Új Szó, 1977. április (30. évfolyam, 90-118. szám)

1977-04-02 / 91. szám, szombat

1977.

IV. 2.

(Folytatás az 1. oldalról]

vább. Ez nem így történt. A „cirkáló rakéták“ fejlesztése nem kapott semmiféle „zöld utat“. A vlagyivosztoki megállapodás célja, ezzel ellentétben, az volt, hogy a fegyverkezési hajsza útjait megbízhatóan lezárják.

Gromiko a továbbiakban utalt arra, hogy még a vlagyivosztoki megállapodás után is eredményes szakértői munka folyt Genfben és már csak bizonyos jogi formaságok pontosítása volt hátra. Az amerikai tárgyaló partner azonban fokozatosan befagyasztotta a tárgyalásokat. Az utóbbi időben tovább növekedtek a nehézségek. Próbálkozások történtek a vlagyivosztoki megállapodás felülvizsgálására. A Szovjetunió — állapította meg a külügyminiszter — határozottan ellenzi a megállapodás felülvizsgálását és a Vlagyivosztokban megkezdett munka betetőzése mellett van.

Az utóbbi napokban Moszkvában tárgyalások folytak. Ezeken az amerikai fél ismét felvetette egy bizonyos szovjet bombázó kérdését, amely az amerikaiak szerint hadászati fegyvernek számít, ezért feltétlenül fel kell venni a korlátozás alá eső fegyverfajták közé. Gromiko határozottan elvetette ezt a követelést, s utalt arra, hogy — amint korábban már Leonyid Brezsnyev is megmagyarázta Gerald Fordnak — az amerikai sajtóban „Backfire“ • nek nevezett szovjet bombázó a középhatósugarú repülőgépek kategóriájába tartozik.

Gromiko utalt arra, hogy az Egyesült Államoknak a vlagyivosztoki megállapodással kapcsolatos magatartása még élesebben változott Carter kormányának hivatalba lépése után. Amikor egy új vezetés lép hivatalba és keresztülhúzza mindazt, amit korábban elértek, lehetetlen stabilitásról beszélni — hangoztatta ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminiszter. — A Szovjetunió a maga részéről stabilnak szeretné látni a két ország kapcsolatait, azt szeretné, ha ezek a kapcsolatok a békés együttélés elveire épülnének, vagy ami még jobb, baráti jellegűek lennének.

Említést tett arról a szovjet külügyminiszter, hogy Nyugaton ezekben a napokban olyan verziót terjesztenek, amely szerint Moszkvában az Egyesült Államok valamiféle széles leszerelési programot terjesztett elő, s a szovjet vezetőség — úgymond — azt nem fogadta el. Ez a megállapítás — mint Gromiko hangsúlyozta — lényegét tekintve hamis. Az Egyesült Államok a valóságban semmiféle új, nagyszabású programot nem terjesztett elő. Javasolta, hogy csökkentsék kétezerre vagy ezernyolcszázra a két fél által megtartható nukleáris célbajutlató eszközök számát, s ezen belül ezerkétszáz —ezerszázra az úgynevezett MIRV rakéták számát.

A Szovjetunió számára ez azt jelentette volna, hogy meglevő rakétáinak nagy részét, amelyek valamilyen okból az amerikaiaknak nem tetszenek, meg kellett volna semmisítenie. Ezeket az amerikai fél „túl nehéznek, túl hatékonynak“ nevezi, vagyis egyszerűen azt kívánja, hogy a Szovjetunió, komoly érvek nélkül, váljon meg fegyvereinek fele részétől. A szovjet fél ezt a követelést a vlagyivosztoki megállapodás revíziójának tekinti.

Gromiko feltette a kérdést: mi az, ami megváltozott Vlagyivosztok óla — s így válaszolt: semmi. A problémák megoldásának nem az az útja, amelyet az Egyesült Államok javasol — az legfeljebb egyik probléma másikkal való súlyosbításának útja lehet. Márpedig a vita tárgyát képező kérdésben így is elég probléma van. Az Egyesült Államok most ráadásul általános és teljes leszerelésnek próbálja minősíteni azt a javaslatot, hogy kétezerre vagy ezernyolcszázra csökkentsék a hadászati fegyverek számát.

Gromiko emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok és más országok kormánya előtt részletes szovjet tervezet fekszik az általános és teljes leszerelésről. A szovjet fél abba is belement, hogy az általános és teljes leszerelést általános és teljes ellenőrzés mellett

A Szovjetunió őszintén törekszik a leszerelésre

hajtsák végre. De természetesen csak akkor, ha valóban leszerelésről van szó. Ebben a témában azonban eddig csak határozatok születtek, a fegyverkezési hajsza arányai viszont nem csökkentek.

