Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-11 / 69. szám, péntek
Két est vastapssal A Vígszínház Bratislavában Jó barátként, régi kedves ismerősként üdvözöltük sikeres csehországi vendégszereplés után a szlovák fővárosban a Vígszínház művészegyüttesét. Méltán hangsúlyozta Várkonyi Zoltán a neves budapesti társulat igazgató-főrendezője, hogy Bratislavát szinte második otthonuknak tekintik, mert olyan ■yakoriak és sokoldalúak a szlovák és a magyar színészek, színházi szakemberek kapcsolatai. idei repertoárjából kaptunk ízelítőt. A drámatörténelemből tudjuk, hogy Federico Garcia Lorca néhány hónappal halála ©lőtt fejezte be a Bernarda Alba házát és a spanyol nők kiszolgáltatottsága, elnyomása ellen tiltakozott ezzel a darabjával. Lorca, mint minden kivételes tehetségű drámaíró természetesen ezt művészi hőfokon, a gondolatok és érzelmek széles skáláján érzékeltette, Fáhri Zoltán macs7ív, szintQ A Bernarda Alba háza egyik jelenete Budapesti vendégeink most a magyar kulturális napok alkalmából két érdekes, sok tapasztalatot kínáló előadással vendégszerepeitek. A Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című musicalt évek óta több százas szériában játszották nagy sikerrel Budapesten. Déry Tibor műve, amelyet Pósa Sándor alkalmazott színpadra, minden agyonmagyarázás, színházba nem való próbálkozás nélkül, szinte szenvtelen, tárgyilagos hangon meséli ed Eszter és József, a két magyar disszidens tragikus történetét úgy, hogy a jelenetsorokban egyre nyomasztóbb és megdöbbentőbb kép rajzolódik ki az úgynevezett abszolút szabadság igazi arculatáról, a nyugati fogyasztói társadalom útvesztőiben tévelygő fiatalok sorsáról. A történetet Presser Gábor inven- ciózus zenéje és Adamis Anna jó dalszövege teszi plasztikussá. A zer.o egy pillanatra sem amolyan „betét“, hanem a játék egyik erőssége, szerves része, a kifejezés, megjelenítés, egyik fontos eszköze. Marton László rendező egyik nagy érdeme, hogy minimális rekvizitumokkal kiváló légkört teremtett, a művészi szó és a zene súlyával, jó vizuális megoldásokkal több rétegű, érzelem- és gondolatgazdag előadást kreált. Rendezésében ugyan nem tudta elkerülni a leíró, epikus részeket, amelyek olykor statikussá tettek egy- egy jelenetet, de az előbb említett erények eideményeképpen nem hibátlan, de . égső soron mindenképpen magával ragadó jó ritmusú előadásnak tapsolhattunk. A népszerű színészekkel teletűzdelt szereplőgárda közül nehéz valakit kiemelni, mert mindannyian kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, ki-ki a szerep nyújtotta lehetőségeken belül mindent megtett a megfelelő összhatásért, az előadás sikeréért. Ha mégis kiemelünk valakit, akkor Tahi Tóth László és Almási Éva érzelmekkel átfűtött, eszközeiben gondosan fölépített és találó alakítása kívánkozik az élre. Kár, hogy a zsúfolásig megtelt nézőtéren a nem éppen ideális akusztikai körülmények miatt néhány halk szavúra hangolt dialógusuk több esetben más szereplőkre is vonatkozott ez a megállapítás — nem volt egészen jól hallható. A szuggesz- tív erejű előadás e néhány apró hiba ellenére is méltán aratott nagy szakmai- és közönségsikert. A második este a társulat a színpadra nehezedő kifejező díszlete már az edőadás kezdete előtt a Bernarda Alba házában uralkodó fojtogató légkört, a külvilágtól, az élettől való elzárást és elzárkőzódást érzékelteti, amelyet Várkonyi Zoltán a továbbiakban kitűnő rendezéssel még inkább kidomborít, s mesterien fokoz. Várkonyi értelmezése a drámának arra a vonulatára összpontosít, amelyben az önkény és a természetes emberi érzelmek, kívánalmak, továbbá a régi, bigott vallási erkölcsökhöz, az elavult felfogáshoz minden áron való ragaszkodás, s a fejlődésre, a szebbre, jobbra fogékony szemlélet között dúló konfliktus adja a feszültséget és a mondanivalót. E rendezői elgondolás alapján válik Bernarda egyre konokabb, kíméletlenebb zsarnokká. Lányai, személyzete pedig mind zaklatot- tabb, értelmetlenül szenvedő tragikus figurává lényegül. Várkonyi Zoltán kitűnő ritmusú jelenetei ebben » felfogásban a naturalizmus felé sodorják a játékot, amelyet Lorca darabja indokol is, s ami egyáltalán nem mellékes: a rendező végigvisz, művészi kvalitásaival elhitet. A rendezés egyik kérdőjelének tartom, hogy ez a felfogás a társadalmi hátteret olykor szinte eltüntette a színpadról. Az említett rendezői felfogás teljes érvényre jutását zavarta az is, hogy a rendező túlságosan Bernardára összpontosít, leányai többször szinte mellékfigurává szürkülnek, s így szegényebbek lettünk néhány minden bizonnyal izzó dialógussal, jelenettel. Vároknyi Zoltán és utána elsősorban Sulyok Mária érdeme, hogy ezen az esten is számos felejthetetlen pillanat, színházi élmény részesei lehettünk. Sulyok Mária kezdetben néhány gesztussal, nagyszerű dikcióval érzékelteti Bernarda alakját, a továbbiakban s ezt kiváló játékkal rajzolja meg konok, hűvös kíméletlen rációval a múltba két marokkal kapaszkodó nagyasszonnyá. A Kossuth-díjas kiváló színésznő ezzel az alakítással hitelessé, teljessé formálta Bernarda egyik lehetséges alakját. A további neves szereplők közül Bánki Éva finom elemekből, eszközökből fölépített An- gustiasa és Kútvölgyi Erzsébet a jóság és a gonoszság számos jellemzőjét, ellentétes érzelmeket plasztikusan megrajzoló alakítása tűnt ki Martirio szerepében. Ugyancsak megérdemelt sikert aratott Halász Judit (Magdalena), Venczel Vera (Adela) és a többi ismert színésznő teljesítménye is. Két forró színházi est tanúi lehettünk, amelyet mindkét esetben hosszan tartó vastaps fogadott. A vendégszereplés végeztével a szakembereken a sor, hogy elemezzék a tapasztalatokat, tanulságokat. A Vígszínház két előadása is arról győzött meg bennünket, hogy a szocialista színjátszás is egyre gazdagodik, tartalmi és formai szempontból egyaránt. Nekünk is lépést kell tartanunk, hiszen a csehszlovákiai színjátszást mindig az élvonalban tartották számon. Tapasztalhattuk azt is, hogy a fiatal nemzedéknek az ő koruknak, érzés- és gondolatviláguknak megfelelően is lehet — sőt égetően szükséges — tartalmas és ugyanakkor vonzó színművet írni, ilyen hangvételű előadást kreálni. Ezeket és más tanulságokat kell végiggondolnunk és hasznosítanunk, mert a vendég- szereplésnek a sok egyéb pozitívum mellett ez lehet a legszebb gyümölcse. SZILVÄSSY JÖZSEF Beszédes tükör A galántai járás kisszinpadi seregszemléjéről Ahogy közeledik a tavasz és műkedvelő mozgalmunk kerületi és országos seregszemléinek időpontja, úgy válik egyre pezsgőbbé az élet kisszínpad- jaink házatáján is. Alig két hét leforgása alatt három ilyen rendezvényen is részt vehettem, legutóbb a peredi művelődési otthonban, ahová három felnőtt és két gyermek irodalmi színpad jött el, hogy munkájáról számot adjon. Csak sajnálható, hogy a járásban még mindig nem tudott nagyobb népszerűségre szert tenni, több hívet magához vonzani ez a mozgalom. (Érthetetlenül távol maradt a seregszemléről a tál - lósi és a peredi irodalmi színpad is.) Csak sajnálható, mivel a most látott felnőtt együttesek bemutatkozása kellemes meglepetés volt. Kisszínpadaink a legtöbb esetben két dolgon „csúsznak el“: vagy többet akarnak fogni, mint amennyit a csoport tagjai elbírnak, vagy pedig a csoport tagjaitól távolálló, idegen világ megragadására törekszenek. A galántai gimnazisták, valamint a zsigárdi Gondolat és a vlzkeleti Vörös Csillag Irodalmi Színpad tagjai ezúttal okos tartalmi és műfaji választással kerülték el ezeket a buktatókat. Törekvéseiket az őszinte és nyílt beszéd, a problémákkal (környezetük és önmaguk problémáival) szembeni határozott állásfoglalás jellemezte. Valamennyien behatóan ismerték, minden idegszálukkal érezték azt az anyagot, amelyről s amelynek segítségével elmondták vallomásukat. Tükröt állítottak a világ elé, de tükröt állítottak önmaguk elé is, nyíltan és őszintén szólva saját hibáikról, hiányosságaikról is. Közös állásfoglalásukat a vízkeletiek fogalmazták meg a legpontosabban: érintsük, s értsük meg egymást. A galántai gimnazisták dr. Sződi Szilárd lírai oratóriumát alkalmazták színpadukra A mi nemzedékünk címmel. A kifejező eszközeiben meglepően egységes és jól szervezett produkció Pék László rendezőt dicséri, de a csoport szinte valamennyi tagja is helyt állt. Végig ötletesek, frissek és lendületesek tudtak maradni, sőt néhány érdemes alakításra is fölfigyelhettem. Azt hiszem, nem fér hozzá kétség, hogy jelenleg ők a legérettebbek ebben á járásban, s így nem lesz majd vitatható az értékelő bizottságnak az a döntése sem, hogy a járási seregszemle első helyezettjeként továbbjutottak a A sráüslo kultúra ünnepnapjai Az elmúlt napokban fejeződtek be hazánkban a magyar kultúra napjai, amelyek egyre sokoldalúbb, baráti kapcsolataink történetében jelentős eseménynek számítottak. Felsorolni is nehéz a különböző rendezvények számát. Hangversenyek, kiállítások, színházi előadások, filmbemutatók, irodalmi műsorok szerepeltek a magyar kulturális napok programjában. A rádió és a televízió is számos magyar vonatkozású- műsort sugárzott, színházaink pedig a repertoárjukban szereplő magyar színműveket adták elő. Ez a rendkívül gazdag és változatos műsor, valamint a magyar kulturális napok iránt megnyilvánuló érdeklődés is igazolja, hogy a szocialista országok közötti sokoldalú együttműködés elmélyítésében jelentős szerepe van a kultúrának. ' A magyar kulturális napok alkalmából hazánkban vendégszereplő művészeti együttesek nagy szakmai és közönségsikert arattak. A cseh és a szlovák kritika nagy elismeréssel méltatta a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Vígszínháznak és a Liszt Ferenc kamarakórusnak műsorát. Prágában például olyan nagy volt az érdeklődés a Vígszínház előadása iránt,. hogy a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című musicalt rendkívüli előadás keretében meg kellett ismételni. Hasonló forró légkör kísérte a magyar balettművészet élen járó képviselőinek vendégszereplését is. A fellépésről megjelent kritikák elősorban azt emelik ki, hogy a jól összeállított műsor révén viszonylag sokrétű képet kaptunk a magyar balettművészet jelenlegi helyzetéről és útkereséséről. Vladimír Hrouda a Rudé právo- ban Seregi László koreográfiáját dicséri a Szilvia című balettben, s kiemeli Róna Viktor, Dózsa Imre, Csarnóy Katalin és Forgách József teljesítményét. Az előadásokat követő szakmai megbeszélésen Václav Dobiáš nemzeti művész elismeréssel szólt az előadásokról, s követendő példaként számolt be a magyar zenei oktatási rendszer világ- színvonaláról. Jirina Švorcovát is elragadtatta a balettegyüttes fellépése. — Ez az előadás valóban ösztönző dramaturgiai tett volt — mondta. Köszönet érte. Újra megbizonyosodtunk arról, hogy van mit tanulnunk egymástól, kölcsönösen ösztönözhetjük egymást még színvonalasabb munkára. Hasonló epizódok, vélemények sokaságáról számolhatnánk be. Ezek is igazolták a magyar kultúra napjainak jelentőségét. Ehhez á rendezvényhez tartoztak azok a kultúrpolitikai és szakmai megbeszélések, amelyekre a hazánkban tartózkodó magyar kulturális küldöttség tagjai, s művészeti szövetségeink képviselői között zajlottak le, méghozzá igen eredményesen. Művészeink közül nagyon sokan érdeklődtek például a nemrég elfogadott magyar közművelődési törvényről, a korszerű népművelés formáiról. a közönségszervezés kérdéseiről. Az ünnepnap fogalmához kapcsolódnak a csehszlovák— magyar kulturális együttműködés dolgos hétköznapjai is. A tavaly elfogadott ötéves együttműködési terv alapján tovább bővülnek a kulturális intézmények közötti kapcsolatok s növekszik az információcsere is. Példaként említjük meg, hogy a jövő évi Prágai Tavasz zenei fesztiválon számolnak a Magyar Állami Szimfonikus Zenekar részvételével. A tervek szerint a budapesti Nemzeti Színház a következő évben hazánkban vendégszerepei. A cseh és a szlovák művészetet az elkövetkező években olyan kiemelkedő együttesek képviselik majd, mint a Szlovák Filharmonikusok, a prágai Nemzeti Színház prózai társulata és a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese. Ezenkívül tovább gyarapodik majd a különböző kiállítások, hangversenyek, irodalmi műsorok és más kulturális rendezvények száma. A továbbiakban rugalmasabbá és eredményesebbé akarják tenni a két ország kulturális intézményei közötti közvetlen, szakmai jellegű kapcsolatokat. A két ország kulturális minisztériumai szorosabban együttműködnek majd a népművelés, a műemlékvédelem szakaszán és más területeken. Korunkban a kultúra és a művészet egyre nagyobb szerepet tölt be a nemzetközi kapcsolatokban. A szocialista országok között egyre eredményesebb és gyümölcsözőbb a kulturális együttműködés. E céltudatos munka eredményeképpen egyre többet tudunk meg a testvéri országok kulturális életéről, az ottani emberek társadalomépítő munkájáról és életéről. E nemes célokat szolgálták a magyar kultúra napjai is. Igazolták, hogy a CSKP és az MSZMP elvhű, következetes internacionalista politikájának eredményeképpen kulturális kapcsolataink egyre eredményesebbek és sokrétűbbek. SOMOGYI MÁTYÁS kerületi seregszemlére. Addig azonban tanácsos lenne, ha az előadás nyitó képéből kiiktatnák a gépzenét, mivel ütközik az előadást végigkísérő élő zenével és pontosabban meghatároznák a bevezető verset elmondó lány szerepét, valamint ha a középső részben eltekintenének a vetítéstől. Ugyancsak ügyelniük kell a beszédhelyességre, a hibátlan dikcióra: jócskán levont teljesítményük értékéből, hogy aránylag sok hibát vétettek e tekintetben. A második helyen végzett zsigárdi Gondolat Irodalmi Színpad egyszerű eszközökkel, egyfajta puritán realizmus jegyében mutatta be a Jevgenyij Sznyegirjov kisregényéből készült Szülj nekem három fiút című epikus oratóriumot. A bal- ladikus hangvételű, monodramatikus előadásban az Asszony szerepének alakítójára hárult a legnehezebb feladat, amit általában sikerrel, művészileg és emberileg is eredményesen oldott meg. Az előadás második részében mégis mitha kissé monotonná vált volna. Tóth Tibor egyenletes ívelésű rendezése az előadás külön értéke, bár a befejezés sutára sikerült. A vízkeletiek Tükör című műsorát Pék Éva állította ösz- sze és rendezte. A dramatur- giailag jól megkomponált előadás értékeit azonban a rossz térszervezés, a kórusok erőtlensége és szimbólumok kiforratlansága rontotta le. Pék Éva rendezte a járási seregszemlén ugyancsak résztvevő tál lósi gyermek irodalmi színpad Weöres Sándor-műso- rát is. Sajnos, hogy a választás összes pozitívuma ellenére sem Weöres Sándort kaptuk: ebben az előadásban épp a költő értékei, könnyed bája és játékossága sikkadt el. Játékos fantázia helyett illusztráció, eleven élményszerűség helyett száraz didaktika — ezek voltak ennek a produkciónak a jellemzői. Kár, mert — amint az még így is kitűnt — mind a rendező, mind-a szereplők sokkal többre képesek ennél. Lehetőségeiben előbbre mutatott ennél a műsornál a vágsellyei alapiskolások föllépése. Izsák Judit összeállítását és rendezését épp e lehetőségei miatt javasolta az értékelő bizottság, bár erős fenntartásokkal, az'első helyre és a továbbjutásra. A diákélet egyes állomásait az alapiskola első évfolyamától kezdve a kilencedik bemutató műsor határozottabbá tehető rendezői koncepcióval, fölszabadultabb szemlélettel és a színpadi fegyelem növelésével a bábiátszók, gyermekszínjátszók és gyermek irodalmi színpadok országos seregszemléjéig föltehetően még kiforrja magát. A galántai járás kisszinpa* dainak seregszemléjét a dunaszerdahelyi Fókusz Irodalmi Színpad vendégszereolése tette teljesebbé. TÖTH LÁSZLÓ 1977. III. 11.
