Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-06 / 95. szám, szerda
Jozef Lenárt elvtárs beszéde 1977. IV. 6. (Folytatás az 1. oldalról) Ipar és az energetika jelentőségét, és feltételezik, hogy hazai szükségleteinket és a kivitel szükségleteit minőségileg jobb szinten elégítjük ki. Ez lehetővé teszi, hogy hatékonyan bekapcsolódjunk a nemzetközi munkamegoszlásba, elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Szlovákiában a gazdaság gyorsabb ütemben fejlődik, mint országos viszonylatban, és ennek alapján folytatódik a szlovákiai és a csehországi gazdasági színvonal kiegyenlítődésének folyamata. A kitűzött célok és feladatok megvalósítása megteremti a feltételeket a párt gazdasági és szociálpolitikája alapvető céljának megvalósításához: a lakosság növekvő szükségletei kielégítéséhez, lét- és szociális biztonságának további megszilárdításához, a szocialista életmód elmélyítéséhez. Az ipar és az építőipar is a terv által előirányzott ütemben fejlődik. Pozitív tény, hogy sikerül megvalósítani a termelés struktúrális átépítését. Sikerült elérnünk, hogy nagyobb figyelem irányul az ipar és részben az építőipar kiemelt feladatainak teljesítésére. Sikeresen valósítjuk meg a nagy termék- vezetékek építésének programját. A mezőgazdasági dolgozók a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére megtermelték a tervezett mennyiségű gabonát, és teljesítették az állati termékek felvásárlási tervét is. A gazdasági célok megvalósítása lehetővé teszi, hogy tovább emeljük a lakosság élet- színvonalát. Növekedtek a pénzbevételek és a kiskereskedelmi forgalom, miközben a legfontosabb árufajták kiskereskedelmi ára nem változott. A tervezettnél több lakást építettünk. Az új óvodákban 8,5 százalékkal több gyereket helyeztünk el, mint egy évvel ezelőtt, de ennek ellenére nem teljesítettük a komplex lakásépítés feladatait. Általában kedvező, ösztönző eredményeket értünk el, amelyekhez nagymértékben hozzájárultak a szakszervezetek is. Lenárt elvtárs köszöntötte azokat a munkakollektívákat, amelyek az elmúlt évben kiváló eredményeket értek el a szocialista munkaversenyben, így többek között a Považská Byst- rica-i Gépgyárat, a tlmači Szlovák Energetikai Gépgyárat, a humennéi Chemlont, a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyárat, a Slovenská Lupča-i Bioti- kát és másokat, amelyek megkapják a vörös vándorzászlót. A GAZDASÁGOSSÁG ALAPVETŐ KÖVETELMÉNY Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra, hogy a társadalom érdekeinek, a dolgozók mindennapi szükségleteinek kielégítésében még jobb eredményeket érthettünk volna el — mondotta Lenárt elvtárs —, ha minden vállalat, minden szervezet, minden munkakollektíva jól és becsülettel teljesítette volna terv- feladatait. Ennek következményei kedvezőtlenül befolyásolták az exportfeladatok teljesítését, a hazai piac áruellátását és az építkezési beruházások kivitelezését. Nem értük el a kitűzött célokat, a termelés gazdaságosságának növelésében, sőt vannak olyan ágazatok, amelyek az előző évinél magasabb költségekkel dolgoztak. Bizonyára találnánk objektív okokat magyarázatképpen. Ez azonban nem lehet megoldás. Ezek a fogyatékosságok arra ösztönöznek bennünket, hogy következetesebben érvényesítsük a XV. pártkongresz- szusnak a hatékonyság növelésére és a minőség javítására vonatkozó irányvonalát. Ma alapvető követelmény és egyúttal a fejlett szocialista társadalom továbbfejlesztésének feltétele is a gazdaságosság fokozása, a hatékonyság növelése, a minőség javítása a termelésben, az irányításban, a tudományban és az ideológiai nevelő tevékenységben. A szak- szervezeteknek is éppen ebben az irányban kell munkálkodniuk. Tudjuk, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom programjának és mindennapi sokoldalú tevékenységének fő célja az emberről való gondoskodás, az emberek anyagi és szellemi szükségleteinek egyre jobb kielégítése, az emberek közti elvtársi kapcsolatok fejlesztése. Ez a szocialista társadalom alapvető törvénye és vezető erejének, a kommunista pártnak legsajátosabb célja is. Ezt a célt tűzte elénk a párt XV. kongresszusa is a fejlett szocialista társadalom további építésének programjában is. Felmerülhet a kérdés: vajon ml az új ebben a kongresszusi irányvonalban, hiszen politikánk célja az elmúlt ötéves tervidőszakokban is az volt, hogy a termelőerők fejlesztése alapján jobban kielégítsük az emberek anyagi és szellemi szükségleteit. Az új az, hogy megváltoztak munkánk feltételei, nagyobbak az igények és újak a kritériumok. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szak- szervezetek helyesen értelmezzék ezeket a kérdéseket, hatékonyabb nevelőmunkát fejtsenek ki. Magukévá tegyék a követelményeket és ezek szellemében cselekedjenek. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek a dolgozók legnagyobb tömegszervezete, jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az összes dolgozó helyes következtetéseket vonjon le az új követelményekből. Ez azt jelenti, hogy meg kell érteniük, hogy a nagyobb igények elsősorban abból következnek, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük. Ezt a társadalmat az jellemzi, hogy állandóan növekednek az emberek anyagi és szellemi szükségletei, a társadalom szükségletei, és nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Gyorsabban változnak és keletkeznek az új szükségletek. Az emberek tehát — és ez természetes — teljesebb, sokoldalúbb életet akarnak élni, s ehhez meg is kel] teremtenünk a feltételeket. Ezeket az igényesebb célokat új és részben bonyolultabb feltételek között valósítjuk meg. Látnunk kell, hogy országunk, amelynek nincsen megfelelő nyersanyagbázisa, de fejlett feldolgozóipara van, egyre nehezebb feltételek között exportálja a nyersanyagokat, és az eddiginél több ipari terméket kell külföldre szállítania. Ugyanakkor kiéleződött a konkurrencia a világpiacon, ami nagyobb követelményeket támaszt termékeink minőségi színvonalával szemben. Tudatosítani kell azt is, hogy a termelés fejlődését ugyanúgy, mint az oktatásügy, az egészségügy és a szolgáltatások fejlesztésében kitűzött céljaink elérését sok szempontból egy égető probléma — a munkaerő- hiány is feltételezi. Ezért válik szükségszerűvé az intenzifiká- ciós tényezők érvényesítése. Tudatosítanunk kell, hogy az iparosítás döntő feladatait már teljesítettük, s a termelést most már nemcsak az új beruházások és a dolgozók számának növelésével kell növelnünk, hanem egyre inkább a termelési kapacitások racionálisabb kihasználásával, a tudomány és technika vívmányainak érvényesítésével, és a munkaidő jó kihasználásával. KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ MUNKÁT KELL VÉGEZNÜNK Lenárt elvtárs leszögezte, hogy az ilyen igényes feltételek között is megvan minden lehetőségünk ahhoz, hogy biztosítsuk társadalmunk további fejlődését, az életszínvonal további emelését. Ehhez a feltételeket a szocialista rendszer előnyei, valamint az a tény teremti meg, hogy a fejlett szocializmus építésének korszakában nem növekednek az igények és a követelmények, hanem megsokszorozódik a kollektívák ereje a társadalom lehetőségei, a források kialakításában. Természetesen az a legfontosabb, hogy minden egyes kollektíva felismerje a lehetőségeket, és ami a