Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)
1977-04-30 / 118. szám, szombat
1977. IV. 30. Amikor még Csehszlovákia is a Nyugaton oly sokszor hangsúlyozott „szabad világ“ része volt, a Masaryk-féle bur- zsoádemokratikus köztársaság urai a kapitalista világgazdasági válság idején s mind gyakrabban munkát, kenyeret követelő több százezer munkanélküli és az éhbérért dolgozók milliói nyomorán nem ínségmunkák megkezdésével, a kizsákmányolás mérsékelésével, a végrehajtások felfüggesztésével — ahogy azt többek között a kommunisták követelték — igyekeztek enyhíteni, nem az embertelenül kizsákmányoló társadalmi rendben látták a bajok okát, hanem a lázi lókba íl. A „lázítókat“ vetették börtönökbe. 1930. május elsején Bratislavában a Lenin téren vártuk be az üzemek és munkahelyek dolgozóit, a ligetfalusi, zabosi, óligeti, főrévi, dornkappeli, és a többi külvárosi és a nyomortanyák felvonulóit, hogy velük együtt egy áradatban meneteljünk. A kommunista párt vezette több ezres tömeg, mint minden május elsején, vörös zászlókkal az éhség, a nyomor, a kizsákmányolás, a végrehajtások és a nép egyéb sérelmei ellen tiltakozó és követeléseiket hirdető transzparensekkel tüntetett. Már a gyülekezés idején és RÉGI MÁJUS ELSEJÉK felvonulásunk alatt is, a járdákon, a nézők között me- nyecskésen viselt piros fejken- dőben elvtársnők és kolpoltőrök a Rudé právot, a Pravdát, a Munkást és a Rote Fűimet, májusi elsejei jelvényt, és saját kezűleg készített művirágot — vörös szegfűt — kínáltak eladásra. Tömegesen, forradalmi dalokat énekelve, időszerű forradalmi jelszavakat zúgva vonultunk át a város utcáin a mostani Gottwald térre. A bérből egy fillért sem! — tiltakoztunk szlovák, magyar, német nyelven a bérlevonások ellen. Az üzemekből egy munkást sem! — követeltük a munkáselbocsátások beszüntetését. Munkát, kenyeret, munkát, kenyeret hangzott szinte szünet nélkül a munkanélküliek és a felvonuló dolgozók ezreinek ajkáról. A május elsejei népgyűlés hivatalosan bejelentett szónoka, Major István előtt még az idősebb munkásoknál is ke- gyetlenebbül kizsákmányolt, a szó igazi értelmében nyomorgó és éhező fiatalok nevében az illegalitásban működő kom- szomolisták megbízásából én szóltam röviden, majd Major István kommunista képviselő kezdett beszélni a tömeghez. A teret szegélyező házak becsukott kapui ekkor kitárultak és az ott előre felsorakozott csendőrök, rendőrök, az állam- apparátus és egyéb egyenruhások százai kivont kardokkal, gumibotokkal és boxerekkel rohamozták meg az összegyűlteket. A polgári öltözetű titkosrendőrök vastag sétabotokkal ütlegelve bennünket segítettek nekik széj jel kerge fésűnkben. Ütöttek-vertek nőket, férfiakat egyaránt. Az előre kiszemelt ,,lázítókat“ összefogdosták, s a mai tizenegyemeletes posta középület helyén levő volt katonai barakkba gyűjtötték össze. Helena Ondruskovát, a ligetfalusi Matador munkásnőjét a burzsoázia szadista hiénabérencei hajánál fogva úgy hurcolták a tér hepehupás talaján, mint vérebek a martalékul ejtett vadat. A véresre vert, gyomron, vesén rugdalt embereket úgy hányták, mint ahogy a „kicsiny a rakás“-t játszó gyermekek tetőzik a kupacot. A lázítókat, Major István kommunista képviselőt, Helena Ondrusková gyári munkásnőt, Emil Matichot, a Városmajor munkását, Kardos János iparos- segédet. jómagamat a munka- nélkülit, húsz-huszonöt társammal együtt el kellett hallgattatni, hogy az utca ismét csendes legyen. A zsuppautókból kiszállva a rendőrségi épület hátsó bejárata félhomályos