Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-23 / 140. szám, hétfő

ÚJ szó 1977. V. 23. 3 K'O MMENTÄRUNK „Szudétanémet11 provokáció BécsLl AIX. szakszervezeti kongresszus küldöttjei ÉLENJÁRÓ OLVASZTÁR Május végén — pünkösd­kor — tartják meg Bécsben az úgynevezett szudétanémet ta­lálkozót. Ennek résztvevői el­sősorban a jelenleg a Német Szövetségi Köztársaságban élő „szudétanémetekből“ kerülnek ki. Ugyancsak az NSZK-ban kell keresni e revansista pro­vokáció fő kezdeményezőit és szervezőit. A találkozót a Sudetendeut­sche Landsmanschaft nevű szervezet hívta össze, amely­nek élén a neofasizmus felé hajló szélsőséges jobboldali po­litikusok állnak. Ez a revan­sista szervezet elveti a pots­dami egyezményt, a háború utáni területi rendezést Euró­pában és a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének poli­tikáját. A revansisták hivata­los kiadványaikban követelik a csehszlovák határvidéknek a Német Szövetségi Köztársaság­hoz való csatolását, a cseh­szlovák nép „megbüntetését“ a „szudétanémetek“ kitelepítésé­ért és kártérítés fizetését nekik •lkobzott vagyonukért. A revan­sista vezetők még a nyugatné­met kormány hivatalos külpo­litikája ellen is fellépnek és érvénytelennek minősítik azt a szerződést, amely alapja a Csehszlovákia és az NSZK kö­zötti kapcsolatok normalizálá­sának. A „szudétanémet“ találkozó szervezőinek már ez a rövid jellemzése is világosan mutat­ja, kiknek az érdekelt szolgál­ja a bécsi provokáció. A szer­vezők azonban, hogy megpró­bálják lecsillapítani az osztrák és az európai közvélemény fel­háborodását, azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha csupán ártatlan honfitársi ösz- szejövetelről lenne szó, ame­lyen felidézik a régi időket és elbeszélgetnek arról, hogyan él­nek új hazájukban. Ezt han­goztatták az 1959-ben megtar­tott bécsi „szudétanémet“ ta­lálkozó előtt is, pedig ezen éppúgy, mint a későbbi hason­ló provokációs összejövetele­ken, mindig ellenséges kijelen­tések hangzottak el Cseh­szlovákia címére és a résztve­vők agresszív, békeellenes jel­legű követeléseket támasztot­tak. Nem volt egyetlen olyan „szudétanémet“ találkozó sem, ahol ne támasztottak volna te­rületi követeléseket Csehszlo­vákiával szemben és ne szóno­koltak volna a kitelepítettek visszatéréséről. A „szudétané­met“ vezetők agresszivitása év­ről évre növekedett, ami végül is arra késztette a nyugatné­met kormányt, hogy egy bi­zonyos idő óta nem küldi el képviselőit ezekre a találko­zókra. Nyilvánvaló azonban, hogy a „szudétanémet“ Land- mannschaft nem mondott le re­vansista céljairól a helsinki ér­tekezlet után sem, amely Záró­okmányában kimondja az euró­pai határok sérthetetlenségének elvét. A semleges Ausztria főváro­sában tervezett találkozót is nyilván fel akarják használni revansista követeléseik propa­gálására. Erre vall egyebek kö­zött az a tény is, hogy a fő szónok egy volt SS-tiszt, dr. Walter Becher lesz, aki a Cseh­szlovákiával, Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben tá­masztott területi követelések egyik legfanatikusabb propagá­tora. Becher a Die Zeit. a Hen- lein-féle fasiszta párt hivata­los lapja kulturális rovatának vezetője volt és támogatta Hit­ler expanzív és fajüldöző poli­tikáját. Részt vett a csehszlo­vák területek bekebelezésére irányuló náci tervek előkészí­tésében. Karrierjét a náci időkben csak az csorbította, hogy homoszexuális botrányba keveredett, amiért a nácik kénytelenek voltak hátrább szó- rítani. A háború végéig azután Becher az egyik náci lap hadi- tudósítója volt. A fasizmus ve­resége után Bajorországban te­lepedett le, ahol azonnal re­vansista tevékenységbe kezdett. Becher régi, sok éves funkcio­náriusa a „Sudetendeutsche LandsmannsChaft“-nak és a kle­rikális jobboldali Keresztény- szociális Uniónak, amelynek az élén Franz Joseph Strauss áll. Már maga az, hogy Becher lesz a közelgő bécsi „szudétanémet“ találkozó fő szónoka, világosan mutatja, hogy jellege ugyan­olyan Csehszlovákia- és békeel­lenes lesz, mint az előző ha­sonló összejöveteleké. Sajnálatos, hogy Ausztria ve­zető politikai személyiségei úgy tesznek, mintha ezt nem érte­nék meg. Az osztrák hatóságok magatartásukat azzal indokol­ják, hogy Ausztriában gyüleke­zési szabadság van, jóllehet az osztrák jogszabályok lehetővé teszik az olyan gyűlések betil­tását, amelyek ellentétben áll­nak a törvénnyel, jelen eset­ben az osztrák semlegességről szóló alkotmánytörvénnyel. Az osztrák Jobboldali sajtó a terve­zett provokációval kapcsolat­ban odáig ment, hogy propagál­ni kezdte a „szudétanémet“ szervezet követeléseit, igyekez­vén megnyerni számukra az osztrák közvélemény szimpátiá­ját. Érthetően nyugtalanít minket a szélsőséges reakciós erők ak­tivitása csakúgy, mint a hivata­los osztrák körök elnéző maga­tartása. A csehszlovák kormány kifejtette, hogy alapvetően nem ért egyet a bécsi revansista összejövetel megtartásával, ame­lyet az egész csehszlovák köz­vélemény provokációinak tart a békés egymás mellett élés po­litikája és az európai béke meg­szilárdítása ellen. Olyan akció­nak tekinti, amely ellentétben áll a csehszlovák—osztrák kap­csolatok kedvező fejlődése fel­tételeivel. A „szudétanémet“ Landsmannschaft, amely a bé­csi találkozót szervezi, a ná­cizmussal szoros kapcsolatban álló legreakciósabb politikai erők képviselője. Mindazoknak, akik őszintén törekednek az európai népek közötti megértésre, az együtt­működés és a kölcsönös biza­lom elmélyítésére, a leghatáro­zottabban el kell határolniuk magukat e szervezet céljaitól és mindazoktól az akcióktól, amelyek e célok kiharcolását szolgálják. Ez teljes mértékben érvényes a Bécsben tervezett provokatív találkozóra is. JAN BLANSKÝ Műszakvégzés előtt néhány perccel érkez­tem a Kelet- szlovákiai Vas­mű kettes acél­öntödéjébe, ahol Milan BABUŠ­ČÁK, az „A“ mű­szak első ol­vasztárja dolgozik. Nem szere­ti, ha munka közben zavarják, s ez érthető is, az első olvasz­tárnak nagy a felelőssége. A fiatal, harmincesztendös kom­munista ezenkívül még a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség címet viselő, harminchat tagú szocialista munkabrigád vezetője is. Lekerül a munkaruha, a zu­hanyozóban jól esik a langyos víz a műszak után. Pár perc múlva Babuščák elvtárs civilbe öltözve kortyolgatja a Mirindát. Nem rejtem véka alá, kezdet­től fogva az a kérdés foglal­koztatott, mivel érdemelte ki ilyen fiatalon azt. hogy első olvasztár, s egy olyan népes kollektíva vezetője, melyben nála jóval idősebbek is dolgoz­nak? Milan Babuščák alig múlt 15 éves, amikor szülőfaluja. Nagy- Ida (Vefká Ida) tőszomszédsá­gában „földbe haraptak“ a Vas­mű alapjait ásó gépek. Szinte a szeme láttára nőtt ki a föld­ből hazánk egyik legkorszerűbb kohóműve. Talán ennek hatá­sára határozta el, hogy elvégzi a Kohászati Ipari Szakközépis­kolát? Mi tagadás, elhatározá­somra döntő hatással volt az Ladislav Prokop, a szakszer­vezet üzemi bizottságának elnö­ke a kongresszus küldöttjeként képviseli majd a ČKD vállalat prágai Mozdonygyárát, amely­ben három évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását. Nagy örö­mére szolgál, hogy gazdag ta­pasztalatait megoszthatja má­sokkal. elsősorban a fiatalok­kal. Az üzemi bizottság irodahe­lyiségében éppen Anna Getman- Cukovával beszélgetett, A 29 éves munkásnő a gyár nevelt­le, tizenegy esztendeje dolgo­zik itt, a szakszervezetben be­töltött előző tisztségeinek kö­szönheti ő is munkatársai bi­zalmát, s azt. hogy az SZKT plénumának tagjelöltjeként a kongresszusi vendégek sorában foglal majd helyet. A fiatalasz- szony nagyra becsüli