döntő, hogy ezeket ki is használja. Értékelte, hogy a munkások, a műszaki szakemberek, a tudósok, a szövetkezeti földművesek egyre inkább tudatosítják a minőség javításának szükségességét. Erről tanúskodnak a kezdeményezés haladó formái, így például a „Kezeskedem a munkámért“, a „Nem folytatom a rossz munkát“ mozgalom, a szaratovi és a Ívovi rendszer alkalmazása. Ezen a téren egyes vállalatok jó eredményeket érnek el, így például a bratislavai Tesla, a púchovi Május 1 Gumigyár, a topoľčanyi Mier vagy a košicei Kelet-szlovákiai Vasmű, amelyek a Mladá Bo- leslav-i Autógyárral közös szocialista felajánlást tettek. Mindez azonban a szerény kezdetet jelenti, még nem értelmezik mindenütt helyesen a hatékonyság fokozásának és a minőség javításának szükségességét. Vannak olyan irányító dolgozók, akik nem tudatosítják, hogy emiatt időt vesztünk és a gazdaságban az idő döntő tényező. Ezért a szakszervezeteknek is aktívabban kell tevékenykedniük ezen a téren, hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a vállalatokban, építkezéseken, tervezőirodákban, a kereskedelemben, a minisztériumokban, irodákban és szolgáltatásokban következetesebben érvényesítsék a kiváló minőség és a hatékonyság irányvonalát. Ezen a téren sokat tehetnek a szakszervezetek, a tapasztalt szakszervezeti funkcionáriusok — mondotta. Természetesen a minőség javításáért, a jobb eredmények eléréséért folytatott küzdelemben felelősségteljes küldetésük van az irányító szerveknek is. Ezért a vezetőktől minden szinten meg kell követelnünk, hogy megteremtsék a feltételeket a jó minőség eléréséhez. Elképzelhetetlen természetesen, hogy ez a küzdelem sikerhez vezethet a dolgozók széles rétegeinek aktív részvétele nélkül. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs rámutatott arra, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a szovjet szakszervezetek kongresszusa és személy szerint Brezsnyev elvtárs a munkakezdeményezésnek és a szocialista rendszernek. ELSŐRENDŰ FELADAT A DOLGOZÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A felajánlások sok esetben általánosak, nem függnek össze a tervvel és nem egyszer nagyon szűkén értelmezik a versenyzést. Ez abban nyilvánul meg, hogy az eredmény nincs összhangban a kezdeményezés fejlődésével. Olyan felajánlásokra és olyan versenyre van szükségünk, amely a konkrét termékek minőségének javítására irányul és megköveteli a végtermékeket gyártó vállalatok és a szállítók közös igyekezetét. Az ilyen közös szocialista felajánlások különösen az építkezési beruházásokban kívánatosak. Mindent meg kell tennünk azért, hogy üzemeinkben, építkezéseinken és a többi munkahelyen a lobb minőségért és a nagyobb hatékonyságért folyó küzdelemben még jobban megnyilvánuljon a szocialista verseny rendkívüli ereje. A szocialista versenyben azt a célt kell kitűznünk, hogy olyan kiváló eredményeket érjünk el, amilyeneket a hazai, a szovjet és a többi szocialista országok legkiválóbb üzemei mutatnak fel, amilyeneket a fejlett tőkésvállalatok érnek el. Ennek figyelembevételével kell értékelnünk saját munkatermelékenységünket, termékeink minőségét. Az összehasonlításnak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy mindenütt megteremtsük a feltételeket a jó minőség elérésére. Lenárt elvtárs a továbbiakban a párt szociális politikájával foglalkozott, hangsúlyozta, hogy a mindennapi gyakorlatban egyre jobban meggyőződünk arról, milyen fontos tényező a gazdasági feladatok teljesítésében a munka, a szociális és az általános életfeltételek. Ezért a szakszervezetek egyik elsőrendű feladata a dolgozókról való gondoskodás. A kongresszuson