folyosóján a jobbról is balról is sorfalat álló, s közöttük a rendőrségi épületbe hajtott letartóztatott „lázadókat“ gumibotozó rendőrök egyike felismerve az előttem haladó Major Istvánt, figyelmeztette szomszédját. — Vigyázz, ez nemzetgyűlési képviselő. — Ráfér erre is! —• válaszolta az gőgösen, s lenézően, megkülönböztetően nagyobbat ütött Major István elvtársra. Vallatás és vádirat Amikor a politikai rendőrség által kívánt vallomást megtagadtam, több órán át szinte az eltorzulásig csépellek, ütöttek. Miután a harmadik ájulásomból öntöttek fel — térítettek eszméletre, megvizsgáltattak a rendőrorvossal. — Megverték? — kérdezte kísérőmet az orvos. — Hát anélkül nem megy — válaszolta a detektív. — No, még kibírja, mondotta kivizsgálásom után az orvos. Május másodikán már hajna- lodott, amikor aláírtam a végleges jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvben többek között ez állt: „Elismerem, hogy elfogalásom- kor meg akartam szabadulni a rendőröktől. Elismerem, hogy éltettem a Szovjetuniót és a Vörös Hadsereget.“ A jegyzőkönyv alapján kidolgozott vádirat értelmében a Bratislavai Felsőbb Bíróság a következő ítéletet hozta: „Mivel alig töltötte be tizenkilencedik esztendejét, az enyhítő körülményeket is figyelembe véve, hatósági közegek elleni erőszak, idegen hatalom és hadserege éltetése vádjával bűnösnek mondja ki, és háromhavi jogház és száz korona pénzbüntetésre ítéli. A pénz- büntetés behajthatatlansága esetén további egy napot tölt a jogházban.“ Nagykorú vádlott-társaim hathavi fogházbüntetést kaptak, amit mindnyájan le is ültünk. Mi olyan szabadságot, amelyben a fent leírtakként éltünk, és ünnepelhettük meg május elsejét, a munka ünnepét, nem óhajtunk, hanem elutasítjuk. Jobb és szebb is így, ahogy most élünk a szocialista Csehszlovákiában. És náluk nélkül még jobbá, még szebbé fogjuk építeni, és impozánsabbakká fogjuk megszervezni május elsejei ünnepségeinket. SZÁRAZ JÓZSEF A zsolnai szervezett munkások népgyűlése és tüntető jelvonulásu 1908. május 1 én 1919. május 1 Budapesten. Előtérben a csehszlovák csoport vetélésének szellemében zajlott le. A további követelések a 1. Internacionále határozataira vonatkoztak. Kassa munkássága 1897-ben ünnepelte először május elsejét. Ez alkalommal kiadtak egy felhívást magyar, szlovák és német nyelven, mely országos mértékben komoly irattári okmánynak számít. Ettől az időtől kezdve Kassa proletariátusa rendszeresen megszervezte a nemzetközi munkásság nagy ünnepét. 1932-ben a világgazdasági válság elérte csúcspontját. A válság következtében előállott nemzetközi helyzetet így határozta meg a Kommunista Inter- nacionálé május elsejei felhívása: „A történelemben példátlan méretű, három év óta tartó világgazdasági válság idején ünnepli az idén a nemzetközi proletariátus* májs elsejét. Olyan helyzetben, melynek jellemzője a végtelen nyomor, éhínség az összes kapitalista és az összes gyarmati országokban ... Eredménytelenül próbálta a burzsoá válságot legyűrni ... most az imperialista háborúban keresi a kivezető utat... Mi, az egész világ forradalmi munkásai, akik a kommunista világpártban egyesültünk, más út választására hívunk fel benneteket; válasszátok a forradalmi harc útját, azt az utat, melyen testvéreink a Szovjetunióban győzedelmesen járnak. Ez nem könnyű út. Ez az út áldozatokat követel, de a szocializmushoz és a szabadsághoz vezet. Mutassátok meg a május elsejei tüntetéseken elszánt harci akaratotokat.“ 1937. május elsején a proletariátus világszerte a szabadságért harcoló spanyol nép mellett tüntetett. 1937. május elsejére a madridi front csehszlovák szabadság- harcosai üzenetet küldtek haza: „Reméljük, hogy ez a május elseje mindenütt a fasizmus által fenyegetett munkásság diadalmas támadása jegyében fog lejátszódni, mint ahogy mi itt a madridi fronton tesszük“. A spanyol interbrigadisták optimizmusából sajnos müncheni árulás lett. Košicében és az ország más helyein a különböző más politikai pártokkal együtt készítették elő 1938-ban a május 1-i ünnepségeket. Košicében a menet mintegy 10 000 főt számolt, a tüntetésnek egyetlen szónoka a város polgármestere Maxon Milán volt. Beszédét szlovák és magyar nyelven adta elő. Hangsúlyozta az ország megvédésének fontosságát, valamint a nemzeti kérdés demokratikus megoldását, a szövetségeseinkhez való hűséget. Beszédét nagy lelkesedéssel fogadtuk. Ezután felolvasták a határozati javaslatot, mely szerint .. „Az itt élő különböző nemzetiségű lakosság elhatározta, hogy közösen megvédi a békét, a demokráciát és a köztársaságot “ Mi, akik ezen a hatalmas májusi manifesztáción részt vettünk, lelkes hangulatunk közepette nem gondoltunk arra, hogy egy pár hónappal későbben majd Horthy Miklós fehér lovának patái tapossák Kassa város főutcájának kövezetét. Hazánkban 1938. május 1. volt az utolsó, melyet szabadon ünnepelhettünk. Felszabadításunk után immár ez idén 32.- szer ünnepeljük a szabad május elsejét. Most pártunk XV. kongresszusának határozatait, valamint a VI. ötéves terv feladatainak sokrétű teljesítését hirdetik a transzparenseink. Míg mi emelt fővel, derült mosoly- lynl lépkedünk a hatalmas menetben, addig a kapitalista világban munkástestvéreink gondterhelt arccal ballagnak (már ahol engedélyezik), rettegve a gondolattól, hogy a sok milliós munkanélküli-sereg létszámát madj ők is növelhetik. RÓJÁK DEZSÓ Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1890. május elsején ünnepelték a dolgozók először május elsejét, mint a nemzetközi munkásság szolidaritásának ünnepét. A május elsejék megünneplésének gondolata 1889-ben Párizsban hangzott el a II. Internacionále alakuló kongresz- szusán. A kongresszusi határozat kimondta: „Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban a munkások követelik a hivatalos szervektől a napi 8 órai munkaidő bevezetését, és a 11. Internacionálé nemzetközi kongresszusának a munkásosztály javát célzó határozatainak érvényesítését... A tüntetés megvalósításának napjául május 1-ét ajánljuk.“ Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a II. Internacionálé párizsi kongresszusának határozata komoly visszhangot keltett. Az első május 1. megünneplésének különös figyelmet szentelt a munkássajtó, nem kevésbé a hatóság és a burzsoá sajtó is, mely megrémülve, véres forradalom kitörését jelezte e napra. A belügyminisztérium 1890. május 1-re minden városban betiltott mindennemű nyilvános gyűlést és tüntetést. E napra mozgósították a biztonsági közegeket, tűzoltókat, katonaságot. Ily körülmények között a május elsejei gyűléseket a városon kívüli területeken tartották meg. Szlovákia területén az első nagyobb méretű nyilvános gyűlést Bratislavában 1891-ben rendezte meg a „Vorwarz“, „Napred“, „Előre“ nevű munkás-kul- túregyesület a külváros területén a jelenlegi Mlynská dolinában, melynek emlékére 1971- ben emléktáblát lepleztek le. A gyűlés a nyolcórás munkaidő, a vasárnapi munkaszünet, és az általános titkos választójog köA MÁJUS ELSEJÉK TÖRTÉNETÉHEZ Május 1 Bratislavában 1976 ban ■ * ;,'>í ^