szocialis­ta társadalmunk vívmányait, az ifjú házasoknak nyújtott segít­séget és örül, hogy átadták rendeltetésének a ČKD új üze­mi bölcsődéjét. — Minden kongresszus hoz valami újat — mondja az üzemi bizottság elnöke. — A szakszer­vezetek VIII. kongresszusa üze­mének címét viselő Mozdony­Kelet-Szlovákia egyik jelen­tős exportüzemében“, az auto­matikus mosógépeket gyártó poprádi TATRAMAT-ban szer­számkészítőként dolgozik Jozef KAŠICKÝ elvtárs, az egyik szo­cialista munkabrigád tagja. A fiatal kommunista az üzem egyik példás dolgozója, őszin­te híve és támogatója a hala­dásnak, az újnak. Munkájával hozzájárul a gépi meghibásodá­sok kiküszöböléséhez, a pótal­katrészek gyártásához és az anyagmegtakarításhoz. Saját magáról csak ennyit mond: Mindazt, amit csinálok, leg­jobb tudásom és belátásom sze­rint céltudatosan teszem, s eb­ben nincs semmi különös. Ez szerintem a legtermészetesebb dolog. Az üzemről, a munkaeredmé­nyekről és távlatokról beszél. Minden szavából kiérződik, mennyire szereti munkahelyét, szívén viseli a TATRAMAT sor­sát, termékeinek ló hírnevét. Jól isimeri az üzem minden gondját, baját. Az üzemi szak­épülő Kelet-szlovákiai Vasmű. Vonzott az új, az ismeretlen, a gigantikus kohómű és ami benne folyik. Az érettségi bizonyítványán jóformán még meg sem száradt a tinta, 1966 júliusában már a Vasmű alkalmazottja volt. A legizgalmasabb munkahely ér­dekelte, ahol kígyózva folyik az izzó acél. Az egyes acélön­tődében kezdett dolgozni. — Nagy szerencsém volt — folytatja Babuščák elvtárs —, mert olyan kiváló mesterek, szakemberek egyengették az utamat, mint Anion OrSula, Štefan Hovančtk, Struk Deme­ter. Nekik köszönhetem mind­azt, amit megtanultam. Nem­csak a szakmát, emberséget is. 1970-ben már tagja annak az ifjúsági brigádnak, amely ki­magasló eredményeket ér el. Két évvel később — amikor tagja lett a kommunista párt­nak — az „A“ műszakban dol­gozó 42 tagú kollektíva veze­tőjévé választják. Irányításával ez a munkaközösség 1973-ban elnyerte a szocialista munkabri­gád címet. Telt-múlt az idő. A második acélöntöde üzembe helyezése után Babuščák elvtárs is oda­került. Kialakított egy ütőké­pes munkaközösséget, amely 1975-ben elnyerte a CSSZBSZ szocialista munkabrigádja cí­met. — Egyéb, felejthetetlen meg­tiszteltetés is ért akkor ben­nünket — tájékoztat a fiatal olvasztár. Elnyertük a szövet­ségi kormány és a Szakszerve­gyár teljesítette gazdasági fel­adatait. Ebben, s a termelési problémák és a dolgozók ér­dekei közti összhang megtalá­lásában segítjük elsősorban az üzem vezetőségét. Prokop elv­társ a munka­erőhiányra cé­loz, amely véle­ménye szerint a dolgozók la­kásproblémái­nak megoldásá­val lényegesen enyhíthető len­ne. A tapasztalatok szerint a gyár kötelékéből kiváló dolgo­zók vidéken a városihoz hason­ló munkafeltételek mellett kor­szerű lakást is kapnak. Kétség­telen az is, hogy a megfelelő jövedelem ma már nem elsőd­leges követelmény. Tavaly a Mozdonygyárban 50 szolgálati lakást utaltak ki. s az idén to­vábbi 50 lakás vár beköltözés­re. Minden remény megvan rá, hogy ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik. Prokop elvtárs kongresszusi felszólalásában ezzel a kérdés­sel is foglalkozni kíván, csak­úgy mint a dolgozók munkafel­szervezeti bizottság ülésein a legkényesebb problémák meg­tárgyalásakor Is megmondja vé­leményét, észrevételeit. — Nem tagadom, egy kicsit büszke is vagyok arra, hogy olyan üzemben dolgozhatok, melynek ma már külföldön Is neve van — mondja. — A KGST keretében megvalósuló együtt­működés. a szocialista munka- megosztás programjában a TATRAMAT is szerepel. Szoros kapcsolatot tartunk a Szovjet­unió, az NDK, a Lengyel Nép- köztársaság és Jugoszlávia ha­sonló vállalataival. Amint isme­retes, a TATRAMAT 353-as au­tomatikus mosógépeket koope­rációban gyártjuk egy Jugosz­láv céggel. 1974-ben kölcsönös kapcsolatot teremtett üzemünk egy karl-marx-stadti gépipari vállalattal. Közösen dolgozunk az automatikus edénymosógép gyártásának műszaki előkészü­letein. Szovjet és német szak­emberekkel közösen új típusú automatikus mosógépek, szárí­tók kifejlesztésén is dolgozunk. zetek Központi Tanácsának el* ismerő oklevelét, mégpedig a CSKP XV. kongresszusának évé­ben elért eredményeinkért. A mi brigádunk is részese annak a rekordnak, melyet az elmúlt év utolsó napján, három mű­szak alatt 51 olvasztással elért a második acélöntöde. Babuščák elvtárs az eredmé­nyekről, mint az egész kollek­tíva sikeréről beszél. Például a legnagyobb büszkeséggel szá­mol be arról, hogy az utóbbi három év alatt az olvasztóbri­gádok versenyében az övé sze­rezte meg mindig az elsőséget. Azt viszont már másoktól tud­tuk meg, hogy az értékelt idő­szakban — 3 év alatt — az ol­vasztárok egyéni versenyét Mi­lan BabuSčák nyerte. Szakszervezeti vonalon is ak­tív tevékenységet fejt ki. Tagja a Vaskohászati Dolgozók Szak- szervezete szlovákiai bizottsá­gának, a Vasmű vállalati bi­zottságának és a műhelybizott­ságnak is. A brigádvezető jó szervező munkáját bizonyítja az Is, hogy a Babuščák szocialista munka - brigád tagjai a munkahelyen kívül is találkoznak, közös ren­dezvényeken, kirándulásokon vesznek részt. így a fiatal olvasztár, as eredményes termelőmunka és hasznos közösségi élet tudatá­ban indulhat a szakszervezett küldöttek országos tanácskozá­sára, ahol a Vasmű huszonhá­romezres munkaközösségét kép­viseli. KULIK GELLfiRT tételeit lényegesen megkönnyí­tő korszerűsítési intézkedések­kel. — A tapasztalatok szerint a rossz munkaszervezés és az el­lenőrzés hiánya okozza a mun­kavédelmi előírások megszegé­sét — utal a múlt évi tragikus kimenetelű munkabalesetra. amely két emberéletet követelt. Azóta, az egyes műhelyek közt folyó versenynek, a gondosabb ellenőrzésnek és a dolgozók oktatásának köszönhetően lé­nyegesen javult a helyzet. A Mozdonygyárban ma 63 kollektíva versenyez a szocia­lista munkabrigád címért, sok csoport pedig már el is nyerte. Kötelezettségvállalásaik a mun­katermelékenység emelésére, a termelés hatékonyságának nö­velésére, a tervfeladatok túltel­jesítésére és politikai munká­jukra irányulnak. — Ez utóbbira nem is kelle­ne kötelezettséget vállalniuk mert a túlnyomó többség — be­leértve a pártonkívülieket is — szívesen tölt be tisztséget va­lamelyik tömegszervezetben és a politikai iskolát is érdeklő­déssel látogatja. KARDOS MÁRTA Jozef Kašický elvtárs nem megy üres kézzel az országos tanácskozásra. Magával viszi az üzem munkaközösségének a NOSZF 60. év­fordulója és a IX. országos szakszervezeti kongresszus tiszteletére tett, közel 10 millió korona értéket képviselő fel­ajánlásait. Terven felül háromszáz T— 353-as automatikus mosógépet és 900 villany-vízmelegítőt gyártunk. Az eddig igen sok problémát okozó pótalkatrészek gyártását november végéig tel­jesen megoldjuk. Három rész­legen bevezetjük a szara tovi mozgalmat. Üzemünk újítói több mint kétmillió korona ér­tékű gazdasági haszon megte­remtését vállalták, s az impor­tált anyagok, alkatrészek ha­zaiakkal történő pótlásával kö­zel 42 ezer dollárt takarítunk meg. tiki Az NSZK-ban az utóbbi években több mint 30Q0 nyugatnémet kom­munista, haladó szociáldemokrata, szakszervezeti dolgozó és ifjú­sági vezető esett a diszkriminációs politika áldozatául. Sokat kö­zülük elbocsátottak az állami szolgálatból, másoknak lehetetlenné tették, hogy iskolákban, egyetemieken, kórházakban stb. dolgoz­zanak. Képünkön a diszkriminációs tilalom elleni düsszeldorfi tüntetés látható. (Foto:CSTK — ZB) HÁROM ÉVTIZED A GYÁRBAN Szerszámkészítő a Tátra alól

Next

/
Thumbnails
Contents