kitűzött szociális program teljesítését a népgazdasági terv feladatainak teljesítése feltételezi. Ma különösen érvényes az egyszerű igazság: ha jobban akarunk élni, jobban is kell dolgoznunk. Szociálpolitikánk keretében nagyon sokat tehetnek a dolgozókért az üzemek, az egyes intézmények, nagyon helyes, hogy a szakszervezetek ezen a téren nagyobb kezdeményezést tanúsítsanak, igényesebbek a gazdasági vezetőségekkel szemben a kollektív szerződések következetes teljesítését illetően. Ezzel kapcsolatban az egyik legidőszerűbb feladat a munka- védelem megjavítása. Erre kényszerít bennünket az egyre bonyolultabb technika, az igényes technológia. Ez megköveteli, hogy szigorúan megtartsuk a technológiai fegyelmet, a munkavédelmi szabályokat. Sajnos, egyre ismétlődnek az olyan esetek, amikor a fegyelem megsértése, a hanyagság vagy tudatlanság miatt üzemzavarok keletkeznek, sőt emberéletben is kár esik. NAGYOBB MÉRTÉKBEN KELL ÉRVÉNYESÍTENI A KOLLEKTÍV VEZETÉS ELVÉT A kongresszuson megtárgyalt valamennyi kérdés — a gazdasági feladatok, a munkakezdeményezés fejlesztése, a' szociális problémák, a politikai-nevelési feladatok — megoldása megköveteli, hogy a szakszervezetek élő kapcsolatban álljanak a dolgozókkal, aktivizálják tagjaikat. A szakszervezetek azáltal, hogy bevonják a munkásokat és a többi dolgozót a termelés irányításába, támogatják a szöcialista demokrácia fejlesztésének folyamatát, vagyis azt a folyamatot, amely során a termelők a gazdasági élet öntudatos szervezőivé válnak. Ez pedig a szocialista demokrácia egyik alapvető aspektusa. A szakszervezeteknek jogaiknak és felelősségüknek megfelelő munkastílust kell választaniuk. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezeti alapszervezeteknek az eddiginél nagyobb mértékben kell érvényesíteni a kollektív vezetés elvét, jobban kell ismerniük az egyes vállalatok helyzetét, jobban kell ösztönözniük az emberek alkotó kezdeményezését s képességeit. Lenárt elvtárs a továbbiakban a szakszervezetek politikai- ideológiai nevelő munkájával foglalkozott, amelynek jelentősége — tekintettel a nemzetközi helyzetre — egyre növekszik. Figyelmünk középpontjában továbbra is a háború és a béke kérdései, az ideológiai di- verzló elleni harc kérdései állnak. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi években jelentős sikereket értünk el a békéért és a háborús veszély elhárításáért folytatott harcban. Tudatosítjuk azonban, hogy a mai nemzetközi helyzetben, amelyet a békés együttélés ellenségeinek lázas erőfeszítése jellemez, nem teremthetjük meg az offenzív ideológiai munka nélkül a feltételeket a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez A világreakció éppen azért, mert a békeharc sikeresen folytatódik, fordulatra vagy legalábbis a pozitív fejlődés fékezésére törekszik. Akkor, amikor a kapitalizmus egyre mélyebb válságokba kerül, a burzsoázia attól fél, hogy a dolgozók forradalmi megoldást keresnek. A nyugati uralkodó körök számára különösen veszélyes az a tény. hogy a gazdasági válság nem világjelenség — amint azt a nyugati propaganda állítja — és hogy a szocialista világ dinamikusan fejlődik. Ezért a Szovjetunió és a szocialista országok ellen ellenséges kampányokat Indítanak, amelvek Igyekeznek befeketíteni a szocialista országokat, rendszerünket. me* akarják akadályozni, hogy a nyugati dolgozó megismerkedjen sikereinkkel. Tanúi vagyunk tehát annak, hogy a feszültség enyhülésének viszonyai között egyre kiéleződik az ideológiai harc. EREDMÉNYEINKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK A vllágreakció és az őt szolgáló, kudarcot vallott jobboldali erők, akik