Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-08 / 97. szám, péntek

iftPR'tfctS A ÍVTUNK A VEDEL EM HÓNAPJA Biztonságoson dolgozni boldogon élni A munkavédelem problémájú valamennyiünket érint. Jelentő­ségét társadalmunk is értékeli, amit az is tanúsít, hogy az egészség- és munkavédelmi ren­deleteket jogszabályok határoz­zák meg, s a termelés szerve­zésében és irányításában fi­gyelembe veszik a munkavéde­lem követelményeit is. A gazdasági vezetők köteles­sége, hogy biztosítsák az egész­ségre nem ártalmas, biztonsá­gos munkát. Nagy felelősség hárul azonban magukra a dol­gozókra is, nemcsak önmaguk­kal, hanem munkatársaikkal szemben is. Ezt fejezik ki az új szocialista termelési viszo­nyok, az elvtársi együttműkö­dés és a kölcsönös segítség- nyújtás elvei. Annak ellenére, hogy a munka- és egészségvé­delemről való sokoldalú gon­doskodás következtében állan­dóan csökken a munkabalesetek és a foglalkozási ártalmak szá­ma, s az erre vonatkozó muta­tókat illetően a világ legkeve­sebb munkabalesetet kimutató országai közé tartozunk, még mindig sok problémát kell meg­oldanunk dolgozóink testi épsé­ge, a munkavédelem érdekében. Ezt a célt szolgálja az is, hogy április már hagyományo­san a munkavédelem hónapja, amikor is nyilvánosan ellen­őrizzük a munkavédelmi szabá­lyok megtartását. A Szakszer­vezetek Központi Tanácsa a Munka- és Szociálisügyi Minisz­tériummal együtt megszabta, hogy az idei ellenőrzések során u figyelmet elsősorban a veszé­lyes munkahelyekre és az olta­ni munkafeltételek javítására, a balesetek megelőzésére, a nők túlórázására, éjszakai munká­jára és szombati műszakjaira, a nők és a fiatalok által emelt terhek súlyhatárának megtar­tására, a munkahelyeken nyúj­tott védőitalokra vonatkozó rendeleiek megtartására, az üzemegészségügyre, illetve a személyes munkavédelmi eszkö­zökre fordítják. A Szlovákiai Munkavédelmi Hivatal az elmúlt években meg­valósított ellenőrzések során sok tapasztalatot szerzett ezen a területen. Ezek azt tanúsít­ják, hogy a nyilvános ellenőr- eések egyre eredményesebbek és hasznosabbak. Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy egyes fe­lelős dolgozók nem viszonyul­nak megfelelően a megállapí­tott fogyatékosságok kiküszöbö­léséhez, és elvétve az is előfor­dul, hogy csak formálisan, fe­lületesen szervezik meg az el­lenőrzéseket. A legtöbb ellen­őrző bizottság munkájának az a legnagyobb hibája, hogy nem terjeszti ki figyelmét a munka- védelem valamennyi területére. Bár a Szakszervezetek Központi Tanácsa meghatározta, hogy az idei ellenőrzés elsősorban mire irányuljon, az ellenőrző bizott­ságoknak a többi területre is ki kell terjeszteniük figyelmü­ket. A mezőgazdaság területén végzett nyilvános ellenőrzések során szerzett tapasztalatok alapján, azt javasolhatjuk, hogy szenteljenek fokozott figyelmet a bizottságok összetételének, a dolgozók munkavédelmi tanfo­lyamainak, nevelésének és szakképzettségének, az egyes gépek és berendezések karban­tartási, javítási és ellenőrzési terve kidolgozásának, a munka- védelmi eszközök alkalmazásá­nak és karbantartásának, a rendszeres orvosi ellenőrzések­nek, a szociális berendezések kapacitásának, ellátottságának és tisztaságának, valamint a javítóműhelyeknek. Különösen fontos az ellenőr­zés az iparban, mivel ezen a te­rületen van a legtöbb olyan ve­szélyes munkahely, ahol nőket is, fiatalokat is alkalmaznak. Ezért az ellenőrző bizottságok­nak figyelmüket ezekre a mun­kahelyekre kellene összponto­sítaniuk. Továbbá figyelmet kell szentelni a berendezések rend­szeres, tervszerű karbantartásá­nak és ellenőrzésének, a tűzvé­delemnek és az üzemzavarok