Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-30 / 118. szám, szombat

DERŰLÁTÁSSAL tekintünk a jövőbe /Folytatás az 1. oldalról) tervidőszakra alapozhattunk és már maga ez a tény olyan program kitűzését tette lehető­vé, amely a szocialista társa­dalom összes kulcsfontosságú területének minőségileg igénye­sebb fejlesztését célozza. Amíg a tőkés világ gazdasá­ga periódikusan ismétlődő vál­ságainak eddigi egyik legrné- lyebbikét éli át, a CSKP XV. kongresszusának programja vi­lágos távlatokat tűzött ki, és érthetően kifejezte a nép lét­érdekeit. Ezt a programot la­kosságunk helyesen megértet­te. mint az emberek gazdasági szociális, politikai és jogi biz­tonsága megszilárdításának és fejlesztésének programját, ezért mindannyian magunkévá tettük. Ezért lehetséges az, hogy dolgozóink vállalták e program céljainak megvalósítá­sát, s alkotó és áldozatkész munkájukkal mindent megtesz­nek érte. « Az embernek a munkához való viszonya a szocialista tár­sadalom erkölcsi normáinak legfontosabbika. Ehhez törvény­szerűen kapcsolódik az öntuda­tosság növekedése, a nép mű­veltségi és kulturális színvona­lának emelkedése, mindez pe­dig kiapadhatatlan forrása an­nak a szándéknak, hogy ne áll­junk meg a megkezdett úton, újból és újból céltudatosan és kitartóan vívjuk küzdelmünket az új sikerek, új, magasabb cé­lok eléréséért. Éppen ebben a soha véget nem érő, mindig felújuló igyekezetben rejlik életünk legfőbb értelme, a vi­lág legaktívabb forradalmi át­alakítója, a szabad emberi sze­mélyiség fejlődésének alapelve. A szocialista társadalom épí­tésének, az állandó gazdasági gyarapodásnak legfőbb értelme a szocializmusnak, mint egé­szében vett rendszernek fejlesz­tése, amelynek keretein belül az élet minden területe fejlő­dik, összes kapcsolataiban és összefüggéseiben. A nép lólé­tének fokozódása — ahogy a XV. kongresszus is kiemelte — a tág értelemben vett szociál­politika a szükséges anyagi for­rások tervszerű megteremtésé­től függ. És mi a 6. ötéves tervidőszak második évében is annak vagyunk tanúi, hogy azon nehézségek ellenére is, amelyekkel meg kellett és egy­re inkább meg kell küzdenünk, az összes akadályok ellenére is, amelyeket fel kellett és fel kell számolnunk, a szociálpolitikai program célkitűzései valóra válnak, és állandóan emelkedik társadalmunk életszínvonala. Emellett nyilvánvaló, hogy az anyagi fogyasztás fokozása nem lehet öncél, csak az emberek élete gazdagításának, alkotó képességei fejlesztésének, egy­szersmind az egész ország ter­melőerői fejlesztésének kiindu­lási alapja. Alapvető emberi szabadságjog Az emberről és jövőjéről való gondoskodásnak ebben az ér­telmezésében rejlik az óriási különbség szocialista társadal­munk és a tőkés társadalom között; ez utóbbi az embert csak kihasználja, csak egysze­rű munkaerőnek tekinti, fel­használja képességeit a tőke ja­vára, a kizsákmányoló osztály nyereségének gyarapítására. Ebben az áthidalhatatlan kü­lönbségben markánsan megmu­tatkozik a két világ, az egy­más mellett párhuzamosan lé­tező két társadalmi rendszer erkölcsi értékeinek, politikai, ideológiai, kulturális s polgár­jogi normáinak összeegyeztet- hetetlensége. Ebből fakad az is, hogy eltérőek az elképzelé­sek az emberi szabadság, a pol­gárjogok, a demokrácia lénye­géről, az ember megbecsülésé­ről és létbiztonságának megte­remtéséről. Már régóta köztudott okok miatt az utóbbi időben éppen ez a téma vált a szocializmus, a szocialista