Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-09 / 98. szám, szombat

Gondterhelt diákévek Dolgozz, ha tanulni akarsz! • Az amerikai egyetemisták aggasztó helyzete Az amerikai egyetemisták helyzete cseppel sem irigylés- reméltó. Legtöbbjük — a diá­kok mintegy fele — csak úgy tudja egyetemi tanulmányait folytatni, hogy a tanulás mel­lett maguk keresik meg a tan­díjat. Nem ritkaság, hogy egy- egy diák hetente negyven órát is dolgozik. A főiskolások első­sorban a szolgáltatásokban dol­goznak, kávéházakban, áruhá­zakban, benzinpumpáknál vál­lalnak alkalmi munkát, egyszó­val mindenre használható „szol­gáknak" nevezhetők. A diákok foglalkoztatottsága az Egyesült Államokban olyannyira elter­jedt, hogy néhány egyetem ve­zetősége kénytelen volt a he­tente ledolgozható munkaórák megszabására. Ezt elsősorban azért tették, mert olykor a ta­nulás mellett végzett alkalmi munka miatt kevesebb idő ju­tott a vizsgákra és ez megmu­tatkozott a rossz tanulmányi eredményeken. De vajon ki ítélné el azt a diákot, aki a magas és egyre emelkedő egyetemi tanulmányi költségeket saját keresetéből fedezi? A diákok alkalmazása azon­ban paradox helyzetei teremt az országban: az Egyesült Ál­lamokban jelenleg 7 százalékos a munkanélküliség és ily módon munkaalkalmak „kínálkoznak“, a diákok számára. Kínálkoznak valóban, mert a munkaadónak előnyösebb, ha diákot alkal­maznak, mint felnőtt munkást. Ez elsősorban az amerikai tör­vényhozásból ered. Az előírá­sok szerint ugyanis a diák a felnőtt munkás bérének csupán ftO százalékát kaphatja meg. így már érthető, hogy miért „részesítik előnyljen“ a munka­adók a diákokat. Gyakran meg­történik az az eset, hogy a gyártulajdonos elbocsátja idő­sebb munkásait, és inkább diá­kokat foglalkoztat, akiknek ke­vesebb bér jár. Már említettük, hogy a diákok, akik mindenáron tanulni akarnak, bármilyen munka vállalására képesek. Ez azt jelenti, hogy általában a lege^észségtelenebb körülmé­nyek közölt dolgoznak és állan­dó bizonytalanságban élnek, félnek a holnaptól. Innen pedig már csak egy lépés választ ja el őket az alkoholtól és a kábító­szer éktől. Az utóbbi időben a kábít ószer élvezet rohamosan terjed a diákok körében. A helyzet annyira aggasztó, hogy a Fehér Ház intézkedé­sekre készül a jelenségek visz­szászórítása érdekében. Persze nem szociális reformokat fon­tolgat a Fehér Ház, pedig csak­is igy lehetne útját állni az em- lit'eti kedvezőtlen jelenségek el­hatalmasodásának. Az Egyesült Államokban jelenleg mintegy 20 millió lelki betegei tartanak számon, vagyis a lakosság 10 százaléka pszichológiái problé­mákkal küzd! A helyzet évről évre rosszabb. A lelki problé­mák a legkárosabb következmé­nyekkel éppen a főiskolások körében járnak. A meggyengült egészségi állapot, a lelki vál­ság és a k'iláíáslalanság érzete gyakran öngyilkossághoz vezet. Elszomorító statisztika, hogy a 15-től 24- évig terjedő korosz­tálynál a Halált az esetek 35 százalékában az öngyilkosság okozza. Az amerikai egyetemi ifjúság helyzete sötét árnyékot vet az Egyesült, Állomok társadalmi rendszerérő. Az USA hatalmas összegeket fordít a fegyverke­zésre, azonban ifjúsága számá­ra nem teszi lehetővé a gond­talan diákéveket. Felhőtlen diákélete csak a gazdag szü­lök gyerekeinek van. így törté­nik gyakorta olyan eset, hogy a valóban tehetséges fiatalok az egészségükkel fizetnek azért, hogy művelődnek és tanulnak. KÖZÖS A TRAGÉDIÁJUK: MUNKANÉLKÜLIEK DANIEL, CLAUOE ÉS A TÖBBIEK A francia televízió a közel­múltban Daniel, Claude, és a többiek címmel dokumentum filmet közvetített a munkanél­küliek helyzetéről. Az említett három francia polgár életén keresztül szemléltette a film rpndezője a munkanélküliek helyzetét és kilátásait a jövő* illetően. A film a következő bevezetővel kezdődött: Mindhár­man különböző életkorúak, foglalkozásúak, más-más az életszemléletük, de közös a tragédiájuk. Felesleges embe­rek. Munkanélküliek. Vajon hogyan élnek, hogyan gondol­kodnak ezek a szerencsétlen emberek? Párizs utcáin mindennapos jelenség, hogy a munkaközve­títő hivatalok elölt hallgatag és szomorú emberek hosszú so­rait látjuk. Ugyancsak megszo­kott jelenség, hogy ezek az emberek„ az újságolvasást az apróhirdetésekkel kezdik. A lapok nem hemzsegnek az ál lást hirdető közleményektől, ezért az állástalanoknak nincs idejük gondolkodni. Elsőnek érkezni a megadott címre azon­ban még korántsem elég. Gyak­ran hallunk olyan panaszokat, hogy csak hónapok múlva köz­ük az álláskeresővel, hogy al­kalmazzák e vagy sem. A leg­reménytelenebb az 50—60 éve­sek helyzete, akiket már ma­gas koruk miatt nem szívesen alkalmaznak. Dániel például hosszú ideig a kereskedelem­ben dolgozott könyvelőként. Nem panaszkodott senkinek, nagyjából elégedett volt sor sával. 1974 januárjában , azon­ban őt is elérte a „végzet“ — csökkentették az alkalmazottak számát és őt eibocsájtották. Kezdetben nem kedvetleneden el, mert volt némi megtakar!­ÍGÉRETEK ÉS A VALÓSÁG „Legfontosabb feladatomnak a munkanélküliség csökkentését tarlóm. Az embereknek joguk van a munkára. Éppen ezért gazdaságpolitikánk legfontosabb célja a munkaalkalmak biztosí­tása" — hangoztatta Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja tavaly ősszel a parlamenti vá­lasztások előtti kampányban. Mint ismeretes, Schmidt meg­tartotta kancellári tisztségét, de kijelentései azóta sem valósul­tak meg. Sőt, a mindennapos gyakor­lat éppen a kancellár szavai­nak ellenkezőjét bizonyítja. Pél­dául a nyugatnémet vasutak „takarékossági okokból“ a ta­valyi év folyamán 30 000 munka­helyet számoltak fel. A posta „racionalizációs“ intézkedések­re hivatkozva 50 000 munkását bocsátotta el. Az NSZK hat leg­nagyobb ipari komplexumában csak az elmúlt év folyamán 55 000 munkás vált munkanél­külivé. A munkanélküliek számát azonban nemcsak a tömeges el­bocsátások növelik. Közismert, hogy az NSZK-ban érvényben van egy olyan törvény, amely megtiltja a haladó gondolkodá­sú — mindenekelőtt kommunis­ta — egyének alkalmazását az állami intézményekben. Tehát az NSZK-ban — amíg az emlí-. tett törvényt meg nem szüntetik — nem élvez minden ember egy­forma jogokat a munkavállalást illetően. Leszögezzük: „Az NSZK-ban biztosí­tani kell a leg­alapvetőbb emberi jogot — a munká ra való jogot. Or­szágunkban 300 ezer fiatalkorú nem talál állást. Tizenhat évesen ki­kerülve az iskolá­ból itt állunk szak­ma és munka nél­kül“ — eddig az idézet a haladó nyugatnémet fia­talok csoportjának egy sajtóértekez­leten előterjesztett „Az emberi jogok biztosítása az NSZK-ban elneve­zésű nyilatkozatá­ból. Felvételünkön kölni fiatal mun­kanélküliek köve­telik a munkára való jog biztosítá­sát. (ČSTK — Zentralbild- felvétel) Kép szöveg nélkül, készülék kép nélkül. (Megjelent a Figaróban) tott pénze és abból éldegélt. „Állást hónapokig hiába keres­tem és lassan elfogyott meg­takarított pénzem is. Nincs­telen lettem és még a leghűsé­gesebbnek hitt barátaim is cser­ben hagytak" — mondotta Da­niel. Nein csoda, hogy ideg- összeroppanást kapott és két hónapot kórházban töltött. Ez idő elég volt arra, hogy rádöb­benjen; rá senkinek sincs szük­sége. De nem csak az „egyszerű könyvelők vesztik el egyik napról a másikra állásukat. Nem képeznek kivételt a rá­dió és televízió munkatársai sem. Claude, a világot járó ri­porter például mindig életvi­dám, magabiztos ember volt. A biztonság és a derű azonban egy napon elhagyta. Elbocsá­tották állásából vagy kétszáz­ötven kollégájával együtt. „Elviselhetetlen tétlenül ott­hon lenni, napokat, heteket sót hónapokat nem dolgozni. Feleségem, két fiam van... Szégyellem magam ... Gyakran kénytelen vagyok hazudni a fe­leségemnek, hogy már találtam állást, csakhogy megnyugtas­sam öt. Persze mindig csak párnapos alkalmi munkáról van szó. Csak kél sorsot ragadtunk ki u francia dokumentumfilm­ből, do e kél esel önmagáért beszélt... . Franciaországban jelenleg mintegy másfél millió munkanélküli él hasonló körül­mények között... irta és összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Valószínűleg, hogy... Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk a címhez hasonló fordulatokat, mondatszerkesztéseket: Valószínűleg, hogy sikerül. Nyilván, hogy igaza van. Kétségkívül, hogy nehéz a helyzet. Természetesen, hogy nem tudhatta. Ha csupán ösztönös nyelvérzékünkre támaszkodunk, akkor is meg tudjuk alkotni a fenti mondatok helyes meg­felelőjét. Nem is egy, hanem többféle jó változat lehetsé­ges. Megtarthatjuk az összetett mondatos (hogy kötőszós) szerkesztést: Valószínű, hogy sikerül. Nyilvánvaló hogy iga­za van. Kétségtelen, hogy nehéz a helyzet. Természetes, hogy nem tudhatta. \ Ha viszont ahhoz a megoldáshoz ragaszkodunk, hogy e szavak ne melléknévként, hanem módosító szóként, il­letve határozószóként szerepeljenek, akkor bele kell építe­nünk őket egy állítmánnyal rendelkező mondatba: Valószínűleg sikerül. Nyilván igaza van. Kétségkívül nehéz a helyzet. Természetesen nem tudhatta... De miért helytelenek a hibáztatott fordulatok? A Való­színűleg, hogy sikerül összetett mondatnak látszik, erre mutat a hogy kötőszó. Csakhogy a valószínűleg, nyilván, kétségkívül, természetesen módosítószók és határozószók nem lehetnek állítmányok, nem alkothatnak önmagukban főmondatot, nem függhet tőlük semmiféle mellékmondat. Figyeljük meg, hogy rá sem tudunk kérdezni a mellékmon­datra /Mi valószínűleg? Ilyen kérdés nincs), s ki sem tehetjük a főmondatban a mellékmondatra utaló rámutató szót (Az valószínűleg, hogy... ilyen mondat sincs). Ha a mellékmondatos szerkesztést meg akarjuk tartani, akkor ezeket a módosításokat és határozószókat melléknévvé kell alakítanunk. A melléknév ugyanis már lehet állítmány s függhet tőle — a jelen esetben alanyi — mellékmondat: Biztos (az), hogy sikerül. Jó (azf, hogy itt vagy. így és ezért helyes tehát a Valószínű, Nyilvánvaló, Kétségtelen, - hogy kezdetű mondat iíC Mi lehet az oka az új, hibás fordulatok létrejöttének? Egyrészt éppen a fenti két helyes szerkezet párhuzamos egymás mellett éléséből adódható keveredés. Másrészt azonban közrejátszhatott az is, hogy ezekben a határozó­szókból többnyire már módosító szókká lett szavakban már elhomályosultak a sző elemei. A valószínűleg alapszava él, de nem elven a leg toldalék, a nyilván jelentéstani- lag vált elemezhetetlenné, s a kétségkívül-ben is csak a tudatos elemzés ismeri fel a „kétség nélkül“ jelentést. Vi­lágosan tagolható szók ritkán s nyilván analogikus hatásra szoktak hasonló szerkezetekben jelentkezni. De nem mond­ják: Biztosan, hogy ,sikerül, Igazán, hogy elmegyek, a Biztosan sikerül, Igazán elmegyek helyett. összefoglalva tehát: a hibás szerkezetekben felsorolt sza­vakat olyan főmondat állítmányaként, melytől hogy kötő­szós mellékmondat függ, csakis melléknévi formájukban használhatjuk. Határozószói, módosítószól alakjukat a mon­datba kell beépítenünk. (Ezek csupán kérdésre adott válaszban állhatnak önállóan: Elmégy? Valószínűleg. De természetesen ezek mellé is odaértődik az előző kérdés állítmánya.) Mai nyelvérzékünk s jelenlegi ^nyelvhelyességi kódexünk szerint tartottuk hibásnak a szóban forgó példákat. De a nyelvtörlénésznek fe) kell figyelnie arra, hogy olyas­fajid változás van itt kezdődőben, amit nyelvünk történe­tében már tapasztalhattunk: módhatározó-ragos alakok egy idő után elvesztették határozói jellegüket, s mellék­névvé váltak. A talan, leien fosztóképzőről, illetve a vele képzelt szavakról van szó. E képző végén az -n eredetileg módhatározó rag volt. A nyelvjárási mesztélláb vagy a „sótlan“ jelentésű ugyancsak nyelvjárási sajtul még az n nélküli alakokat őrzik. Azt pedig, hogy az -n valóban határozórag volt, mindannyian érezhetjük például a hirte­len határozószóban: Hirtelen megfájdult a fejem. S ugyan­ez a szavunk alkalmas arra is, hogy a szőfajváltást előse­gítő kettős szerepet is illusztrálhassuk. A Hirtelen szél tá­madt mondatban a hirtelen határozó (hogyan támadt?) vagy melléknév (milyen szél?) egyaránt lehet. Ma sem hangzanak idegenül fülünknek az ilyenféle mondatok, me­lyekben a fosztóképző az eredeti határozói funkcióban sze­repel: Örömtelen telnek napjai, Váratlan jött vendég, Hasz­talan próbálkozik, Akaratlan is megelőzte. Mégis általá­nosabb az ul, ül módhatároző raggal megtoldott forma: örömtelenül, váratlanul stb. így ma már teljes joggal mond­hatjuk, hogy a talan, -leien fosztóképzővel mellékneveket hozunk létre, a határozóból melléknévvé való átértékelődés végbement. E. ABAFFY ERZSÉBET KULTURÁLIS HÍREK % Ines Cagnati fiatal író­nőnek ítélték „Genie la folle“ című új regényéért a „Prix des Deux Magols“ 3000 frankkal járó kitüntetést, amelyet min­den évben a híres párizsi iro­dalmi kávéházban osztanak ki. # Neves angol művészek — köztük Yehudi Menuhin — „A művészetek veszélyéljen“ jel­szóval kampányt indítottak és követelik, hogy a kormány vonja vissza a kulturális költ­ségvetés csökkentésére irányu­ló tervét. # A Mona Lisa 1974. évi tokiói kiállításának viszonzá­sául az idén Párizsban a Petit Palais-ban bemutatják Japán legértékesebb műkincseinek egyikét, Ganfin, a VIII. század­ban élt buddhista hittérítő fá­ból faragott szobrát, amelyet eddig sohasem vittek ki Japán­ból. 0 Moszkvában nemzetközi. könyvkiállítást rendeznek szeptember 6. és 14. között. A kiállítás mottója: „A könyv a béke és a haladás szolgálatá­ban.“ 0 A budapesti Petőfi Irodal­mi Múzeumban készülő nemzet közi vándorkiállítás a Szovjet­unióban, az NDK ban valamint más szocialista és nem szocia­lista országban is bemutatja Ady Endre költészetét. % Szarajevóban tárlat nyílt A bosznia-hercegovinai művé­szet 450 éves címmel. A kiállí­táson 328 szobor, festmény, grafika és rajz fejlődésében mutatja be Bosznia-Hercegovi- na képzőművészetét az elmúlt 450 év alatt. # Az idei Georg Trakl-díjat Friederika Mayröcker bécsi író­nőnek és a Német Demokrati­kus Köztársaságban élő Reiner Kunze írónak ítélték. # Krzystof Penderecki, a neves lengyel zeneszerző hege­dűversenyt komponált Isaac Stern számára. % Lipcsében, az Operával szemben megkezdték az új Gewandhaus építését. Az új hangversenytermet 1981-ben, a Gewandhaus zenekar alapításá­nak kétszázadik évfordulóján adják át. ÚJ szó 1977. IV. 9. 4

Next

/
Thumbnails
Contents