Cyrus Vance a moszkvai tárgyalásokon olyan javaslatot is előterjesztett, hogy a két nagyhatalom kössön megállapodást az új, tömegpusztító fegyverfajták betiltásáról — emlékeztetett Gromiko. — A Szovjetunió a maga részéről már régen felvetette ezt, sőt megfelelő nemzetközi szerződéstervezetet is előterjesztett az ENSZ-ben. Az Egyesült Államok kormánya ezt az indítványt egyetlen szóval sem támogatta.

Legyen becsületesebb az amerikai álláspont

Gromiko sürgette az Egyesült Államokat, hogy helyezkedjék az eddiginél realisztikusabb, becsületesebb álláspontra a nemzetközi problémák kezelésénél. Hangoztatta: minél több ügyeskedés, ravaszkodás mutatkozik a diplomáciában, minél több olyan kísérlet történik, hogy borsot törjenek a másik fél orra alá, annál rosszabb, a tárgyalások kimenetele szem- ponjtából. Ha az Egyesült Államok valóban az új tömegpusztító fegyverek betiltására törekszik, akkor felmerül a kérdés, vajon miért védelmezi akkora erővel új ,.B-l-es“ típusú bombázóit, és miért olyan fontos neki, hogy folytathassa az ugyancsak új típusú „Trident“ tengeralattjárók kifejlesztését. Mindez azt mutatja, hogy állítólagos céljai és gyakorlati lépései között ellentmondás van.

A külügyminiszter utalt arra, hogy Carter elnök az „őszinteség“ szót használta. A Szovjetunió őszinte politikát folytat, ez a tényező sohasem hiányzott magatartásából, s úgy véli, hogy a tetteknek és a szavaknak nem szabad eltérniük egymástól. Ami az őszinteséget illeti, ezzel kapcsolatban a mostani amerikai magatartás iránt merülhet fel kétség aziránt, hogy azokat a javaslatokat, amelyekkel az Egyesült Államok külügyminisztere Moszkvába érkezett, majdhogynem „általános leszerelésnek“ tüntetik fel.

A moszkvai tárgyalásokon Vance a fent említett tervezet mellett egy úgynevezett „szű- kebb javaslatot“ Is előterjesztett. Eszerint a javaslat szerint állítólag mi sem egyszerűbb, mint a SALT-tárgyalásokon felmerült problémák megoldása. Megkötnék a vlagyivosztoki megállapodást annak eredeti formájában, korlátoznák a ballisztikus rakétákat és a hadászati bombázók számát, ugyanakkor azonban teljesen figyelmen kívül hagynák az amerikai „cirkáló rakétákat“, valamint a „Backfire típusú“ bombázókat. Ez a javaslat meg sem közelíti a probléma tényleges megoldását. Mint ismeretes, a „Backfire“ nem hadászati fegyver, ellentétben a „cirkáló rakétával“, a kettőt tehát nem lehet közös nevezőre hozni.

Ilyenformán az, amit az amerikai fél „alternatív“ javaslatnak tüntet fel, valójában megint csak a vlagyivosztoki megállapodás revízióját jelenti, s elfogadhatatlan a Szovjetunió számára már csak azért is, mert ahelyett, hogy véget vetne a hadászati fegyverkezési hajszának, elzárja ugyan a fegyverek fejlesztésének egyik csatornáját, de közben kinyit egy másikat.

Az Egyesült Államokhoz fűződő jó viszony hívei vagyunk

Gromiko hangoztatta, hogy a Szovjetunió hajlandó türelemmel folytatni a tárgyalásokat, s arra törekszik, hogy azok végül is eredményesek legyenek Leonyid Brezsnyev nyomatékosan aláhúzta a Vance-szel folytatott tárgyalások folyamán, hogy a szovjet fél az Egyesült Államokhoz fűződő jó kapcsolatok híve.

Mindazonáltal a tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy jelenleg jelentős eltérés van a

két fél álláspontja között, s a szovjet részről ezt a tényt nem szándékoznak lebecsülni.

Ugyanakkor Gromiko kifejtette, hogy megítélése szerint az álláspontok közelítésének útjában nem állnak leküzdhetetlen akadályok. A Szovjetunió reméli, hogy az Egyesült Államok vezetői reálisabb platformra helyezkednek, nagyobb mértékben figyelembe veszik a szovjet érdekeket, s lemondanak arról, hogy egyoldalú előnyöket próbáljanak kicsikarni.