országok ellen in­tézett számtalan támadás tár­gyává. Ez nem ideológiai dia­lógus, már csak azért sem, mert a nyugati tömegtájékoz­tatási eszközök ellenünk inté­zett válogatás nélküli kampá­nyai meggyőzően bizonyítják azt az objektív tényt, hogy az eltérő társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése nem állíthatja le az ideo­lógia területén folyó harcot. Már csak azért sem dialógus, mert összehasonlíthatatlan a szóban forgó fogalmak és ér­tékek tartalma. A munkához való jog szocialista társadal­munkban a legfontosabb em­beri szabadságjog, mert itt olyan munka folyik, amely va­lóban szabad, fejleszti, s egy­ben meg is szabadítja béklyói­tól az emberi személyiséget. A tőkés társadalomban még a ki­zsákmányolt, tehát nem szabad és az emberi személyiséget rab­ságba taszító munkához sem biztosítják a jogot. Éppen eb­ben az alapvető, kulcsfontossá­gú különbségben keresendő a két társadalom életének, ösz- szes értékeinek, egész hierar­chiájának eltérő volta. Ránk nem nehezedik történel­mi felelősség egész földrészek gyarmati sorba süllyesztéséért, a mi életünknek nem jellemvo­nása a nemzeti, a szociális és a faji diszkrimináció. Ezért ne adjanak nekünk utasításo­kat az emberi szabadság védel­méről olyanok, akik felelősek azért, hogy társadalmukban elterjedt jelenség a szegénység, a betegségek, az igazságtalan­ság, a nyomor, a kábítószer­élvezés és a bűnözés. Az ezzel kapcsolatos szenzációhajhászó érveléseket ma is — ugyanúgy, mint a múltban mindig — el- titkolhatatlan politikai motívu­mok determinálják. Éppen most vagyunk tanúi annak a fejlődésnek, amely azt bizonyítja, hogy a gazdasági válsággal együtt elmélyül a polgári társadalom eszmei-poli­tikai válsága is. Ez a válság nem kíméli a hatalmi szerve­ket sem, a burzsoá politikai pártokat sem, s megbontja az elemi erkölcsi értékeket is. Az ellenünk indított rágalmazó kampányok reálisan visszatük­rözik a kapitalizmus immár előrehaladott betegségét. Ezzol szemben egész hazánk az anyagi és szellemi felvirág­zásra törekszik, az egész nép mozgalma ezt a közös célt kö­veti. Aki látni akarja az igaz­ságot, annak tudnia kell, hogy éppen a XV. pártkongresszus irányvonala kovácsolja egység­be népünket, a csehek és a szlovákok a nemzetiségekkel együtt egyetlen erővé forrtak össze, amely a kommunista párt vezetésével valóra tudja váltani a fejlődésünk jelenlegi szakaszához méltó nagyszerű célokat. Közös müvünk sikerének záloga Elvtársak! Tisztelt Barátaink! Már egy év telt el a XV. kongresszus óta, már mögöt­tünk van a kongresszusi hatá­rozatok megvalósításának első szakasza, a 6. ötéves tervidő­szak megkezdése. Sikeres kez­dés volt ez, amely mindany- nyiunknak arra is lehetőséget adott, hogy sokat tanuljunk és sok dolgot tudatosítsunk; hogy még mélyebben megismerjük az új feladatok és feltételek tar­talmát és jellegét, amelyek kö­zepette teljesíteni kell a célo­kat. Tudjuk, hogy nemcsak sok munka vár ránk, de ez olyan munka is, amelybe bele kell adnunk tudásunkat és szívün­ket, amely minden embertől — bárhol is dolgozzék — türelmet és határozottságot, lelkesedést és önmegtagadást, s lankadat­lan szorgalmat követel meg. Megelégedéssel szemléljük azo­kat a sikereket, amelyeket el­értünk, egyúttal azonban bírá­ló igényességgel vizsgáljuk meg a gyenge pontokat, kérlelhetet­lenül feltárjuk okaikat, és ha­tározottan törekszünk felszá­molásukra. Ebben a felelős ma­gatartásban — ahogy Husák elvtárs is hangsúlyozta a párt központi bizottságának legutób" bi ülésén — látjuk a biztosíté­kát annak, hogy közös művünk sikeres lesz. Más lehetőségünk nincs. Egyre világosabban megmu­tatkozik, hogy a legfontosabb követelmény — minden tevé­kenység hatékonyságának növe­lése, annak ellenére, hogy szá­mos tényező eredője dönlő mértékben függ a bármely szin­ten végzett munka minőségétől. A kollektívák és egyének, a tervezők, a kutatók, a tudósok, a technológusok, a munkások és a kereskedelmi dolgozók munkájától, a produktív és a nem produktív szférában vég­zett munkától. A hatékonyság tehát mindezen tényezők össz- játékának eredője, egyesek te­vékenysége az összeredményt javíthatja, mások lemaradása azonban fékezheti, vagy telje­sen le is ronthatja. Biztonságérzettel Mindannyian tudjuk, hogy az idő nem áll meg, az akadályok és a problémák önmaguktól nem múlnak el és nem oldód­nak meg, és helyettünk senki semmit nem végez el. Ennek tudatában kezdjük el tehát cél­jaink teljesítésének döntő idő­szakát. Ebbe a szakaszba biz­tonságérzettel és derűlátással lépünk, mert tudatában va­gyunk annak, mennyi tudás, tapasztalat, képesség és aka­raterő rejlik az emberekben. Ismerjük erkölcsi erejüket, amely nem elégszik meg a kis célokkal, nem törődik bele a sikertelenségekbe. Elég bizo­nyítékunk van arról, hogy a ki­váló munka, a jó munkaer­kölcs,, az öntudatos fegyelem, a szakmai tudás, valamint a társadalmi és politikai elköte­lezettség társadalmunkban nemcsak csodálat és általános megbecsülés tárgya, hanem vonzó, követésre méltó példa is. És éppen ezek a tulajdonsá­gok, amelyek összessége a szo­cialista társadalomban élő em­bert jellemzi, vezettek ide el bennünket, kedves elvtársak ezen a jelentős napon a dicső prágai várba. Az önök munká­ja, a közös mű iránti felelősség tudata a szocialista hazánkhoz, népünkhöz, életünkhöz való po­zitív viszony, gazdagságunk gyarapításához, országunk bol­dog jövőjének megteremtésé­hez való hozzájárulása az, amit az emberek hálával nagyra be­csülnek önökben, és amit a legmagasabb kitüntetésekkel méltányolnak. Példaképek A szocializmus építésének időszakát hazánkban olyan, ma már közismert férfiak és nők, munkások, földművesek, mér­nökök, tudósok és művészek neve fémjelzi, akik munkájuk­kal és alkotásukkal a szocia­lizmus igazi építőinek általá­nos, kollektív elképzeléseit szolgálták. Bennük leltek pél­dára a felnövő korosztályok, ők voltak azok, akik a lelke­sedés lángját gyújtották meg az emberek százezreinek szívé­ben. Velük egy sorba helyezi né­pünk most önöket és munká­jukat. Mi pedig mindannyiuknak, a nép önzetlen szolgálatának és a haza őszinte szeretetének e nagyszerű bizonyításáért hálá­sak vagyunk és szívből jövő kö­szönetét mondunk. Mélyen meg vagyunk győződ­ve arról, hogy a munka terén tanúsított hősiesség példái, amelyek meggyőzően bizonyít­ják a szocializmus humánus lé­nyegét és erkölcsi értékeinek gazdagságát, az alkotó ösztön­zés forrásaivá válnak mindazok számára, akik vállvetve küzde­nek a szocializmus előrehala­dásáért, azon eszmék valóra- váltásáért, amelyekért a forra­dalmárok számos korosztálya szenvedett és harcolt, és ame­lyek hatvan évvel ezelőtt dicső módon győzelmet arattak. Engedjék meg, hogy mind­annyiuknak a CSKP Központi Bizottsága, a CSKP KB főtitká­ra és köztársasági elnöke, az NF KB, a kormány, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa ne­vében jókívánságaimat fejezzem ki magas