Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-14 / 102. szám, csütörtök
Kinyveladás és irodalom Látogatás a nagykaposi könyvesboltban Ne csak a képernyőn át Kelet-Szlovákiában vagyunk. A terebesi járás egyik jelleg- zntes kisvárosában, Nagykapo- s;n. A várostól mintegy 6—8 kilométerre épült fel a kerület energetikai óriása, a Vaján i Hőerőmű. Ennek köszönheti Nagykapos, hogy az utóbbi tíz esztendőben elmaradott nagy községből a felismerhetetlensé- gig megfiatalodott, új, modern kisvárossá fejlődött, s megkétszereződött a lakossága. Miért mondom el mindezt, ha könyvkereskedelemről beszélek? Azért, hogy érzékeltessem azt a nagy kontrasztot, ami a tágas új utcák, a szép áruházak, új háztömbök és a könyvesbolt kopott, töpörödött kis épülete között van. Fájó ellentét ez, mielőbb meg kell szüntetni. A kirakat egyik szárnyában szlovák, a másikban magyar könyvek, szépen elrendezve. Bár elég szűkösen vannak, példás rend fogad bennünket. Ezt jóleső érzéssel állapítjuk meg. Balra szlovák könyvek, jobbra magyar könyvek sorakoznak a polcokon. Szemben hanglemezek, képek, zászlók. Szemre talán csak egyetlen „szépséghibát“ találunk mindjárt, amint belépünk. A pulton szinte alig van magyar könyv. A könyvesboltot ideiglenesen Balogh Éva vezeti. Hornyák Katalinnal dolgoznak itt. Mindketten fiatalok és mindketten klrályhelmeciek. Onnét utaznak be nap mint nap autóbusszal. A távolság 16 kilométer. (Reggel hatkor kelnek, este hathétkor kerülnek ismét haza.) De vegyük szemügyre belülről a boltot. — Mennyi könyvvel és más szellemi portékával dolgoznak? — kérdezzük Balogh Éva vezetőnőtől. — Darabszámot aligha tudnék mondani. Értékben köny- nyebben kifejezhető. ötszáz ezer korona értékű könyvünk és mintegy 650 000 korona értékű hanglemezünk, festményünk, térképünk, zászlónk stb. van. A továbbiakban megtudjuk, liogy a könyvesbolt az elmúlt évben könyvekből száz százalékra, hanglemezekből és festményekből pedig túlteljesítette eladási tervét. A hanglemez iránt itt is nagy az érdeklődés, ezért meglepő, hogy karácsonyra például egyáltalán nem kaptak hanglemezeket. Pedig jóval több is elfogyott volna. A hanglemez azon kívül jó propaganda a könyvnek is. Az első kéthavi tervteljesítés 125 százalékra ugrott, ebben — a vezetőnő közlése szerint — nagy szerepük volt a lemezeknek. („Sokan csak lemezért jönnek, de közben meglátnak valamilyen számukra érdekes könyvet és azt is megveszik.“) — Milyen a könyvállomány nyelvi megoszlása? — 50 százaléka szlovák, ugyanennyi magyar. — Véleménye szerint megfelel ez a nyelvi megoszlás a magyar nemzetiségű lakosság számarányának? — Nem tudom, pontosan nem ismerem a város lakosságának nemzetiségi megoszlását. A vajáni hőerőműben értesültünk róla, hogy a hőerőmű könyvigényeit is ez a könyvesbolt látja el. — Igen, a hőerőmű szak- és tankönyvtárát is mi látjuk el. Az ipari tanulóknak elég sok könyvre van szükségük. — Az ipari tanulók számára gondolom magyar és szlovák könyveket egyaránt vásárolnak. — Csak szlovák nyelvűeket szoktak vásárolni, mivel az iskolában ilyenre van szükségük. Egy lényeges kérdés: — Hogyan történik a könyvesbolt áruállományának a fel- töltése? — Két csatornán. A szlovák könyveket a Slovenská kniha eperjesi kerületi központjából kapjuk, a magyar könyveket és hanglemezeket az eperjesi igazgatóság közvetítésével a Magyar Könyvterjesztő Vállalattól rendeljük Budapestről, egy részletes katalógus alapján. — És ki dönt abban, milyen szerzők mely könyveit rendeli meg a bolt? — Mi. Mi készítjük a megrendelést. Amint megtudjuk, a legkeresettebb írók Berkesi András, Szilvási Lajos. Az ő könyveikből több is elkelne, ha volna. Persze nemcsak Szilvásit rendelnek, van más is. Megállapításunk szerint jó a magyar könyvek összetétele. Sok szép, értékes könyv megtalálható itt. Számos olyan mű is, mely Budapesten vagy a prágai