Ezt követően Gromiko részletesen beszélt arról, hogy nem az Egyesült Államok, hanem történetesen a Szovjetunió volt az az orzság, amely a háború utáni évtizedekben nagyszámú javaslatot terjesztett elő az ENSZ-ben és a szovjet—amerikai tárgyalásokon a leszerelés és a fegyverkorlátozás különböző kérdéseiről. Emlékeztetett arra, hogy ezeknek a szovjet Indítványoknak a nagy részét éppen az Egyesült Államok ellenállása vagy közömbössége miatt nem lehetett megvalósítani, holott ebben a földkerekség minden békeszerető népe érdekelt lett volna. Nemrégiben a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének bukaresti ülésén a szocialista országok ismét előterjesztettek egy közös javaslatot arról, hogy kössenek megállapodást, amelyben az európai biztonsági értekezleten részt vett államok köteleznék magukat:

Nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Ezt követően a NATO tagországai brüsszeli tanácskozásukon, különösebb mérlegelés és vita nélkül, elvetették a szocialista javaslatot. A Szovjetunió és szocialista szövetségesei a jövőben is mindent megtesznek a leszerelés, a béke és biztonság megszilárdítását célzó javaslatok megvalósítása érdekében. Ezeknek a kérdéseknek a megoldását maga az élet igényli.

Megjegyezte a szovjet külügyminiszter, hogy voltak olyan esetek is — például a bakteo- rolőgiai fegyverek betiltásának kérdése —, amikor az Egyesült Államok, ha megkésve is, de csatlakozott a szovjet kezdeményezéshez. Mindazonáltal, az esetek többségében, amerikai részről ezek a kezdeményezések nem találtak megfelelő válaszra.

Végezetül Gromiko hangoztatta, hogy a Szovjetunió, az SZKP kongresszusain és a központi bizottság plénumain kijelölt irányvonalhoz híven, a leszerelés és a béke lenini politikáját kívánja folytatni a jövőben is, és senki sem térítheti le erről az útról. Visszautasít azonban minden olyan kísérletet, hogy megkárosítsák érdekeit, és ennek megfelelően jár el nemzetközi kapcsolataiban.

— Ami a moszkvai tárgyalásokat illeti, az azokon elfoglalt szovjet álláspontot, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának ott elhangzott nyilatkozatát meghamisítva tárják az amerikai közvélemény elé. Ez nem segíti elő a problémák eredményes megoldását — mondotta Gromiko.

A szovjet külügyminiszter utalt arra, hogy a moszkvai tárgyalások során mindkét fél hangoztatta a két nagyhatalom kiemelkedő szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. Rámutatott, hogy a Szovjetunió a jövőben is a fegyverkezési hajsza korlátozásának politikáját kívánja folytatni. Ugyanakkor kijelentette: — Vissza fogunk utasítani minden olyan kísérletet, amely kárt okoz törvényes érdekeinknek. Csak igazságos alapon tárgyalunk és fogunk tárgyalni a jövőben Is az Egyesült Államokkal.

Egy kérdésre válaszolva, a külügyminiszter arról beszélt, hogy a kampány, amely az Egyesült Államokban „emberi jogok védelme“ ürügyén indult, nem maradhat hatástalan a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára, a két ország között uralkodó politikai légkörre. — Mi magunk nem formálunk jogot arra, hogy bárkit is kioktassunk, de azt sem engedjük meg, hogy mások a tanító szerepében lépjenek fel velünk szemben, s arra oktassanak bennünket, hogyan oldjuk meg belügyeinket. A Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatainak felvétele idején, 1933-ban az amerikai fél volt az, amely felvetette a másik ország belügyeibe való be nem avatkozás tézisét. Még inkább helytálló ez a tézis napjainkban — mondotta a külügyminiszter.

Cyrus Vance látogatását Gromiko szükségesnek, mi több, hasznosnak minősítette. — Minél jobban ismerjük egymás álláspontját — mondotta —, annál kedvezőbben mutatkozik meg ez országaink kapcsolatain. — Egy másik kérdésre válaszolva, a szovjet külügyminiszter megerősítette, hogy újabb találkozót tervez amerikai kollégájával Genfben ez év májusában. Hangoztatta, hogy a szovjet fél szándéka szerint ezen a találkozón a legfontosabb téma a Közel-Kelet lesz.

Egyben azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ha a szakértői tárgyalások alapján más problémák megvitatása megfelelő mértékben előrehalad, akkor Genfben azokat is napirendre tűzik.

Az Európában és más térségekben létesített amerikai hadászati támaszpontokról szólva Gromiko hangsúlyozta: a vlagyivosztoki megállapodás sikere érdekében a Szovjetunió annak idején hajlandó volt eltekinteni ennek a súlyos problémának a felvetésétől. Most azonban, az amerikai magatartás ismeretében, másképpen tekint erre a kérdésre Is. Helyénvalónak tartja e támaszpontok, a Szovjetunió közelében tartózkodó atom-tengeralattjárók, bombázók és más, közvetlen fenyegetést jelentő eszközök felszámolása kérdésének felvetését.

A moszkvai televízió csütörtök este felvételről közvetítette

Gromiko sajtóértekezletét.

A látogatás szovjet és amerikai visszhangja

Moszkva — A péntek reggeli szovjet lapok vezető helyen, nagy terjedelemben ismertetik Andrej Gromiko csütörtöki sajtókonferenciájának anyagát, valamint a szovjet—amerikai tárgyalásokról kiadott közleményt. A lapok kiemelik: Andrej Gromiko nyomatékkai mutatott rá, hogy az Egyesült Államokban terjesztett verzió, miszerint az amerikai fél széles leszerelési programot terjesztett elő a legutóbbi moszkvai tágyalásokon és hogy a szovjet vezetőség ezt elutasította, nem jelel meg a valóságnak. Idézik a lapok Gromiko külügyminiszter kijelentését, hogy csak reálisabb, becsületesebb alapon az egyenjogúság, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök jól Ismert alapján lehetséges az előrelépés a szovjet—amerikai kapcsolatokban.

Washington — Az amerikai tömegtájékoztató eszközök szintén terjedelmes beszámolót közölnek a moszkvai szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások eseményeiről. A CBS munkatársa szerint Gromiko rendhagyónak számító sajtóértekezlete is mutatja, milyen rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak szovjet részről a megvitatott kérdéseknek.

James Carter amerikai elnök még szerdán váratlanul összehívott Fehér Ház-i sajtóértekezletén foglalkozott a moszkvai tárgyalásokkal és azt bizonygatta, hogy az amerikai javaslat mindkét fél érdekeinek megfelelne. Megfigyelők véleménye szerint Carter propaganda jellegű kijelentéseivel az amerikai közvéleményt próbálta megnyugtatni, ugyanakkor nem szólt más országoknak a leszereléssel kapcsolatos javaslatairól.

Nyikolaj Podgornij elutazott Mozambikból

Eredményes látogatás

Maputo — Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfellsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken elutazott Maputóból, Mozambik fővárosából. Podgornij Samora Machel mozambiki elnök meghívásának eleget téve hivatalos látogatást tett a Mozambiki Népi Köztársaságban. A repülőtéren Samora Machel elnök és több más hivatalos személyiség búcsúztatta a szovjet államfőt és kíséretét.

Nyikolaj Podgornij az elutazása előtti napon nagygyűlésen találkozott a mozambiki főváros dolgozóival. Itt elhangzott beszédében kijelentette a két ország baráti kapcsolatai szilárd alapokon nyugszanak és kiállták az idő próbáját. Az afrikai kontinensen kialakult helyzetről szólva rámutatott, hogy a kontinens déli részén egyre forróbbá válik a helyzet,

FIDEL CASTRO, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, állam- és kormányfő, aki Angolában tett ötnapos hivatalos látogatását befejezve hazaindult Luandából, megszakította útját Algírban, ahol Bume- dien állam- és kormányfővel tárgyalt.

MAGYARORSZÁG felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából pénteken megkoszorúzták azoknak a hősöknek a sírjait, emlékműveit, akik a második világháborúban életüket áldozták az ország szabadságé ért.

CALLAGHAN brit kormányfő a jövő választásokig kisebbségi kormány élén irányítja az országot. Egy csütörtöki alsóházi pótválasztáson ugyanis Jenkins volt munkáspárti miniszter alul maradt konzervatív ellenfelével szemben.

mivel a fajüldözők szembeszegülnek Rhodesia, Dél-Afrika és Namíbia népeinek igazságos követelésével. A Szovjetunió mint következetesen békeszeretö állam, valamennyi nemzetközi probléma békés rendezése mellett száll síkra. Ezért határozottan elutasítja, hogy ezeket a nemes elveket az Imperialisták eltorzítsák, és az enyhülés eszméivel takarózva azt bizonygassák, hogy a feszültséget nem a dél-afrikai fajüldöző rendszerek fennmaradása idézi elő, hanem az ezek ellen a rendszerek ellen vívott és a szocialista országok által is támogatott fegyveres harc okozza.

Samora Machel elnök válaszbeszédében nagyra értékelte a szovjet államfő látogatását, amely — mint mondotta — ösztönzően hat az ország népének a szocializmus alapjainak lerakását célzó munkájára.

A VIETNAMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG kormánya egész Vietnamra kiterjedő egységes törvényhozó testület létrehozásáról hozott döntést.

LADISLAV ŠUPKA csehszlovák szövetségi miniszter befejezte moszkvai látogatását, ahol a két ország műszaki és beruházási fejlesztéseinek időszerű kérdéseit vitatta meg.

BÉCSBEN folytatódtak a görög és török tárgyalások Ciprus lövőjéről. A megbeszéléseket Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár vezeti.

LIBANON fővárosában megkezdte működését egy kormány- bizottság, amely a polgárháború okozta károk felmérését és az újjáépítés munkálatait irányítja.

PÁRIZSBAN ülést tartott a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, amelyen Georges Marchais főtitkár a márciusi községtanácsi választások eredményeit értékelte.