kitüntetésükhöz, s önök révén üdvözöljem összes munkatársaikat, családtagjai­kat, és őszintén kívánjak sok további sikert munkájukhoz és életükhöz szép hazánkban, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban. Sikeres fervfeljesíféssel köszöntik a munka ünnepét (Folytatás az 1. oldalról) A Slovnaft-egyenruhákba öl­tözött dolgozók és a SZISZ- egyenruhás fiatalok között lesz­nek a szocialista munkabrigá­dok és a komplex racionalizá­ciós brigádok közösségei is, amelyek jelentősen hozzájárul­tak ahhoz, hogy a vállalat eredményesen teljesítette az el­ső negyedévi feladatokat. A bruttó termelési tervet 1,1 mil­lió koronával túlszárnyalták, az árutermelési tervet pedig mintegy 82 millió koronával. Az eredmények szavatolják annak az értékes szocialista vállalásnak a sikeres teljesíté­sét is, amelyet a Slovnaftban a hatodik ötéves tervidőszak második évére tettek. Élenjáró ipari üzemek Az első negyedév folyamán a Kelet-Szlovákia kerülben az ipari vállalatok, üzemek brut­tó termelésének értéke megha­ladta a p milliárd 340 millió koronát, ami azt is jelenti, hogy a tervezett feladatokat 150 millió koronával túlszár­nyalták. Figyelemre méltó az is, hogy az előző év hasonló időszakához viszonyítva az idén 633 millió korona értékkel töb­bet termeltek. A Kelet-szlovákiai Vasműben az utóbbi ötéves tervidőszak­ban 68,1 százalékkal növekedett az árutermelés, a 6. ötéves tervidőszakban pedig még igé­nyesebb feladatok megvalósítá­sa vár hazánk egyik legkorsze­rűbb kohóművének munkakö­zösségére. A május elsejei fel­vonuláson arról adnak hírt a vasmű dolgozói, hogy a meg­növekedett feladatokat is ered­ményesen teljesítik. Az első ne­gyedévben 62 millió koronával túlszárnyalták az állami terv mutatóit. A vállalások túlszárnyalásával indulnak több košicei üzem, intézmény munkaközösségei a május elsejei felvonulásra. A város jelentősebb üzemeiben, de egyéb munkahelyein is a gondosan előkészített transzpa­rensekről az olvasható le, hogy a dolgozók sikeresen teljesítik, sőt túl is szárnyalják a 9. or­szágos szakszervezeti kongresz- szus tiszteletére tett vállaláso­kat. A Košicei Mélyépítő Vál­lalat ünneplő munkaközösségé­nek soraiban menetelnek a gé­pesítő üzem dolgozói, akik az építkezéseken használatos gépi berendezések javítását jó minő­ségben, határidő előtt végez­ték, és május elsejéig 283 ezer korona megtakarítást értek el. A kerületi posta és távközlési vállalat dolgozói a telefonállo­mások hálózata bővítésének tervét közel 167 százalékra tel­jesítették. A csaknem hatmil­lió korona értéket képviselő vállalásaik felét már megvaló­sították. A košicei Hydrostav vállalat, a május elsejét a kelet-szlová­kiai síkságon levő jenkovcei vízcsatorna átadásával köszön­tik, amire a terv szerint csak augusztusban került volna sor. Negyedéves tervük 9 száza­lékkal történő túlszárnyalásával köszöntik a munka ünnepét a košicei Montostav dolgozói, akik az egész évi terv felada­tainak csaknem 23 százalékát teljesítették március végéig s mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy június végéig 49 százalékos teljesítést érjenek el az éves terv teljesítésében. Színes köntöst öltenek a városok és falvak kertilet- szerte. A nemzetközi szolidari­tás és a munka ünnepére ké­szülnek mindenütt Kelet-Szlo- vákiában. Nemcsak a járások székhelyei, hanem a kisebb vá­rosokban is. A poprádi járás­ban, az előkészületekből ítélve, olyan hatalmas felvonulásra készülnek, amilyen itt