aláírták az úgynevezett charta ’77-et, az utóbbi időben ki akarnak bennünket oktatni az „emberi jogok kérdésében“. Tegyük fel azonban a kérdést, mire taníthatják ezek az emberek a szlovák népet, amely saját bőrén tapasztalta, hogy milyen „eredményeket“ értek el a burzsoá rendszerek az eml>eri jogok kérdésének megoldásában. Ezzel szemben az új élet építésének 32 éve alatt nemzetünkben pozitív változások mentek végbe. Szocialista államunk minden területén a gazdaságban, a kultúrában, a cseh, a szlovák nemzet és a többi nemzetiség együttélésének kérdésében jó eredményeket ért el, amelyekre méltán büszkék lehetünk az egész világ előtt. Ezért nyugaton nem kell csodálkoznunk azon, hogy munkásaink, földműveseink és értelmiségünk olyan határozott választ adott azon kísérletekre, amelyek igyekeztek befeketíteni szocialista rendszerünket. A CSKP KB-nak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójával kapcsolatos határozata jogosan megállapítja, hogy népünk a szocializmus építéséért végzett áldozatos munkájával bizonyítja: a burzsoá propaganda és antikom- munizmus bármilyen kísérlete különböző kampányok elindítására sem másíthatja meg akaratát és elhatározását, hogy folytassa az új társadalmi rendszer további építését, megszilárdítsa barátságunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szocialista államok, építőprogramjukat megvalósítva természetes érdeküknek tartják a béke megteremtését és megőrzését — hangsúlyozta Lenárt elvtárs, majd rámutatott, hogy az ideológiai kampányokkal, amelyeknek fő céllá a feszültség enyhítésének megakadályozása, egyúttal meg akarják indokolni a nyugati államok nagy katonai kiadásainak további emelését. Úgy, mint a múltban, most is támogatjuk a Szovjetuniót a leszerelésért kifejtett kezdeményező harcában. Pártunk és közvéleményünk üdvözölte az SZKP XXV. kongresz- szusának békeprogramját, és teljes mértékben támogatja reális és konkrét leszerelési javaslatait. Ahhoz, hogy a békés egymás mellett élés politikája konkrét tettekké váljon, szükség van a szocialista közösség országainak szilárd egységére, az imperialista-ellenes erők szoros együttműködésére. Befejezésül Lenárt elvtárs hangsúlyozta, helyesnek és indokoltnak tartjuk, hogy a kongresszus előkészítése során és magán a kongresszuson az elért eredmények feletti büszkeséggel, de igényesen, bírálóan és önbírálóan értékeljük az elvégzett munkát. Ez a hozzáállás a múlt tanulságainak eredménye. és jelenlegi, valamint jövőbeni feladataink igényességének felismerésébél ered. Meggyőződésünk, hogy az előttünk álló feladatok, amelyeket a hatékonyság növelésének és a minőség javításának programiéval Is kifelezünk, nem jelentenek puszta óhajt, hanem olyan célok ezek, amelyeket el is tudunk érni. Éppen ezért határozottabban kell kiküszöbölnünk az akadályokat, könyörtelenül bírálnunk kell a hibákat és fogyatékosságokat, és kitartóan tökéletesítenünk kell önmagunkat. Nem öncélú kritikát, nem általános bírálatot akarunk. Olyan kritika a célunk. amely magas politikai, gazdasági, erkölcsi kritériumokból és a fejlett szocialista társadalom igényeiből indul ki. Lenárt elvtárs meggyőződését fejezte ki. hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom az eddiginél még határozottabban törekszik majd munkála tökéletesítésére. Végezetül sok sikert kívánva a kongresszusi küldötteknek és az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a munkásosztály és a dologzók érdekében, a szocialista hazáért. a szocialista közösség megszilárdításáért és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom osztály egységének megerősítéséért kifejtett munkájában.