Magyar Kultúránál már nincs meg. A csehszlovákiai magyar irodalom alkotásai sem hiányoznak a boltból. De úgy tapasztaltuk, a példányszámokon egy kicsit igazítani kellene. Nem egészen a könyvek értékének megfelelően történik a megrendelés. Ez persze már irodalmunk jó vagy kevésbé jó ismeretének a kérdése is. És általában vonatkoztatható a többi könyvesboltjainkra Is. Mint már számos alkalommal, most is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a könyveladók irodalmi műveltségétől és ízlésétől sokban függ, milyen könyvek kerülnek az olvasók kezébe. Tehát ízlésformáló szerepük és felelősségük feltételezné, hogy időnként egy-két napos irodalmi-művészeti tanfolyamon vegyenek részt. Sok más könyvesbolthoz hasonlóan a nagykaposiban sincs megoldva a könyvraktározás kérdése. Egyetlen helyiségben van minden. Kifejezetten Balogh Éva és kolléganője leleményességét dicséri, hogy spanyolfalak segítségével lényegében ízlésesen berendezett könyvesboltba léphet be a vásárló. KÖVESDI JÁNOS Ha kultúrához közel álló barátaimmal kerülök össze, gyakran szóba hozzuk a vidéki műkedvelő színjátszás hanyatlásának kérdését. S mondogatjuk félig tréfásan: Amikor mi fiatalok voltunk, másképpen volt ez is. Ez persze csak félig igaz, mert sok község volt akkor is, ahol szinte évekig egy színművet se tanultak be a fiatalok. Igaz ugyan az is, hogy ennek akkoriban objektív okai is voltak/f nem volt művelődési otthon, nem volt aki betanítson valamit, mert a tanítót anyagi és egyéb jellegű gondok kötötték le, meg nem is igen törődtek ilyesmivel, tisztelet a kivételnek. Leleszen például régen is volt 6—8 tanító, de ilyesmivel egy sem foglalkozott. Mégse múlott el év, hogy legalább egy színművet vagy esztrádműsort be ne tanultak volna. Igaz, Leleszen kultúrotthon is volt”. Épült kettő is azóta, de az egyikben krumplit csíráztat vagy valami ehhez hasonlót csinál a szövetkezet. a másikat pedig nem régen foglalta 'le irodahelyiségnek. Ám azon túl, hogy Leleszen megvoltak az objektív feltételek is a kulturáltabb szellemi élet megteremtéséhez — igényelte is a nép a kultúrát. így később a népműveket felválthatták a komolyabb színművek, drámák, mint Gorkij Anyája, vagy a Néma levente és mások. Persze ma a szórakozásunk megválasztásában sok a lehetőségünk, amit főleg a televíziónak köszönhetünk. Másfelől a két színházunk, a komáromi és a kassai együttes szinte állandó vendége vidéki kul- túrotthonaink színpadainak. A mai fiataloknak mégis azt tudom mondani, hogy ez önmagában már nem elég ahhoz, hogy teljesebb emberként ke- i'essük helyünket a világban. Ettől több kell. Célunk, hogy nagyobb műveltségünkkel, tá- gabb világszemléletünkkel, a problémák, a komoly feladatok burjánzásában létünket szép és hasznos szereppé tudjuk alakítani. Ehhez pedig az szükséges, hogy ne csak a képernyőn át, vagy a hivatásos színészektől halljuk és kapjuk a kultúrát, hanem váljunk mi is ennek személyes megteremtőjévé. S ez csak két dolgot kíván: Lelkes, tenni- vágyó szereplőket és szép számú, értő közönséget. Ahol pedig ez megvan, ott nincs is baj. Példázza ezt Lelesz és részben Abara is. Leleszen a CSEMADOK helyi szervezetének 34 ilyen lelkes tagja fogott újra össze a már sok évtizedes szép hagyományok folytatására. A 34 szereplő között voltak munkások, szövetkezeti dolgozók, tanítók, technikusok, hivatalnokok, nyugdíjasok. A majdnem háromórás esztrádműsorban felcsendültek népdalok, hallgatók, táncdalok, slágerek, operett-részletek, derülhetett a közönség a vidám jeleneteken. villámtréfákon, élvezhették a költészet gyöngyszemeit kiváló előadásokban, gyönyörködhettek a népi- és modern táncokban. Igazi pompás csokrát kapta a közönség gazdag kultúránknak. S ahogy Bajusz Barna tanítótól, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökétől megtudtam, az esztrádműsort közösen állították össze és tanulták be, ki mit tud alapon. Az előadást nagy érdeklődés előzte meg, több mint százan kintrekedtek a zsúfolásig megtelt kultúrott- honból, így az előadást közkívánatra rövidesen megismétlik, közben meglátogatják vele a környező falvakat is. Ugyanakkor azonban, amikor a lelesziek ezzel a színvonalas esztrádműsorral hallattak újra magukról, Abarán más műfajjal kísérleteztünk. Létrehoztunk egy irodalmi színpadot, amely az Ady cen- tennárium keretében egyórás műsorában költőóriásunk legszebb verseit szólaltatta meg, bár kisszámú közönség előtt — a szokásos 250 néző, illetve hallgatóság helyett mindössze 100-an ültek a nézőtéren — de annál nagyobb sikerrel. A közönség végig feszült figyelemmel, néma csöndben hallgatta végig a szavalatokat. Az előadás kezdetén még kértük őket, hogy az egyes elhangzott szavalatok után ne tapsoljanak, mert így csak zavarnák az előadás folyamatosságát. Mondanom sem kell, hogy a tíz szavaló más-más felfogásban adta elő a verseket, így a szavalatok sokszínűsége, lendülete magával ragadta a hallgatóságot. Irodai mi színpadi kísérletünk tehát sikeres volt. Számomra a leleszi és az abarai példa is a kultúrát, az irodalmat szerető, értékeit tovább adó új, tehetséges nem zedék feltörő erejét jelzi itt, a bodrogközi végeken is. Ezért is írok róluk büszke elégtétellel. Bodrogközi motívum (Könözsi István felvétele) TÖRÖK ELEMÉR Lapunkban kéthetenként nyelvi tippszelvényeket közöltünk a GYERMEKVILÁG rovatban. A 10 tippszelvény 10 témakörben foglalkozott helyesírási problémákkal az alapiskolák 6—9. osztályaiban tanuló diákok feltételezett helyesírási ismeretei alapján, hiszen a tippszelvé- nyek összeállításakor az 1975- ben kiadott „A MAGYAR HELYESÍRÁS SEGÉDKÖNYVE“ (Slovenské pedagogické nakladateľstvo) példáit, feladatait, szótárát használtuk. A tippszelvényeket a sportvilágban ismert tippszelvények (TOTO, SAZKA) mintájára szerkesztettük meg azzal a szándékkal, hogy a szociológiában alkalmazott mintavétel formájában információt kapjunk az alapiskolai tanulók helyesírási ismereteiről. Olvasóink körében közkedveltek voltak ezek a tippszelvények, hiszen egy-egy alkalommal 150—160 kitöltött tippszel- vényt kézbesített számunkra a posta. Az alapiskolásokon kívül nagyon sok ipari tanuló, közép- iskolás és felnőtt is beküldte tippjét, bizonyítva, hogy nemes szórakozásnak tekintik a tippe- lésnek ezt a formáját. Egyik gyermekolvasónk, a Nová Stráž-i (őrsújfalusi) nyolcadikos Pivoda László helyesen sejtve a tippszelvények „külde-. tését“, levélben sürgette: „Szíveskedjenek az értékeléskor azt is közölni, hány helyes tipp érkezett“ Pénzes István zemnéi fszímői) pedagógus külön levélben közölte, hogy Iskolájuk tanulói szívesen foglalkoznak a tippszelvények kitöltésével, Helyesírásról — játékosan A NYELVI TIPPSZELVÉNYEK ÉRTÉKELÉSE bár csak kevesen küldik be, és további témaköröket javasolt, így érvelve: „Hasznos szórakozást jelent számunkra az ilyen tippszelvények kitöltésével járó foglalatosság “ Mások, alapiskolások és pedagógusok egyaránt, arra voltak kíváncsiak, hogy milyen az eredménye a tippszelvény sorozatának. Kérésüknek szívesen teszünk eleget, hiszen már az összeállításkor, a mintavételi terv meghatározásakor az volt a célunk, hogy statisztikai értelemben vett, nagyságrend szerint rendezhető válaszokat, információkat gyűjtsünk az alapiskolások helyesírási ismereteiről. Kéthetenként gondosan, egyenként értékeltük a tippszelvényeket, kimutatásokat készítettünk, majd összegeztük az eredményt. Az alapiskolások közül 853 tanuló (419 fiú, 434 leány) tippszelvénye jelentette vizsgálatunk tárgyát. (A felnőttekét, az ipari tanulókét, a középiskolás diákokét mellőztük.) Megállapítottuk, hogy közülük 204 tanuló (95 fiú, 109 leány) helyesen kitöltött tippszelvényt küldött be. Érdekességként megemlíthető, hogy a 2—5. osztályok tanulói közül 174 tanuló (78 fiú, 96 leány) szintén benevezett, s a vállalkozók dicséretére szolgál, hogy közülük 14 tanuló (4 fiú, 10 lány) helyesen kitöltött tippszelvénnyel jelentkezett. Sajnos, a 6—9. osztályokban tanuló 679 tippelő közül csak 190 (91 fiú, 99 leány), vagyis csak 27,98 százalékuk küldött be helyesen kitöltött tippszelvényt. Ha arra gondolunk, hogy újságolvasó, újságszerető, nyelvi rejtvényeket kedvelő tanulók önkénte's vállalkozásának az eredményessége 27,98 százalékos, akkor nem lehetünk elégedettek. Hisszük, hogy szerény mintavételünk információja figyelmezteti az illetékeseket, a magyar szakos pedagógusokat: a tanulók helyesírási ismereteinek javítása érdekében tenni kell valamit. Talán segítségükre szolgál, ha mintavételünk információi közül néhányat konkrét formában ismertetünk. Első tippszel- vényiink a rövid és hosszú magánhangzók helyes írásmódjának problémakörében tíz kérdést tett fel. Az alapiskolásoktól 67 tippszelvényt kaptunk, 7 volt helyesen kitöltve. A tíz kérdés közül a legtöbben ezeknél tévesztettek: kun — kún (1), ad — ád (X), cím — cím (2). A ly használatának szabályát aránylag jól értik a tippelők, mert 127 szelvény közül 88 volt helyesen kitöltve. Legtöbben a következő példáknál tévesztettek: dölyf — döjf (1), selypít — sejpít (1). Bizonyos szóalakok helyes írásmódjának megítélésére sokan vállalkoztak: 1'63 tippelő. Eredményes azonban csak 6 volt. Nagyon sokan helytelenül választottak a következő szóalakok írásánál: elem — ellem sápad — sáppad. Negyedik tipp- szelvényünk a tárgyragnak és a múlt idő jelének felismerésével foglalkozott. Eredmény: 72 tippelő közül 48 helyesen kitöltött szelvényt küldött be. Legtöbben az Érsekújvár ott szó megítélésében tévedtek, mert nem ismerték fel, hogy ebben a szóban a -tt se nem tárgyrag, se nem a múlt idő jele. A toldalékok megítélésére (ötödik tippszelvényünk) csak 32 alapiskolás vállalkozott. Szerencsések voltak a helyesen tippelők, mert mind az öten könyvjutalmat kaptak, hiszen rajtuk kívül nem volt több helyesen tippelő. Akik tévesztettek, nem ismerték fel, hogy a szomorúan (1) és az ülő (1) szavak esetében a toldalék képző. A hatodik tippszelvény, mely a helységnevek írásával foglalkozott, hasonló eredményt hozott: 51 tippelő közül 5 volt sikeres. A Margitsziget és a Magas-Tátra földrajzi nevek írásának helyes módját nagyon sokan eltévesztették. Az idegen szavak írásával foglalkozott hetedik tippszelvényünk, s 93 tippelő közül 15 volt sikeres, mert a legtöbben nem ismerték fel, hogy a kolektív — kolleg- tív (X) egyaránt helytelen írásmód, és a ballon — balon (1) szavak közül melyik a helyesen írott. Nyolcadik tippszelvényünk a szavak elválasztásával foglalkozott. Eredmény: 95 tippelő közül 19 küldött be helyesen kitöltött szelvényt. Akik tévesztettek, helytelenül ítélték meg a következő példákat: makk-kai — mak-kal (2), Haydn — Hay dn (X.) A felszólító mód helyes írásának problémájával foglalkozott kilencedik tippszelvényünk, és 88 tippelő közül 6 volt sikeres. Problémát a lőj — lőjj (1) és a nézd — nézzed (X) szavak megítélése okozott. Utolsó, tizedik tippszelvényünk az egybeírás és különírás problémájával foglalkozott. Eredménye: 61 tippelő közül 5 küldött be helyesen kitöltött szelvényt. A legtöbben ezeket a példákat ítélték meg helytelenül: háztűz néző — háztűznéző / sötét kék — sötétkék /, ezerkorona — ezer korona. Egyébként az ismertetett információknak csak a nyelvi, helyesírási vonatkozásait közöltük. Az egyszerű, véletlen kiválasztás alapján megvalósított mintavétel adathalmazából csak néhány statisztikailag értékelhető számot használtunk fel szemléltetésül. Nyilvánvaló azonban, hogy nem szabad lebecsülni ennek a vizsgálatnak számadatait sem, mert Jelzik: sok még a tennivaló az anya- nyelv oktatása terén. HAJDÚ ANDRÄS ÚJ szú 1977. IV. 14.
