Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-16 / 104. szám, szombat
Más szemében a szálkát is... A NYUGATI PROPAGANDA HAMIS ÁLLÍTÁSAI Az év elején alig tették közzé a KGST-tagországok jelenté sét a tavalyi év gazdasági eredményeiről, a nyugati propaganda máris lecsapott a számada tokra és a maga módján szokásos hamis megvilágításban igyekezett azokat feltüntetni és kommentálni. Ez részben „érthető“ is, hiszen a nyugati propaganda kapva-kapott az alkalmon, csakhogy a tőkésországok gazdasági válságáról elterelje a közvélemény figyelmét és azt a szocialista országok állítólagos gazdasági nehézségeire terelje. A nyugat-európai lapok mintegy vezényszóra a KGST-t támadó írások sorozatát közölték, állítván, hogy a szocialista gazdasági integrációban részt vevő országok nem érték el a várt eredményeket, A KGST említett nyugati „bírálói“, mint azt az utóbbi időben megszoktuk, hamis fényben igyekeztek feltüntetni a szocialista országok gazdasági helyzetét. Talán azt gondolták, olvasóik annyira tájékozatlanok, hogy mindezt el is hiszik nekik. A szocialista országok gazdasági tömörülése mindig is nyílt szervezet volt. Ezért mi sem természetesebb, minthogy a világgazdaságban mutatkozó konjunkturális kilengések bizonyos mértékig éreztették hatásukat a KGST-országokban is. A KGST-tagországok koordinált együttműködése elejét vette annak, hogy a tőkés gazdasági válság komolyabb nehézségeket okozott volna a szocialista országok gazdasági életében. Ennek ellenére a nyugati propaganda annakidején szenzációként kürtölte világgá, hogy január elsejétől a Szovjetunió emelte a kőolaj árát. A szenzációnak szánt hír azonban nem váltotta ki a várt hatást... Márcsak azért sem, mert a hír szerzői nem vettek annyi fáradságot, hogy alaposan utána néztek volna azoknak a dokumentumoknak, amelyeket a KGST-országok írtak alá az utóbbi években. A nyugati sajtó „részletesen elemezte“ a KGST-ben bevezetett új árképzési rendszert. A korábbi árrendszer ugyanis mindig az illető ötéves tervidőszakra stabil árakat szabott meg, amelyeket csak a következő ötéves tervidőszakban módosítottak tekintettel a világgazdaságban bekövetkező árváltozásokra Az új árképzési rendszer szerint a KGST- tagországok egy évre előre határozzák meg az árszintet, az előző ötéves időszak árszínvonalából kiindulva, majd azt minden évben kiegyenlítik olyan szintre, hogy az összhangban legyen a nemzetközi piacokon tapasztalható árszinttel. Az OPEC-tagországok például, mint ismeretes, az idei év januárjától ismét emelték az olaj árát, ez az áremelés azonban idén nem mutatkozik meg a szovjet kőolaj árában. A nyugati sajtó minden híresztelése ellenére is az igazság az, hogy jelenleg a szovjet kőolaj egy- liarmadával olcsóbb, mint akár az arab ólaj, vagy a tőkésor- szágok piacain kapható olaj. Az olaj árához hasonlóan állapítják meg például a magyar bauxit vagy az Ikarusz-autóbuszok, a lengyel szén vagy hajók, a csehszlovák cipők, vagy a mozdonyok és a többi szocialista országok termékeinek, illetve nyersanyagainak árát is. A szocialista közösség országai a tavaly megtartott párt- kongresszusaikon őszintén tájékoztatták egymást gazdasági problémáikról és meghatározták azok megoldásának módjait. A nyugati propaganda azonban továbbra is olyan fényben tünteti fel a szocialista országok gazdaságát, mintha a a KGST szervezetén „beteges sebhelyek“ mutatkoznának. De ezekből az állításokból is kilóg a lóláb, mert az elfogult nyugati propaganda állítása szerint az esetleges gazdasági nehézségek abból adódnak, hogy a szocialista országok túl szoros együttműködést tartanak fenn a Szovjetunióval. Ez pedig nem más, mint megrögzült szovjet- ellenesség. A szocialista országok ösz- szehasonlítva a kapitalista országok eredményeivel a gazdasági élet néhány területén olyan adatokkal szolgálhatnak, amelyek kiforgatják a nyugati propaganda hamis megállapításait. Az alábbiakban a tüzelőanyag és energetikai ipar, a kohászat, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripar vonatkozásában néhány összehasonlítást sorakoztatunk fel. A világ hajdani legnagyobb kőolajtermelője, az Egyesült Államok a harmadik helyre esett vissza és kénytelen volt átadni az elsőséget a Szovjetuniónak. Ugyanez történt a vaskohászatban. Az egykori „.acélóriás“, a Közös Piac, ugyancsak visszaesett az acéltermelésben: 1976-ban 134117 millió tonna acélt termelt szemben a KGST-országok 200 millió tonnájával. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén sem jobb a tőkésországok helyzete. A Közös Piac államai elsősorban annak „köszönhetik“ visszaesésüket, hogy a mai napig sem sikerült közös mezőgazdasági politikát kialakítani a kilenc tagországban, habár a közös piaci országok elsősorban az 1976-os szárazságra fogják a mezőgazdasági termelés visszaesését. A cukorrépatermelés tavaly 6 százalékkal, a burgonya- termelés 15 százalékkal csökkent. Ez a visszaesés azt eredményezte, hogy például az NSZK-ban az idén 27 GOO-rel csökkentik a fejőstehenek számát. Ez a tőkésországokban uralkodó szomorú valóság, nem pedig ellenpropaganda. Válságban van nemcsak a Közös Piac, hanem az egész tőkés világ- gazdaság, ez tény. Főleg ebben az összefüggésben „érthető“, hogy a nyugati sajtó a szocialista országok gazdasági problémáinak eltúlozásával és felnagyításával igyekszik az otthoni jóval nagyobb problémákról elterelni a nyugati országok dolgozóinak figyelmét. Nyereséghajsza A NEMZETKÖZI MONOPÓLIUMOK KONKURRENCIA HARCA A kapitalista világgazdaság egyik legjellemzőbb vonása a nemzetközi monopóliumok gyors elszaporodása és gazdasági hatalmának növekedése. A szupermonopóliumoknak is nevezett tőkés csoportosulások szinte korlátlan hatalmára mi sem jellemzőbb, minthogy azok kereskedelmi forgalma pénzegységekben kifejezve meghaladja — a Szovjetunió és az USA kivételével — bármely ország jövedelmét. Például a nemzetközi monopóliumok La- tin-Amerikából évente több mint kétmilliárd dolláros nyereséget vágnak zsebre. Az 1960 —75-ös években az említett társaságok minden befektetett dollár után három dolláros nyereséget értek el. Egyes statisztikák szerint a szupermonopóliumok jelenleg mintegy 240—300 milliárd dollár értékű áru termelését ellenőrzik. ami több mint az iparilag fejlett kapitalista országok exportja együttvéve. Ezenkívül a nemzetközi monopóliumok termelési ütemének növekedése az elmúlt években sokkal magasabb volt, mint az ipari termelés ütemének emelkedése azokban az országokban, amelyekben a monopóliumok működnek. A nemzetközi monopóliumok a legelterjedtebbek elsősorban a fő iparágakban, a feldolgozó iparban, eltérőleg a múlttól, amikor ugyanis érdeklődésük középpontjában mindenekelőtt a nyersanyag-kitermelés állt. A szupermonopóliumok hatalmának megerősödése és számuk elszaporodása azt eredményezte, hogy növekedett a kapitalista országok kölcsönös függősége. Ez mindenekelőtt megmutatkozott a gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett országok viszonylatában. A monopolista körök érdeke, hogy tartósítsák a jelenlegi állapotokat a tőkés világgazdaságban. A monopóliumok létezésével szinte elválaszthatatlanul összefügg a nyereség fogalma. A monopóliumok a maximális nyereség elérése érdekében minden tisztességes és kevésbé tisztességes eszközt latba vetnek. A jelenlegi időszak legjellemzőbb vonása a múlttól eltérően nemcsak az, hogy a konkurrencia- harcban csakhogy megelőzzék vetélytársaikat, olcsóbban dobják piacra áruikat, hanem elsősorban az, hogy új és újabb termékek kifejlesztésén szor- doskodnak, amelyek korszerűbbek. mint a kon kurrens monopóliumok termékei. Mint már említettük, a nemzetközi monopóliumok tevékenységének fő hajtóereje a lehető legmagasabb nyereség elérése. A maximális nyereség érdekében a szupermonopóliumok elsősorban azokban az iparágakban elterjedtek, amelyek leginkább függnek az új technológiai eljárások bevezetésétől és alkalmazásától. Ezekben az iparágakban koncentrálják gazdasági erejüket, szüntelenül modernizálják a termelést, új és új gyártmányokkal jelennek meg a piacon. A számos új gyártmány elhelyezése a nemzetközi piacokon azonban az utóbbi időben egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Napjainkban is érvényes az a lenini megállapítás, hogy a monopóliumok kérlelhetetlen harcot folytatnak a nemzetközi piacok és érdekövezetek megszervezéséért. Ezzel összefüggésben szükséges rámutatni arra, hogy a konkurrenciaharc az az alapvető mechanizmus, amely irányítja és megszabja a nemzetközi monopóliumok tevékenységét és egymást közötti viszonyát. A szupermonopóliumok gazdasági erejüknél fogva azonban nem csupán a tőkés világ- gazdaság irányadó erői, és hatáskörük nem korlátozódik csupán a gazdasági' szférára. Jellemző például, hogy a hadiipart szolgáló monopóliumok szoros összeköttetésben állnak több kapitalista ország kormányával, de mindenekelőtt hadügyminisztériumával, sőt bizonyos mértékben egyes esetekben a nyugati kormányok a monopolista körök utasítására cselekszenek. A monopolista csoportosulások azonban korántsem elégszenek meg azzal, hogy döntő mértékben befolyásolják a tőkésországok gazdasági és politikai életét. A nemzetközi monopóliumok tevékenységének önzősége és gátlástalansága mindenekelőtt a gyarmati sorban lévő országokban mutatkozott meg leginkább. A monopóliumok csak a nyereséget szem előtt tartva szinte kirabolták az elmaradott területek nyersanyagkincsét és általában helyben olcsó munkaerőhöz is jutottak. A nemzeti felszabadító mozgalmak eredményeképpen azonban sorra alakultak a fiatal független államok és ily módon a szuperinonopóliumok 1 Kifolyási övezete fokozatosan zsugorodott. Leszögezhető, hogy a nemzetközi monopóliumok tevékenysége nemcsak a tőkésországok dolgozó népének érdekei. hanem a haladó útra lépett fejlődő országok ellen is irányul. Összeállította P. VONYIK ERZSÉBET Az idegen szavak használatának kérdései Az idegen szavaknak szókincsünkbe kerülése természetes folyamat. Üj fogalmakkal ismerkedünk meg; sokszor kénytelenek vagyunk idegen szóval megnevezni őket, mert nem tudunk rögtön megfelelő magyar szót vagy kifejezést alkotni a jelölésükre. Néhány fogalomnak még ma sincs magyar neve. Ilyenek például a televízió, rádió, tranzisztor, kongresszus, szocializmus stb. Jó pár fogalomra pedig már alkottak is magyar nevet, de az idegen szónak és vélt magyar megfelelőjének a