Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-18 / 106. szám, hétfő

TURISCSEVA VISSZAVONULT A tornasport az elmúlt évek­ben hatalmas változáson ment keresztül, s a világ legjobbjai olyan gyakorlatokat mutatták be. hogy azok láttán a nézők­nek elállt a lélegzete. Ma már a férfiaknál nem ritkaság a hármas szaltó, vagy legújabban a dupla száltó kettős fordulat­tal. Mennyire szépek ezek a gyakorlatok, arról lehet vitázni, tény azonban, hogy a nehézsé­gi fokuk nagyon magas. A ver­senyző ezenfelül sokat kockáz­tat, mert jaj, ha a hármas szál­ló után nem áll meg mozdulat­lanul a lábán, akkor kárbavész minden igyekezete és alacsony pontértékelésben részesül. Va­lahogy nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy mindin­kább a ,.mindent vagy semmit" elv dominál és nemcsak a fér­fiaknál, hanem a nőknél is. A női mezőny legeredménye­sebb tornászai is főleg az ak­robatikát forszírozzák, s mind­inkább csökken azoknak száma, akiknek gyakorlataiban a nőies­ség, a kellem is szóhoz jutott. A közelmúltban három szovjet tornászkiválóság vonult vissza: Korbut, Szandi és Turiscseva. Az utóbbi kettő a klasszikus előadásmód példaképe volt. A bájos Turiscseva szemet-lelket gyönyörködtető bemutatói ma már csaknem leqendaszámba mennek. Korbut évekkel ezelőtt az el­sők között volt, akik az akro­batikára helyezték a fő súlyt. Ez az irányzat további köve­tőkre talált, s rna Comaneci és társai uralják a mezőnyt. Kor­but már a múlté. De most nem róla van szó, hanem Ludmila Turisc sevár ól, akinek nevét aranybetüvel írták be a torna­sport történetébe. A 24 éves rosztovi tanítónő három olimpián — 1968, 1972 és 1976 — képviselte a Szovjet­unió színeit és nem akárho­gyan, hiszen összesen négy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Hétszer volt világ- és nyolcszor Euró­pa bajnok A „Moskow News“ nemzetközi versenyen ünnepé­lyesen búcsúztatták. Teljesen érthető, hogy az újságírók éltek az alkalommal és megrohamoz­ták kérdéseikkel. Íme a legér­dekesebbek: Nézete szerint minek kell jellemeznie az edző munkáját? — Elsősorban sok megértés­nek! Az edző szerezzen örömet a gyermekeknek és legyen ba­rátjuk. A fiatalok kívánságát nem szabad figyelmen kívül hagyni, de egyúttal elő kell ké­szíteni őket arra, hogy mindent megtegyenek a nagy cél érde- HŔj/ben. 1903-ban, 11 éves korában je­gyezte el magát a tornával és 13 éven át versenyzett. Mit ho­zott e sport önnek? — Egy egész életre szóló ala­pokat, de számtalan szép ver­senyt és sok barátot. Pályafu­tásom során sosem végeztem félmunkát, és mindent aláren deliem sportsikereimnek. Az utóbbi időben volt-e emlí­tésre méltó esemény életében? — Igen! Február 3-án fölvet­tek a kommunista párt tagje­lölt jei közé, aminek rendkívül örülök. Egyúttal kötelességem­nek érzem, hogy a fiataloknak továbbra is példaképül szolgál­jak. Hogyan telnek most hétköz­napjai? — Sok a dolgom, hiszen a Komszomolban végzett munkám teljes figyelmet követel. Egy­úttal 10—12 éves tornászlá­nyok felkészülését irányítom, s ezt a ténykedést sem lehet fél­vállról venni. Az edzősködés egész embert követel. Ma jól értesültünk, nemsoká- I« doktori diplomát szerez? — A női torna pszichológiai problémáiról írok tanulmányt, melyben saját tapasztalataimból indulok ki és szeretnék hoz­zájárulni a tornasport tudomá­nyos alapjainak bővítéséhez. Hogy azután később edzőként vagy tudományos dolgozóként működök majd — arra most még nem tudok határozottan válaszolni. Ez majd még elvá­lik. Ludmila Turiscseva búcsúja felett a közvélemény