megelőzésének, a munkavédelmi alakulatok tevékenységének, a munkabalesetek és a foglalko­zási ártalmak csökkentésére hozott intézkedések hatékony­ságának, illetve annak, hogy az üzemek munkavédelmi szabá­lyai összhangban álljanak az alkalmazott technika és techno­lógia színvonalával. Az építőiparban az ellenőrző bizottságoknak a kitűzött fel­adatokon kívül elsősorban az építkezések ideiglenes villany- vezetékeit, a gépek és berende­zések műszaki állapotát, a kar­bantartások és ellenőrzések színvonalát, a hegesztők és a gépkezelők szakképzettségéi, a munkabalesetek nyilvántartását kell ellenőrizniük. Valamennyi ágazatban érté­kelni kell a tavalyi ellenőrzé­sek eredményeit, s a megálla­pított fogyatékosságok kiküszö­bölésére hozott intézkedések megvalósítását. Tudatosítani kell, hogy a legjobban megszer­vezett munkavédelmi ellenőrzés is elveszti jelentőségét, ha nem valósítják meg következe­tesen az ellenőrzés eredményei alapján foganatosított intézke­déseket. Az ellenőrzés alapján névre szóló, határidőhöz kötött feladatokat kell kiszabni, annak érdekében, hogy mielőbb elhá­rítsák a megállapított hibákat. A feladatok teljesítését rendsze­resen értékelni kell. Nagyon fontos a bizottságok helyes összetétele, a gazdasági veze­tők, a szakemberek, a munka- védelmi előadók és az orvosok részvétele ebben a munkában. A nagyobb üzemekben és válla­latokban, ahol igényes, bonyo­lult technológiát és gépeket al­kalmaznak, több kisebb csopor­tot kell szervezni, amelyekben helyet kapnak az egyes terme­lési részlegek szakemberei is. Nem elegendő, ha a munka- védelmi hónap keretében csak a nyilvános ellenőrzéseket való­sítjuk meg. A hónap küldetése a munkavédelmi szabályok is­meretének elmélyítése, a dolgo­zók nevelése. Az elmúlt évek­ben több vállalatban nem va­lósítottak meg jelentősebb ak­ciót áprilisban. Nagyon jól be­váltak az üzemi hangosbeszélőn közvetített előadások, faliújsá­gok, a munkavédelmi tanfolya­mok és különösen a legjobb üzem, részleg, építkezés, eset­leg műhely címért indított ver­seny. A munkavédelem terén az,év legfontosabb közös akciója az áprilisi nyilvános ellenőrzés, amelynek jelentősége évről évre növekszik, és formája is egyre változik. Valamennyiünknek azonban arra kell törekednünk, hogy a munkavédelmi szabályok megtartása, a fogyatékosságok kiküszöbölése, a munkafeltéte­lek javítása elválaszthatatlanul összekapcsolódjon a feladatok teljesítésével és ne csak egy hónapban, hanem az egész év­ben. Az említett kérdések meg­oldása eredményeképpen csök­ken a balesetek, a munkahe­lyi ártalmak száma, emelked­nek a teljesítmények, javulnak a munka- és életfeltételek, s mindez egész társadalmunk ér­dekét szolgálja. ALEXANDER KOVÁC a Szlovákiai Munkavédelmi Hivatal igazgatója KOMMENTÁLJUK KÖVETKEZETESEN A RENDBONTÓK ELLEN Szocialista társadalmunk, elsősorban a bűnüldöző szer­vek következetes harcot folytatnak a bűnözés ellen, és enr k következtében 1972-ben sikerült megakadályozni a bűncselekmények számának növekedését. 1972-től arány­számuk nem változott, s ez pozitív eredményként köny­velhető el. Ez a megállapítás sajnos nem vonatkozik a polgári együttélést sértő bűncselekményekre. Elsősorban a rend­bontásra, élősködésre és a gépjárművek jogtalan hasz­nálatára gondolunk, mivel az ilyenfajta bűncselekmények képezik számbelileg a legnagyobb csoportot. Ezért az SZSZK bíróságai megkülönböztetett figyelmet szentelnek a törvényes rendeletek megtartásának, valamint a polgári együttélést sértő cselekedetekre vonatkozó megtorlások valamennyi formája alkalmazásának. A közelmúltban a Szlovák Nemzeti Tanács Alkotmány- jogi Ri/otlsága is foglalkozott az ilyenfajta bűntettekkel és kihágásokkal. Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elem­zése alapján a képviselők megállapították, hogy 1976-ban a polgári együttélést megbontó bűncselekmények 57 szá­zalékát rendbontások, élősködés és a gépjárművek jog­talan használata képezte. Fokozatosan növekedett a rend­bontásért jogérvényesen elítéltek száma. 1971-ben 654, 1976-ban pedig már 3370 tettest ítéltek el rendbontásért. 1971—1976-ban a különböző kihágásokért elítéltek számá­nak 11 százaléka élősködés miatt került a bíróságok elé. A rendbontások közül túlsúlyban voltak az olyan esetek, amikor a különböző vendéglátőipari létesítményekben, ahol szeszes italokat is mérnek, megtámadták a vendégeket, illetve a személyzetet. Az alkoholfogyasztás nagyban be­folyásolta az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőit. Élősködés miatt elsősorban azokat vonták felelősségre, akik nein dolgoztak és legközelebbi hozzátartozóikkal, szüleikkel, nagyszüleikkel, illetve testvéreikkel tartatták el magukat. Az ilyen bűncselekmények elkövetői között sok olyan visszaeső bűnöző szerepelt, akiket a múltban lopásért, rendbontásért, vagy a gyermektartás elhanyago­lásáért ítéltek el. így 1976-ban az ilyen bűncselekmények elkövetőinek 50 százaléka volt visszaeső bűnöző. A gépjármüvek jogtalan használatával kapcsolatban két­fajta bűncselekményről van szó. Legtöbbször a hivatásos gépkocsivezetők feketefuvarra, pl. építőanyagok és más anyagok szállítására használták a szolgálati kocsikat, és a fuvarért pénzt fogadtak el. A második csoportba tartozó esetek száma kisebb. A tettesek ideiglenesen jogtalanul használták a személygépkocsikat, illetve motorkerékpáro­kat, legtöbbjük munkaviszonyban állt és büntetlen elő­életű volt. A tettesek mintegy 10 százaléka fiatalkorú, de többségük sem lépte még túl a 30 éves korhatárt. Megállapítható, hogy a bíróságok helyesen, a társadalmi szükségleteknek megfelelően vonták felelősségre az emlí­tett bűncselekmények elkövetőit. Nagy figyelmet fordíta­lak a kihágások elkövetésének körülményeire, ezeket fi­gyelembe veszik az ítéleteknél is. A polgári együttélésért sértő bűncselekmények elleni harc keretében fokozott figyelmet kell szentelni az alko­holizmus kérdésének, mivel a tettesek nagy része ittas állapotban sértette meg a törvényt. PETER BEZÄK ORVOSI TANÁCSADÓ * ... ____ A magas vérnyomás A magas vérnyomás, vagyis a hipertónia olyan kóros álla­pot, amelyben a nagyvérkörben uralkodó verőeres nyomás ér­tékei nagyobbak, mint ameny- nyi az illető egyén korának megfelel. A magas vérnyomás mint ön­álló betegség is előfordulhat, ezt nevezzük esszenciális hi­pertóniának. Előfordulhat vi­szont olyan eset is, amikor a kórosan magas vérnyomás kü­lönböző betegségek, pl. heveny vagy idült vesegyulladás, a bel­ső elválasztású mirigyek kóros működése, verőérszűkület, fej­sérülés vagy agyrázkódás kísé­rő tüneteként lép fel. Ez a má­sodlagos eset a szimptomati­kus vagyis tüneti hipertónia. A hipertónia tünete a kórosan magas vérnyomás, amelynek oka a szabályozó rendszer za­varában keresendő. A vérke­ringés olyanná válik, mint a hirtelen stresszállapot (pl. fel­indulás, félelem vagy feszült­ség) esetén, amikor a vesében és a belső szervekben általában az érhálózat összeszűkül és emiatt a vér az izmokba tódul. Az állandósult magas vérnyo­más okát ez ideig még határo­zottan nem ismerjük, azonban feltételezhető, hogy ebben je­Teljes ütemben folyik a cu­korrépa vetése a trebisovi (terebesi) járásban, amely a kelet-szlovákiai kerület legtöbb cukorrépát termesztő vidékei közé tartozik. A Zemplínske Hradľste-i szék­helyű Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz tagjai több mint 120 hektárnyi területen vetnek cukorrépát. Felvéte­lünkön: Ladislav Peti belölti a vetőmagot a vetőgépbe. (A Haščák — CSTKfelv.) lentős szerepe van a központi szabályozó rendszernek. Bármi legyen is a kiváltó ok, vagyis akár önálló betegség, akár más betegségek kísérő tünete, foko­zatosan elválasztásokat hoz létre a szívben és az érrend­szerben. A fokozott munkavég­zés következtében a szív kitá­gul, működésbeli alkalmazko­dóképessége csökken, az erek­ben különféle elfajulásos vál­tozások keletkeznek, és ezáltal meggyorsul az érelmeszesedés kialakulási folyamata. A magas vérnyomásban szen­vedők többsége fáradékonyság­ról, ingerültségről, álmatlan­ságról, feszültségről, szédülés­ről, vértődulásról, valamint szellemi munka és olvasás ese­tén a figyelem összpontosításá­ban jelentkező nehézségekről panaszkodik. Ezek azonban nincsenek arányban a vérnyo­más nagyságával, hanem in­kább a szellemi feszültséggel és a túlterheltséggel, amelyek az emelkedett hipertóniát elő­idézik."* A második fokozat tü­netei az előzőekhez hasonlóak, ezenkívül már elváltozások észlelhetők uz érrendszerben is, amelyek szemfenékvizsgá- latial mutathatók ki, és a bal szívkamra túlfejlődését mutat­ják. A betegség harmadik fo­kozatának tünetei megegyez­nek a második fokozatéival, ezek azonban jóval szembetű­nőbbek és kezdetben csak mun­kavégzéskor, később pedig már nyugalmi helyzetben, különö­sen az éjszakai órákban nehéz légzéssel járnak. A harmadik fokozattal járó előrehaladott érelmeszesedés következtében az agy tevékenységében zava­rok lépnek fel, amelyek ki- sebb-nagyobb mértékben a lá­tásban, a beszédben, a mozgás­ban és az emlékezésben mutat­koznak meg. Másodlagosan azonban a vese és a többi bel­ső szerv is károsodhat. Arány­talanul nagy szellemi megeről­tetés esetén jelentős mértékben emelkedhet a vérnyomás, és ez kínzó fejfájással, hányingerrel, görccsel, sőt eszméletvesztéssel is járhat. Ilyen stádiumban a betegnek igen gondos kórházi gyógykezelésre van szüksége. A hipertónia fokozatának megállapításával kapcsolatban a szív, a szemfenék, az ideg- rendszer és a vese állapotának kivizsgálására is okvetlenül szükség van. Az ezek során szerzett adatok alapján a szak­orvos gyakran olyan betegség­re is rájön, amelyről eddig a páciensnek tudomása sem volt. Ebből is láthatjuk, mennyire fontos a belgyógyászati kivizs­gálás. A gyógykezelés módját a szakorvos állapítja meg, azonban a gyógykezelésben a páciensnek is aktívan részt kell vennie és az orvos utasításait pontosan meg kell tartania. A betegség gyógyításának az alapja a helyes életrend és a kedvező életkörnyezet. Ameny- nyiben egyéb szervek hiányos működését nem állapították meg, helyénvaló a sport vagy a mozgás: legmegfelelőbb a friss levegőn való napi 1—2 órás séta, amellyel egyidejűleg a szívet nagyon megterhelő el­hízás ellen is küzdünk. A diéta legyen mértékletes, jó a heti egy gyümölcs- vagy zöldség­nap. Amennyiben nincs szív­elégtelenség, a diétának nem kell sótlannak lennie, azonban a túlsózástól óvakodni kell. Az első és második csoport­ba tartozó betegek dolgozhat­nak, feltéve, hogy munkájuk nem jár állandó feszültséggel, és környezetükben nem gya­koriak a konfliktusok. Ha a munkahelyen kedvezőtlen vi­szonyok uralkodnak, célszerű, ha a beteg állást változtat. Nem előnyös az éjszakai mű­szak, a megerőltető fizikai munka, viszont a mérsékelt testmozgás hasznos. A beteg mindig kérje ki az orvos taná­csát életrendjével és munkavi­szonyával kapcsolatban. Dr. REDHAMMER RALF CSc 1977 IV. 8. 4

Next

/
Thumbnails
Contents