jelentése között különbséget éreztek, így az idegen szó is tovább élt a használatban. Néha olyan hangulati velejárója vagy kürnyezetfelidéző hatása van az idegen szónak, amelyet a helyettesítésére alkotott magyar szó nem tud tökéletesen kifejezni. Ezért nem cserélhetjük fel például a következő szavakat: gigászi — hatalmas, dáma — hölgy, szauna — gőzfürdő. Vagy nézzük a következő példát: vajon felidézzük-e az orosz téli esték hangulatát, ha azt mondjuk: — A család várta a hármas lovasfogat megérkezését. Beszélgettek, az asztalon teafőző készülék állt. Más tehát a teafőző készülék és a szamovár, a trojka sem lehet mindig hármas lovasfogat. Egy másik példa: a náció — nemzet. A náció becsmérlő, pejoratív hangulatú szó, tehát ezeket sem cserélhetjük fel. A szakszavak körében néhány idegen szó egyértelműbb, félreérthetetlenebb, pontosabb a magyarnál. Például a bio lógia magyar megfelelője ez: élettárt. Csakhogy az élettan sok embernek a fiziológia jelentését juttatja eszébe, s nyilván ezzel magyarázható, hogy sem a tudomány, sem az oktatásügy szakszókészletében máig sem váltotta fel az élettan a biológiát. Számos olyan gyakran használt idegen szavunk van, amely több magyar rokon jelentésű szónak szinte összefoglaló neveként használatos. Például az agresszív szó ie- lentheti a következőket: erőszakos, kötekedő, rámenős, iá madó, hódító, kihívó viselkedésű stb. A pozitív szónak szintén egész sor magyar megfelelője van, mint például a valóságos, határozott, biztos, igenlő, haladó, negatívból nyert fényképmásolat stb., de amint látjuk, mind más más jelentésű. Az idegen szavak használatával kapcsolatban különböző nézetek alakultak ki. Egyesek szerint minden idegen szó kiirtandó, mások mérsékeltebbek — bizonyos elvekhez tartják magukat. Kétségtelenül helytelen az a nézet, hogy minden idegen szót ki teli irtani, már csak azért is, mert hiszen még nem ismerjük valamennyinek a magyar megfelelőjét. De azokat, amelyeknek már van jó magyar megfelelőjük, mellőznünk kell. Az eddig elmondottak összegezéseként a következő csoportokat különböztethetjük meg köztük, s az egyes csoportok megnevezésével egyben a használatukra vonatkozó álláspontunkat is kifejezzük: 1. csoport: szükséges idegen szavak: pl. diplomácia, miniszter, technikus, szocialista, kommunista, rádió stb. 2. csoport: azok az idegen szavak, amelyek mást jelentenek, mint magyar megfelelőjük: náció — nemzet, modern — korszerű (pl. korszerű lakásról, építésről stb. még beszélhetünk, de festészettel kapcsolatban csak modern irányzatok vannak). 3. csoport: az elkerülhető Idegen szavak — egyrészt olyan szavak tartoznak ide, amelyeknek több magyar megfelelőjük van, de nem mindegy, hogy a magyar megfelelők közül mikor melyiket használjuk, például dráma — színmű, szomorú esemény; tragédia — szomorújáték és megrendítő esemény; másrészt azok a szavak, amelyeknek csak egy magyar megfelelőjük van, s ezzel helyettesíthetjük az idegent; például: dialektus — nyelvjárás, bicikli — kerékpár, literatúra — irodalom stb. 4. csoport: az elkerülendő idegen szavak, vagyis amelyeknek van jó magyar megfelelőjük, és mindenkor helyettesíthetők ezekkel, pl. export — kivitel, import — behozatal, zsűri — bíráló bizottság, aktuális — időszerű, optimista — derűlátó és mások. Ne üldözzünk tehát minden idegen szót, de a jó magyar megfelelőnek rovására se használjuk őket! ANTAL ANNA i’erencz Eszter; EMLÉKEZÉS 1977. IV. 16. £7^ K.S iiüiy=vPä£