hamaro­san napirendre tér. Ez az élet sora. Azonban azok, akiknek a sport szívügyük volt, sokáig fognak emlékezni a női tor­nászok egyik kiválóságára, kivételes élményt jelentő gya­korlataira. A fiataloknak pedig továbbra is példaképül szolgál hat. f kollár 1 A felkészülés várat magára A Slovan Levice (Léva) lab­darúgócsapata bosszú ideje a nyugat-szlovákiai kerületi baj­nokság résztvevője. Sajnos, a feljebbkerülés mindez ideig vá­rat magára. A csapat edzője, Alexander Rias, a CH Bratisla­va, majd a Tatran Prešov egy­kori játékosa. Véleménye sze­rint a téli alapozás kemény volt, több edzőmérkőzésre ke­rült sor. A nyitány jól sikerült, hiszen Galánta csapatát 2:0 arányban győzték le, de Sahy- ban (Ipolyságon] alulmaradta lévai együttes. A bajnoki küz­delmek során legnagyobb ellen­felüknek Dunajská Stredát (Du- naszerdahelyt) tartják, de tar­tani kell a szomszédoktól, a Spartak Tlmace (Tolmács) csa­patától is. A csapat előnye, hogy a legnagyobb ellenfelek majdnem kivétel nélkül Lévára látogatnak. Ternényi, a Plastika Nitra volt válogatott játékosa, Ľudovít Zlocha, és Brázdík erő­síti a lévaiak sorait. Az őszi idényben a lévai csapat ugyan csak az ötödik helyen végzett, de az első helyezett Nemšová- nál csak egy ponttal szerzett kevesebbet. A szurkolók joggal elvárják, hogy a lévaiak mi­előbb magasabb osztályban sze­repeljenek. Ehhez minden föl­tétel adva van. ÁBEL GÁBOR A labdarúgás és Dél-Amerika A 20 éves labdarúgók első vi­lágbajnokságára, amelyet június végén Tunéziában rendeznek meg, Latin-Amerika junior csa­patai április 16-tól kezdődően készülnek. Tornára kerül sor, amelyen Venezuela, Brazília, Argentína, Peru, Uruguay, Ko­lumbia, Bolívia, Chile és Para­guay együttese szerepel. Az ere­detileg jelentkezett Ecuador le­mondta részvételét. A csapatokat két csoportba sorolták. Az elsőben négy, a másodikban öt együttes szere­pel. Mindkettőből az első két Fancsali mellbedobással győzött Nagy érdeklődés nyilvánult meg a Komárno és Komárom közötti felszabadulási futóver­seny iránt. Ezúttal csehszlovák, magyar, NDK-beli, nyugatné­met, román és jugoszláv atlé­ták indultak. Először az ifjú­ságiak rajtolta^ a komárnói Le­nin parki sporttelepen. A 4000 méteres távon a budapesti Su­lyok végzett az első helyen. A felnőttek a 8200 méteres távon 242-en küzdöttek. Az or­szághatárig a nyugatnémet fu­tók haladtak az élbolyban, ott a magyarok nyomultak fel. Egy kilométerrel a cél előtt két Dó- zsa-futó húzott el a mezőnytől, együtt futott a célig, Fancsali mellbedobással győzött klubtár­sa előtt. A felnőttek egyéni versenyé­ben első Fancsali, 2. Kerékjár- tó (mindkettő Ű. Dózsa), 3. Sinkó (Bp. Honvéd), 4. Mohá­csi (MTK VM), 5. Zahn (nyu­gatnémet). Az idei szlovák me­zei futóbajnok Eichenbaum, a Spartak Dubnica versenyzője a 22. lett. Csapatban: 1. LAC Quelle Fürth (NSZK), 2. 0. Dózsa, 3. SC Magdeburg. Az ifjúságiaknál: 1. Sulyok Attila (Bp. Spartacus), 2. Sályi (Dunaújvárosi KSE), 3. Katona (Inter Bratislava). BANGHA DEZSŐ helyezett jut tovább. Ez a négylagú csoport újra körmér­kőzés formájában mérkőzik, csak a legjobb kettő képvisel­heti majd Dél-Amerikát Tuné­ziában. Egyébként Latin-Amerikában ennek a junior tornának nagy a hagyománya. Idén már sor­rendben hetedszer rendezik meg, de először azzal a cél­lal, hogy a két legjobb majd a világvetélkedő részese lehet. Az első ilyen tornát Chile nyer­te, a másodikat Uruguay, a har­madikat ismét Uruguay, majd Argentína, Paraguay és Brazí­lia csoportelsősége következett. A Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség (CSF) kongresszusát május 27-én és 28-án Kolumbia fővárosában, Bogotában rende­zik. Ezen részt vesz Joao Ha- velange, a FIFA elnöke is. Azt várják, hogy Kolumbia szabály- javaslatokat nyújt be. Még áprilisban megrendezik Dél-Amerikában a Felszabadítók Kupájáért sorra kerülő hagyo­mányos klubtornát. Ezen 10 or­szág húsz együttese vesz részt öt csoportba osztva. Az elsőben Argentína és Uruguay csapatai szerepelnek (River Plata, Boca Juniors, Penarol és Defensor) a másodikban Bolívia és Ko­lumbia együttesei (Bolivar, Orienta, Petrolero, Nációnál, Gáli), a harmadikban Brazília és Ecuador csapatai (Corint­hians, Internacionál, National és Cuence), a negyedikben Chi­le és Paraguay (Everton, Uni- versidad, Libertad, Olimpia) és az ötödikben Peru és Venezuela klubjai (Union Huaral, Sport Boys, Portuguesa, Estudiantes de Merida). Mozgalmas jelenet a legutóbbi Svédország—Szovjetunió barátsá­gos jégkorong-mérkőzésről. Bécsben még nagyobb lesz a vias- kodás a két csapat között (ČSTK felv.) Amiről beszélnek Disszonáns hangoíc Már jó néhány húnap elmúlt azóta, amióta lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ír elnöke ismertette a Bécsben ülésezett NOB-kongresszus szavazásának eredményét, melynek értelmében Moszkva rendezi a XXII, nyári olimpiai játékokat. Csaknem az egész világ elismerte a szovjet főváros erkölcsi jogát a rendezésre — már jóval a döntés elčtt. A tömegtájé* koztatási eszközök helyesen mutattak rá: a NOB-tagok szava­zásának csupáncsak szimbolikus jellege volt, mivel a világ sport­közvéleménye és a nemzetközi szövetségek támogatása megte­remtette az alapvető feltételeket Moszkva győzelméhez. Néhány „ellenszavazat“ már jóval a bécsi döntés előtt is akadt, de ezek nem nyomtak sokat a latba. Bizonyos amerikai, nyugatnémet és kínai körök nyilvánvaló céllal igyekeztek „megtorpedózni“ a szavazást, rágalmakat tartalmazó „bizonyítékok“ publikálásával A Lenin Stadion lesz az 1980-as olimpiai játékok fő színtere. próbálták lejáratni a Szovjetuniót. Nem vitás; ezeket a2 ellen­séges erőket elvakult antikommunizmusuk késztette aktivitásra. A bécsi szavazások eredményét csaknem mindenki nagy meg­elégedéssel fogadta, kifejezésre jutott ez a világsajtóban is. Moszkva ugyanis biztosíték arra, hogy az olimpia a Pierre de Couhertin-i gondolat szellemében fog lezajlani és összhangban lesz a jelenlegi nemzetközi helyzet enyhülési politikájával. A bécsi döntés után elég sokáig hallgattak a nyugati okvetet- lenkedők, de nemrégen ismét hallatni kezdik hangjukat, főleg a nyugatnémet bulvársajtó hasábjain. Minden jel arra vall, hogv ezeknek a politikai köröknek nem is annyira az olimpia nincs szájuk íze szerint, hanem elsősorban a szocialista társadalmi rend. A múltból jól ismert mnndókájukkal indulnak újra harcba, az előre kilátástalan harcba. Ügy tűnik, nem okultak a múlt­ból ... íme néhány idézet a nyugatnémet lapokból. A Rheinische Post azt írja, hogy „az olimpiai játékokat két kivétellel (Tokió és Melbourne) eddig mindig vagy az amerikai kontinensen, vagy Európának azon részén rendezték, amely távol áll a szovjet érdekszférától. A keleti blokk nagyszerű sportsikerei révén, valamint politikai nyomása következtében kérésztől vitte Moszk­va jelölését, és így törést szenvedett a^ olimpiai hagyomány. Ezzel elsősorban azokon az országokon segítettek, ahol a sport hathatós támogatást igényel. Ezek az országok a jövőben nem fognak belenyugodni abba, hogy a világ legnagyobb sport- eseménye eddig mindig csak az iparilag fejlett nemzetek ügyo volt...“ H. G. Martin úr a cikkében akaratlanul is fején találta azt a bizonyos szöget, mert a szovjet sportpolitikának éppen az a célja, hogy segítse a fejlődő országokat. A General-Anzeiger című lap még tovább ment: „Kommunista országot bízni meg az olimpia rendezésével — kockázatos dolog. Ez politikai felmérési is jelent majd a Kremlnek. Az olimpia már régen nemcsak üzlet a rendezőknek. Biztosak lehetünk benne, bogy Moszkva a legtökéletesebb feltételeket biztosítja majd a részvevőknek, mert tudja, hogy a világ nemcsak aszerint ítéli meg őket, hány érmet szereznek és hogy miiyen lesz a rendezés...“ Miért Moszkva? — teszi fel a kérdést a stuttgarti Schwarz- walder Bote és folytatja: „Miért akarják az oroszok, akik eddig annyira őrizték határaikat, most egyszerre több százezer olimpiai turista előtt megnyitni azokat? Talán ez a liberalizáció kezdetét jelentené a Szovjetunióban?“ Az első kérdésre pozitív a felelet: a Szovjetunió tárt ajtókkal fogad mindenkit, aki a béke gondolatával érkezik, aki meg akarja ismerni a szovjet földet és embereket, aki látni akarja a szocializmus vívmányait, a kulturális emlékeket és a sportrendezvényeket. A másik kér­désre nemleges a válasz. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a burzsoázia elképzelései szerinti liberalizációra nem kerül, nem kerülhet sor a világ első szocialista államában, sem a többi szocialista országban. Az említett újságokhoz viszonyítva egészen másként, pozití­vabban hangzanak az Essenben megjelenő Westfälische Allge­meine Zeitung című lap megállapításai: „Sokak szerint túl nagy merészség volt a Szovjetunióra bízni az olimpiai játékok meg­rendezését, de minden igyekezetük ellenére sem tudták ezt megakadályozni. Bárhogyan is reagálnak az 1980-as olimpiával kapcsolatos dolgokra, a józan gondolkodású emberek természe­tesnek tartják a szovjet fővárosnak ítélt rendezését. A Szovjet­unió sportvezetői kétségtelenül nem kis tapasztalatokkal ren­delkeznek a nagy sportesemények lebonyolítását illetően. Gon­doljunk csak a szovjet nemzetek spartakiádjaira, amelyen csak­nem annyian indulnak, mint egy olimpián. Aki 1989-ban a szovjet fővárosba érkezik, számolnia kell azzal, hogy a szállodák és az éttermek a szocialista életformának megfelelően lesznek be­rendezve. Mi van ebben kivetnivaló? Ezt végeredményben önként tudomásul veszik azok a milliók is, akik a Szovjetunióban töltik szabadságukat. Meg különben is, az az SCO ezer turista, aki Moszkvába megy, nem a „moszkvai éjszakák“ miatt utazik a szovjet fővárosba, hanem azért, hogy szemtanúja legyen a világ legnagyobb sporteseményének. Ilyen tekintetben biztosan nem fognak csalódni. Ha Szovjetunió bojkűttálni akarná az olimpiai gondolatot, megtehetné, és a spartakiád mintájára megrendez­hetné saját olimpiáját. De nem teszi. Sőt. Hogy az olimpiai mozgalom demokratizálódott, hogy az olimpiai játékok helyzete olyan a mai világban amilyen, az elsősorban a Szovjetuniónak köszönhető. Ezért volt igazságos a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság döntése. A moszkvai olimpia minden bizonnyal nagy hatással lesz a két világrendszer egymáshoz való közeledésére Siegfried Mariihn szavai azt fejezik ki, amit minden béke- szerető ember vár a moszkvai olimpiától. Az újságíró megálla­pításai reális, objektív tényekből indulnak ki, mellőznek minden­nemű hamis, disszonáns hangot, amely annyira jellemző a nyu­gati propaganda rágalomhadjáratára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents