Új Szó, 1977. május (30. évfolyam, 120-148. szám)

1977-05-03 / 121. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Nyugdíj- és betegbiztosítási ügyekben G. I.: Ha két év múlva már mint részleges rokkantjáradé­kos, aki csak félműszakos munkaidővel dolgozott tovább, öregségi nyugdíjának megálla­pítását fogja kérni, öregségi nvugdíját az 1975/121. sz. új társadalombiztosítási törvény 14. §-ának 5. bek. értelmében nem szabad alacsonyabb átlag­keresetből megállapítani, mint amilyenből előző részleges rokkant járadékát megállapítot­ták H. B.: Az 1975/121 sz. tör­vény 11. §-ának 1. bek. e) pontja értelmében a nők ese­tében a nyugdíjbiztosítás szem­pontjából pótidőként el kell is­merni azt az időt is, amikor a kisgyermekekről azok há­roméves koráig szülői (anyai) gondozást helyettesítő módon gondoskodott. Ilyen gondosko­dásnak kell elismerni az Ön feleségének esetében, hogy leányuk halála után ő vette gondozásba annak két kisgyer­mekét, akiket a bíróság is reá- ja bízott. Pótidőnek kell elis­merni az állandó gondozást igénylő rokkant gyermekkel való törődést, ha nem volt in­tézetben elhelyezve. Ebben az esetben az ilyen gondoskodás teljes idejét be kell számítani. B. J.: Az 1975/121 sz. tör­vény 47. §-a értelmében a ma­gatehetetlenségi pótlékra az arra ráutalt nyugdíjasnak igé nye van. Ennek feltételeit az előírt nyomtatványon a keze­lőorvos, illetve a társadalom- biztosítási véleményező bizott­ság állapítja meg és a döntést a járási nemzeti bizottság já­radékbizottsága adja ki. A nemleges döntés ellen a dön­tés kézbesítésétől számított 30 napon belül lehet fellebbezni a végzést kiadó jnb szociális osztályán keresztül. K. I.: A nyugdíjbiztosítás szempontjából be kell számíta­ni a kötelező iskolalátogatás után a tanoncldőt Is (lásd az 1975/121 sz. törvény 10. §-ának 1. bek. a) pontját), de az 50 százalékos alapnyugdíj csak a 18. életév betöltése után ledol­gozott — vagy beszámítható — 25 év után emelkedik évi 1 százalékkal a nyugdíjkorhatár elérésének időpontjáig (III. ka­tegóriában). Az 1975/121 sz. törvény 10. §-ának 1. bek. c) pontja ér­telmében a munkanélküliség idejét is ledolgozott időnek kell tekinteni, azonban csak abban a terjedelemben, amely­ben a jnb járadékbizottsága el­ismeri. Ilyen jogcímen nem le­het elismerni az önálló kisipa­rosi, vagy a régebb (1948. okt. 1. előtti) önálló főldművesi te­vékenységét, a nők esetében azt az időt, amikor csak a ház­tartásukban dolgoztak (nem gondoskodtak gyermekről). Az igazolt Idénymunka idejét el kell ismerni, csak az egy hét­nél rövidebb, ű. n. brigádmun­kaviszonyok nem számíthatók be A jogerős bírósági rehabili­táció alapján az Igazságügyi Minisztérium kártalanító dön­tése értelmében a kérdéses időszakot elismerik. Az olyan dolgozónak, aki már elérte az öregségi nyug­díj korhatárát, a törvény ren­delkezése értelmében — kivéve az üzemi baleset és a foglal­kozási betegség esetét — öreg­ségi járadék jár még akkor is, ha egészségi állapota alapján rokkantjáradék illetné meg. A két járadék egyébként egyenlő rangú és lényegében azonos összegű. Az új törvény 35. §-a és az 1975/128 sz. végrehajtási hir­detmény 85—90 §-a a művé­szek közül a balett-táncosok- nak a hirdetményben felsorolt balettkarban való 22 évi tevé­kenység után „a ledolgozott évek utáni járadékot“ (dôcho­dok za výsluhu rokov) álla­píthatja meg még az öregségi járadék korhatára előtt, ha a tevékenységet abbahagyja. A csehszlovák állampolgár külföldi munkaviszonyait az 1975/121 sz. törvény 2. bekez­désének feltételei szerint lehet elismerni. Ha a dolgozó régebbi munka- viszonyait nem tudja igazolni, akkor ezt legalább két tanú nyilatkozatával igazolhatja a nemzeti bizottság előtt hite­lesített aláírással. A hivatal dönt az igazolás szavahihető­ségéről. Az 1974/13 sz. hirdetmény értelmében részvételi illetéket kell fizetni a nem hálózati, hanem elemre működő rádió, ill. televízió után is. Az idézett hirdetmény 9. §-a értelmében kérvény alapján teljes mentességet kaphatnak azok, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a 4800 ko­ronát (házastársaknál 6480.—), akik betegségük miatt mások gondozására szorulnak és be­vételük nem több, mint az em­lített összeg kétszerese. A rádióilletéket havi 5 ko­ronára és a tv-illetéket havi 15 koronára szállítják le azoknak, akik egyedül élnek és évi nyugdíjuk más bevétellel együtt nem haladja meg a 7440 koronát (házastársaknál a 12 360 koronát). Az enged­ményt a posta által kiadott nyomtatványon lehet kérni, csatolni kell hozzá a nyugdíj összegéről szóló igazolást, a családtagok keresetéről szóló igazolásokat és az egészségi állapotról szóló igazolásokat. A kérelemről az Okresná správa' spojov dönt. A nemle­ges döntés ellen a felérendell igazgatósághoz lehet felleb­bezni. T. E.: A táppénzt és a csa­ládtag ápolásáért járó pénz­segélyt a munkaadó vállalat nem a saját alapjaiból fizeti, hanem a betegbiztosítás szám­lájából. Az az indoklás, hogy a munkaadó vállalatnak a meg­rendelések ideiglenes hiánya miatt nem volt pénze, nem lehet ok az említett juttatások kifizetésének megtagadására. Forduljon panaszával az Okres­ná správa nemocenského po­istenia, Dun. Streda hivatal­hoz. A. I.: Ha a betegállomány során nyilvánvaló, hogy tartós, vagy hosszabb ideig tartó be­tegállományról van szó, még az egyébként egy évig tartó támogatási idő eltelte előtt jo­gosan tehetett az orvosi véle­ményező bizottság indítványt az Ön korábbi időponttal való rokkanttá nyilvánítására, és ezzel az időponttal jogosan szüntették be a táppénz fo­lyósítását. F. Az 1975/121 sz. új tár­sadalombiztosítási törvény 17. §-a értelmében saját munka- viszonya alapján kérheti az aránylagos (pomerný) öregsé­gi járadék megállapítását. Ajánljuk, hogy előbb szüntes­se meg munkaviszonyát, hogy az idézett törvény 14. §-ának 3. bek. értelmében a tényleges nyug­díjba vonulása előtti 5, vagy 10 év átlagából állapíthassák meg havi átlagkeresetének összegét, és ennek alapján majd nyugdíját. A magasabb járadék teljes összegében, az alacsonyabb feleösszegben jár majd. Ha már nyugdíját meg­állapították, joga van esetleg újból rövid ideig tartó, vagy tartós munkaviszonyba lépni, ha bírja még a vállalt munkát. M. M.: Ha nyugdíjigényének megnyílta után tovább dolgo­zott, s nem igényelte nyugdí­jának folyósítását, a nyugdíj- intézet joggal bírálta el ügyét úgy, hogy élt a nyugdíjtörvény 21. §-ában biztosított lehető­séggel, hogy minden további ledolgozott 3 hónap után 1,75 százalékkal emelik nyugdíjának összegét. Ezt a százalékos emelést nyilván javára is ír­ták. Ezért nem igényelheti nyugdíját visszamenőleg, azaz 54. életéve betöltésének idő­pontjától számítva. G. K.: Nyugdíjas, de tartós munkaviszonyban tovább dolgo­zik. Az 1956/54 sz. betegbizto­sítási törvény 21. §-a értelmé­ben egy-egy naptári évben 60 munkanapra van igénye a nyugdíj mellett még táppénzre is. Ha a munkaadó vállalat újabb felszólításra sem folyó­sítaná az elmaradt táppénzt, forduljon panasszal az Okres­ná správa nemocenského po­istenia, Komárno hivatalhoz. Dr. F. J. A szocialista munkabrigád tagjainak egy része A sebész főorvos emberségből is vizsgázott A legértékesebb jutalom.- a megmentet! étel Csendben, egyenletesen léle­gezve feküdte az ágyon a re- vúcai kórház sebészeti osztá­lyának egyik legkisebb betege, a négyéves Jesenková Klára, amikor a főorvosi engedéllyel, fehér köpenyben beléptem a szobába. A kislány fekete sze­meit rám meresztette, csodál­kozva nézegetett: vajon ki le­het ez a bácsi? Talán egy új orvos? Aztán arca hirtelen fel­vidult, bogárszeme még na­gyobbra nyílt, mögötte az ajtó­ban megjelent a gyerek apja. Hirtelen felült, és kitárt ka­rokkal felkiáltott: Apuka! Csak az tudja igazán átélni, megérteni kölcsönös ragaszko­dásukat, aki legalább hallásból ismeri a Jesenko család esetét. Úgymond, a „halál küszöbéről“ hozták vissza a gondos orvosi kezek a család szemefényét, a kis Klárikat. Hogy mi is tör­tént azon a vasárnapi reggelen? Július jesenkonak, a Slavošo- vicei Papírgyár technológusá­nak visszaemlékezése alapján elevenítem fel. Zimankós vasárnap volt. Reg­gel kilenc óra körül rokoni lá­togatóba indult az egész család. A Zástava kormánya mögött ülő családfőn kívül a kocsiban uta­zott felesége és két gyermeke: a kilencéves Ivett és a négy­éves Klárika. A Slavosovcéről Jolsváig ve­zető útszakasz száraz volt. A családfő fokozott figyelemmel vezette a gépkocsit. Hucín köz­ség közelében az egyik kanyar­ban mégis megbillent, egyen­súlyát vesztette a kocsi. A haj­latban képződött tócsa éjjel jéggé fagyott, ezen csúsztak meg a kerekek. A feleség könnyebben sérült meg, a nagyobbik lányka láb­törést szenvedett, a négyéves Klárika eszméletét vesztette. Fejecskéje bal oldalán érte ütés. Az apa kétségbe esetten élesztgette, mesterséges léleg­zést alkalmazott. De mindez nem segített. Hirtelen eszébe jutott, hogy Hucínban lakik egy mentőautós ismerőse, Ondrej Miien. Rohant oda, hogy segítséget kérjen. Közben egy Skoda személygép­kocsi vezetője Jesenkonét a gyerekekkel együtt beszállította a hucíni körorvoshoz, aki azon­nal kórházi beavatkozást iava- soít. Dr. Juraj Slepila A mentőautó már kint vára­kozott, vezetője Ondrej Miien így szólt az apához: — Vigyük a gyerekeket azonnal a revúcai kórházba, Stepita sebész főor­vosnak aranyat érő keze van, biztosan mindent megtesz a gyerekért. Rohant a szirénázó mentőko­csi a revúcai sebészetre. A kis­lány még mindig eszméletlenül feküdt. Tizenegy óra lehetett, amikor már a műtőben vizsgál­ta a szolgálatos orvos. Nagy szaladgálás kezdődött a műtő körül, s az apa érezte, komoly sérülésről van szó. Az atyai ag­godalom és a balesettel párosu­ló felelősségérzet szinte elvisel­hetetlen teherként nehezedett rá. A mentőautós közben szó nél­kül távozott, és dr. Juraj Šie- pita főorvos lakására hajtott. Csak a feleségét találta otthon, a főorvos — szabadnapos lévén — a murányi völgyekben síelt. Felesége, miután megtudta, hogy egy kislány élete forog kockán, azonnal autóba ült, és elment a férjéért. Jó félóra telhetett el, amikor — úgy, ahogy volt sportöltö­zékben — megérkezett a kór­házba Stepita főorvos. Azonnal áltöltözött, néhány szót váltott a szolgálatos orvossal, és rohant a műtőbe. Megvizsgálta a gye­reket, a röntgenfelvételeket, majd visszatért dolgozószobájá­ba, ahol az apa, Július Jesenko várta. — Mi lesz a gyerekkel? — kérdezte aggódó hangon. — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy eléggé súlyos agysérülésről és baloldali ko­ponyacsonttörésről van szó. A műtét elkerülhetetlen. Négy órán át operált Stepita főorvos munkatársainak, az ál­tala vezetett szocialista munka­brigád néhány tagjának segéd­letével. Még aznap, vasárnap megoperálták a lábtörést szen­vedett lánykát is. A főorvos az­nap haza se ment. Az aggódó apa kérdéseire válaszolva eny- nyit mondott: — Az agysérülés ugyan na­gyon komoly dolog, de remény­kednünk kell. Mi orvosok, más­képpen nem is tehetjük. Kedden reggel így hangzott a sebész főorvos véleménye: — A gyerek állapota javul, de még nem vagyunk túl a veszé­lyen . Szerdán délben: — Meg va­gyok győződve arról, hogy a gyerek életben marad, de mi­lyen következményekkel? Ezt, ma még nem tudom. Juraj Stepita sebész főorvos nemcsak orvosi hivatásérzetből, hanem emberségből is vizsgá­zott. A számára ismeretlen szü­lők gyermekét, a négyéves Je­senko Klárikát legjobb tudása szerint ellátta, majd maga szál­lította be Košicébe, a Gyermek­kórház neurológiai osztályára. Szép példája ez a szó legne­mesebb értelmében vett orvosi hivatásérzetnek és a szocialista ember jellemvonásának. Az érdeklődő apát, néhány nap elteltével így tájékoztatta Košlcél>en Králik docens: — Gyermeke éleiét Stepita kollé­gának köszönheti. amit csak lehetett, mindent elkövetett megmentése érdekében. A be­tegség következményeinek ará­nyáról, sajnos még nem mond­hatok végleges véleményt. Ma már tudjuk, hogy a ki* Klárika túl van az életveszé­lyen, úgymond újra született. Erről hallgassuk meg a legille­tékesebb, dr. Juraj Stepita fő­orvos szavait. — Az autóbaleset után be­szállított kislány mély eszmé- letlenségi állapotban került hozzánk. Súlyos, kétoldali agy­sérülést szenvedett, jelentős véraláfutással. Az eszméletlen­ség a műtét után még 14 na­pig tartott. Ezalatt osztályunk munkaközössége fáradhatatla­nul küzdött a gyermek életé­nek megmentéséért. A kislány lassan-lassan magához tért é» alkalmassá vált arra, hogy re­habilitációs eljárásoknak ves­sék alá a košicei kórházban. Hat hét elteltével tért vissza hozzánk kis betegünk s ma azt mondhatom, hogy Klárika túl­élte a nehéz balesetet, és a sé­rülés gyakorlatilag semmi nyo­mot nem hagy. A teljes felgyó­gyulás érdekében még sok ten­nivalónk van. Mindannyian, szo­cialista munkabrigádunk min­den egyes tagja szívesen elvég­zi, amit kell, mert a legnagyobb örömet és jutalmat az jelenti számunkra, ha munkánkkal emberi életeket mentünk meg. Ez a hivatásunk. Dr. Juraj Stepitát, a kommu­nista sebész főorvost olyan em­berként ismertem meg, aki ki­váló sebész, de munkája sikerét soha sem igyekszik saját javára elkönyvelni. Az adott esetben is azt vallja; a kis Klári életé­nek megmentése az általa irá­nyított munkaközösség, a szo­cialista munkabrigád érdeme. Ennek minden tagja, beosztásá­nak megfelelően, saját felelős­ség- és kötelességérzetének arányában mindent megtesz a gondozásra, gyógyításra szoru­ló betegekért. Ez a 32 tagú munkaközösség méltán rászol­gált a megtisztelő címre és tár­sadalmi elismerésre. KULIK GELLERT Az eredmények nem születnek maguktól Az újító- és feltaláló mozgalom helyet kapott a vasúti forgalomban is. Az utóbbi időben egy­re több figyelmet szentelnek neki, így tehát érthető, hogy az eredmények sem maradnak el. Az is örvendetes, hogy a mozgalomból a vasu­tasnők sem hiányoznak. Egy ilyen női újítóval dicsekedhet például a trnavai vasútállomás, mely e téren különben is a Keleti Vasútvonal egyik legjobb munkahe­lye. Ez az újító az örökké mosolygó Rozália Skodáčková, aki a közlekedési szakközépiskola befejezése után forgalmistaként kszdte pálya­futását. — Ez 1966-ban volt, amikor még a Saštín- Stráže-i vasútállomást tartottam második ottho­nomnak. Igen szerettem azt a munkát, s ha családi körülményeim engednék, habozás nélkül visszatérnék a piros sapkához. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a mostani munkám nem tet­szik. Csak köszönettel tartozom munkatársaim­nak, akik befogadtak a kollektívába és átsegí­tettek a kezdeti nehézségeken. Tapasztalt újítók is vannak köztük, volt kitől tanulnom. Nem di­csekvésből mondom, de, 1976-ban nyolc újítási javaslatot adtunk be, összesen 198 ezer korona értékben. Azt már nem fűzte hozzá, hogy ebből két, összesen 173 ezer koronát érő javaslat az övé volt. Ez pedig már valóban figyelemre méltó eredmény. Persze, az eredmények nem születnek maguktól. Rozália Skodácková figyeli a környe­zetét, s hamar észrevette, hogyan lehetne javí­tani az állomás munkamódszerein. — Közel állnak hozzám a műszaki problémák. Talán azért is, mert a férjem mozdonyvezető, én pedig szenvedélyesen szeretek autót vezetni. De azért a két gyerek mellett szakítok időt a kézimunkára is. Azt Is megtudtuk, hogy újabb javaslatokon is dolgozik. Munkatársai, Ján Polák, Milan Os- vald, Stanislav Jurica, František Varnovič és mások, akik maguk is újítók, készséggel segí­tenek neki. Jól ismerik a tolatok is, velük szin­tén megbeszéli a munkamódszerek javítását érintő problémákat. Az emberekkel való minden­napos közvetlen kapcsolat új ötleteket ad neki. Felettesei is dicsérik kezdeményező készsé­géért, segítőkész munkájáért. FRANTIŠEK RISZDORFER 1977. V. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents