Új Szó, 1977. március (30. évfolyam, 59-89. szám)
1977-03-11 / 69. szám, péntek
Dancsék boldogsága A MUNKÁJA ALAPJÁN BECSÜLIK AZ EMBERT Az állami gazdaság udvara előtt jobbra fordulunk. A kerítés mögött földszintes ház. A kopár szőlölugas veréb, vagy cinke érkezését várja. A déli csendet, a látszólagos mozdulatlanságot csak a füstölgő kémény ellensúlyozza. Kopogtatásunkra varkocsba font hajú, barna arcú asszony nyit ajtót. Már a kis előszobába lépve megcsapja arcunkat a konyhából áradó jó illat. — Korhelylevest főzök — mondja nevetve, majd gyorsan hozzáteszi —, no nem azért, mintha iszákos lenne az uram, csak szereti a káposztalevest. Most, hogy kicsit meg is fázott, 1977. Hl. 11. Danes Károly a vitaminra különösen szüksége van — fogad tréfálkozva Danes Károlyné. A konyhából a vendégszobába nyílik az ajtó. Ötször négyes szoba lehet. Az ablak alatt kanapé, előtte dohányzóasztal — két fotellal, kissé oldalt ebédlőasztal és a fai mentén szekrénysor. Benne néhány könyv, kávéskészlet és apróbb dísztárgyak. A szoba legérdekesebb tárgya az asztal felett fiiggö faragott csillár, melyről Piroska elmondja, hogy férje egyik barátja készítette. Beszélgetésünk hallatára a hálószoba ajtajában — élénk tekintetű gyermekszemek kíséretében — egy magas, erős férfi jelenik meg, Danes Károly. # * * „Nekem igen jó emberein. Én már akkor is dolgoztam vele, mikor még nem voltunk brigádtagok. Ú olyan, hogy mindenkinek segít, ha szükség van rá, viccelni is szeret.“ „Szorgalmas, illemtudó és becsületes. Bármilyen munkát rá lehet bízni. Józan gondolkodású embernek tartom.“ „A legjobb traktorosunk. Szakképzettségéhez a szorgalom sem hiányzik. Ha kell, szombaton és vasárnap is hajlandó dolgozni. A szántásban és a préselésben ó a mester. Ha a mostani 30 tagú ifjúsági brigádunkból egy kisebb létszámút kellene alakítanom, rá feltétlenül számítanék. Szimpatikus, mosolygós arcú cigányfiú, aki mint kommunista is a legpéldamutatóbbak közé tartozik.“ Agyagos Pálnak, a Kírályhel- meci Állami Gazdaság traktorosának, Széles Aranka könyvelőnőnek és Bélán József főgé- pesítőnek a szavait idéztük. * * * — A gyerekek nézik a tévét, bezárom az íjjtót, hogy ne zavarjanak — mondja Danes Károly, majd az asztalhoz tessékel. A háziasszony saját termésű vörös borral kínál. — Harminckilenc éves vagyok. Az állami gazdaságban 1955-től dolgozom. Ötveríhétig gyalogmunkás voltam, azóta traktoros. Megvan a „hármasom“ és kombájnra is van szakvizsgám. Mindig igyekeztem becsületes munkás lenni, mert ennek volt és van értelme. Jól keresek. Van otthonom, négy gyermekem, gondos feleségem, autóm — évente néha két disznót is hizlalok. Boldogok vagyunk — mondja. Tekintetem ismét végigfut a szépen berendezett szobán, és akaratlanul is azt kérdezem, nehéz volt-e eljutni ide? — Nehéz — válaszolja. — Mikor összeházasodtunk, semmink sem volt. Azelőtt én is a szüleimmel és négy testvéremmel laktam — a „táborban“. Már a házasságkötésem előtt éreztem, tudtam — tennem kell valamit, hogy kikerüljek onnan. Felismertem, hogy a rendszeres munka, a józan életmód jelentheti számomra a kiutat. Ezt sugallta testvéreim példája is. Aladár annyira vitte, hogy házat vett Vékén, Má- riáék is emeletes házat építettek. Lea pedig az anyósánál talált otthonra. Most már csak a legfiatalabb öcsém él otthon. Most éppen katona. Mondogatom is apámnak, hogy építkezzenek, ne akarjanak a táborban meghalni. Apám talán még rá is állna, de nehéz döntenie, mert anyám beteges. — Előfordul-e, hogy cigány származása miatt hátrányos helyzetbe kerül, munkatársai fenntartásokkal élnek önnel szemben? — Nálunk ma már egészen más a helyzet, mint a régi világban volt. Akkor a cigányoknak nem volt munkalehetőségük, ma azonban munkája szerint ítélik meg az embert. Egyszer sem vettem észre, hogy vezetőim vagy munkatársaim bizalmatlanul tekintettek volna rám, sőt úgy érzem, hogy szeretnek. A brigád tagjai közül többen itt, a lakásomon is felkeresnek. — Jól keres az uram. Háromezret most, télen is hazahoz. Nyáron, ősszel én is dolgozom a zöldségesben. Tudja, a pénzre szükség van. Most már félre is tudunk rakni valamicskét — mondja Piroska. — Nőnek a gyerekek, gondolni kell a jövőjükre — folytatja Danes Károly. Nem elég csak megkeresni a pénzt, gazdálkodni is meg kell tanulni vele. A cigányoknak — azt hiszem — a könnyelműsködésről kellene leginkább leszokniuk. — Hogy került a brigádba? — Ismertem a fiúkat. Ök is engem. Kiss Pali, a brigádvezető pedig többször is csalogatott. Egy nap aztán elmentem Bélán elvtárshoz és mondtam neki, hogy szeretnék bekerülni a brigádba. „Ennek semmi akadálya. Az ilyen emberekre szükségünk van.“ — Emlékszem, így mondotta. — Olyan megtisztelő e brigád tagjának lenni? — Ez .az ifjúsági brigád a gazdaság legütőképesebb gárdája. Mi az egyes munkák komplex elvégzését vállaljuk. Nagy gondot fordítunk gépeink jó kihasználására. Nekem, mint Kommunistának, arra is ügyelnem kell, hogy a fiatal traktorosok jól, szabályosan dolgozzanak. Benyitunk a hálószobába. A gyerekek a tévét nézik. Bizonyára nincs kedvükre, hogy zavarjuk őket, de ezt nem mondják és az arcukról sem lehet leolvasni. A legnagyobb lány, Éva 14 éves. Szép, hosszú fekete haja játékosan omlik a vállára. Kérdésünkre elmondja, hogy most fejezi be a kilencedik osztályt és a királyhelmeci iparitanuló-iskolában akarja kitanulni az asztalosmesterséget. Ezt a szakmát azért választotta, mert falujukban már üzemel egy bútorgyár, melyet most tovább bővítenek, s ő ott akar niajd dolgozni. Karcsi 12 éves, ő a legbátrabb. Nagy elhatározással mondja ki, hogy ő traktoros lesz. Ehhez apja nem kis büszkeséggel csak annyit tesz hozzá, hogy a fiú nagyon szereti a gépet. Ilonka és Róbert még kicsinyek. Őket hiába is kérdezzük, szégyenkezve búj-> nak testvéreik háta mögé. Csak akkor oldódnak fel, amikor az ízletes káposztalevest és a házikolbászt közösen fogyasztjuk el. SZASZÄK GYÖRGY A SZOCIALISTA NEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A kommunista pedagógusok helytállása Közvetlenül az idei tanév első felének befejezése előtt került sor Szlovákia Kommunista Pártja iskolai alapszervezetei- nek értékelő taggyűlésére a Kosice-vidéki járásban. A tanácskozásokon elemezték a kommunistáknak az elmúlt évben végzett sokrétű munkáját, a XV. pártkongresszus határozataiból az alapszervezetekre háruló feladatok teljesítését és megszabták az új feladatokat. A gyűlések eredményességét jelzi az is, hogy a 136 tagból 133 volt jelen a tanácskozáson, ami 97,7 százalékot jelent. Az értékeiő beszámolók hű képet adtak a szervezetekben folyó eszmei-politikai és szervezeti életről, továbbá az egyes intézmények gazdasági, kulturális, oktatási és társadalmi tevékenységének színvonaláról. A fő feladatok elsősorban az alapszervezetek politikai- és szervező munkájára, a tagállomány és az iskolákban folyó oktatás javítására, valamint a gazdasági feladatok teljesítésének feltételeire vonatkoznak. A jelenlevők 57,8 százaléka bekapcsolódott a vitába. Sok értékes felszólalás elhangzott, így például a Seftai (Szinai) Alapiskola kommunistáinak gyűlésén felvetődött a tanítók iskolán kívüli tevékenységei mivel a 32 tagú tantestületből 22-en Košicében laknak. Hasonló felszólalás hangzott el a medzevi kommunisták értékelő gyűlésén is. A Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban több felszólaló pozitívan értékelte a gyermekek világnézeti nevelésében használatos munkaformákat. A Bárcai Mezőgazdosági Műszaki Középiskolában és még néhány iskolában foglalkoznak az iskolások főiskolára való jelentkezésével. Erre azért is szükség van, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokkal többen jelentkeznek humán irányzatú főiskolára, így például orvosira vagy pedagógiára, mint technikaira. A Rozhanovcei (Rozgonyi) Mezőgazdasági Iparitanuló-isko- la kommunistái a tanulók toborzásának időszerű kérdéseivel foglalkoztak a legtöbbet. GAZDAG JÖZSEF fél Évtized tükrében Beszélgetés IVAN KAFFEL elvtárssal, a levicei Politikai Művelődés Háza igazgatójával A fejlett szocialista társadalom építése állandóan új követelmények elé állítja pártunkat. Hogy ezeknek megfeleljen, annak alapvető feltétele a kommunisták magas fokú elméleti felkészültsége, a párt eszmei egységének további szilárdulása. Ennek az igényes feladatnak tesz eleget az SZLKP Levicei (Lévaij Járási Bizottsága melleit működő Politikai Művelődés Háza is, amely öt évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. iÉrvényesül a marxizmus—leninizmus hegemóniája • Milyen általános tapasztalatok vonhatók le a 'fél évtized munkájából? — Feladatunk — válaszolta Ivan Kaffel elvtárs, a politikai intézmény fiatal igazgatója —, hogy küldetésünknek megfelelően jelentős segítséget nyújtsunk a szervezett pártoktatásban részt vevő kommunisták és pártonkívüli dolgozók eszmeipolitikai neveléséhez. Az indulás akadályait leküzdve kialakítottuk a három fokozatú pártoktatás rendszerét, mely szervezetében és tartalmában a korábbinál jobban igazodott a társadalmi fejlődés igényeihez, megfelelt a politikai munka követelményeinek. öt év alatt erősödött a pártoktatás nevelő funkciója, s a Politikai Művelődés Házának kimagasló szerepe van abban, hogy járásunk kommunistái tájékozottabbak, műveltebbek lettek, önállóbban igazodnak el a bonyolult helyzetekben, és határozottabban juttatják érvényre pártunk gazdaságpolitikáját, maguk pedig élen járnak a szocialista építésben. így elősegítjük, hogy mindenkor helytállásra kész dolgozóink eszmei egysége is erősödjék, még inkább érvényesüljön a marxizmus—leninizmus hegemóniája. • Tényekkel is alá tudná ezt támasztani? — Természetesen. Például azzal, hogy intézményünk megkülönböztetett figyelmet szentel a leendő párttagok nevelésének. A tagjelöltek az alapfokú politikai ismereteket nyújtó tanfolyamokon megismerik a CSKP történetét, vezető szerepének jelentőségét a szocialista társadalomban, és közkincsükké teszik a párt alapszabályzatát. Az indulás első évében a Járási Politikai Iskolában 204 tagjelölt felkészítését szorgalmaztuk, az 1976 —77-es pártoktatási évben pedig 650 új párttag vesz részt a Politikai Művelődés Háza tagjelöltek számára indított tanfolyamain. A politikai oktatás a pártmunka szerves része — Az utóbbi években egyre növekedett a kommunisták * érdeklődése az igényesebb párt- oktatási formák bevezetése iránt. Ezt jelzi az alapfokú tanfolyamon részt vevők létszámának csökkenése és a magasabb fokú pártoktatási alakulatok hallgatói számának növekedése is. Alapszervezeteink kommunistáinak 33 százaléka a középfokú pártoktatás keretében folytatja tanulmányait. Kiváló eredményekről adhatnak számot ezen a téren a Szlovák Energetikai Gépgyár tlmačei (tolmácsi), a šahyi (ipolysági) Piéta, a Levicei (Lévai J Jnb, a Kálnai Talajjavító Vállalat és még egész sor üzem pártalap- szervezete, ahol a kommunisták politikai művelődését a pártmunka szerves részének tekintik. Ezzel összefüggésben teszek említést a középfokú esti pártoktíflás hálózatának bővítéséről az egyesült szövetkezetek pártalapszervezetei- ben, ahol további 27 tanfolyam megindítására nyílt lehetőség. Legutóbbi felmérésünk igazolja, hogy az cfsz-ek alapszervezeteiben a pártoktatást a tömegpolitikai agitációs munka előkészítésére is hatékonyan kihasználják. Sikeresen jár ezen az úton a Tekovské Lužany-i (nagysallóij, a Tekovské Lu- žianky-i (kissallói), a Tupái (Tompái) és a Kuralanyi Efsz pártalapszervezete. Nagy az érdeklődés az Esti Egyetem iránt — Természetesen szólnom kell a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme tanulmányi forma jelentőségéről is, ahová annyian jelentkeznek, hogy az igényeket nem is tudjuk kielégíteni. Ezért a hallgatók kiválasztásakor szigorúbb mércét alkalmazhatunk, ami a végzősök tanulmányi eredményeiben is megmutatkozott. A múlt év záróvizsgáin 78-an végeztek 1,6 átlagos tanulmányi előmenetellel. • Az elmondottakból nyilván azt a következtetést vonhatjuk le, hogy járásukban lektorokból nincs hiány. De a szigorú mérce alkalmazásával hogyan oldják meg azt a kérdést, hogy a technikusok és a főiskolai végzettségű vezető káderek mellett a munkások és a szövetkezeti tagok jelentkezését sem utasítják el az Esti Egyetemről? — A járási pártbizottság és a Politikai Művelődés Háza ezt a kérdést sem tévesztette szem elől. Mert azok a kommunisták, akik a pártoktatás legmagasabb fokán befejezték tanulmányaikat, mint képzett lektorok, propagandisták visszakerülnek az alapszervezetekbe,, s gyümölcsözően kamatoztatják tudásukat a pártmunkában, tehát az Esti Egyetemre jelentkezők felkészítésében is. A Politikai Művelődés Háza mellett sikerült kiépítenünk a lektorcsoportok hálózatát, amelyben 230 kellően felkészült propagandista tevékenykedik. • A CSKP KV. kongresszusa dokumentumainak figyelembevételével hogyan értékelhető a lektorok munkája? — Döntő többségük kellő politikai hozzáállással, lelkiismeretesen készül az előadásokra, derék helytállással teljesíti pártmegbízatását. Fontos azonban, hogy propagandamunkájuk még céltudatosabban kapcsolódjon a XV. pártkongresz- szus határozataiban meg°'T'ibott feladatokhoz. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a jelent, a közeli és távolabbi jövőt egységes, összefüggő folyamattá formálják a pártoktatás hallgatóinak tudatában. Az eszmei felkészültség fokmérője hogy a marxista tudás mennyire válik meggyőződéssé, és mennyire fejeződik ki a termelőmunkában, az erkölcsi normák mindennapi érvényesítésében. — Elmondhatom — mondotta Kaffel elvtárs befejezésül —, hogy nemcsak a kommunisták, hanem járásunk párton kívüli dolgozóinak eszmei felkészültsége, politikai műveltsége is tovább gazdagodott. Bizonyíték erre az, hogy mind többen vesznek részt a munka szocialista formáinak fejlesztésében, a szocialista munkabrigádokban, a komplex racionalizációs brigádokban, ahol nagy harc folyik a gyártmányok minőségéért, az anyag takarékosabb felhasználásáért. Fél évtizedes tevékenységével hozzájárult ehhez a Politikai Művelődés Háza is. SZOMBATH AMBRUS Együtt a család (A szerző felvétele)