eddig még nem volt. Kitüntették a legjobb dolgozókat Ünnepi díszbe öltözve várja Banská Bystrica a május 1-i ünnepség résztvevőit. A törté­nelmi város vállalataiban teg­nap nagy volt a sürgés-forgás, díszítették az udvarokat és a munkahelyeket. A Teslában tegnap oklevele­ket nyújtottak át a 63 legjobb dolgozónak, hat szocialista munkabrigádnak és egy köz­pontnak az elmúlt évben elért kiváló eredményekért. A Smrečina Vállalatban teg­nap este megrendezték a szo­cialista brigádok és ésszerűsí­tők aktívaértekezletét, amelyen megjutalmazták e faipari kom­binát legjobb dolgozóit. Hason­ló rendezvényekre került sor nem csupán Banská Bystrica, hanem az egész közép-szlová­kiai kerület több vállalatában és üzemében is. (ík, ČSTK) Fokozódik dolgozóink együttérzése, tiltakozáséi Nagy visszhangot váltott ki dolgozóink körében Vlasta Žludkynová-ftabrielová Carter amerikai elnökhöz írt levele, akinek gyermekeit jogtalanul tartják vissza az Egyesült Ál­lamokban. Vendégh Erzsébet komárnói olvasónk szerkesztőségünkbe küldött táviratában írja: „Kérem, tolmácsolják Vlasta Zludkynovának őszinte együtt­érzésemet, s remélem, hogy gyermekei minél előbb vissza­kerülnek szocialista hazájukba, az édesanyjukhoz. Kluka Józsefné ötgyermekes anya, Košice: „Olvastam Vlasta Žludkynová-Gabrielová Carter amerikai elnökhöz írt levelét. Én magam sem tettem volna másképpen, hiszen öt gyermek anyja vagyok. Bevallom, éle­temben ennyire még semmi sem háborított fel, mint az anyjuktól ravasz, fondorlatos módon elrabolt két gyermek esete. Nehezen tudom megér­teni, hogyan lehet megtagadni — ennek törvényes keretet for­málva — egy édesanyának sa­ját gyermekei kiadását. Ha tényleg szabadság lenne a „szabadság hazájának“ neve­zett Amerikai Egyesült Álla­mokban, akkor ilyesmire nem kerülhetne sor. Még emlékeze­temben élnek Carter amerikai elnök választás előtti ígéretes szavai: megkövetelem az er­kölcsi értékek és az emberi jogok tiszteletben tartását. Az. amerikai elnök most bizonyít­hat, betarthatja adott szavát. Vagy mindaz, amit ígért, csu­pán üres frázis?, (ik) Anna Čerňanská, a bratisla­vai Nemzetközi Nőnap Üzem káder- és személyzeti osztályá­nak önálló szakelőadója: „Mély részvétet érzek Vlasta Gabrie- lová-Zludkynová, a két elra­bolt gyermek anyja iránt, és teljes mértékben támogatom jogos követelését, hogy vissza­kapja lányát és fiát, akiket jogtalanul az Egyesült Álla­mokban tartanak. Nekem is van két gyermekem és tudom, hogy a gyermek az anyjától tanulja meg legjobban becsül­ni az alapvető erkölcsi és esz­tétikai normákat, megkülönböz­tetni a jót a rossztól, az any­jánál érzi magát a legnagyobb biztonságban. Ezért nem értem, miért nem ismerik el az ame­rikai bíróságok az anya leg­alapvetőbb emberi jogát, jogot a gyermekéhez, akinek életet adott és akinek neveléséért fe­lelősséget érez. Hiszek abban, hogy jogos követelése, amelyet James Carter amerikai elnök­nek írott levelében világosan kifejtett, a bíróság korábbi tör­vényellenes döntése ellenére is meghallgatásra talál“. KINEVEZÉS (CSTK) — Gustáv Husák, á Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke Miroslav Su- leköt a Csehszlovák Szociaista Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott jemeni nagyköve­tévé nevezte ki, akinek állan­dó állomáshelye Kairó lesz. Egyben felmentette e tiszt­ségből Lumír Hanákot, akit más feladatokkal bíztak meg. 1977. IV. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents