodniok kellene azon, hogyan bővít- hetnék a katalógusos eladási formát, valamint a katalógusos szállítási kereskedelmi formát. Ez a módszer segítségünkre lehetne például a búlor- eladásljan, de más olyan árucikkeknöl is, amelyek nagy területet foglalnak el. Folytatni kell a vásárok szerve zésének jó hagyományait is, amelyek nemcsak vásáriisi lehetőséget, hanem népi szórakozási alkalmat is nyújtanak. Főként azokban a vállalatokban dolgozó elvtársaknak, ahol sok nő dolgozik, követniök kellene a Rybárpolei Textilgyár és a Trencíni Ruhagyár jó példáját, ahol a munkahelyi vásárlás formája jó szolgálatot tesz. Ez az eladási forma, amikor a vevő reggel megrendeli az árut, és a munkából hazatérve átveszi, lehetővé teszi a kereskedelemben az árusítási idő folya- mátösobb kihasználását és a dolgozók szabad idejének megtakarítását. A kereskedelem munkájának megjavítása és az új eladási formák keresése során több ötletességre és bátorságra van szükség, behatóbban kell tanulmányozni a külföldi tapasztalatokat, és azokat rugalmasabban kell átvenni. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a kidolgozott koncepció szerint hányaduk az 1975. évi 43 százalékról 1980- ban 55—60 százalékra és 1990-ben 65— 70 százalékra növekedjen. Ezzel összhangban kell módosítani az új kapacitások műszaki megoldását és ellátását is. IA jelentés befejező részét lapnak bel nap« számában közöljük..)
